Petőfi Népe, 1990. január (45. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-20 / 17. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1990. jaiyiár 20. MIBE KERÜL AZ ADÓ? — INKÁBB ZSÍROS KENYERET ESZNEK A folt és a kabát Tegnap, tegnapelőtt, az elmúlt évtizedekben vették (lopták, csalták, potyogtatták) ki az ország bugyellárisábol a most hiányzó százmilliárdokat. Cinikus ügyességgel leplezték, hogy egyre üresebb a közösség pénztára, a befektetésekhez viszonyítva mind vékonyabban csurognak a forinttermő források. (Feledték a Tanácsköztársaság keserű, intő tanulságait. Elvesztették az új rendszerben őszintén reménykedő százezrek bizalmát, mert a proletárdiktatúra idealista és különösen a pápánál is pápább karrierista helyi vezetői a tulajdonosok kifosztásától remélték a teljes egyenlőség társadalmának, a kommunizmusnak a megteremtését. Szocializálták az intézményeket, a házakat, benyúltak a ruhásszekrényekbe, a távoli üzemekbe kerekező munkásoktól is eltulajdonították közlekedési eszközüket. Történelmi igazságtevésnek, a korszerű gazdálkodás követelményének csak néhány államosítást tekinthettünk a második világháború után. Súlyos árat fizettünk a külföldi tulajdonosok megrövidítéséért, később az egy élet munkájával teremtett kisipari műhelyek elvételéért, felszerelésük elherdálásáért, ezer és ezer családi ház oktalan kommuni- zálásáért, a mezőgazdaság brutálisan túlhajottt átszervezéséért. Az eltulajdonítás, a tízezerszámra létesített álállásokra évente kidobott sok százmillió, a mértéktelenül felduzzasztott fegyveres erőkhöz átpumpált töméntelen pénz — óvatos számítások szerint csupán a védelmi, belbiztonsági kiadások ésszerű csökkentésével legalább 50 ezer családot juttathattak volna méltó otthonhoz — összehasonlíthatatlanul kevesebb a gazdaságpolitika hibáival, mulasztásaival gerjesztett veszteségeknél, szinte fölmérhetetlen bevételkieséseknél. Elnézést a szokottnál kissé hosszabb bevezetőért, de tudatnom kellettre sorok írója sem a jelenlegi kormányt hibáztatja kétségbeejtő helyzetünkért. Megérti: a hatalmat korábban birtokolok hibáiért, bűneiért kell fizetni. Naponta érzi a minden magyar állampolgárra nehezedő 2000 dolláros külső és több tízezer forintos belső adósság súlyát. Az adósságokat növelő tehetetlenség, a zavarosban halászók pimasz kapzsisága a mai helyzetet ostobaságukkal, önzésükkel, cinizmusukkal előidézők szemforgató siránkozása azonban sokunkat ingerel, bosszant, elkeserít. A háború után szívesen dolgoztunk ingyen a lerombolt hidak helyreállításáért, nélkülöztünk a jóvátétel kifizetéséért. Tudtuk: mit, miért. A fölösleges bürokrácia hizlalására mind dü- hödtebben vállalnak napi 4-6 túlórát százezrek. Sejtik ezt az illetékesek, meg az önhibájukon kívül haszontalan, fölösleges íróasztaloknál csücsülök. Ezért ravaszkodva titkolják, hogy valójában mennyibe is kerülnek a közösségnek. Mennyibe kerül az adóztatás? Becsapódik, aki netán arra gondolna, hogy az adóztató szervezetekre költött ennyi és ennyi millióból megúsztuk jövedelmünk kegyetlen megcsapolását. Felszámította-e valaki az üzemekben, a hivatalokban személyi jövedelmadóval kapcsolatos iratok, nyilvántartások készítésére fordított munkaórák, az ilyen célokra felhasznált eszközök, elfogyasztott energiák (fűtés, világítás stb.) árát? Mi volna, ha mindenki számlát nyújtana be az adóbevallásra fordított munkaórájáról? Év végén, százezerszámra küldözgetik hivatalok az adóbevalláshoz szükséges igazolásokat alkalmi munkavállalóiknak. A gépelési és postaköltség ellenértéke csak hétjegyű számmal fejezhető ki. Növekedtek a vállalati telefonszámlák. Főkönyvelők, bérszámfejtők érdeklődnek: ti hogyan csináljátok, ellenőrzik a gyanús adatokat, tisztázzák a bizonytalanságokat, sürgetik a (visszaigazolásokat. Lassul a közü- leteket is kiszolgáló üzletekben a vásárlás. Kis fizetési jegyzék helyett nagyalakú számlákat állítanak ki, közvetve az adóra fecsérlik idejüket az eladók, a vásárlók. Megbecsülhetők-e a visszafogott teljesítményekből adódó veszteségek? Igaz volna: többe kerül a leves a húsnál, gomb a kabátnál, folt a kabátnál? Gondolom, akkor is valamennyi, csekély többletet mutatna ki az adózás mérlege, ha az említett költségeket, következményeket is feltüntetnék' a mérlegekben. Abban már nem vagyok biztos, hogy ebben a formában érdemes-e, szabad-e fenntartani legfeljebb néhány százmillió tiszta „hozadékért” mostani, bonyolult formájában az adórendszert, ha számításba vennők a közhangulatra gyakorolt kedvezőtlen hatását. Indulataim megértésére jegyzem meg:' cikkem írásának napján kaptam a tizedik, adózással kapcsolatos felszólítást, kérést, tájékoztatást. Néhány perce értesültem arról, hogy az egyik gyárban sokan lemondják pénteki ebédjegyüket. Nem egészségügyi okokból vonják meg maguktól minden héten egyszer délben a meleg ételt. Mivel havi 500 forinton felüli vállalati étkezési hozzájárulást személyijövedelemként adóztatnak, többe kerülne az adott értékhatáron felüli támogatásnál az adó egy üzemi menünél (ha az, adók nyilvántartására fordított kiadásokat is számoljuk, kettőnél). Ezért mondták le mérgükben a pénteki ebédeket. A zsíros kenyér falatozása közben a közgazdaságilag kevésbé iskolázottak az adóhivatalt szidják, a tájékozottabbak még mindig óvatoskodó, az alkalmatlannak bizonyult vezetők „kiemelt” nyugdíját eltűrő, az ejtőernyőzés tömegesítését nagyvonalúan támogató, a gazdaságpolitikai szemléletet számvevőivé szűkítő kormánypolitikát marasztalja el. Közvetlen jövőnket illetően nem lehetek derűlátó. Boldog volnék, ha legkésőbb jövőre—jelképesen szólva — újra megrendelhetnék pénteki ebédjüket az említett dolgozók, mert az ésszerűsített, egyszerűsített, a mostaninál sokkal olcsóbb adórendszer kivonul az üzemi ebédlőkből (is). Heltai^íjndgr, IDÉN EZER HEKTÁRNÁL TÖBBET VETNEK BACS-KISKUNBAN A jubileumi évben: 68 ezer tonna cukor Szolnokról Tavaly volt 75 esztendeje, hogy Szolnokon elkezdődött a cukorgyártás, s az elmúlt év őszén a 76. cukorgyártási kampány kezdődött, amely az elmúlt napokban, január 12-én zárult. A kezdet esztendeje óta sok víz lefolyt a Tiszán; azon a folyón, amelytől néhány száz méterre épült a gyár, amelyen akkoriban még hajókkal hozták a répát, s amely a feldolgozás nagy vízigényét is biztosítja, a gyárból kifolyó szennyvizet befogadja. A most zárult kampány 110 napjának időszakában — az alkalmi munkásokkal együtt — 1200-an dolgoztak. Mint Deák József igazgató- helyettes tájékoztatásából kitűnt, igen jó eredményt értek el. A tervezettnél több, hatszázezer tonnát meghaladó mennyiségű cukorrépát dolgoztak- fel és hatvannyolcezer tonna kristálycukrot gyártottak. Ezer kilogramm répából 113 kiló cukor készült. A cukörki- nyerés jobb is lehetett volna, ha december elején a nagy hideg pem teszi tönkre a szabadban tárolt répágumókat, ugyanis a megfagyott répából már igen kevés cukrot bírtak kivonni, | emiatt az úgynevezett cukorkihozatali átlag a tizenöt százalék alá csökkent. Panaszra azért így sincs ok, sőt, valószínű, hogy a legjobb kampányt zárta a Szolnoki Cukorgyár. A takarmányozásra alkalmas, magas beltartalmi értékű mellék- termékekből is nagy mennyiséget gyártottak; sőt, a száraz répaszeletből tízezer tonnát exportáltak is. Kristálycukorból. ugyancsak szállítottak már a külföldi megrendelőknek. Farkas Albert felvásárlási főosztály- vezetőtől megtudtuk, hogy Bács- Kískunból csaknem huszonnégyezer tonna répát szállítottak a cukorgyárba. • A cukorgyártás minden1 fontosabb részét műszerek segítségével ellenőrzik. (Straszer András felvétele) A termés a megyében húsz százalékkal volt jobb, mint 19818-ban, s elérte a hektáronkénti harmincöt tonnát. Ha még ehhez hozzátesszük, hogy a répa fölvásárlási árát tizenöt százalékkal emelte a gyár, kitűnik, hogy tavaly érdemes volt ezt a növényt termeszteni. Bács-Kiskun cukorrépa-termelő üzemeinek átlagában a hektáronkénti árbevétel negyvenkétezer forint körül alakult. Az idén ennél jobb is lehet, mivel a rcpafelvásárlási árai a gyár harminchatszázalékkal emelte. Az 1989-es •tapsztalatok, az elérhető megfelelő árbevétel és nyereség, s nem utolsósorban a cukorgyártási melléktermékekhez való könnyebb hozzájutás több megyebeli gazdaságot a répatermelő terület növelésére ösztönöz. E növény magja az idén előreláthatóan ezer hektárnál nagyobb területén kerül földbe a Duna —Tisza közén. Cs. I. Megszületett a Suzuki-üzlet Megszületett az egyezmény a Suzuki személyautók magyarországi gyártásáról, mint azt az elmúlt napokban már hírül adtuk. A vegyesvállalati formában megvalósuló gyártás 10 milliárd jen (mintegy 70 millió dollár) tőkevonzatú, aminek ötven százaléka, felett tulajdonostársként az Autókonszern Rt. magyar fővállalkozó rendelkezik, míg a tőke harminc százalékát a Suzuki cég, tíz százalékát a C.Itoh kereskedőház es további tíz százalékát a Világbank szakosított szervezete, az International Finance Corporation fedezi. A Suzuki- gyárat Esztergomban építik fel, és 1992-ben 15 ezer darab gyártásával indul meg a termelés. 1994-ben már évi 50 ezer Swift típusú, 1000, illetve 1300 köbcentis autó hagyja el a magyar Su- zuki-gyár szerelőcsarnokát. • Képünkön: az 1300 köbcentis változat. (MTl-fotó) # • Önkorlátozás Fölsóhajtottak az agrártermelők:. az élelmiszer-gazdaságban is kiteljesedett a korábban csak várva várt, a piachoz igazodó, rugalmas árrendszer. Szomorúak a vásárlók: a piacosodással egy időben hatalmasat emelkedett az átlagos fogyasztói árindex, s ami még ennél is szomorúbb — főleg a húskereskedők számára — a költségvetési támogatások elapadásával az alapvető élelmiszerek átlagos áremelkedése meghaladja a 30 százalékot. A szomorúság dühre válthat Ma még csak szomorúak vagyunk, amikor egy liter tejért tizennyolc forintot, egy kiló húsért több mint kétszáz forintot kell kiadnunk: s miután a jelenlegi bérpiacon ez a vásárlóerő felső határához közelít, a szomorúság dühre válthat át, esetleg újabb áremelkedések tervezésekor. Ha a piac valójában, s. minden szférában kiteljesedik, önkorlátozás nélkül kényszeríti a termelőket is. Ennek első jelei máris tapasztalhatók. A tejipari vállalatok, számolva az áremelkedésekből fakadó vásárláscsökkenéssel, máris kevesebb csomagolóanyagot rendeltek a háttéripari vállalatoktól. Ez, persze, csak első jel, a következő mindenképpen a felvásárlás fékezése lehet, amit már a mezőgazda- sági termelők is éreznek. A láncreakció tehát elindult, remélhetően a piac hamarosan beállítja az egyensúlyt. Ma még csak remélhető, hogy a kormány és a gazdaságok nem az eddigi módszer, a „csodavárás” szabályai szerint reagálnak a várható jelenségekre, hanem a piaci folyamatok tanulmányozása után döntenek. A kezdet biztató, a tervek szerint az export engedélyezésével és támogatásával is garantálják a zavartalan belföldi ellátást; másfelől a termelők önkéntes intervenciós alapot is létrehozhatnak, amelyből saját elhatározásuk szerint finanszírozhatják egyes élelmiszerek termelését. Nincsenek irigylésre méltó helyzetben sem a fogyasztók, sem a termelők. Miközben a vásárlói pénztárca az áremelések miatt vékonyodik, a termelői mérleg is alig-alig lesz kedvezőbb a korábbinál. Az élelmiszerek árnövekedéséből ugyanis nem elsősorban a termelők gazdagodnak; a kereslet és a termelés visszafogására, másfelől a költségvetési támogatások mérséklődésére számíthatnak. A költségvetés, saját egyensúlyának javítása céljából, nyolcmil- liárd forinttal csökkenti a mező- gazdasági támogatásokat. Éz a döntés — termelői- és fogyasztói- ár-emelések nélkül -fjjs tönkretette volna a termelőket, következésképpen az árnövekedések jelentős részével a költségvetést finanszírozza a lakosság. Mit támogat az állam? Nem tagadható: egyes mezőgazdasági tevékenységek a jövőben is támogatást élveznek. Ilyenek az eszközigényes, lassan megtérülő beruházások, a kedvezőtlen adottságú mezőgazdasági nagyüzemek, valamint az agrárexport nemzetközi versenyképességéhez szükséges feltételek. A támogatás nem furcsállható, nem ellentmondás a piaci gazdálkodással szemben, hiszen a fejlett nyugati piacgazdaságokban elterjedt gyakorlat ez. Az agrárgazdaság támogatásának módszerei persze sokfélék, az egyes országok adottságaihoz árnyaltan igazodóak, ám abban az alapelvben egyezőek, hogy a kormányok védik a politikai tényezőként is számontartott élelmiszer- termelést. A támogatások rendszerében új, hogy ezúttal nemcsak szavakban, hanem a valóságban is szektorsemlegesek; vagyis valamennyi agrártermelő, az egyéni gazdálkodók is igénybe/vehetik. A szektorsemlegességnek persze fordítva is érvényesülnie kell, így az egyéni gazdálkodók önkéntes alapon vállalhatják a vállalkozói nyereségadó megfizetését. Ezt ugyan saját elhatározásukra bízza a szabályozás, de ez feltétele annak, hogy a nagyüzemekkel azonos módon és mértékben vehessenek igénybe állami támogatásokat, adókedvezményeket. A döntés, az ezzel járó felelősség és kockázat tehát a gazdálkodók kezében van. Számítás és elhatározás dolga, hogy vállalkozási nyereségadót fizetnek és élvezik a kedvezményeket, vagy inkább az ötszázezer forint árbevételig változatlanul érvényes kistermelői adó- mentességet választják. A szektorsemlegesség szabályai A szektorsemlegesség szabályai szerint a termelők támogatást kapnak a húshasznú tehénállomány növelése és szaporulata, valamint az anyajuhállomány cseréje és növelése után. Az úgynevezett termelői beruházások — például ültetvénytelepítés, állattartó épületek építése — nyereségadó-visszatérítési kedvezményt élveznek. A gazdálkodók ezt a kifizetett beruházási számla és az elszámolt teljesítmény alapján hat év adójából igényelhetik vissza. Az említett kedvezmények nem teljes körűek, csupán példaként érzékeltetik a szabályozás általános érvényét, logikájának változását, a piaci igazodás szándékát. A nagyüzemek szakemberei és az egyéni gazdálkodók csak e napokban kezdhetik meg a számolást, az érdekeik szerinti elképzelések kidolgozását. Döntéseiket nem vezérelheti más a magyar gazdaság nehéz helyzetében, mint a túlélés, hosz- szabb időben pedig a fejlődés perspektívája. Ehhez a közelmúltban meghirdetett közgazdasági feltételek a termelők nagy többsége számára kedvező alapot, követhetetlenül gyors és kapkodó változások nélkül biztató jövőt jelentenek. V. Farkas József Óriások vasbetonból 9 Képünkön Kuvaitban épült sivatagi víztárolókat láthatunk. A mintegy 180 méter magas építmények egyenként 3 ezer köbméter víz — a tengervíz sótalanítása útján előállított ivóvíz — tárolására alkalmasak. (MTI Külföldi Képszerkesztőség) Világszerte mind több és több település épít víztároló berendezéseket, hogy a hálózati ellátás számára elegendő tartalékokkal rendelkezzen, s ehhez megfelelő nyomást is tudjon biztosítani. Síkvidéki településeknél e célra csak a víztornyok jöhetnek szóba, amelyeknek minél magasabbaknak és minél nagyobb befogadóképességűeknek kell lenniük. Kezdetben a víztornyok téglaépítmények voltak, a legmagasabb pontjukon elhelyezett nagy fémtartállyal. Később a rácsos vasszerkezettel megépített változatok terjedtek el. Az acélgyártás fejlődése, továbbá a hegesztett szerkezetek előtérbe kerülése új lehetőségeket kínáltak az acélszerkezetű yíz- tornyok .esztétikus kialakítására. A modem acélszerkezetű hidroglóbu- szpk tárolókapacitása azonban egy bizonyos hátáron túl már nem növelhető. A szerényebb igények kiszolgálására — kis települések, mezőgazdasági üzemek stb. — szolgáló hidroglóbuszok 5Ö-100 köbméter befogadóképességű- ek. Kivételesen 500-700 köbméteres acélszerkezetű víztornyok építésére is lehetőség van. Napjainkban sok esetben a modern városrészek, lakónegyedék közvetlen közelében kell elhelyezni minél nagyobb víztornyokat, amelyeknek már tetszetőseknek is kell lenniük. Ilyenek megépítésére a mind korszerűbb vasbetontechnika nyújt lehetőséget, olyan gyors építésmódok segítségével, mint amilyen például a csúszózsaluzás. A modern víztornyoknál az esztétikus hatást a külső felületek dekoratív festésével fokozni lehet. (Gyakran a messziről is jól látható víztornyokra Reklám- feliratokat festenek fel.)
