Petőfi Népe, 1990. április (45. évfolyam, 77-100. szám)

1990-04-20 / 92. szám

1990. április 20. • PETŐFI NÉPE • 3 4:0a környezetpusztítás javára! • Részegek vagy garázdák az április 13-áról 14-ére vir­radó éjszaka nem bírtak magukkal, s derékba törtek 11 díszalmafát, és letépték a cserjéket az Ifjúmunkás utca 17 —21. számú ház előtt. A rombolók ismeretlenek. A káro­sultak itt is a környezetükért tenni kész lakók. • Mai divat szerint a „ko­pasz”, már az Erdei Ferenc­ről elnevezett téren is. Igaz, így már nincs baj a fával! (Walter Péter fotói) • Kidőlt a fa ... nem mandulástul, ezúttal orgo- nástól. Eggyel vagy kettővel kevesebb elsi- városodó kör­nyezetünk­ben? Mit szá­mít ez ma már? (A felvé­telt Tóth Sán­dor készítette Kiskunmaj­sán.) K—1 • A tanács a facsemetéket adta, a lakók a munkáju­kat — s mire jutottak vele a kecskeméti Énekes utcá­ban? Ma már úgyszólván semmire. A minap egy ároká­só gép annyira megközelítette a Kiss Ottóék háza előtt álló gatyásnyárfákat, hogy közben a gyökerüket ala­posan eiszabdalta. A házigazda — az egyik ültető — véleménye: — Azután, hogy így tönkretették a zöld sávot az út mentén, s a szépen megerősödött fák is veszélybe kerül­tek, tudják, mi lesz itt egy évig? Szemétdomb. A SZEKTORSEMLEGESSÉG ELVE Új rendelet az üzletek működéséről BOJKOTT HELYETT Együttműködéssel a bürokrácia ellen A kereskedelmi miniszter új rendele­tet hozott az üzletek működéséről. Alapvető változás a korábbiakhoz ké­pest, hogy míg eddig külön jogszabály vonatkozott a magán-, illetve az állami és szövetkezeti kereskedelemre, mos­tantól a szektorsemlegesség elve alap­ján a rendelkezések valamennyi keres­kedelmi tevékenységet folytató cégre és személyre egységesen érvényesek. A rendelet számos könnyítést tartal­maz, így például eddig működési enge­délyre volt szükség az üzletek nyitásá­hoz, ezután elegendő a szakigazgatási szervhez történő bejelentés. Továbbra is szükséges viszont egyes üzletkörök­ben a különféle hatóságok engedélye, így az élelmiszereket, vegyi árukat és gyógynövényeket értékesítő kereske­dőknek és a vendéglátóknak a közegészségügyi és járványügyi ható­ság; a húst, tejterméket, takarmányt és élő állatot árusító üzleteknek az állat­egészségügyi hatóság hozzájárulását is kérniük kell. A rendelet több üzletkör­re előírja a tűzvédelmi hatóság, illetve a rendőrhatóság engedélyét is. Annyi­ban viszont egyszerűsödött az enge­délykérés, hogy a korábbi 100-nál több üzletkört tartalmazó listát a rendelet ötödére csökkentette. A kereskedelmi miniszter most ho­zott rendelete számos korábbi jogsza­bályt hatályon kívül helyseit, illetve azokból csak a feltétlenül szükséges rendelkezéseket vette át. így például a szeszes ital forgalmazásához már nem kell külön engedély, ám az oktatási és egészségügyi, valamint gyermekintéz­mények 200 méteres körzetében tilos a kimért szeszes italok forgalmazása, a vendéglátóhelyeken alkoholtartalmú italokkal változatlanul nem szolgálhat­nak ki 18 éven aluliakat, és tilos a szeszárusítás a sportrendezvényeken is. Játékautomatát ezentúl a magánvállal­kozók is működtethetnek üzletükben, ám a pénznyerő-automaták üzemelte­téséhez továbbra is a Kereskedelmi Mi­nisztérium engedélye szükséges. Az áruk cseréjére lényegében ugyan­azok a szabályok vonatkoznak, mint eddig, vagyis a vásárlástól számított nyolc napon belül — a fogyasztó kí­vánságára — - a kereskedő minőségi ki­fogás nélkül is köteles kicserélni az árut, amennyiben azt még nem hasz­nálták. Ez a rendelkezés korábban csak az állami és szövetkezeti kereskedelem­re vonatkozott — igaz, többnyire nem tartották be —, ezután a magánkeres­kedőkre is érvényes. Változatlanul nem cserélhetők ki a gyermekjátékok, az alsóruházati ter­mékek, a kozmetikumok és az élelmi­szerek. A rendelet szabályozza az erotikus és szexuális áruk forgalmazását is. Ezeket a termékeket az alsó- és középfokú ok­tatási intézmények 200 méteres körze­tében árusítani tilos. Ugyancsak nem megengedett e termékek kirakatban vagy közterületen való elhelyezése. A rendelet tiltja a pornográf termékek forgalmazását; de abban, hogy egy áru erotikus jellegű-e vagy pornográf, vita esetén a Művelődési Minisztérium füg­getlen szakértői bizottsága dönt majd. A közelmúltban olyan írások is megjelentek a Petőfi Népében, amelyek a statisztikák, az adatszolgáltatás jelenlegi gyakorlatát bírálták. Ez nyilván nem véletlen. Azt hiszem, olyan problémák kaptak nyilvánosságot, ame­lyek most váltak aktuálissá. Az utóbbi időkben zajló viharos társadalmi és kevésbé viharos, de azért fontos gazdasági változások időszakában egy sor intézményről kiderül, hogy nem követi működésében azonnal e változásokat. Ezt»aztán sokan hajlamosak valamiféle maradisággal, a régihez való ragaszkodással magya­rázni, holott valójában arról van szó, hogy a tényleges, mélyreható tartalmi átalakulást egyszerűen lehetetlen olyan ütemben megvalósítani, ahogy az intézményi környezet változik. A Központi Statisztikai Hivatal számos más főhatósággal, minisztéri­ummal együtt ;P- olyan elgondolások alapján működik, amilyeneket a fennálló társadalmi-gazdasági struktúra elvár tőle, hiszen kormányzati intézmény. Feladata (volt és lesz) az ország vezetése állal igényelt informá­ciók szolgáltatása. Ha ezek az igények úgy fogalmazódtak meg eddig, hogy a gazdasági élet szereplőiről teljes körű és részletes tájékoztatásra van szükség, akkor a statisztikai szolgálat ennek megfelelően alakította ki megfigyelési rendszerét. Természetesen ha a kormányzatnak másféle elvá­rásai lesznek, akkor a hivatal ennek megfelelő adatgyűjtési és feldolgozási szisztémát dolgoz, ki. Ez azonban komoly szakmai feladat, s bár a gyorsan változó kor gyors átalakulást kiván, ez nem jelenthet megalapozatlanságot, kapkodást. A fentiekből is következik, hogy a KSH nem a saját céljaira gyűjti az adatokat. Az ország mindenkori vezetésének tájékoztatásán kívül feladata a tudományos és szakmai közvélemény számára biztosítani a legfontosabb társadalmi-gazdasági információkat, és nemzetközi adatszolgáltatási köte­lezettsége is van (mint minden kultúrállam statisztikai szervezetének). A KSH tehát állami megbízásból végzi munkáját, amit az is bizonyít, hogy. az adatszolgáltatás kötelező jellegét az Országgyűlés által elfogadott tör­vény mondja ki, amelynek végrehajtása (végrehajtatása) a hivatal feladata. Ha tehát a KSH megyei igazgatója a Kiskunsági Mezőgazdasági Szövet­ség adatmegtagadási felhíváshoz csatlakozó szövetkezetek vezetőinek írt levelében más érvek mellett arra is utal, hogy jelenleg még az adatszolgálta­tást törvény írja elő, amelynek megsértése szankciókkal jár, akkor ez, véleményem szerint, nem a bírságolással való fenyegetőzés, lm inkább a realitások figyelembevételére való felhívásnak tekinteném (és annak is szántam). Arról persze lehet, sőt, kell is beszélni, hogy miként lehet ésszerűsíteni az adatszolgáltatást (nemcsak a mezőgazdasági szövetkezeteknél, hanem más területeken is). A KSH-ban folyamatban van a statisztikai szolgálat átalakítási programjának kialakítása, amelynek végeredményeként új sta­tisztikai törvény készül. Ennek tervezetét 1991-ben szeretné a hivatal a parlament elé terjeszteni, de nem törvényi szinten szabályozandó kérdések­ben már ezt megelőzően is érvényesíteni szeretné korszerűsítési elképzelése­it. Ha tehát a mezőgazdasági szövetkezetek érdekképviseleti szerve nem látja a statisztika korszerűsítésére irányuló törekvéseket, akkor arnak nem az az oka, hogy ilyenek nincsenek, hanem inkább az. hogy nem is érdekli ez. Ellenkező esetben bizonyára megtalálták volna a módját annak, hogy statisztikus szakemberekkel is konzultáljanak a be nem küldendő jelenté­sek köréről. Szívesen lettünk volna érdemi partnerek, ha megtisztelnek bennünket a véleménykéréssel, bár felmentést biztosan nem tudtunk volna adni egyetlen kérdőív kitöltése és beküldése alól sem. Segíteni tudtunk volna viszont abban, hogy szakmailag megalapozott érvek alapján kezde­ményezhessék a megfelelő fórumokon a beszámolási rendszer korszerűsíté­sét. Az azonban megítélésem szerint nem helyes megoldás, hogy a szövetke­zetek érdekvédelmi szervezete a törvény megsértésére hívja fel tagjait. Úgy tűnik, hogy ezt a tagszövetkezetek is látják. Lehet ugyanis, hogy a bojkott­hoz történő csatlakozást 42-en írták alá (mint ahogyan ez az egyik cikkben szerepel), az igazgatóságunkra érkező jelentések közül eddig csak 15-20 adatszolgáltatóét kényszerültünk nélkülözni. Számomra az nem világos, hogy a szövetség megfelelő statisztikai információk híján hogyan fogja érdekképviseleti munkáját ellátni. Hacsak nem úgy. hogy a tagszövetkeze­tektől „bekéri” a szükséges adatokat (amelyeket most a KSH-lól kap feldolgozott formában). Magam és munkatársaim nevében ezúton is felajánlom együttműködé­sünket egy jobb. egyszerűbb és a valós helyzetet tükröző statisztikai rend­szer kialakítására (még ha a „modern tőkés országokra" jellemző, Kopátsy Sándor február 27-ei cikkében bemutatott struktúrát nem is látom a közeli jövőben megvalósíthatónak). Nagyon kérem ugyanakkor, hogy ne tekint­senek bennünket az „íróasztal kényelméhez" ragaszkodó bürokratáknak, ha a hatályos jogszabályok betartásának szükségességére, illetve a törvény megsértése esetén lehetséges szankciókra emlékeztetünk. Király László György a KSH megyei igazgatója A TÁRGYALÓTEREMBŐL JELENTJÜK Az anya meghalt, az apa börtönben — a gyerekekkel mi lesz? Sok jó házastársi kapcsolat is létre­jön, ám a tárgyalótermekből nem ezek­ről szoktunk hírt kapni. A bíróságok falai között inkább a másik végletről, két ember közösen választott életútjá­nak csődjéről esik szó. Számtalan oka lehet egy házasság balsikerének, s ami­ben egyebek mellett még különbözhet­nek: a konfliktusok elintézési módja. A helvéciai Horváth János zátonyra futott házassága végére a lehető leg­döbbenetesebb módon tett pontot. Tóth Erzsébettel 1979-ben kötötte ösz- sze az életét. Hamarosan jöttek a gyere­kek. Előbb a kislány, aztán a kisfiú. Hat-hét éven át békésen teltek a napja­ik, ám ezt követően megromlott a kap­csolatuk. Minden bizonnyal volt vala­mi oka annak, hogy mindketten rákap­tak az italra, s egyre inkább az alkohol, no és az egymással folytatott veszeke­dés töltötte ki szabad idejüket. Az asszony túltett a férjén Az asszony az ivásban már túltett a férjén. Az utóbbi időben elhanyagolta a háztartást, s a gyerekeivel sem igen törődött. Nem csoda hát, hogy a két kisiskolás szeretete egyre inkább az ap­juk felé fordult. Ha az asszony túlságo­san felöntött a garatra, dolgozni sem ment. Tavaly a. helvéciai tanács Hor- váthnét gyógykezelésre utalta. Ám má­jusban már a detoxikálót is megjárta az asszony, mert részegen leesett a házuk lépcsőjéről. Ráadásul a sorozatos iga­zolatlan munkahelyi hiányzásoknak az lett a következményük, hogy elbocsá­tották, és csak néhány hónap múlva kapott ugyanitt munkát, nagy fogad­kozásainak eredményeként. A férj egyre kevésbé bírta elviselni a hitves részegségét, s az ezzel járó nem­törődömséget. Egyre gyakrabban járt el a keze, persze tudni kell, inkább fele­sége látványa, mint az alkohol riasztot­ta. Az asszonyt többször látták munka­társai feldagadt arccal, sérült kézzel. Tavaly október 18-án Horváth már nemcsak a kezével, hanem a benne levő seprűnyéllel látta el a felesége baját. Olyannyira, hogy a nyél eltörött. A férj ki akarta zavarni Horváthnét a lakás­ból, de az asszony erre a füle botját sem mozdította. Csakhogy az ezt követő két napon Horváth kizárta a házból, így az első éjszakát jobb híján az udva­ron, a másodikat pedig a szomszédék- nál, a konyha sarokpadján töltötte a feleség. Aztán október 20-án este a szomszéd átment Horváth Jánoshoz és kérte, hogy a feleségével kettesben ren­dezzék a dolgaikat, fogadja vissza az asszonyt és ne nekik okozzanak prob­lémát a magánügyeikkel. Horváth azonban erről hallani sem akart. Kijelentette, hogy nem fogadja vissza a feleségét, és ebben a két gyere­ke is neki ad igazat. Azt ajánlotta a szomszédnak, hogy vigye él az asszonyt autóval és tegye ki valahol. Persze a szomszéd nem kapott az ötleten. Más­nap hajnalban szólt Horváthnénak, hogy most már menjen haza. Az asz- szonynak nem volt ellenvetése, de a férjének annál inkább: nem engedte be. Horváthné — más választása nem lé­vén — visszatért a szomszédhoz és megkérte, vigye el az édesanyjához Ágasegyházára. Ám mivel a férfi Kecs­kemétre akart menni, és esze ágában sem volt külön fuvarozgatni az asz- szonyt, így együtt utaztak a megyeszék­helyre Horváthné nővéréhez. A testvér igencsak meglepődött, amikor meglát­ta hiányos öltözetű váratlan látogató­ját, akin még cipő sem volt, és sírt, mint a záporeső. Nővére — hallva a történ­teket — kérte, hogy készíttessen a sérü­léseiről orvosi látleletet. Ám a feleség erre csak annyit mondott, hogy nem akarja a gyermekei apját feljelenteni. Rum és ismét rum Október 21-én napközben a testvéré­nél maradt, és végül is megígérte, hogy látleletet vetet, sőt, elvonó kezelésre is elmegy. Délután aztán vonattal haza­utazott, s nem potyára, mert a férje vala­melyest megenyhült irányában és been­gedte. Csakhogy továbbra sem tudott megválni az alkoholtól. Október 23-án nagyon ittas volt, amikor a testvére és a sógornője meglátogatta. A férj ekkor felszólította a rokonokat, hogy vigyék magukkal az asszonyt. Még a ruháit is odahordta mellé, hogy minél előbb út­nak indulhassanak. Ám a feleségének semmi hajlandósága nem volt erre. Másnap reggel sem ment Horváthné dolgozni, ezzel szemben már fél 8-kor a boltban járt. Fél liter rummal tért haza, s szerzeményével egészen délig le is kötötte magát. Ezután ismét megje­lent az üzletben s egy újabb félliteres rummal érkezett haza. Délutánra már igen részeg volt. A férj az egyik ágyon fekve találta az asszonyt ebben az álla­potban, amikor hazaért a munkából. Ő útközben megivott egy üveg sört, de ettől a mennyiségtől nem volt nehéz észrevennie, hogy ittas felesége semmit sem törődött a házzal. A rendetlen la­kásba még be sem fűtött. Már akkor sem volt nyugodt, ami­kor megkérdezte, hogy az asszony mi­ért nem ment dolgozni. Csakhogy mi­után az még válaszra sem méltatta, a kérdő módról kijelentőre váltott, s ek­kor már nem éppen hízelgő megállapí­tásokat tett hitvesére. Ezt a felszólító mód követte, s finoman fogalmazva felkérte Horváthnét, hogy hagyja el a házat. A feleség azonban csak az elő­szobába ment ki, ott leguggolt és resz­ketni kezdett. A férj ekkor még mérge­sebb lett és pokoli ötlete támadt: az asszonyt leönti benzinnel és meggyújt­ja. Ezt közölte is vele, ám Horváthnét mindez nem izgatta. A férj lement a pincébe és egy befőttes üveg benzinnel tért vissza. Amikor belépett az előszo­bába szemből a feleségére öntötte az üveg tartalmát, majd figyelmeztette, hogy menjen el, mert nem tréfál és meggyújtja. Az asszony azonban továbbra is mozdulatlan maradt. A férj letette a benzines üveget az asztalra, majd a dzsekije zsebéből elővett egy doboz gyufát, s mintha csak cigarettára gyúj­tana, a felesége mellé dobta az égő gyu­faszálat. Előbb a betonra folyt benzin, majd az asszony is lángra kapott. Ek­kor szólalt meg először: „hülye vagy, Jancsi” — jegyezte meg tömören. Az­tán hasra feküdt a betonon, mozgoló­dott, fejét a két karja közé húzta. A férj az egyik szobából plédet hozott elő, amivel elfojtotta a lángokat. Közben az utcában egy 1200-as La­da haladt, s a benne utazók a nyitott bejárati ajtón át látták, hogy valaki ég az előszobában. Visszatolattak a jár­művel, ketten kiszálltak és átkiabáltak a szomszédnak, hogy a másik házban ég valaki. A férfi ezt és már a kislány zokogását hallva azonnal átrohant Horváthékhoz és szólt a férjnek, hogy szedje le az izzó parazsakat és a ruhát az asszonyról. A két gyerek ekkor már hazaérkezett az iskolából, de a kislány a boltban volt kenyérért, a fiúcska pe­dig a pincében játszott. A kislány egy­szerre ért a házhoz a Lada utasaival, így már rohant fölfelé a lakásba és zo­kogva kiáltotta: „Apu, mit csináltál!”. Aztán lerohant a lépcsőn, szólt az öcs- csének és ketten egy kerékpáron Hor­váth János testvéréhez mentek, hogy segítséget kérjenek. Tizenkét évi fegyház A szomszéd közben szólt a fiának, hogy értesítse a mentőket. Ezalatt az asszony felállt a betonról és a közeli ágy mellé a földre ült, majd pedig be­ment a nagyszobába és lefeküdt egy heverőre. Fél hatkor szállították be Kecskemétre, a Honvédkórházba. Má­sod- és harmadfokú égési sérülések fed­ték a még akkor is súlyosan ittas asz- szony testét, valamint gégenyálka­hártya- és hangszalagvizenyőt állapí­tottak meg az orvosok, ami a légúti égés következménye. Október 25-én 1/ óra 10 perckor Horváthné belehalt sé­rüléseibe. Az idén február 7-én a Báes-Kiskun Megyei Bíróság dr. Szenáky János íté­lőtanácsa különös kegyetlenséggel el­követett emberölés bűntettében bűnös­nek találta Horváth Jánost és 12 évi fegyházbüntetésre, valamint 8 évre a közügyektől eltiltásra ítélte. Az Ítélet nem jogerős. Mindez azonban már más lapra tartozik, hiszen a tragédia megtör­tént. Két felnőtt ember sorsa megpe­csételődött. Csakhogy mi lesz a gye­rekekkel, akiknek 8 és H esztendős korukra már rengeteg rémséget kel­lett látniuk, átélniük? Ők azok, akik az életük alakulásába, ha még akar­tak -volna, sem szólhattak bele. Jó lenne hinni, hogy a későbbiekben a sajái^ sorsukban az összeférhetetlen szüleik árnya jaem fog kísérteni. Benczc Andrea

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom