Petőfi Népe, 1990. június (45. évfolyam, 127-152. szám)

1990-06-20 / 143. szám

1990. június 20. • PETŐFI NÉPE • 3

Kisváros — nagy kapcsolatokkal

Interjú dr. Bednárné Kiss Ildikó bácsalmási tanácselnökkel

A legutóbbi bácsalmási tanácsülés szünetében figyeltem fel egy, a folyosói társalgás közben elhangzott mondatra: — Két gimnazista kimehet Angliába, nyelvgyakorlás céljából. A város jó néhány külkapcsolatáról tudok. Nemrég írtam a Petőfi Népében a backnangi zenekar látogatásáról.

— Igaz-e, hogy angliai testvér- várossal vették fel a kapcsolatot?

Kérdésemmel dr. Bednárné Kiss Ildikó tanácselnököt kerestem fel.

— A hír még félig-meddig sem igaz, de kétségtelenül van valami magva. Mindenesetre úgy tartom tisztességesnek, hogy a következő külkapcsolatok megkötését már az önkormányzat végezhesse el. Magamra nézve azonban kötelezőnek érzem, hogy az utolsó napig teljes intenzitással dolgozzam, és amit lehet, előkészítsek a következő városi vezetőségnek. Különösen, ha az ifjúság érdekét érintő kapcsolatfelvételről van szó, mint a jelen esetben. Az, hogy a Londontól mintegy 40 kilométerre fekvő Chelmsford testvérvárosi szerződést kötött a mi testvérvárosunkkal, Backnang- gal, tette lehetővé, hogy én is meghívást kapjak az ünnepi aktusra. Hozzáteszem, hogy testvérvárosunk vendégeként vettem részt a háromnapos ünnepségen, így a bácsalmási költségvetést a legkisebb mértékben sem terheltem. S ha már ott voltam, igyekeztem valamit hozni is. Talán nem sok, de két gimnazista kimehet nyelvet tanulni, és az ottani főiskola, diákcsere céljából, magyar partnert keres.

— Az előbbiekből tehát arra is következtethetek, hogy a backnangi együttműködés töretlenül fejlődik?

— Minden bizonnyal. Itt is elsősorban a fiatalokra építjük a kapcsolatot. A német nyelvet beszelő középiskolások tavaly már jártak Backnangban, az idén is mód van hathetes kurzusra. A szegedi tanárképző főiskolán tanul a város ösztöndíjasaként Csák Dorottya, aki a nyáron egy backnangi táborban fog felügyelni. Nemrég nálunk járt egy óvónő, aki otthon magyar nyelvet tanít. Itt a német hagyományokra oktatta a kicsinyeket.

Nem titok, hogy a városnak komoly foglalkoztatási nehézségei vannak. E területen is van előrelépés. Peter Kähny — akinek a felesége Bácsalmáson született, s elsősorban e kapcsolat miatt — úgy határozott, hogy megteremti nálunk a finommechanikai műszeripar alapjait. Az induláskor harminc szakmunkást alkalmaz. Ehhez a képzésben is részt vállal, sőt, németországi üzemében is vállalja a betanítást. Később a bácsalmási egység mintegy nyolcvan főre lesz bővíthető.

— Amikor Hannes Rieckhojf backnangi főpolgármester itt járt, a társaságában volt franciaországi testvérvárosuk polgármestere is.

— Igen. Egy Lyon környéki városról, Annonay-ról van szó, illetve Claude Fame polgármester úrról, aki egyébként gyógyszergyáros, és e munkája mellett látja el hivatalát. Ő úgy nyilatkozott, hogy komolyan szeretne testvérvárosi kapcsolatot létesíteni. Azt válaszoltuk, hogy ez csak a helyhatósági választások után képzelhető el, de más jellegű segítséget, mint például gazdasági szakemberek tanácsait, köszönettel fogadunk.

Egyébként Claude Faure e hó 20. körül érkezik Bácsalmásra. Találkozik a város iparosaival és megtekinti a kiállításukat az Ipartestületi Székházban.

— Rövidesen negyedszázados múltra tekinthet vissza Bácsalmás és Bezdán kapcsolata. Hogyan vonná meg a mérleget?

— A régi barátság ápolásában nagyon sokat tesz a bácsalmási Díván klub, Markulin Márk és Vidákovics Terézia vezetésével. Bácsalmás lakossága számára -— rokonlátogatás, gazdasági és kulturális kapcsolatok — sokat jelentene a bajmoki határátkelő- hely újbóli megnyitása. Szabadka város vezetősége egyetért a tervünkkel, melyet Kasza József polgármester úrral személyesen is megbeszéltünk. Minden remény megvan, hogy rövidesen megtakaríthatják a bácsalmásiak és a környékbeliek a jugoszláviai látogatáskor a mintegy 80 kilométeres kerülőt.

Gál Zoltán

VASKÚT—TÜRKHEIM

Katolikus hívők barátsága

(Tudósítónktól)

Hazautaztak az NSZK-beli katolikus küldöttség tagjai, s már jött is a telefonértesítés a vaskúti plébánoshoz: „Itthonról is köszönjük a meleg barátságot, a gazdag programot, a szíves vendéglátást!”

Az előzmény: Egy évvel ezelőtt 45 fős vaskúti hívő-csoport járt német földön, az augsburgi egyházmegyéhez tartozó Türkheim kisvárosban, s a közelmúlt napokban hat- vanhárman viszonozták a látogatást, erősítendő a barátság kötelékeit.

A Leinauer Albert ottani plébános vezette csoport tagjai a tíznapos program felét országjárással töltötték, ot napon át pedig a vaskúti katolikusok vendégei voltak. Annak idején a faluból kitelepített német ajkúak egy része az NSZK augsburgi

• A tanácshá/.a bejáratát a német kisváros címerével ékesített lobogóval díszítették a vendéglátó vaskútiak.

(Sipőcz Erika felvétele)

területére került, ily módon rokonok is találkozhattak a vaskúti vendégjárás során.

A hívöcsoportot fogadta a község tanácsának elnöke.

—szakács—

A köztársasági elnök választása és jogköre

r __ __ r

I

rta: Takács Albert, MTA Állam- és Jogtudományi Intézet

A rendszerváltás—vagy a forradalom — másnapján szokott kiderülni, hogy a konkrét tennivalókban koránt sincs akkora egyetértés, mint az előző rendszer tagadásában. Egy demokratikus politikai berendezkedés értelmét és lényegét azonban éppen az adja, hogy útkereséséhez mert támogatást kérni és képes támogatásra találni. A „hogyan tovább?” bizonytalanságaitól — és ezt meg kell érteni — nem lehet mentes a magyar politikai és közélet, többek között a demokratikus válaszok részleteit illetően semmi. Annál meglepőbb, hogy a politika formálásara feljogosítottak azokkal a lehetőségekkel sem élnek, amelyek pedig alkalmasak lennének a közbizalom erősítésére. A köztársasági elnök megválasztásának módjával kapcsolatos kérdések egyszer — a tavalyi emlékezetes népszavazás környékén — már a politikai viták középpontjába kerültek, sőt az átalakulás menetét, stilusát meghatározó tényezővé váltak. Rövid nyugalmi időszak után most ismét melegedni látszik a politikai légkör a köztársasági elnöki tisztség körül. Ez a körülmény arra mutat, hogy az államfői intézmény a politikai és alkotmányos változás azon részletei közé tartozik, amelyekre nézve általában elfogadott és támogatott megoldás még nem alakult ki.

Az európai gyakorlat

Az európai demokratikus köztársaságok túlnyomó többségében az államfő szerepe elsősorban szimbolikus, a politikai és hatalmi alapkérdések alakításában meghatározó szerepe nincs. Mindenekelőtt megjeleníti államának politikai egységét, s ebben a funkciójában az első számú közjogi méltóságnak számít. Az egységet szimbolizáló szerepköréből következik, hogy az államügyek folyamatos menetébe nem avatkozik be, a legtöbb alkotmány ehhez jogi lehetőséget sem ad neki. Ha mégis — mint pl. a francia kormány —, akkor is követelmény, hogy tevékenysége ne álljon egyes, aktuális politikai érdekek szolgálatában. A köztársasági elnöki tisztség és gyakorlójának személye a pártok felett áll.

A mai demokratikus köztársaságok azonban kivétel nélkül a politikai pártok választási versengésén és közhatalmi tényezőként való elismerésén alapulnak.

Ezt fejezi ki a parlamentáris kormányzás, amelynek lényegét az adja, hogy a képviselők a maguk, de inkább pártjaik választási eredményei aranyában kerülnek be a legfelső képviseleti testületbe: a parlamentbe. A parlamenti politikai erőviszonyoknak értelemszerűen tükröződniük kell a végrehajtás legfőbb szervének: a kormánynak az összetételében is. Ahogy a parlament a választók bizalmából, úgy a kormány a parlament bizalmából látja el feladatait, s ennek a bizalomnak az alapját és feltételeit nyilvánvalóan a parlament és a kormány politikai nézeteinek a harmóniája jelenti. A parlamentáris kormányzati rendszer két fő összetevője: a parlament és a kormány határozottan a pártok politikai befolyása alatt áll, s ez alól a tavaszi választások óta Magyarország sem kivétel.

Kérdés mármost, hogy a konkuráló és alapvetően mégiscsak részleges politikai törekvéseknek teret adó, sőt azokra épülő parlamentáris kormányzás rendszerébe miként illeszthető bele a köztársasági elnök nem különbözőségeket, hanem egységet szimbolizáló tiszte? Néhány európai állam (Ausztria, Portugália) azt a megoldást követi, hogy az államfőt nem a pártpolitikai tagoltságot megjelenítő parlament választja, hanem közvetlen szavazással maguk az állampolgárok. Az államfői tisztre pályázó személyt általában ilyenkor is támogatják pártok, de a megválasztáshoz szükséges több millió szavazat elég nagy garanciát nyújt arra, hogy az elnök személye iránt általános a társadalmi bizalom, s tevékenységét valóban a pártok felett álló szemléletmód jellemzi majd. A demokratikus köztársaságok többségében azonban nem közvetlen eljárással választanak köztársasági elnököt, hanem ezt a feladatot a parlament végzi el. Ez a megoldás azzal indokolható, hogy a képviselő-választások során az állampolgárok a parlament tagjainak bizalmat szavaznak, s az államügyek vitelére való felhatalmazásba az államfő megválasztásának joga is beleértendő. A parlamentáris demokráciák képviselő-választási logikájában — szemérmesen elhallgatva ugyan, de — az az elv húzódik meg, hogy az állampolgár szabadon és gondosan mérlegelje bizalmának odaítélését, ehhez azonban időbeli vagy más fenntartásokat nem fűzhet. Az állampolgár tehát a választáson tanúsított körültekintő magatartásával, a bizalmat minden tekintetben élvező képviselője megválasztásával közvetve ahhoz is hozzájárul, hogy a köztársasági elnöki tisztségbe végül is arra méltó személy kerüljön.

A magyar államfő jogai

_______'

A parlamentarizmus gyakorlatban igazolt eredményeivel és demokratikus teljesítményeivel az államfő parlamenti megválasztása — a látszólagos ellentmondás ellenére is — inkább összhangban van, mint a közvetlen választás. A köz- társasági elnök szerepe kívül esik a közhatalom gyakorlásának kormányzati feladatain, ezekben ugyanis egyértelműen a parlament és a kormány dominanciája érvényesül. A köztársasági elnöki tisztet létrehozó és az elnöki jogkört meghatározó — és ebben a vonatkozásban ma is változatlan — 1989. évi XXXI. (alkotmánymódosító) törvény — az európai parlamentarizmusok túlnyomó többségét követve — egy szokásosan „közepesen erős”-nek nevezett államfői méltóság felállítása mellett döntött. Ez az általában használatos minősítés azonban félrevezető. A magyar köztársasági elnök jogköre kétségtelenül szűkebb, mint a franciáé vagy az amerikaié, vitathatatlanul szélesebb, mint az angol vagy japán uralkodóé, ám ezekhez képest mégsem közbülső helyet foglal el, minthogy az említett államfők nem parlamentáris kormányzati rendszerek államfői. Az 1989-ben elhatározott magyar megoldás köztársasági elnöke a tipikus parlamentáris köztársaság tipikus államfője. Alkotmányjogi státusa ezért inkább gyengének minősíthető, mert a viszonyítási mértéket a parlament és a kormány jellegadó hatalmi többlete jelenti.

Kétségtelen, hogy a köztársasági elnök több olyan jogosítvánnyal is rendelkezik, amelynek az 1949 utáni magyar alkotmányjogban ismeretlenek voltak, ezért ma esetleg szokatlannak tűnnek. Ezek közül azonban egyet sem lehet az államfői hatalom kiterjedésére utaló jelként értelmezni, mert párhuzamosan a parlament és a kormány működésének keretei és feltételei is átalakultak. Az államfői jogok változásának sorában minden bizonynyal a legszembetűnőbb a parlament feloszlatásának lehetősége. Ezzel a jogával a köztársasági elnök akkor élhet, ha a parlament egy éven belül legalább négy alkalommal megvonja a bizalmat a kormánytól, vagy ha nem szavaz bizalmat a bemutatkozó kormánynak. A feloszlatás joga tehát csak pontosan meghatározott esetekben gyakorolható, ami elejét veszi annak, hogy a köztársasági elnök saját belátása szerint beavatkozzék a parlament és a kormány működésének, illetve együttműködésének menetébe. Másrészt, a köztársasági elnök parlamentfeloszlatási jogának van egy racionális — valójában demokratikus — értelme is.

A feloszlatásra lehetőséget adó mindkét említett eset súlyos hatalmi válság jele, amelyben az ígéri a legbiztosabb és legdemokratikusabb megoldást, ha az állampolgárok számára soron kívül alkalom nyilik a kormányzás személyi feltételeinek meghatározására. A parlament feloszlatása tehát éppen nem

AZ OLVASÓ HANGJA

Nyílt levél Bácsborsódról

Antall József Miniszterelnök Urnák

Igen Tisztelt Elnök Úr!

Még annyira közelmúlt a kétfordulós választás, hogy a levegőben ott csendül lek a különböző pártok képviseletében megfogalmazott ígéretek, elképzelések k nagybetűkkel fogalmazott „ígéretek” mindegyikéből kicsengett, hogy mennyin 1 volt nyomva az egyszerű polgár, mennyire nem vették figyelembe országo 'ezetők az alulról jövő felvetéseket, pedig nem is volt gyakori az alulról érkeze élemény, mert az egypártrendszer eleve kizárta a véleményütköztetést. Miniszte elnök Úr ezt személyesen is többször körülírta és helytelenítette annak voltát Jogy ebben sokan osztottuk nézetüket, azt többek között az is kézzelfoghatóai nzonyítja, hogy Önből miniszterelnök lett.

De Ön arról is nyíltan szólt, hogy a demokráciát nem lehet elképzelni a népaka at elnyomásával. Nagyon helyesen tette azt a megállapítását is, hogy a pártállan :orlátokat szab a népakarat valós érvényesülésének. Ebben is élvezi a nép túlnyo nó egyetértését. Országunk sorsának jobbítására oly sok célkitűzésről beszélt imit nem levélbe, könyvbe is gond lenne leírni. Nem értjük, miért nem fogadj 1 azokat a képviselői igényeket, hogy a köztársasági elnököt a nép válassza Cépviselőinket mi választottuk, úgy érezzük, még nem is felejtették el, hogy a m karatunkat képviseljék.

Miniszterelnökké történt megválasztása előtt még Ön is arról beszélt, hogy ez jogot meg kell adni a népnek. Akkor most miért nem? Miért kell most hosszt >rákat ezen vitatkozni? Nem találnak más megtárgyalnivalót? Változatlanul kér ük, hogy ezt a lehetőséget támogatni szíveskedjen.

Egyetértését megköszönve, kellő tisztelettel:

Gonda József

6454 Bácsborsód, Ady u. 3.

Nem a nép érdeke

Tisztelt Szerkesztőség!

Idős, fáradt ember vagyok, akinek bizony az írás is fárasztó. Mégis írnom kell, mert már nem bírom magamba fojtani felháborodásomat.

A TV-híradót nézve hallom, hogy folyik az aláírásgyűjtés Király Zoltán és az MSZP kezdeményezésére, hogy a Köztársaság Elnökét a nép válassza. Félreértés ne essék, nem pártérdekből írok, mert semmilyen pártnak tagja nem voltam és nem is leszek. Csupán az igazságérzésem tiltakozik az újabb, kidobott háromszázhatvan millió miatt.

Hát ha ennyi kidobni való pénze van az országnak, akkor Király képviselő úr, meg a többi politikus urak osszák szét az elesett, elnyomorított öreg nyugdíjasoknak, az ötszáz forintra váró volt foglyoknak. Azoknak, akik még vagy öt évig az éhhalállal viaskodva fejtették a szenet fogolyként valamelyik bányában.

Azt tanácsolom, hogy sürgősen felejtsék el ezt az egész aláírásgyűjtést. Tudom, nem kunszt százezer aláírást gyűjteni, mint ahogy nekünk, még járni bíró öregeknek se volna kunszt ugyanennyit összegyűjteni, hogy ezt a sok pénzt mire fordítsák, kenyérre vagy népszavazásra.

Sajnos, nekünk ehhez már nincs erőnk és nincs olyan képviselőnk, aki ezt megszervezze. Ha mi megbízunk a parlamentben, akkor bízzuk meg, hogy válasszon Elnököt, azért kapják a fizetést. Ha pedig nem bízunk bennük, úgy előbb-utóbb lejár a mandátum. Az ország népének igazság kell, ennek megteremtésére bízta meg a nép a parlamentet. Majd választunk közvetlen elnököt később, amikor már gazdagok leszünk és lesz pénzünk hozzá.

Én úgy érzem, hogy ez a népszavazás útján kikényszerített elnök- választás nem a nép érdeke, hanem egyes politikusok sértett önérzetéből fakadó kezdeményezés.

Kérem a Tisztelt Szerkesztőséget, hogy írásomat közöljék.

Tisztelettel: id. Szöllősi István ny. lakatos Városföld, Dózsa Gy. u. 8.

az államfő hatalmának önállóságát eredményezi, hanem új választások útján hidal át egy kormányzati szempontból tarthatatlan helyzetet.

A köztársasági elnök többi jogköréről is kimutatható lenne, hogy bennük sem a parlament, sem a kormány tevékenységének fékezésére alkalmas érdemi eszközök nincsenek. Jelenlegi jogosultságainak birtokában a köztársasági elnöktől nem várható, hogy a kormányzati munka színvonalát befolyásolja, azt akár rontsa vagy javítsa. Ebben a tekintetben minden a parlamenten és az általa megbízott, neki felelős kormányon múlik. A képviselő- választások megtörténtek, a parlament és kormánya legitim, és ennek alapján együtt tartoznak teljes felelősséggel az ország kormányzásáért. Ezen a kétségbe nem vonható, sőt nagyon is hangsúlyozandó tényen aligha változtatna az a körülmény, ha az államfő megválasztásának joga nem a parlamentet, hanem közvetlenül az állampolgárokat illetné. Az elnökválasztás módja önmagában semmiképpen sem fenyegeti az ország kormányozható- ságát, mint ahogy nem is biztosítja azt. A kormányozhatatlanságot a parlamenti politikai pártok látszólagos, törékeny szövetségei és a politikai cselekvéshez választott módszerek alkalmatlanságai idézhetnek elő. Ha a parlamenti pártoknak az ország kormányozhatósá- gát garantáló együttműködése miatt hiúsul meg, mert a köztársasági elnök személyének megválasztása nem lehet egyezkedések tárgya, akkor a baj súlyosabb annál, mintsem azt a bármiféleképpen megválasztott köztársasági elnök megnyugtató módon orvosolhatná. (Másfelől persze az is igaz, hogy az erős — a parlamentarizmus keretein túlmutató — elnöki hatalom hibáit a relatíve gyenge jogokkal felruházott parlament sem képes alapjaiban korrigálni.)

Elvek és politikai érdekek

Mindezekre figyelemmel, ha a magyar alkotmány a parlamentáris kormányzás elvei és gyakorlata szerint kívánja az államéletet szervezni és a közhatalmat gyakoroltatni, akkor a köztársasági elnök jogkörét és megválasztási módját is a parlamentarizmus igényei szerint kell kialakítania. A köztársasági elnök jogosítványainak jelenlegi terjedelme ezeknek az igényeknek alapvetően megfelel.

Ugyanakkor megérthető azoknak a szándéka is, akik közvetlen választáson szeretnének a köztársasági elnök személyéről dönteni. Az államfői tisztség betöltésének módjával kapcsolatosan ugyanis az elmúlt néhány hónapban nem az elvek, sokszor még csak nem is az érvek, hanem a napi politikai érdekek és indulatok csatáztak. Túlságosan sok vargabetűt tett a politika és a jogalkotás ahhoz, hogy az állampolgároktól általában elvárható legyen egy adott választási móddal való azonosulás. Mi sem jellemzőbb a helyzet kuszaságára, mint hogy ismét népszavazás készülődik, ezúttal azonban a parlament általi államfőválasztás megakadályozására. Rövid néhány hónapon belül az alkotmány tartalmazta fő szabályként a köztársasági elnök választásának parlamenti módját és kivételként az egyszeri, közvetlen választást, majd alkotmányos rangra emelte az állampolgári államfőválasztást. Az új parlament — meglehetősen csekély ellenzékkel — most ismét a parlament által történő köztársa- ságielnök-választást szeretné a módosított alkotmányban látni. A sok bizonytalanságban annyi mindenesetre biztosnak látszik, hogy a köztársasági elnök megválasztásának a magyar parlamentarizmus viszonyai között is helyes és elfogadható módját: a parlamenti választást egy rossz politikai gyakorlat sokak számára elutasítan- dóvá tett. Tapasztalatokért, mintákért lehet és kell külföldre menni, de politikai bizalom csak hazai földön terem. Akár lesz népszavazás az államfő megválasztási módja kérdésében, akár nem, akár annál a gyakorlatnál köt ki a magyar parlamentarizmus, hogy a képviselők választanak köztársasági elnököt, akár annál, hogy az állampolgárok, elkerülhetetlenül el kell sajátítani a parlamentáris kormányzásnak nemcsak az alkotmányjogi, hanem a bizalmi technikáit is. (MTI-Press)