Petőfi Népe, 1990. március (45. évfolyam, 51-76. szám)

1990-03-05 / 54. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1990. március 5. / A képviselet csapdája Egyáltalán nem szokatlan manapság, ha a gazdál­kodók a különféle fórumokon hangosan bírálják az állami szerepvállalást, közvetlen beavatkozást. Ez történt a minap is egy dán—magyar találkozón, ahol is nem a magyar mezőgazdaság szennyesének kitere­getése lett volna a cél, hanem, a dán szakemberek kérdezgetése révén, a meglévő tapasztalatok, termelé­si módszerek tanulmányozása, átvétele. A megbeszé­lés mégis inkább magyar panasznappá sikeredett, jórészt múltbéli példákra épülve. Ezt a visszásságot a vendégek enyhe malíciával észrevételezték is. A parttalan vitákban már nemcsak fölszabadultak, hanem el is szabadultak az indulatok. A tsz-érdekvédelem lejáratta magát Nehéz számon tartani, hány párt és érdekvédelmi szervezet indul harcba a faluért, a magyar parasztsá­gért, jobb létért, társadalmi felemelkedést ígérve. Hiá1 ba a rádió, a televízió, szülőfalumig csak hangfoszlá­nyok jutnak el a tetszetős programokból. Egyrészt a parasztember dologidőben a munkáját végzi, s nem a távoli és ismeretlen tervezgetők szavát lesi; másrészt nem is tud választani a „nyakkendős urak” körmön- fontan fogalmazott elméletei közül. A paraszti por­tán a tiszta, világos beszéd, s még inkább annak anyagiakban is mérhető következménye az elfogad­ható érv, s ezt jórészt nélkülözik az őket megnyerni szándékozók. A mezőgazdaságban dolgozók egyébként is bizal­matlanok. Az érdekeiket védők ígéretei és a közvetlen tapasztalás mindeddig elkerülték egymást. Csaknem negyedszázada hallják, hogy a szövetkezetek megyei és országos szövetségei az egyének és a közösségek érdekeit közvetítik, védik; s miközben ezért fizettek is, a mezőgazdaság folyamatosan hanyatlott, gazda­ságok százai jutottak az ellehetetlenülés mezsgyéjére. Az ő szemükben az érdekvédelem a hatalom, a bü­rokrácia része volt, következésképpen lejáratta ma­gát. A bizalmatlanságból fakadó hátránnyal indul ma minden szervezet, amely a falut, a mezőgazdaságot célozza meg a programjával. Ez a helyzet persze a tiszta lappal indulókat sértheti, de talán rendjén is van így, hiszen hosszabb időben mégis csak azok számítanak egy csaknem fél országnyi népesség meg­értésére, bizalmára, akik ezt a cselekedeteikkel is bi­zonyították. Több az adósságuk, mint a vagyonuk A faluval, a mezőgazdasággal érvelők tülekedése a mai, zavaros időben mégsem jelent előnyöket a meg­védendőknek. A szövetkezetek jelentős része napi fizetési nehézségekkel küszködik, sokuknak több az adóssága, mint a vagyona, mint egy termelőszövetke­zeti elnök kesernyés-szellemesen megfogalmazta: már csak az életüket kockáztathatják. A kétségbeejtő anyagi helyzetet tetézi a rájuk zúduló társadalmi ha­rag, amelyet a folyamatos élelmiSzerár-emelések vál­tanak ki. Pedig az élelmiszerár-emelkedések nagy há­nyadát a gyengén működő hazai ipar és a drága kereskedelem okozza. Az ellentmondások egész sora sújtja a mezőgazda­ságot, miközben a rendezésre — legalábbis szavak­ban — vállalkozók túlságosan sokan vannak. A Me­zőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szö­vetsége, a TOT — korábban egyedüli érdekképviselő — utódszervezete bizalmi válsággal küszködik; a pár­tok még keresik saját magukat, egyelőre csak hangos­kodnak; a nemrégiben megalakult Magyar Agrárka­marát is jobbára a saját munkájának megszervezése foglalja el. Nincs szervezet tehát, amely — a mezőgaz­daság számára éppen a legrászorultabb időben markánsan képviselné és védené az ágazat érdekeit. S ez nemcsak — talán nem elsősorban — az agrárgaz­daságnak hátrány, hanem az egész társadalomnak is, hiszen gazdaságilag terhelt, politikailag feszült hely­zetben a megfelelő élelmiszer-ellátás is veszélyben van. A huszonkettes A huszonkettes csapdája az, amikor a hatalom partnert keres a tülekedők között, de ezt a kutatást nem segíti elő kellően a saját eszközeivel sem. Az egész élelmiszer-gazdaság képviseletében valószínű­leg a Magyar Agrárkamara tudna a leghamarabb együttműködni a mindenkori hatalommal, képviselve a parasztság érdekeit. A kamarai működésnek ugyan­is nemzetközi gyakorlata van, ami tanulmányozható, átvehető, á hazai körülményekhez igazítható, tisztán piaci érdekegyeztetésre, a szakmai irányítás társadal­mi ellenőrzésére vállalkozó szervezet lehet. Az persze igaz, hogy a Magyar Agrárkamara most szerveződik, s nem feltétlenül fogadóképesen várja a rá háruló teendőket. A működés garanciái nélkül pedig nyilvánvalóan nem kaphat jogosítványokat. A kormányzat, amely keresi agrárpartnerét, elősegít­hetné ennek a helyzetnek a megoldását, ha anyagilag is megfelelően támogatná az új szervezetet. Ez megfe­lelne a nemzetközi gyakorlatnak is, hiszen a szakszol­gálati feladatok ellátása és társadalmi ellenőrzése mindenütt közpénzekre alapozódik. (MTI-Press) V. Farkas József A KECSKEMÉTI „BOHÉMEK” A siker sokí * íig éltet V SAJTÓPOSTA A KÖLCSÖNADÓ FUTHAT A PÉNZE UTÁN — AVAGY: Mit tett vagy mit nem tett meg a végrehajtó? Jótett helyébe jót ne várj — tartja a közmondás, amelynek keserű valóságát bőrén érzi a szerkesztőségünkhöz minap panasszal fordult olvasónk, akinek nevét és lakcímét a kérése alapján nem tesszük közzé, íme az elgondolkodtató történet, ahogyan elmesélte: — 1988 augusztusa volt, amikor egyik ismerősöm bekopogott hozzám, s arról beszélt: nagy bajban van, hiszen a férje hosszabb ideje kórházi ápolás alatt áll, 5 pedig fizetés nélküli szabadságát tölti, aminek követ­kezményeként elfogyott a család pénze. Átérezve a helyzetét, eleget tettem a kérésének és kölcsönöztem részére 1000forintot. Pár nap múlva 250, nem sokkal később még 400 forintot kért és kapott tőlem. Az ügyletről írásos Megállapodást kötöttünk, amely szerint ugyanazon hó­nap utolsó napjáig törleszti az adósságát. Am erre nem került sor. Mivel bizonytalannak tűnt a pénzem visszaszerzése, a bíróság segítsé­gét kértem. A bíró úgynevezett fizetési meghagyás révén akarta rendezni a dolgot, ami nem sikerült. Végül is kénytelen voltam végrehajtási eljárást igényelni. A végrehajtó 1988 november közepén járt az adós lakásán, akinél nem talált lefoglalható ingatlant, s azt is megállapította — a személyi igazol­ványát átnézve —, hogy munkahelye sincs. Erről jegyzőkönyv készült, amely e mondattal fejeződik be: a végrehajtás szünetel. Gondoltam, hogy a várakozás pár hónapig tart, ám tévedtem, hiszen 1 év lett belőle. Ekkor a megyei bíróság elnökének közbenjárását kérel­meztem, mire az elnökhelyettes ezt válaszo/ta 1989. El. XV. C. 38/3. számú levelében: „A végrehajtó az ügyben csak akkor tud további intéz­kedést tenni, ha Ön bejelenti, hogy az adós időközben lefoglalható ingósá­got szerzett, vagy bejelenti az adós munkahelyét. A végrehajtási törvény rendelkezései szerint ennek hiányában a végrehajtási eljárás folytatására nincs lehetőség." Megemlítem, hogy magam is átolvastam a vonatkozó rendelkezést, amiből kiderült: a bíróság hivatalból köteles érdekemben minden lehetőt megtenni. Ezt azonban cáfolta a megyei végrehajtó iroda osztályvezetője, aki az idén januárban kelt levelében kioktatott: ha a jövőben törvénysza­kaszt idézek, nézzem meg a két sorral lejjebb írtakat is, melyek kimond­ják: a végrehajtó felhívhatja a végrehajtást kérőt, hogy az adós lakó- és munkahelyét maga állapítsa meg. , • De hát könyörgök, nekem se módom, se jogom nincs éjfélé nyomozás­ra ... Természetesen mi is elővettük a bírósági végrehajtásról szóló törvény- erejű rendeletet, s ennek 37. paragrafusa így hangzik: Ha az adós lakóhelye (tartózkodási helye) íagy munkahelye ismeretlen és az adósnak lefoglalható vagyontárgya nincs, a végrehajtó intézkedik, hogy az adós lakóhelyét (tartózkodási helyét) és munkahelyét a rendőrségi, társada­lombiztosítási, illetőleg népesség-nyilvántartási szervek a rendelkezésük­re álló adatok alapján állapítsák meg, és közöljék a végrehajtóval. A következő bekezdés azonban tényleg tartalmazza a 14/1979. (IX. 17.) IM számú miniszteri rendeletet, miszerint a végrehajtó felhívhatja a végrehajtást kérőt a szükséges adatok beszerzésére. ' Kissé furcsának véltük, hogy a bíróság ez utóbbi, tehát a már említett törvényerejű rendeletnél alacsonyabb rangú jogszabályt alkalmazta kizárólagosan, így hát javasoltuk a panaszosnak: e tényre hívja fel a megyei bíróság figyelmét. Ahol időközben, új elnjöjc, J^ib^j^ty^akb^,- reagálásával nem is késett, amelyben közölte: az űgybeni válaszlevél hangnemét és az adott tájékoztatást kifogásolhatónak és tévesnek tart­ja. Egyidejűleg figyelmeztette a munkatársát, hogy az állampolgárok ügyeit körültekintően, lelkiismeretesen és a felesleges eljárást mellőzve intézze, és a hozzá fordulóknak helyes felvilágosítást adjon. Summa summárum: a végrehajtási eljárás ismét folytatódik, az intéz­kedési határidő pedig március 30. Csak remélhetjük, hogy ezzel végle­gesen lezárul e tanulságos eset! Sokáig betegeskedtem, amiatt küldtek el Jól tudom, hogy a munkahelyen valamennyi dolgos kézre nagy szükség van manapság, ám arra ál­momban sem mertem gondolni, mily egyszerű okból küldheti el al­kalmazottját egy cég. Saját tapasz­talatom mások okulására teszem közzé: Minden tavaly, november köze­pén kezdődött, amikor hirtelen megbetegedtém. Elmentem az or­voshoz, aki azonnal táppénzes állo­mányba vett. Azután a vizsgálatok egész sora következett, röntgenfel­vételen voltam, majd a belgyógyá­szaton stb. Ezek végeztével kaptam a különféle kezeléseket, melyeknek örültem, hiszen napról napra job­ban éreztem magam. Végül is december végére meg­gyógyultam, úgyhogy január 2-án kellett volna munkába állnom. De ezt nem tehettem, mert néhány nap­pal korábban, még a keresőképte­lenség idején, megszüntette munka- viszonyomat a kenyéradó gazdám. Derült égből villámcsapásként ért ez a döntés, amelynek okáról érdek­lődve ezt a feleletet kaptam: sokáig betegeskedtem, amiatt küldtek el. Úgy gondolom, aki nem maga idézi elő betegségét, az azért nem okolható, tehát arra való hivatko­zással nem is köthetnek útilaput a talpa alá. Vagy most már mindenfé­le lehetséges egy munkáltatónál? H. Gy.-né Kiskunhalas Ha olvasónk határozott időre szóló munkaszerződés alapján dol­gozott, mely december 31-éig volt érvényes, akkor a munkaadó jog­szerűen dönthetett arról, hogy a munkaviszonyát nem hosszabbítja meg. Ez esetben tekintet nélkül kell lenni a betegségre, családi esemény­re stb. Amennyiben Önt határozat­lan időre alkalmazták, akkor törvényellenesnek tűnik munkavi­szonyának a betegsége ideje alatti felmondása. Erre vonatkozóan a munka törvénykönyve végrehajtási rendeletének 22. paragrafusa tartal- , máz konkrét tilalmat. • • Abban egyébként igaza van, hogy a dolgozó hibájául nem róha­tó fel ama betegség, melyet nem ő okozott. Amennyiben a munkahe­lyén nem sikerült kellőképpen tisz­táznia az ellentmondásos ügyet, an­nak kivizsgálása érdekében és a szükséges intézkedés megtétele cél­jából forduljon levélben a megyei tanács vb munkaügyi osztályához. A kecskeméti Bohém Ragtime Band neve talán nem csak a jazz- barátoknak cseng ismerősen, hiszen koncertplakátja­ikkal az elmúlt évben mindenki találkozhatott a megyeszékhe-. lyen, s a tavaly ősszel megrende­zett ragtime­találkozó immár a negyedik volt a sorban. Tulaj­donképpen ők Kecskemét egyet­len jazz-együtte- se, az utóbbi idő­ben mégis mintha kevesebbet lehet­ne róluk hallani. Az együttes alt szaxo­fonosát, Korb Gézát kérdeztem: vajon mi a hallgatás oka? — Nem hallgatunk, dolgozunk. Az ősszel többször is felléptünk Budapes-- ten, szilveszter éjjel Ausztriában ját­szottunk, nagy sikerrel. Egyébként szükségünk is van „pihenőre”, hiszen ősz óta két új tagunk is van. Fajkusz Zsuzsi hegedül, mivel a bendzsós Szászi András neje, „Jumbi”, immár három- gyerekes családanyaként nem tudott tovább ragtime-ozni. Végre azokat a „kritikusainkat” is kielégítettük, akik a rezeket hiányolták a bandából, mert Palotás Gábor személyében trombitás­sal is bővültünk. — Tavaly, még a régi összeállítás­ban, lemezt készítettetek. Őszintén szól- vetvén még nem láttam az üzletekben. — A nyáron jelent meg első nagyle­mezünk Original Rags címmel, amit, sajnos, Kecskeméten nem lehet kapni. A megrendelt példányokat ugyanis a Művelt Nép visszaadta kft.-vé alakulá­suk idejére, azután pedig kijelentették, hogy a maradékra nem tartanak újfent igényt, mert a lemezünk iránt minimá­lis a kereslet.- Kecskeméten ennyire értetlenül fogadták a tevékenységeteket? — Szerencsére nem mindenki. A vá­rosi tanács például jelentős összeggel támogatta a lemez megjelenését. Most már negyedik éve a helyi OSZK bizto­sítja a próbahelyiségünket, ingyen. A ragtime-találkozókat sem tudnánk megtartani a Traverz, a SZÜV, az Ag- rikon volt KISZ-vállalkozása és a BRG támogatása nélkül. Állandó szponzorról, persze, nem is álmodha­tunk. Most még sokszor az is gondot okoz, hogy a három Budapesten és a két Szegeden tanuló tagunk idejét a kecskemétiekével összeegyeztessük. — Ennyi probléma sem tudja,kedve­teket szegni? — Mindannyian szeretjük a ragtime- ot. És amit az ember szeret, azért sok áldozatra képes. Egy-két siker sokáig éltet egy zenekart. Mikor már-már el­múlik a hatás, mindig jön egy követke­ző siker. — Idén lesz öt éve, hogy elkezdtétek az ismerkedést a ragtime műfajával. A tradicionális jazz-együttesek általá­ban jegyzik az ilyen évfordulókat. — Mi is akarunk egy „jubileumi” koncertet csinálni áprilisban, bár lehet, hogy ősz lesz belőle. — Hogyan tervezitek a\jövőt? —• Nagyon szeretnénk végre egy iga­zi saját klubot, ahol havonként zenél­nénk a törzsközönségünknek, no, meg persze, mindenkinek, aki arra téved. Ez nemcsak azért jó, mert közönséget ne­velünk magunknak, meg a műfajnak, hanem azért is, mert egy klubban há­rom-négy órát kel^ zenélni, s erre bi­zony edződni kell. Júniusban Hollandi­ában, a Tilburgi Jazz Meetingen is há­rom koncertet kellett adnunk, tizenöt órán belül, s bár nagy sikerünk volt (az országhatáron kívül valahogy mindig jobban teljesít az ember), azért mégsem árt, ha hozzászokunk a „hosszú mene­tekhez”. Régi — és valószínűleg távoli — tervünk Joplin Treemonisha című ragtime operájának színrevitele, de eh­hez a hangszerelési munkákon kívül sok jó énekesre, egy jó kórusra és ter­mészetesen színházra, no, meg pénzre lenne szükségünk. Egy másik -— saj­nos, szintén pénzigényes — tervünk egy nemzetközi ragtime-találkozó megszervezése. Vannak jó ragtime­együttesek külföldön is. Az amerikaiak valószínűleg anyagilag elérhetetlenek a számunkra, de Európán belül meg le­hetne oldani. Közeli terveink: egy né­met, egy holland turné, egy-»lengyel egyetemi koncertsorozat, és esetleg egy románjai út. Hogy ebből mi'fér bele ebbe az évbe, az még kérdéses. Petőfi Nyomda azonnali belépéssel felvesz vegyésztechnikust laboratóriumi munkákra. Bérezés megegyezés szerint. Jelentkezni lehet: Petőfi Nyomda műszaki osztályán Kecskemét, Külső-Szegedi út 6., vagy telefonon: 76/28-777. 600 Visszaigényelhető-e az örökölt föld a tsz-ből? A lajosmizsei Skultéti Gyula több mint 10 esztendővel ezelőtt örökölt körülbelül 5 hektárnyi földet az édesapjá­tól, aki termelőszövetkezeti tag volt. Olvasónk azonban nem lépett a közösbe, hiszen ipari szakmával rendelke­zik, s abból élt. Az örökölt birtok szinte automatikusan került a gazdaság tulajdonába, amelyért alig 5 ezer fo­rintnyi, úgynevezett megváltási összeget fizettek. A most is tanyán lakó örökös nemrégen elhatározta: gazdálkodni fog,, s ahhoz az egykori tulajdonát szeretné visszakapni. Csakhogy arról hallott, hogy az igénylésé­nek kielégítésére egyelőre semmi lehetőség nincs, legfel­jebb új föld vásárlóként jöhet számításba. Ezt igazságta­lannak tartja, és aziránt érdeklődik: miféle kedvező fejle­mény várható e kérdéssel kapcsolatosan a jövőben? Nos, mindenekelőtt arra kell válaszolni — és nemcsak olvasónknak, de sokaknak —, hogy az Országgyűlés legutóbbi ülésszakán ugyan napirenden volt a földtulaj­don kérdése, ám a honatyák végül is az új parlamentre testálták örökségül a vonatkozó döntést. Jelenleg tehát a korábbi határozatuk alapján hatályos jogszabály az irányadó. Ez utóbbi szerint a földmegváltás alapján létrejött tsz- tulajdon visszaadása nem lehetséges. Más a helyzet, ha a szövetkezetből kilépő személy kéri vissza egykori tulajdo­nát, vagy kívülálló örökös tart igényt a közös használat­ban lévő, s még meg nem váltott területre. Ekkor ugyanis kiadható a tulajdoni jogosultságnak megfelelő birtok. Itt fontos megjegyezni, hogy nem a föld mérete a lényeges szempont, hanem a föld termőértéke. Ebből következően egyesek kaphatnak a bevitt területüknél kisebb nagyságú, de értékesebb földet, mások pedig az eredetinél kisebb aranykorona-értékű, ám nagyobb méretű birtokot. Végül is a most birtokba került föld aranykorona-értékének kell megegyeznie a betagosított terület termőértékével. A nagyüzemi táblák megbontásával kapcsolatosan a szö­vetkezeti kollektívának van döntési joga. Kikapcsolták de miért? Családunk felnőtt tagjai dol­goznak, napközben tehát egyi­künk sincs odahaza. Ezzel mit sem törődik az áramdíjbeszedő, aki ilyenkor rendszeresen csön­get, kopog. Ezt tette január 9-én is, amikor szintén zárt ajtót talált. Jobb híján azonban a helyszínen hagyta az értesítést az esedékes számla összegéről. Mivel nem volt időm elmenni a vállalat irodájába, hogy befizes­sem a Itartozást, így azt postai csekken egyenlítettem ki. (A 485 i forintról szóló feladóvevényem a birtokomban van.) Már el is felej­tettem az egészet, amikor február 8-án fizetési felhívást kaptam, melyben az említett összeget kér­ték tőlem, nemleges reagálásom esetén kilátásba helyezve a szol­gáltatás megszakítását. Az ügyintézésre a feleségem vállalkozott, aki telefonon felhív­ta a céget, s az egyik hölgynek minden fontosat elmondott a díj­az áramot — tartozásunk rendezéséről. A vá­lasz az volt: rendben a dolog. Ezután végleg fátylat akartam borítani az ügyre, ám a cég ebben megakadályozott, ugyanis febru­ár 22-én kikapcsolta 9. emeleti la­kásomban az áramot. Ekkor már én nyúltam a telefonhoz, s el- mondtan a Démásznak mindazt, ami a jogtalan és igazságtalan in­tézkedésről eszembe jutott. Érve­im hatottak, ugyanis még aznap késő délután újra lett áram a la­kásomban. A sztori itt véget érhetne, ha tudnám, hogy a hűtőben tárolt és az áram megszakítása miatt tönk­rement élelmiszerek költségét ki téríti meg nekem? Persze, valame­lyest áz is megnyugtatna, ha vala­ki garantálná, hogy a hasonló kel­lemetlenségekre többé nem kerül sor. Egyelőre késnek e válaszok. És közeleg a víllanydíj kasszírozá­sának újbóli ideje. Vajon mi vár rám, ha a díjbeszedő megint hiá­ba keresi fel az otthonomat, a Pá- kozdi csata utcában? Major András Kecskemét ÜZENJÜK „Hangszerjavító” jeligére, Kiskunhalasra: Un azt tette szóvá telefonbeszélgetésünk so­rán, hogy a kereskedelem által forgalmazott, magyar gyártmányú hangszerek minősége nagyon gyenge, következésképpen már a ke­vés használat után is meghibásodnak. Felte­hetően az ebbéli országos tapasztalatok késztették az ipari vezetőket arra, hogy a világ legnagyobb hangszerkészítő cégéhez, a japán Yamahához forduljanak a kéréssel: komplett gyártási eljárással és a hozzá való technikával segítse a magyar hangszergyár­tást, hogy az a jövőben a világpiacon is ver­senyképes termékeket produkálhasson. Vári Ádámnak és társainak, Kiskunhalasra: Magunk is osztjuk az Önök véleményét, hogy az utóbbi hetekben életbe lépett drasztikus mértékű élelmiszerár-emelés következtében mind több család kerül a szegénységi küszöb közelébe, vagy az alá, mely állapot enyhén szólva fékezően hat az emberek munka-, illet­ve vállalkozói kedvére. Ezen intézkedések nyomán számos tiltakozó megnyilvánulásra került már sor, a Fogyasztók Országos Taná­csa pedig nemrégen arról határozott, hogy munkatársai felmérik: miképpen hatott az árnövelés az egyes rétegekre. Csak remélhet­jük, hogy tapasztalatukat a kormányzat is fi­gyelmesen áttanulmányozza. Szerkeszti: Velkei Árpád Levélcím: 6001 Kecskemét, Szabadság tér 1 /A Telefonszám: 27-611 K. J.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom