Petőfi Népe, 1990. július (45. évfolyam, 153-178. szám)
1990-07-21 / 170. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1990. július 21. FULÖPSZÁLLÁSI TALÁLKOZÁSOK Új redemptiót akarnak Fülöpszállást nem nehéz észrevenni. Uralja a síkságot, a Kiskunság széles, központi vidékét. Legalábbis éjszaka! A helyi református eklézsia presbitériuma néhány hónapja úgy határozott: kapjon tisztes, műemléknek kijáró díszvilágítást az értőn felújított, fehér falú, karcsú templomtorony. A Kecskemét—Dunaföldvár országút, meg a Budapest—Kelebia vasútvonal utasai sötétedés után, ha megerőltetik a szemüket, akár az időt is leolvashatják a pontosan beállított toronyóráról.- Mint egy nyugat-európai kisváros! — juthat eszébe a vándornak a késői órán. De valószínűleg csalódik, ha rászán néhány órát és körbenéz a szép templom környékén. Elhanyagolt parkok, romos mozi és művelődési ház, poros, sáros utcák fogadják. Stagnáló falu Kelet-Közép- Európában — pontosíthatnánk az éjszakai megállapítást. Leszúrták a ,,kardost- Községünk egykoron város volt! —jelenti ki látható büszkeséggel és szomorúsággal Bérezés Gábor, a Budapesti Húsipari Vállalat állandó éjszakás, bejáró, betanított munkása. Akivel, hétköznap délelőtt csak azért tudok diskurálni Fülöpszállás főterén, mert most két hétig szabadságon van.- Majd nézze meg a kardos vitézt — mondja —, az egykori címerünket, a községháza bejáratánál. Azt mondják az emberek: a mi katonánkat hátba szúrta a kommunizmus. így lettünk ilyenek, amilyenek vagyunk: Magyarország nem tehetne ki bennünket az ablakba. Beszélgetőtársam megszakítja a históriázást. A közeli presszóba igyekvő barátjával kell tárgyalnia. Téglás Gábor Kurjantópusztáról indult körútra kora reggel. Csirkéket hozott a piacra, aztán gyógyszert kellett kiváltania, s permetezőszer is kellene.- Ne panaszkodj, Gabikám, úgysem lesz jobb! A sajnálkozásból nem lehet kenyeret sütni — mondja, de csak nem vágja el a szót, folytatja: — Gondolhatja, hogy mennyit nyomott ez a falu egykor, ha ilyen nagy templomot, meg ilyen takaros tanácsházát tudott építeni. Van legelőnk, szántónk, gyümölcsnek meg szőlőnek való homokunk, és rétünk is. De jöttek az elvtársak és a kolhoz. Ha körülnéz a faluban: a látvány elmeséli magának a szövetkezeteink történetét. — Az egyesítések után — veszi át a szót Bérezés Gábor — megmaradt a Vörös Csillag Tsz. Méltó volt a dicsőséges nevéhez! Csődből még nagyobb csődbe, eladósodásból a tönkremenésbe ráncigálták a szekerét a főnökök. Persze úgy, hogy ők azért megszedték magukat rendesen. Elég, ha Kurjantót hozom példának. Az én gyermekkoromban még ML több tízhektáros termő gyümölcsös- és szőlőskert volt ott, takaros tanyákkal, élő iskolával. Ma meg gaz meg királydinnye az egész. Szép bizonyítvány! Én a régi vezetőket egytől egyig ... Befejezni nem akarja a mondatot. Megakad a szó. Szünet. Majd folytatja:- Kommunizmus mindenütt volt Magyarországon, de ha szétnézek Kiskőrösön, Soltvadker- ten, Kecelen vagy Szabadszálláson, azt mondhatom: nálunk sokkal hatásosabban élt az „építő eszme”. Nem véletlen, hogy innét harminc év óta folyamatosan menekül a tehetséges ifjúság és a pénz. Ez, persze, nem tűnt föl a vörös falugazdáknak ... Ezért robotolok én is estétől hajnalig, ha kenyeret akarok adni a családomnak ... Megdöbbentő „diagnózis99 • akadályozták az emberek, hogy az egyik vb-tag luxus szolgálati lakást alakítson ki az elárvult óvodából. Idősek napközi otthona lett a kihalt intézmény. A pártok is zászlót bontottak. Nagy közös elhatározás: ha kezünkbe került a sorsunk, próbáljunk segíteni magunkon... — Mi az oka a nyomasztó elmaradásnak? — Évtizedek óta olyan vezetés egzisztál itt, amely előjogainak fenntartása fejében, a semmin is kiegyezett a megyével és a járással. Vörös párttitkárok és velük szövetséges — általában családtag — vezetők: belőlük szervezőValóban ilyen komor a fülöp- szállási élet? Boltossal, pappal, vendéglőssel s számos nyugdíjassal egyeztettem a véleményeket. Sajnos, igazolást találtam! Mondhatnám: kész a leltár! Nincsen benne köszönet. Érthető tehát: az utóbbi időben fölforrósodott a közhangulat a faluban. Aláírásgyűjtések, viták, fenyegetőzések, népgyűlések jellemzik a közéletet. Papp Antal nyugdíjas tanácsi dolgozó, helytörténész úgy jellemezte ezt a pezsgést nemrég: új redemptiót (megváltást), felszabadítást akar a Kiskunság népe. Saját gazdaságot, önállóságot, földet. Vagyis tisztes rehabilitációt... — Miért vállal közszereplést a helyi csatákban a Bácskából jött, fiatal szakember, egy körzeti orvos? Minden gond nélkül élhetne akkor is, ha ügyet sem vetne a falutársadalom problémáira... — kérdezem dr. Skribanek László belgyógyász körzeti orvost, az MDF helyi szervezete vezetőjét. Fél évtizede él a kiskun településen.- Nemrég egy falugyűlésen megdöbbentő „diagnózist” kellett fololvasnom. „Fogyatkozó, elöregedő falu. Szakiskolát és óvodát zártak be a közelmúltban. Gyenge ellátás, betegeskedő szolgáltatás; a kulturális és a szellemi élet pedig évtizedek óta olyan sivár, mint a faluszéli szikes rét aszály idején.” Hát lenne hivatásom, ha ilyen tények ismeretében, nem határoznám el: nekem is tennem kell valamit? — mondja. — Százak jártak innét is Ausztriában, ha másért nem, azért, hogy a valutázók — akik kisbuszokkal utaztatták a schil- lingfelvételre jogosultakat meggazdagodhassanak. Nagy közös élménnyé lett: tőlünk 200 kilométerre más minőségű az élet. Nekünk eddig hazudták a csodát. Lehet másként élni! Ahogy gyengültek a régi rendszer eresztékei, itt is megindult a mozgás. Nemrég például, népi kezdeményezés eredményeként, megdött a végrehajtó bizottság. Ök álltak a munkahelyek élén is, például általános művelődési központ, tsz, gyógyszertár, DÁV- kirendeltség, egészségügyi intézmények, tanács. Az „elvtársak” ma is akadályozzák a haladást. Mindent megtesznek — megtehetnek —-, hogy az emberek féljenek a változásoktól. Ők a vezetők, nekik messzire elér a kezük. De éppen ez a pimaszság serkenti összefogásra, cselekvésre azokat, akik elszenvedték a bőrükre menő hazardírozást... „Bármennyit küzdöttünk.. (Tóth Sándor felvételei) giff ‘ám *SP m Az általános iskolában ásítós, vakációs nyugalom. Az irodában munkaköpenyes dolgozók a napi híreket egyeztetik. Milyen volt az úttörőtábor? Hány tagja van, s ki a vezetője az új pártszervezetnek? (SZDSZ)... Varga István, az általános művelődési központ igazgatója éppen a napi szemlét zárja. Indulna hazafelé, de kérésemre még marad ... — A falu múltját, jelenét és jövőjét tárgyalják mostanában a fü- löpszállásiak, változásokat akarnak. Ön évek óta fontos beosztásokban dolgozott itt. Volt műszaki oktató a szakiskolában, majd járási pártbizottsági politikai munkatárs, később községi és szövetkezeti párttitkár, ezután iskola- és közművelődési vezető. Mellesleg vb-tag és társadalmi tanácselnök-helyettes. Hogy látja az okokat és a mai helyzetet? — Egy riport, szerintem, kevés ahhoz, hogy megértessük: milyen tényezők játszottak közre, hogy egy község ennyi csatát elveszítsen. Elvitték a szakiskolánkat, megszűnt a vastömegcikküzem. Igen gyönge a termelőszövetkezetünk. Bármennyit is 'küzdöttünk a faluért annak idején - tőke hiányában, s mert nem voltak jó embereink a megyénél —, gyenge a bizonyítvány. Ennek ellenére nem látom annyira drámaian a' helyzetünket, mint a mostanában népszerűséget haj- hászó politikai ellenfeleink — Mindenfelé elmondták: könnyen azonosítható az a klikk, amely elsősorban okolható a dicstelen helyzetért. Minden eszköz adott volt, hogy a kritikát elnyomják. Mondjuk: egy iskolaigazgató potenciálisan szinte minden családot „fenyegethet” egy kicsit. Másik ilyen intézmény ugyanis nincs a faluban. Voltak állítólag, akik találkoztak is a fegyelmezéssel. Gyerekeiknek Szabadszálláson kellett befejezni az iskolaévet __ Az sem mindegy, hogy a falu értelmiségének — összességében több mint ötven embernek ön a munkaadója ...- Felelősséget érzek mindazért, ami itt történt! Ez természetes. Az személyéi balszerencse, hogy most együtt emlegetnek olyan községi vezetőkkel, akikkel nem vállalnék • közösséget. Csak az nyugtat: sénki sem vádolhat azzal, hogy bűncselekményt követtem el, hogy erkölcstelen életet élek, vagy hogy nem végzem jól a munkámat. .. — Ügy gondolom, nem kívánja senki az ön fejét.,. Azt szeretnék csupán, hogy — mint a vesztett politikai hatalom volt tisztviselője — mondjon le a funkcióiról. Az irányításban ne vegyen részt. Legalábbis egy ideig...- Mondhatnám, azt, hogy megtévesztett ember voltam, amikor szorosabbra fogtam a kapcsolatomat a párttal. De az én történetem már úgysem érdekel senkit. Az állásomról,— nem anyagi érdekek miatt — csak úgy, nem mondok le. Rendszer- váltás van, természetes, ami következik! De én vállalom a megmérettetést. Úgy gondolom, mint pedagógus és intézményvezető nem vizsgáztam rosszul... Tegyék az enyém mellé a jobb ajánlatot. Ha nyerek, ha veszítek: baloldali maradok, nem kenyerem a színjátszás. Úgyis eléggé rákaptak Fülöpszálláson is e művészetre ... Tanácselnökből polgármester ? Fülöpszállás forrong, Változásokat akar! Választásokra készül. Tervez, sőt, alkot. Jól jellemzi a változásokat, hogy néhány hónap alatt tíz vállalkozás indult a faluban. Üzletek, vendéglők, üzemek. Akik maradtak, bíznak... Cseh-Szakáll Sándor tanácselnököt nemrég már egy megújulni akáró Fülöpszállás választotta — az évtizedekig „országló” Fazekas János helyére — vezetőjének. Más területen dolgozott korábban. Nem volt könnyű számára a kezdés. Kézzelfogható eredményeket nem tudott még felmutatni. De elismerésre méltó, hogy a korábbi vezetők közül egyedül ő, jó kapcsolatot alakított ki az emberekkel. Tervei, elképzelései vannak a falu városia- sitására. Kevés községi vagy városi vezető dicsekedhet azzal, amivel ő: a település két lejgriá-' gyobb pártja, az MDF és a kisgazdapárt, helyi szervezeti polgármesternek jelölték. — Örömmel vettem a két párt megkeresését, hogy továbbra is számítanak rám. Legyek a polgármesterjelöltjük — mondja Cseh-Szakál Sándor. — Azt gondolom, Fülöpszállásnak olyan adottságai vannak, amelyekkel ha élhetünk — s ha nem lanyhul a vállalkozási kedv —, virágzó időszak következik. Aki majd akar, találni fog helyben munka- lehetőséget. Sorra kapom a híreket: van, aki boltot, más kisüzemet, a harmadik szállodát akar nyitni... — Persze, a következőkben sem lesz könnyű egy „lemaradt” községnek. Csodák nincsenek... — Ha megválasztanának, harcos időszak következne a számomra. A faluközösségnek pénzt és gazdálkodási lehetőséget kell szerezni. Természetesen visz- szakérjük majd a volt községi vagyont. A földeket, a községi nagyvendéglőt, a mozit. Remélem, hogy a törvények segíteni fogják majd a törekvéseinket. Politikai harcra is számítok, mert vissza kell adni az emberek hitét. A vezetés hitelét. Új arcok kellenek az intézmények élére, akik döntéseikkel a lakosságnak számolnak el. .. — Most tehát a várakozás és a tervezés idejét élik-...- Nem lehet elfecsérelt idő. Már most mindent meg kell tenni az indulók segítéséért. Aki ugyanis a vállalkozókat támogatja, a jövőre mond igent, a falut építi. Újra kell éleszteni a közéletet, a közösségeket, a köröket. Mért demokrácia és fejlődés elképzelhetetlen önszerveződő csoportok nélkül. Sokan mondják: sosem volt még ennyi viszály Fülöpszálláson, mint most, hogy több párt is munkálkodik a faluban. Én ezt nem így látom. Biztos vagyok benne, hogy az alapdolgokban teljes az egyetértés. A falu szekerének végre ki kell mozdulnia a kátyúból. Farkas P. József
