Petőfi Népe, 1990. június (45. évfolyam, 127-152. szám)

1990-06-30 / 152. szám

4 • 4ÍETŐI NÉPE • 1990. június 30. Éiocsibe, biotyúk Az öreganyjuk sem kapott tápot Terjed a biogazdálkodás. Nagyon sokan és so­kat beszélnek róla, itt-ott gyakorlatban is találkoz­hatunk vele. Van gazda, aki elhanyagolt kertjére „fogja rá”: ez biotermesztés. Van, aki komoly kí­sérleteket folytat eredményes módszerek kidolgo­zására. A legtöbbször a zöldség-gyümölcs termelők azok, akik a biokertészkedés gondolatával kacér­kodnak, az állattenyésztésben ritkább a biotechno­lógia. (Félreértés ne essék, az elég gyakori, hogy a háziállatok természetes körülmények között neve­lődnek. Az a ritka, amikor e nevelés célzottan bio­technológiai.) Kiskunhalastól néhány kilométerre egy tanyaud­varon tyúkfarmot lehet találni. A gazda,- Monda Mihály szoros biotechnológiát követve neveli a jó­szágokat: — Eredetileg is baromfival foglalkozott? — Nem. Több szakmám van, autószerelő, mű­szerész és egy ma is „élő” kisiparom, amit egyelőre jg- szüneteltetek. Több olyan vállalkozásba belekezd­tem mar, amelyik úgy látszott, jó jövedelmét hoz. A szüleimnek van egy tanyája, a hely tehát adott. Megpróbálkoztam a gilisztatenyésztéssel, a legkü­lönfélébb 'zöldségnövények termelésével. Voltakép­pen ez utóbbi adta az ötletet, hiszen pihent, sokáig nem használt volt a tanya földje, nem sok vegyszer kell a termeléshez. — Ez azért egészen más, ha jól gondolom, mint a biocsirke tartása? — Hát persze, hiszen a biocsirkének már az öreganyja sem kaphatott tápot, gyógyszert. — Ön tyúkkal vagy tojással kezdte? — Nyugaton már régóta tartanak biojószágo­kat, volt szerencsénk néhány ilyen farmon járni az NSZK-ban; Ausztriában. Végül is így sikerült a biotartás technológiáját is megszerezni, az alap­anyaggal, a tojással'együtt. Ennek most már jó két és fél éve. Az akkori húsz tojásból mára negyven tojótyúk és nyolcszáz csibe van. — Mi a különleges a tartásukban? Igaz. elkerített területen, de szabadon tartjuk őket. Az etetésükre kell nagy gondot fordítani. Vé­gül is nagyon hasonló az étrendjük, mint a valami­kori tanyasi csirkéknek, hiszen pici korukban főtt tojást, darát, főtt krumplit, zöldet kapnak. Később pedig búzát, kukoricát, konyhai hulladékot, ázta­tott kenyeret. Csakhogy a termények származására is nagyon odafigyelünk, azokból is úgy váloga­tunk, hogy biotermesztettek legyenek. Amit mi ter­melünk meg, abban garantáltan nincs vegyszer, amit vásárolunk, annál kell jobban vigyáznunk. Az egyetlen nem természetes anyag, aminek hasz­nálatát engedi a technológia, az a hipermangán az állatok ivóvizében, de ha lehet, még ezt is kamillás forralt vízzel helyettesítjük. Ja, igen, és — mert el­adni nem tudjuk — ők eszik a gilisztát. — Mit „tudnak” ezek a jószágok? — Tömegtermelésre bizony nem alkalmasak, hi­szen nézze meg, ez nyolchetes létére alig lehet negyven dekás. Ha az eddigiek szerint nőnek ezek is, vágásérettek csak 3,5—4 hónapos korukban lesznek. De miután tojófajtáról van szó, nem is a súlyuk a lényeg. Az évi tojástermelése a tyúkok­nak 180—200 darab garantált biotojás. — Beszéljen, kérem, arról, mi ebben az üzlet? —----- Hát egyelőre a csibetársaság felét szeretnénk eladni, olyanoknak, akik vállalkoznak a tovább- tartásukra. Ehhez természetesen tanácsokat is adunk. Az igazi üzlet a tojás eladása lesz majd. Érdeklődtünk és kiderült, hogy a biotojás ára 0,60 cent körül mozog. Jó lenne külföldre szállítani. Ehhez azonban még nagyon sok helyre el kell mennem, felvenni a kapcsolatot sok kül- és belföl­di szervezettel. Igazából szeretném törzsállomány- nyá nyilváníttatni a jószágokat. Hallottam az IFO- AM-ról (Organikus Gazdálkodás Nemzetközi Szö­• Ez a csibe nyolchetes, a nagyobbak közül való — mutatja Czcglédiné Zsikla Klára. • Gilisztaebédet hozott a gazda. vétségé), amelyik a biotermékek ellenőrzésével, mi­nőségének garantálásával foglalkozik. Szeretnék valamiképpen hozzájuk is kapcsolódni. A hazaiak közül a Biokultúra Égyesülés az, amelyik talán tud segíteni. — És ha nem? Nézze, belföldön akkor is el tudom adni a tojást, most is kérik nagyon sokan. Úgy gondo­lom, hogy a mindenkori tojásár plusz 15—20 szá­zalék még reális eladási ár. — Külföldre kijutni nagyon nehéz, a partner — ha kerül is — a legkülönbözőbb vizsgálatok eredmé­nyeit kéri... Hát erre még nem jutott, borzasztó drágák ezek a laborvizsgálatok. De van még jó fél évem arra, hogy mindezeket a dolgokat elintézzem. Ak­kor lesz újra annyi tojás, hogy az újabb keltetésre gondolhatunk, az újabb generációra. Addig pedig már lesznek olyanok is, akik a tőlem vásárolt csir­kéket nevelik, tehát nagyobb mennyiségben áll majd rendelkezésre tojás. Azzal pedig már érdemes lesz komolyabban is kezdeni. Gál Eszter Játékkaszinó Las Vegasban A képen a Circus Circus cég' Excalibur nevű játékkaszi­nója látható, amelyet idén jú­niusban’ nyitot­tak meg. A szál­lodához kapcso- lódó kaszinóban száz játékasztal és 2600 automa­ta várja a láto­gatókat, akiket a 290 millió dol­láros költséggel épült hotelban 4000 szobában szállásolnak el viszonylag sze­rény, 45-—65 dolláros áron. A létesítményt a világ legna­gyobb ilyen komplexumá­nak tartják. — Mit mondjunk? — Ezt se a ma­gyar turisták­nak építet­ték .. . (Telefotó—MTI Külföldi Kép­szerkesztííség) EURÓPÁBAN A GYENGÉBBET IS SZERETIK MAGYAR SZOKÁS: NEM BAJ, HA ERŐS, CSAK ÁRTSON! — A SZESZADÓ IS „ÖL” Pálinkát az asztalra? Három hete Mi van az asztalunkon? címmel cikket írtunk, amelyben képet adtunk — 2700 élelmiszerminta vizsgá­lata alapján—, hogy mit eszünk, milyen minőségűek a napi táplálékaink, s hogy a termelők, a kereskedők mennyire fel­készültek a jobb ellátásra. Pár nappal később egy telefonáló arról érdeklődött, honnét vettük az információinkat. Azt feleltem neki — mint az az interjúból is világosan kiderült —, hogy a Bács- Kiskun Megyei Állategészségügyi és Élelmiszer-Ellenőrző Állomásról, köze­lebbről Kristóf Árpád osztályvezetőtől. Az élelmiszerek széles körét érintő vizsgálatok megalapozottak lehettek, mert az osztályvezetővel folytatott be­szélgetés nyomán sehonnét sem tilta­koztak. Igaz, arról sem hozott levelet a posta, hogy hol, miként kívánnak javí­tani a jövőben az áruk minőségén. Ezek után látogattunk el a minap — a Mi van az asztalunkon? című írásban, munkája kapcsán ugyancsak megemlí­tett — Kecskeméti Magyar—Szovjet Barátság Tsz szeszfőzdéjébe, Balló- szögbe. Oda is az élelmiszer-higiénikus szakemberrel, Kristóf Árpáddal men­tünk, hiszen tőle hallottuk többször: a fogyasztói érdekvédelem a termelésben kezdődik, és gyakran ott is dől el. — Pálinka: akár „érdes", akár kese­rű, kellemetlen vagy jó ízű, ez a neve. Á vélemények is nagyon megoszlanak róla. A magyar ember, úgymond, az idő­set (!) szereti, 40 fokos felett, de inkább az 50 közelében. Nem baj, ha kar cos, de ..betonszaggató" legyen! Valóban csak az erősség számít....?' — Az italfogyasztásnak is van kultú­rája, kialakultak ebben is bizonyos szo­kások — kezdi válaszát Kristóf Árpád a ballószögi telephelyen. — Európában az alacsonyabb szesztartalmú, 28—33 százalékos röviditalok kapnak elsősor­ban nagyobb helyet a fogyasztásban, míg nálunk általában a magasabb al­koholfok a döntő. A Magyar Szabvány sem tesz különbséget a pálinkák minő­ségét illetően. Egyfélét „ismer”. Azaz: 40 milligramm lehet literenként a meg­engedett, legnagyobb ciántartalom. Akkor is ide, az ennek megfelelő osz­• tályba sorolható bármilyen egyéb pá­linka: akár 39, akár csak 3 milligramm benne a ciánszármazék. — Jobban lehetne differenciálni, mi­nőségben és árban is különbséget tenni Pálinkapalackozás. (Walter Péter felvétele) — vetem közbe —, ha az állami szab­vány nem maradna adós ezzel a lehető­séggel. Amennyiben a rádió reggeli hire szerint választhatok: Budapestre utazá­somra megfelelő-e az egészségügyi nor­mát kétszeresen meghaladó szén-mono- xid-koncentráció a levegőben, ugyanígy döntési jogom lehetne pálinkavásárlás­kor is. Cseresznye, 40 milligramm cián­nal, olcsóbbért, vagy 5-6 százaléknyival, drágábban ? — Ma még nem tartunk itt — így az osztályvezető. — Egyelőre ott tartunk, hogy külső (állami) és belső (termelői) ellenőrzés védi a fogyasztók érdekeit az italforgalmazásban is. — Mit lát az állami alkalmazott, a megyei állomás osztályvezetője a szö­vetkezeti feldolgozóhelyen? — Erős ellenőrzést. Évente 15 pálin­kamintát veszünk ebbén a szeszfőzdé­ben. Ennek alapján kijelenthetem, hogy súlyosan kifogásolt italt, az itt készült 9 fajta közül, nem találtunk. Olyan sza­bálytalanság előfordult, hogy hiányzott a címke egy-egy üvegen, s hogy nem tüntették föl a gyártás idejét. Viszont az is tény, hogy a feldolgozásban évről évre romlanak a körülmények. Kevés a pénz a bővítésre, korszerűsítésre. — Csodálkoznak rajta? — szól most Zircher Gábor üzemvezető-helyettes. — A magas szeszadó elviszi azt a pénzt, amit fejlesztésre fordíthatnánk. Áruin­kat a piacon egyre nehezebb eladni. — Exportálnak? — Nem. A Budapesti Likőripari Vállalatnak szállítunk elsősorban ter­mékeinkből. — Magyarországon van olyan ter­melő cég — jegyzi meg Kristóf Árpád —, amelyik 6 milliárd forint szeszadót fizet évente az államnak! — Nem titkoljuk — fűzi hozzá Kői Béla üzemvezető —, hogy mint terme­lők, nem vagyunk könnyű helyzetben. Háromszáz vagon cefrének való a táro­lóhelyünk, ezzel szemben nekünk éven­ként 1200 vagon gyümölcsöt kell fel­dolgozni. Ezért, szükségmegoldásként, fóliával bélelt gödörben is tartunk cef­rét. A rossz körülmények ellenére mun­kákkal igyekszünk eredményesek len­ni. Nézzék meg a falon az okleveleket — a legutóbbit májusban, Kiskőrösön kaptuk —, ezeket is a legjobb pálin­kákkal nyertük el! — Mit mond a belső ellenőrzésről Kassai Mihályné laboratóriumvezető? — Négyszáz-ötszáz mintavétel éven­te, abból a célból, hogy megállapíthas­suk a pálinkafélék réz-, vas-, cián- és akrolein-aldehid-tartalmát. Az én ta­pasztalatom az, hogy a belső ellenőr­zésre nagy szükség van, hiszen az állo­más szakemberei nem lehetnek itt ál­landóan. A munkahelyi vizsgálat a gaz­daságnak és a fogyasztóknak egyaránt érdeke. Kohl Antal VISSZAKAPJÁK, MEGVESZIK, BÉRLIK Ingatlanok külföldi kézen Nyugati lapokban olyan ügyvédi hirdetéseket lehet olvasni, amelyekben azt ígérik a hazától távol élő magyaroknak, hogy az egykor államosított ingatlanok visszaigényelhetők, sőt.. ! Dr. Antal Imrétől, a pénzintézeti központ főosz­tályvezetőjétől kértünk tájékoztatót a külföldiek magyarországi ingatlanszerzési lehetőségeiről. A külföldiek ingatlanhoz jutását a„145/1989. számú minisztertanácsi rendelet szabályozza. Ez év januárja óta a külföldön élő, de érvényes ma­gyar útlevéllel rendelkező személyek lakást, üdülőt vagy telket vásárolhatnak Magyarországon. Ezek a honfitársaink csaknem azonos feltételekkel in­dulhatnak, mint mi, eltekintve attól a „csekélység­től”, hogy a vételárat valutában kell fizetniük. Az 1956 és 1965 között külföldre távozottaknak — túlnyomó többségükben — megvan a magyar ál­lampolgárságuk. Ajándékba viszont ők sem kap­hatnak ingatlant, csak ha hivatalosan igazolni tud­ják végleges letelepedési szándékukat. 1990-től könnyítés, hogy akinek államosították az ingatlanát, azt kártalanítják (tehát nem az ere­deti vagyontárgyat kapja vissza) ebből az összeg­ből — ha óhajtja — ingatlant vásárolhat. Az idegenben élők ingatlanszerzésénél ma az öröklés a legjellemzőbb. Az 1956-ban távozottak szülei után mostanában szállt át a tulajdon. Ennél a formánál nem volt és most sincs semmilyen meg­kötés, korlátozás. A magánszemélyeket érintő kisajátítás, államo­sítás az 1945—52 között „bevont” ingatlanoknál a legfájóbb. Az üzemeken túl ebben az időszakban kerültek állami tulajdonba a hat szobán felüli, valamint a bérbe adás útján hasznosított ingatla­nok. A visszaigénylés lehetősége ezeknél merülhet fel. Magyarország 1970-től kezdődően folyamato­san vagyonjogi megállapodásokat kötött számos országgal. Most éppen Olaszország van soron. A szerződések értelmében az egy összegben fizetett kártérítés ellenében az adott országnak és az egyezmény alá eső minden állampolgárának köve­telését kielégítették. Az érintett állampolgárok igé­nyeikkel az illetékes kormányszervnél jelentkez- hettek A sort Kanada nyitotta 1970-ben, 1,1 millió kanadai dolláros összeggel. Az USA-nak 18,9 mil­lió USD-t fizetett az ország 1973-ban. Akiknek tehát már ekkor megvolt az állampolgárságuk, nem élhetnek semmilyen követeléssel. Azok hely­zetével, lehetőségeivel pedig, akik nem estek bele ebbe a körbe, új rendelkezés foglalkozik majd. Ez az új országgyűlés feladata lesz. Két olyan ország van, ahol jelentős igény merül­het fel, s amellyel még nem rendeztük a dolgainkat: az NSZK és Izrael. Az ingatlanvásárlás szempontjából más kategó­riába tartoznak a jogi személyek. Itt három cso­port különíthető el határozottan. Az elsőbe azok tartoznak, amelyek nincsenek Magyarországon bejegyezve. Nekik a Pénzintézeti Központhoz kell egyedi engedélykérelmet benyújtaniuk. A máso­dikba sorolt magyarországi bejegyzésű vegyes tu­lajdonú cégek minden engedély nélkül vásárolhat­nak ingatlant. S végül a magyarországi bejegyzésű, száz százalékban külföldi tulajdonú gazdálkodó egységek, amennyiben az ingatlan a tevékenységü­ket szolgálja, engedély nélkül, ellenkező esetben engedéllyel vásárolhatnak ingatlant cégük számá­ra. Szorosan kapcsolódik ide, hogy 1990. január elsejétől megszüntették a külföldiek forintszámlái­nak zárolását. Arra használhatók, amire óhajtják. Sőt — a betét milyenségétől függően — 8-20 száza­lék között kamatoznak. Az országból nem vihetik ki, de transzferengedélyt akárki szerezhet. A külföldiek magyarországi ingatlantulajdona 55-60 ezer épületet, építményt, telket foglal magá­ban. Ezeknek mintegy negyede kizárólagos idegen tulajdonban van. A becsült forintérték összesen 30-40 milliárd között mozog, ám — hasonlóan a könyv szerinti értékhez — itt is szorzószámokkal korrigálják az idő múlását, ezért e durva becslés inkább az alsó határt adja, semmint a felsőt. A könnyítések azonban — tudtuk meg végül dr. Antal Imrétől — nem fokozták a külföldiek érdek­lődését. Az ingatlanszerzési igények a nyugati or­szágrész városaira, a Balaton környékére és Buda­pestre korlátozódnak. Ezzel együtt szaldóban — értékesítést és vételt egybevetve — évente 2000- 2500-zal nő a külföldi tulajdonú ingatlanok száma. Igazán nagy problémát a földvisszaigénylés okoz majd. A jelenlegi rendelkezések ugyanis nem teszik lehetőve a mezőgazdasági hasznosítású in­gatlanok visszaadását. Elég, ha csak a nagybirto­kokra gondolunk, s láthatjuk, mekkora problémá­val kell megbirkóznia az uj kormánynak, a parla­mentnek, amelyek hatáskörébe tartozik ennek a kérdésnek a megoldása is. o. k. J

Next

/
Oldalképek
Tartalom