Petőfi Népe, 1990. július (45. évfolyam, 153-178. szám)

1990-07-20 / 169. szám

1990. július 20. • PETŐFI NÉPE • 3 A BÚZAARATÁS ÉS HÁTTERE Jó termés - sok bizonytalanság lasszal, ugya­nis a megyei gabonafelvá­sárló kifogást emelt a minő­ségére, a másik felvásárló, az Ag- roticia megfelelőnek tartja. A hét közepén a mezőgazdasági kama­rához juttatták el a durumbúzá- ból vett mintát, 5 az újabb minő­sítés után derül ki az igazság, tá­jékoztatott Damm János tsz- elnök. Egyébként 300 hektáron öttonnás átlaghozammal takarí­tották be a durumbúzát, amely­nek termelési költsége magasabb, viszont átlaghozama kisebb egy tonnával, mint az egyéb (esti- vum) búzáé. A gabonafelvásárló 700 forintot fizetne ezért a búzá­ért, ami viszont nem ösztönzi a mezőgazdasági üzemeket az egyébként nyugati piacokon is értékesithető, magas fehérjetar­talmú búza termesztésére. Kongó silók • A hektáronkénti átlagtermés nem marad alat­ta a tavalyinak. összesen a megye több termelő­üzemének a gabonafelvásárló, hogy egyáltalán hozzá tudjanak fogni a betakarításhoz. Ez a tény viszont jól mutatja, hogy napja­inkban milyen helyzetben van­nak a megye mezőgazdasági üze­mei. Az exportot illetően nagy a bi­zonytalanság —, említette az igazgató — mivel nem tudni, eh­hez lesz-e, és mennyi állami tá­mogatás. Most 120 rubel és eh­hez még 130 százalékos szubven­ció illeti a szovjet exportot, de úgy hírlik, hogy a támogatást csökkenteni fogják. Emellett ar­ról is hallani, hogy a szovjet part­ner csak az államközi szerződés­ben rögzített mennyiséget veszi át, ezen felül, dollárfizetségért, nem akaródzik magyar búzát vá­sárolni ... * (Folytatás az 1. oldalról) és bizonytalanság uralkodott el, főleg a vezetők körében. Kinek és mennyiért adják el, mikor szál­líthatják a búzát, ez foglalkoztat­ja leginkább a termelőket, s nem kevésbé az is, mi lesz jövőre? Szántsanak, műtrágyázzanak, vessenek? Kinek a földjén? Kié (lesz) az a föld, amelyen a követ­kező nyáron aratni kell? A régi gazdák úgy mondták: nem a kenyér az első, hanem a vetés, vagyis a jövő évre kell gon­dolni az aratáskor is, azt kell megalapozni jó vetőmaggal, trá­gyázással, gyors talaj-előkészí- tessel, mert az idei termésen vál­toztatni nem lehet. A mezőgaz­dasági üzemek viszont nem vagy alig rendelnek jó minőségű, első osztályú vetőmagot, műtrágyát. A Csávolyi Egyesülés Téesz fő­mezőgazdásza kissé elkeseredve mondta: annyi műtrágyát tud­nak venni és talajba juttatni, hogy biztosítsák, a hektáronkén­ti termésátlag ne essen négy ton­na alá. Most ennél 30-40 száza­lékkal jobb lesz az átlaghozam. Különösen a korai érésű gabo­nák — mint a GK Öthalom — hozamával elégedett Lendvai Pál, ugyanis 6,2 tonnát takarítottak be ebből hektáronként. A közép­érésű és kései fajták megsínylet­ték az ötnapos aszályt, amely viaszérésben érte a kalászokat, a szem megszorult, s ez 5-6 tonná­val visszavetette a hozamokat. Egymást segítve A szövetkezetben csaknem ezer hektáron termelnek őszi és tavaszi árpát, valamint őszi bú­zát. Csupán 150 hektár aratása maradt a hét végére. A gyors munka a szomszéd, Rémi Dózsa Tsz-szel történt összefogásnak is köszönhető. Két kombájnjuk az ősziárpa-betakarításban Rémen segített, s most a rémiek ugyan­ennyivel viszonozzák. Híresek lettek a csávolyiak a gödrös, fóliás gabonatárolásuk­kal, viszont ezen a nyáron erre nem került sor. Bértárolásra a ga­bonafelvásárló most nem tart igényt, így a teljes termést a Du- na-parti tárházba szállítják. A fi­zetség mázsánként 594 forint, az első es másodosztályú malmi mi­nőségű búzáért. A pénzt szinte azonnal megkapják, váltó formá­jában, amit a bankok rögvest le­számítolnak. Szóval itt sincs fennakadás. A Kunfehértói Előre Tsz teljes termését a rémi szövetkezetnek adja el. A baromfiágazatban és a tápelőállitásban évek óta jó a két gazdaság együttműködése. A nagy kapacitású rémi takar­mánykeverőben dolgozzák fel a Kunfehértón megtermelt szemes terményt. Ugyancsak évek óta partnerei egymásnak a mélykúti Lenin és a püspökhatvani tsz-ek. A hegyek alján gazdálkodó szövetkezetben csak a jövő héten kezdődik az aratás, s akkor a mélykútiak vi­szonozzák .négy kombájnnal a püspökhatvaniak eddigi hasonló segítségét. Mennyit ér a búza? Az idén is magas hozamokat érnek el a Mélykúti Lenin Tsz- ben. A megye egyik legnagyobb kalászos gabonát termelő gazda­ságának főmezőgazdásza, Pilisi János szerint a 2100 hektárról hétfőn a teljes mennyiség mag­tárba kerül. A 6,2 tonnás hektá­ronkénti átlagtermés igen jó, de hogy mennyiért tudják értékesí­teni, az még kérdéses. Egyelőre tisztítás után tárolják a búzát, mivel ajelenlegi 600 forint körüli mázsánkénti árral nem elé­gedettek. Dr. Korányi György tsz- elnök számára az sem elfogadha­tó, hogy kormányrendelettel meg­változtatták az exportárat. Az Agrimpexszel 120 dolláros'ton­nánkénti eladási árban állapod­tak meg, s most 115 dollárt kapná­nak érte. Ennyiért viszont a búza nem eladó. Ugyanis az exporttal járó egyéb költség — a növény­egészségügyi vizsgálattól a szállí­tásig — olyan magas, hogy ezt le­vonva már 600 forintnál keveseb­bet kapnának a búza mázsájáért. Arról nem beszélve, hogy a kifize­tés időpontja is bizonytalan, s nem mindegy, hogy júliusban, vagy a jövő ev márciusában jutnak-e pénzükhöz. Az elnök véleménye szerint most, azonnali szállítással és fizetéssel, 650 forintot kellene kapni egy mázsa búzáért, ez a megfelelő ár, amely 20 százalékos, ráfordításarányos nyereséget tar­talmaz. Ugyanis a múlt évhez ké­pest lényegesen magasabbak a ter­melés költségei, energiától a mű­trágyáig nőttek az árak, valamint a csapágyak, ekevasak, tárcsale­velek és sok-sok, apróbb- nagyobb alkatrész duplájába, há­romszorosába kerül, mint egy év­vel ezelőtt. A szövetkezetben a szakmai el­fogadhatóság határáig csökken­tették a termelés költségéit. Emlí­tést érdemel, hogy búzavetés előtt nem szántanak, csak tárcsáznak, ami, kétségtelen, jelentős megta­karítást eredményez. Ugyancsak takarékos növényvédelmet alkal­maznak a művelőutas termesztés­sel. Földi gépekkel tudják a vegy­szert kijuttatni, s ez ötször ol­csóbb, mint a repülőgépes nö- vényvédőszer-kijuttatás. Egyiknek igen, a másiknak nem Kell-e magas minőségű du- rumbúza? A mélykúti Alkot­mányban bizonytalanok a vá­Ilyen csendesek a Gabonafor­galmi és Malomipari Vállalat megyei átvevőhelyei már régen voltak, mint a mostani aratási időszakban. A kiskunhalasi ma­lomban éppen tíz nappal ezelőtt hozták az első búzaszállítmányt, s most is csak harmadrészt teltek meg a 6000 tonna befogadására alkalmas silótornyok. Dr. Molnár Istvántól, a válla­lat igazgatójától megtudtam, hogy a hivatalos, 570 forintos mázsánkénti árnál többet fizet­nek a termelőknek, 590—600 forint közötti a malmi minőségű búza átvételi ára. Természetesen kifizetik a szállítás költségeit is. Véleménye szerint a durumbúzá- ért irreálisan magas árat szeret­nének kapni a termelők. Azt tartja elfogadhatónak az igazga­tó, ha annyival adnak többet a durumbúzáért, amennyivel keve­sebbet termett, mint az egyéb búza. A termelők kivárnak, hátha si­kerül magasabb árat elérniük, in­kább tárolják a kenyérnekvalót, már amelyik gazdaság pénzügyi­leg ezt megteheti. Az aratás előtt 300 millió forint előleget adott Érdekegység kellene Szóval az aratás jól halad, s a jövő hét végére alig lesz beta- karítanivaló, az aggodalom mégis nagy. Mint régen, most is a parasztemberek a búzáért ka­pott pénzből szeretnék megala­pozni a jövő esztendő termelé­sét. Az ország érdeke is hasonló: a búzának konvertibilis valutá­ért történő értékesítésével jó len­ne bevételeinket növelni, s a jövő pénzügyi megalapozását elősegíteni. Bizonyos, hogy a termelők és a felvásárlók, vala­mint a kormányzati szervek gyors kompromisszuma lehetővé tenné az érdekek találkozását. A szövetkezetek azt is szeretnék tisztán látni: mennyit és hol érdemes vetni a jövő évi kenyér- nekvalóból. A halogatás, a bi­zonytalansági helyzet kárai mi­att egy év múlva keseregni már késő lesz... Csabai István Életkép Ágasegyházáról WmwimF Két gép arat az ágasegyházi határban. Nincs is többre szük­ség, hiszen a Mathiász Szakszö­vetkezetben „picike” gabona ter­mett az idén. A két kombájn sor­ba jár a határrészeken, nem válo­gatva, közös vagy tagi területen vágja a rozsot. Gyenge a termés, a tavalyinak alig hatvan százalé­ka. Nehéz a betakarítás, a rozs csúnyán megdőlt, egyik-másik parcellában magasabb a gyom, mint a kalászos. Mint abban a tagi parcellában is, amelyikbe Galamb István készül beállni. — Harmadik éve veszek részt aratásban, pedig csak az idén vé­geztem Jánoshalmán. Az idén elég nehéz vágni a rozsot, néhány nap­ja is kény télén voltam kiállni egyik parcellából. Még szerencse, hogy a gazdája belátta, hogy azt képte­lenség learatni, annyira gazos. Fél szemmel már a másik kom­bájn felé pislog, valami baj lehet . ott, hiszen a gép hol megáll, hol megindul, majd kiáll a táblából. — Mit találtál, Laci? — a vá­laszt úgy adja Huszka László, hogy ki sem néz a kérdező felé. — Nem igaz! Most éppen egy szőlőfeszítő drótot fogtam. Vala­melyik nap egy szőlótuskót, az­után egy akácrönköt, most meg ezt. Még szerencse, hogy nem tört el a gép. Ki lehet, akinek ennyi esze van csak, hogy a gabo­nába mindenfélét belehajigal! — ujjnyi vastag drótot hámoz ki az alkatrészek közül. v — Azt írja meg, hógy bagóért dolgozunk látástól vakulásig! — Igaza van — mondja Husz­ka László. —1 Hajtunk hajnaltól késő estig és alig viszek valamics­ke pénzt haza. Tavaly, amikor kombájnoztanl, 17 ezer forintra jött ki a teljesítménybérem és kézhez kaptam belőle 11-et. Ezért nem éri meg gépre ülni! — Nem csak ez bánt — Dóka János szól —, ilyenkor, amikor le­ülünk ebédelni, sokszor gondo- lunk'rá, vajon nem utoljára ara­tunk-e így, együtt. Azt is kérdez­getjük egymástól: ugyan, merjük- e elkezdeni a tarlóhántást, a mű­trágyázást? Hiszen ha megcsinál­juk egy területen és majd netán azt mondja, aki igényli a földet, • Ez a rozs nem rozs — mondja Ga­lamb István. hogy nem kérte a munkát, ki fizeti meg a költségeket? Ha meg netán úgy döntene minden gazdaság, hogy ezeket a munkákat nem vég­zi el, lesz-e kenyér jövőre? Megérkezik az ebéd, elköszö- ' nünk. A.szakszó vetkezet elnöke, Hostyánszki György mintegy ma­gyarázóig fűzi hozzá: — Jó társaság ez, az ilyenekre szokás mondani, hogy képesek hegyeket megmozgatni. A Laci is! Csendes, jó gyerek, hiába mondja, egyszer kellett csak szól­ni neki, máris jött kombájnolni. Pedig valóban nehéz ezeket a csipli-csupli kis parcellákat le­aratni. Nem ugyanaz egy 800 négyzetméteres területen forgatni a gépet, mint a több száz hektá­ros táblában. A legkisebb tagi parcella pedig ekkora. Arról már ne is beszéljünk, hogy a legtöbb milyen állapotban van. Látta! — Nem lenne egyszerűbb, ha ezeket a kis parcellákat kézi ka­szával vágnák le a tagok? Hostyánszki György elneveti magát: — Mit gondol, miért kéri a gépi aratást a tagunk? Pedig ezért fizetnie kell. Nincs már em­ber, aki kézi kaszával vállalkoz­na az aratásra, bármilyen kicsi is a területe. Nem is az a baj, hiszen azért ezen már túljutottunk. Ha­nem az, hogy lassan jobban meg­érné leállítani a gépeket, mint működtetni. Gál Eszter V EGY TELEKNEK TÖBB GAZDÁJA Ki a birtokháborító Sóstón? Nem különleges, ma inkább tipikus az a megoldhatatlan­nak látszó probléma, amely — bár egyedi és konkrét — Kiskunhalason többekkel is megesett. A Sóstó melletti ingatlanok a tulajdonképpeni főszereplői a történetnek. Többször foglal­koztunk lapunkban is velük, attól függően, milyen helyzet­ben váltak főszereplőkké. Hírt adtunk például egy 1988-ban kiírt Kunép-tervpályázatról, amely az ingatlanokra mintala­kótelep létesítését tűzte ki cé­lul. Már akkor beárnyékolta az elképzeléseket egy nem el­hanyagolható momentum: az ingatlanok egy része magánké­zen volt, s 1989-ben a tanácsi kisajátítás már nem ment olyan simán, mint annak előt­te. Ott voltunk ’89 áprilisában azon a tárgyaláson, ahol az épitkezési vállalat próbált egyezkedni a tulajdonosokkal — sikertelenül. Bár akkor már nem a Kunép volt a fővállal­kozó, hanem a belőle kivált Kiskunhalasi Lakóingatlan­kialakító és Közvetítő Kft., közismertebb nevén Telek Kft. Mivel a tanács a közvéle­mény nyomására elutasította a kisajátítást, erősen módosultak az elképzelések. Odalett a min­talakótelep terve. A Telek Kft. kezdte eladogatni a már tulaj­donában lévő ingatlanokat, amelyek tulajdonképpen annak idején a Vörös Október Mgtsz és a Kunép közti adásvétel ré­vén kerültek a birtokába. Talál­tak is vevőket azzal a csábító ajánlattal, hogy részt vesznek az ingatlanok közművesítésé­ben, így azok építési telekké válhatnak. (A tanács ugyanis a jelenlegi formában nem ad rá­juk építési engedélyt.) Itt érkezik el a történet egy újabb fordulóponthoz, már 1990-ben. A rendszerváltás ugyanis ezt a szerényebb elkép­zelést is megtorpedózta: jött Torgyán József, s vele a mind zavarosabbá váló földkérdés. A vevők egyre többször kérdez­ték meg a szerződéskötéskor, nem bizonytalanra adják-e a pénzüket. Szabó Attila 28 éves fiatalem­ber is megkérdezte, mielőtt az előleget lefizette azért a terüle­tért, amelyre — március óta — a lábát sem teheti be. — Arról volt szó — pjpndja —, hogy amíg nem kezdünk építkezni, művelhetjük. A töb­biek már be is kerítették a ma­gukét, nekem meg csak a pén­zem áll benne. Ki se megyek, nem akarok huzakodni Balázs bácsival. I Kizavart bennünket — mondja az édesanyja —, hogy az ő birtokáról takarodjunk. Pedig ánnak idején ők az elsők között léptek be a téeszbe. Modok Balázs nyugdíjas az anyósa földjét műveli téesz- háztájiként, amióta csak világ a világ, de legalábbis 1961 óta, akkor írták alá a belépést a Vö­rös Október Téeszbe. — Nem volt az soha a téeszé, csak névlegesen—mondja Mo­dok Balázs, amikor felkeresem.- Aztán ’87-ben eladták po­tom 40-50 forintért négyzetmé­terét a Kunépnek, anélkül, hogy értesítettek volna. Van rajta legalább százezret érő sző­lő, gyümölcsös. Azt szeretném én meglátni, hogy valaki odate­lepüljön! — Nem tudta, hogy azóta már újabb tulajdo­nosoknak továbbadták?- Hallomásból. De engem erről nem értesítettek, helyeseb­ben: az anyósomat, mert ő a tulajdonos. Én viszont most je­leztem a téesznek, hogy vissza­követeljük, s ki is kell hogy ad­ják. — De hát közben elad­ták. — Az engem nem érdekel. Az már az ő ügyük. Én kommunis­ta voltam és most sem tagad­tam meg, de ekkora jogtalansá­got, ahogy ezek más tulajdoná­val elbántak! Fekete Károly, a téesz jelenle­gi elnöke és Pősz Miklós föld­rendező adnak felvilágosítást a Vörös Októberben az esetről. — Amikor márciusban jelez­te a tulajdonos, hogy visszaigé­nyelné, mi felajánlottunk volna csereingatlant, de ők nem is re­agáltak rá. Nem tudunk mit" tenni — mondja az elnök. — Hogyhogy nem érte­sítették az eladáskor? Mindenkit kiértesítet­tünk, hiszen ott többnyire bér­lők művelték a földeket - mondja Pősz Miklós. — Azért is jeleztük az eladást, hogy a bérleti díjat ezután a Kunéppel rendezzék. Akkor nem én vol­tam a földrendező, csak besegí­tettem, nem tudom bizonyítani, hogy ők kaptak-e levelet. De hát ez már akkor sem változtat­na a tényeken, hiszen a föld a Telek Kft. birtokában van. Az értesítés, illetve annak hi- ! ánya annyiban változtat a té­nyeken, hogy a Telek Kft. ké­relmét — birtokháborítás meg­szüntetése miatt — elutasította a tanács igazgatási osztálya az­zal, hogy Modok Balázs nem tudhatott róla, hogy birtokhá­borítást követ el. Horváth Ferenc, a kft. ügyve­zető igazgatója: — Jó lenne már egyszer s mindenkorra pontot tenni a földkérdés végére és eldönteni, például ebben az esetben, visz- szakaphatja-e azt, amihez ra­gaszkodik, vagy köteles a csere- ingatlant elfogadni. Persze, amennyiben visszakapja, mi is benyújtanánk a követelésein­ket. Szabályos adásvétel zajlott le, a szerződésben ott a kitétel, hogy per- és igénymentes ingat­lant vásárolt a Kunép. — Ez az egy ilyen eset van? — Dehogy. Mit mondhatok a vevőinknek, akik illetéket fi­zettek az átírásra? Nem tudunk haladni a munkákkal sem. Ki­szedték a telekhatárokat jelző oszlopokat, nem engedik felál­lítani a trafót. Mindezek elbi- zonytalanították a potenciális vásárlókat, áll az üzlet. — Elutasították a bir­tokháborítás megszünte­tésére szóló kérelmüket. Mi következik? — Bíróságra került az ügy, de tartok tőle, hogy ott meg majd a jogszabályra várnak, ahelyett, hogy döntenének. Eddig az „ízelítő”. Lehet vi­tatkozni, hogy kinek mennyire van igaza, de a döntés minden­képpen jogot sért majd. Vagy az eredeti tulajdonosokét, vagy az újabbakét, akiknek a befek­tetett pénze közben jó néhány százalékkal romlott, nem be­szélve az elmaradt haszonról, amit a föld művelése hozott volna. Cseppben a tenger. A halasi eset jelzi az országos dilemmát. Hajós Terézia A

Next

/
Oldalképek
Tartalom