Petőfi Népe, 1990. február (45. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-14 / 38. szám

KÉPVISELŐ-VÁLASZTÁS 1990 • KÉPVISELŐ-VÁLASZTÁS 1990 FÜGGETLEN KISGAZDAPÁRT Minket a múltunk igazol Az FKgP, több mint négy évtizedes kényszerű hallgatás után, felelősséggel vállalja múltját a magyar közvélemény előtt. Ez a párt 1930-as létrejötte óta mindig becsülettel lépett fel a magyar nép és az egész nemzet érdekéért. Az 1930-as években szociális refor­mokért, titkos választójogért küzdött, 1944-ben a német megszállás és a nyilas uralom alatt a nemzeti ellenállás egyik fő ereje volt. Mindezt úgy tette, hogy mindig a nemzet függetlenségét, szociális érde­keit vette figyelembe, sohasem lépett fel idegen eszmékkel Kelet vagy Nyugat ügynökeként. Az 1945-ös választásokon 57 száza­lékos eredménnyel az ország legerő­sebb pártja lett. A külső erőszakra épü­lő kommunista szalámitaktika a belső árulók segítségével sorvasztotta el a pártot, 1948 körül. A rövid 1956-os feltámadás után ismét kommunista el­nyomás nehezedett hazánkra. Ma múltunkat bátorsággal vállalva állhatunk a nemzet előtt. A magyarsá­got válságba juttató kommunista párt­állam romjain pártunk iránymutató személyiségeire kell gondolnunk, akik nehéz helyzetekben felelősen cseleked­tek a hazáért. Nagyatádi Szabó Istvánra, akinek jelentős szerepe volt az 1920-as földre­formban, a magyar nemzet huszadik századi történelmének egyik legna­gyobb alakjára, Bajcsy-Zsilinszky End­rére, az ország 1945 utáni talpra állásá­ban nagy szerepet játszó Tildy Zoltán­ra, Kovács Bélára, Nagy Ferencre, Varga Bélára, akiket a kommunista terror távolított el. Akkor ők voltak azok a politikusok, akik határozottan felléptek a magyar demokráciáért, a határokon túl élő magyarokért. Ma A megtermelt terményt el is kell adni! A mezőgazdasági termékek jelentős hányada évről évre eladhatatlan. Hol az alma, hol a szőlő, hol a káposzta, hol a paprika, paradicsom marad a termelő nyakán. Évek óta a változás legfeljebb annyi, hogy az egykori feles­leg néhány év múlva (vagy még hama­rabb) hiányozni fog a piacról. Talán még emlékeznek rá, hogy tavaly janu­árban gondot okozott a sertés értékesí­tése, most a helyzet ellenkező, s nehéz megjósolni: egy év múlva a sok vagy a kevés lesz-e a nagyobb gond. A pártharcok kereszttüzébe mégsem az értékesítés került, hanem az, hogy mi lesz a földdel. A Magyar Néppárt azonban tudja, hogy a parasztság nagy többsége józan. Egyre többen felisme­rik, hogy a piachoz alkalmazkodni kell, mégpedig nem felülről, másra vár­va. Az önszerveződéshez, a gazdakö­rök működéséhez a kiskunmajsai disz­pécserközpont megnyitásával, az MDF-piacok szervezésével segítséget ad a Magyar Demokrata Fórum. Az MDF-hez csatlakozva a Magyar Nép­párt pedig vállalta az egykori népfőis­kolák, gazdaképzők indítását, a piac­hoz való alkalmazkodás megtanítá­sát. Ugyanakkor a Magyar Néppárt nem hallgatja el azt sem, hogy a politikai erők (köztük a Magyar Néppárt) fel­adata feltárni: miként akadályozzák a jelenlegi gazdasági kiváltságok az érté­ugyanazt a tiszta, örök demokráciát akarjuk, mint 1945-ben és 1956-ban, de elhatároljuk magunkat Doby-, Ortu- tay-, Pesta-felé árulóktól. Ezen belül elsősorban a magyar vi­dék, a parasztság érdekeiért szállunk sikra. Ennek megfelelően szükségesnek tartjuk az 1947-es mezőgazdasági tulaj­donjog elismerését. Támogatjuk a pa­rasztság holland, dán típusú szövetke­zéseit. Határozottan küzdünk a vidék má­sodrendű szerepe ellen, melyet helyi au­tonómiákkal, helyes költségvetéssel, te­lepülésfejlesztéssel lehet megszüntetni. A szellemi életben a nemzeti, népi és keresztény értékeknek kell uralkodó jelleggel bírni. Álláspontunk az ma is, melyet 1945-ben Dessewfy Gyula fo­galmazott: „Mi nem vagyunk interna­cionalisták, magyarok vagyunk, és semmi vonalon nem fogjuk feladni a harcot magyar mivoltunkért.” Ma is aktuális az értelmiségről alkotott véle­ménye: „legkevesebb fizetésük van, mégis őket zaklatják legjobban”. Sze­retnénk a nemzetet gazdagító szellemi munka becsületét, értékét visszaadni, és azt, hogy az intézményeit visszaka­pott egyház is megtalálja méltó helyét. Szerintünk meg kell valósítani a szociá­lis biztonságot, támogatni kell a fiata­lok és a nyugdíjasrétegek megfelelő életfeltételeinek kialakítását. Elutasí­tunk minden kommunista gazdasági átmentést, nem kívánunk koalícióra lépni az MSZP-vel. Felhívunk minden becsületes magyar embert, hogy a vá­lasztásokon támogassák jelöltjeinket. Isten ■■— Haza — Család Független Kisgazda-, Földműnk ás- és Polgári Párt Bács-Kiskun megyei vezetősége kesítést, a piac szabad működését. Pél­daként egy tény. Kecskemét közelében több tonna, kifogástalan minőségű őszibarackból cefre lett. Pedig lett vol­na rá,— jó, áréft — egy osztrák "vevő.- Pedig vállalta volna a közvetítést, szál­lítást egy külkereskedelmi joggal is ren­delkező vállalkozó. Am kiderült, hogy a külkereskedelmi jog önmagában nem elég. „Valahol fent” ugyanis megállapí­tottak egy kiviteli keretet, s ebbe a ke­retbe ez a barack már nem fért bele. Természetesen akadt volna olyan szerv — monopólium —, amelynek valami úton-módon volt kerete, s kilónként több forint ellenében fel is ajánlotta a szabad keretét. így azonban az üzleten már csak neki lett volna nagy haszna, a termelőnek és a tényleges szállítónak alig. (íme példázat arra is, hogy miért vagyunk szegények!) A földről se döntsön senki a nép feje felett! A politikai harcok sajnálatos módon mégsem az óriási méretekben burjánzó politikai és gazdasági kiváltságok ellen dúlnak, hanem a föld körül. A Magyar Néppárt sem óhajtja megkerülni ezt a kérdést, de véleménye az, hogy a ma­gyar parasztság, a magyar falvak törté­nelmi perében a népnek kell lennie a döntőbírónak, s nem pedig a pártok­nak. A Magyar Néppárt azt vállalja magára, hogy olyan törvények megszü­letéséért küzd, amelyek szabadságot adnak a parasztságnak, a mezőgazda­sági dolgozóknak a saját sorsuk feletti döntéshez, legyen szó akár a földről, akár az értékesítésről. A Magyar Néppárt a földkérdéssel kapcsolatban olyan törvényekért kíván küzdeni, amelyek a kisemmizett pa­rasztok sérelmeit lehetőleg úgy orvo­solják, hogy ne fakasszanak újabb sé­relmeket. így, mindenekelőtt az 1947. év végi állapotnak megfelelően, vissza kell jegyezni mindazoknak a tulajdon­jogát, akik meg akarják művelni földje­iket, s vállalják azt is, hogy legalább 5 évig nem adják el. A szövetkezeti közös vagyonból tulajdonjogot kell kapniuk azoknak is, akik már nem vittek be földet, de időközben gyarapították a közös vagyonát. Ez utóbbi arányát, mértékét mindenütt a helyi önkor­mányzatok döntsék el. S ugyanakkor a föld értékével arányos bérleti díj ellené­ben földhöz kell juttatni azokat is, Tisztelt Választópolgár! A Szocialista Párt képviselőjelöltjei ezúton mondanak őszinte köszönetét azért a csaknem 10 ezer szóban és írás­ban tett javaslatért és észrevételért, amelyeket programjukban hasznosíta­nak. Továbbra is számítanak Ön és Csa­ládja támogatására, bizalmára! Bács-Kiskun megye szocialista képviselőjelöltjei Március 25-én választunk! (Egy választópolgár úja) Tisztelt Választópolgár! Nehéz helyzetben van az ország. Nagy teher nyomja a kormány és a nép vállát. Itt állunk az országgyűlésiképvi- selő-választás előtt. 40 év után az első szabad, demokratikus lehetőséget kap­tuk. Sokan vannak olyanok, akik vissza akarnak élni a demokráciával és a fejekben zavart keltenek. Kihasznál­ják, hogy nem ismerjük jogainkat, le­hetőségeinket a választásokkal kapcso­latosan. Mire gondolok? A „kopogta­tócédulákra”. Szeretném elmondani, hogy mi a je­lentősége az „ajánlószelvénynek”. Le­hetőség a képviselőjelölt számára az egyéni listára való felkerülésre. Több­pártrendszerben élünk. Minden párt igyekszik jelöltjének a minimális 750 „ajánlószelvényt” összegyűjteni. Ezért kopogtatnak a lakások ajtaján, és az általuk képviselt jelöltre kérik a polgá­rok aláírását. Még nem választunk, csak lehetősé­get adunk a jelöltnek a listára való fel­kerülésre. Március 25-én választunk! A szavazóhelyiségben megkapjuk a szavazócédulát, találunk rajta például 8 nevet. Ebből a névsorból kell a legrá­termettebb, a legmegfelelőbb képvise­lőt kiválasztani. Adjuk meg a lehetősé­get a jelölteknek. Vegyük figyelembe a többpártrendszert, felejtsük el az egy- párt rend szert. Az legyen számunkra a legfontosabb, hogy mit tett a jelölt a köz érdekében! Mennyire lett „sáros” az elmúlt években. Sokan ugyan pár­ton kívül maradtak, de haszonélvezői voltak az egypártrendszemek. Ma ők az egyik leghangosabb réteg, bizonyí­tani akarnak! Nem, n&m ez a megoldás. Az sem megoldás, hogy nem megyünk választani, mert akkor esetleg olyan képviselőnk lesz, aki nem felel meg a többségnek. De mit tettünk, hogy ne így legyen? Semmit! Mi történik ez­után? Morgolódunk: megint a fejünk fölött döntöttek. Ma mindenki átkozódhat. Bárki bárkit szidhat, elvégre szabad ország­ban élünk! Ez sem megoldás. A megol­akiknek a mezőgazdasági termeléshez kedvük van, de most nincs földjük. Arról, hogy a tulajdonosok tovább­ra is szövetkezeti formában vagy önál­lóan akamak-e gazdálkodni, szintén ne a pártok döntsenek, hanem maguk az érintettek. Támogassák jelöltjeinket! A Magyar Néppárt Bács-Kiskun megyében olyan jelölteket szándékozik indítani a választásokon, akik osztoz­nak a nép sorsában, önnön erejükből bizonyos mértékig felemelkedtek, fel- emelkedésüket pedig a nép felemelésé­re, szolgálatába kívánják állítani. Kér­jük, ajánlószelvényeikkel támogassák jelöltjeinket, vegyenek részt — a Petőfi Népében is meghirdetett — fórumain­kon! Magyar Néppárt dás — pártoktól függetlenül — a biza­lom megelőlegezése a jelöltnek, a maj­dani képviselőnek. Azt lássuk be, hogy most rajtunk múlik gyermekeink, uno­káink, az ország jövője. Ne hallgas­sunk a szélsőséges kijelentésekre. Nem biztos, hogy a leghangosabb a legiga­zibb! Találjuk meg az arany középutat. Jómagam minél több szocialista párti képviselőt szeretnék a parlamentben látni — máris kiderült hovatartozá­som, pártállásom —, de hajlandó va­gyok pártonkívülit is támogatni, ha benne látom a legmegfelelőbb képvise­lőt. Mint Aranyi Jánost, aki pártonkí- vüli. Ügy gondolom, Bács-Kiskun megye 4. sz. választókerülete nagy részén isme­rik őt. A Duna mentén még többen. Szalkszentmárton jelenlegi tanácselnö­ke. Sokan tudjuk, mit tett a községért az elmúlt 8 év alatt. Merész, vállalkozó, bátran kiáll az emberek érdekében. Az ő érdeme, hogy van telefon, iskola, jár­da, út, orvosi rendelő, s folyamatban van a gáz bevezetése. A község lakói több száz óra társadalmi munkát végez­tek szervezésével, vezetésével, részvéte­lével. Úgy gondolom, ilyen képviselők kellenének az Országházba minél töb­ben, pártállásra való tekintet nélkül. A kibontakozó demokrácia ne a pár­tok viszálykodását, ne az egyéni sérel­meket hozza felszínre. A pályán csak a játékosokat lehet lecserélni, a közönsé­get, a népet nem! Teremtsük meg a békés átmenet feltételeit! Hagyjuk ab­ba az egymásra mutogatást! Dorics Ferenc Dunavecse Önkormányzati önállóság Aranyi János, a 4. számú körzet képviselőjelöltje gondolataiból A kistelepülések hátrányos helyzete az elosztás rendszeréből fakadt. A leg­kevesebb pénzt a községek kapták. A helyzetet súlyosbította az a tény, hogy jogi megkülönböztetés is létezett a települések között. Ez azt jelentette, hogy a közel azonos létszámú települé­seket tanácstípusonként megkülönböz­tették (községi, nagyközségi, városi ta­nács), s ennek megfelelően kapták a települések a „fejkvótát”. Bizonyos po­zitív változás következett be a járás megszüntetésével, mert az elosztás me­chanizmusából kiiktatódott egy elem, és szűkült a szubjektivizmus lehetősé­ge­1984-ben Kunszentmiklós vonzás- körzetében, öt község és egy város rész­vételével, megalakult a városkörnyéki bizottság, melynek célja, hogy feltárja a térség falvainak azonos gondjait, problémáit, s ezzel együtt ezek megol­dására összehangolja a települések ta­nácsait. Tevékenységének eredményét jelzi a térség korszerű telefonhálózatá­nak kiépítése, a vezetékes földgáz, illet­ve a kistérségi vízmű építése. Mindhá­rom beruházás a térség kb. 22 ezer ál­lampolgárának igényeit elégíti ki. Eze­ket a feladatokat egy-egy település egyedül képtelen lett volna megvalósí­tani. De nemcsak gazdasági, hanem községpolitikai kérdésekkel is foglal­kozott ez a bizottság, pl! javasolta a megye közvetlen irányítását minden te­lepülésnek, megszüntetve ezzel a köz­bülső lépcsőt, a városi irányítást, és kezdeményezte a tanácsok gazdasági irányításának reformját. A kidolgozás alatt álló új önkor­mányzati törvény — melyet a Tanácsi önkormányzatok Országos Szövetsé­gének létrehozása is meggyorsított — biztosítja a jövőben, hogy az adott tele­pülésen élők maguk döntsenek a saját Az embereket ma a programok és ígéretek mellett — érthetően — első­sorban a konkrétumok: az eszközök, a hogyan kérdése foglalkoztatja. A Szabad Demokraták Szövetsége —óvakodva a felelőtlen, a kapudönge­tő radikalizmustól és a „fontolva hala­dók” opportunizmusától — kitűzött célját, a polgári demokráciát a gazda­sági és politikai liberalizmus eszközével kívánja elérni. Mit jelent ez? Semmi esetre sem hin­tapolitikát, gyilkos (és egyenlőtlen) gazdasági versengést, vagy a dolgok-' nak szabad folyást engedő erélytelensé- get. Éppen ellenkezőleg: a helyzet fo­lyamatos kézbentartása, a változó kö­rülményekhez való demokratikus al­kalmazkodás következetességet, érdek- védelmet és törvényességet követel. Ezek a liberalizmus alapelvei. A szabadelvűség, a liberalizmus esz­meisége, igazi arca nálunk úgyszólván ismeretlen. A szocialista-kommunista történelemtanítás egyoldalú, torz képet fest róla, amely már önmagában is jelzi e két eszme alapvető ellentéteit. A ha­talom megszerzésére és megtartására szövetkező szocialistákat és az egyéni szabadságjogokat mindenféle állami és pártérdek fölé helyező liberálisokat, a többség nevében uralkodó és az egyes embert védelmező kétfajta politikát va­lóban szakadék választja el egymástól. Amikor a liberalizmust választjuk, a polgári fejlődés útjára lépett, s azóta számtalanszor megújult Nyugat-Euró- pa példáját követjük. Ez a példa nem ígér Új Világot, de segít a réginél jobb, emberibb rendszer létrehozásában. Nem hirdet megváltó igéket az „embe­riséghez” címezve, az átlagpolgárhoz, a kisemberhez kíván szólni. Nem átfor­málni, engedelmességre, megalkuvásra akaija kényszeríteni őket, hanem együttműködést és ezek feltételeit: biz­tonságot, jólétet, cselekvési lehetőséget nyújtva épít rájuk. Ez nem előleg, szív- jóság kérdése, eredendő állampolgári jog, s amellett szükségszerű is, hiszen érdekeltség, vállalkozó kedv nélkül nincs haladás, nincs nyereség. A liberalizmus a maga programja, ígéretei megvalósítását nem a hatalom megszerzésétől, a majdani „jó és erős” állam segítségétől teszi függővé, de­mokratizmusa éppen abban áll, hogy maga gyengíti, építi le a szabadságjo­gokat fenyegető államhatalmat. A de­mokrácia lényege az, hogy a termelő, munkavégző s a helyi önkormányzato­kat alkotó polgárok nem érdekeltek olyan döntéseket hozni, amelyek elle­nük, vagyonuk, személyük ellen fordít­ható, a közös (többségi) érdek keresz­tezése egyedül a piaci körülményektől, megélhetési gondoktól távol élő, ki­sorsukról. Az önkormányzati törvény kidolgozásában tanácselnökként, a vá­roskörnyéki bizottság elnökeként és a Tanácsi Önkormányzatok. Országos Szövetségének tagjaként veszek részt. Jelenleg azokkal az általános kérdések­kel foglalkozom, amelyek az önkor­mányzatok gazdaságpolitikájára jel­lemzőek. A készülő törvény nem tesz különbséget aközött, hogy az állampol­gár falun vagy városon él. Az új törvény megjelenésével a települések önkor­mányzati felelőssége sokkal nagyobb lesz. A közszolgálatban dolgozóknak mindinkább alá kell vetniük magukat az állampolgárok értékítéletének. Aranyi János Szalkszentmárton tanácselnöke szocialista képviselőjelölt Tisztelt Honfitársunk! Bízza jövőjét a Szocialista Pártra! Ajánlószelvényével adjon bizalmat je­löltjeinknek! Magyar Szocialista Párt ° megyei szervezete váltságokra szert tett állami vezetők­nek lehet érdeke. A bolsevik propaganda mindent megtett, hogy a polgári demokráciát s vele a liberalizmust a kapitalizmus minden bűnével befeketítse. A felho­zott vádak azonban (a gazdasági és politikai élet anarchiája, korlátlan ki­zsákmányolás) régen érvényüket vesz­tették, ennek a jelenlegi nyugati hely­zetkép nyilvánvaló bizonyítéka. A pol­gári liberalizmusra épülő klasszikus nyugati demokráciák olyan biztonsá­gos érdekvédelmi mechanizmusként működtek, amelyek az életszínvonal emelése mellett minden diktatórikus, erőszakos, fasiszta jellegű próbálko­zást meghiúsítottak. Az állam szerepé­nek korlátozásával (a hivatalos ügyin­tézés, koordinálás feladatát ruházva rá) egyidejűleg nőtt mindenütt a helyi közösségek, azaz a nép ereje, kreativi­tása. Bizonyára vannak, akik ezt a libera­lizmust, az állam lefegyverzését, korlá­tozását a-jelenlegi helyzetben aggasztó­nak, veszélyesnek ítélik: anarchiától, pogromoktól tartanak. Szembe kell néznünk viszont azzal, hogy az ország forradalmi helyzetben van, áz erősza­kos felbomlás szélére került. Ilyen kö­rülmények között az államapparátus visszaszorítása csak enyhíthet a feszült­ségen, a krónikus bizalmatlanság lég­körén, s a radikális, de békés rendszer- váltás irányítására, jogi szempontból és választott voltánál fogva is, alkalma­sabb a parlament, mint bármiféle álla­mi vezetés. Mások talán csalódottan veszik tu­domásul az SZDSZ liberalizmusát — középutasnak, elhajlónak érezve ko­rábbi „keménysége” mellett. Erről azonban szó sincs, a szélsőségek eluta­sítása nem jelent megalkuvást, célunk változatlanul a rendszerváltás, progra­munk forradalmi program. De a fel­adatok és felelősségünk ismeretében kötelességünk a kockázat minimálisra csökkentése, a törvényesség és a huma­nizmus szem előtt tartása. Nincs szük­ség újabb vesztett forradalomra, mártí­rokra, gyászünnepre. Igazi győzelmet akarunk végre. Az SZDSZ a politikai harc híve, de az országot nem harcme­zővé, hanem politikai küzdőtérré akar­ja tenni, ahol a győztes sem élhet vissza sikerével, s a vesztes (hacsak nem követ el bűncselekményeket) nem kerül a padlóra. A polgári liberalizmus követői min­dig reálpolitikát folytattak: a nagy for­radalmak elindítói és lezárói, méltó le­téteményesei voltak. A_ Szabad De­mokraták Szövetsége nem lesz árulója a hagyománynak. Mit akar a Magyar Néppárt? MAGYAR SZOCIALISTA PÁRT Köszönjük a csaknem 10 ezer javaslatot! SZABAD DEMOKRATÁK SZÖVETSÉGE Miért a liberalizmus ? ALKALMI MINTAVÉTEL A VÁLASZTÁS ELŐTT Százharmincán a jelöltségért? Politológusok, tehát a politi­kához jól értő emberek találgat­ják, jósolgatják a választási esé­lyeket: melyik párt lesz a „befu­tó”, melyik fog koalícióra, ha­talomgyakorló egyességre lépni a többiekkel? Bevallom, hogy minden ilyen esélylatolgatást fe­leslegesnek érzek, inkább arra lennék kíváncsi, vajon a válasz­tópolgárok — itt Bács-Kiskun megyében — vontak-e már le valamilyen következtetést az eddig nyilvánosságra került je­löltajánlatokból? Tegyük fel, hogy a pártok és segítőtársak közreműködésével siker koronázza mindegyikük vállalkozását, és a 750 ajánlócé­dula összegyűjtése után jelölt­ként indulhatnak a képviselő­választáson. Vajon milyen elő­zetes képet lehet kialakítani a sajtóban már közzétett névsor­ból? Van-e a startra váró csa­patnak valamilyen jellegzetessé­ge? Netán a jövendő parlament összetételére is utaló vonása? Kevés a női jelölt Tekintsük az eddigi névsor alapján végzett alkalmi statisz­tikát egyfajta mintavételnek, amely, akár országosan is, jel­lemző lehet. Annyi máris megál­lapítható, hogy a jelöltek között aránytalanul kevés a nő. Me­gyénkben mindössze hét asszony vállalkozott a közéleti megmé­retésre. (Külön elemzést érde­melne, hogy miért ilyen keve­sen.) Érdekesség, hogy közülük háronua kecskeméti 1. számú választókörzetben indul. Ami azért sajnálatos véletlen, mert így közülük ketten már biztosan nem juthatnak be a parlament­be. Feltűnő, hogy az erősebbnek tartott pártok némelyike sem tudott női jelöltet találni, pedig minden körzetben indítanak je­löltet. Előzetes ismereteink sze­rint a fővárosban és országosan sem kedvezőbb a kép. Sok a „dr.” Nem lehet véletlen, hogy a mintegy 130 — ez a szám még nőhet —jelöltségre pályázó leg­nagyobb része értelmiségi, egye­temet, főiskolát végzett, közülük csaknem félszázan valamilyen doktori címet is viselnek. Ha nem csal a rögtönzött házi statisztikám, akkor közülük hat az orvos, négy állatorvos, egy gyógyszerész, tíz a jogász, ezek közül három ügyvéd. Igen sok —-főleg a végzettsége szerinti — agrármérnök, s nem kevés a közgazdász. Foglalkozásukra nézve több mint tíz a tsz-elnök, ugyanennyi az ipari mérnök, akad néhány tanácsi vezető és vállalati igazgató. JViszonylag kevés az úgyneve­zett humán értelmiségi. Talál­ható a névsorban hat tanár, egy tanító, négy főiskolai, egy egye­temi tanár, egy színész, egy tör­ténész, egy néprajzos és négy újságíró. A gyéren szereplők csapatá­hoz tartozik még öt vállalkozó, hét kisiparos, egy kereskedő, egy szakszervezeti és egy nép­fronttitkár, két menedzser, há­rom magángazdálkodó és egy családanya. Kor szerinti összetételben ke­vés a fiatal, főleg a 20—30 év közötti életkorú. Mintegy hú­szán a 31—40, huszonötén a 41 —50, csaknem húszán a 60 éven felüliek korcsoportjához tartoz­nak. Tehát a középkorúak van­nak többségben. (Csak azokat számolva, akik életkorukat is közreadták.) Tíz-tizenöt versenytárs Feltűnően sok párt igyekszik minden körzetben jelöltet állíta­ni. Ha mindenki megszerzi a szükséges ajánlást, akkor az ed­digiek szerint hét párt tíz vagy annál több jelöltet is indít. Csak példaként: a 3. körzetben (Ti- szakécske) a Független Kisgaz­dapártnak három jelöltje van, de két jelölt a többi pártnál sem ritkaság. Az újságban is megjelent köz­lésük szerint eddig 13-an jelez­ték független jelöltként indulási szándékukat. Annyi bizonyos, hogy egy-egy körzetben 10-15 indulóra is lehet számítani. Te­hát nagy a versengés. A válasz­tópolgároknak nem lesz könnyű a dolguk, amikor a sok jelölt közül ki akarják választani azt az egyet, akire szavaznak. Hogy milyen összetételű lesz az új parlament? Ne jósolgas­sunk! Azt hiszem, hogy a fenti alkalmi statisztika is jelzi: senki sem lehet biztos a dolgában, a második , forduló” dönti majd el a legtöbb helyen a parlamenti helyek sorsát. Annyi azonban máris biztosnak látszik, hogy sok kvalifikált szakember beju­tására számíthatunk. Arra a kérdésre pedig, hogy milyen tár­sadalmi rétegek hiánya jellemzi majd az új „házat”, s a pártok arculata kirajzolódik-e az ösz- szetételben, feleljenek a polito­lógusok. Hiszen ők értenek hoz­zá. F. Tóth Pál

Next

/
Oldalképek
Tartalom