Petőfi Népe, 1990. július (45. évfolyam, 153-178. szám)
1990-07-20 / 169. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1990. július 20. ISMERJÜK-E BÁCS-KISKUNT ? Hol van és mit ábrázol? Megfejtés: A megfejtő neve: Lakcíme: Az antialkoholista kampány bukása A szovjet kormány által öt évvel ezelőtt bevezetett korlátozó intézkedések nem — ÚJ KÖNYVEK: Saskői Zsuzsa; Angol tesztek haladóknak. (Agákon, 90 Ft) — Selma H. Fraiberg. Varázsos évek. (Park. 169 Ft) — Magai Tamás —Ország László; Magyar—angol kéziszótár 2. kiad. ’’ (Akadémiai, 345 Ft) — Mikszáth Kálmán: A két koldusdiák. A beszélő köntös. (Olcsó könyvtár) /Szépirodalmi K., 36 Ft) —' Molnár Ferenc; A Pál utcai fiúk. 28. kiad. (Móra, 120 Ft) — Janus Banczerowski— Bárkányi Zoltánné—Reiman Judit: Lengyel társalgás. (Tankönyvk., 109 Ft) — Max Brand: Ki lesz a hetedik? (Markon Kft., 79 Ft) — Pusztay Sándor: Szerelmi varázslás—boszorkányos praktikák. (General Press, 85 Ft). Nyakig a régi rendszerben A parlament'minapi ülésén az egyik képviselő az ősszel esedékes önkormányzati választásokat a rendszerváltás befejező aktusának minősítette. Meglehet, formailag igaza van a szóban forgó képviselőnek. Hiszen ténykérdés, hogy a soron lévő helyhatósági választások nyomán szinte teljesen átalakul majd az a politikai intézményrendszer, amely a pártállamiság jó négy évtizedét jellemezte. Az emberben mégis felötlik a kérdés: csupán ennyiről lenne szó? A politikai intézményrendszer átalakításáról? Egy rendszer valóban gyökeresen megváltoztatható, netán leváltható lenne néhány hónap alatt? Ha rendszerről beszélünk, nyilvánvalóan a társadalom egészére gondolnunk kell: gazdasági területekre éppúgy, mint politikaiakra, társadalmiakra éppúgy, mint kulturálisakra és így tovább. Már most, ha innen nézzük a dolgot, továbbá azoknak a törekvéseknek a fényében, amelyek az utóbbi esztendőkben mentek végbe, illetve ma zajlanak, bármily radikális folyamatokról legyen szó, helyesebbnek látszik a rendszer átalakításáról beszélni, mint váltásáról, esetleg leváltásáról. Elvekben nincs hiány Annak a rendszernek a kiépülése, amelynek a felváltására törekszünk, hosszú, számos etap- ból álló folyamat volt, lebontása és helyére egy gyökeresen más rendszernek az’állítása nyilvánvalóan nem kevés esztendőt vesz igénybe. Igaz, hogy a politikai rendszer formai átépítése előrehaladott állapotban van, a társadalmi élet egésze dinamikus mozgásban lévőnek látszik, de ha a nagy strukturális folyamatokra tekintünk, aligha fedezhetünk fel radikális változásokat. Gondoljunk csak a nemzetgazdaság, állapotára. Látható, hogy itt a változásoknak még csak a kezdetén vagyunk és a változások irányát illetően inkább általánosságokban és elvekben gondolkodunk, mint konkrét és jól körülhatárolt teendőkben. Nézzük csak a tulajdonviszonyokat. Jóllehet, naponta száip- talanszor halljuk vagy hangoztatjuk ezek megváltoztatásának már-már bűvösnek tetsző jelszavát, a reprivatizációt, a mozgékony, hatékony, termelékeny és nemzeti viszonylatban nagy ho- zadékú magántulajdon létrehozása, á külföldi főkének a magyar gazdaság vérkeringésébe való bekapcsolása, de egyáltalán a hagyományos állami tulajdoni formáknak a jelen állapotukból való elmozdítása is roppant lassan halad előre. Az úgynevezett társadalmi tulajdon szinte változatlan formájú aránya még mindig 90 százalék fölött van a gazdaságban, és szemmel látható, hogy ennek az aránynak a radikális csökkentése igen nagy nehézségekbe ütközik. A privatizációs folyamat legfőbb akadályozója számos vélemény szerint a hatalmát átmenteni igyekvő régi káderbürokrácia. Ha azonban alaposabban szemügyre vesszük az eseményeket, azt tapasztaljuk, hogy a régi tulajdoni struktúrák megváltoztatásának kérdésében eltérő törekvések tapasztalhatók az újonnan hatalomra jutott politikai erők között is, és egyebek között éppen e nézeteltérések hátráltatják a gazdaság dinamizálását szolgáló privatizációt, s tartják távol, illetve intik óvatosságra a Magyarország irányába tájékozódó külföldi tőkét. A bizalom megváltozott szerepe A tulajdonviszonyok átalakításának nehézségeinél nem kisebbek azok, amelyek a társadalmunk gazdasági működéséből adódó magatartásformákkal kapcsolatosak. Évtizedeken át hangoztatott jelszó volt, hogy a „szocializmusban” egyre erősebbé válik a kollektivizmus, illetve a társadalmi szolidaritás. Valójában pedig az történt, hogy a mindenható központi irányítás, a társadalom önszabályozó mechanizmusait megbénító centralizáció miatt mind erőteljesebbé vált a gazdasági és a társadalmi dezintegráció. A gazdasági kapcsolatok megbízhatatlansága, a termelőegységek (vállalatok, üzemek) magatartásának kiszámíthatatlansága természetesen mély nyomokat hagyott az egyes emberek, az átlagállampolgárok magatartásán is. Azok a packá- zások, amelyek az élet minden területén tapasztalhatóak és feltehetően igen nehezen és hosszú idő múltán lesznek csak eltüntet- hetőek, a társadalom széteséséhez, a társadalmi szolidaritás hiányához vezettek, és e hiányok megszüntetése nehezen képzelhető el valamiféle egyszeri rendszer- váltási aktus keretében. Számos közgazdász és szociológus mutatott rá az utóbbi esztendőkben, hogy azon változások közül, amelyek a fejlett tőkés országokban végbementek, a legfontosabb a hagyományos munkaformák jelentőségének csökkenése, illetve eltűnése. Ezzel párhuzamosan óriási mértékben növekszik az információs ipar, az információs technikák, egyáltalán, az információ jelentősége. Az információ jelentőségének eme nagyfokú növekedése hatalmas változásokat idéz elő a társadalmi viszonyokban, az emberi kapcsolatokban is. A hagyományos kapitalizmus időszakában az emberek meghatározott árukat (élelmiszert, ruhát stb.) kaptak egymástól, amelynek minőségét azonnal tudták ellenőrizni, igy a bizalomnak egész más szerepe volt, mint a modernizációs folyamat jelenlegi szakaszában. Most, amikor a régi csereformák persze továbbra is érvényben vannak, egyre nagyobb jelentőségűvé válnak az úgynevezett tudásiparok, s ennek nyomán a helyzet gyorsan változik. Az emberek, a vállálatok mind nagyobb mennyiségben kapnak egymástól információkat, amelyeknek a megbizhatóságát csak rendkívül nehezen vagy egyáltalán nem tudják ellenőrizni. Itt tehát a bizalomnak hallatlanul megnő a szerepe. Vagyis a tudás speciális termékeivel (például a szoftverekkel) természetüknél fogva, csak a bizalom alapján lehet cserét lebonyolítani. Ebben az értelemben beszélnek arról a közgazdászok és szociológusok, hogy a bizalom és a hozzátapadó szolidaritás termelőerővé válik a modern társadalmakban. Korszakos folyamat Tagadhatatlan, hogy a jelenlegi politikai rendszerváltás igen jó esélyeket kínál arra, hogy megszülessenek azok a gazdasági intézmények, mechanizmusok, amelyek által Magyarország elkerülhet a jelenlegi gazdasági mélypontról. Ha ugyanis létrejönnek a szóban forgó intézmények és mechanizmusok, akkor kialakulhat az, a gazdasági életen belül funkcionáló bizalom is, amelynek hiányát ma olyannyira szenvedjük. Ebben az esetben lehetőség lesz rá, hogy megteremtődjenek azok a gazdasági-emberi magatartásformák és -normák, amelyek egy modern gazdaság normális működéséhez elengedhetetlenül szükségesek. A gazdaság szereplői (egyének, vállalatok, gazdasági egységek stb.) ráébrednek, hogy a „szabályt követő”, magatartással nagyobb eredményt lehet elérni, messzebbre lehet jutni, mint a „szabályszegővel”. Amikor az Európához való felzárkózásról beszélünk, valójában arra gondolunk, hogy végre rálépünk arra a sikeres modernizációs útra, amelyre annyi kísérlet ellenére mostanáig nem sikerült. Ennél talán legfontosabb feltétel pedig éppen az, hogy a politikai és a gazdasági intézményrendszer az imént említett „szabályt követő” gazdasági magatartásnak a minél gyorsabb és erőteljesebb kifejlődését serkentse és mielőbb helyettesítse azt a rendszert, amelyben még mindig „nyakig vagyunk”, s amelynek viszonylagos biztonsága nagyon is sok bizonytalansággal, „szabályszegéssel”, magyarán szólva átveréssel működött-működik úgy, hogy paradox módon épp e „szabályszegések” lehetetlenítik el. A fentiekből talán kitűnik, hogy ezen, immáron régen nyilvánvaló ellehetetlenülés ellenére, vagy épp miatta is, hallatlanul bonyolult feladatok megoldása vár ránk. A szóban forgó feladatok bonyolultsága pedig azt is mutatja, hogy a rendszerváltás komplikált és időigényes dolog, s inkább korszakos folyamat, mint egyszeri, rohamszerűen végrehajtható aktus. Hovanyecz László sok eredménnyel jártak: az országban most közel ugyanannyi szeszes italt fogyasztanak, mint 1985-ben. A szovjet munkásbk havi jövedelmüknek közel 10 százalékát, a parasztok 11 százalékát költik italra. A legális forgalom és termelés korlátozása ezen felül az illegális szeszfőzdék és „bögrecsárdák” felvirágzásához vezetett. A belügyminisztérium adatai szerint az Oroszországi Föderációban 10 liter tiszta alkohol az egy főre jutó fogyasztás, s ennek a mennyiségnek a fele illegális csatornákból származik. Ez azt jelenti, mondta az APN tudósítójának Grigorij Zamrajev belügyi tisztségviselő, hogy a Szovjetunióban gyakorlatilag megszűnt M alkoholgyártás állami monopóliuma. Véleménye Szerint a közeli jövőben társadalmi, gazdasági okokból kifolyólag tovább nő majd az alkoholfogyasztás, a szeszes italok árának emelkedése pedig az illegális szeszfőzést fogja ösztönözni. — APN — Falufoglalók Lassan benépesül a kecskeméti SOS-gyermekfalu. A napokban hat kislány és kilenc kisfiúköltözött be új otthonába. — Számunkra most az első és legfontosabb az, hogy a gyerekek és az anyák igazán egymásra találjanak, hogy szoros kapcsolat, érzelmi kötelék alakuljon ki közöttük — mondta Juhász Mihály faluvezető. — időbe telik, amíg a kicsik megszokják az új környezetet, de nagyon lényeges, hogy mire szeptemberben óvodába, iskolába kerülnek, a biztos háttér támaszt és önbizalmat adjon nekik.- Melyik óvoda fogadja majd a legifjabbakat ?- Saját óvodánk lesz, az egyik házat alakítjuk át erre a célra. Ide azonban nem csak a mi lakóink kerülhetnek; nyitottak leszünk a környék gyerekei számára. A vegyes csoportokban, kívülről jött gyerekek között, együtt nevelkedhetnek az SOS-gyerme- kek.- S hogyan fcészítik fel az iskoláskorúnkat szeptemberre?— A nyár folyamán személyiségvizsgálatokat végzünk,s aki szellemi érettségét tekintve gyengének bizonyul, vagy egyszerűen elmaradt a tanulásban,’ az augusztusban egy iskolai felzárkóztatáson vesz részt. A falu új lakói között vannak felnőttek is. A nemrégi-' ben érkezett segédanyák a szentlőrinci gazdaasszonyképzőben tanulták a sütésfőzést, háztartásvezetést és a gyermekgondozás elméletid gyakorlati tudnivalóit. A nyár azonban a nevelőanyáknak tartogatja a legtöbb izgalmat. Stoczker Gabriella új gyerekei tegnap érkeztek. Közülük a legkisebb négy-, a legnagyobb tizenegy éves, valamennyien édestestvérek. Együtt várják, hogy megérkezzen legkisebb öcscsük, a négy hónapos Tamás. O még a szegedi csecsemőotthon lakója. „- Örülök, hogy így egymásra találtunk a gyerekekkel—- mondja Stoczker Gabriella. — Amikor június elején találkoztunk, a 8 éves Gábor azt mondta: tudjuk, hogy van egy igazi anyukánk, de ő nagyon messze van, ugye most te leszel az új anyu? ... Már mindannyian nagyon várták, hogy megérkezzenek Kecskemétre. Ügy látom, nagyon tetszik nekik az új környezet. Hamar becserkészték az udvart, felfedezték a játékokat, a medencét. Bár nagyon sokan vagyunk együtt, az első, bizonytalan lépések után ösz- szebarátkoztak a szomszéd családokkal is. Míg a gyerekek és az anyák egymással ismerkednek, a falu vezetői a videotárat és a könyvtárat állítják össze, hogy bőséges és változatos repertoárból válogathassanak az itt élők és azok, akik még ezután érkeznek. Bár az épületekben már csak az utolsó simításokat végzik, mégis akad elég tennivaló szeptember tizenötödikéig, az ünnepélyes átadásig. — f — |rí B if 9 Családi kör. Fejérné Könyves Ildikó és gyerekei. 9 Ők már otthon érzik magukat.
