Petőfi Népe, 1990. március (45. évfolyam, 51-76. szám)
1990-03-05 / 54. szám
1990. március 5. • PETŐFI NÉPE • 3 Az emberek többsége eredendően szemérmes. Különösképpen, ha az élet hányattatásaiból jócskán jut számukra. Farkasné katymári otthonába se kerültünk volna be, ha a 68 éves özvegy asszony menye nem írt volna mértéktartóan tényszerű, segítségkérő levelet a szerkesztőségnek. Farkas Józsefné a második világháború végnapjaiban sodródott Magyarországra, s települt meg ebben a kis faluban. Hat gyereket szült, kettő nincs már az élők sorában. Tíz esztendeje nagy tragédia sújtotta a küszködő családot: lányát a tulajdon veje ölte meg. Két árva maradt utánuk, a kisebbik, Csilla, hét hónapos volt, a nagyobb, Andrea, akkortájt próbálkozott az első lépésekkel. * * * Magától értetődően, a gyerekek a nagyszülőknél maradtak, noha az „intézet” réme nemegyszer megjelent a fejük felett. Ugyanilyen fenyegetettségérzetet tart ébren az évek múlása: tíz év, és szabadulhat a börtönlakó, akiről eleddig nem sok hírt hallottak, igaz, a gyerekek neveléséhez sem járult hozzá semmivel. Ez lenne még a bajok közül a kisebbik ... * * * A katymári idősék klubjában özv. Farkas Józsefné, (Walter Péter fotói) «feta'» Liszi néni, kortársai körében múlatja a napokat. Ezt a foglalatosságot a helybéli tanács intézte neki, mintegy szociális segítségnyújtás gyanánt. Úgyhogy reggelente iskolába indítja a lányokat, kukoricát vet a baromfiaknak, megeteti a két kutyát, összegereblyézi a ház előtti járdát, kertet, aztán bezárja a kaput. Délután hazamegy, begyújt. Széné, fája van, de a falak, így télidőben hideget sugároznak. Ebédre viszont nincs gondja. Azt kap. Havonta 98 forint térítést fizet érte. A gyerekek az iskolai napközi otthonban étkeznek, tizenhét forint negyvenért, fejenként. * * * Karácsonyra kiutaltak 2-2 ezer forint rendkívüli szociális segélyt a kislányoknak. Liszi nénit meg elszámoltatták, mire költötte a pénzt. Liszi néni referált is: a mai árak ekkora „támogatás” felélésére nem jelentenek gondot. Ez a józan realitásérzék még dicséretes is lenne, ha az elmúlt tíz esztendőben is segítőszándékkal övezték volna a szerencsétlen, idős asz- szonyt, aki ez idő alatt elözvegyült, eltemette velük élő, az alkohol iránt meglehetősen nagy vonzalmú fiát, aki, hát... okozott egy-két galibát. Liszi néni erről nem beszél, rá ifjúasszony korában azt a kötényt kötötték, aminek mindent el kell takarnia. Ezt az elvet megtartotta, noha kötény helyett otthon- i kát gombol magára ... * * * Sajnos, de való, özvegy Farkas Józsefné nem képzett jogász. A családjognak is csak azt a pasz- szusát ismeri, amely a hozzátartozók kötelességét írja elő az árvák fölnevelésére. Ehhez ugyan az árvaellátást megkapja, meg a saját nyugdíját is — ez a kettő már 10 ezer 440 forintra, „szaporodott”. Ebből élnek — hárman. Sem a tanácsnál, sem a régi munkahelyén nem akadt egy áldozatos lény, aki beosztásánál fogva, elindította volna a családi pótlék folyósításának ügymenetét. így aztán, ha csak átabotában is számítjuk: legalább százötvenezer forintot spóroltak meg rajtuk. * * * Az igazsághoz azért az is hozzátartozik, hogy tavaly júniusban a bajai SZTK-hoz már folyamodtak, igaz visszhang nélkül maradt levelük. A parlament minapi ülésén a honatyák szentesítették, hogy a családi pótlék márciustól, állampolgári jogon, minden gyermeknek jár. Özv. Farkas Józsefné, ha a nyugdíjfolyósitó intézethez (Budapest) a gyerekek születési anyakönyvi kivonatát beküldi, kérelmére, méltányossági alapon, visszamenőleg 6 hónapi családi pótlékot megkaphat. * * * A többi, a gyermekekhez jogtalanul nem jutott pénz a „nagy kalapban” maradt. Pedig lett volna, lenne helye a szerény kis hajlékban, amely a tisztes szegénység minden jegyét magán viseli. Ám, mindezek ellenére otthon, amelyben ez a csonka család megpróbál — némi rokoni segítséggel -— élni. Nem csak rajtuk múlott, hogy ehhez a társadalomtól juttatott szü- köcske támogatásból se kapták meg, ami nekik járt... * * * A Biblia négy égbekiáltó bűnt lajstromoz, amely egyenesen az Isten ellen való véteknek minősül. Ezek egyike a szegények, özvegyek és árvák nyomorgatása. A Biblia-forgatás vádjával aligha illethetjük az illetékes ügyintézőket. Ügynemintéző- ket. Lelkűk rajta... Nagy Mária Nem volt rossz üzlet az iraki olaj Nem volt rossz üzlet Irakból behozni 200 ezer tonna kőolajat, pótolva a szovjet szállítások elmaradását — cáfolta az erről a vásárlásról eddig megjelent híreket Szabó Imre ipari minisztériumi államtitkár, a Bányaipari Dolgozók Szakszervezeti Szövetségi Tanácsának szombati, budapesti ülésén. Ebbe a térségbe korábban jelentős értékben szállított hazánk katonai elektronikai berendezéseket, s ezek ellentételezése még nem történt meg. Az iraki olajszállítási üzletet egy ilyen, egyébként behajthatatlan kintlévőség törlesztésére sikerült megkötni. Az államtitkár a kormány hosszú távú energiapolitikájával foglalkozó előadásában több más aktuális kérdésről is szólt. Téves volt az a magyar lakosságban nagy bizonytalanságot kiváltó hír is, hogy a szovjet földgázkészletek 2000-re kimerülnek — mondotta. Ezek a tartalékok 40-50 évre becsülhetők. Kétségtelen viszont: Magyarország számára rendkívül hátrányos az a helyzet, hogy energia- szükségletének több mint a felét importálja, ráadásul egy országból. Ez bizonyos szélsőséges megfogalmazások szerint zsarolásra ad lehetőséget, de mindenképpen bizonyos kompromisszumok elfogadását kényszerítheti ki. A magyar energia- rendszerben tehát alapvető cél a hazai fejlesztéseken túl felvenni a kapcsolatokat több más energiaszállító országgal, illetve a nyugati energiarendszerekkel. A szovjet szállításokon túl például más nyugat-európai országokhoz hasonlóan hazánk is számithat a norvég, valamint az algériai földgázra. Gondolatok a költségvetésről avagy az oroszlánt nem kell főbe lőni! Érdeklődéssel olvastam a Petőfi Népe február 23-ai számában a „Vita a költségvetésről, avagy főbe kell-e lőni az oroszlánt?” című, a kecskeméti tanácsülésről szóló írást. Mint ebből sejthető, több tanácstag is megkérdőjelezte néhány tanácsi intézmény fenntartása finanszírozásának a szükségességét. Sőt, Benkó Zoltán javaslata azt célozta, hogy egy szakmai bizottság vizsgálja meg: a kérdéses intézmények émek-e valamit, „érdemes-e valamit is költeni” rájuk? Ezek után örömmel láttam, hogy Tóth István és mások, ezzel ellentétben, látják annak fontosságát, hogy a jelen gazdasági gondjai ne lehessenek — talán esetenként csak érdektelenségből vagy tájékozatlanságból eredő döntések következményeként — okai értékek megszűnésének. Ahogy ők mondták: „még az olyat is, mint a Vadaskert”, meg kell tartani. Ez volt az, ami megütött! Vajon mit jelent a „még az olyat is” minősítés? Jót, netán példaértékűséget aligha. Elmarasztalást, ki nem mondott lekicsinylést azonban igen, ez nyilvánvaló. Elgondolkodtam azon, mit hiányolhatnak tanácstagjaink a Vadaskertben. Talán nem teljesíti, amire létrehozták? Nem érdeklődnek iránta az emberek? Ez nem lehet, hiszen az elmúlt öt év átlagában a nyitva tartás féléveiben a kertet 35-35 ezer ember látogatta. Ennyien, például, színházba vagy focimeccsre sem mennek el városunkban, azonos idő alatt. Kevesebbet mutat, mint kellene ...: Biztosan nem, hiszen négy év alatt az állatok egyed- és fajszáma is megduplázódott. Nem töltené be méltán megkövetelt közoktatási szerepét? Ez sem lehet! A látogatók harmada csoportosan szervezett óvodás és kisiskolás,' s a tanácsi szervezésű nyári táborok, szakkörök népszerűsége is töretlen. Talán az elhanyagoltsága, a gazdátlansága volna nyomasztó? Nem lehet elhanyagolt! Hiszen városunk tanácsa erre az évre is biztosítja a fenntartásra általa elégnek tartott költségfedezetet! Hogy ez történetesen nem több, mint a tavalyi? Avagy a tavalyelőtti!? Hogy az már akkor is kevés volt a nem a kulturált — csak elfogadható — állapotok megőrzésére is!? Hogy például 35 ezer embernek nincs hová mennie szükségét végezni, ha leszáll a buszról, ál- latkert-látogatóban!? Nincs egy használható illemhely sem, meg tulajdonképpen más sem a közelben. Ez biztosan nem lehet ok az elmarasztalásra, mert különben a Vadaskert gazdája, Kecskemét Város Tanácsa nem hagyná annyiban. Ezt én tudom! Hiszen ők választóik elvárásainak, kívánságainak — annak a 35 ezernek is, aki évente látogatja „még az olyan” Vadaskertet is — kívánnak eleget tenni. Már csak azért sem hiszem el ezeket az elmarasztalás okaként, mert ezekről legkevésbé tehetnek a „főbe lövendő oroszlánok...” Talán nyomasztja tanácsunkat a feladat súlya, hogy 2213 millió forintot kell okosan felosztania úgy, hogy abból mindenhovajusson—s abból a Vadaskert is részeljen 1,5 millióval —, ahol annak hiánya mutatkozik? Ej! Talán csak nem!? Hiszen ezt vállalta! Ez a feladata! Sőt, még mennyivel több! Akkor hát mi a baj? Én nem tudom. Azt viszont igen, hogy holnap, ha munkába megyek, mi lesz az első dolgom! Elballagok az oroszlánokhoz, s elmondom nekik — azért csak, hogy ne féljenek —, hogy városunk tanácsának elnöke és tanácstestülete reménykedik, hogy talán mégsem kell főbe lőni az oroszlánt! Az idén. Tényleg! Szerintem sem kell őket „főbe lőni”. Takács István vadaskertvezető JÓ HÍR DUNAÚJVÁROSBÓL Tisztul a levegő Dunaújváros és környéke hazánk egyik legveszélyeztetettebb, legszennyezettebb levegőjű térsége. Ha — műszerek hiányában — ma még nincsenek is igazán alapos vizsgalatok, elemzések a légáramlatok által szállított por- és füstfelhők összetételéről, az tény, hogy a légúti megbetegedések jóval gyakoribbak ezen a vidéken. A dunaújvárosi kórház orvosteamje tavaly hozta először nyilvánosságra vizsgálatainak megdöbbentő eredményeit. Eszerint a város és környéke lakóinak — a statisztikai számítások alapján — két évvel kevesebb juthat az életből, mint más, szerencsésebb régiók lakóinak. Á tényékhez hozzátartozik, hogy az uralkodó északnyugati széljárás miatt Dunavecse és Apostag lakossága sokkal roszszabb helyzetben van, mint a dunaújvárosiak. Éppen ezért örültünk a hírnek, mely szerint a kohászati kombinát hat, ötventonnás kazánjában márciustól már nem szénnel, hanem gázzal, illetve olajjal fűtenek. A változás eredményeként a korábbinál egyharmaddal kevesebb pernye és kéndioxid kerül így a levegőbe. A légszennyezés mértékét tovább csökkenti majd az energiaellátó üzem erőművi kazánjainak a rekonstrukciója, korszerűsítése. Az első, száztonnás kazán teljes felújításával az év második felére végeznek majd. A másik egységnél jövőre fejezik be a munkákat. Az energiaközpont megújításával évi húszezer tonna pernyétől mentesül majd a Duna-táj. — Fpj — KISIPAROSOK, KISKERESKEDŐK, CUKRÁSZOK, FAGYLALTPOR-FELHASZNALÚK FIGYELMÉBE! Moet rendelje meg a PRÍM fagylaltport, amely stabilizáló és emulgeáló anyagokkal dúsított, ezért a legjobb minóséget és kihozatalt biztosítja. Ha most rendeli meg, egész évben a jelenlegi legolcsóbb áron forgalmazunk az On részére! Megrendelhető! Tejipar, Kecskemét, Róbert K. krt.. Agárdi László, tel.: 76/20-509, valamint Veszprém Megyei Tejipari Vállalat Jégkrémüzeme Veszprém, Vörös Október u. 93., telefon: 80/26-233. 121207 A kiskunfélegyházi Primőr Kisszövetkezet tüzéptelepe téglavásárlási akciót hirdet az Alföldi Téglaipari Vállalat által gyártott termékekből. Termelői ár + 10% beszerzési + kedvezményes házhoz szállítás. Megrendelést telefonon is felveszünk. Telefon: 62-900, valamint a tüzéptelepünkön, Kiskunfélegyháza, Csanyi út. Nyitva tartás 7—12 6s 13—16 óráig. 21443 BBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBB B B B B B B B B B Március 5. és 10. között VIDEOKAZETTA-VÁSÁRT rendez a kecskeméti SELCO SHOP (Rákóczi út 4.) 180 perces TDK-kazettát 11.50 márka helyett 8.90-ért vásárolhat, s ha egyszerre hármat vesz. csak 24,90-et fizet. 626 B B B B B B B B B BBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBB 1 1 4
