Petőfi Népe, 1990. február (45. évfolyam, 27-50. szám)
1990-02-22 / 45. szám
4 0 PETŐFI NÉPE • 199«. február 22. ROSSZKEDVŰ ÁLLATTARTÓK — PISTI KŐMŰVESNEK KÉSZÜL Kéleshalmi vágyak, remények K éleshalom a megye kisközségei közé tartozik. Ezer körüli lélekszámú lakosságának többsége a közeli Jánoshalmán talál munkát, illetve a Termelőszövetkezetek Közös Vállalata sertéshizlaldájában, valamint gépműhelyében, amely a kistelepülés határában van. A hétköznapok egyhangúak. A délelöttök különösen csendesek, néhány asszony vagy idős ember ballag olykor ,az utcán. Szinte valamehnyien a boltba mennek.1 Itt cserélik ki legújabb információikat, panaszolják egymásnak, mi fáj, mi nem jó, és persze kivel mi történt. * Még most is szóba kerülnek a csaknem hónapja volt falugyűlésen történtek. Például a művelődési ház ügye. Nekem is elmondja Nagy Éva, aki boltostanuló. — Tízezer forintot ígértek, hogy a nagyterem parkettjét rendbe hozzák, lesz színes tévé és hangfalakat is vesznek. De mi csak akkor hisszük, ha meglesz ... Sok az ígérgetés. Jó bálák vannak itt, eljönnek a környékbeliek, még Császártöltésről, Imrehegyről is, csak hát ritkán. A művelődési házról egy asszonynak az jut eszébe, hogy fia az utóbbi bálon rosszul lett (persze hogy az italtól), hányt... „Csúnya dolog, hogy kihívták a rendőrt” panaszolja, „mit kell ebből ekkora ügyet csinálni, kifizettük volna a takarítást”. Egy másik asszony magánélete sérelmeit, férjével való ci- vakodásait magyarázza. Azt is hallom, hogy a sertéstrágyabűz miatt perpatvar kerekedett családok, szomszédók között, de elült a vihar. Elmondják, hogy valakik azt terjesztik: tíznél több sertést nem tarthat egy család, mintha, ez „szabály” lenne, .holott nem is igaz, csak az irigység és a megfélemlítés miatt teszi ezt, aki terjeszti. Az is szóba került, hogy a közelben lévő jégesőelhárító rakétakilövő állomást megszüntették és hat ember marad munka nélkül. Egyébként nincs munkanélküli a faluban (csak munkakerülő), aki dolgozni akar, el tud helyezkedni, vagy vállalkozásba is kezdhet. A „miből és hogyan élnek itt az emberek?” kérdésre a válaszok figyelemre méltóak. Legtöbben sertést tartanak. Az átvételi ár alacsony, 68 fórintot kapnak kilójáért, s azt rebesgetik, hogy még kevesebb lesz. Nincs kedvük az embereknek a hizlaláshoz,' Horváth Lászlóné tápboltvezető szerint fele táp sem kel el, mint tavaly ilyenkor. Az angóranyúl-tenyésztés is befulladt. Pörzsöltné meg a szomszédja tart ki — már amennyire bír. * A'Kossuth utcában takaros kis családi házban találom meg Pörzsölt Istvánt és feleségét. Nem boldogok, hogy az angóranyulakról érdeklődőm. Ki- kocsizunk a jó kilométernyire lévő nyúltelepre. Az Imrehegyi Új Elet Szakszövetkezet parlagterületén épült három jó hosszú öl közül már csak az egyikben tartanak nyulat. A felében Pörzsöltné, a másik részében a szomszédjuk. Az épület „előszobájában” zsákokban lenyírt gyapjú, a másik részében a takarmány meg eszközök, ami a takarításhoz, nyíráshoz kell. Belépünk a meglehetősen szagos ólba.- Hatszázhúsz nyúlunk, van — mondja Pörzsöltné —, mi szaporítottuk, de hát nincs keletje a nyúlszőrnek, nem pároztattunk. Amióta 910 forint lett mázsányi táp ára, azóta különösen nagy gond van a nyúllal. A gyapjú ára nem emelkedett, most is 1700 forintot adnak az első osztályú kilójáért. Egy- egy nyúlról 16—20 dekát vágunk. — A berendezést a szövetkezet adta, amikor elkezdtük 1986 tavaszán a tenyésztést, de azóta már nullára íródott, letörlesztettük — folytatja a félj. — Az ólra vagy háromszázezer forintot költöttünk, de részben magunk építettük. Igaz, egy év alatt megtérült az épület, de hogy ezután tudunk-e tartani benne nyulat vagy sem, az még a jövő titka... Kékrókát is tenyésztettek a nyúl- épület mellett, egy elkerített részen, de azt már abbahagyták. Nincs piac a bundájára... A mellettük lévő két épület üresen áll. Azok tulajdonosai felszámolták az angóranyúl-tenyésze- tüket. Megpróbálták aiz épületet másra • használni, volt, aki pulykát tartott. Azt hallom, a szomszédok eléggé tanácstalanok, hogy végül is mit csináljanak, mint ahogy Pörzsölték is. Reménykednek, hogy csak lesz kereslet a gyapjú iránt, ugyanakkor a magukrahagyott- ság, a bizonytalanság érzése is el-elfog- ja őket. Pedig hosszabb időre tervezték a nyúltenyésztést, az épületek mellé szilvafákat ültettek, ha megnőnek, a lomb árnyékot vessen az ólra. * Elbúcsúzva a Pörzsölt házaspártól, még bekukkantok a boltba, ahol Gyet- vai Imréné bosszankodik, hogy még nem hozták meg a kenyeret, pedig mindjárt dél lesz, az asszonyok meg várják. Egyéb napi cikkből megfelelő a választék. Igaz, felvágott, szalámi nincs, a boltvezető nem is rendel, télen az ilyesminek nincs Jceletje. Minden házban disznót vágnak, s míg az kitart, nem kell az ilyesmi. Meghallom, hogy arról beszélnek, talán már az ősszel visszahozzák az ötödik és hatodik osztályt. Most csak az 1—4. osztályba járó gyerekek tanulnak a bolt melletti iskolában. Bekopogok az iskola egytantermes osztályába, ahol'összevont tanítás folyik, éppen hangosan olvas egy kislány. Herédiné Hornyák Erzsébet tanítónő meglepődik, hogy idevetődtem. — Tényleg szó van arról, hogy ősszel két osztállyal bővülünk, később talán az alsó és felső tagozatosok is helyben tanulnak, s nem kell kollégiumban lakni a gyerekeknek Jánoshalmán, vagy mindennap bejárni. Az iskolában van tornaterem, a többi szobát óvodások lakják. Biztosan meg lehetne oldani, hogy nekik is legyen hely és az iskolá- * soknak is. A tanítónő Szívesen hozzájárul, hogy nyolc tanítványával beszélgessek. A nebulók hamar belemelegednek és újságolják: két-három disznót vágtak (egyikük kivételével) szüleik ezen a télen. Ennivaló bőven van. De mit szeretnének, ha még lenne Kéleshalmán? Ádám Pisti játékboltról, Huszár Timi illatszerboltról álmodik, Somoskövi Edit színházat, Körmöczi Móni gyermekmozit szeretne. Horváth Vera papírboltot, hogy ne kelljen ceruzáért, festékért Jánoshalmára menni, meg péküzletet, mert mindig későn jön a kenyér... S hogy maguknak mit kívánnak, és mik szeretnének lenni, ha nagyok lesznek? Többjüknek biciklire fáj a foga, a Pistié meg számológépes órára, egy kislány cicát emleget... Csapong a fantázia, de nem úgy érzem, hogy a fellegekben járnának. A pályaválasztásban sem. Pisti kőművesnek készül, első mesterművét, udvarukon a játékházat, már felépítette. Jocó építész, Árpi magángazda akar lenni, Vera meg cukrász. „Mert nagyon szeretem az édességet” — teszi hozzá huncutul nevetve. S amikor megkérdem: „Kéleshalmán nyitnál üzletet?” Gondolkodóba esik, száját is húzza: „Igaz, hogy itt nincs, de azért inkább a városban, ott többen veszik a süteményeket...” Megmosolyogjuk üzleti szellemét. 0 Nyolcán tanulnak a kéleshalmi iskolában. Csabai István 0 Pörzsölt Istvánná: nincs keletje a nyúlszőrnek. MI LESZ A CIGÁNYSÁGGAL? Látogatóban Köves Józseféknál Kiskunhalason is megalakult, mintegy ötven taggal, a Magyarországi Cigányok Szociáldemokrata Pártjának szervezete. Az öttagú elnökség egyhangú szavazással Köves József papírgyári munkást választotta titkárnak. Eddig a hír, amely talán korszakos jelentőségű lehet abban a városban, amely látszólag nagyon sokat tett a cigányságért. Felszámolta a Harangos téri putrisort, kedvezményes kölcsönökkel lakáshoz, családi házhoz juttatta a városban a cigány- családok százait. Ugyanakkor nagyon sojr gondot, terhet is vett ezzel a nyakába, naponta fellángoló indulatok színterévé téve a lakótelepeket vagy egyes városrészeket. A lakásokkal, s az időnkénti segélyekkel ugyanis kimerült a gondoskodás, s a szerencsésebb kivételektől eltekintve, a beköltöztetett családok nagy része nem volt képes beilleszkedni a lakóközösségbe, hanem rövid idő alatt az utca, a ház süllyedt le az igénytelen putrisorok színvonalára. Ma Halason létkérdéssé vált a cigányság problémájának megoldása — így fogalmaztak a város pártjainak, szervezeteinek kerékasztal-tárgyalásán. Az említett hír nyomán kérem Köves Józsefet beszélgetésre. Otthonába invitál. ■ ^-Tizenöt éve dolgozom a Papíripari Vállalatnál, mint targoncavezető — ahogyan ezt mondja, az évek számának hangsúlyt ad. — Nehéz volt, bizonyítanom kellett, méltó vagyok arra, hogy befogadjanak. Sokkal többet kellett nyújtanom, mint egy magyarnak, hogy elhiggyék, nem lopok, nem hazudok. — Az a baj, tudja—szól közbe Margitka, a felesége —, hogy mindnyájunkat egy kalap alá vesznek, hiába dolgozik becsületesen az ember. —Mi mind a ketten nagyon lentről indultunk—VPWÍ vjs?za a s?ót férje-—A? én édesapám nem tudott mást adni, mint éppen csak a fagytól meg az éhenhalás- tof megóvni bennünket. Földes' szobá- ’ ban három gyerekkel tengődtek a szüleim. Dehogy gondoltak ők arra, hogy taníttassanak. A becsületet, tisztességet tőlük kaptam. Mindig arra vágytam, hogy az én gyerekeim különbül éljenek. Ez hajtott előre—körbemutat a szépen berendezett, patyolattiszta lakáson, jogos büszkeséggel. Margitka közben kávét tesz elénk és boldog, hogy gyönyörű szobanövényeit dicsérem. —Úgy babusgatja őket, mint a gyerekeit — mondja nevetve a félje. — Ez a mániája, meg a takarítás. — Az én gyerekeim nem is járnak koszosán, rongyosan—simítja meg az asz- szonyka az egyik kislány haját, mert az öt lány közül egy-kettő mindig körülöttünk cicáskodik. A legnagyobb most nyolcadikos, kereskedőnek készül, anyja el is búcsúzik tőlünk, szülői értekezletre siet. — Művészien oldja meg a gondjainkat — dicséri asszonyát a férje. — Én nem is tudom, hogyan bírja a rengeteg OTP-törlesztés mellett beosztani a pénzt, hogy mindenre jusson. —Mennyiből élnek ? — A családi pótlékkal együtt húszezerjön össze, s vagyunk rá heten. Hát, ebből nyaralásra mar nem telik. Pedig a gyerekeim azért ácsingóznak, hiszen hallják a többiektől, hogy erre meg arra jártak a nyáron, de hát mi azt már képtelenek vagyunk kigazdálkodni. —Hogyan adta afejét politizálásra ? —Én ebbe csak úgy belecsöppentem. Tudja, nekem mindig az volt a véleményem, hogy van a könyvek politikája meg az élet politikája. Hát én ezt az utóbbit folytattam eddig, mert csak ehhez értek. Ott, a gyűlésen meg, gondolom, azért választottak meg, mert a többi szegénykém még ki sem tudja fejezni magát. Éljöttek — s ez már nagy szó —, mert reméltek valamit, hogy segélyt kapnak, vagy mit tudom én, kíváncsiságból. — Maga miért ment el? —. Hát nem azért, hogy titkár legyek. En nagyon szeretném, ha végre HaláSon is lenne valami változás. Figyeltem én, láttam is, hogy akarnak segíteni rajtunk, a jószándék megvolt, de a cigányok mégis mindig elnyomottak voltak, s ezen nagyon nehéz változtatni. Adlak lakást, van bölcsőde, de nem tudtak a bajok közepébe nyúlni. Ezek a segélyek csak arra jók, hogy minél előbb megszabaduljanak a cigánytól. Adják, hogy menjen már minél hamarabb el onnan. De hogy azt mire fordítja, hogy a lakással mit kezd, annak mar nem néztek utána. Nem kérték számon rajtuk. Pedig a cigánnyal úgy kell bánni, mint a gyerekkel. Szeretni es nevelni, ha kell, fegyelmezni. Szóval, nem így kellene ezt a segélyt adni. —Hogyan? — Nézze, én nem vagyok taflwU.etn- ber. Én csak érzem, hogy ez így nem jó. Itt, Halason az is báj, hogy nincsenek tanult; értelmiségi cigáhyok'.'Pedig'a'zfér- telmiség sokat tehet, a munkásembert fel tudja emelni. — Úgy gondolom, elsősorban a cigányságnak kell önmagát szervezni, nevelni, mert talán mástól eisern fogadják a beleszólást. — Pedig ez külső segítség nélkül nem megy. Ötletekkel, javaslatokkal teli vagyok én, de hogy ezeket hogyan lehetne megvalósítani... — Például? — Legelőször ezt a Harangos téri kocsmát szüntetném meg, klubot csinálnék belőle. A klubra szükség van, hogy összejöjjenek, s megtanuljanak szórakozni, másképp viselkedni, mert most a kocsma az egyetlen szórakozásuk, s ott jót nem tanulnak. S éppen azért csinálnám ezt a Harangoson, mert odajárnak, odaszoktak. De elvárni tőlük, hogy megmosakodjanak, rendesen felöltözzenek, s cserébe szórakozást adni nekik! Azoknak a gyerekeknek pedig, akiknek a családjára nem tudunk hatni, akiket nem lehet jobb belátásra bírni, kollégiumot adni, hogy megfelelő környezetbe kerüljenek legalább hétközben. Én úgy érzem, Halas ilyen szempontból nagyon el van maradva. Mert mondhatják azt, hogy mi adtunk már, mégsem változott semmi, még rosszabb a helyzet, mint volt azelőtt, de ez olyan folyamat, ami most elindult, ami még nem volt eddig Kiskunhalason. Ezért kellene ezt segíteni. Szeretném, ha máskor is eljönne — mondja búcsúzóul!-^Vs többször írna rólunk, megírná, hogy mennek a dolgok, mert ebben az újság is nagyon sokat segíthet. Hajós Terézia SZOCIÁLIS FEJKVÓTA A megyei tanács végrehajtó bizottságának legutóbbi ülésén elhangzottakkal kapcsolatban — egy újságírói kérdésre válaszolva — dr. Ligeti Zsuzsanna megyei főorvos kijelentette: nem biztos, hogy a szociálpolitikai feladatok végrehajtását segítő központi támogatás — normatív finanszírozás — elégséges lesz a sürgető szükségletek megnyugtató kielégítésére. Újszerű elosztásról van szó, ezért részletesebb magyarázatrá szorul: milyen mértékű az a központi szociális juttatás, melyet az 1990. évi költségvetési törvény határoz meg? A megyei tanács egészségügyi és szociális osztályának tájékoztatása szerint az állami elosztás az alábbi normatívák szerint történt: Az egész lakosságra jutó támogatás fejenkénti összege 1170 forint. (Ebben benne van a felnőtt-, valamint a gyermek- és az ifjúságvédelem segélykeretének az 1,1 milliárd forintos növelése is). A rendszeres szociális segély felső határa SS0 forinttal emelkedett január elsejétől. A norma a rendkívüli segélyösz- szeg 25 százalékos növelését tartalmazza. Javasolják, hogy a rendkívüli segély egy személynek egy alkalommal kiutalt összege ne legyen kevesebb a rendszeres segély egyhavi összegének a felénél. Ez tartalmazza a méltányossági alapon megállapított, közgyógyellátási igazolványok fejében a társadalombiztosításnak befizetett összeg fedezetét is. Indokolt a gyermekvédelmi célú, rendszeres nevelési segély 25 százalékos emelése. A központi keretből 120 millió forinttal növelik a mozgássérültek gépkocsi- üzemanyag-használatának támogatását, ami ellensúlyozza a január 8-ai benzináremelést is. A 2—13 éves korú állandó lakosokra további 3230, a 60 éven felüli állandó lakosokra pedig 3230 forint fedezet szolgál fejenként. Az idősek területi gondozását, valamint a szociális étkezési igényeket ebből az összegből kell biztosítani. Az intézményt fenntartó tanácsokat az alábbi normatívák illetik meg: a szociális intézmények egy eltartottjára 115 ezer forint, (szakosított otthonok esetében 127 ezer forint), az egészségügyi gyermekotthonok normatívája 140 ezer forint. A gyermek- és ifjúságvédelem egy ellátottja után 198 ezer forint jár. A gyermek- és ifjúságvédelmi célú pénzösszeget az önálló életkezdés támogatásának, a nevelőszülői díj összegének emelésére, a nevelőszülők számának növelésére, a családgondozói és az utógondozói hálózat zavartalan működtetésére, valamint az intézeti, állami gondozott kiskorúak ellátásának javítására kapják a helyi tanácsok. S végül a szociális ellátásban dolgozók 16 százalékos bérfejlesztésére, a személyi feltételek megtartására, továbbá gyermek-, ifjúság- és felnőttvédelmi pályázatok jutalmazására szolgál az úgynevezett tanácsi központosított előirányzat. Hogy mindez mire lesz elegendő? A gyakorlat igazolja majd. Bizonyos, hogy településenként (településkategóriákként) változik ennek a megítélése. R. M.
