Petőfi Népe, 1990. április (45. évfolyam, 77-100. szám)

1990-04-04 / 79. szám

MA; Jó bolt a húsbolt, de nem mindegy, milyen (5. oldal) Komái János röpirata a gazdasági átmenetről (5. oldal) HOLNAP: FOGLALKOZTATÁSI GONDOK TISZAKÉCSKÉN Oklevél után felmondó­levél (5. oldal) végén LEVÉL A VEZÉRKARI FŐNÖKSÉGTŐL: Kiskunhalasról december kezdődik a kivonulás Látogatás a szovjet laktanyában A Magyar Honvédség vezérkari főnökétől érkezett levél az elmúlt héten Kiskunhalas tanácsához, amelyben a közigazgatási területen állomásozó szovjet csapatok és anyagi készleteik kivonásának idő­pontjáról értesítik a tanács vezető­jét. Eszerint december 10—26. kö­zött, valamint 1991. január 11— 25. között kerül minderre sor. Bár a levél utolsó bekezdése sze­rint a felszabaduló ingatlanok to­vábbi hasznosítására a kormány által kinevezett tárcaközi bizottság tesz majd javaslatot, a tanácsi ve­zetők nem tudtak ellenállni a kísér­tésnek, hogy azon melegében meg­tudjanak valamit az ittmaradó va­gyonról. Az éppen ülésező végre­hajtó bizottság megbízta Somogyi Antal tanácselnök-helyettest, hogy kísérelje meg felvenni a kapcsola­tot ilyen értelemben a laktanya pa­rancsnokságával . (Folytatás a 3. oldalon) ELŐRELÁTÓ, FELELŐS DÖNTÉS Apóstag, Solt és Dunaegyháza is támogatja a gázprogramot Számoltak és döntöttek az apostagi, a solti és a dunaegyházi tanácsok és gazdálkodó szervezetek. Ha­marosan egy igen fontos, de igazából majd csak a jövőben kamatozó „betétben” helyezik el forintjaikat; összességében tizenkét miihót. Amint azt szombati számunkban megírtuk: hosszú vajúdás után, végre megvalósulhat a régi terv; meg­épülhet a gázvezeték a Duna-melléken. Szalai Péter dunavecsei tanácselnök elmondta: lehetősége lenne a Solti-síkság délebbi településeinek is, hogy részt vál­laljanak a fejlesztésben. A munkálatok ugyanis csak április közepén indulnak. Ha igény lenne rá — mon­dotta Szalai Péter — és az érdekeltek tudnák vállalni a többletköltségeket, nem két-, hanem háromszáz mil­liméteres csöveket fektetnének le a Tass—Dunavecse vonalon a kivitelező, a kerekegyházi Dózsa termelő- szövetkezet brigádjai. (A beszélgetés időpontjában még nem lehetett tudni, milyen döntés születik.) Időközben határoztak, a solti térség települései is kapcsolódnak a programhoz. Ha a déli szárny meg­építéséhez még nincs is meg a száz millió forint, annyi pénzt összeadnak, hogy a Tass—Dunavecse vonal kapacitása később elbírhassa az apoátagi, a dunaegy­házi és a solti terhelést. Az alapösszeg az érdekelt tanácsok, valamint a területen munkálkodó öt terme­lőszövetkezet illetve két vállalati gyáregység pénztárát terheli majd. F. P. J. TAVASZI ÁRUKÍNÁLAT A PIACOKON Szép árakhoz szép (vastag) pénztárca is kell! Az idén a tél és a tavasz mintha „koalícióba” lépett volna egymással az időjárást illetően. A két évszak alig észrevehető különbségét Lampé Tamás ellenőr a kecs­keméti piacon abban is látja, hogy az idén az esztendő elejétől folyamatosan hozzák áruikat a termelők és a kereskedők. Félidejéhez érkezett a vetőburgonya-vásár. A Szabolcs megyei Ajak­ról való gumók kilo­grammját 12 forintért mérik. Tavaly 1050 má­zsát vettek az itteni ter­mesztők. Tegnaptól is­mét a zöldség- és a virág­árusoké az Erdősi Imre —Budai utca határolta szabadtéri piac. A télen a ruhaneműket és ajándék- tárgyakat árusító kiske­reskedők újra az Arany János utca mellé, a szo­kott helyükre települtek vissza. Más változások is jel­zik a piacon, hogy itt az április, áruival és áraival együtt. Egy bácsinál spe­nót, fél maroknyi az egész. Mellette sóska, csomóban, 10 forintért, de ha valaki súlyra kéri, 40 forint egy kilogramm. A legszebb és a legna­gyobb töltenivaló fehér paprika 30 forint egy ma­gánkereskedőnél! Nagy, piros, csomós retket láttam, 20-ért. Egyébként 10—15 forin­tért adták az olyan cso­mót, amelyből a legtöbb volt. Lacziné Takács II­(Folytatás a 2. oldalon) Tiszta lappal a második fordulóban Félmillió szavazócédula készül Jelöltek alfabetikus sorrendben Budapesten az Állami Nyomda gépein már készül­nek az országgyűlésiképviselő-választás második for­dulójára a szavazócédulák. Mint ismeretes, Bács- Kiskun megye 10 választókerületéből kilencben lesz második „menet”, tekintettel arra, hogy csak a 2-es számúban (Kecskemét) kapott elégséges voksot az MDF jelöltje, dr. Debreczeni József. Két választókerületben történt visszalépés: a 8-as- ban (Kiskunhalas) és a 6-osban (Kiskőrös). Mindket­tőben a Független Kisgazda Párt javára mondott le az MDF, illetve az SZDSZ jelöltje. A kiskunfélegy­házi választókerületben (5-ös számú) a legnépesebb a lista: négy jelöltre voksolhatnak a választók. A második fordulóban tehát a következő jelöltek szállnak „ringbe” elnyerni választóik bizalmát a par­lamenti bársonyszékbe jutáshoz. 1. sz. választókerület: Kecskemét Józsa Fábián MDF Kalmár József FKgP Sándor László SZDSZ 3. sz. választókerület: Tiszakécske Frigyesy Ferenc SZDSZ Kánya Gábor MDF 4. sz.választókerület: Kunszentmiklós Mányoki Lajos FKgP Bak István Agrárszövetség Bődi Szabolcs MDF Faddi József FKgP 5. sz. választókerület: Kiskunfélegyháza Fekete Pál MDF Garai István FÉDISZ-TEDISZ Holló Dénes FKgP Réczi László SZDSZ 6. sz. választókerület: Kiskőrös Morvái Ferenc független jelölt Pohankovics István FKgP 7. sz. választókerület: Kalocsa Andriska Géza SZDSZ Bárth János MDF Kosa András FKgP 8. sz. választókerület: Kiskunhalas Horváth László FKgP Tóth Zoltán SZDSZ 9. sz. választókerület: Baja Dancsa Bálint FKgP Nagy András SZDSZ Péterfi Tamás MDF 10. sz. választókerület: Bácsalmás Franek Béla FKgP Karsai Péter MDF Sztantics Péter SZDSZ A választópolgárok figyelmébe: az egyéni jelöltek megválasztásához a második fordulóban kopogtató­cédula nem érkezik senkihez. Ugyanazok a választó­körök (helyileg) fogadják április 8-án reggel 6-tól este 6-ig a választópolgárokat, amelyek március 25-én. A személyazonossági igazolványt mindenki vigye magával — a szemüvegesek készitsék zsebükbe, tás­kájukba a „látót” is! Aki 1990. március 25. óta szüle­tésnapot ült, s betöltötte a 18. életévét, az először élhet állampolgári jogával: tisztelettel várják a szava­zókörben! Az egyéni jelöltekre minden állampolgár abban a választókörzetben szavazhat, ahol az állandó lakhe­lye van. Választókerületen belül — igazolással abban a szavazókörben is leadhatja voksát, amelyben célszerűbbnek látja. N. M. MOSZKVA KÉSZ TÁRGYALNI A LITVÁN VEZETŐKKEL A szakítópróba folytatódik • Gorbacsov március 31-ei felhívását — amelyben elítélte Litvánia függetlenségi nyilatkozatát — a litvánok sokasága azzal fogadta, hogy válaszul tiltakozó táviratot küldött a szovjet államfőnek. (MTI-telefotó) A moszkvai vezetés nem zárkózik el a litván vezetőkkel folytatandó tárgyalások elől. Ezeket azonban csak a Szovjetunió alkotmányának alapján tartja elképzelhe­tőnek, minthogy Litvánia a Szovjetunió részét képezi. Ezt a szovjet elnök szóvivője jelentette ki kedden, ilyen minőségében első ízben tartott sajtóértekezletén. Arkagyij Masz- Icnnyikov hozzátette: maguk a tárgyalá­sok nem annyira Moszkvától, mint inkább Vilniustól függnek, s a nagy kérdés az, vajon a litván vezetők hajlandóak-e a jó­zan ész és a realitások útjára lépni, A szóvivő egyúttal elítélően szólt a lit­ván vezetés egyoldalú, deklaratív lépései­ről, amelyek megítélése szerint nem képez­hetik tárgyalások alapját. Vytautas Landsbergis litván parlamenti vezető Gorbacsovnak küldött hétfői válaszüzenete kapcsán kifejtette: a Kreml üdvözöl minden olyan megnyilatkozást, amely szakít a konfrontációs jelleggel. Is­mételten megerősítette, hogy a litván prob­léma csak alkotmányos alapokon rendez­hető, „még ha ez az alkotmány nem is tetszik mindenkinek.” A román miniszterelnök ellene van a magyar nyelvű egyetem létesítésének Petre Roman román miniszter- elnök nem hajlandó teljesíteni a magyar népcsoportnak azt a köve­telését, hogy saját egyeteme lehes­sen Kolozsvárott — a Die Welt című napilap ezzel a megállapítás­sal vezeti be annak a beszélgetés­nek az ismertetését, amelyet a bu­karesti kormányfő a nyugatnémet és a svájci hírközlés képviselőivel folytatott. A tisztán magyar nyelvű kolozs­vári egyetem létrehozására vonat­kozó követelés kérdésében Petre Roman és a svájci újságírók között — írja a Die Welt — kisebb vita támadt a miniszterelnök alábbi ki­jelentése miatt: „Magyar egyete­met alapítani? Önök egyetlen pél­dát sem tudnak mondani hasonló európai intézményre vonatkozó­an”. Amikor azonban a svájci új­ságírók a maguk országának ilyen gyakorlatára utaltak, Petre Ro­man ezt az ellenvetést tette: „Svájc szövetségi állam. Van három kö­zösség, amely egyesült. Románia ellenben kizárólag egy nép, kultúra és nyelv társadalmi alapján nyug­szik.” Egy egyetemnek szerinte. csak akkor van létjogosultsága, ha a gazdasági követelmények irányá­ban tájékozódik. „Önöknek el kell ismerniük, hogy a káderek képzése nem korlátozódhat az országnak csak bizonyos részeiben való fel- használására. Ennek nincs értel­me” — idézi a román miniszterel­nök álláspontját a magyar kisebb­ség sorsát és követeléseit hagyo­mányosan szívén viselő nyugatné­met lap. Amikor az újságírók azt firtat­ták, vajon a magyar egyetem létre­hozásával nem lehetne-e legalább politikai gesztust tenni egy kisebb­ség javára, Petre Roman elutasí­totta e gondolatot. Szerinte ahe­lyett, hogy gesztusokkal űzzünk demagógiát, a problémákat ott kell megoldani, ahol jelentkeznek. Kormánya a forradalom után történt beiktatása után sokat telt az erdélyi magyar kisebbségért, el­sősorban kulturális önazonosságá­nak területén — mondta. Jelenleg áttekintik mindazokat az intézke­déseket, amelyeket ebben a szel­lemben kívánnak életbe léptetni. „Biztosíthatom önöket afelől, hogy számos intézkedésről van szó. Néhány napon belül ismertet­jük őket” — jelentette ki. Megkér­dezték afelől, hogy miként lehetne (Folytatás a 2. oldalon) Matt az anyavállalatnak Munkásgyűlésen mondtak igent az önállóságra A múlt hét végén munkásgyűlést rendeztek az Újpesti Gépelemgyár kecskeméti gyáregységében. Az egyetlen napirendi pont a gyár ön­állóságának megszavazása volt. Az természetes, hogy e munkás­gyűlésnek megvoltak a maga előz­ményei is. A gyáregység vezetői még a múlt évben kezdeményezték egy önálló kft. vagy leányvállalat alapítását, erről az anyacég válla­lati tanácsát értesítették. A válasz egyre késett, közben nem történt semmi, azaz mégis! A gyáregység vezetői partnereket, köztük ban­kokat kerestek fel az önállóság „kikiáltása” utáni termelés finan­szírozása érdekében. A múlt héten jelent meg a vállalati törvény mó­dosítása, amely lehetőséget terem­tett a következőkre: „ha a gyáregy­ség dolgozóinak kétharmada indít­ványozza, megszavazza az önálló­ságot, akkor a vállalat 30 napon belül köteles dönteni, ha elutasítja, akkor is önálló vállalattá alakul­hat a gyáregység.” — A munkásgyűlés megrende­zése törvényes lépés volt részünk­ről — mondta Szigetvári Miklós, a gyáregység igazgatója. — Az állo­mányi létszámunk 185, a munkás­gyűlésen megjelent 149, s vala­mennyien az önállóság mellett sza­vaztak. Ezen természetesen nem le­het csodálkozni, mert a munkások, a műszakiak, az alkalmazottak úgy vélték és hiszik ma is, a gyár sorsát az itt élő emberek joga el­dönteni. Nem volt más lehetősé­günk — mattot kellett adni, mert fennállt annak a veszélye, hogy a vállalati központ feltelepíti Buda-, pestre az itteni speciális gépparkot, a profilt, szélnek ereszti a munká­sokat, a megmaradt gépeket, épü­leteket pedig eladja. Ez már valóban nemcsak válla­lati, hanem megyei, városi ügy is. A gyáregységnek bőven van mun­kája, ugyanis évente 410 fajta, 25- 30 ezer darab hidraulikus munka­hengert készítenek exportra és bel­földre. Megrendelőik között van a Kaposvári Mezőgép, a Tivizig, a Mosonmagyaróvári Kühne cég, s jónéhány mezőgazdasági és erdő­gépipari berendezést előállító vál­lalat. A külföldi partnerek között — akik a termékeknek 30-40 szá­zalékát vásárolják meg, esztendők óta reklamáció nélkül — ott van a svédországi Volvo, Finnország, Olaszország, Franciaország és az NSZK nagyobb cégei. — Az általunk előállított mun­kahengerek egy részét Budapesten szerelték össze, önállóvá válásunk után ezt is mi végezzük majd el, s ez a termelést mintegy 10-15 száza­lékkal megemeli. A kül- és belföldi igények igen jelentősek, s ezért már csak a negyedik negyedévre válla­lunk munkát. A múlt évben a vál­lalatnak mintegy 18 milliós nyere­sége volt, de csupán következte­tünk arra — hiszen itt nem tarthat­juk nyilván —, hogy ennek jelen­tős részét mi termeltük meg. Az nyilvánvaló, ha az általunk termelt nyereség itt maradna, többet tud­nánk fejlesztésre fordítani. Fejlesztési elképzeléseik vannak, a nyereségből korszerű, import alapanyagokat, gépeket, berende­zéseket vásárolhatnának. A gyár­egységen belül már elindították a vállalkozásokat, tavaly valósítot­ták meg a hidraulikusszerviz-szol- gáltatást. Ez magasabb színvonalú kiszolgálást jelent a vásárlóknak. Gondolkodnak máson is. Meg­szervezik a piackutatást, bővítik a választékot. Az elképzelt fejleszté­sekhez természetesen nem lenne elegendő csupán az önállóvá vált gyár nyeresége, ezért külföldi tőke bevonásáról tárgyalnak. — Nem tartjuk elképzelhetet­lennek, erről már beszéltünk NSZK-beli és angol üzletemberek­kel, egy vegyes vállalati részvény- társaság megalakítását. Ez nem­csak piaci lehetőségeinket bővíte­né, hanem még több munkát jelen­tene számunkra — mondta az igazgató.' G. G.

Next

/
Oldalképek
Tartalom