Petőfi Népe, 1990. július (45. évfolyam, 153-178. szám)

1990-07-19 / 168. szám

1990. július 19. • PETŐFI NÉPE • 3

KERDESEK A KECSKEMÉTI FEDETT USZODÁRÓL

A nagymedence üres, a válaszra várni kell

Ultimátum vagy sem, bezár vagy sem?

Bezár a kecskeméti fedett uszoda vagy nem zár be? A kérdés mára kissé módosult, mert az uszoda ugyan még nem zárt be, ám az 50 méteres nagymedencét nem lehet használni, mivel megkezdődött a műszaki felülvizsgálat, amelynek választ kell adnia arra, hogy mennyire öregedett el a medence szerkezete, súlyos tízmilliókba kerül-e a felújítás, vagy kisebb összegből is újra használhatóvá lehet tenni. De a végleges válasz az eredeti kérdésre még nem született meg.

A kecskeméti fedett uszoda bezárásáról,, illetőleg a működés okozta veszteségek megtérítéséről immár hónapok óta polémia folyik az üzemeltető, fenntartó Eszak-Bács-Kiskun Megyei Vízmű Vállalat és a Kecskeméti Városi Tanács között. A levélváltások, tárgyalások a Kecskeméti Lapokban több alkalommal is nyilvánosságot kaptak, miként azok az olvasói levelek — köztük egyik 88 aláírással —, amelyek a vitához szóltak hozzá, aggódva az uszoda sorsa miatt. A tárgyalásokon nem sikerült közelebb jutni a megoldáshoz, számos félreérthető, vagy nem teljesen tisztázott részlet pedig csak arra volt jó, hogy a helyzetet tovább mérgesítse, hogy mindkét fél, s mellettük természetesen a lakosság úgy érezze: igazából ő a vesztes ebben a huzavonában, mert neki kell megfizetnie valamit — a szó szoros értelmében vagy képletesen —, amiről nem ő tehet.

Miután a vita immár hosszú ideje tart, az érintettek egy újabb tanácskozás összehívását kezdeményezték, azzal, hogy talán sikerül közelebb jutni a megoldáshoz, és — mivel meghívták a levélírókat is — közvetlenül is tájékoztatni tudják a lakosságot, válaszolva a kérdéseikre. A megbeszélésen — a városi tanács és a vízmű vállalat szakemberein kívül — ott voltak az újságírók is, csak a „levélírók nem tudtak eljönni. Őket tehát a toliforgatók képviselték. S noha jelenlétük kívánatos lett volna, a legutóbbi tárgyalás — amely végül is két részletben zajlott le — nem volt eredmény nélküli. Természetesen nem végső döntés született, de olyan részmegállapodás, amelyiket — az utolsó szó kimondásáig — mindkét fél megnyugtatónak ítélt. De mielőtt erre rátérnénk, valamit az előzményekről, amelyekről a Kecskeméti Lapok is beszámolt.

„Uszodaügy az asztalon"

Az első írásos dokumentum az uszodaügyben az volt, amikor 1990 áprilisában a vízmű vállalat levelet küldött a városi tanács elnökének, s ebben leírják, hogy a fürdőszolgáltatás nem tartozik az államilag támogatott alaptevékenységek közé. A szolgáltatás évek óta veszteséges, de azt korábban a vállalat — egyéb tevékenységének nyereségessége folytán — fedezte, jóllehet a megyei tanácstól kapott fürdőtámogatás összege 1980 óta nem nőtt, sőt 1990-ben csökkent, amikor is az uszoda vesztesége várhatóan 22 millió forint lesz. A vállalat a tanácstól kéri a veszteség megtérítését, ellenkező esetben, a gazdaságtalan tevékenységet megszüntetve, bezárja az uszodát. Felveti egy új üzemeltető kijelölésének gondolatát is, és érintőlegesen szóba kerül a 22 éves uszoda átfogó felújításának szükségessége is.

Ezt a levelet követte egy megbeszélés, amelyen a tanács és a vízmű vezetői megpróbálták közelíteni az álláspontokat, ám az nemigen sikerült. Vita volt az állami

támogatás és az árkiegészítés értelmezéséről, hogy kinek a feladata üzemeltetni a fürdőt, amelyik eddigi működése során 118 millió forint veszteséget termelt. Hogy más városokban a helyi tanácsok fedezik a költségeket, s főként, hogy bezárják vagy se az uszodát. A bezárásra — pontosabban a nagymedence műszaki vizsgálatára — mindenképpen sor kerül (azóta ez folyamatban van), kérdés, hogy ezt követően kinyit-e újra, s ha igen, akkor ki fizeti a további veszteséget. A tanácsiak azt hangsúlyozták, hogy az első levél nem szól az azonnali műszaki vizsgálatról, míg a vízmű erre is értette a bezárást.

Az ügyben véleményt nyilvánítottak az olvasók is a Kecskeméti Lapok hasábjain. A 88 aláíró követeli, hogy ne zárják be az uszodát. Nem értik, miért vált az hirtelen életveszélyessé, amikor úgy látszott, hogy a tanács nem tudja a veszteséget vállalni, s nem értik, hogy miért az uszoda bezárásával akarják a vállalatot rentábilissá tenni. Frigyesy Ferenc pedig' az újságban megjelent számok, veszteség- és támogatási adatok ellentmondásosságára utal, saját esetét is közli, amiben a takarékosabb megoldásra hívta fel a figyelmet, a gyógyturizmus fejlesztését szorgalmazta, s azt, hogy a szükséges felújítást úgy végezzék el, ahogyan az a kultúr- államokban szokás.

Ezt követte a vízmű vállalat levele az újságban, amelyben reagál a tudósításra, megmagyaráz gazdasági összefüggéseket, pontosít tévesen megjelent adatokat, vitatkozva is egyben a Kecskeméti Lapokban megjelent újságcikk következtetéseivel. Leszögezi, hogy a fürdőfenntartás nem kommunális vállalati, hanem települési feladat, s ez országosan is igaz, miként az is, hogy a strandok, uszodák mindenütt veszteségesek. Megismétli, hogy átadják ingyen olyan vállalkozónak a kecskeméti fedett uszodát, aki rentábilisan tudja működtetni.

Ekkor jelent meg az a levél is, amelyben meghívják a levélírókat s az újságírókat is egy újabb megbeszélésre.

Vélemények az egyik ...

Ha egy jegyzőkönyvet vezetnénk, akkor most fel kellene sorolni az újabb — végül a tanácsülés közbejötté miatt kétfordulós — megbeszélés résztvevőit. A városi tanács részéről dr. Fáy Fe- rencné elnökhelyettes és Szűcs Tibor közgazdasági osztályvezető, a vízmű vállalattól Szekeres István főmérnök és Varjú Tamás gazdasági igazgatóhelyettes volt jelen. A levélírók közül senki nem jött el. Itt be is fejezzük a jegyzőkönyvszerű tudósítást, mert a több mint három órából a lényegre kell szorítkozni. Az persze nem titok, hogy éles, időnként talán provokatív is volt a vita hangneme, és még mindig maradt nyitott kérdés. De — s ez a lényeg - történt előrelépés is. Nem nagy, nem biztos, hogy ezzel teljesen megnyugtatóan rendeződik a fedett uszoda sorsa hosszú távon — úgy, ahogy azt a város közönsége várná —, de lépés!

Szekeres István elmondta: az uszodában évente 210 ezer vendég fordul meg, sorsa tehát valóban közügy, amelyet közösen lehet csak rendezni. A vízmű vállalat és a városi tanács közötti együttműködés évek óta sok vitával jár, de hasznos. Bizonyíték erre a Kodály-intézet, a kerámiastúdió, a játékház. Győzzön a közérdek, mondta, s hivatkozott arra, amit a tanácselnök is említett: egy közcélú létesítmény működtetése nem lehet csupán egyetlen vállalat terhe.

Az olvasói észrevételekre rátérve kifejtette, hogy a nagymedence műszaki felülvizsgálata szükséges, s azért zajlik most, mert ezalatt a strand medencéje használható, mint ahogy az uszoda szabadtéri medencéi is. A gyógyturizmus céljaira — a kórház közelsége miatt — a strand területét tartják ideálisnak, ott folyik fejlesztés, ott történik évek óta a gyógykezelés orvosi beutalóval is.

Varjú Tamás azt hangsúlyozta, hogy a kért gazdasági adatokat a városi tanácsnak megadták, viszont változatlanul nem tudják a tanács álláspontját: ki finanszírozza a veszteséget. Két alapkérdés van: 1. Elfogadják-e, hogy az uszoda — mint általában mindenütt a fürdők — veszteséges? 2. A veszteséget kinek kell állnia? Az biztos, hogy az ágazat eddig 118 millió forintos veszteséget termelt 22 év alatt, amit korábban, más tevékenységből, fedezni tudott a cég. 1990-re azonban visszaesett az építőipari kereslet, a 9 milliós, korábbi megyei tanácsi támogatás idén 7,6 millióra csökkent. Azt pedig nem teheti meg a vízmű, hogy az 1200 dolgozó mindegyike 15 302 forinttal járuljon hozzá az uszoda fenntartásához. Végül abban kellene dönteni, hogy ha a tanács tudja vállalni a veszteséget, akkor nullszaldósán is működteti a vízmű, ha nem tudja, de talál rá üzemeltetőt, átadják az uszodát. S ha egyik megoldás sem megy, akkor kénytelenek lesznek bezárni. Ha nem ezt tennék, akkor veszélybe kerülne a közszolgálati tevékenység is, no meg a vállalat gazdálkodása. S egy csődbizottság első lépése lenne a veszteséges ágazatok felszámolása. A problémát egyébként jelezték a megyei tanácsnak is, amelynek válasza az volt: adják át az uszodát üzemeltetésre a városi tanácsnak. De végre dönteni kell, és a tanács ebben késlekedik.

... és a másik oldalról

Dr. Fáy Ferencné véleménye: az első, április 27-ei keltezésű levél május elején érkezett meg a tanácshoz, s abban szó sincs műszaki okokról, csak gazdaságiakról. A műszaki probléma először a május 25-ei levélben szerepel. Ezután volt a megbeszélés a vízműnél, majd egy számszaki egyeztetés. S miután a vállalat megyei alapítású, ezért kértek további adatokat a felügyeletet ellátó megyei tanácstól. A városi tanácsnál is új finanszírozási rend él, így a gondokat is előbb kellett volna jelezni, ugyanis a

tartalék — ami egész évre 20 millió forint volt ■— elfogyóban van.

— Mi nem akarjuk bezárni az uszodát — mondta az elnökhelyettes —, de föl kell akkor sorolni, hogy mit tegyünk hátrább vagy mit hagyjunk el. Gazdasági okok miatt kaptuk a vállalattól az egy hónapos ultimátumot, hiszen a műszaki gond teljesen más, azt elhárítani a vállalatnak kötelessége. Megfelelő munka- kapcsolattal, korrekt eljárással hamarabb rendezni lehetett volna ezt a problémát.

Szűcs Tibor a Varjú Tamás által felvetett két alapkérdésre reagált először, mondván, az uszoda veszteségességét elfogadni nem tudják, de tudomásul veszik. Az első levelet ultimátumnak érzi, mert nincs olyan tanács, amelyik 1 hónap alatt akár pénzügyileg, akár műszakilag rendezni tudna egy ilyen kérdést. A városi tanács álláspontja az első levélben benne van: adatokat kérnek, személyes konzultációt, a' megyei tanács véleményét, s döntés csak azután lehet. A tartalék felhasználásáról pedig csak a testület határozhat. S a tanács akkor is pozitívan áll a problémához, ha a lakosság érdekeit nézi, nem csak ha fizet. Véleményük szerint pénzügyi okok miatt nem lehet bezárni az uszodát, műszaki okok miatt igen. (Ez utóbbi veszélye azonban elhárulni látszik. — V.T.) Egyébként ha először jelzik a műszaki gondot, akkor az egész ügy visszhangja is más lett volna. Mivel a fürdők ügye megyei, sőt, országos probléma, s mert a kecskeméti uszoda gondja is 22 éves, nem elég a megoldásához Kecskemét Város Tanácsa. Amelyik egyébként azért csöppent most az ügybe, mert postás lett az állami támogatás továbbításában. .

A vita valóban vita volt a hátralévő időben is. A vízmű elismerte, hogy hibázott, amikor a műszaki gondokat utólag vetette fel. De ettől függetlenül a döntési időt hosszúnak tartja, s igazságtalannak, ha társadalmi problémát egy vállalaton keresztül akarnak levezetni. Valóban nem jelezték hamarabb a veszteséget a városi tanácsnak, mert ők sem tudták, hogy változik, csökken a támogatás, s az első negyedéves tényadatokból derült csak ki, hogy a várható veszteség saját erőből történő rendezésére nincs esélye a vállalatnak.

A városi tanács álláspontja az, hogy nem időt húz, mert a májusban kapott első információkat pontosítani kellett. Ugyancsak be kell kalkulálni, hogy más egy vállalat és más a tanács döntési mechanizmusa. Utóbbinak része a tanácstagoknak szóló, megfelelően előkészített, megalapozott tájékoztatás is. Kérdezték, vajon a vízmű jelezte-e a megyei tanácsnak gondjait, s főként a veszteség megtérítésére vonatkozó igényét. Megismételték: ez nem csupán önkormányzati probléma. S hogy egy helyben topogás tapasztalható, azért is van, mert eddig mindig csak a vízmű és a városi tanács tárgyalt, a megyei tanács részéről ez a kérdés még nincs rendezve.

A szópárbajt követően végül sikerült megegyezésre jutni: a városi tanács jelen lévő szakemberei — fenntartva korábbi álláspontjukat — kijelentették: az uszodát pénzügyi okok miatt nem lehet bezárni. Ezért a május 7-étől a végső döntésig terjedő időszakra vállalják — a város közvéleményének várható egyetértésével — a veszteségek megtérítését. Az év első időszakában keletkezett veszteség finanszírozása megbeszélés tárgyát képezi. A város vezetői megtették azt, amit saját hatáskörben megtehetnek. S a testület elé tesznek egy anyagot végső döntésre, amelynek tétje a bezárás vagy a veszteség átvállalása.

Az természetesen még mindig kérdés, mi lesz a fedett uszoda sorsa. Jó lenne, ha olyan döntés születne, ami mindenkinek, így a több mint 100 ezer kecskeméti lakosnak az egyetértésével is találkozna.

Váczi Tamás

A kisebbségek jogaiért

Készül a nemzetiségi törvény

______,í- , ■' . • . , ** . . . 1 . >- : ' '■ ' -_________V

árhatóan az év második felében az Országgyűlés elé terjesztik a hazánkban élő kisebbségek jogállását rögzítő nemzetiségi törvény tervezetét. Ennek előkészítése a kormány Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Titkárságának egyik legfontosabb tennivalója — tájékoztatta az MTI munkatársát Pálos Miklós, a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkára. E jogszabály alapja — mint mondotta — az a törvénytervezet, amelyet már korábban megalkottak, a hazai nemzetiségek javaslatait is figyelembe véve. A nemzetiségi szövetségek képviselői joggal kifogásolták, hogy az említett törvénytervezet főleg nemzetiségpolitikai elveket deklarált, s nem tartalmazta a szükséges garanciákat. Ezért új változatában nemcsak a kollektív és egyéni jogokat rögzítik, hanem szavatolják a gyakorlásukhoz szükséges feltételek megteremtését is, meghatározzák az állami és társadalmi szervek ezzel kapcsolatos kötelezettségeit. A törvénytervezetet megvitatják majd a hazai nemzeti és etnikai kisebbségek közösségeivel és szervezeteivel.

A titkárság közreműködik a jogszabály végrehajtását elősegítő kormányzati program kimunkálásában is, állandóan kapcsolatot tart a kisebbségek érdekképviseleti és más szervezeteivel. Az egyik legfontosabb közös feladatuk felmérni a hazánkban élő nemzetiségek létszámát. A legutóbbi népszámlálás adatai ugyanis nem nyújtanak ehhez megfelelő támpontot. A becslések szerint a legnépesebb etnikai népesség a cigányság: számuk 500-800 ezer. A németek feltehetően 200 ezren, a szlovákok 110 ezren, a horvátok, szerbek, szlovének együttvéve szintén ugyanennyien, míg a románok 20-25 ezren vannak. A Magyarországon élő lengyelek, bolgárok, görögök, örmények száma ennél kisebb. A titkárság a nemzetiségek és szervezeteik segítségét kéri ahhoz, hogy pontos információkat szerezhessenek népességük nagyságáról és igényeiről. Az állam csak ezeket ismerve teremtheti meg a nemzetiségi oktatás, művelődés feltételeit. A nemzetiségek fennmaradása függ attól, hogy gyermekeik elsajátítják-e anyanyelvűket, vagy sem. Ezért a kormány a jelenlegi nehéz gazdasági helyzetben is igyekszik lehetővé tenni újabb nemzetiségi óvodák, iskolák létesítését, az eddigieknél jóval több nemzetiségi pedagógus képzését.

Az alkotmány gondoskodik a nemzetiségek parlamenti képviseletéről. A közeljövőben megválasztják a nemzeti és etnikai kisebbségek országgyűlési biztosát, az úgynevezett ombudsmant, amely jogkörét a kisebbségek egy-egy képviselőjéből álló testülettel gyakorolja majd. A nemzetiségeknek lehetőségük lesz arra, hogy mind az Országgyűlésben, mind a helyhatóságokban részt vehessenek a rájuk vonatkozó döntésekben, sőt, saját önkormányzatokat alakíthatnak.

A kisebbségek jogait részleteiben is szabályozza az elfogadásra ajánlott törvényjavaslat. 'Az ezzel kapcsolatos esetleges sérelmeket, visszásságokat az országgyűlési biztos kivizsgálja vagy kivizsgáltatja, s ezek orvoslása érdekében általános vagy egyedi intézkedéseket kezdeményez. Az ombudsman intézménye a demokratikus államrendszerekben eredményesen funkcionál — hangsúlyozta Pálos Miklós. Szólt arról is, hogy a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Titkárság rendszeresen elemzi a kisebbségek helyzetét, jogainak érvényesülését. Összehangolja és ellenőrzi a kormányprogram nemzetiségekkel kapcsolatos előírásainak végrehajtását, és ha szükséges, intézkedéseket javasol. Együttműködik a kisebbségek anyaországainak kormányszerveivel, társadalmi szervezeteivel, tudományos és kulturális intézményeivel. Kapcsolatot tart a kisebb-i ségek jogainak védelmével foglalkozó nemzetközi szervezetekkel és intézményekkel is.

A kormány felfüggesztette az újrakezdési kölcsön folyósítását

A kormány felfüggesztette az újrakezdési kölcsön folyósítását. Erre a lépésre azért kényszerült, mert a foglalkoztatási helyzet a kölcsönkonstrukció bevezetése óta alapvetően megváltozott. Folyamatosan növekszik a munkanélküliek száma, s az év végére elérheti a 100 ezret. Amennyiben az újrakezdési kölcsön változatlan formában fennmaradna, ez a foglalkoztatási alap kimerüléséhez vezetne, s a kormány nem tudná garantálni a munkanélküliek létbiztonságához szükséges állami segítséget.

A kedvezményes újrakezdési kölcsön kamatai ugyanis a foglalkoztatási alapot terhelik. 1990 első negyedévében 18 ezren kaptak újrakezdési kölcsönt, az igény azonban az utóbbi néhány hónapban ugrásszerűen növekedett. A foglalkoztatási alapból finanszírozott kamatterhek összege 1989-ben 600 millió forint volt, míg az idén már 1,3 milliárd forintra tehető. Ha nem függesztenék fel a kölcsönök folyósítását, az évi kamatteher 3 milliárd forint fölé nőhetne, s ennek finanszírozására nem elegendő a foglalkoztatási alap.

Az újrakezdési kölcsön a munkanélkülivé váltaknak, az iskolából kikerülteknek kívánt segítséget nyújtani. Korábban 300 ezer, újabban pedig 400 ezer forintos hitelt biztosított a kormány azok számára, akik valamilyen vállalkozásba kapcsolódtak be. A kölcsön hozzájárult a munkanélküliek számának csökkentéséhez, a vállalkozások élénkítéséhez, és mind ez idáig ez a konstrukció jelentette az egyetlen lényeges támogatást az új kisvállalkozások indításához.

A kölcsönigénylők összetétele azonban folyamatosan megváltozott. Egyre nagyobb számban olyanok vették igénybe a támogatást, akik a kedvezményes hitelhez jutás érdekében váltak munkanélkülivé, és sokan azért vették fel a pénzt, hogy bővítsék már meglévő vállalkozásaikat. Mindkét tényező — a finanszírozási nehézségek, s az, hogy a támogatás nem töltötte be eredeti szerepét — hozzájárult a kormány döntéséhez. A kölcsönfolyósítás leállításával egyidejűleg a kormány hozzákezdett új vállalkozásélénkítő intézkedések kidolgozásához is. (MTI)