Petőfi Népe, 1990. június (45. évfolyam, 127-152. szám)
1990-06-20 / 143. szám
AGRÁRKÖZGAZDÁSZ AZ IPARI TÁRCÁNÁL — Bizonyára sok élményben volt része az elmúlt két hónapban. Ér- ték-e meglepetések a honatyai, törvényhozói munkája során? — Az Országgyűlés nyitó napjától nem vártam sókat, és tisztában voltam azzal, hogy az első hetekben a törvényhozói működés feltételeivel, az alkotmánnyal és értelmezésével, valamint a házszabállyal kapcsolatos témákkal kell foglalkozni. Közben azért sok minden kiderült. Például az is, hogy a volt pénzügyminiszter a költségvetés tárgyalását június végére ígérte, aminek ekkor már igazából nincs sok jelentősége, mivel egy megtörtént folyamatot kell ismét áttekinteni, s az év közepén az elmúlt esztendőről szerzett ismeretek a jövő esztendő költségvetésének tervezetéhez sem nagyon használhatóak. Szerintem ezt a jövőben már május közepén szükséges megismerni. Ami meglepett, hogy egyes témák, mint például a földügyek tárgyalása, igen sok időt vesz igénybe. Több képviselőtársammal együtt az a véleményem, hogy a képviselők egy része nem felkészült, egy- egy témáról csekély a tájékozottsága. Ennek egyik oka az is lehet, hogy egy-egy képviselő körül a szakértői stáb még nem szerveződött meg. — Cinnek szándékában áll szakértői csapat megszervezése? — Feltétlenül-, a választói körzetemből 3-4 specialistát kérek föl, hogy segítsék munkámat. Az Országgyűlés eddigi ülésein elsősorban a politikai indoklások, a hátterek ecsetelgetése volt a jellemző. — Ennek ellenére nagy viták kerekedtek. — Néhányszor az volt az érzésem például, amikor a kormányprogram volt napirenden —, hogy érzelmi alapú vita folyik és kevésbé tárgyszerű, a bizalom, illetve a bizalmatlanság került a középpontba, ezt járták körül a felszólalók és nemigen mondtak többet, mint a téma összefoglaló értékelését adó frakcióvezetők. Ugyanakkor elnyúlnak a viták, olykor személyeskedőek is. Ehelyett ésszerű mederbe terelésre lenne szükség, egyebek között úgy is, hogy képviseleti arányban biztosítanak egy-egy pártnak hozzászólási időt (nyugati minta alapján), így három órában minden frakció, párt. konkrétan kifejthetné véleményét. — A nem éppen üdvös „csak azért is ellenkezzek” magatartásforma érződik? Tehát arra vagyok kíváncsi, hogy a kormánykoalíción kívüliekben van-e hajlandóság a kompromisszumokra, annak érdekében is, hogy az ország kormányozható legyen? — Említhetem az alkotmány- módosításról folytatott vitát, illetve az ezután történteket, amely a Fart pur Fart ellenzéki felfogást tükrözte. Amikor is Tölgyessy Péter tulajdonképpen nemigen kifo, |^°Lt semmit, utána rögtön megMSZP részéről az az álláspont, meiy szerint nein tartják politikailag elfogadhatónak, nem tartják a demokrácia lehetséges elemének azt, hogy adott kérdésben a kormánykoalíció és ellenzéki párt közötti közmegegyezést takaró megállapodás jöjjön létre. Úgy érzik, hogy e mögött a későbbiekben visszaütő megállapodás rejlik. Együttműködési hiányosságokat érzékeltem akkor is, amikor Rabár Ferenc pénzügyminiszter-jelölt bizottsági meghallgatása volt. A bizottság egyes tagjai minivetélkedővé szerették volna átalakítani a meghallgatást; ki tudja pontosabban, jobban, korszerűbben a közgazdasági-pénzügyi fogalmak meghatározását, ki tud többet és pontosabb naprakész adatot, irányítástechnikai megoldást stb. Úgy látom, hogy az ellenzéki csoportosulás ma még vagy nem érzi át az ügyek, a feladatok komolyságát. vagy arra törekszik, hogy például elbizonytalanítson egy minisztert és úgy mutathassa be a közvélemény előtt — amit ezzel a módszerrel manipulál is —, hogy valójában nemigen ért ahhoz a területhez, amit irányítani fog. Ezek egyébként azok a tapasztalataim, amelyek nem támasztják alá, hogy a pártok fölötti nemzeti érdeket szolgáló, együttműködésre kész, ugyanakkor demokratikus és szókimondó is a parlament, legalábbis a mostani, kezdeti időszakban. — A koalíción belüli pártok között is vannak nézetkülönbségek. A három párt kompromisszumkészségét milyennek látja? — Gyakorlatilag a földkérdésben képviselünk nem teljesen azonos álláspontot, amit az ellenzéki pártok, hogy úgy mondjam, ki is akartak használni, nyilvánvalóan azért, hogy belpolitikai feszültséget keltsenek. A koalíción belüli ellentét alapja, hogy egyesek szerint azokat, akik ma már nem dolgoznak a mezőgazdaságban, azokat az 1947-es állapotnak megfelelő földtulajdon nem illeti meg. Indokuk szerint azért, mert most jobb anyagi, jövedelmi pozícióba kerülnének. A kisgazdapártnak az a véleménye, hogy amikor kisem- mizték őket, akkor senki sem aggódott amiatt, hogy rosszabb körülmények közé jutottak. Ugyanakkor mi nemi vagyunk hívei az ingyenes tulajdonjog és gazdasági érték osztásának, míg bizonyos körök azt vallják, hogy a tsz- ekben, állami gazdaságokban ledolgozott évek alapján jusson föld- és értékvagyónfészhez az is?" akinek korábban nem volt földtU: lajdona. Ez a két sarkalatos pont, amelyben még nézetkülönbségek vannak, de úgy gondolom, hogy meg fogjuk találni a közös nevezőt, annál is inkább, mert az egy hónappal ezelőttihez képest máris közeledtek az álláspontok. — A választókerületében erről a témáról hogyan vélekednek? — Kisgazdakörökben és elsősorban a szakszövetkezeti térségekben a többség azonosul pártunk véleményével, ugyanakkor azt is tapasztaltam, hogy a hosszú idejű földbérletet, a földügyekben a piaci viszonyok érvényesülését elfogadják. Ami viszont megoldást igényel, az a különböző termékek, elsősorban a szőlő-, bor-, juhérté- kesités biztonságossá és jövedelmezővé tétele, valamint az, hogy a takarmánytermelés, a tápelőállítás költségei ne növekedjenek. — Ez utóbbi az ipari árak — műtrágyától az energiáig — függvénye is. Ön most az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium politikai államtitkára. Két kérdés merül föl: tud-e ezen a poszton segíteni a parasztságnak, másrészt: nem gondolja^ hogy csalódást okoz agrárérdekeltségű választóinak, hogy az ipar és nem a mezőgazdaság irányításában munkálkodik? — Vélhetően egyesek csalódottak,, talán mert azt gondolják, hogy ezentúl kevesebb időm marad a mezőgazdaságra. En bízom abban, hogy ez nem következik be. Feltétlenül segíteni akarok a parasztságnak. Az Ipari és Kereskedelmi Minisztériumban minden gondolatom, véleményem, intézkedésem mögött a mezőgazdasági kapcsolódásom áll majd, akár a belkereskedelemről, a növényvédőszer- és műtrágyagyártásról, a mezőgépiparról is legyen szó és az ezzel összefüggő közgazdasági szabályozásról. — Miért éppen önt jelölte pártja államtitkárnak? — A kisgazdapártban szakmailag többen is alkalmasak lettek volna erre a posztra. Valószínűleg az is szerepet játszott ebben, hogy a kisgazdapárt nem akar bezárkózni és csupán agrártémákkal foglalkozni. A párt célja, hogy egyre több ipari munkást, közalkalmazottat is megnyerjen tagjai sorába. — A gyakorlatban hogyan történt államtitkári kinevezése, milyen lépcsőkön kellett végigmennie? — Azzal kell kezdenem, hogy közgazdász vagyok, és korábban foglalkoztam népgazdasági ár- és költségelemzésekkel. Igaz, ipari technológiai ismereteim nagyon szerények, csupán annyi, amit az út- és vasútépítő szakközépiskolában elsajátítottam. Április 15-e táján kérdeztek meg, hogy vállalnék- e államtitkári posztot, ha a kisgazdapárt valamelyikre jelöl. Azt sem mondták meg, hogy melyikre gondolnak. Vállaltam, s magamban azt latolgattam, végül is hová szánnak? Szóba jöhetett a közlekedés, az ipari és a pénzügyi tárca. Őszintén megmondom, az utóbbit nem vállaltam volna, mivel járatlan vagyok a nemzetközi pénzügyekben. Április végén már csaknem bizonyos volt, hogy az ipari és kereskedelmi tárcák összevonásával kialakuló új minisztériumhoz kerülhetek. Május 2—9. között folytak a koalíciós pártok közötti személyi egyeztetések. — Tudja, hogy ez miként történt? — A pártok, jelöltjeik névsorát bemutatták az MDF tárgyalócsoportjának. Tudomásom szerint Antall József miniszterelnök mondta ki a végső szót. Előfordult, hogy egy-egy posztra javasolt személlyel kapcsolatban valamilyen szakmai, emberi vagy politikai kifogás merült fel, amit a párt is elfogadott és másik személyt jelölt. — Mikor és hogyan tudta meg, hogy ön az ipari és kereskedelmi államtitkár? — Az eskü napján. Ugyanis a koalíciós pártok között az előző este volt az utolsó egyeztetés. A pártom ötfős tárgyaló delegációjának tagjain kívül az államtitkárságról korábban senkivel sem váltottam szót, vártam a döntést.-— Erről ki, és hogyan értesítette? — Csütörtökön (május 24-én) reggel az autóm elromlott javíttatnom kellett, a parlamenti ülésről mintegy órát késtem. A helyemre érkezve a szomszédom- közölte, hogy azonnal menjek be a miniszterelnöki titkárságra, ott mondták meg és az is kiderült, hogy már fél tízkor az államtitkárok többsége letette a hivatali esküt. Négyünket nem sikerült a titkárságnak értesítenie. Úgy egy óra körül ketten letettük az esküt a miniszterelnök és Mádl Ferenc tárcanélküli miniszter jelenlétében. Ezután sajtó- tájékoztatóra kellett mennem, ahol találkoztam a miniszteremmel is, akivel azután egy jó órahosszat beszélgettünk. Bőd Péter Ákost én már régóta ismerem, a közgazdasági egyetem Rajk László szakkollégiumában részt vettünk vitákon, előadásokon. A gyorsan véget érő parlamenti ülés után a feleségem szüleihez mentem, akik a fővárosban laknak. Este fél nyolckor telefonon hívott a feleségem, aki már tudta a hirt... Szóval ennyi az első nap történése. Ezután következett a minisztériumi bemutatásom, megismerkedtem több főosztály munkájával is. A korábbi államtitkár, Pál László szívélyes volt, amikor átadta a hivatali ügyeket, két napon át tájékoztatott, elmondta személyes észrevételeit, gondolatait. — Mennyire és hogyan változott meg az élete? — Az első hetek zsúfoltak, úgy gondolom, a munkarendem nyárra kialakul. Kiskőrösről nem költöztünk Budapestre, noha erről is megkérdeztek, hogy ennek lehetőségét megteremtsék. A minisztériumtól nem messze, kollégiumszerű vendégszobában lakom. A hétvégeken jövök haza családomhoz. A mindennapos utazás fárasztó és időpazarló lenne. Azt tervezem, hogy esténként átrágom magam a különböző iratokon. Minden időmet a munkámmal akarom tölteni. Reménykedem, hogy szeptembertől rendszeresen tölthetek egy-egy napot választókerületemben és a választóim ügyeivel foglalkozhatom. — Engedje meg, hogy szépítgetés nélkül azt mondjam: személyében egy agrárközgazdász „befurakodott” az iparba. Ha ehhez hozzáteszem: a mezőgazdaság mindig is várta az ipartól, hogy partnerének, üzletfelének, piacának tekintse — amire alig van példa — az agrárágazatot. Úgy tűnik az ön személyén keresztül erre most lehetőség nyílhat; Ön hogyan látja? Lehet, hoßy az iparnak nem tudok — legalábbis egyelőre — a várt hasznára lenni, de úgy gondolom, hogy a gazdasági élet különböző helyein dolgozók céljainak jobb megismerését, az ágazati ösz- szehangoltságot- elősegitheti ha nem kifejezetten a speciális szakterületet művelő kerül szaktárcához. Lehet, hogy én most a minisztériumban „tanulóvezető” minősítést kapok, de célom az, hogy munkatársaimnak, az ipari és kereskedelmi szférának a későbbiekben ne okozzak csalódást, aminek érdekében mindent megteszek. Szándékomban áll, hogy elősegítsem a két nagy ágazat — nemzeti érdeken és piaci viszonyokon nyugvó — szorosabb és célszerűbb kapcsolatának kialakulását. Az agrár- és az ipari ágazat egyszersmind egymásra is utalt, és a lehetőségek kiaknázása a fontos tennivalók közé tartozik. Az ipar vezetőinek is jobban meg kell ismerni a másik nagy ágazat igényeit. A sikeres alkalmazkodás például a munkalehetőségek, a megrendelések növekedését hozhatja. Sok tennivalót látok ezen a területen. — Köszönöm a beszélgetést. Csabai István 1 ea | UOllM _ : :nar rá, ;:ogyan fog július 1-íói nyugtát adni ? A CONTROLL ismét egy lépéssel előbbre tart. A kereskedők részére érvénybe lépő nyugtaadási kötelesség teljesítéséhez már forgalmazza az IES ELECTRONICS pénztárgépcsaládot. Az olasz gyártmányú pénztárgépek különböző kapacitásukkal- az üzlet profiljának sajátosságait figyelembevevő programozási lehetőségükkel - speciális igényeknek is eleget tudnak tenni. A pénztárgépek az APEH által engedélyezettek, Így teljes vételárukat a költségvetés visszatéríti önnek. A gépek megtekinthetők és megrendelhetők a CONTROLL RT. Budapest,Üllői út 101 sz.alatt lévő bemutatótermében. jg°! rendelkezésére. 1091 Budapest.Üllői út 101. Telelőn: 114-0211.113-6243 Telex 2Ö-2535 Teletax:38-1 133-7392 ____ H M Bemutatóterem Budapest.IX .Üllői út 101 Ml 1809 JEGYZETLAPOK írja fel, doktor! Járjuk a patikákat. Gyógyszert írt föl hozzátartozónknak az orvos. Fontos gyógyszert, a felépülése, jövendő egészsége függ tőle. De gyógyszer nincs, elfogyott, a múlt héten még volt, s lehet, hogy a jövő héten is érkezik az új szállítmánnyal. Hangzik a biztatás és a tanács: írjon az orvos valami haspnlót, ami kapható, ma még. És ha holnapra az is elfogy? Akkor kezdhetjük elölről a patikáról patikára való vándorlást. Mert arra nem tud senki válaszolni, hogy nincs-e mégis az elfekvő készletben valahol. De van ennek a históriának egy egészen bagatell változata is. Például a C-vitamin drazsé, olykor a tabletta is hiánycikk. Itt, nálunk, Magyarországon, ahol a gyógyszeripar olyan híres, hogy még külföldre is szállít a gyártmányaiból. A közönséges C-vitamint azonban sehogy sem tudja kellő mennyiségben előállítani, beszerezni. Ismerjük a magyarázatokat, kooperáció, egyebek, felesleges ismételgetni, de ettől még a hiány hiány marad. — Nemrég A-vitamint rendelt a orvos, de nem kaptam azt sem — mondja valaki a sorban állók közül. Az ablakhoz jutó pedig azon mérgelődik, hogy a receptet nem kapja vissza, pedig szüksége lenne rá. Ugyanis egy vényre kétféle gyógyszer volt felírva, de csak az egyiket tudják adni, a másik elfogyott. A receptet azonban ott kell tartaniuk az előbbi miatt. — Most mehetek újra felíratni, vagy visszakérem a papírt, de akkor a kapható gyógyszert sem adják ki. Nincs ez így red- jén! — dohog, és kifelé indul. — Máskor mindent külön írasson fel! — okítják a gyakorlottak. — Felíratom én még a Di- pankrint is — mondja egy asz- szonyság —, mivel receptre csak négy-hetven, amúgy meg huszonháromnál is több. — Nem is örül ennek a sok írkálásnak a doktor! — így társalognak a sorban állók. Miközben azért örvendezünk is, hogy lám, a patikát is utolérte a technika áldása, a számítógépes rendszer, mert kis képernyők viliódznak az ablak túlsó oldalán, s a gyógyszerésznők ügyesen zongoráznak a sok billentyűn. Szegények, ezt is meg kellett tanulniuk a sok tudomány mellé. Mellesleg — gondolom — észre sem vettük, hogy elnőiesedett ez a szakma is, biztosan nincsenek valami fényesen megfizetve. Szerencsére, a gyógyszerek kiadása még nincs gépesítve. Jobban bízunk a személyes kiszolgálásban. Amikor a kellő útmutatás is elhangzik mellé: — Háromszor naponta, evés közben . . . Régen a legtöbb gyógyszert maga keverte a patikus, az orvos utasítása szerint. Nem ismertek olyat, hogy elfogyott. Ebben még volt valami fantázia. Mára már elgépiesedtek a dolgok. De a felelősség ma is nagy. Isten ments, hogy mást kapjon a páciens! Mi minden eszébe nem jut az embernek, amíg a sorára vár! És tippelget: Megkapom, nem kapom . .. Érdekes is lenne ez a játék, ha nem a bőrünkről, vagyis az egészségünkről lenne szó. F. Tóth Pál FILMJEGYZET A mélység titka A Magyarországra csak alig néhány hete, A Rózsák háborújával érkezett amerikai Century Fox ismét egy nagyon friss és a Batmanéhoz hasonló méretű világsikerrel, ezúttal egy ka- land-akciómozival várja a nézőket a mozikban. A nagy amerikai forgalmazó magyar „belépőjéhez”; A Rózsák háborújához hasonlóan A mélység titka sem tartozik a műfajilag tiszta mozidarabok közé, ugyanis egy akciófilm hatáselemeivel dolgozik, ám azokat szinte mindvégig több száz méterrel a tenger színe alatt hajtják végre. Sőt. hogy még kiszámíthatatlanabbak, titokzatosabbak legyenek az egyes lépések, behelyezték a konstrukcióba az alkotók-a manapság elmaradhatatlan tudományos fantasztikumot is. Nem is akárhová, hanem igen előkelő, az eseményeket mozgató helyre. Ha tudjuk még azt is, hogy a produkció Jonas Camerun. A halálosztó (The Terminator) és A bolygó neve: Halál rendezőjének legújabb opusza, akkor a hatás máris elképzelhető. A víz alatti kalandok már az első pillanattól izgalmasnak ígérkeznek. Egy tengeri olajfúró telep prototípusán dolgozó civil búvárcsapatot az Egyesült Államok tengerészeti hivatala arra kényszeríti, hogy keresse meg egy megsérült nukleáris tengeralattjárójukat. A rutinosnak látszó küldetés, persze, sok váratlan problémát rejt. Brigment, az olajfúró üzem vezetőjét meglehetősen bosszantja, hogy egy olyan feladattal bízzák meg kilenctagú csapatát, amely sokkal komolyabb felkészültséget követelne. Nem sokat enyhít a helyzeten a segítségükre, illetve koordinálásukra odaküldött. négyszemélyes katonai egység, a Tengeri Fókák sem. A két, egymást amúgy sem túlságosan kedvelő társaság hangulatát nem emeli a magányos kívülálló; a kissé mindany- nyiukkal rivalizáló, nyers modorú Lindsay Bringman jelenléte. Ezek után nincs más hátra, mint hogy megkeressék az ÜSS Montana nevű. ballisztikus nukleáris fegyverrel ellátott, atommeghajtású tengeralattjárót, mely titokzatos módon kétszáz méter mélységben működőképtelenné vált. Sok nehézség vár rájuk, míg a megfeneklett, egész legénységét odavesztett szerkezetre rábukkannak az Atlanti-óceán aljának szakadékában. a Kajmán-árok sziklás szegélyén, mely több mint négy mér- földnyire nyúlik a mélybe. Ez lesz az az emberi szem még nem látta, fantasztikusan ijesztő helyszín, ahol ügyességük ellenére csapdába esnek. Itt néznek szembe a „mélység titkával”, a megmagyarázhatatlan rejtéllyel, amely komoly áldozatot követel azoktól, akik kapcsolatba kerülnek vele. A filmben mindezeken kívül megtalálható még egy jó adag mesés misztikum, nem kevés borzongató félelem, egy szép nő, a vele járó nagy szerelem, vagyis a hatásvadász mozi minden eleme. Camerun víz alatti akciómeséjének elsősorban az a vonzereje, hogy a titokzatos, nyúlós-nyálkás földön kívüli jóindulatú, s a vér, a félelem és a pusztulás helyett a békéért, vagyis „humánus” célokért serénykedik. Mint a műfaj mostanában látható darabjaiban any- nyiszor, ezúttal is a briliáns kidolgozásnak, a különlegesen tökéletes, érzéki átejtésnek köszönhető a siker, a bravúros összhatás. Nem véletlen, hogy a produkció elnyerte a speciális effektusok idei Oscar-díját. Károlyi Júlia Egyelőre „tanulóvezetőként” a bársonyszékben Beszélgetés dr. Pohankovics Istvánnal Dr. Pohankovics Istvánt, a Független Kisgazda-, Földmunkás- & Polgári Párt jelöltjeként a 6. sz. választókerületben (Izsák, Kiskőrös, Kecel, Tázlár térsége) április 8-án országgyűlési képviselőnek választották. A 35 éves fiatalember egyedüli Bács-Kiskunban, aki a kormánynak is tagja, az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium államtitkára. Beszélgetésünkkor a parlamenti és kormány zati tennivalók, a számára ismeretlen képviselői, államtitkári munka egyaránt szóba került, s az is, hogy milyen helytállásra készülés képes.
