Petőfi Népe, 1990. február (45. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-08 / 33. szám

1990. február 8. • PETŐFI NÉPE • 3 Fenn kell tartani képviselő-választás 1990 a kormány cselekvőképességét Néhány napja, hogy az Orszá­gos Tervhivatal és más főhatósá­gok, valamint a Soros Alapítvány által támogatott úgynevezett Híd- csoport szakértői megvitatták azo­kat a gazdaságpolitikai teendőket, amelyek megtétele elengedhetetlen ahhoz, hogy a gazdáság működés­képes maradjon,' a választások után megalakuló új kormány hiva­talba lépéséig tartó mintegy 100 napos periódus alatt. Mi várható a választások után; áthidalható-e a régi kormány hivatalból való távo­zása és az új hivatalba lépése kö­zötti időszak a magyar gazdaság- politikában anélkül, hogy ellen­őrizhetetlenné válnának a gazda­sági folyamatok? Erről kérdezte az MTI munkatársa Báger Gusztá­vot, az Országos Tervhivatal köz- gazdasági főcsoportfőnökét. Mindenekelőtt azokat a jogi ke­reteket kell tisztán látni, amelyek a jelenlegi Németh-kormány műkö­déséhez teremtik meg a feltételeket — mondotta a Tervhivatal vezető tisztségviselője. Nevezetesen: az al­kotmány úgy rendelkezik, hogy a hivatalban lévő kormány mindad­dig teljes jogkörrel működik, amíg az új parlament által választott ka­binet át nem veszi az irányítást. Az alaptörvényben olyan kitétel is szerepel, miszerint, ha a parlament megvonja a bizalmat a kormány­tól, akkor az ügyvivői minőségben működhet tovább. Ez azonban megszorításokat tartalmaz a kor­mány tevékenységére: ilyenkor a Minisztertanács nem köthet nem­zetközi’szerződéseket, és rendelete­ket is csak akkor hozhat, ha erre törvényi felhatalmazást kap. Eb­ből látható, hogy a kormány csak akkor maradhat cselekvőképes és irányíthatja a gazdasági folyama­tokat teljes felelősséggel, ha a vá­lasztások utáni új kormány hiva­talba lépéséig élvezi a honatyák bizalmát. Ez a bizalom azért fontos, mivel még az elkövetkező időszakban is az ország számára létfontosságú gazdasági intézkedéseket kell meg­hoznia a jelenlegi kabinetnek. Eb­ben az időszakban válnak ismertté — a többi között a vállalati mér­legbeszámolók alapján — teljes körűen az elmúlt, év gazdasági eredményei, amelyek esetleg gyors intézkedéseket tesznek szükséges­sé. Ugyancsak márciusig kötik meg azokat a nemzetközi magán­jogi és államközi szerződéseket, amelyek jelentős mértékben befo­lyásolják az egyes ipari ágazatok és a vállalatok működését. Mindezeket csak egy teljes mér­tékben cselekvőképes kormány tudja végrehajtani. Arról már nem is beszélve, hogy egy sor olyan in­tézkedést is meg kellene hoznia a Minisztertanácsnak, amely csak parlamenti támogatással lehetsé­ges, ilyen például a pénzügyi rend­szer megerősítése a struktúraváltás érdekében és a felszámolásról szó­ló törvényerejű rendelet módosítá­sa. Ha azonban a' parlament a vá­lasztások előtt megvonná a bizal­mat a Németh-kormánytól, vagy közvetlenül a választások után olyan helyzet alakulna ki, hogy —hosszabb időre—korlátozódna a kormány jogköre, akkor csak korlátozott lehetőség lenne a sür­gető gazdasági intézkedések meg­hozatalára. Ezért mindenképpen kívánatos lenne, hogy a jelenlegi kormány a választásokat megelő­ző és az azt követő átmeneti idő­szakban parlamenti támogatást kapjon. Ez is feltétele annak, hogy megőrizzük a gazdaság működő­képességét, elkerüljük a termelési kapcsolatok szétesését, és megőriz­zük a fizetőképességet. Minden­képpen gondoskodni kell arról, hogy az átmeneti időszakban fenn­maradjon az államigazgatási ap­parátus működőképessége, mert éppen ebben az időben lesz nagy szükség szaktudására. EGYRE RÖVIDEBB A KÖZÖS TAKARÓ IS A Félegyházi Demokratikus Ifjúsági Szövetség levele a város lakosságához A Fédisz Kiskunfélegyháza önálló ifjúsági szervezete. Nem vagyunk párt és nem is akarunk azzá válni. Vannak azonban csak politikai úton érvényesíthető érdekeink, ame­lyekért, ha kell^a pártokkal szemben is küzdeni fogunk. Mi mindig azt kaptuk válaszul, ha kértük a fiatalság sérelmeinek orvoslását: „Ti még ráértek, van időtök!” Pedig meg kellene értenie mindenkinek, a fiatalok érdekei ugyanúgy, mint a többi korosztály érdekei, nem söpörhetők a szőnyeg alá. Ezek csak itt és most érvényesíthetők. Tudjuk jól, az ifjúság múlandó, de az is, hogy érdekei csak lassan változnak. Ami nekünk ma fontos, az tegnap szülé­inknek, holnap gyermekeinknek, később unokáinknak lesz az. Nem véletlen tehát, hogy ezt felismerve az idősebb korosz­tályoktól is egyre többen csatlakoznak hozzánk. A nyugdí­jasoktól is sok segítséget kapunk. Tevékenységünkkel már kiérdemeltük városunk lakóinak rokonszenvét. Az elmúlt évben rendezvényeinket több ezren látogatták, pl. az alábbiakat: orgonakoncert, platánfutás, sítábor, Felegyházi Vasas—FTC öregfiúk mérkőzés, sci-fi klub, Volán Kupa autóverseny, Félegyházi Ifjúsági Napok, Szuper hűhó, barlangtúra. Ezenkívül diszkót, sportversenyt, gyermekműsort szervez­tünk Önöknek. De említhetnénk a város diákjai számára Kemencén rendezett táborainkat is. Mi tehát nemcsak beszé­lünk, de teszünk is valamit. Úgy tűnik, egyesek azt gondol­ják, hogy Önöket az győzi meg, aki nagyobb hangerővel tud agitálni. Mi ebben kételkedünk. 1989-ben választókörzetünkben ez nem így volt, és remél­jük, ezután sem lesz így. Az akkori időközi választásokon jelöltünk, dr. Garai István a leadott szavazatoknak mindkét fordulóban több mint a felét megkapta. Önök ezzel tudomá­sára hozták a világnak, hogy az üres szavaknál Kiskunfél­egyházán és környékén többet számit a reális program és a becsületes jelölt. A bizalom így érdemelhető ki. Ezért is jelöltük mi az Önök segítségével ismét dr. Garai Istvánt. Őt olyan embernek ismeijük, akire minden itt élő ember bátran rábízhatja képviseletét az ország házában. Fédisz ~ Kiskunfélegyháza A tízgyermekes Farkaséknál Fülöpszálláson A folyamatos áremelésekkel a tár­sadalomjelentős része máról holnap­ra 1 egyre nehezebb helyzetbe kerül. Nyomorognak a nagycsaládosok, az önhibájukon kívül munkanélküliek, a csökkent munkaképességűek, az öregek. Sokuknak nincs kire támasz­kodni, akik pedig több gyermeket ne­veltek, azoknak azért, hiszen fizetsé­gük a nincstelenség, az önfenntartá­suk is gondot okpz. A Fülöpszálláson élő Farkas Jó­zsef és Szabó Sára együttéléséből tíz gyermek születtett. Ezért a most 58 eves asszony soha „nem dolgozott”. A férfi segédmunkát vállalt. Tavaly júniusig Kecskeméten, a Baromfifel­dolgozó Vállalatnál udvaros volt. Ám a létszámleépítésnél hamar sorra került. Azóta éppúgy munkanélküli, mint a még otthon lévő fiú, aki 18 évesen csak segédmunkát .vállalhat, mert nincs szakmája. Jucika 17 éves. Ő a helyi cipőfelsőrész-készítő üzem­ben betanított munkás.. A legkisebb lány általános iskolás. így öten csak tengődnek. A többi gyerek már „kire­pült”. Nekik sem könnyű, a semmi-,, bői kezdték, s a gyerekek, azaz az unokák meg szaporodnak. * .4—A napokban Ilonka szorított ki a kosztpénzből egy ötszázast. A fiunk ugyanennyit adott. A harmadik egy zsák szenet hozott—mondja Sára asz- szony. — A napi egytálételhez, a vil­lany-, vízszámla fizetéséhez is pénz kel­lene. A kétszoba-kiskonyha megtol- dására korábban OTP-hitelt vettunk fel. Most a visszafizetéssel, összesen már4700forinttal,elmaradtunk.Nem a szándékon múlik. Miből? A hagyo­mányos mosógép—amit a szomszéd kiselejtezett és nekünk adott — sima vízzel nemigen tisztáz, pedig a kosz nem ehet meg bennünket. — Legalább egészség van? — Nekem gyógyszerből általában csak Algopyrin kell. Néha a derekam is vacakol. Sokat fáj a fejem. Csoda? Élettársam, a tíz gyerekem apja egészséges, de munkanélküli. A jó időben reménykedik, hátha kell kő­művessegéd. Eddig sehová nem vet­ték be. Vállalkozásba is fogna, szereti az állatokat. Csakhogy ahhoz is köl­csön kellene. Azt meg vissza kell fizet­ni. Az udvari körülmények nem any- nyira jók. Nincs mit pénzzé tennünk. Sokszor pedig napokig üres a bugyel- láris. Karácsony előtt már nem volt hova menni, a tanácstól kértem. Ad­tak pár ezer forintot, de nem járhatok a nyakukra. Amíg a gyerekek kiseb­bek voltak, kaptunk rendszeres neve­lési segélyt. El is ment rájuk. Szegény­ségben nőttek fel, de becsületesek. Meglennénk mi öregségünkre házas­ság nélkül is, ha lenne egy kis pénz. Csak pár ezer havonta. Nem va­gyunk igényesek. Elfogytak a tyúkok is. Henteshez be sem teszem a lábam. Jucikám dolgozik, minden fillérjét fe­léljük. 2700-at keres. Mitévők le­gyünk? Higgye el, á tíz gyerek mellett nem tudtuk ennyire, hogy mi a pénz­telenség. De nem is volt ilyen drága­ság. Ma meg öregségünkre... szegé­nyek, nagyon szegények vagyunk. Mielőtt a helyi tanácshoz indulok, visszanézek: a két kis szobában el­nyűtt, régi, csak a legszükségesebb bútordarabok. A kredencen „befo­gott” fehér galamb házilagos kalitká­ban: „Amint jobb idő lesz, elenged­jük. Sajnáltuk. A fészerben fagyosko- dott, beteg lehetett. Egy-két morzsa t Az öregek helyzete cseppet sem meg­nyugtató. Farkas József és Szabó Sára. (Méhesi Éva felvételei) jut neki.”—lehangoltan magyarázza elköszönően a háziasszony. Gyömbér Miklósné vb-titkár há­rom esztendeje Szabadszállásról jár át. — Mint mondta, otthon is szívügye volt a szociálpolitika. Gondolom, most jut bőven feladat... i —Való igaz. A 2800-as lélekszám- ból másfél ezer a munkaképes, az időskorú nyolcszáz. Közülük majd­nem négyszáz hetven éven felüli. A nyolcvan évet betöltötték százti- zenhatan vannak, az öregek 23 száza­léka külterületen él. —Ezzel szemben üres az óvoda... —így igaz. Egy esztendőalatt tizen­hat gyerek született. Ezért is készítet­tem el korábban azt á pályázatot, ami­vel az óvodából az idősek házának megvalósítását reméltem, illetve ah­hoz másfél millió forintot. Azonban a dicséreten kívül mást nem kaptunk. Mindent összevetve, akkor 3,5 millió forintra terveztük a beruházást. A két összeg különbözetét előteremtenénk. Most marad a falugyűlés, ahol felvet­jük, ki mit tudna felajánlani. — S addig mi lesz az öregekkel, a nehéz sorsúakkal? — Marad a területi szociális gon­dozás. Az öt házigondozó munkáját a vöröskereszt is segíti. Van szociális étkeztetés, a NIVA kocsi a legtávo­labbi részre is eljut. Majd félszázan rendszeresen kapnak ebedet. Ám a nagy terület miatt — a legmesszebb Kuriantópuszta, 15 kilométer—csak hétfon, szerdán és pénteken van ebéd. De aki kéri, dupla adagot kap. Sok a kilométer, fogy a benzin. — Mit bír el a költségvetésük, hogy a rászorulókon segítsenek, hiszen a létfenntartáshoz nemcsak ebéd kell? Életszínvonalunk romlását az is jól mutatja, hogy míg 1988-ban 800 ezer, tavaly egymillió-kétszázezer forintot adtunk rendszeres szociális segély­ként. Az idén másfél milliót terve­zünk. Ezenfelül az önhibájukon kívül átmenetileg nehéz helyzetbe kerülők­nek tavaly több mint félmillió forin­tot adtunk, ez 120 kiutalást jelent. Egyébként egy évben hat alkalommal adható rendkívüli segély. Az öregek megnyugtató ellátását, segítését azért itt, faluhelyen csak az említett újszerű szociális intézménnyel oldhatnánk meg. Ismét megpróbáljuk —7- hátha csoda történik... hiszen mieink az öregek—fejezi be nem túl nagy meg­győződéssel a vb-titkár. Reménytelensége érthető. A közös takaró is véges, ezzel szemben — úgy tűnik — a mindennapi megélhetést nehezítő áremelések végtelenek. így hát — sajnos — a fülöpszállási pél­dák sem egyedülállóak.Pidai Sára FUTAL DEMOKRATÁK SZÖVETSÉGE Ideiglenesen?... Sajtóhír: „A Szovjetunió és a Magyar Köztársaság kormá­nya közötti megállapodások alapján 1990. február l-jén és 2-án Budapesten tárgyalásokra került sor az ideiglenesen Magyarországon tartózkodó szovjet csapatok kivonásáról.” ■ ...Történelem: 1944 szeptemberétől 1945 áprilisáig a német haderőt apránként felmorzsoló, offenzívába átmenő szovjet csapatok elérték és megszállták Magyarországot, amely Né­metország utolsó szövetségeseként még hadban állt velük. Történelemkönyveink e megszállást a mai napig is „felszaba­dításként” tanítják, holott soha nem fordult még elő a törté­nelemben, hogy két ellenséges ország közül az egyiknek a másik által történő elfoglalását a behódoló nép részéről osztatlan lelkesedéssel fogadták volna. A magyaroknak a két világháború között kialakult kommunistagyűlölete ezt még- úgy sem predesztinálta. A szovjet csapatok a jaltai megállapodásnak megfelelően berendezkedtek az országban, jelenlétük pedig döntően be­folyásolta a politikai erőviszonyokat. A hatalomra kerülő kommunista diktatúra aztán a maga finom kis módszereivel könnyen megtalálta a megfelelő ideológiát ahhoz, hogy mi adjunk hálát a hősöknek a saját legyőzetésünkért. 1956-ban — úgy nézett ki 3 fordul a kocka. A Nagy Imre-kormány első döntései között szerepelt a tömegek egyik legfőbb követelése: a megszálló csapatoknak azonnali hatállyal el kell hagyni az ország területét. A szovjetek azon­ban a költözködést már akkor sem kapkodták el: a Kádár- rezsim hatalmának alátámasztására további'évtizedekre tar­tózkodási engedélyt adott számukra. A jelen: a Fidesz véle­ménye szerint nincsen szükség további tárgyalásokra. A tények eddig is tények voltak, csak nem lehetett azokat kimondani: a szovjet hadsereg majd fél évszázada megszáll­va tartja Magyarországot. Ennél hosszabb ideig csak az oszmán csapatok „boldogították” a magyar népet. Politi­kánkat azonban még akkor is szabadabban alakíthattuk, mint ebben a fél évszázadban, s a törökök legalább nem ünnepeltették meg velünk a mohácsi vészt. Azonnali és teljes függetlenséget akarunk Magyarország számára! A kormány egyoldalúan hozzon döntést a csapat- kivonásról, s annak határidejéről — mely legyen 1990 kará­csonya —, a kivonás mikéntjét, hogyanját és geopolitikai összefüggéseit vitassák meg a szovjetek egymás között. Nincs többé semmilyen indok, amely a megszállást elfogad­hatóvá tenné. Magyarország, a magyar nép új, szabad vilá­got kísérel meg létrehozni. Nincs szükség tehát hazánk terü­letén egy olyan ország katonáira, amely a konfliktusok meg­oldására többnyire ma is csak fegyverrel képes. Magyarországon egy orosz katona is sok! Nincs szükség többé az „elvtársi” segítségre. • Mi jó kapcsolatokra törekszünk a Szovjetunióval, de csak mint két független, szuverén állam kapcsolatára. A nyilvánosság erejével Szeretné tudni, hogyan lehet nagyon magasról nagyon kicsit esni? Ismerkedjen meg az ejtőernyőzés rejtelmeivel! Az ejtőernyős olyan személy, aki a politikai változások, a demokratizálódás miatt labilissá vált régi állásából menekül­ve (áthelyezve), biztosabb környezetbe akar kerülni. Több­nyire a pártapparátusba, államgépezetbe beépült apparátcsi- kokról, bürokratákról van szó, akik alól kezdett kicsúszni az addig biztosnak hitt bársonyszék. Egyszerre bepottyan. Hogy került ide? Honnan jött? Senki sem tudja, többnyire a vezetőség sem. El kell azonban fogad­ni, mert a sztálinista beidegződéseink azt diktálják, hogy felülről, a hatalom hétköznapi ember számára beláthatatlan magaslatairól jövő utasítások mindenki számára kötelezőek. Legfontosabb ismertetőjegyei (a teljesség igénye nélkül): Y —Elegáns, jól öltözött. Látszik rajta az anyagi jólét, az eddigi kivételezett helyzet. — Magabiztos, hiszen „elvtársai” eddig is minden bajból kisegítették. — Iskoláinak száma nem túl nagy, átlagos műveltsége ennél is alacsonyabb. Igazi tudománya az élősködés, a hata­lommal való visszaélés. — Csak jól fizető, magas pozícióval, sok hatalommal járó állásban tudja elképzelni magát. — Pozíciója megerősítésére megvannak a sajátos módsze­rei. Ezek közül legfontosabb a megfélemlítés és a megalázás. Áz évezredes erkölcsi, etikai normákat az asztal alá söpri, s kihasználva beosztottjai kiszolgáltatottságát, egzisztenciális bizonytalansággal fenyegeti a gerinces, nem eléggé behódoló munkatársakat. Megteheti, hiszen eddig az övé és a hozzá hasonlóké volt az ország, mi csak egyszerű alattvalók voltunk. Megtehette! De most már itt az ideje, hogy bátran, össze­fogva felvegyük a harcot ezekkel az emberekkel! Szűnjék meg végre a közel fél évszázados félelem! Kétjük, hogy aki e gyakori és sajnálatos jelenségre példát tud környezetéből felhozni, írja meg nekünk! Egyedüli esz­közünk jelenleg a nyilvánosság ereje, amivel leleplezhetjük őket, akik egy szabad és demokratikus társadalomban nem maradhatnak a helyükön. Címünk: Fidesz kecskeméti csoportja 6000 Kecskemét, Katona J. tér 8. fszt. 11. MIT AKAR A MAGYAR NÉPPÁRT? Világos beszédet! ________ A Magyar Néppárt (a Nemzeti Parasztpárt és az 1956-os Petőfi Párt utódaként) a nép szolgálatában, a nép érdekében kíván küzdeni, cselekedni. Tettekkel és nem szavakkal. (Pél­daként említjük, hogy míg mások egyeztető tanácskozáson egyeztetik, milyen sorrepdben, hány percig mondhatják el, mit kívánnak tenni a nyugdíjasokért, a Magyar Néppárt már meg is kezdte a kisnyugdíjasok munkaközvetítő-hálózatá­nak szervezését Kecskeméten. Mi tagadás, az egyeztető ta­nácskozásra mi is kaptunk meghívót. Nem volt időnk elmen­ni, nyugdíjasok ügyében jártunk el éppen. Bizony, a Magyar Néppárt képviselőjelöltjei így több száz ajánlócédulát elve­szítenek. Mégis azt mondjuk, többet ért a tett, az, hogy világtól elzárt külterületi szegényeken segítettünk á helyükbe vitt ruhákkal.) Belátjuk azonban azt is, hogy kell a szó is, az egyértelmű, világos beszéd. Mert a nép fék Mert a nép túlnyomó része nem érti, hogy lázadásával (az ajánlócédulák visszatartásá­val, a szavazás tervezett megtagadásával) saját sorsán nem javít. Ily módon azokat segíti hatalomra, akiket feltételezhe­tően legkevésbé kíván a hatalom. A Magyar Néppárt kéri a Választópolgárokat, adják le ajánlócéduláikat és szavazza­nak, mert csak így segíthetik hatalomra azokat, akik érdekei­ket kívánják képviselni. Tudjuk, nagy a hangzavar, nehéz eligazodni a pártok között, már csak azért is, mert sok az általánosító, ködös programnyilatkozat. A Magyar Néppárt közérthetően, világosan kíván szólni arról, hogy mit akar, hogyan. Más párt ezt programnak hívja. Mi magyarul akarunk beszélni, tehát nekünk nem programunk van, hanem célunk, szándékunk. Lesz, aki egyetért vele, slesz, aki nem. Mi arra számítunk, hogy sokan ismerik fel a Magyar Néppárt céljaiban saját érdekeiket, s mi rájuk, az ő támogatásukra számítunk. Állami tulajdon helyett tulajdonosok államát! A Magyar Néppárt vállalkozásbarát. Felkarolja, támo­gatja a szegényeket, segíteni óhajtja a már erejüket vesztett időseket, de tisztában van azzal, hogy jólét, gazdagság csak munkából fakadhat. Tisztában vagyunk azzal is, hogy ma a vállalkozás sokak számára sajnos gyanús, sokaktól idegen, mások pedig — a bátrak — ezernyi jogszabály, hivatal kor­látaiba ütköznek. A Magyar Néppárt elhatározott szándéka, hogy megküzd a vállalkozásokat fékező bürokráciával. Amely sanda szem­mel azt vizsgálja, mérlegeli — jelenleg — miként tiltson, ahelyett, hogy segítene. Példával érzékeltetve: a KPM ma­gánkézben lévő mikroautóbusznak nem adhat engedélyt ar­ra, hogy külterületi lakosok menetrendszerű szállítását vé­gezze. Á Volán Vállalat és a tanács (pontosabban tanácsi apparátus) hozzájárulásával igen. A miértre bizonyára akad hivatalos magyarázat szép számmal. A Magyar Néppárt véleménye szerint viszont idő és pénz az egyszerűt bonyolíta­ni. Ha vállalkozó van, jármű van, fizető utas van, akkor nincs gond. Az állam (a tanács) dolga pusztán legyen annyi, hogy mint minden személyi szolgáltatásra, mérsékeltebb adót állapítson meg. Az állam (bíróság) dolga lenne az is, hogy ha a vállalkozó tevékenységével kárt okoz, akkor térít­tesse meg a kárt a károkozóval. (Aligha kell bizonygatni, ma milyen keserves, sőt reménytelen egy ilyen jellegű kártérítési per!) A tulajdonos tehát felelősséget vállalva szabadon rendel­kezhessék azzal, amije van, az eszközével, a pénzével, az eszével, a két keze ügyességével — ez a Magyar Néppárt szándéka. Valódi tulajdonosok legyenek a munkások is! A Magyar Néppárt tisztában van azzal is, hogy mindenki nem lesz önálló vállalkozó. Ez nem baj. A baj, a bajok forrása az, ha mint jelenleg, túl sok a bérmunkássá vált, önálló gondolkodásról leszoktatott, áldemokráciával félre­vezetett dolgozó. A megfoghatatlan állam helyett az üzemek, a gyárak tulajdonosai legyenek valóban az ott dolgozók. Legyen jogúk eldönteni, hogy ki a vezetőjük (figyelem, a mostani vállalati tanácsok tagjainak a felét a vezető jelöli ki!), hogy mit termeljenek! A dolgozók béréről ne fent az Országos Tervhivatalnál, az Állami Bér- és Munkaügyi Hi­vatalnál, a legfelsőbb szakszervezeteknél tárgyaljanak, vitáz­zanak, hanem az üzemekben. Egyetlen munkásnak sem lehet érdeke, hogy holnap, holnapután ne legyen munkája, hogy csődbe menjen a gyár. Számolni a munkások is tudnak. Rájuk kell tehát bízni, hogy hogyan gazdálkodjanak a költ­ségek terhére a munkabérrel, az eszközökkel, a nyersanyag­gal. Semmilyen kényszer (bér túllépése miatti büntetőadó) felülről ne akadályozza a döntést. A munkahelyi közösségek döntésének egyetlen szabályozója lehet: a gazdaságosság. * * * A Magyar Néppárt legközelebb arról kíván szólni, hogyan képzeli el a társadalmi megbékélést a magyar falvak, a ma­gyar parasztság történelmi „perében”: a földkérdésben. A Magyar Néppárt „BACS-KUNSÄGI” szervezetének Választási Bizottsága

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom