Petőfi Népe, 1990. február (45. évfolyam, 27-50. szám)
1990-02-15 / 39. szám
0 Nyúlt, akár a közben fújták Hírül adtuk a napokban, hogy Kecskemét Város Tanácsának Végrehajtó Bizottsága nem nevezett ki új igazgatót a Katona József Színház élére, hanem meghosszabbította még egy évvel az eddig direktorkodó Lendvay Ferenc megbízatását. Az előzmény ezúttal is egy jókora, nyúlós rágógumihoz hasonlatos, amire úgy ragadtak a kérdőjelek, mint legyek a légypapírra. Ezt a hónapokig rágott és nyújtott valamit sokan fújták, míg végül pukkant egy nagyot és kész. Darabjain lehet rágódni még legalább egy évig, teheti ezt ki ilyen, ki olyan szájízzel, s minden darabja ismét felfújható, elpukkantható. Röviden arról volt szó, hogy még tavaly pályázatot hirdetett a megyei tanács művelődési osztálya a színidirektori állás betöltésére, s döntnöknek szakemberekből álló zsűrit kértek fel. Am az illetékesek nem tudtak megegyezni a zsűri által igazgatónak javasolt Sik Ferenccel, aki, csak félállásban, a művészeti vezetést vállalta volna, ha erre az új igazgató (elképzelése szerint Komáromi Attila) megbízást ad neki. A „rágógumi" egyre nyúlt, az idő meg haladt, s amikor eljött új év, a színház irányítása a megyétől a városi tanácshoz került át. S ha már így van, az új gazdát illette a döntés joga. A városiak folytatták a tárgyalásokat — minisztériummal, színházszövetséggel, jelöltekkel —, a rágógumi még tovább nyúlt, az idő pedig még rémítőbb gyorsasággal haladt. Igen, rémítően, ugyanis a következő évad műsortervéről, a művészek szerződtetéséről minden esztendő elején kell dönteniük a színházak vezetőinek. A városi tanács művelődési osztálya a végrehajtó bizottság elé vitte az új direktor kinevezésének ügyét, s javasolta, hogy a tavaly pályázók közül Csizmadia Tibort bízzák meg öt évre a kecskeméti színház irányításával. A vébé a döntést elnapolta, majd a következő, rendkívülinek nevezett tanácskozás sem hozott eredményt. Ekkor jelent meg Huzavona a direktori szék körül című írásunk, amelyben a tanácsiak tanácstalanságát, a döntnökök döntésképtelenségét kifogásoltuk. Pedig valójában, tényleg elég nehéz helyzetbe került ez a testület. Legutóbbi ülésén lapunk is részese lehetett a vitának, sőt, meghívást kapott a Művelődési Minisztérium és a Magyar Színházművészek Szövetségének illetékese is, s ekkor már elhatározott tény volt, hogy valahogy dönteni kell. Először úgy vetődött fel a kérdés, hogy Csizmadia Tibor vagy Komáromi Attila? Ez utóbbi pályázó — miután a Sík Ferenccel kötött szövetség nem járt sikerrel — a kecskeméti színház rendezőjét, Borágógumi — és elpukkant dolay Gézát kérte fel, hogy kinevezése esétén vállalja el a főrendezői beosztást, s egy ötfős művészeti tanács létrehozásával akarta garantálni az igényes művészi színvonalat. Ebben olyan neves művészek biztosították Komáromit a támogatásukról, mint Iglódi István, Valló Péter, illetve az író Görgey Gábor. Csakhogy Szabó István, a minisztérium osztályvezetője már a tanácskozás elején felhívta a figyelmet egy tavaly ősszel kiadott rendeletre, melynek értelmében színművészeti főiskolai végzettség, illetve legalább ötéves szakmai gyakorlat szükséges e beosztás betöltéséhez. S mint ismeretes, Komáromi Attila korábban csak két esztendeig volt e színház igazgatója, mert, Jancsóék nyomására, az akkori pártvezetés félreállíttatta. A lényeg: ez a rendelet kiejtette a vébén a jelöltek kosarából. Hiába olvasta fel a népszerű színművész, Szirmai Péter, a színházszövetség helyi szervezetének véleményét, miszerint a jelenlegi társulat jó része Komáromit szeretné direktorának. Ekkor vetette fel az egyik vébétag, hogy hosszabbítsák meg Lendvay Ferenc megbízatását egy évvel, s írjanak ki új pályázatot. A fővárosból érkezett illetékesek és a városi tanács vezetői Csizmadia Tibor mellett szóltak, ám az is kezdett világossá válni mindenki előtt, hogy egy ilyen döntés fenekestül felfordítaná a kecskeméti színházat. Ezek már a rágógumifúvás durranás előtti pillanatai voltak. Néhány érv még elhangzott, hogy a jelenlegi színház művészi színvonala jócskán alatta marad az elvárásoknak, lehetőségeknek, azután következett a dürr! Es az az igazság, hogy ekkor már tényleg ez látszott a legjobb döntésnek. Ugyanis nem mindegy, hogy egy év haladék vagy öt év — ha új igazgatót neveznek ki, ennyi időre szólt volna a megbízatása —, egy esetleges rossz döntés minden sanyarú konzekvenciáival. Az említett rendeletet egyébként volt, aki kifogásolta, mondván, hogy a menedzser igazgatók kora a mostani, amikor egy ilyen intézménynek minden fillérre szüksége van. S a művészek körében elvétve találni olyat, aki saját művészi elképzeléseinek megvalósítása mellett, egy egész társulat menedzselésére is tud kellő időt, energiát fordítani. Ezen éppúgy lehet rágódni, mint azon, hogy az ország egyik legjobban kondicionált vidéki színházában mi hogyan változzon a jövőben. Hogy ez a rágódás meddig tarthat, azt tudjuk: egy évig. Azt azonban nem, hogy a színházszeretőket megnyugtató döntéssel végződik-e, avagy ismét csak egy nagy pukkanással. Koloh Elek AZ OLVASÓ HANGJA Soha nem volt kevés a postánk és soha nem volt olyan színes, tartalmas, mint mostanában. A korábbi esztendőkben nagyon gyakran elhangzott, hogy a nép felnőtt és úgy is kell kezelni, de sajnos nem úgy kezelte a hatalom a hivatal. Pedig a nép valóban felnőtt. Egyértelműen kiderül ez a hozzánk érkező levelekből is, amelyek, hogy úgy mondjam, nyomdafestékért kiáltanak, nyilvánosságot-követelnek. Tartalmilag, mondanivalójukat illetően nem illeszthetők a Sajtóposta rovatba, külön-külön történő közlésük is hiba lenne. Ezért úgy gondoltuk, egy új rovatot indítunk a fenti címmel,, s ebben azokat a, lehetőleg névvel, lakcímmel ellátott leveleket adjuk közre, amelyeket feladóik a szerkesztőségnek címeznek, s amelyek elsősorban közérdekű kérdéseket tartalmaznak vagy olyanokhoz fűznek véleményt. Rovatunk nem rendszeresen jelenik meg, hanem akkor, amikor két-három ilyen levél összejön. Első összeállításunkat az alábbiakban olvashatják, s várjuk további írásaikat (a szerk.) Mit akar a nép? Érdeklődéssel figyelem, s valószínűen nem csak én, a választási küzdelmet. Az idők folyamán azonban ezek különböző érzéseket keltenek. Úgy látszik, itt sem tagadjuk meg magunkat, addig- addig ismételgetünk, amíg unalmassá nem válik. Mindenütt, még a kulcslyukamon is választás csorog be, sőt a tv nagyműsor wes- temfilmjéből is olvashatok ki utalást. S még az egyszerű „civil” ténykedéseknél is kilóg a lóláb. E nagy, politikai színházban van, ami tetszik, és van, ami nem. Nem lehet „díjazni”, hogy „mindenki mondja a magáét”, senki nem kérdez. Úgy tűnik, nem mi, a választópolgár vagyunk érdekesek, hanem az illető pártok „ideája”. A választó arra van ítélve: hallgassa meg, olvassa el a programot. Tetszett, hogy a nálunk ajánlócédulát gyűjtő fiatalember udvarias, nem agresszív volt. Jó, hogy színes a politikai paletta, amiről lehet választani, talán túlságosan is! Nekünk, idősebbeknek emlékébresztő, a fiataloknak jó lenne, ha ízlésformáló lenne a „plakátháború”. Bár úgy látszik, a pártok csodát az elektronikus és a hosszú (nemritkán unalmas), írott tömegtájékoztatástól várnak. Hiányzik a tömör, frappáns, kifejező jelszavakat tartalmazó színes plakát. Eléggé egysíkúak, általánosak, elvontak az „Ígéretek”. Nem tetszik, hogy egyesek félre akarnak vezetni, annak az érdekében, hogy pártukra voksoljunk. Engem (minket), a „népét” képviselik — csak nem hallják meg, mit akar a nép —, csak saját hangjukkal vannak eltelve. Unalmasakká kezdenek válni, hogy egyesek csak száj tépéssel kevert programból óhajtanak profitálni. Gyűlöletkeltésből akarnak új országot építeni? Hogyafi mondja Seneca? „A jó bíró elítéli, de nem gyűlöli azt, amit helytelenít.” Jó lenne megfogadni! Sajnos, az tűnik ki, hogy újra a fejünk felett — csak most már nem egy, de több párt — csirálják a politikát, és ami még sajnosabb, nem értünk, hanem a hatalomért, illetve az abban való részvételért. Egyáltalán nem tetszik, hogy egyesek engem (minket), választó- polgárt (... polgárokat) előre felelőssé tesznek az ország sorsáért, ha nem rájuk szavazok (szavazunk). Az pedig visszataszít, ellenszenvet kelt, ha fenyegetnek, ha megállapítják, hogy nem vagyok jó hazafi, magyar demokrata, európai, sőt ember, ha nem az illető pártra, szervezetre szavazok. Ha már a közepében vagyunk, szinte minden párt elmondta programját, nem ártana, ha egy lélekvé- telnyi időre a tömegkommunikációhoz engednék a választópolgárt is! Talán neki is lenne véleménye, melyet el is mondana. Érdekes lenne, nem? Én, mindenesetre, tisztelettel elmondtam! Balta Mihály Kiskunfélegyháza, Kossuth u. 14. Vissza lehetne menni a honfoglalásig Bár minden párttól független vagyok, engem se hagy hidegen a belpolitika hullámzása. Szeretném, ha lehetőséget biztosítanának, hogy nézeteimet a nagy nyilvánosság előtt kifejtsem. Ma az ötvenvalahany pártból legalább harminc olyan párt van, amely programjába tűzte az 1947- es földtulajdon visszaállítását. Eközben úgy állítják be a mai magyar mezőgazdasagot, mely működésképtelen és a teljes csőd közepén áll. Elfeledkezve arról, hogy amíg a Szovjetunióban, Lengyel- országban, Romániában, Jugoszláviában élelmiszerhiánnyal küszködnek, addig ez a mai magyar mezőgazdaság' másfélszer annyit termel, mint amennyire az országnak szüksége van. Nem a tsz-eket féltem, és főleg nem azok élősködőit, de igenis féltem az elért eredményeket. Sokan azt gondolják, hogy az elmúlt 40 év alatt csak az idő telt el, és nem számolnak azzal, hogy közben végbement egy óriási fejlődés, úgy a tudományban, technikában, mint a mező- gazdasági termelési kultúrában. Ma már a mezőgazdasági termelésben nem elég a józan paraszti ész, a számítógépek korában ennél több kell. Az egész politikai változás is azért mehetett végbe, mert kiöregedtek azok a vezetők, akik 6 osztállyal lettek fő tisztségviselők, és a helyükbe olyan emberek kerültek, akik iskolai végzettségüknél fogva is másképpen gondolkodnak. Elismerem a magántulajdon fontosságát, adjanak földet minden olyan parasztnak, aki azon termelni akar. Meglehet, hogy a földjüktől megfosztott parasztok jogosan követelik a leszármazottaik részére is a kártalanítást. De ha olyan nagylelkűen hirdetik a ’45-ös internáltak, ’56 szenvedőinek, a földjétől megfosztott parasztoknak és azok leszármazot- tainak a rehabilitációját, akkor az az idősebb generáció, mely ezt meghirdette, ne csak az erkölcsi rehabilitációt vállalja magára. Ne az én hátamon és az én generációm hátán akarják leverni a múlt károsultjainak az anyagi rehabilitációját, hanem kártalanítsák őket azoknak a, magas nyugdíjjal rendelkező, volt állami, pártós gazdasági vezetőknek a vagyonából, akik felelősek ezekért az időkért! Mi ugyanis ekkor még nagyon kis gyerekek voltunk vagy meg se születtünk. Nekünk elég a mai gondokat leküzdeni. Azt már csak zárójelben jegyzem meg, hogy amilyen elven követelik a földjüket a negyvenhetesek, ugyanezen az elven követelhetnék a bárók, grófok leszármazottai is, csak éppen az ő földjüket nem a tsz vette el, és nem ’47-ben. Ezen az elven vissza lehetne menni a honfoglalásig. Bízom abban, hogy azok a pártok kerülnek hatalomra, mélyeknek programjában a haza és a nép érdeke a legfontosabb. Tisztelettel megköszönöm, ha nézeteimnek helyet adnak a Petőfi Népében, ha nem, úgy elnézésüket kérem a zavarásért. Zádori Zoltán 35 éves magángazdálkodó Tataháza, Kossuth u. 50. 00-VÁLASZTÁS A Magyarországi Szociáldemokrata Párt választási programja I. Mit akar a Szociáldemokrata Párt? A Magyarországi Szociáldemokrata Párt az átfogó rendszerváltás híve. — Olyan Magyarországot akarunk, amelyben kiteljesedik az európai jellegű parlamenti demokrácia, kiépülnek a jogállamiság intézményei, megvalósul az állampolgárok önkormányzata, korlátozás nélkül érvényesülnek az emberi jogok. — Mindehhez teljesen le kell bontani a kommunista pártállam gépezetét, el kell választani egymástól a bírói, a kormányzati és a törvényhozói hatalmat, biztosítani kell a sajtó- és szólásszabadságot, le kell bonyolítani a szabad választásokat. — Olyan országban akarunk élni, amelyben mindenki egyenlő jogokkal és egyenlő eséllyel, szabadon dönthet sorsáról, ahol nem léteznek többé kiváltságok, ahol tiszteletben tartják az emberi méltóságot.. Hogyan juthatunk ki a válságból? — Olyan Magyarországot akarunk, ahol a hatékony gazdaság általános jólétet teremt. — A jelenlegi helyzetben — egy, a kommunisták által tönkretett országban —, sajnos, a szociáldemokrácia sem ígérhet azonnali gazdasági fellendülést, nem ígérhet már holnaptól nagyobb fizetéseket. Minél inkább halogatja a jelenlegi kormány a gazdaság radikális átalakítását, az átmenet társadalmi áldozatai annál súlyosabbak lesznek. A szociáldemokrácia ezért sürgeti a gazdasági átalakítás felgyorsítását. — Legfőbb célunk, hogy a gazdaság átalakításának fő terheit ne hárítsák azokra a bérből és fizetésből élő rétegekre, amelyek teherviselő képességük végső határához érkeztek. — Küzdelmet kell folytatni mind a fokozódó állami, mind a kibontakozóban lévő magántőkés kizsákmányolás ellen, erősíteni kell a társadalmi szolidaritás erkölcsi értékeit. Létre kell hozni a munkavállalók hatékony, független és demokratikus érdekvédelmi szervezeteit. ;|L- Fel kell számolni a gazdaság veszteségforrásait. Azt akarjuk, hogy ez a lehető legtöbb munkahely megőrzésével menjen végbe. Erőteljesen támogatni kell az új, hatékonyan termelő, munkahelyeket teremtő beruházásokat. Nem akarunk tartós és tömeges munkanélküliséget sem.-T- Aktív állami munkaerő-piaci politikát sürgetünk, amely nem elégszik meg a veszteségtermelő munkahelyek megszüntetésével, hanem átképzéssel, továbbképzéssel, a más térségekbe való elköltözés támogatásával segítségre siet a munkavállalóknak. — Átfogó bérreform nélkül gazdaságunk nem állítható talpra. A munkáltatók, a független, szabad szakszervezetek és az állam tárgyalásain társadalmi méretű bérszerzödést kell kialakítani. Ez úgy vezetne el a bérek távlatilag jelentős emeléséhez, hogy nem eredményezné az infláció ár-bér spirál beindulását. — Pártunk küzd azért, hogy a jelenlegi kormány által gerjesztett drágulást megfékezze. A mesterségesen előidézett infláció elsősorban a bérből, fizetésből, nyugdíjból élőket sújtja. Ezért a szociáldemokraták a határozott és hatékony antiinflációs politika hívei. A drágulás ma még megállítható. — A jelenlegi adórendszer teljes átalakításra szorul. A jelenleginél igazságosabb és méltányosabb személyi jövedelemadó-rendszerre van szükség. Elsősorban a gyermekes családok és az alacsony jövedelműek adóterheit kell enyhíteni. — Végre kell hajtani a tulajdonviszonyok radikális reformját. Meg kell szüntetni az állami tulajdon nyomasztót' túlsúlyát. — A tulajdonreformnak a nyilvánosság teljes kontrollja alatt, szabályozott, törvényes feltételek között kell Iezajla- nia. Az állami tulajdon jelenleg tapasztalható átjátszásának, elherdálásának határozottan útját keli állni. Az állami vállalatok tulajdonosává egy új intézményt, az Állami Vagyonkezelő Intézetet kell megtenni. Feladata az állami vagyon felmérése, az állami tulajdon hatékonyabb tulajdonformákká való átalakításának ellenőrzött előkészítése és lebonyolítása. ■ — A tulajdonreform során dolgozói részvényvásárlás lehetőségének megteremtésével biztosítani kell a dolgozók részesedését a tulajdonból. A dolgozók részvényvásárlásait bankhitelekkel kell segíteni. Szociálpolitika — A szociáldemokrata szociálpolitika alapelve, hogy állampolgári jogon kell biztosítani mindenkinek az emberhez méltó megélhetést minden életszakaszban és élethelyzetben. A szociálpolitika alapvető feladata, hogy a társadalom széles rétegeinek további elszegényedését, elnyomorodását megakadályozza, a válságnak a dolgozó rétegekre nehezedő terheit enyhítse. — Erőfeszítéseket kell tenni olyan nyugdíjrendszer kidolgozására, amely békés, nélkülözésektől mentes öregkort képes biztosítani; amely megteremtené a nyugdíjak értékállóságát. A Magyarországi Szociáldemokrata Párt választási tájékoztatója A Magyarországi Szociáldemokrata Párt 1990. február 16-án (péntek), du. 16 órakor, a városi tanács vb dísztermében választási gyűlést tart, melyre Kecskemét város valamennyi polgárát, ezúton, meghívja. A gyűlésen Tóth Béla, a Hetényegyházi Egyetértés Szövetkezet elnöke, a városi 1. sz. választókörzet, valamint Bánó István szakszervezeti tisztségviselő, a 2. sz. választókörzet jelöltje mutatkozik be, és ismerteti választási programját. A Szociáldemokrata Párt választási bizottsága kéri a párt tagjait, választóit, akik a jelöltek részére .ajánlócédulákat gyűjtöttek, az ajánlócédulákat a gyűlés helyszínén leadhatják. Gyűlésünkre a város minden választópolgárát tisztelettel hívja és várja a Magyarországi Szociáldemokrata Párt választási bizottsága Az MSZMP választási felhívása! Kedves Honfitársaink, Tisztelt Választópolgárok! Kezdetét vette hazánkban az utóbbi négy évtized legélesebb választási kampánya. Olyan választásokra készülünk, amelynek tétje sorsdöntő. A döntés az Önök kezében van. Önök határozzák meg ajánlásaikkal és szavazataikkal, hogy március 25-én valóban a nép kerül-e hatalomra, vagy a nép elégedetlenségét és jobbra vágyakozását kihasználó, az embereket illúziókba ringató, de valójában a pénz mindenekfö- lötti uralmát akaró jobboldali erők kapaszkodnak fel, az Önök vállain, a képviselői helyekre. Ezért kéijük, nagyon gondolják meg, hogy kire, melyik pártra adják szavazatukat. A jobboldali politikai szervezetek í— sokszor elemi tényeket hagyva figyelmen kívül — egyre megszállottabban, gyűlölködő hangon igyekeznek az emberek tudatából kiirtani a magyar népnek az elmúlt évtizedekben kemény munkával elért eredményeit. Sokan a választások tisztességének alapvető követelményeit csak másokra nézve tartják érvényesnek. Most nagyon időszerű Petőfi Sándor figyelmeztetése: „hamis próféták” hirdetnek megváltást. A jobboldali erőknek a politikai piacon, a jelek szerint, semmi sem drága, hiszen a számlát a dolgozó emberek fizetik. Közülünk — akik a munkánk béréből élünk — sokakat és sajnos egyre többünket, súlyos gondok nyomasztanak. Igazuk van azoknak, akik változást akarnak! Olyan változást, hogy mindnyájunk számára szabadság, biztonság, munka, megélhetés legyen ebben az országban. Mi is, az új Magyar Szocialista Munkáspárt, ezt akaijuk! Éppen ez a mostani választások tétje: hogy milyen változás lesz Magyarországon. Gondolják meg, hogy másoknak kiszolgáltatottan akamak-e sodródni a százezrek számára végleges elszegényedés felé, vagy illúziók nélkül, de mégis bizakodóan részt vesznek saját sorsuk alakitásában. Nagyon gondolják meg, kit választanak meg képviselőnek. Nézzenek a csillogó frázisok mögé, vizsgálják meg a hangzatos ígéretek valóságtartalmát, nehogy realitásérzéküket legyőzzék a baloldal nélküli „demokráciát" hirdető politikai reklámok hivalkodó építményei! Ha mindezt nem teszik meg, könnyen előfordulhat, hogy külföldi és hazai pénzemberek kiforgatnak bennünket az elmúlt évtizedek alatt megsokszorozott, ezeréves nemzeti örökségünkből, létrehor zott javainkból; megfosztanak bennünket a munka, a megélhetés lehetőségétől, a biztonságtól, nyugalmunktól és családi békénktől. A jelenleg jobbra tartó kormány ténykedése által ma már életkörülményeink állapota bizonyítja, hogy mindez nem rémálom, hanem valódi veszély. Vegyék észre, amíg nem késő, hogy az elmúlt másfél év változásaiban ez az esély is benne van. Kedves Választópolgárok! Önök, és csakis Önök azok, akik mindezt megakadályozhatják azzal, hogy Végiggondolva életünk valóságos kérdéseit és érdekeit, nem hagyják megfélemlíteni, félrevezetni, becsapni magukat! E gondolatokat ajánlja szíves figyelmükbe a megújult Magyar Szocialista Munkáspárt, abban a meggyőződésben, hogy szándéka és programja egyezik az Önök érdekeivel és megnyeri rokonszenvüket. A választásokon nemcsak saját sorsukról, hanem gyermekeik, családjuk jövőjéről is döntenek. Kéijük, vegyen részt a választásokon, és szavazzon az M§ZMP-re. Budapest, 1990. január 27. Magyar Szocialista Munkáspárt XIV. kongresszusa Robbantási kísérlet a néphadsereg egyik raktárában Keleti György ezredes, a Honvédelmi Minisztérium szóvivője szerdán az alábbiakról tájékoztatta a Magyar Távirati Irodát: Az elmúlt hét végén a Magyar Néphadsereg egyik robbanóanyagraktárában a rendszeres ellenőrzés során — ismeretlen eredetű, házilag összeállított robbanószerkezetet találtak, amely az összeszerelés hibája és a nem megfelelő gyújtószerkezet alkalmazása miatt nem robbant fel. A katonai ügyészség, a rendőrség bevonásával, súlyos közveszélyokozás bűntettének alapos gyanúja miatt azonnali nyomozást indított. Ennek során az alakulatnál szolgálatot teljesítő egyik sorkatonánál házkutatást tartottak, ahol robbanóanyagot és egyéb, olyan tárgyakat találtak, amelyek a robbanószerkezet elkészítésével feltehetően összefüggésbe hozhatók. A közvetett bizonyítékok alapján alaposan gyanúsítható személyt — aki beismerő vallomást eddig nem tett, így feltételezett cselekedetének indítékai is ismeretlenek — a Budapesti Katonai Ügyészség a hét végén őrizetbe vette és előterjesztésére a katonai bíróság előzetes letartóztatásba helyezte. A súlyos bűncselekmény körülményeinek vizsgálata tovább folytatódik. (MTI) Vétlenek a megrágalmazott belügyi dolgozók Nem segédkeztek belügyi dolgozók a „kazánkirály” Morvái Ferenc autójának feltörésében, illetve a Petőfi-kutatással kapcsolatos dokumentumok eltüntetésébenez derül ki a katonai ügyészségen most lezárult vizsgálatból. Morvái Ferenc autóját ugyan a közelmúltban valóban feltörték, de hamisnak bizonyult Morvái egyik üzletfelének állítása, miszerint két — név szerint is megjelölt — belügyi alkalmazott közreműködésével történt volna a bűncselekmény. Mivel a megvádolt személyek egyértelműen vétlennek bizonyultak a vizsgálat során, a katonai ügyészség hatóság megsértése miatt eljárást kezdeményezett Morvái üzletfele ellen. Az autófeltörést egyébként még az eset után közvetlenül maga Morvái Ferenc jelentette be a BRFK panaszirodáján, tehát csupán üzleti partnerének „buzgalma” duzzasztotta fel az ügy hullámait. (MTI)
