Petőfi Népe, 1990. március (45. évfolyam, 51-76. szám)

1990-03-21 / 67. szám

1990. március 21. • PETŐFI NÉPE • 5 SOK HELYEN FÖLDRENDEZŐ BIZOTTSÁGOKAT ALAKÍTOTTAK Vagyonnevesítés a Kiskunság szövetkezeteiben A szélesebb közvélemény előtt is ismert, hogy a szövetkezeti törvényt tavaly módosította az Országgyűlés. Az általános tulajdonreform szellemében született módosítás szerint a közös szövetkezeti vagyonnak legfeljebb a felét fel­oszthatják a szövetkezetek tagjaik között. Ezt nevezik vagyonnevesítésnek, minthogy nem természetbeni, hanem értékbeni felosztásról van szó. A kizárólag tagot megillető vágyonrész tulajdonképpen névre szóló értékpapír, oszta­lék jár utána, örökölhető és értékesíthető is bizonyos korlátokkal (csak egymás között ad- hatják-vehetik a tagok). A vagyonnevesítés ed­digi tapasztalataival foglalkozott legutóbbi ülé­sén a Kiskunsági Mezőgazdasági Szövetkeze­tek elnöksége. Megállapításuk szerint a va­gyonnevesítéssel a szövetkezetekben megterem­tődik az a tulajdonos, aki később igazi vállalko­zóvá válhat. A Kiskunságban végzett felmérés mégis azt mutatja, a téeszek különbözőképpen vagy egyelőre egyáltalán nem élnek ezzel a lehe­tőséggel. A mostani közgyűléseken a szövetkezetek alapszabályukba foglalták a vagyonnevesítés lehetőségét. Bevezetését azonban sok helyen későbbre halasztották. A tartózkodásnak több oka van. Nem kevés szövetkezet nem tulajdonít neki jelentőséget, mert a mezőgazdaság ala­csonyjövedelmezősége miatt az osztalék várha­tó mértékét nem tekintik igazán érdekeltségi tényezőnek, egyszerűbben fogalmazva: nevetsé­gesnek tartják ahhoz, hogy vagyoni érdekeltsé­get testesítsen meg. Vannak szövetkezetek, amelyek most azért nem élnek a vagyonnevesí­tés lehetőségével, mert túl sok mindent látnak tisztázatlannak, mások pedig a vagyon 100 szá­zalékban való osztásának látnák értelmét. Tisztázandó kérdés valóban sok van, ezek zöme olyan, amelyekben a szövetkezeti önkor­mányzatok szabad kezet kaptak. A vagyonne­vesítés különböző szempontjait azonban nem könnyű igazságosan megállapítani. Erre nézve a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Or­szágos Szövetsége (MOSZ) állásfoglalása arra hívja fel a figyelmet, hogy mellőzzék az egyen- lősdit, a felosztásnál a közös vagyon gyarapítá­sához való hozzájárulás legyen a szempont. Ez­zel a vezérelvvel a szövetkezetek tagsága egyet­ért. Ami gondot okoz: ezen szempontok súlyo­zása. Nyilvánvaló, hogy a közös vagyonhoz való hozzájárulást a szövetkezet megalakulásá­val kell kezdeni, a ledolgozott idővel folytatni és valami módon mérni kell a végzett munka minőségét is. Az utóbbira nincs jobb mutató, mint a munkajövedelem. E különféle szempon­tok összegezésére pontrendszert alakítottak ki a szövetkezetek. A szempontok súlyozásánál és a pontrend­szer felállításánál sok apró finomításra van mód és szükség. Hogyan veendő figyelembe például annak a tsz-tagnak a munkajövedelme, aki már tíz éve nyugdíjas és azé, aki két éve? Avagy milyen módon vegyék figyelembe a ma­gasabb vezetőállásúak prémiumát? Sokféle szempontot kell tehát érvényesíteni. Az a tapasztalat, hogy a felosztható vagyonnak 40—70 százalékát a szövetkezetben ledolgozott évek alapján osztják ki, de van olyan is, ahol kizárólag a tagsági viszony időtartama a felosz­tás alapja. Van, ahol úgy döntöttek, hogy va­gyonrészt csak az kaphat, aki legalább 5 éve dolgozik a szövetkezetben, van, ahol csak két vagy három évet kötöttek ki. A munka minőségét kifejező keresetek meg­állapításánál általában az utóbbi 10-15 évet a tényleges adatokkal veszik figyelembe, az ezt megelőző éveket pedig az ebből számított átlag- keresettel. Van, ahol a vezetők prémiumát fi­gyelmen kívül hagyják, ez nem képezi alapját a vagyonfelosztásnak. Nem mindenhol, de több helyen a szövetke­zetbe bevitt földnek nemcsak a területét, hanem aranykorona- értékét és az egyéb termelési esz­közöket is figyelembe veszik. Szakszövetkeze­teknél természetesen beszámítják a vagyoni hozzájárulást is, ami mint ismeretes, az évente értékesített termény 10 százaléka volt. Vagyonrészt csak az kaphat, akinek a tagsági viszonya 1988. december 31-én és az értékpapír kiállításának napján fennáll, természetesen ak­kor is, ha az illető nyugdíjas. Az ő érdekeiket nagy körültekintéssel kezelik a szövetkezetek, amit az is mutat, hogy a régi nyugdíjasok kere­setét -—több tsz-ben -igaz infláció mértékével felszorozva veszik figyelembe. A közös vagyon, aminek felosztásáról eddig szó volt, nem tartalmazza a földet, annak érté­két. A földtulajdon rendezésével kapcsolatban a Kiskunságban is várják az új parlament dön­tését. Sok helyen földrendező bizottságokat alakítottak, amelyek összegyűjtik a véleménye­ket és előkészítik az intézkedéseket. A szövetkezeti tagság a közös tulajdonban levő földeket általában meg szeretné tartani, annak elismerése mellett, hogy az egykori tulaj­donosokat kártalanítás illeti meg. A jelenlegi földtörvény lehetőséget ad arra, hogy a földdel rendelkező tagok visszakérjék földjüket. Erre tömegesen nem került sor, de ahol igényelték, kimérték a tagnak saját földjét; arra is van példa, hogy ilyen esetben megszüntetik a tagsá­gi viszonyt. Ez a probléma egyébként azért me­rül fel, mert a szövetkezeti törvény előiija a foglalkoztatási kötelezettséget. Várható azon­ban, hogy ezt módosítani fogják, ami új lehető­ségeket nyit majd a vagyoni érdekeltségen ala­puló kapcsolatokban. Nagy Éva MIKOR NYIT A REFORMÁTUS KOLLÉGIUM KECSKEMÉTEN? (I.) Jó szándék van, pénz sajnos nincs • Az Ljkollcgium a református egyház által Kecskeméten épített egyik legszebb épület. Ma a Kodály iskoláé, a sarkon pedig a lelkészi hivatal működik. (Somos László felvétele) „Hónapokkal ezelőtt tárgyalások kezdődtek a kormány és az egyházak között az államosított ingatlanok visszaadásáról. Az egyházak azt igénylik, hogy visszakapják az érin­tett ingatlanok tulajdonjogát, és a használók a visszaadásig bérleti díjat fizessenek. A kormány ezzel nem ért egyet, bár elismerte, hogy annak ide­jén, az államosítások során igaz­ságtalanságok történtek... Ez ügy­ben a választásokig várhatóan nem ■fog érdemi döntés születni, ezért a kormány álláspontja az, hogy az új kormány hivatalba lépéséig az érin­tett ingatlanok tulajdonviszonyai ne változzanak. A jelentős tulajdoni kor­látozás érvényre juttatásához azon­ban törvényre van szükség..." (MTI-közlemény a Minisztertanács február 26-ai üléséről). * Elodázta a megoldást a kormány döntése Kecskeméten is, ahol... — Ahol csupán a nevelési célokat az államosítás előtt hét ingatlanunk szolgálta — készít mérleget Varga László, a református egyház lelké­sze. — Miénk volt a főtéren álló, 1912-ben átadott Újkollégium. Álta­lános iskola, református fiú- és leánygimnázium, valamint a diá­kotthon működött az épületben. Ma a Kodály iskoláé. A legrégebbi ingat­lanunk az Ókollégium, amelyet 425 éve alapítottak. Jelenlegi formáját 1830-ban nyerte el, a református teo­lógiának és jogakadémiának adott otthont. Pillanatnyilag a Berkes szakközépiskola épülete. A tanító­képzőt 1930-ban építtette a reformá­tus egyházközség. Most is ezt a célt szolgálja — de az államosítás óta már nem egyházi iskolaként. A Bethlen körút és a Ceglédi út sar­kán van az az ingatlan, amelyben a Bodor Zsuzsanna leánynevelő inté­zetünk volt. Az Úttörő utcában, ahová most a Moziüzemi Vállalat irodái kerültek, református egyesü­letet működtettünk. A Budai utca 8. szám alatti ház a Keresztyén Ifjúsági Egyesület, a Budai utca 15. (amelyet ez idő szerint az MSZMP használ) pedig ifjúsági lelkészünk szolgálati lakása volt. A negyven évvel ezelőtti államosí­tást törvények készítették elő. Van tehát jogalap, amelyre ma hivatkoz­hatnak a hivatalok. De vajon az igazság szellemében születtek-e a ko­rabeli határozatok? A kormány nyi­latkozata kétségbevonja ezt. És ami negyven évig változtathatatlan, sen­ki által nem vitatható volt, az a mai generációnak megoldhatatlannak látszó problémákat okoz. A református hitelvekkel szorosan összefüggő oktatást ugyanis ismét vállalni akarja az egyház Kecskemé­ten. Ehhez pedig épület kell. Kézen­fekvő az igény: kapja vissza ingatla­nait. Vagy legalább egy részüket. De valóban olyan kézenfekvő ez a gon­dolat? — Az egyházi iskolákra minden­képpen szükség lesz — állítja határo­zottan dr. Adorján Mihály, a város polgármestere. — Jóllehet, ehhez nem elég a jó szándék, pénz is kell. Magam csak úgy látom megoldható­nak, ha központi segítséget kapunk új iskola építéséhez. Tavaly még úgy tűnt, erre reális esélye van Kecske­mét városának. Most viszont már bizonyos, hogy teljességgel hiányoz­nak azok a pénzösszegek, amelyek a megoldás lehetőségét kínálnák. A református egyház által visszakért épületek egy részében ma iskolák működnek. Ezeket is el kell helyez­nünk. A tanács költségvetése pedig nem bír el egy iskolaépítést. A polgármester érvelését Varga tiszteletes indulatosan fogadja. Ö történelmi párhuzamot von a Városi Tanács és a magyar főurak kétszáz­ötven éve, Pozsonyban hozott dön­tése között. Ismert, hogy a poroszok támadásától veszélyeztetett Mária Terézia a magyar rendek segítségét kérte, akik egy emberként álltak ki mellette. „Vitám et sangvinem — életünket és vérünket!" — zúgott a teremben és kardot rántottak a fő­urak. A huszáros lelkesedést ekkor törte meg a. sarokban egy sztentori hang: „Jó, jó! De zabot azt nem...!” A jó szándék valóban nem elég ahhoz, hogy 1991-ben ismét refor­mátus iskola nyisson kaput Kecske­méten. De vajon „zabból” kerül-e addig a Hírős város „kamrájába” elegendő? Vagy hinnünk kell ezúttal abban, hogy mindent lehet, csak akarni kell...? Noszlopy Nagy Miklós (Folytatjuk) KÉPERNYŐ Ne csak a gyerekek kívánságait teljesítsék! Körülményeim több pihenést parancsoltak, ezért kénytelen voltam lemondani néhány színvonalasnak ígérkező műsorról. Sok min­den változott a Szabadság téri stúdióban, de most sem hajlandók tudomásul venni, hogy este tiz órakor a legtöbb családban kikapcsol­ják a készüléket. Szívesen megnéztem volna újra Bódy Gábor nagydíjas filmjét szerda este, a labdarúgó NB I. legutóbbi fordulójáról készített összefoglaló is érdekelt volna, le kellett mondanom a „Ba­laton, de kedves öreg tenger..című zenés utazásról. Igencsak álmosan pislogtam a már­cius tizenötödikéi, éjszakai összefoglalót néze­getve. Arról sem vesznek tudomást a műsorszer­kesztőségek, hogy este nyolc órakor még a képernyők előtt ücsörögnek a kisebb gyerekek is. Vasárnap este is kikerekedő szemmel bá­multák, amint a gengszterek előbb egy férfit, majd egy nőt puffantanak le közönyösen. Ta­nuljanak: mit számít egy emberélet! Szerencsé­re tiszta forrásokból is jutott a legkisebbeknek az elmúlt héten. Ügyesen válogatott Szentist- ványi Rita a Kéménymesék legutóbbi összeál­lításában. Az üde keretjátékot Beregszászi Mária rendezte. Ugyanő jegyezte az Utazz velünk! — Magyarországon sorozat új „epi­zódját”, a Felső-Tisza vidékét bemutató doku­mentumfilmet. Elsősorban tizenévesek szemét nyitogatja ismert és kevéssé ismert táji szépsé­gekre, nekik mutatja fel a táj lelkét, szellemisé­gét, de azt hiszem, hogy a felnőttek is a képer­nyő előtt maradnak, ha ráfeledkeznek a mű­sorra. A Három kívánság — sok meglepetéssel összeállítást már vegyes érzésekkel nézeget­tem. Kiváló az ötlet, csak éppen a műsorveze­tő diszkós stílusa zavar. Annak azért nagyon örülök, hogy a gyerekek lelkesen megtapsol­ták az ismert muzsikust, amikor Öcsi hibátla­nul leírta nevét és telefaxon (hogyan szólíthat­nám magyarul az elmés készüléket?) elküldte az autogramra áhítozó fiatalembernek. Aligha tapsoltak azonban a megszokott és várt tv-híradók elmaradásáért a nézők. A kép­ernyőn is gyakorta emlegetik: történelmi na­pokat élünk. Vessen magára a História, ha olykor lemaradozik a képes újságból. Ne mun­kaszüneti napokon buzgólkodjon, ha képer­nyőre akar kerülni honunkban! Az elmúlt há­rom* napról mindössze egyetlen negyedórányi híradó tudósított. Közben választottak Kelet- Németországban? Gyűlés gyűlést követ ho­nunkban? Tüntetnek Romániában? Kiélező­dött a balti államok és Moszkva viszálya? Ugyan, ne nyugtalanítsuk az embereket... Azért egy kicsit jobb műsor kedvezően hat­na a közvéleményre. Jó volna, ha olyan igyekezettel teljesítenék ezt az óhajt, mint a gyermekek „három kíván­Sáeát” H. N. ÖREG HÖLGY HEL YETT MILLIOMOSNŐ Időszerű Dürrenmatt? 9 Az első sorban balról jobbra: Orvos (Lengyel János), Festő (l ajti látván), III (Nagy Attila), Polgármester (Kovács Gyula). (Ilovszky Béla felvételei) Ez az előadás sem hozta meg a kecskeméti társulattól évek óta várt nagy felkavaró élményt, saj­nálkozik Dürrenmatt A millio­mosnő látogatását megtekintő né­zők többsége. Miért csalatkoznak? A svájci író időszerűségét meg- kérdőjelezőknek aligha adhatunk igazat. Műve mondandójának más-más rétegeit hangsúlyozzák a változó idők. Minket is megvásárolhatna szőröstül-bőröstül egy világcég. Gyenge pillanatainkban úgy érez­zük, mintha minket ébresztene a valóságra a szülővároskájába ha­zatért dúsgazdag asszony. „A ma­guk reménykedése lázálom, kitar­tásuk céltalan, önfeláldozásuk os­tobaság. Egész életük haszontalan volt.” Kétségtelen: a svájci lelkészfi ná­lunk néhány éves késéssel bemuta­tott, szikrázóan szellemes színda­rabjai már nem hatnak az újság, a szokatlanság ingerével. Annak ide­jén csak azért „nézték el” fő ideo­lógusaink groteszk motívumokat is felhasználó stílusát, polgárinak mondott szemléletét, mert úgy vél­ték, hogy leleplezi a nyugati társa­dalom erkölcsi válságát, a csúcs- konjunktúra árát, ellentmondása­it, a kapitalizmus zsákutcáját, a pénz zsarnokságát. Kevesen ismer­ték föl, hogy ennél szemléleteseb­ben aligha fejeződhetne ki korunk lényege, mint e groteszk ábrázolás- móddal. Szégyenkezve mosolygunk nap­jainkban a fogyasztói társadalma­kat lesajnáló buzgalmunkon. Be kell vallanunk: mi is félünk az atombombától, a környezet tönk­retételétől, a lét elsivárosodásától, az illúzióvesztésektől, a számadá­sok kényszerétől, a létbizonytalan­ságtól, mint az 1956-ban írt Az öreg hölgy látogatása szerzője. Giricz Mátyás, a kecskeméti elő­adás vendégrendezője is a félelmet érzi a legmeghatározóbbnak. Gül­len polgárai félnek, „mert van vesztenivalójuk”. Félnek, hogy hi­ába várnak az új konjunktúrára. Félnek, mert bármikor megjelen­het a múltjával mindenkit elszá­moltató öreg hölgy. Akkor érez­nék azonban a végzetdrámák, a sorstragédiák kérlelhetetlen követ­kezetességét, ha meggyőzőbben ki­fejeződne, hogy végül is milyen könnyen engednek az anyagi javak csábításának, milyen könnyű szív­vel adományoznak egy hullát jobblétükért, egyéni érdekeiket mennyire természetesen tüntetik föl közérdekként, nemes eszmék szolgálataként. Sajnos nem mindegyik színész szolgált rá arra a bizalomra, ami­vel Dürrenmatt megajándékozza a művészeket. Kevesen éreztek rá a svájci író racionális stílusára, hű­vös bölcsességére. Volt, aki túlsá­gosan is „átélte” szerepét, noha a történet — bármennyire is tagadja Dürrenmatt — elsősorban példá­zat, általánosítható tanulságai fontosabbak az egyének sorsánál. Lörinczy Éva mint Clara Zacha- nassian megértette, hogy a kisvá­rosból elbujdosott dúsgazdag hölgy a társadalmon kívül áll, a pénzre nem vonatkoznak a társa­dalmi együttélés szabályai, az álla­mok törvényei. Mégis némileg jel­legtelen, súlytalan milliomosnőt formált, hiányzott alakításából az írói tanácsokban is ajánlott „sajá­tos báj és ördögi kellem”. Nagy Attila többnyire sikerrel küzdött szerepe és alkata ellentmondásai­val. A szövegből inkább satnyá­nak, jelentéktelen külleműnek gondolhatnék a polgármesterjelölt Ill-t. Lelke mélyén ráérez arra, hogy ő is polgártársaihoz hasonló­an viselkedne, ha más életétől függne boltja forgalma, családja elégedettsége. Nyárspolgár, képte­len a lázadásra, de legalább emelt fővel viseli el sorsa beteljesülését. Kovács Gyula Polgármestere és Bácskai János Tanára hiteles dür- renmatti figura volt. Gulyás Zoltán (férjei VII—IX) kicsit halványabb­nak tűnt a vártnál, de visszafogott­sága mégis méltánylandó. Sajnos a sokszereplős tragikomédiában többen képességeiket meghaladó feladatot kaptak. Éppen az egyenetlen színvonalú színészi teljesítmények gyengítik Gyarmathy Agnes díszleteinek ha­tását. Ő ugyanis — az íróval félig- meddig egyetértésben — a művé­szekre bízná a légkörteremtést, a lepusztultság bemutatását, majd a talmi csillogás felvillantását. Já­téktere mindenképpen praktikus, jól bejátszható. A szürke vázszer­kezetben jól érvényesültek színek­kel beszélő jelmezei. Heltai Nándor ®, Boby fökomornvik ((Aulai Antal), a milliumosno (Lőrinc?) K»a). Ili (Nagy Attila).'

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom