Petőfi Népe, 1990. február (45. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-19 / 42. szám

1990. február 19. • PETŐFI NÉPE • 3 HALADÁS tALADÁS ÉS ZTONSÁG BIZTONSÁG ftfwr K»«'' r! Szabad Demokraták ül Szabad^Demokratak Ipj] íi Vila»xlÄMr«t MprtíeldjelMlK ). Váluztókfirzct %vi.ciöjcinujc bfkin koncert ÖKÖLVÍVÓ OKÖlvivó „VÁLASZTÁSI ETIKAI KÓDEX 21. A felek tartózkodnak egymás plakátjainak és. egyéb ábrázoló propagandaanyagainak eltávolításától, eltorzításá­tól és a plakátok elhelyezésére alkalmas helyek kisajátításá­tól. Ez utóbbi tilalom megszegője nem kifogásolhatja, ha érintett plakátjait — a feltétlenül szükséges mértékben — mások saját plakátjukkal átragasztják. Egyéb esetben a plakátok átragasztása tilos. 22. Plakátot magántulajdonban álló épületre vagy kerítés­re esők a használó hozzájárulásával szabad elhelyezni. . 25. A választásra fordítható költségvetési támogatás fel- használásánál a felek figyelemmel vannak a takarékosság szempontjaira," (Tóth Sándor képei Kecskeméten készültek) NYITÓELŐADÁS BAJÁN Jubileumi rendezvénysorozat A MTESZ Bács-Kiskun megyei szervezetének jubileumi esztendeje az idei. Éppen 25 évvel ezelőtt jött létre a műszaki és természettudományos értelmiséget tömörítő megyei szer­vezet, amelynek tagegyesületei több ezer előadást, kiállítást, szakmai találkozót Tendeztek és szerveztek. Az aktuális gaz­dasági témák megtárgyalása és az információcsere mellett, a központi szervezet hallatta szavát kormányzati körökben is, javaslataikat, észrevételeiket általában figyelembe vették. Gazdasági nehézségek miatt—mivel a támogatások csök­kentek, részben megszűntek — nincs könnyű helyzetben a megyei szervezet, de ennek ellenére mindent megtesznek, hogy Kecskeméten a Tudomány és Technika Háza működ­hessen és otthona, szakmai találkozóhelye maradjon a me­gye műszaki és természettudományos értelmiségieknek. Er­ről is beszélt dr. Horváth György megyei elnök a múlt héten tartott kibővített végrehajtó bizottsági értekezleten, ahol dr. .Bozsó Ferenc, a tudományos tájékoztatási tanács titkára a jubileumi év jegyében is tett javaslatot az idei -f**; ugyancsak 25. — műszaki hónap rendezvénysorozatának programjára. A minden év tavaszán sorra kerülő előadások, kiállítások tavaly is sikert arattak. A tagegyesületek félszáz rendezvé­nyére — ezekre a megye mintegy húsz településén került sor, valamennyi városban tartottak előadás^ —' több mint háromezren voltak kiváncsiak. A vállalkozásokról, a gazda­sági lehetőségekről cseréltek eszmét az „Erőforrásaink szám­bavétele és mozgósítása” cím jegyében. A bizottsági ülésen jelenlévők egyetértettek abban, hogy az idén a környezetgazdálkodás lesz a fő téma, s a rendez­vénysorozatot április 20—május 20. között tartják. Megálla­podtak abban is, hogy Baján kerül sor a nyitó előádásra, amelyet mintegy 40-50 követ. Ezeken szó lesz a levegő, a talaj, a vizek tisztaságáról, a hulladékhasznosításról és táro­lásról, a hatósági ellenőrzésekről és a bírságolásról is. Ez utóbbi témakörben a bírság összegének sorsát ugyancsak ki akarják tárgyalni. Az értekezleten hozzászólók szerint, ebből a pénzből a költségvetés nem juttat (vagy csak filléreket) vissza környezetvédelmi beruházások létesítésére. A megyei szervezet 25 tagegyesületének képviselője döntött arról is, hogy külön előadáson foglalkoznak a Kárpát medence kör­nyezetvédelmével, egyebek mellett a radioaktív hulladékok tarolásával. Az értekezleten szó volt az idei munkátervről, a nemzetkö­zi kapcsolatokról—amelyek eléggé beszűkültek, gyakorlati­lag csak a szabadkai testvérszervezettel élő az együttműkö­dés —, valamint az egyesületek titkárait felkértek, hogy a kiemelkedő munkát végző tagok közül MTESZ-díj elisme­résre tegyenek javaslatot. , Cs. I. Bundáról ezúttal nincs szó Egy bajai olvasónk hosszú levelet irt szerkesztőségünknek. Azt kérte, jáijunk utána, hogy igaz-e, amit híresztelnek, s ha nem, nyugtassuk meg. — Hogy miről? A Bajai Eötvös József Tanító­képző Főiskolán megüresedett a gazdasági igazgatói állás. Pályá­zatot hirdettek, melyre több jelentkező közül egy MiSZMP „ejtő­ernyőst” — Erdős Lászlónét — választottak ki. Vajon most is a felső kapcsolat a döntő, s nem a rátermettség és az iskolázottság? — kérdezi a levélíró. A pályázat menetéről dr. Juhász Károly főigazgató készséggel tájékoztatott. — Bár mindenben a legszabályosabban jártunk el, mégis örü­lök, hogy megnyugtathatom a közvéleményt, eloszlathatom a kétségeket. A Művelődési Közlöny 1989. évi 22. számában pályá­zatot hirdettünk az intézetnél megüresedett gazdasági igazgatói álláshelyre, mely január 1-jével lett volna elfoglalható. Tekintet­tel, hogy a november 20-ai Közlöny csak december közepén érkezett meg hozzánk, a jelentkezési határidőt január 15-éig meg­hosszabbítottuk. E napig négy pályázat érkezett, majd egy nap­pal később még egy, melyet szintén elfogadtunk ugyan, de előre­bocsátom, hogy nem az ötödik pályázó kapta meg az állást. — Hogyan történt a döntés előkészítése? — Állásfoglalást kértünk a munkahelyi kollektívától, a szak- szervezetektől, végül pedig a főiskolai tanács ülésén ütkos szava­zással született meg a döntés. Erdős Lászlónéra esett a szavaza­tok többsége, és ez megegyezett a munkahely közvetlen dolgozói­nak egyöntetű véleményével, azokéval, akik Erdősnével három évig együtt dolgoztak. — A többi pályázó talán nem felelt meg a meghirdetett feltéte­leknek? — Bele kellett nyugodnunk, hogy egyetemi végzettségű pályá­zó nem jelentkezett, illetve egy igen, de az illető nem közgazdász, hanem mérnöki szakon végzett, így eleve hátránnyal indulhatott a pénzügyi jellegű állásnál. Két pályázónak az előző munkahe­lyen volt magas fizetése, 30, illetve 27 és fél ezer forint, ezzel a főiskola nem vehette fel a versenyt. — Mi döntött végül Erdős Lászlöné javára1 — A régi munkatársak kedvező véleményén kívül az, hogy 12 évet dolgozott felsőoktatási pénzügyi munkakörben. Egyébként soha nem volt párttag, és nem az MSZMP, hanem a Tolna Megyei Tanács egészségügyi osztálya a munkahelye. — Ezzel tehát megoldódott a pályázat sorsa? — Részben. Három pályázó anyagát visszaküldtuk, jelentkezé­süket megköszönve, Erdős Lászlóné pályázatát felteijesztettük minisztériumi állásfoglalásra. A második legtöbb szavazatot ka­pott pályázót lehetséges tartalékként kezeljük, és a minisztérium válasza, után értesítjük a végleges eredményről. Sajnálom, hogy a tisztelt levélíró nem kérésén meg aggályával, hiszen a felvilágo­sítást készséggel megadtam volna. A további fejleményekről sze­mélyesen is készséggel tájékoztatom a Petőfi Népe olvasóit. ' . - Gál Zoltán _________.______________________*_______________ K ÉT TELEFON MELLETT MEG IS LEHET HALNI —1 rif— Öregedő Öregcsertő Alig több mint ezer lelket szám­lál Öregcsertő, ez a kis falu Kalo­csa mellett. Helyzete hasonló más kis településekéhez. A támogatás kevés, fejlesztésekről nemigen le­het szó. Közben pedig elöregszik a falu. A fiataloknak már nem kínál elég munkalehetőséget, a szórako­zásról nem is beszélve. A község­ben 282 hatvan éven felüli él, s nagyon kevés gyermek születik: mindössze százhuszonöt a két és 13 esztendő közötti életkorúak száma. Az aprócska tanács helyzete sem könnyű. Kevés a pénz, a központi támogatás. Amit kapnak, annak legnagyobb része a bérekre megy el. Esetleg valami nagyobb beru­házásba belefogni? Szinte elképzel­hetetlen. Honnan? Miből? A la­kosság pénzéből? A személyi jöve­delemadó miatt éppen eléggé bele­nyúltak az emberek zsebébe. Min­denki örül, ha maga és a családja elboldogul valahogy, nemhogy még a tanácsi költségvetést támo­gassák. így is vannak olyanok, akik a szociális segélyt is igénybe veszik. A többségük idősebb, s az öregségi nyugdíja nem éri el a 3990 forintot. Ők harmincán átvehetik a rendszeres segélyt. Nincs üres hely az idősek klubjában, s a házi szociális gondozónő még húsz idős embernek viszi ki az ebédet. Csakhogy kicsi a falu, az embe­rek ismerik egymást, s ahogy az már lenni szokott, nem mindenki ért egyet a juttatásokkal. S általá­ban nem az, aki kapja. Mondják, ez meg ez átveszi a segélyt, aztán első útjg-a postára vezet. Van neki megtakarított pénze, de még tartja a markát! Vajon melyik másik tele­pülésen nem hallani ilyet? Tavaly januárban a tanács szo­ciális bizottságot hozott létre a se­gélyek elbírálására. Ám így sem találkozik mindenki megelégedésé­vel a közös döntés. A bizottság tagjai pedig igencsak húzódoznak már e megtiszteltetéstől. Kényel­metlennek érzik a feladatot. Hi­szen nemcsak azért nézhetnek rá­juk ferde szemmel, ha valaki ka­pott, de az sem dicséri őket, aki kért, ám nem látták rászorulónak, így nem véletlen, hógy az egyik tanácstag úgy érzi, azért van rájuk szükség, hogy—úgymond — neve legyen a gyereknek. Sőt, az egyik résztvevő szerint e bizottságosdi- ban az a jó, hogy így nem egy, hanem öt embert szidnak. Ráadá­sul két alkalommal, amikor az érintetteket nem látták a segélyre rászorulónak, a vb-titkár felülbí­rálta a döntésüket. Mondván: a törvény betűi szerint megadható a juttatás. Szóval, nem könnyű a bi­zottság helyzete. Végül is a február közepén tartott vb-ülésen úgy dön­töttek, mégis marad ez a megoldás a maga népszerűtlenségével együtt, és a nyári tanácsi választások után majd döntenek a további sorsa felől. Szerencsére azonban még el­mondhatjuk, hogy a kis települé­sen sok családban él a hagyomány. A szülőkről gondoskodnak a gye­rekek, ha még a maguk számára is szűkös a megélhetés. Falu a kisfaluban a 6 kilométer­re lévő Csomapuszta, 125 lakosá­val. Itt sem-kevés az idős ember, ám legyen öreg vagy fiatal, szüksé­ge lehet segítségre. S ne adja isten, hogy sürgősen! Mert bizony a két telefon mellett akár meg is halhat a rászoruló, mire vonalat kap. Mi­nap egy asszony rosszul lett. Men­tő kellett volna, de azonnal. Csak­hogy képtelenek voltak kapcsola­tot teremteni a külvilággal. Hiába futott össze a kisközösség apraja- nagyja, tehetetlenül kellett szem­lélniük a beteg asszony szenvedé­sét. Míg végül aztán a félje, kigya­logolva főútra, egy katonai teher­autót leállítva jutott el segítséget kérni a faluba. Pedig évek óta ost­romolják a postát, ám mindeddig semmi sem történt. Márpedig ezek a dolgok elvehe- tik az ember kedvét a falusi, tanya-, si élettől. A gyerekek, akik már kevésbé hajlandóak tűrni — s mi­ért is tennék? — inkább elmennek, elköltöznek kényelmesebb életkö­rülmények közé. Az idősek marad­nak, kötődve a röghöz. S egyre inkább segítségre szorulnak, a gye­rekeik nélkül pedig ki mástól, mint a tanácstól kérhetnek. A kör ezzel bezárult. _ . Bencze Andrea JÁNOSHALMA TANÁCSTESTÜLETE MEGALAPOZOTTAN JÁRT EL! Válasz az MDF levelére A Petőfi Népe február 16-ai számában közölt MDF-levelet 1990. február 12-én kaptam kézhez. Még aznap rendkívüli végrehajtó bizottsági ülést hív­tam össze a Tanácstörvény 48. paragrafus (1) bekez­désében biztosított jogkörömben eljárva. A végrehajtó bizottsággal ismertettem az MDF- levél tartalmát, majd kértem álláspontjuk' kialakítá­sát, a tanácsülés összehívásáról. Mielőtt ezt folytat­nám, tájékoztatom az olvasót megválasztásom rövid történetéről. Jánoshalma ugyancsak megbízott tanácselnöke 1988. április 11-én lemondott. Akkor még közjogi funkciót ellátó Hazafias Népfront megkeresett, hogy vállalnám-e a megbízott tanácselnök tisztséget, ha a tanácstagság titkos szavazással erre alkalmasnak tart. Mivel abban az évben államvizsgáztam az Állam- igazgatási Főiskolán, tudtam, hogy mit vállalok az­zal, hogy nem tanácstagként jelölnek. Ez azt jelentet­te, hogy jogosítványaim korlátozottak. Például sem tanácsülésen, sem vb-ülésen nem szavazhatok, két vb-ülés között döntési jogköröm nincs, de a felelőssé­gem nem korlátozott. A másik ilyen korlát, hogy a megválasztásomhoz nemcsak a helyi tanácstagok kétharmados többségi szavazata kellett, hanem a megyei tanács végrehajtó bizottságának előzetes engedélye, melyet 100/1988. V. B. számú határozattal meg is adott. A tanácstagokkal az 1988. június 2-án tartott tanácsülésen ezt a megyei végrehajtó bizottsági határozatot a jelenlévő dr. Egye­di Ernő, a megyei tanács vb szervezési és jogi osztály akkori vezetője ismertette. Jelen volt ezen a tanácsülé­sen dr. Simon Jenő, a Bács-Kiskun Megyei Tanács személyzeti és oktatási osztály vezetője is. A tanács­testület 1988. június 2-án 24/1988. (VI. 2.) th. számú határozatával a szükséges minősített többséggel, 35 mellette, 2 ellene szavazataránnyal megbízott (ügyve­zető) tanácselnökké választott. Erről a tanácsülésről is — mint mindegyikről — 8 napon belül a jegyzőkönyvet megküldtük a megyei tanácshoz. Törvényességi kifogást sem a helyi tanács vb-titkára, sem a megyei tanács vb-titkára a mai napig nem tett, holott a tanácstörvény 55. paragrafus (1) bekezdése az alábbiakat mondja ki: „A végrehajtó bizottság titkára: gondoskodik arról, hogy a tanácsi szervek a jogszabályoknak megfelelően lássák el fel­adataikat : jogszabálysértés megszüntetéséről és orvos- lásáról intézkedik, illetőleg intézkedést kezdeményez." Mivel a mai napig a megválasztásommal kapcsolat­ban törvényességi kifogás nem merült fel, a végrehajtó bizottság úgy határozott, hogy állásfoglalást kér az Alkotmánybíróságtól, majd a tanácstestület elé viszi az ügyet, mivel a megbízott tanácselnöki intézmény további létrehozását egy belügyminiszteri utasítás nem engedélyezi. Ennek az utasításnak viszont vissza­menőleges hatálya nincs! Ezt erősíti meg dr. Arvay Árpád megyei vb-titkár 24.098-2/1990. számú leirata, melyet a helyi végrehajtó bizottságnak címzett és a következőket tartalmazza: „ !.. 1988. június 2-án, Jánoshalma tanácstestülete — az akkor hatályos szabályok alapján — megalapo­zottan járt el. Tudomásom szerint tanácstagi időközi választásra mandátum megüresedése folytán nem ke­rült sor, így Jekl Ferenc máig megbízott tanácselnök­ként látja el funkcióját.”. Ennyi a történet. Sajnálom, hogy a Magyar Demok­rata Fórum országépítő törekvéseit helyben, hatalom­mániákus „családi vállalkozás” árnyékolja be, újabb és újabb emberekben félelmeket keltve, és tisztességes, jó­szándékú MDF-tagokat eszközül használva. Fölöttébb furcsa, hogy az MDF helyi szervezetének gyűlése, ahol a beadvány megfogalmazódott, ahol a tagság megvitathatta, elfogadhatta és ellenezhette, 1990. február 10-én 13 órakor kezdődött, a levél dátu­mozása mégis jóval korábbi, 1990. február 6-ai. Ez egyértelműen bizonyítja annak koncepciós jellegét és célját, tehát a tagságnak ebbe már beleszólása nem volt. E „szépséghiba” kár egy önmagát „demokratá­nak” mondó szervezettől. Hasonló gondot okoz ne­kem a következő mondata a levélnek: „Jekl Ferenc Jánoshalma népének bizalmát nem élvezi.” Egy tanácselnöknél ez tényleg nagy gond, ha így van! — de ha lehet, ezt a lakosság, vagy annak választott képviselői döntsék el, választással, ahogy az önkormányzati törvénytervezetben szerepel, és ne kinyilatkoztatással. Ismereteim szerint az MDF helyi csoportjának február 10-ei ülésén a tagság töredéke — mintegy 10—11 fő vett csak részt, ahol közülük is többen elutasították ezt az eljárást. Kérdezem, hon- * nan e csoportnak a felhatalmazása a nép nevében beszélni; Netán a szabad választások eredményeit már előre ismerik? Azt írják, hogy „az MDF helyi szerve­zete nem kívánja vizsgálni azt, hogy a „törvénytelen­ség” keletkezéséért kit tterhel a felelősség, ez ügy­ben ...” A magam részéről ezzel sem tudok egyetérteni a levélírókkal, sem hivatalból, sem magánemberként, mivel így nem biztosítható az, hogy ha törvénytelen­ség volt, akkor az többet ne fórdulhasson elő. Ezért ha ez ügyben — és még sok másban is — törvénysér­tést követett el valaki, annak felelősségrevonását ma­gam kezdeményezem és követelem! Úgy az már kevés­bé tűnik logikusnak, és elfogadhatónak, hogy a „vét­kes” az legyen, akit választottak. Ő felelhet-e az eljá­rásért? A nyilvánosság hű tájékoztatása érdekében hadd idézzem egy MDF-tag 1990. február 11-én keltezett, s hozzám 1990. február 13-án eljuttatott levelének néhány, úgy érzem mindannyiunkhoz szóló részletét: „ ... ezúton szeretném tudatni Önnel, hogy már nem vagyok tagja az MDF jánoshalmi szervezetének, s egyúttal elhatárolom magam attól az utóbbi időszak­ban érvényesülő tendenciától, melynek során egyes személyek vélt, vagy valós sérelmeik megbosszulásá- nak eszközéül a Magyar Demokrata Fórum jánoshal­mi csoportját használják (használnák) fel mások ellen. A szabad választásokhoz közeledve, a politikai pártharcok kiéleződésének időszakában, az egyre ne­hezebbé váló gazdasági helyzetben úgy érzem, foko­zottabban szükség van mindannyiunk részéről nagy­fokú toleranciára és józan mértéktartásra!” . Mindezek után még egyetlen megjegyzésem van: előttem mindig is ismert volt az a körülmény, hogy a helyi tanácstestület, munkaviszonyomat — mint bár­melyik tisztségviselőjét — bármikor megszüntetheti. Ennek ismeretében igyekeztem legjobb tudásom szerint végezni munkámat és hasznára lenni Jánoshal­ma lakosságának. Jánoshalma, 1990. február 17. Jekl Ferenc mb. tanácselnök V Út Európába ?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom