Petőfi Népe, 1990. április (45. évfolyam, 77-100. szám)

1990-04-26 / 97. szám

n PETŐFI NÉPE BÁCS-KISKUN MEGYEI NAPILAP XLV. évf. 97. szám Ára: 4,30 Ft 1990. április 26., csütörtök MA: Kikre bízzuk a gazdaságot? (4. oldal) Borivóknak való (4. oldal) HOLNAP: TAN ÁCS A TANÁCSOKNAK A Ciróka-ügy sokakat felháborít (5. oldal) MILYEN JÖVŐ VÁR A TANÁCSI APPARÁTUSOKRA? Baján csökkent a félelem Az önkormányzatok megalakulásával nagy változás előtt áll a hagyományos tanácsi apparátus. Ezzel együtt aggódnak a régi dolgozók: maradnak-e, s mcgbecsü- lik-e majd a jövőben a munkájukat? Erről beszélgettem Barna Györggyel, a Bajai Városi Tanács elnökhelyettesével, aki 1989 februárjától az elnöki teendőket is ellátja. — Hogyan látja, van-e a bajai tanács szakapparátusában félelem a jövőtől? — A Bajai Városi Tanács dolgozóiban, jóval a választások előtt is, ugyanolyan reakciókat váltottak ki az egyes pártok részéről elhangzott kijelentések, mint azt más városok esetében is hallottam: volt bennük aggodalom, sőt, félelem is. Ma már biztosan állíthatom, hogy ez a félelem nem munkál olyan mértékben, mint korábban. Ez annak köszönhető, hogy a hat párt, amely a választások során jelentős eredményt ért el, szélsőségektől mentesen ítéli meg az államigazgatásban dolgozók jövőjét. Másrészt pedig a választások előtt is, után is megtárgyaltuk összdolgozói értekezleten ezt a kérdést. Abban állapodtunk meg munkatársaim­mal, hogy a választások korrekt és zavartalan lebonyolításával tanúsíthatjuk szakmai hozzáértésünket és bizonyíthatjuk, hogy a tanácsi apparátusra a jövőben is számítani lehet. A pártok összetételének a képviselő-testületben is tükröződni kell. A tanácsi apparátus teendője pedig az, hogy az állami feladatok mellett a képviselő-testület döntéseit is maradéktalanul végrehajtsa. Biztosra veszem, hogy ezeket a döntéseket nem a demokratizmust megkerülve fogják meghozni. — Mi a véleménye az önkormányzatok hierarchiájáról? — A kérdést nem szűkíteném le kizárólag a települési önkormányzatra. Ha a helyi ágazati önkormányzatok kialakulnak - gondolok például az iskolaszékekre vagy az egészségügyre —, ezekre épülhet fel a helyi képviselő-testület. Ebből választhatjuk meg a megyegyűlést, a parlamenti pedig már kialakult. Az önkor­mányzatok azonban csak akkor fognak jól működni, ha ehhez a gazdasági feltéte­leket biztosítják, elsősorban a jelenlegi központi bevételi elosztás reformjával, másodsorban az önkormányzati tulajdon megteremtésével. Feltétlenül szükséges­nek tartom, hogy a most állami tulajdonban lévő földingatlanokat a települések­nek adják át. Milyen tervei vannak a saját jövőjét illetően?-- Ha a polgármesteri székért pártsemlegesen és esélyesként pályázhatok, úgy indulni kívánok a helyhatósági választásokon. Nem vagyok, s a múltban sem voltam pártnak tagja, így csak e feltétel megléte esetén érvényes az előbb említett szándékom. Természetesen számolok azzal is, hogy a választások feltételeinek számomra kedvezőtlen alakulása esetén egyáltalán nem indulok, vagy azzal, hogy vesztesként végzek. Ez esetben eredeti, mérnöki szakmámban, előreláthatólag egyéni vállalkozóként szeretnék tevékenykedni. G. Z. Mától Kecskemété a Ferenc József és a Rudolf laktanya Tegnap kezdték el és ma feje­zik be Kecskeméten két, koráb­ban a szovjet csapatok által használt és egy éve a Honvédel­mi Minisztérium őrizetére bízott katonai épület átadását a me­gyei város tanácsa részére. Az egyik a volt Ferenc József lakta­nya a kecskeméti, Izsáki úti vas­úti sorompótól balra, az Ipoly utcai bölcsődével átellenben; a másik a Rudolf laktanya, amely 33 épületével, 12 hektárnyi terü­leten a sorompó után, a fedett uszoda és az MMG gyára kö­zött helyezkedik el. Mint dr. Fáy Ferencné elnök- helyettes, a tanács megbízásá­ból az átvevőbizottság vezetője, elmondta: az átadásról és az át­vételről szóló jegyzőkönyvet ma írják alá a Honvédelmi Minisz­térium képviselőjével. Ezután az Ingatlankezelő és Távfűtő Vállalat őrzi és adja bérbe ideig­lenesen raktározásra a két lak­tanya, helyiségeit. Kecskemét Megyei Város Tanácsa 1990. jú­nius 30-áig dönt arról, hogy vé­gül is milyen célra használják fel a katonai épületeket. k —I BECSLÉSEK SZERINT ÖT ÉVEN BELÜL Az MDF szerint Magyarországnak reális esélye van az EK-tagságra Bethlen István, a Magyar Demokrata Fórum gazdasági szakértője az MTI-nek adott nyilatkozatában meggyőződé­sét fejezte ki, hogy Magyarország belátható időn belül, 1992 és 1995 között teljes jogú tagja lehet az Európai Közösségek­nek. Véleménye szerint hazánkban az elkövetkezendő években — ha stabil marad a politikai helyzet, és megkapjuk azt a nyugati segítséget, amelyre szükségünk van — olyan mérvű gazdasági fellendülés következik be, amelynek révén az or­szág elérheti jó néhány EK-ország gazdasági színvonalát. Bethlen István szerint a közösségnek is érdeke, hogy Magyarország belépjen tagjai sorába, hiszen ily módon ha­zánk hídfő szerepet tölthet be a nyugat-európai régió, vala­mint a közép- és kelet-európai országok között. így az EK kiterjesztheti piacait és tevékenységét ezekre az országokra, valamint a piaci szempontból mind fontosabbá váló Szovjet­unióra. Magyarország egyébként önmagában is attraktív piac és befektetési lehetőség nyugati cégek számára. Az MDF gazdasági szakértője szerint alaptalanok a Ma­gyarország felvételével kapcsolatos nyugat-európai félelmek, és indokolatlan a napokban nyilvánosságot kapott, ezzel kapcsolatos brüsszeli cáfolat. Mint mondotta, annak idején, amikor Spanyolország, Portugália és Görögország kérte fel­vételét a Közös Piacba, ugyancsak kétségek merültek fel, ám végül is bebizonyosodott, hogy a déli terjeszkedés előnyére vált az EK-nak. Bethlen István arra is emlékeztetett, hogy az utóbbi hóna­pokban nyugat-európai kormánykörök, s maga az EK veze­tősége is elismerték Magyarország kezdeményező szerepét a közép- és kelet-európai átalakulásban. Egyúttal hathatós segítséget helyeztek kilátásba az ország politikai és gazdasági rendjének demokratikus és a piacgazdaság elvének megfelelő átalakításában. Azóta jórészt létrejöttek a szükséges feltéte­lek, így eljött az ígéretek valóra váltásának az ideje. Ennek egyik konkrét megnyilvánulása az lehet, ha Magyarország felvételi kérelmét jóindulatúan bírálja el az EK. Az MDF megítélése szerint hazánkat ugyanolyan politikai és gazdasá­gi bánásmód illeti meg, mint egykor a II. világháború követ­kezményeivel küszködő nyugat-európai országokat. Az Európai Közösségek bizonyos köreiben többször is javasolták már, hogy a közép- és kelet-európai országok hozzanak létre szorosabb gazdasági együttműködési formá­kat. Ezzel kapcsolatban Bethlen István leszögezte: minden regionális gazdasági együttműködést támogat az MDF, ám ezek a kapcsolatok semmiképpen sem pótolhatják, illetve helyettesíthetik országunk EK-tagságát. Az MDF-nek eddig még nem volt módja, hogy hivatalos tárgyalásokat folytasson a 12-ekkel — mondotta a párt gazdasági szakértője. Amennyiben azonban az MDF lehető­séget kap kormányalakításra, egyik legfontosabb feladata lesz felvenni a kapcsolatot az EK-val, és a lehető legrövidebb időn belül megegyezésre jutni a tagságot illetően. A PEDAGÓGIAI TÁRSASÁG TISZTÚJÍTÓ KÖZGYŰLÉSÉNEK NAPIRENDJÉN A nevelők felelőssége Tisztújító és küldöttgyűlést tartott tegnap a Magyar Pedagógiai Társaság Bács-Kiskun Megyei Tagozata. A Kecskeméti Tanítókép­ző Főiskola dísztermében rendezett találko­zónak az volt a célja, hogy — napjaink társa­dalmi-gazdasági yáltozásait követve — a tár­saság önmaga megújításába fogjon. — A megújítás csak megreformált szerve­zeti keretek között lehetséges — kezdte meg beszédét dr. Krajcsovszki József, a Bács- Kiskun megyei tagozat elnöke. — A magyar valóság gondjai kihatottak a nevelésügyre, amely maga is válsággal küszködik. A ma oktatásának fel kell készülnie arra a felelős­ségre és azokra a feladatokra, amelyek a tár­sadalom építésében, a gazdasági mélypontról való felemelkedésben reá hárulnak. Épp ezért nyitottnak kell tekintenie, idomulnia kell az átrendeződésekhez, az oktatáspolitikai válto­zásokhoz; egyebek mellett az intézményi au­tonómiához, a kialakuló vegyes finanszíro­záshoz, a tantervek módosulásához. Ezért szükségesnek tartjuk, hogy fiatal, modern gondolkodású tisztségviselőkkel frissítsük fel a tagság sorait, egészen a központi vezetésig. Ennek jegyében a gyűlés — az elmúlt idő­szak értékelése után — új tisztségviselőket és országos küldötteket választott. Kijelölték továbbá azokat az átfogó kérdéseket, ame­lyeknek tanulmányozásával a jövőre megren­dezendő VI. nevelésügyi kongresszusra kí­vánnak felkészülni. Bátyán elfogadták a költségvetést, de a köztéri szobrokkal nem tudnak mit kezdeni ÚJ ARCOK AZ ÚJ PARLAMENTBŐL Dr. Horváth László (FKgP): „Ha hat életem volna, sem választanék más sorsot” Újabb tüntetés Bukarestben A szakadó eső ellenére szerdán ismét ezer tüntető gyűlt össze Bu­karest, a román főváros központi terén. Jóllehet, a rendőrség a meg­mozdulást már korábban betiltot­ta, ezúttal nem lépett közbe. A tüntetők a kormány lemondását követelik, mert szerintük az új ve­zetésben helyet kaptak a bukott diktatúra hívei is. A megmozdulások szombaton kezdődtek. Az Egyetem terét a ha­tóságok lezárták, s emiatt a köz­pontban a forgalom akadozik. A román parlament keddi ülésén foglalkozott az országban kiala­kult helyzettel. Több képviselő szi­gorú rendszabályokat követelt a „belső rend biztosítására”, de az ülés végül is határozatok elfogadá­sa nélkül ért véget. (Folytatás a 2. oldalon) Véd- és dacszövetség a balti államok között? Észtország Moszkva utasítása ellenére változatlanul szállít áru­kat Litvániának — erről döntött a minisztertanács. Az MTI moszkvai irodáját az ETA észt hírügynökség szerdán úgy tájékoztatta, hogy a szovjet vasútügyi minisztérium hosszú árulistát tartalmazó utasítást küldött az észt államvasutaknak, megtiltva a felsorolt áruk Litvá­niába történő szállítását. Az Ed­gar Savisaar vezette észt kor­mány viszont úgy foglalt állást, hogy az észt vállalatoknak telje­síteniük kell szerződésben vállalt kötelezettségeiket, s ezért foly­tatni kell a szállításokat. Amennyiben lehetetlenné válik a vasút használata, az árukat köz­úton szállítják. Lettország — amely Észtor­szág és Litvánia között fekszik — egyelőre nein foglalt állást az áruszállítások leállításának kér­désében, de a három balti köztár­saság kibontakozóban lévő poli­tikai és gazdasági szövetsége va­lószínűsíti, hogy Riga is segíteni fogja V'ilniust. Bátyán, második nekifutásra, kellő számban jelentek meg a ta­nácstagok a költségvetési tervet tárgyaló tanácsülésen. A meglepő az volt, hogy az általában nagy vitákat kiváltó költekezési diskur­zus szinte „eseménytelenül” zaj­lott. Néhány, kevésbé jelentős kér­dés vetődött föl csupán, s a szava­záskor 14 igenlés és egy tartózko­dás mellett elfogadták az 1990. évi költségvetést. Adóbehajtásban ta­valy jeleskedtek a tisztviselők, de fölvetődött, hogy a körzetben sok a gépkocsi-utánfutó, ám az adózá­suk nem megoldott. Viszonylag kevesen igényelnek szociális se­gélyt. Mindösszesen tizenhárom személy jelentett be ilyen irányú igényt. Feltételezhető, hogy töb­ben vannak, de szégyellik „kitere­getni” szorult helyzetüket. Éppen ezért a tanácstagok „közvélemény­kutatásba” kezdenek és felmérik a valós helyzetet. Arról is hallottunk, hogy az ál­talános iskolában pénteken adják át a hatvanszemélyes ebédlőt és melegítőkonyhát. Bár nagyobb szabású építkezést terveztek, mely új konyhát is magában foglalt vol­na, azonban a beígért megyei tá­mogatás elmaradt. Ami a telefonfejlesztést illeti, önállósodni szeretnének a bátyai­ak. Elvetették a kalocsai tanács­nak azt a javaslatát, hogy csalá­donként 1100 forinttal járuljanak hozzá a kalocsai telefonközpont átépítésének költségeihez. Úgy vé­lik, ebből csak a városiaknak szár­mazna előnyük, nem éreznek ga­ranciát, hogy a kalocsaiakkal egy időben kapnak majd crossbar­vonalakat. Egyhangúan szavaztak arról is, hogy Bátya felső hatvan háza még az idén vezetékes vizet kap. A legnagyobb vita a köztéri szobrok elhelyezése körül alakult ki. Nem tudnak mit kezdeni a fel- szabadulási emlékművel és a mű­velődési ház előtti Jurinovics- szoborral. Március 15-ére virradó­ra egy helyi lakos mindkét szobrot fekete fóliával kötözte körül. Mi­vel megoszlik a helyi közvélemény sorsukat illetően, nem hoztak ha­tározatot. A kisgazdapárt, az SZDSZ, a Fidesz képviselői is azt hangoztatták: a bátyai nép meg­kérdezése nélkül nem lehet dönte­ni. A következő hetekben gyűjtő­ládákban helyezhetők el az ezzel kapcsolatos vélemények. Olyan bejelentés is érkezett, hogy egy reg­gelre eltünteti a Jurinovics-szobrot a tsz markolója. Valamennyien barbárságnak nevezték a készülő akciót, s ha megtörténik, az illető ellen büntetőeljárást fognak kez­deményezni. A múltkori, elmaradt tanács­üléssel, az érdektelenséggel kap­csolatban pedig azt mondták el a jelenlevők, hogy ez nem vonatko­zik mindenkire, de kétségtelen: vannak notórius hiányzók. Egye­bek között attól is megcsömörlöt- tek a tanácstagok, hogy gyakran csak a szavazógép funkcióját töl­tötték be, hangsúlyozta Ternyák László. Előfordult, hogy ötezer fo­rintos hűtőgép ügyében a testület döntött, a nyolcvanezer forintos sporttámogatáshoz pedig elég volt a vb határozata. Zs. Kovács István Rengeteg aggódó telefont és szemé­lyes látogatót is fogadott kedden, ami­kor felkerestem. Hétfőn futótűzként terjedt el a hír a városban, hogy az új képviselőt megtámadták, s agyba-főbe verték. — Ugyan, badarság — mosolyog dr. Horváth László —, még csak inzultus sem ért, amit esetleg felnagyíthatott volna a pletyka. — De hát kinek jó ez, és miért? — tépelődik Besesek Béla, aki a keresz­ténydemokraták jelöltjeként egyik ver­senytársa volt a választáson, s akit szintén a rémhír okozta aggodalom hajtott most ide. — Az én rengeteg kalandomba, ami az életem során ért, ez is belefér — legyint megnyugtató válaszként a kép­viselő. Sok időnk nincs a tépelődésre, rette­netesen elfoglalt. Az általam kért be­szélgetést is a programjai közé illesztve egyeztettük. Most éppen a kisgazdák megyei választmányára készül, Kiskő­rösre. Vele tartok, útközben is beszél­gethetünk. — Nem való nekem a párttagság — mondja kissé keserűen. — Kiábrán­dító az a tülekedés,'rangkórság, amit a felső pártvezetésben tapasztalok. Beju­tott sok illetéktelen a listán — azoknak a kisembereknek a hátán, akik a vásár­ra vitték a bőrüket a választáson —, s most ellentmondást nem tűrően diri­gálni akarnak bennünket a frakción belül. — Akkor nehéz dolga lesz, ha tartani akarja a szavát. Azt nyilatkozta megvá­lasztásakor, hogy a parlamentben min­denek fölé helyezi a választói érdekeit, s pártsemleges képviselői elveket fog kö­vetni. (Folytatás a 3. oldalon) AZ UTCA HAMARABB TUDOTT RÓLUK, MINT A TÖRTÉNÉSZEK „Az el nem égetett dokumentumok” Botrány a Kádár-hagyaték körül Bestseller lett két inip alatt egy, a Szabad Tér Kiadó gondozásá­ban megjelent vékony könyvecske. Nem is ok nélkül, hisz a néhai kommunista politikus. Kádár János életével, tevékenységével kap­csolatos — korábban szupertitkosnak nyilvánított — iratok láttak napvilágot, kötetenként 75 forintért. Valószínű, ennyit fizetett Ba­logh Sándor — a szakmában kiváló — történész is érte, akit az MSZP elnöksége a Kádár János-hagyaték átvételével bízott meg. Balogh professzor, a Párttörténeti Intézet főigazgatója, magyar Watergate-nek minősítette a botrány t a tegnapi Népszabadságban kijelentve, hogy ezekkel az iratokkal elvileg senki sem rendelkezhe­tett volna szabadon. S hogy honnan kerültek az „el nem égetett dokumentumok” Brődy Péter és Koltay Gábor szerkesztők kezébe? Grósz Károktól kapták, akiről eredetileg könyvet kívántak megje- í lentetni. Azonban a ..dokumentumok" — úgy tűnik — sokkal izgal­masabbak lehettek, s pláne kapósahbak a piacon, ezért háttérbe szoríthatták a Grószról írandó könyvet. Az egykori főtitkár — Kádár utódja — a szerkesztők kérésére beleegyezett a „dokumentu­mok” külön kötetben történő publikálásába, melyek így láthattak napvilágot és nem szakértő történészkezek gondozásában. — Vannak-e még máshol szintén „szupertitkos" iratok elfekvő­ben? — nem tudni. Egy viszont biztos: a múlt kiderítése a történészek dolga, nem pedig piaci vállalkozóké. imi

Next

/
Oldalképek
Tartalom