Petőfi Népe, 1990. május (45. évfolyam, 101-126. szám)
1990-05-30 / 125. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1990. május 30. Az alkotmánymódosítás a rendszerváltás után ÍRTA: DR. TAKÁCS ALBERT — ÁLLAM- ÉS JOGTUDOMÁNYI INTÉZET Az alkotmánymódosítások a rendszerváltozás körüli politikai csatározások egyik elsődleges eszközévé váltak. A „régi” alkotmány toldozgatása, a napi politikai érdekeknek és erőviszonyoknak alárendelt többszöri módosítása nem mélyítette az alkotmány és általában a jog iránti bizalmat, holott ez az érzés az Európához tartozást szimbolizáló jogállam mellőzhetetlen lélektani összetevője. A márciusi áprilisi választások nyomán összeült új parlament lényeges kérdésekben ismét módosította az alkotmányt. Az elfogadás módja és körülményei az alkotmányjogászok és a politika iránt érdeklődők egy részében kétséget ébresztenek, hogy vajon nem pusztán pillanatnyi célszerűség áll-e az alkotmánymódosítás hátterében? Vajon a mostani alkotmánymódosítás közelebb visz-e egy hosszabb időre szóló, stabil alkotmány megteremtéséhez és hatalomgyakorlási rendszer kialakításához, avagy a politikai viszonyok változásaihoz holnap, holnapután ismét hozzá kell igazítani az alkotmányt? Jelentheti-e a mostani alkotmánymódosítás egy olyan korszak kezdetét, amelyben az alkotmányos rend mércét és keretet ad a politikai erők és folyamatok számára? Az MDF és az SZDSZ váratlan egyezsége A válaszhoz az alkotmány módosításának körülményei a „nem”-et és az „igen”-t alátámasztó érveket egyaránt szolgáltatnak. Az aktuálpolitikai érdekek gyanúja mindenekelőtt abból táplálkozhat, hogy az alkotmány- módosítás lényege a két legerősebb parlamenti párt, az MDF és az SZDSZ, minden bizonnyal valamennyi kívülálló számára váratlan politikai egyezsége alapján és annak megfelelően született meg. Az újra szabályozott tárgykörök alapján ezzel szemben az az érvelés látszik helyesnek, amely az alkotmánymódosítás időtállóságának szándéka mellett szól. A módosított alkotmányban szereplő új rendelkezések összhangban állnak mindkét pártnak a programjaiban meghirdetett alkotmányos elvekkel. De talán még ennél is fontosabb, hogy a módosított alkotmányba egy sor rugalmas, nagy teherbírású és a változó politikai erőviszonyok között is működőképes szabályozás került be, a stabil intézmények megteremtésének igényével. Az alkotmány mostani módosításának középpontjában a kormányzati rendszer alapelemei: az Országgyűlés, a köztársasági elnök és a Minisztertanács működésének, illetve jogköreinek átalakítása áll. Az új rendszer logikája arra a megfontolásra épül, hogy a többpártrendszer bonyolult és változékony politikai viszonyainak kifejezésére olyan kormányzati mechanizmus alkalmas, amelyet sokrétű kapcsolatok fűznek össze, és amelynek politikai érzékenységét egyes elemeinek nagyfokú önállósága biztosítja. Ez a kormányzati rendszer akkor működőképes, ha a jogilag rendelkezésre álló hatalom arányosan van elosztva. Az arányosság kívánatosnak tartott mértékét az alkotmánymódosítás elsősorban azzal teremti meg, hogy a kormányzati rendszeren belül a köztársasági elnök és a kormány jogkörét szélesíti. A parlament új szerepe Csak az államfői jogok és a kormány hatásköreinek bővülésével összefüggésben állítható, hogy a módosított alkotmány szerinti kormányzati rendszerben a parlament relatíve kisebb szerepet játszik. A korábbi helyzethez képest a parlamenti jogkörök alig módosultak, ám a kormányzás rendszerének szabályozásából mégis kiolvasható az az elv, hogy a parlament uralkodjon, de ne kormányozzon. Tevékenységének ez a kerete az egész 1949 utáni állapothoz képest fontos újdonság. A pártállam időszakában a parlament nemcsak a törvényhozásnak volt a szerve, hanem a legfőbb végrehajtás azaz a kormányzás — jogai is megillették, mert az akkori alkotmány szerint az államhatalom teljességét birtokolta. A rendszerváltást közvetlenül megelőző időszakban pedig a politikai kényszer hozta úgy, hogy a parlament a Minisztertanács mellett a kormányzás mindennapi feladataival is foglalkozó szerv maradt. A parlamentbe még be nem került, de jelentős politikai erőt a hátuk mögött tudó pártok a parlamentre gyakorolt nyomással érvényesíthették az állam működésével kapcsolatos érdekeiket. Ez adott esetben nemcsak a törvényhozásra vonatkozott, hanem a végrehajtásra is, amely alól a saját politikai támaszát vesztett parlament nem vonhatta ki magát. Az alkotmánymódosítással most egyértelművé vált a parlament kormányzási jogainak leépítése. Az államügyek folyamatosságának szervezése, ehhez a feltételek megteremtése nem a képviselőház dolga. Jól illusztrálja a helyzetet, hogy a parlament a Minisztertanács működésére nem gyakorolhat többé befolyást azzal, hogy a kormány egyes tagjait megválasztja. Szerepének súlypontja arra helyeződik, hogy utólag ellenőrzést végez, a végrehajtással kapcsolatos konkrét jogosítványai azonban nincsenek. Törvényhozó jogait az alkotmánymódosítás nem érintette. Elvileg tehát a parlament továbbra is jogosult bármilyen kérdésben törvényt alkotni. Az alkotmánymódosítás változtatott viszont a törvényalkotás formaságain azzal, hogy az 1989-ben be- vezetett ún. alkotmárryerejű törvények kategóriáját megszüntette. A csak az összes képviselő kétharmadának szavazatával elfogadható alkotmányercjü törvény ugyanis könnyen idézhetett volna elő olyan helyzetet, amelyben valamilyen döntés egyáltalán nem született meg, mert képviselők között az adott kérdésben ilyen mértékű egyetértés nem teremthető meg. A módosított alkotmány is ismeri a minősített többséggel elfogadandó törvények kategóriáját, de a kétharmados többség most már csak a jelenlevő képviselőkhöz való viszonyítást jelenti. Egyébként az ilyen törvényekkel érintett szabályozási tárgyak száma is csökkent. Ez nyilvánvalóan növeli a parlament döntési képességét és döntési szabadságát, mert nem terheli lépten-nyomon a kompromisszumkötés kényszere. Az új parlament a pártok képviseletére és azok működésére épülő parlament. A parlament moz- | gásszabadsága ezért mindenekelőtt és alapvetően azoknak a pártoknak az akcióképességét szolgálja, amelyekből a Minisztertanács tagjai kikerülnek. Ha erre nem volna lehetőség, megfelelő parlamenti támogatás hiányában a kormány nem láthatná el feladatait, mert bármikor fenyegetné a leszavazás vagy á bukás veszélye. A módosított alkotmány kormányzati rendszerének tengelyében ezért a kormányt alkotó pártok koalíciója - mint többség - - és maga a kormány áll. A kórmányzatimodell tehát a valóságban annak ellenére kétpólusú, hogy harmadik összetevőként a köztársasági elnök is jelen van benne. Ezzel az összefüggéssel megmagyarázható, hogy az alkotmánymódosítás a kormány pozícióját jelentősen megerősítette. A kormány és a miniszterelnök egysége A kormány hatalmának növekedésére mutat, hogy bizonyos keretek között a parlamenttől való függetlenedése is elképzelhető az alkotmánymódosítás alapján. A kormány ugyanis egyetlen szálon, a miniszterelnök személyén keresztül kapcsolódik a parlamenthez. A kormány tagjainak kiválasztására a képviselőknek közvetlen befolyásuk nincs. A miniszterelnök saját politikai szempontjai szerint veszi maga mellé minisztertársait, s a válogatásban az a szempont vezérli, hogy kellően erős parlamenti többséget tudhasson az általa vezetett kormány mögött. A miniszterelnök tehát a kormányban nem primus inter pares — első az egyenlők között , hanem a kormány vezetője, aki nemcsak meghatározhatja az egyes miniszterek tevékenységének fő politikai irányait, aki mindenki mást megelőzően igényt tarthat kormánya tagjainak iránta való lojalitására. A kormánynak ez, a miniszterelnök politikája körül kialakuló egysége olyan lehetőség, amelyet 1949 óta a mostani alkotmány teremtett meg először, s amely egység birtokában a kormány nemcsak hatékony partnere lehet a parlamentnek, hanem alkalmanként erős ellenfele is. Természetesen a kormány a parlament bizalmából kormányoz. A politikai bizalom azonban nem parcellázható fel az egyes kormánytagok között, hanem azt a miniszterelnök testesíti meg. A kormánytól vagy bármely minisztertől csak a miniszterelnök megbuktatása útján lehet a bizalmat megvonni, a miniszterelnök bukása azonban egyértelmű a kormány bukásával. A’ kormány felelősségével kapcsolatos politikai rizikó meglehetősen 'nagy, ezért a testület'elég tág határok 'között biztonságban érezheti magát a parlament politikai felelősségre vonásával szemben. Tovább növeli a kormány biztonságát, hogy az alkotmánymódosítás a kormány bukásához vezető bizalmatlanság kérdését un. konstruktív módon szabályozza. Eszerint a miniszterelnököt — s személyén keresztül a kormányt — bizalmatlansági úton csak akkor lehet megbuktatni, ha a parlament egyszersmind az új miniszterelnök személyéről is dönteni tud. Ez a megoldás elkerülhetővé teszi az alkotmányos válság olyan fajtáit, amelyekbe!) az országnak nincs kormánya, de a kormánymegbuktatásban kifejezésre jutó felelősségre vonás politikai terheit is annyira megnöveli, hogy a bukás inkább csak jelképes Jenyegetést jelent a miniszterelnök és kormánya számára. Milyen hatalommal rendelkezik az elnök? Bár az államfői tisztség, a köztársasági elnök méltósága az elmúlt év őszétől a politikai küzdelmek homlokterében állott, és az azóta történt alkotmánymódosításokhoz képest a mostani módosítás tartalmazza számára a legszélesebb jogkört, a köztársasági elnök szerepe mégis a parlament és a kormány erőterében alakuló kapcsolatoknak alárendelt. A kormányzati rendszert az alkotmánymódosítás nem fejlesztette a valóságos hatalom- megosztás irányába, hanem megmaradt a parlamentaliz- mus keretei között. Az alkotmány módosítása szerint a köztársasági elnököt az országgyűlés választja. Az elnök így minden személyes és hivatali függetlensége ellenére mégiscsak inkább része annak a politikai klímának, amelyet az Országgyűlés hordoz, s személyét illetően a parlamenti pártok hasonló elvek szerint- állapodhatnak meg, mint a miniszterelnök esetében. Az a tény, hogy a parlament működésének időtartamára, azaz négy évre választja a köztársaság elnökét, szintén arra enged következtetni, hogy az elnök jogállását az alkotmánymódosítás elég határozottan a parlament politikai erőviszonyaihoz kötötte. Az alkotmánymódosítás szerint a köztársasági elnök jogkörét a parlament és a kormány közötti közvetítés igényei alakítják. Ennek a legmarkánsabb formáját jelenti, hogy az együttműködés lehetetlenné válása esetén e helyzetnek a felszámolását elvégezheti; elnöki jogkör a parlament feloszlatásának joga. Ha a köztársasági elnök ezzel a lehetőséggel szabad belátása szerint vagy kevés megkötöttség alapján élhet, akkor jelentős politikai hatalommal rendelkező elnökről beszélhetünk. Az alkotmánymódosítás szerint az elnök akkor gyakorolhatja a házfelosztás jogát, ha az országgyűlés egy éven belül legalább négy alkalommal megvonta a bizalmat a kormánytól vagy ha a miniszterelnöknek javasolt személyt negyven napon belül nem választja meg. Lényegében mindkét esetben arról van szó, hogy az Országgyűlés nem tud olyan kormányt felállítani, amellyel eredményesen és folyamatosan együttműködhetne. Ilyenkor a parlament feloszlatása utáni választásokon a választópolgároknak ismét — soron kívüli — lehetőségük nyílik a parlament politikai összetételének meghatározására. A köztársasági elnök tehát a parlament és a kormány közötti kiegyenlített és harmonikus kapcsolat megteremtése érdekében az újrakezdés lehetősége előtt is megnyithatja az utat. REGGELIHEZ ANGOL MÓDRA Malom, ahol nem őrölnek Malom az, ahol lisztet őrölnek. Molnár az, aki a lisztet őrli. Ebből következően a malom liszttel van borítva. És milyen malom az, ahol a molnár nem lisztes, a malom parkettáján (!) pedig „hanyattesik” a napsugár és még csak nem is őrölnek? Az a zabmalom. Azaz a köznyelv nem olyan régen megtanult kifejezésével az; van egy jóval hosz- szabb neve is: Bács-Kiskun Megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat Gabonapelyhesítő Üzeme. Az igazság, hogy ez az utóbbi elnevezés pontosabban fedi a lajosmi- zsei üzemben végzett munkák lényegét. Annál inkább üdvözítő lenne a pelyhesítőüzem elnevezést használni, hátha erről több embernek „ugrana be”, például, hogy az angolok reggelijéhez hozzátartozik a zabpe- hely. Évente egy angolra 8 kilogramm zabpehely fogyasztását számítják. A gondolatmenetet folytatva, remélhetően egyre többen jutnak el addig, hogy a zabpehely és az egyéb pelyhesített gabona egészséges, hiszen az így feldolgozott gabonamag teljes értékű, az ásványi sókat, a rostot egészében tartalmazza. Innen adódott az ötlet — akkortájt sokat beszéltünk az egészséges táplálkozásról —, hogy hazánkban is legyen egy gabonapelyhesítő üzem, mégpedig Borsodban. A gondolat azonban az is maradt évekig, egészen addig, míg a Bács megyei vállalatnál komolyra nem fogalmazódott. Ehhez nagy segítség volt az a hazai felmérés, amely a humán-élelmezés és a takarmányozás igényeit vizsgálta. Mert van ugye a Bács Megyei GMV-nek Lakto malactápszere, amelynek nagyszerű alkotórésze a pelyhesített gabona. A humánélelmezés már keményebb dió legalábbis hosszabb időt vesz igénybe a feltörése , hiszen a táplálkozási szokásokat nehéz megváltoztatni. Mégis a felmérés azt mutatta, hogy szükség van egy pelyhesítőüzemre, a termékkel import váltható ki, a hazai fogyasztótábor is kialakulhat, az exportigény jelentős. Furfangok a szerelésben Ezek után már csak találni kellett egy átalakítható üzemet, aztán olyan külföldi vállalkozást, amelynek technikája és technológiája van a gabonapelyhesítéshez. Az előbbi a lajozsmizsei, régen nem használt malom, az utóbbi az NDK-beli Na- gema cég lett. Az építkezéshez, berendezéshez ezek után még nem megszokott „furfangok” is járultak. Például a gépelhelyezéseknél, szereléseknél ott dolgoztak azok az emberek, akik ma is kezelik őket, a főmolnár, a molnárok és a lakatoskarbantartó. Amikor már minden a helyén volt, a szakemberek útnak indultak, és két hétig a német üzemben gyakorolták a majdan itthon hasznosíthatókat. Alig két hete műszakilag átadták az üzemet, hazánkban az első ilyen • Ez a hengerszék nem őröl, pelyhesít — mutatja Szatmári László molnár. jellegűt. Ha valaki még arra is kíváncsi, hogyan készül mondjuk a zabpehely, miért más, több ez, mint a liszt, hát lássuk: A pelyhesítés lényege a mag ellapítá- sa. Igen ám, de a zabszem, ha megsérül, elég gyorsan megavasodik, tehát az ezt előidéző enzimet úgymond blokkolják hőkezeléssel, gőzöléssel. Az ellapított magból persze őrölhető liszt is, nyerhető belőle korpa. Ezek azonban úgyszintén teljes értékű anyagok, hiszen a fontos héjrészeket nem koptatták le a magról. Ugyanez a „mutatvány” bármelyik gabonával elvégezhető, a tervek között — már lefutott kísérleti gyártások után — szerepel a búza, a rozs, az ár£a, a rizs, a köles és a hajdina pelyhe- sítése is. \ V Benne egy kis ez-az Mit meg nem esznek az emberek! De hajlandók-e megenni ezt a sokféle pely- het? Addig, míg kész terméket laboratóriumi, érzékszervi vizsgálatok után nem tud nyújtani az üzem, addig persze nem. Azaz, ez sem egészen így van, hiszen komoly szándékú külföldi vásárlók már a szerelés időszakában és azóta is érdeklődnek, mintákat visznek magukkal. A hazai sütő- és édesipari vállalatokat, kórházakat, gyermekin• Zsákban a zabpehely. tézményeket, üzleteket pedig üzletkötő járja, felajánlva a portékát, gyűjtve a megrendelést. Végül is az üzem alig két hete kész, viszont máris további fejlesztésekre gondolnak. Az úgynevezett müzlikonyha gépei kicsomagolásra várnak. Ugyanakkor felkészültek arra, hogy ha a kedves vevő úgy kívánja, és hozza magával az úgynevezett biomagokat, kedve és igénye szerint pelyhesítik, vagy éppen az ízesítőszereket, aszalt gyümölcsöt keverik a gabonapelyhek közé. Valóban minden ilyen szép, derűs gondolatokat ébresztő itt? Azért nem egészen. Hiszen a fogyasztó dönt majd a boltban, hogy a már eddig is fellelhető termékeket, vagy a lajosmizseieket választja-e. El nem feledkezve a nagyon lényeges szempontról, az árról, amivel a kalkulációk szerint nem lesz gond. Hanem a sokat emlegetett csomagolás! Az egyik anyag nem ragad, a másik nem alkalmas ehhez az élelmiszerhez, a harmadik nem szép. Pedig a zabmalomban nem engednek. Ha a malom korszerű, szépen rendbentartott, a termék jó, a felöltöztetést is meg kell oldani. Mégpedig többféleképpen, hiszen ha valaki ebédelni akar, lehet, nem a porcelántányérra pályázik, megelégszik az egyszerűbbel is. Kell tehát a színes, figyelemfelkeltő doboz, de kell az olcsóbb kivitelű is, kell a zsák és kell a kis zacskó. A technika ehhez is készen áll. Meg persze a beletöltendők is. Gál Eszter A PÉNZ VILÁGA Drágakőtan Vegyünk, mondjuk, lapis lazul it! A magyar drágakőpiac az elmúlt évtizedekben távolról sem követte a nyugati világét: a gyémánton — esetleg a rubinon, zafíron és smaragdon —- kívül más drágakőféleségeknek nem volt nagy a becsülete. „Féldrágakövek”, halljuk a tudománytalan és kereskedelmileg sem helytálló (mindazonáltal hivatalos dokumentumokba, például a vámkódexbe is betévedt) kifejezést. Az idehaza gyártott „olcsóbb” arany ékszerekbe ma is szinte kizárólag szintetikus köveket tesznek, amelyeknél az olcsóbb színes drágakőfélék, az ametiszt, citrin vagy gránát alig kerülnek többe, ám sokkal szebbek és értékállóbbak. Arról már ne is beszéljünk, hogy egyes, idehaza semmibe vett drágakő jó minőségű példányának — egy-egy lapis lazulié, rózsaszínű vagy világoskék (!) topázé, akvamariné, tanzánité — fölöttébb borsos az ára. A türkiz, amely bonyolult összetételű réz-alumí- nium-foszforoxid, elsősorban rézbányák tájékán fordul elő. Minthogy a rézkitermelés napjainkban meglehetősen lanyha, az igazán jó minőségű türkizkövek ára magas. Hasonló a helyzet az ugyancsak átlátszatlan lapis lazulival, amelynek legszebb példányait az ókortól fogva Afganisztán, a nagyobb, de közepes vagy gyönge minőségűeket pedig Chile szállítja. A kitermelés a zavaros afgán politikai helyzetben alig folyik, így a jó kövek bizony sokba kerülnek. Hasonló a helyzet más, kevéssé értékes, de ugyancsak szép átlátszatlan drágakőféleségeknél (achát, malachit, tigrisszem, rodokrozit, opál). Az i igazán jó minőségű kövek beszerzése egyre nehezebb, következésképp az áruk is emelkedik. Az akvamarin-szállítók közül csak a brazilok adnak elegendő árut, ennek minősége azonban közepes vagy gyöngébb. 1989 kedvenc köve a sokféle színű turmalin volt. A zöld változat — verdeiit — fő szállítója Afganisztán, nincs is belőle elég a piacon. A piros és rózsaszínű változatok — rubellit — iránt is nagy a kereslet, a madagaszkári szállítások ezt nem képesek fedezni. A legszebb smaragdokat évszázadokon át Kolumbia szállította. Azóta a brazilok megelőzték, új szállítóként pedig Zambia lépett be, hasonló minőséggel. Ez utóbbi ország azonban korlátozásokat vezetett be a nyerskövek exportjára, így a csiszolt smaragdok igen megdrágultak. A rubin iránt mindig erős a kereslet. A régi szállítók — Thaiföld, Burma — visszaestek, az újak közül Tanzánia csak gömbölyűt vagy golyóscsiszolásra alkalmas minőséget képes szállítani. A kenyai lelőhely pedig természetvédelmi területre esik. A gyémántnak szervezett a kitermelése, kereskedelmének pedig még szigorúbbak a szabályai. Az ipari gyémánt ráadásul stratégiai cikk. Ez — legalábbis egyelőre — a színes drágakövekre nem áll: ezeket kevés kivétellel — valóban csak a szépségük és ritkaságuk miatt kedvelik az emberek. Ami mégis elegendő biztosíték arra, hogy megőrizzék értéküket. • A malomban fénylik a parketta.
