Petőfi Népe, 1990. január (45. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-20 / 17. szám

I 1990. január 20. • PETŐFI NÉPE • 3 FÜST, KOROM ÉS BŰZ VOLT! Összefogással jobb lett az élet a kisfái iskolában és környékén A Kisfái 133. számtábla egy ta­nyai iskoláé, amely Kecskeméttől nem egészen 10 kilométerre találha­tó. Amikor Rausch Tamás 1954-ben Kecel-Polgárdiban tanítóskodni kez­dett — s még jó két évtized múltán is —, azt sem tudta, hogy ez a külterület — Kisfái — a világon van-e. 1977-ben jött ide, az iskola vezetőjének. A tantermekben vas- és cserépkályha, kormos falak, füst és bűz fogadta. Reggelente százhuszon- kilenc gyerek plusz 6 fokban, télika­bátban ült a padokba. Mindenki azt várta, hogy megkondul a lélekha­rang a kisfái iskola fölött, egy-két év, és végleg bezárják. Levethették a télikabátokat Nem így történt. Lebontása he­lyett megmaradásáért fogtak össze egyének' és közösségek 1985-ben. A múló idő sem feledtetheti azoknak a segítségét, akik öt éve, 800 méteres gázvezeték építésével, az iskola meg­újulását akarták, s ezzel a'környék lakóinak is jobb életlehetőséget nyújtottak. — Kik voltak, akik a földgáz révén fordítottak az iskola addig kilátásta­lan helyidén? — kérdezem Rausch Tamástól. — Dr. Mező Mihály, akkori ta­nácselnök rendelte meg a tervet a Bácstervtől, melyet az ott dolgozó fiatalok társadalmi munkában készí­tettek el. A házgyári tmk-sok géppel feltörték az utat, a Gáz- és Olajszál­lító Vállalat kiásta az árkot, a repü­lőtér rádiótechnikusai meg lapáttal kiegyengették. A Kertészeti Egyetem Főiskolai Kara tanüzemének dolgo­zói sem nézték tétlenül, hogy mások mekkora munkába fogtak a gázért. Ok is jöttek, utat fúrtak. Dégáz, Pemü, FÉG — jó érzéssel tapasztal­tuk, ezek a vállalatok is mennyire mellénk álltak. Megkönnyítették a dolgunkat az alkatrészbeszerzéssel és a szerelési munkákkal, hogy a gyere­keknek ne kelljen többé a padokba télikabátban beülniük. Egy csendes, egy hangos óra Városi pályatársaikhoz képest nem rosszabb a munkakörülményük az itt dolgozó pedagógusoknak — Kulai Lászlóménak, Ludman Sándor- nénak, Nagy Albertnek, Bede Bélá- nénak, Tihanyi Andrásnénak és Sárái Lászlónak. Szép, sárgára és fehérre festett folyosóról vezet az útjuk a konyhába (nem csak a napközisek: minden gyerek itt étkezik, az iskolá­ban; az áremelés után 7 forint két deciliter poharas kakaó és 6 forint a tej), a tanári szobába és a tágas, meleg, világos osztályokba. Az egyikben Kulai Lászlóné órájára lá­togatunk be. Az ablakok melletti padsorban tíz elsős, a túloldalon kilenc harmadikos nebuló. Kevesen vannak, nem zavar­ják egymást, mert amint a tanítónő mondja: — Az egyik óra csendes, a másik hangos — így beoszthatjuk az időn­ket és a feladatainkat. Most a csen­desre érkeztek. Az elsősök matemati­kapéldákat oldanak meg, a harmadi­kosok pedig Botondról olvasnak. — Mi á hátránya és az előnye az összevont osztályok tanulóival való foglalkozásnak ? — Annyiból rossz — feleli Kulainé —, hogy az egy fedél alatt töltött idő elég hosszú, nemritkán 6 óra. Viszont kárpótol bennünket, hogy az alacso­nyabb létszámmal jól kihasználhat­juk az együttlét lehetőségeit. A na­gyobbak például olvastatják a kicsi­ket, akik ezt játéknak veszik. 1977 • Negyven perm tart Tö­rök Tamás út­ja, míg ideér. • Kulai Lász­lóné csendes óráján. (Mé­hest Éva felvé­telei) hallok. Főzés közben látogatunk be hozzájuk. — Ha elmegy nyugdíjba, egyha­mar nem lesz olyan ember, aki any- nyira a tanyaiak pártjára állna, mint Tamás. Talán nem mondta, de én tudom, hogy a gázfűtésért — és hogy a gyerekek örömmel járjanak ide 5-6 kilométerről is — sokat tett. A Szőlészeti és Borászati Kutató- intézet takarítónője valamikor ugyancsak bejáró tanyai iskolás volt. Egy lámpát — az Iskola dűlőbe is! Rausch Tamás, az 1954-ben Ke­cel-Polgárdiban pályakezdő, ma is­kolavezető, a népfront helyi körzeti bizottságának titkára, pedagógustár­saival megbecsülést szerzett és támo­gatókra talál Urrét, Borbás és Szol­nokihegy lakossága körében. Kap­csolatuk alapja a kölcsönös érdek az életkörülmények javításában. Biza­lommal fordulnak hozzá az embe­rek, mint most Mészáros Gábor; nyugdíjas is: — Jó dolog az, Tamás — állítja meg pár percre —, hogy tavaly óta van telefonfülke az iskola előtt. Ide járnak amúgy is a legtöbben, a levél- szekrényekhez. Azonban úgy hal­lom: az Univer ÁFÉSZ meg akarja szüntetni a mozgóboltját, amely a Törekvés Tsz tehenészetéig közleke­dik. Ha ez igaz, akkor nekünk annyi! B. Kovács Terus néni, a 86 éves, gyengén látó Kovács Istvánná és mi hol vásárolunk azután? Szólj már a Kunság Volán Vállalatnak is, hogy a 4-es buszt küldje ki idáig — 5 perccel lenne hosszabb így a me­netideje. Majdnem elfelejtettem! Az Iskola dűlőben nincs közvilágí­tás. Legalább egy lámpát adjon a tanács! Kohl Antal óta itt tanítok. Talán felesleges is mondani, mennyire segíti a munká­mat, hogy a gyerekek szülei közül annak idején többen hozzám jártak. Ismerem őket. így tudom, hogy me­lyik tanulónak szabad és melyiknek nem az ellenőrzőjébe beírni, mert ak­kor másnap — ilyen eset is előfordult — kékre-zöldre verve jön az iskolába. „Álljatok a konvektorhoz, melegedjetek!” Városi gyerek? Tanyai gyerek? A kettő közti különbséget — a szoci­•.. úgy hallom: az Univer ÁFÉSZ meg akarja szűntetni a mozgóbolt­ját — jelzi Mészáros Gábor (jobb­ról) Rausch Tam ásnak. • Varga Mihályné is valamikor tanyai iskolás volt. wX1 (fggjj^ ális helyzeten és a neveltetésen túl — az itteni pedagógusok írhatnák le talán a leghitelesebben, akik egyben kecskemétiek is. A kisfái gyerekek nem szeretnek otthon maradni, örül­nek, ha jöhetnek az iskolába. Jól ér­zik magukat, Kulai Lászlóné is azon iparkodik, hogy minél jobban pász- torolja őket. Amikor reggel belépnek az osztályba, ezek az első szavai: — Álljatok a konvektorhoz, mele­gedjetek! A harmadikos Horváth Laci útja 6 kilométerről vezet a fűtőtestig. Török Tamásé még messzebbről. Negyven percre lakik innét, a repülőtér túlsó sarkán. Más lett az élet nemcsak a Kisfái 133-ban, hanem a környékben la­kóknál is, a tanyai iskola megmenté­sével. Bár ma nem szokás lámpás­nak nevezni a tanyai tanítót, az iskola közelében — vonzásában — rokon értelműnek találom, amit a háromgyermekes Varga Mihálynétól Ab RENDELET A KÖZGYÓGYELLÁTÁSRÓL Igazolvány a jogosultaknak A súlyos rokkant nyugdíjasok kérvényezés nélkül, automatikusan kapják meg az úgynevezett köz­gyógyellátás! igazolványt; a méltá­nyossági alapon kiadott igazolvá­nyok után a helyi tanácsok bizo­nyos összeget kötelesek fizetni a társadalombiztosításnak — mon­dotta dr. Matejka Zsuzsanna mi­niszteri biztos, az MTI érdeklődésé­re, arról a két lényeges változásról, amelyet a közgyógyellátásról szóló miniszteri rendelettervezet tartal­maz. A témát az Országgyűlés tár­sadalombiztosítási bizottsága janu­ár 22-ei ülésén vitatja meg, s a terve­zet elfogadása esetén a jogszabály várhatóan február elején lép életbe. A közgyógyellátás a társadalom legrászorultabb, sok esetben jöve­delem nélküli tagjainak teszi lehető­vé, hogy térítésmentesen jussanak hozzá gyógyszerhez és gyógyászati segédeszközhöz. Az 1958 óta ér­vényben lévő miniszteri rendelet el­ső módosítását a tavalyi gyógyszer- áremelés követelte meg. A mostani változtatást pedig az elmúlt évben felmerült tartalmi és módszerbeli igények tették szükségessé. Az új jogszabály elkészítésekor a jogosul­tak körét a súlyosan rokkantnyug­díjasokkal bővítették. E kiterjesztés mintegy 70 ezer embert érint. A másik lényeges változás célja pe­dig, hogy a helyi tanácsokat meg­fontolásra késztesse: egyszeri szoci­ális segélyt adnak-e a rászorulók­nak vagy közgyógyellátási igazol­ványt. fiz utóbbi esetében a tanács a szociális segély havi összegének 60 százalékát köteles átutalni a tár­sadalombiztosítási szerveknek. A közgyógyellátásra jogosultak körét ismertetve, Matejka Zsuzsan­na kifejtette: igazolványra jogosul­tak az intézetben nevelt kiskorúak, a rendszeres szociális segélyben ré­szesülök, a hadi gondozottak, a családi segélyt kapó sorkatonák, a rokkantsági járadékosok, a súlyos rokkant nyugdíjasok, valamint azok a beteg gyermekek, akik után eltartójuk emelt szintű családi pót­lékot kap. Méltányossági szem­pontból kaphatnak közgyógyellá­tási igazolványt az egészségileg, szociálisan rászorulók közül első­sorban azok, akiknek életkora meghaladja a nyugdíjkorhatárt; jö­vedelme a mindenkori öregségi nyugdíj legkisebb összegét nem éri el; illetve azon nagycsaládosok, akik három vagy több kiskorú gyermeket nevelnek, s gyógyszer- költségük a család megélhetését tenné bizonytalanná. A közgyógyellátásra jogosító igazolványt a helyi tanács végrehaj-' tó bizottságának szociálpolitikai osztálya állítja ki. Ahhoz, hogy ez megtörténjen: dolgozó esetében munkáltatói, társadalombiztosítá­si, egyéb esetekben pedig körzeti vagy kezelőorvosi javaslat szüksé­ges. Az igazolványt tulajdonosa kö­teles bemutatni orvosának, aki a recepten feltünteti az igazolvány sorszámát. E* sorszám nélkül ugyanis a vényt nem váltják be térí­tésmentesen a gyógyszertárban. A tanács évente ellenőrzi, hogy mindazok a feltételek, amelyekre a közgyógyellátási igazolványt kiad­ták, fennállnak-e. Amennyiben ezek a feltételek hiányoznak, az iga­zolványt visszavonja. Egyébként az a jogosultság megszűnéséig, illetve határtalan időre szól. Az e rendeletet megelőzően kiál­lított közgyógyellátási igazolvány érvényessége lejártáig — de legfel­jebb 1990. szeptember 30-áig — használható. Arra a kérdésre válaszolva: mi a biztosíték arra, hogy az igazolvány­hoz valóban a jogosultak jutnak; illetve mi gátolja meg azt, hogy a rászorulók közül többen esetleg ke­reskedjenek a térítésmentes gyógy­szerrel, így próbálva többletjövede­lemhez jutni, Matejka Zsuzsanna elmondotta: a jogosultságot a helyi tanács szociálpolitikái osztálya dönti el, így a felelősség az övé. A társadalombiztosítás abba nem szól bele, hogy kinek adják az iga­zolványt. A társadalombiztosítás szakemberei — a receptek alapján — fokozottan ellenőrzik a köz­gyógyellátásra történt gyógyszer- rendelés indokoltságát. Jogszerű volt a premiumkmzetes Válaszol az ügyészség A Petőfi Népe 1989. november 27-ei számában közölt „Munkásgyűlések a Kunság Volánnál” című levél nyomán a Kecskeméti Városi Ügyészség a pré­miumkitűzések és -kifizetések törvé­nyessége tárgyában vizsgálatot tartott a vállalatnál. Előre kell bocsátani, hogy az ügyész­ség az általános törvényességi felügye­leti jogkörében csak azt vizsgálhatta, hogy a vállalat belső normái (kollektív szerződésének a prémiummal kapcso­latos rendelkezése, a vállalati prémi­umszabályzat előírásai) törvényesek-e, továbbá, hogy az eljárás és az intézke­dések megfelelnek-e a belső szabályzat­ban írtaknak, illetőleg a hatályos jog­szabályoknak. A döntések, intézkedé­sek célszerűségi vagy gazdaságossági vizsgálata nem tartozik az általános fel­ügyelet hatáskörébe. Ennek megfelelően a vizsgálat arra terjedt ki, hogy az 1989. évi prémium­kitűzések és a prémiumkifizetések so­rán nem törtent-e törvénysértés. Nem volt vizsgálható az, hogy az igazgató, illetve más vezetők milyen prémium- feladatokat határoztak meg, és a kitű­zött feladatok teljesítése esetére milyen összegű prémiumokat helyeztek kilá­tásba. A vizsgálat eredményeként megálla­pítottuk, hogy a prémiumkitűzések megfeleltek az irányadó jogszabály­ban, a vállalat kollektív szerződésében és prémiumszabályzatában foglaltak­nak. A féléves évközi beszámoló adatai alapján jogszerűen került sor a prémi­umelőlegek kifizetésére. Azéves várható prémium összege — a hatályos jogsza­bály alapján—nem minősül túlzottnak, ugyanis a kifizetett prémiumelőlegek az éves alapbér 20-37%-át teszik ki. A sajtó (rádió, televízió) útján érte­sülünk arról, hogy gazdasági vezetők több helyen — esetenként vesztesége­sen gazdálkodó vállalatok vezetői is — a közvélemény által elfogadhatatlan összegű prémiumban részesülnek. Az ilyen ellentmondások feloldására az ügyészségnek nincs lehetősége, azok csak a jogalkotás szintjén küszöbölhe- tők ki. Dr. Garajszki Ferenc vezetőügyész-helyettes A választási propaganda sajtószabályzata A Petőfi Népe. — függetlenül a lap tulajdonjogától — kinyilvání­tott néplap jellegének megfelelően feltételegyenlőséget kíván biztosíta­ni mindazon pártoknak és szerveze­teknek, amelyek részt vesznek az első szabad magyarországi válasz­tásokon. Ez a feltételegyenlőség a pártok programjának ismertetésé­re, a jelöltek bemutatására és eze­ken túl arra terjed ki, hogy a válasz­tási propagandával összefüggő, nyilvánosságot igénylő híreket, in­formációkat a lap közölje, tárgy­szerűen tájékoztasson a nagyobb, a választásokhoz kapcsolódó rendez­vényekről. Ennek megvalósítása érdekében a szerkesztőséget a választási előké­születek során az alábbi alapelvek vezetik: 1. Az országos eseményekről a Magyar Távirati Iroda és az Orszá­gos Sajtószolgálat tudósításai alap­ján számolunk be. 2. A Bács-Kiskun megyében zaj­ló választási eseményekről előzete­sen kapott meghívók alapján a Pe­tőfi Népe munkatársai számolnak be tárgyilagos, elfogulatlan, tény­szerű tudósításokban. 3. A választásokon részt vevő pártok és szervezetek rendezvényei­ről az erre az időszakra szerkesztett A választás hírei rovatban adunk előzetes felhívást. 4. Szükséges, hogy minden párt és szervezet jelöljön ki egy személyt, aki a választási propagandáért fele­lős és aki a lappal, a szerkesztőség vezetőivel tartja a kapcsolatot. Mástól propagandaanyagot a szer­kesztőség nem fogad el. 5. Politikai tartalmú hirdetések közzétételére — az érvényben lévő hirdetési tarifa ellenében — vállal­kozik a szerkesztőség, ha a hirdetés szövegét, a formai megjelentetésre vonatkozó igénnyel együtt a megje­lenés napja előtt két héttel megkap­juk. 6. A lap újságírói közvetlenül nem vehetnek részt a pártok, szer­vezetek, független jelöltek választá­si irodáinak munkájában (propa­gandafelelős, reklámfőnök stb.). 7. A választási előkészületek első szakaszában (január 22-étől febru­ár 22-éig) a választásokon induló pártok és szervezetek egy-egy oldal terjedelmet használhatnak fel a kedd, szerda, csütörtöki lapszá­mokban, egyenlő arányban. Az ezeken az oldalakon megjelentetni kívánt anyagokat a'megjelenés előtt legalább két nappal kell a szerkesz­tőségben leadni. Az egy lapszám­ban megjelenő pártok és szerveze­tek betűrendi sorrendben szerepel­nek. Anyagtorlódás esetén a szer­kesztőség külön egyeztet az adott párt kijelölt képviselőjével. 8. A második szakaszban (febru­ár 22-étől március 17-éig) a képvise­lőjelöltek, illetve a megyei listák arányának megfelelően biztosítja a szerkesztőség a pártok számára a terjedelmet, amely azonban nem le­het kevesebb, mint az első szakasz­ban. A független képviselőjelöltek az egy képviselőre számított terjedel­met kapják. A választást megelőző héten (március 19-étől 22-éig) a második szakasszal azonos feltételekkel a választási összefoglalókhoz biztosi- tunk terjedelmet. 9. Az 5.. a 7. és a 8. pontokban megjelölt anyagokat teljes egészé­ben a pártok állítják össze, azokon a szerkesztőség a párt kérése nélkül nem változtat. 10. A szerkesztőség a választási propagandaanyagok közlését már­cius 22-én beszünteti, ezután csak a választás gyakorlati lebonyolítását ismertető írások jelenhetnek meg. A politikai ellenfelek egymás programját, a jelöltek politikáját támadhatják, bírálhatják, de e tevé­kenységük nem irányulhat más pár­tok és szervezetek, illetve jelöltek lejáratására. Ez a megállapodás a választások hivatalos befejezéséig érvényes. Kecskemét, 1990. január 17. OLVASÓINK VÉLEMÉNYE A KÉPVISELŐK TISZTELETDÍJÁRÓL Úgy tűnik, megéri Olvasóink nagy érdeklődéssel és még nagyobb ellenkezéssel fogadták azt a cikket, amelyben a szabadon választandó parlament képviselőinek terve­zett tiszteletdíjáról a jövő héten meghozandó, alkotmányerejű törvényja­vaslatot hoztuk nyilvánosságra. Két levelet — mint legjellemzőbbet — szó szerint is közlünk. „Nagyon köszönjük, hogy közzétették értesülésüket a képviselők új javadalmazási rendszeréről. Legalább tudjuk, mire számíthatunk. Érzésem szerint ugyanis ezeket a jelenleg irreálisan magas javadalmazási összegeket csakis a közeljövő inflációs rátáihoz igazította a kiagyalója. Másként nem is tudnám elhinni, hogy az információban közzétett számadatok valósak. Többször is átolvastam a rövid közleményt, mert nem akartam hinni a szememnek. Hát lehetséges ilyesmi? Itt és most? Miféle gigantománia ez megint? Miféle kiváltságos réteg nyakunkba ültetésén fáradoznak megint a döntéshozóink? A régi elit agyszüleménye ez a képtelenül magas szintű javadalmazási rendszer, vagy már az új elit bemutatkozásának szemtanúi vagyunk? Teljesen reménytelen .ezek után abban bízni, hogy a szabad választások után jobbra fordulhat a sorsunk, elkezdődhet a gazdasági kibontakozás. Mert ez a szabadság csupán azt fogja jelenteni, hogy minden választókörzet szabadon választhatja meg szipolyozóinak, vérszopóinak egyikét. Mert lesznek még sokan, éppen ezen felbuzdulva, ha szó nélkül engedjük, hogy a jelenleg bennünket képviselők a tervezetet elfogadják. Engedjék meg, hogy én is tegyek egy indítványt a kisnyugdíjasok, rokkan­tak nevében. Minden választókerület hívja vissza képviselőjét, amennyiben az elfogadja az új törvénytervezetet ezekkel a magas összegekkel. Név szerinti szavazással voksoljanak ebben a kérdésben is a képviselők, és ezt is közvetítse a televízió. Híz Istvánné rokkantnyugdíjas, 6640 Jánoshalma, Budai u. 8.” Meleg László lapunkat újítási javaslatának közzétételére kérte föl. „Gazdaggá teszem az ország lakosait. Kis hazánk parlamentjébe nem elegendő kb. 400 képviselőt választani. Javaslom, hogy minden nagykorú magyar állampolgár legyen képviselő. Legyen továbbá két bizottság tagja, így minden képviselő megkapná ma a havi 90 ezret. A valamilyen tisztséget viselő természetesen többet. így már nem számít a húsáremelés, kamatadó, lakásárak stb. A családok derűsen el fogják viselni. Célszerű lenne évente családonként legalább egy Kossuth-dijat is megítélni. (Akiket korábban mellőztek, ott családonként esetleg kettőt.) Ez ismét félmillió forint. Köl­csönben gazdag ország vagyunk, megengedhetjük magunknak. A költség- keretet ne biztosítsuk, azt talán már nem tudnánk fedezni, meg el is kellene vele számolni. Egy embert nem javaslok képviselőnek. Saját magamat. Én majd az újításért járó díjból fogok megélni. Azt a kis gondot, hogy ki dolgozzon, majd megoldjuk valahogy. Meleg László tanácstag, Kecskemét” Számos további levél írója foglalt el e kettővel teljesen azonos álláspon­tot. Ha más nem is, annyi világosan érződik olvasóink reagálásából, hogy ők a Petőfi Népe cikkének címét — Megéri-e majd képviselőnek lenni? — már meg is válaszolták. Megéri. Ezúton is külön köszönjük mindenkinek, aki vette a fáradságot és megkereste szerkesztőségünket. A többi a jövő héten, a parlament ülésén kiderül. A Petőfi Népe munkatársai ott lesznek és mindenről pontosan beszámolnak. Bullái József

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom