Petőfi Népe, 1990. március (45. évfolyam, 51-76. szám)
1990-03-21 / 67. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1990. március 21. VÁROSFÖLDÖN IS SZAPORODNAK A SZEGÉNYEK „ Vihar99egy nevelési segély körül Telefonon kért tőlünk segítséget a Városföldön lakó Finta Jánosáé (Pálinkás Erzsébet), aki a helyi tanácsot azzal,vonta kérdőre, hogy hová lett az a háromezer forint nevelési segély, amelynek kiutalásáról tud, de ő nem kapta kézhez. Pedig nehezen élnek, a pénz kellene. A négy kiskorú gyerek közül a legkisebbel gyesen van, így bármikor megkereshetjük, mert története újságba való. — Az ügy ismerős — fogadott Szabóné Gyenes Zsuzsa, a községi tanács elnöke. — Mi több, Fintáné a megyénél is bepanaszolt bennünket. Pedig kérés nélkül is igyekszünk segíteni a rászorulókon. A kérelmek jogosságát meg — mi tagadás — nem nyomozzuk. A mai árak mellett? — Mégis? Hová lett az a bizonyos háromezer forint? — Szociális és egészségügyi bizottságunk — amelynek elnöke a körzeti orvos, tagjai: a védőnő, az iskola gyermekvédelmi felelőse és a házigondozó — úgy döntött, hogy az asszony csak értesítést kap a pénz odaítéléséről, a hovafordítást pedig az egyik tagra, a pedagógusra bízza. így legalább biztosan a gyerekek kapják a segélyt. Igaz, az édesanya soha nem kért tőlünk támogatást, <je tudjuk, hogy milyen szűkösen élnek. A gyerekeken is látszik. Egyszer karácsonyra kaptak kétezer forintot, ugyanennyi beiskolázási segélyt, aztán ingyen könyveket, tanszerekét, s tavaly év végén ezt a reklamált háromezret. Emellett az egyik gyerek ingyén étkezhet, a másik 50 százalékos térítéssel kapja a napközis ellátást. Nemrég hallottuk, hogy valamiért kivették őket a napköziből — sorolta Hegedíisné Petényi Mária vb-titkár, aki egyben a gyámügyekkel is foglalkozik. — Ha már a segélyezésnél tartunk, itt milyen az összkép? • — A kétezerháromszáz lakos 15 százaléka idős. Többen kapnak pénzsegélyt, tíz gyerek rendszeresen, és támogatjuk a- rokkantakat is. Egy gépkocsink a házigondozottaknak naponta viszi az ebédet. Nagy a terület, hiszen Kunszállás, Kiskunfélegyháza, Helvécia és Nyárlőrinc a határunk. A népszámlálók most újabb szomorú képeket jeleztek. Ez máris látszik a kifizetéseinken; tavalyelőtt 533 ezer forintot, a múlt esztendőben 901 ezret, most, két hónap alatt pedig már százezret osztottunk szét. A hallottak után, Finfáék házát keresve, azon gondolkodtam. mi is a valós baja az asszonynak, hogy segitségkiáltással fordult hozzánk. Érkezésünkkor a férj éppen elsietett. Az asszony betessékelt. A gyerekágyban cipőstül, ruhástul lefektetett, nagypámával betakart apró gyermek sírt, egy nagyobbacska is ott téblábolt. — Bepanaszoltam én őket a megyei tanácsnál is. Miért hoztak ilyen szégyenhelyzetbe? Nézze, mit írtak vissza! „Az I. fokú gyámügyi iratokból megállapítottam, hogy a gyámhatóság folyamatosan figyelemmel kíséri családja életét... támogatta a méltányossági GYES megállápítására irányuló kérelmét is. Legutóbb a községi tanács egészségügyi, szociális és művelődés- ügyi bizottságának javaslatára állapított meg a gyámhatóság kiskorú gyermekei részére háromezer forint nevelési segélyt... felvételére a gyermekvédelmi felelős feljogosítását javasolta, mivel korábban azt tapasztalták, hogy gyermekei ellátottságán, ruházkodásán nem javított a kiutalt segély .. eljárásuk jogszerű volt. Amennyiben a vásárolt ruházatokat és a blokkokat felmutatja, úgy a gyermekvédelmi felelős átadja Önnek az Ön által kifizetett összeget.” Aláírás: dr. Sörös Éva osztályvezető, Bács-Kiskun Megyei Tanács V. B. igazgatási osztálya. ■ —Vett-e a'gyerekeknek valamit? — Itt vannak a blokkok'. Bevittem az iskolába. Két részletben megkaptam a pénzt, a maradék forintokra azt mondták, majd vesznek a gyerekeknek azt, amire szükségük van, vonalzót meg ilyeneket.. /. Én írtam is a tanítónőnek, de nem válaszolt. Itt a másolat: • A sértődött asszony a két kisebb gyerekkel. „Szeretném megkérni, hogy gyermekeimnek ne vásároljon semmit, mert amire szükségük volt, én megvásároltam. Egy részét blokkal tudom igazolni, de a ruhákat az iskolában nem vagyok hajlandó bemutatni. ha meg szeretné nézni, jöjjön ki, de az iskolában nem fogok kiállítást rendezni. A gyerekektől semmit ne küldjön ide, mert vissza fogom tőlük küldeni. ’ Nekem a pénzre van szükségem, amit előre rájuk költöttem, mert nem gondoltam, hogy nem kapom a ’ kezembe.” Közben a gyerekek étien, szomjan, csapzottan, fáradtan hazajöttek. — Nem járnak már napközibe. Nem figyelt rájuk a napközis tanár. Elcsavarogtak — magyarázkodott az asszony, aki, elmondása szerint, foglalkozik a gyerekekkel, napjában egyszer főz is. Ám nehezen élnek. Ő 28 esztendős, szakmája női szabó. A habselyem kecskeméti gyárát a bejárás miatt otthagyta, a gyest a támogatók és a társadalombiztosítási igazgatóság jóvoltából méltányossági alapon kapja. Ehhez jön a családi pótlék, hozzá a férj, mint betanított munkás, a parkettagyárból hétezer körül visz haza. Ha mindez elfogy, jön a kölcsön. Csernáné Zaliczai Sára pedagógus, a szociális bizottság egyik tagja, akinek a bizonyos háromezer forintból kellett volna gazdálkodnia, így nyilatkozott: — Az óvónőt is megkérdeztem, belátása szerint mire lenne szüksége a picinek. A másik kettőt az iskolából ismerem. A kisebbet tanítom. Jártam is már náluk családlátogatáson. Sajnáljuk őket. Látszik rajtuk, nem igazán törődnek velük. Mit mondjak, a fiúcskának ma sem volt tízóraija. Pedig ingyen kapná a napi élelmet, ha az anyja nem veszi ki a napköziből. Hogy nincs meg a maradék forintból a vonalzó meg a ceruza? Bent van nekik, mert nem merjük odaadni, hiszen másnapra már kettő lesz belőlük. Szegénykék, kár értük. Nagyon elhanyagoltak. Mi csak segítenj akarunk ... és hányán vannak olyanok, akiken még • A nagyobbak hazatértek. (Méhesi Éva felvételei) kellene! S ők a pap ezer forint támogatásnak is örülnének, ha megkapnák és valóban odatennék, amire adnák — a nevelésükre. * * * Az asszony reklamálásának, segélykiáltásának a látottak, hallottak, a hivatalos dokumentumok alapján nem tudok helyt adni. És nem vagyok egyedül. Itt, akik kiálthatnának, azok a gyerekek. Csak félő, amikor hangjukat saját sorsuk jobbítására tudatosan hallathatnák — már késő lesz. • Szabóné Gyenes Zsuzsa tanácselnök (balról) és Hegedüsné Petényi Mária vb-titkár, gyámügyes értetlenül állnak Fintáné reklamációja miatt. Pulai Sára Kis huncutságok és nagy bajok AVAGY: a drámai fordulat előtt pirospacsit játszunk?! Megyénkben is tönkrement már jó néhány tsz-varroda, kisszövetkezet, s nagyvállalatok kerültek nehéz vagy éppen válságos helyzetbe a rubelelszámolású export felfüggesztése, megszüntetése miatt. Emberek százai veszítik így el állásukat. A Temaforg kunszentmik- lósi gyárának termelése például harmadára esett vissza és kénytelen volt felmondani száz dolgozójának. S most tovább szigorították a rubelexport feltételeit. Az erről szóló minisztertanácsi közlemény ráadásul a felelősséget is a cégekre testálja: aligha van ember, akit közömbösen hagyott az indoklás. Aki nem ismeri a rubelelszámolású exporttal kapcsolatos problémák valóságos hátterét, azt a kormánynyal való együttérzés, aki ismeri a valóságot, azt meg a felháborodás hozta ki a sodrából. „Az elmúlt években a kormányzat számos eszközzel próbálta a vállalatokat a konvertibilis export fokozására ösztönözni, de ezek nem bizonyultak elég hatékonyaknak” — szögezi le a közlemény, s ehhez csak annyit lehet hozzátenni: így igaz! „Mivel az egyensúlyi problémák 1989-ben felerősödtek — folytatódik a szöveg —, a kormány ... felhívta a vállalatok figyelmét: a rubelexport-lehetőségek ... 1990-ben drámai mértékben leszűkülnek ... A vállalati törekvések — párosulva a kormány engedékenységével — arra vezettek, hogy ... igen magas, egymilliárd • rubeles követelésállomány alakult ki. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a magyar állam mintegy kamatmentes hitelt nyújt az említett (szocialista — A. M.) országoknak, ami növeli az inflációt, s rontja a konvertibilis egyensúlyi helyzetünket. A Minisztertanács ezért nyomatékkai hangsúlyozza: ... a szállítások felfüggesztése egyik alapfeltétele annak, hogy a magyar gazdaság számára nélkülözhetetlen konvertibilis hitelekhez hozzájussunk. A kormány arra is rámutat, hogy a kialakult helyzetben roppant nagy a vállalatok felelőssége . r” No kérem, a rubelelszámolású exportkontingenst mindig a kormány állapította meg! A szállításokra pedig a vállalatok feje fölött köttettek az államközi szerződések! A cégek tulajdonképpen csak abban dönthettek, hogy a megengedett exportból mekkora részt vállalnak. De menjünk tovább. A rubelaktívum miatt kialakult drámai helyzet „adta a végső lökést ahhoz, hogy a kormány bevezesse az egyediexport-engedélyezé- si eljárást...” — rögzíti a nyilatkozat. A vállalatok exportérdekeltségének mérséklésére jövedelemcsökkentő intézkedésekről döntött a Minisztertanács: az exportkiegyenlítési kulcsokat szigorítják, s felülvizsgálják az úgynevezett prompt inkasszó rendszerét. Ehhez meg azt kell tudni: a vállalatok feje fölött kötött államközi szerződések a rubelelszámolású exportnak nemcsak a mennyiségét, de a termékek értékesítési árát is rögzítették: s ez gyakran kisebb volt a termelési árnál. Ezt kompenzálta a kormányzat központi pénzforrásokból, s most ennek elvonásával próbálja a cégek kedvét elvenni az exporttól. Hát nem olyan ez, mint a pirospacsi játék?! Nézzük a többit! „A rubelexport felfüggesztése, a feltételek további szigorítása eddig is nehéz, válságos helyzetbe hozta a vállalatokat. Ez a folyamat tovább erősödik, s vajó igaz, hogy hamarosan drámai fordulatot vesz: számos munkahely szűnik majd meg, s tömegek maradnak munka nélkül. A szükséges szerkezetváltás miatt mégis meg kell ennek történnie” — a kormányzat szerint. ' Nekem viszont meggyőződésem, hogy a kormány megint az állampolgárok áldozata árán óhajt a bajból kikeveredni! A rubelexport (úgy egészében) olyan, mint egy fékjét vesztett, robogó vonat: a kormányzatnak kellene a veszélyt, az elkerülhetetlen bajt a lehető legkisebbre csökkenteni! Teszi is: elkezdi az utasokat kidobálni! Ahelyett, hogy a vonatot igyekezne valahogy másként lefékezni: ennek, s nem pedig a vállalatok tönkremenésének, a tömeges munkanélküliségnek a következményeit próbálná meg vállalni! Arra készül ugyanis, hogy az átmenetileg munka nélkül maradók megélhetési nehézségeit majd állami költségvetésből enyhíti. Mintha fel akarná szőnyegeztetni a .vonat mentét, hogy legalább puhára essen, akit kidobnak! Mi több, valamiféle nyomormenedzselő kft.-t is létre akar hozni (reméljük, nyereségesen működik majd!). S mindezek után egy pisz- szenést sem akar hallani! A közlemény ugyanis így fejeződik be: „A kormány egyidejűleg felhívja a vállalati közösségek figyelmét, hogy a sztrájkok és tiltakozó demonstrációk nem alkalmasak az exportkontingensek növelésére. Amelyik gazdálkodó egység ebben az alku- mechanizmusban többletexport- lehetőségre tesz szert, ezt csak a többi vállalati kollektíva rovására teheti.” Igaz, hogy a kormány közreműködésével, de hát lehet, hogy ez a kis huncutság oldja majd meg a nagy problémát? Ha ugyanis a vállalatok egymás torkának esnek, az á játék már nem pirospacsi lesz .. ’.! Almási Márta RÁDIÓJEGYZET A nemzeté Mostanában gyakran halljuk, hogy a nemzeti média—közvetítő —-szerepe egyre növekszik, s a rádió a televízió, a sajtó szeretné megőrizni önállóságát, függetlenségét a hatalmi, politikai tényezőkkel szemben. A Magyar Rádió is nehezén birkózik ezzel a problémával, miközben a szándéknak, hogy az egész nemzeté legyen, elsősorban a műsorok tartalmában és arányaiban kellene megnyilvánulnia. Ezért is olvastam nagy érdeklődéssel a hírt arról, hogy módosul a rádió műsorrendje. A műsorszerkezet korszerűsítését, a három program iE Kossuth, Petőfi, Bartók — sajátos arculatának érvényesülését tervezik, ígérik. Az április 2-án életbelépő módosulások a hallgatót szolgálják. A változások elsősorban a Kos- suth-programot érintik. Itt ezentúl óránként mondanak híreket, ezentúl 18 órakor kezdődik az Esti Magazin, bővül és frissebb lesz a politikai háttérinformáció, több népszerű adás időpontja megváltozik, némelyik műsor más hullámhosszra kerül, a sportközvetítések hét végén ismét a Petőfi-műsor teljes hálózatán hangzanak el stb. Ezek elsősorban szerkezeti módosulások. Tény viszont, hogy az egész műsortömeg alapos átgondolására és megváltoztatására lenne szükség. Például a túlzott fővá- ros-centrikusság mielőbbi megszüntetésére, az ország gazdasági, kulturális értékeinek teljesebb felmutatására.. Erről azonban nincsen szó — egyelőre. A bűvös körből nehéz kitörni. A Tisztelt Ház Mikszáth Kálmán, aki 1847-ben született és 1910. május 28-án, tehát nyolcvan éve hunyt el, nem csak a múlt század végét, hanem századunk elejét is íróként látta, élte át, kritikus gúnyoros szemmel tekintett kortársaira. Többek között a negyedszázadon át közelről, belülről megtapasztalt parlament nyüzsgő alakjaira, alsó- és felsőhá- ■ zi tagokra, a kormányzó Szabadelvű Párt — amelynek a tagja volt — és az ellenzék képviselőire, urakra, hivatalnokokra," esendő embertársaira. Regényei mellett ezek az apró „szösszenetek” is jól jellemzik a kort, felderítenek, s el is gondolkodtatnak a talmi és igaz értékekről, múlandóságukról, olykor a gyarló emberi jellemek és cselekedetek korokon át is felismerhető hasonlóságáról. A rádió csütörtök esti — péntek délelőtt megismételt — adásában a Hogyan kell bánni a miniszterekkel? című műsorban, melyet Kapo- sy Miklós szerkesztett, az író kar- colatain derülhettünk. Nyilván nem volt véletlen ez a válogatás, hiszen köztudomású, hogy nincs még egy olyan magyar író, aki a képviselői mesterségről annyi megfigyelést gyűjtött volna össze — hasznosítva írásaiban —, mint Mikszáth Kálmán. Bölcs gondolatainak még csak töredékét sincs helyem, terem felidézni. Műveit ajánlom az olvasó figyelmébe. Bár tartok tőle, hogy például ilyenek, mint A tisztelt ház, A tekintetes vármegye, a Két választás Magyarországon vagy A kötvélyesi csíny nem lelhetők fel a könyvesboltokban. Vagy táp a könyvtárakban sem? Gigli Benjamino Gigli, a világhírűvé vált olasz tenorista születésének 100. évfordulója adta az inspiráló gondolatot a rádió szerkesztőinek, hogy két sorozatot is indítsanak az életmű bemutatására. Az egyik a nagyszerű zenei anyagból készült felvételek legjavát mutatja be hat részben. Bevezetője már hétfőn elhangzott, a következő adásra pedig egy hét múlva kerül sor a Kossuth adón. A másik sorozat, amelyik 12 részből áll, szerdán, ma este kezdődik, a címe: Legenda és valóság. Előadója Carelli Gábor, a New Yorkban élő hírneves, magyar származású énekes és zenepedagógus, aki tanítványa volt egykor Giglinek. A zeneszerető közönség bizonyára örömmel fogadja a sorozatokat, s gondolom, aki csak teheti, magnetofonfelvételek készítésére is felhasználja ezt a ritka alkalmat. & Tóth Pál
