Petőfi Népe, 1990. február (45. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-15 / 39. szám

Az Alkotmány- bíróság szerint az ajánlás nyilvánossága nem sérti a választás titkosságának elvét Az Alkotmánybíróság hatá­rozata szerint nem alkotmány- ellenesek az országgyűlési kép­viselők választásáról szóló tör­vénynek az ajánlási szelvények­re vonatkozó rendelkezései. Ezért elutasította e rendelkezé­sek, illetve az egész törvény megsemmisítésére irányuló ké­relmet —jelentette be dr. Holló András, az Alkotmánybíróság főtitkára szerdai sajtótájékoz­tatóján. A határozat dr. Só­lyom László alkotmánybíró különvéleményével született. A Centrumpártok Nemzeti Szövetsége, a Keresztényde- (Folytatás a 2. oldalon) A MEGYEI KÉPVISELŐCSOPORT ÜLÉSE Zsúfolt lesz a parlament februári négy napja Kimerítő ülésszaknak, folya­matos munkának és .— nagy valószínűséggel — hosszabbí­tásnak néznek elébe a parla­menti képviselők — mondotta dr. Bak István, a megyei cso­port vezetője a Bács-Kiskun megyei országgyűlési képvise­lők tegnap, Kecskeméten meg­tartott ülésén. (Folytatás a 2. oldalon) Újabb rendbontások Tádzsikisztánban (Jjabb rendbontások voltak szer­dán délelőtt Dusanbéban, Tádzsi­kisztán fővárosában, miközben a (Folytatás a 2. oldalon) TŐKÉS LÁSZLÓ KECSKEMÉTEN Tőkés László temesvári református lelkész, a Romániai Nemzeti Megmentési Front Tanácsának tagja, magyarorszá­gi jószolgálati látogató kőrútjának tegnapi állomása Kecs­kemét volt. Az eseményekben gazdag nap során találkozott a megye és a város vezetőivel, a pártok képviselőivel, a reformá­tus egyház számos tisztségviselőjével és lelkészével, a megye­belireformátusokkal, tisztelőivel. Este a kecskeméti reformá­tus templomban nagy tömeg előtt mutatott be istentiszteletet. Kilenc hónappal ezelőtt, tavaly májusban, egy Panoráma-műsorban kezdődött több millió magyar tévé­néző és Tőkés László temesvári refor­mátus lelkipásztor egyoldalú ismeret­sége. Döbbenten bámultuk a temp­lom pincéjében készült képeket és el­hűlve hallgattuk a fiatal férfit, aki arról beszélt, hogy át kell törnie a hallgatás falát, mert végre emberhez méltóan akarnak élni, ezért megszó­lalásának lehetséges következménye­ivel számolva is beszélnie kell... Aligha gondoltuk, hogy egy esz­tendőt sem kell vámunk arra, hogy eljöhessen Magyarországra és egy na­pot tölthessen Kecskeméten. Minder­re nem gondolhattunk, de vala­mennyien együtt örültünk annak, hogy megtisztelte városunkat ittlété­vel. A Kecskeméti Református Egy­házközség. tanácstermében a megye és a város vezetőivel, az intézmények — főként iskolák — igazgatóival ta­lálkozott Tőkés László tegnap dél­előtt 10 órakor. Adorján Mihály, a városi tanács elnöke 125 ezer kecskeméti nevében köszöntötte a vendéget, majd Gabor- ják József, a megyei tanács elnöke a lelkész mindig józan és türelemre intő. megnyilvánulásait méltatta. Szóltak a középiskolák igazgatói, tanárai is. A sort a hajdani Reformá­tus Gimnázium jogutódja, a Katona József Gimnázium tanárai nyitották, majd a Bolyai, a Bányai, a szakkö­zépiskolák vezetői folytatták a sort. Szóltak a Vöröskereszt megbízásából és a főiskolák képviseletében is. Tőkés László meleg szavakkal kö­szönte meg gyülekezete, hazája és a maga nevében az elhangzottakat. El­mondta, hogy Magyarország szá­mukra nagyon messze volt, bár Kis­várda harangzúgását éppenúgy hal­lották, mint a Kárpátaljáról érkezet­tet. Beszélt arról a hét eleji találko­zásról, amelyre Kárpáti Ferenc mi­niszternél román katonákkal együtt volt hivatalos, és megfogalmazhatta önmagának: mindkét országot hazá­jának tartja! Hangsúlyozta, hogy az ellentétek feloldására csak civilizált módon van lehetőség, az alapkérdés pedig nem a határ, mert az csak akkor rendezett, ha nincs jelentősége. Az elmúlt hóna­pokban a szolidaritás és szeretet sok jelét kapták Magyarországról, ez adott erőt számukra, hogy mindazt a rosszat, amiben részük volt, a javuk­ra tudták fordítani. A forradalom pe­dig nem ért véget, hanem megkezdő­dött, de ami a romániai magyarokon múlott, azt megtették! Mint mondta, fontos lenne szervezetten és nem pil­lanatnyi fellángolással választani testvérvárost, gyülekezetét, például Ady városát, Zilahot is, ahol csak szórványmagyarság él. A következő fogadásra, 11 órára a kecskeméti pártok képviselői jöttek el, de ide érkezett Zentai Imre rádió­amatőr is, aki elsőként vette a temes­vári Nicolae—Y02ATE jelentését december 22-én, kora délután a vá­rosban történtekről. Ez a hangszalag került ezen a napon a tv Ablak műso­rába. A töredezett magyar szavakból ismerhettük meg először az esemé­nyeket. A vételt igazoló újságokat, Petőfi Népe-lapszámokat, Zentai Im­re átadta'Tőkés Lászlónak. Azután sorra emelkedtek szólásra a jelenlévők. Aggodalommal, segítő­készséggel, kíváncsisággal érdeklőd­tek az események lehetséges alakulá­sáról. Tőkés László nagy türelemmel vá­laszolt. Mint mondta, most arról kell beszélni: hogyan oldjuk meg végre közös dolgainkat! Ezt nem szabad szkeptikusan, türelmetlenül tenni, in­kább arra gondolva, hogy az elnyo­más évei mennyire összekovácsolták a Romániában élőket, bármennyire kiépült a besúgórendszer! Szólt a félmillió tagot számláló Ro­mániai Magyar Demokrata Szövet­ségről, amelynek vezetőségi tagja, és amely szervezet nem kíván párttá len­ni, mert könnyen rásüthetnék a naci­onalizmus vádját. A Fidesz és az SZDSZ képviselői­nek válaszolva azt hangoztatta, hogy nem tartja magát forradalmárnak, csupán az adott helyzet osztott rá egy szerepet. Temesváron kilenc hóna­pon keresztül temploma egy demok­ratikus kis sziget volt, ahova sem a szekuritate, sem az egyházi reakció keze nem ért . el. Szólt gyülekezete nagyszerűségéről, összetartásáról, őszinteségéről. A lelkész elmondta, hogy templomuk kicsi, egy bérház emeletén van, úgy döntöttek, hogy templomot épitenek. Most alapra gyűjtenek: (A számlaszámot néhány nap múlva közölni fogjuk.) Azt remé­lik, hogy néhány esztendő alatt fel-, épülhet templomuk. Annyira bíznak és remélnek a temesváriak — és a Romániában élők valamennyien —, hogy az elmúlt héten kapott Bethlen Gábor-díjjal járó 75 ezer forintjából „hazatérési alap"-ot létesített. ■ — Mire van szükségük Magyaror­szágról? — tették fel többen a kérdést —, mert gyűjtést szervezünk, visszük, ami kell. — Alapvetően arra van szüksé­günk, hogy felnézhessünk Magyaror­szágra. Hogy biztatást adjon, türel­met tanúsítson. Ha valamire szüksé­günk van, megmondjuk. Alapvetően fontos számunkra a békében élés le­hetősége, a magyar kultúra, minden formában, könyv, rádió, tévé, hiszen ez kötött össze bennünket a legnehe­zebb napokban is If- válaszolta Tő­kés tiszteletes. Délután öt órakor igét hirdetett a zsúfolásig megtelt református temp­lomban. Az Apostolok cselekedetei (5:29): „Istennek kell inkább engedni: mint az embereknek” — gondolatá­ban mélyült el a templomban megje­lentek előtt. Arról szólt, hogy a sok megaláztatást, meggyötrést mindig, az egész történelem folyamán embe­rek cselekedték, emberekkel. A krisz­tusi tanítás szerint meg kell bocsáta­nunk az ellenünk vétőknek, és Isten­nek kell engedelmeskednünk, őt kell követnünk, nem pedig gyarló ember­társainkat. Az énekkar bemutatkozásával, il­letve a himnusz közös eléneklésével ért véget. Fél 7 órai kezdettel a kecskeméti gyülekezet presbitériumával, a város lelkészeivel találkozott Tőkés László. A mai napon visszatér gyülekezeté­hez, Temesvárra. Seimeci Katalin Kiket ajánlanak képviselőjelöltnek? HAZAFIAS VÁLASZTÁSI KOALÍCIÓ A Bács-Kiskun megyei 9. sz. országgyűlési választókerületben dr. Vajtai István a Hazafi­as Választási Koalíció jelöltje. Dr. Zorn Antal az Agrárszövetség jelöltjeként, a megyei Ha­zafias Választási Koalíció támogatásával in­dul ugyanebben a választókerületben. VÁLLALKOZÓK PÁRTJA A 10. számú választókerület jelöltje Czlbo- lya Imre technikus, Jánoshalma. A jelölőcé­dulát Jánoshalmán, a Kiosz helyi szervezeté­ben várják. KATONAI FELADATBÓL MISSZIÓ Akik a Tőkés családot otthonában vigyázták FOGLALKOZTATÁS, SZOCIÁLPOLITIKA, ÉPÍTÉSZETI GONDOK Ülést tartott a megyei tanács végrehajtó bizottsága Kecskeméten, a megyeházán tegnap ülést tartott Bács-Kiskun Megye Tanácsának Végrehajtó Bizottsága. Kora délután, röviddel az ülés befejezése után, a fő napirendi pontok előadói tájékoztat­ták az újságírókat a vb állásfoglalásairól, határozatairól. (Folytatás a 2. oldalon) Tegnap délután meglepő talál­kozás részese lehetett néhány kecskeméti járókelő. Egyenruhá­ban, fiatal román katonák sétál­tak a főtéren. Békésen, fegyverte­lenül ... Hatan Tőkés László családjának őrzői közül. Tőkés László biztonságára ha­zánkban a kormányőrök vigyáz­tak. Temesvári őrzői közül ez­alatt hat — 18—21 éves — kato­nát a magyar honvédelmi minisz­ter látott vendégül. Jártak Szent­endrén, Esztergomban, Visegrá- don, eljöttek Kecskemétre, ma pedig Székesfehérváron töltik a napot. A csapat „sztárja” kétség­telenül Marian Anton Oprea tize­des. 0 volt az, aki Temesváron közvetlenül vigyázta Tőkés Lász­lót. — Parancsot kaptunk:— men- tegetődzik. amikor hősiességük szóba kerül. És még hozzáteszi, azt is halkan: „eleinte bizony fél­tünk”. — Szerencsére, tűzharcra nem került sor, de voltak nehéz pilla­natok. Az egyik istentisztelet al­kalmával például hatalmas tö­meg gyűlt össze a templomban és a templom előtt. Nekünk min­denre figyelnünk kellett, hisz le­hettek köztük fegyveresek. Ami­kor Tőkés László kiment a temp­lom elé, én mellette álltam. Min­denki a kezét szorongatta. Aki nem tudott odáig nyúlni, az igye­kezett megérinteni. Forró volt a hangulat, de megizzadtam én is. Iszonyatosán kellett figyelnünk. Oprea tizedes parancsnoka. Marian Raduica hadnagy nem sokkal idősebb alárendeltjeinél. Mindössze 24 éves. Ő az, aki be­szélni próbál nekünk a Tőkés család és a katonák között kiala­kult szoros kapcsolatról. Nehe­zen formálódnak a szavak. Kato­nai feladatként indult, misszió lett belőle. Kitüntetés, hogy őket választották. s/gfe A kiskatonák életre- szóló él­ményeiket néhány nap múlva a családjuknak is elmondhatják. Odahaza hét nap jutalomszabad­ság vár rájuk. Szeptember óta nem voltak otthon, legtöbbjük hozzátartozói azt sem tudják még: merre járt, mit csinált a fiuk a forradalom első napjai alatt. Opreát a menyasszonya is várja. Talán el sem hiszi majd, hogy a tizedes a magyar honvédelmi mi­niszterrel parolázott a tisztele­tükre .adott fogadáson. A kérdés ott is elhangzott, amit a tudósító a kecskeméti városháza díszter­mében csak megismételt: — Mi tetszett legjobban Ma­gyarországon? — Hát minden — felelték ka­tonás egyszerűséggel mindannyi- an- — noszlopy — 95EBSEEGS3HSa SS£23ESS5E£mBSSreSES&£SaiKiaBS£

Next

/
Oldalképek
Tartalom