Petőfi Népe, 1990. március (45. évfolyam, 51-76. szám)

1990-03-20 / 66. szám

A ol. ­J-' zJhna&3S± ^yjMHipRNtSi MA: HOLNAP: MM J&jjLv ­Terménytőzsde volt, van, lesz A VESZTESEK KÖZÖTT Listavezető Vihar egy nevelési segély körül (4. oldal) Időszerű Dürrenmatt? POLITIKAI NAPILAP XLV. évf. 66. szám Ára: 4,30 Ft 1990. március 20., kedd a Vörös Október Tsz (5. oldal) 1 . , ­____° ■- __ (5. oldal) Ledöntötték az utolsó korlátot is Felbontották a kormány és az egyházak közötti 1948-as megállapodásokat Németh Miklós, a Miniszterta­nács elnöke hétfőn délelőtt négy magyarországi egyház, illetve fele­kezet vezetőit fogadta a Parlament­ben. Az egymást követő találkozó­kon felbontották a Magyar Köz­társaság kormánya és az érintett egyházak, felekezetek között 1948 októberében, illetve decemberében kötött megállapodásokat. Az erről szóló okmányokat Né­meth Miklós, illetve a Magyaror­szági Református Egyház Zsinatá­nak Elnöksége nevében Kocsis Ele­mér püspök, lelkészi elnök és Somo­gyi József főgondnok; a Magyaror­szági Evangélikus Egyház Orszá­gos Elnöksége képviseletében, Har­mati Béla püspök-elnök és Frenkl Róbert országos felügyelő; a Ma­gyarországi Unitárius Egyház Képviselő Tanácsa nevében Huszti János püspök és ifj. Bartók Béla fő­gondnok; a Magyar Izraeliták Or­szágos Képviselete nevében Bakos Lajos ügyvezető alelnök, Schöner Alfréd, az Országos Rabbitanács elnöke és Fixier Hermann, a Buda­pesti Izraelita Hitközség Ortodox Tagozatának elnöke látta el kézje­gyével. (A Magyar Katolikus Püs­pöki Karral 1950-ben kötött meg­állapodást már februárban felbon­tották.) Az aláírásokat követően Sarkadi Nagy Barna miniszterhelyettes, a Minisztertanács egyházpolitikai tit­kárságának vezetője az MTI mun­katársának elmondta: e megállapo­dások semmissé tételéi az indokolta, hogy ellentétesek voltak a lelkiisme­reti és vallásszabadságról szóló nemrégiben hatályba lépett, vala­mint az egyházakról szóló alkotmá­nyerejű törvény szellemével. Ezzel a lépéssel teljessé vált az a folyamat, amelyet a kormány a megújult egy­házpolitika jegyében korábban el­kezdett. Most lebontották az egyhá­zak működését akadályozó utolsó korlátot is: ezentúl minden egyház maga dönti el, hány iskolát tart fenn, az állam többé semmilyen formában nem szabályozza azok számát. Márkaátváltás egy az egyben Német valutaunió júniusra A két Németórszág valutauniója június végére valószínűleg megva- lósúl —r jelentette ki Elmar Pieroth nyugatnémet politikus, aki a kelet­német gazdasági miniszteri tárca várományosa. Pieroth a Reuter brit hirügynök- ségnek nyilatkozott néhány órával azután, hogy az NDK-beli válasz­táson győztes CDU a gazdasági tárca élére jelölte. Mint mondotta: nem lenne könnyebb megoldani a problémákat a valutaunió nélkül. Pieroth, aki korábban Nyugat- Berlin gazdasági „minisztere” volt, megerősítette, hogy a keletnémet állampolgárok megtakarított 17 milliárdnyi márkáját egy az egy­ben fogják átválthatóvá • tenni NSZK-márkára. Április 4. munkanap, október 23. munkaszüneti nap A Minisztertanács úgy döntött, hogy ezentúl április 4-e munkanap, október 23. pedig, mint a köztársaság ki­kiáltásának napja, munka­szüneti nap. Az erről szóló minisztertanácsi rendelet a 23. számú Magyar Közlöny­ben jelenik meg. (MTI) AVASZI NAPOK GYORSMÉRLEGE: Zsúfolt hangversenytermek,élénk érdeklődés • A sportcsarnokban telt ház figyelte a bolognai görkorcsolyázók revüjét. (Farkas Tibor felvétele) Igazi napfényes, tavaszi időben kezdődött az idei Kecskeméti Ta­vaszi Napok rendezvénysorozata. A hét végén sok ezren voltak kí­váncsiak a főtéri programokra: a táncegyüttesek, zenekarok, bábo­sok műsoraira, illetve a kirakodó vásár sátrainak portékáira. — Nagyon sok látogatója volt már eddig is a kiállításoknak, a hangversenyek telt házzal zajla­nak, s imnden jegy elkelt a színész —újságíró rangadóra, illetve a bo­lognai görkorcsolyázók revümű- sorára, amelyeket szombaton a Városi Sportcsarnokban rendez­tünk — mondja Mátyás Anna, a Bács-Kiskun Megyei Rendező Iro­da vezetője. — Vagyis az érdeklő­dés a fesztivál programjai iránt igen nagy, s ennek megfelelően ter­mészetesen az eddigi mérlegünk is jónak mondható. — Melyek a soron kővetkező rendezvények? — Ma este 18 órakor a Kecske­méti Képtárban a Soros-alapít­vány kedvezményezettjeinek — közöttük a klasszikus indiai zenét játszó Calcutta Triónak — a hang­versenyét tartjuk, holnap pedig a Kodály iskola művésztanárai lép­nek közönség elé, intézményünk dísztermében, 19 órakor. — A kiállítások közül még min­dig nem nyüt meg az Ipari tárgyfor­málásunk a századfordulón című, a fesztivál egyik tárlataként beharan­gozott bemutató, a Kecskeméti Képtárban. — Technikai okok miatt csak 23-ától, azaz péntektől lehet meg­tekinteni ezt a kiállítást; — A hátralévő hangversenyekre, színházi előadásokra lehet még je­gyet kapni? — A Győri Balett és a Londoni Pantomim Színház vendégjátékára már nem, a többi produkcióra, ha csekély számban is, de ma még tu­dunk adni belépőket. K. E. JOSEF VON FERENCZY A SZERVEZŐ Magyar—román értelmiségi csúcs Magyar—román párbeszéd. — Értelmiségiek a tör­ténelmi kompromisszumért címmel kétnapos eszme­csere kezdődött hétfőn Budapesten magyarországi, er­délyi magyar, illetve román vezető értelmiségiek részvé­telével. A történelmi jelentőségű találkozón a többi között részt vett Ion Alexandra költő, a Nemzeti Ke­resztény Parasztpárt alelnöke, Mircea Dinescu költő, az írószövetség elnöke, Dán Petrescu író, Smaranda Ena- che, a Maros megyei Nemzetmentő Front tanácsának osztályvezetője, Domokos Géza, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnöke, Cs. Gyimesi Éva, a Ko­lozsvári Egyetem irodalomtörténész tanára, Kányádi Sándor költő, Pálfalvi Attila ipari miniszterhelyettes, Demény Lajos oktatási miniszterhelyettes, továbbá Ta- bajdi Csaba, a Minisztertanács Nemzeti és Etnikai Ki­sebbségi Kollégium Titkársága vezetője, Csoóri Sándor költő, Cseres Tibor író, Raffay Ernő történész, ország- gyűlési képviselő, Konrád György író, Tamás Gáspár Miklós filozófus, országgyűlési képviselő. (Folytatás a 2. oldalon) „NAGY ROMÁNIÁÉRT” KÜZDŐK Erősödő magyarellenesség Marosvásárhelyen A marosvásárhelyi orvostudományi egyetemen a magyar nemzetiségű hall­gatók hétfőn felfüggesztették ülő­sztrájkjukat, mert megérkezett a város­ba az Ideiglenes Nemzeti Egységtanács két bizottságának hivatalos képviselő­je. A testület oktatási és kisebbségi bi­zottságának elnöke az egyetem vezetői­vel, oktatóival, a sztrájkoló magyar di­ákok képviselőivel, valamint az egye­tem román hallgatóinak küldötteivel kezdett tárgyalásokat. Miközben a megbeszélés tartott, a város főterén a Vatra Romaneasca szervezésében két-háromezer főnyi tö­meg gyűlt össze és magyarellenes jel­szavakat hangoztatott. Annak ellenére, hogy a rögtönzött gyűlés szónokai kér­ték őket, nem oszlottak szét, a tanács­háza elé mentek és követelték, hogy a Nemzeti Egységtanács helyi szerveit „tisztítsák meg a magyaroktól”. A na­cionalista, szélsőséges tömeg olyan jel­szavakat is hangoztatott, hogy magyar rendszámú gépkocsit ne engedjenek be Maros megyébe, tiltsák meg, hogy ma­gyar nyelvű újságokat és folyóiratokat vigyenek Marosvásárhelyre. Támad­ták Kincses Elődöt, aki Tőkés László perében a lelkész védője volt, majd be­választották a helyi tanácsba s a testü­let alelnöke lett. A tüntetők követelték: hívják össze a Nemzeti Egységtanács városi bizottságát és Kincses Elődöt váltsák le. A tüntetők még a déli órák­ban is skandálták: „Itt maradunk, nem megyünk el”. A tanácsháza elé rendőri és katonai egységeket vezényeltek. A tömeget a város vezetői időnként hazatérésre szó­lítják fel, de egyelőre eredménytelenül. Az orvostudományi egyetem magyar hallgatói ülősztrájkjuk felfüggesztése után a vártemplomba mentek. A város más oktatási intézményeinek magyar diákjaival együtt órákat töltöttek a templomban, ahol szolidaritási meg­nyilvánulásokra került sor az ülősztráj­kot folytató diákok támogatására. A marosvásárhelyi fiatalok jogos kö­vetelése nem mindenütt talál megértés­re. A helyi román egyetemi hallgatók szeparatizmussal vádolják a sztrájko­tokat. Ez az alaptalan vád támogatásra talál Románia több egyetemén is. Iasi- ban az orvostudományi egyetem fiatal­jai szolidaritásukról biztosították a magyar diákok ülősztrájkját elítélő ro­mán orvostanhallgatókat. Ugyancsak Iasiban olyan szélsőséges kijelentések is elhangzottak, hogy a marosvásárhe­lyi magyar diákok akciója „veszélyez­teti Románia függetlenségét és területi integritását”. Hasonló támogatást kap­tak a bukaresti egyetemisták részéről is a marosvásárhelyi román hallgatók, akik gyűlésükön nacionalizmussal vá­dolták a magyar hallgatókat, s kinyil­vánították, hogy a „Nagy Romániá­ért” küzdenek. HADGYAKORLAT LITVÁNIA DÉLI RÉSZÉN Szovjet hadgyakorlatok folytak va­sárnap Litvánia területén. Mihail Gor­bacsov ezzel egy időben azt hangoztat­ta, hogy továbbra is tárgyalni kíván az elszakadásra törekvő vilniusi vezetők­kel. A litván parlament szóvivője szerint a vilniusi kormány meglepetéssel érte­sült arról, hogy a szovjet haderő, harc­kocsioszlopok mozgásával, valamint repülőgépek bevetésével is járó gyakor­latokat folytat Litvánia déli részén. Magas rangú katonatisztek viszont az­zal nyugtatták meg Vytautas Landsber- gis litván elnököt, hogy a gyakorlatok előre be voltak tervezve. Litván forrá­sok szerint a harci gépek a nagyvára­Gorbacsov erőszakmentességet ígér sok fölött is átrepültek. Ugyancsak va­sárnap gondok voltak a külföldi tele­fonkapcsolattal. Az illetékesek „vonal­karbantartásról” beszéltek. Mihail Gorbacsov közben Moszkvá­ban cáfolta, hogy pénteki üzenetében háromnapos ultimátumot intézett vol­na Litvániához a függetlenségi nyilat­kozat visszavonása érdekében. „Foly­tatni fogjuk a párbeszédet” — mondta a szovjet elnök, aki már korábban is leszögezte, hogy nem fog erőszakot al­kalmazni a balti probléma megoldásá­ra. Azt az álláspontját azonban vasár­nap is megismételte Gorbacsov, hogy a litvánok önkényes elszakadási nyilat­kozata ellentétes az alkotmánnyal. Ag­godalmát hangoztatta a nem litvániai születésű lakosok sorsát, emberi jogait illetően. Landsbergis nagy vonalakban ismer­tette a sajtóval a pénteki Gorbacsov- üzenetre megfogalmazott válaszát. E szerint a moszkvai Népi Küldöttek Kongresszusának határozata, nélkülözi a jogi alapot. Landsbergis szerint Lit­vániában a helyi törvények alapján tiszteletben tartják az emberi jogokat. A Litvániával kapcsolatos szovjet ér­dekeket konkrétan meg kell határozni, és ez nem történhet másképpen, mint tárgyalások útján — hangoztatta vála­szában Landsbergis. Kerékpárral csak húsz perc, hogy Dunavecséről eljussunk Szalkszentmártonba. Hétezer méter a tá- . volság a helységnévtáblák között; az egyik postahi­vataltól a másikig nem sokkal több. Egy öreg Tra­banttal néhány rövid percre szűkíthető az utazás. Sétatáv, mely mégis óriási, ha azt is tudjuk: Szalk- - szentmártont 1989-ben bekapcsolták a távhívásba (cross-bar), Dunavecse vonalait pedig ma is kedves postáskisasszonyok csomózgatják a Kiskőrös, illet­ve a Budapest felé futó szálakra. Hogy mit jelent ma s mit jelenthet a jövőben ez az aprónak tűnő „különbség” ? Nem nehéz megjósol­ni. Gyors változást a fejlesztés ütemében. Differenci­álódást! Dunavecse húsz évvel ezelőtt még a környék köz- igazgatási központja volt. Város nem lévén a régió­ban, esélye volt a gyors — tiszakécskei iramú — fejlődésre. Ha megépült volna a megálmodott duna­újvárosi híd, könnyen lehetett volna a „szocialista metropolis” Pestje. De nem lett. Az államigazgatás korszerűsítése után folyton vesztett pozícióiból. Má­ra annyit, hogy míg a szegényebb szomszéd községet a korszerű technika beköti hazánk s Európa infor­mációs vérkeringésébe, Csabonynál (a két falu ha­tárán), trombózist kaptak az „erek". A jövő szempontjából a telefonkorszerűsités alap­vető kérdés. Az önkormányzati törvény életbelépése után ugyanis jóval előnyösebb helyzetbe kerülnek azok a települések, ahol új, helyi bevételek megszer­zésére lesz mód. Például új, nyereséges vállalkozá­sok indulnak a községek területén. Nem föltétlenül I monstrumokra gondolok; milliárdos értékeket létre­hozókra. Az az önkormányzat lesz gazdag, amely helyet-otthont kínál kis, szolgáltató cégeknek, ösz- szeszerelő üzemeknek, miniműhelyeknek, szervező-, menedzseri irodáknak. Amelyek — érthetően — nem a méregdrága városi portákon kerestek telep­helyet maguknak. (A Dunamelléken kiváló adott­ság a főváros viszonylagos közelsége.) Ha ilyen szempontok alapján elemezzük a két településfejlesztési stratégiáit, előrevetíthető a jövő. Az ugyanis nem vitás, hogy egy vállalkozó — termé­szetesen saját érdekében — csak olyan helyen kér „letelepedési engedélyt", ahol mondjuk egy fővárosi, egy megyeszékhelyi vagy egy ausztriai hívásra nem I kell három-négy órát várakoznia. Ahol működhet telefax. Telefonon rendezhetnek konferenciát, egyeztető értekezletet; és a tav-szerződéskötés sem \ okoz problémát. I Az információ lényeges, gazdaságszervező elem. Így, ahol lehetőség volt (lehetett) a fejlesztésre, nem csak a több százezres megyei támogatást nyerték el a települések, hanem a jövőt is. Ahol ugyanis majd több forint folyhat be a kasszába, jóval több jut az infrastruktúra további fejlesztésére és a meglevő intézmények, kommunális üzemek fenntartására. Dunavecse és Szalkszentmárton között kerékpár­ral csak húsz perc az út. Mégis milyen nagy a távol­ság! Úgy tűnik, a Dunavecse, Solt, Harta, Kalocsa \ vidék jóval délebbre csúszott a térképen. Az ott lakóknak, sajnos, a nehéz időkben jóval nehezebb lesz. Fohászkodhatnak: „Telefonia, jöjjön el a te országod...” Farkas P. József

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom