Petőfi Népe, 1990. január (45. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-11 / 9. szám

1990. január ti. • PETŐFI NÉPE • 3 AZ ELSŐ NEGYEDÉV BIZTONSÁGOSNAK ÍGÉRKEZIK Az energiafelhasználás felét hazai források fedezik Mennyi energiát fogyasztottunk ta­valy, milyenek a kilátások erre az esz­tendőre, s van-e lehetőség további energiatakarékosságra? — erről érdek­lődött az MTI munkatársa az Ipari Minisztérium illetékeseinél. Az elmúlt évben az ország összes energiafelhasználása — becsült adatok szerint—egy százalékkal mérséklődött a t előző évihez viszonyítva, s ez a csök­kenés 300 ezer tonna kőolajjal egyenér­tékű mennyiségnek felel meg — mon­dotta Horváth J. Ferenc, az Ipari Mi­nisztérium főosztályvezetője. A csök­kenés részben annak tudható be, hogy két százalékkal mérséklődött az ipari termelés, továbbá az elmúlt fűtési idő­szakban az átlagos középhőmérséklet jóval magasabb volt a megszokottnál. Ennek ellenére a lakossági fogyasztás kismértékben növekedett, az összes fel- használáson belül inkább a termelő szféra mérsékelte a felhasználást, ösz- szességében tehát szerkezeti elmozdu­lás tapasztalható: csak motorbenzinből 10 százalékkal többet fogyasztottak az autósok, mint egy évvel korábban. Az energiafelhasználáson belül a vil- lamosenergia-fogyasztás csekély mér­tékben — mintegy 0,3 százalékkal — növekedett az előző évi 40,2 Twh érték­hez képest. Ezen belül az ipar villamos­energia-felhasználása mintegy 2 száza­lékkal mérséklődött, a lakosságé pedig csaknem 4 százalékkal nőtt. A felhasznált energiának mintegy 48 százalékát itthon termelték meg, 52 százaléka származott importból. A 20 millió tonna körüli széntermelés, a két­millió tonnát megközelítő kőolaj és a 6 milliárd köbmétert meghaladó föld­gáztermelés, valamint a 13,9 milliárd kilowattóra körüli atomerőművi villa- mosenergia-termelés, továbbá az ener­giahordozó-import egész évben, ösz- szességében biztonságos és kiegyensú­lyozott energiaellátást tettek lehetővé. Csupán a vegyipari benzinnél adódtak ellátási problémák, ezek azonban idén várhatóan megoldódnak, hiszen ez év­től kezdődően erre a termékre is vonat­kozik az importliberalizálás. Az év végén meglévő készletek mennyisége, ezek szerkezete — átlagos téli hőmérsékleti viszonyok között — megfelelő biztonságot nyújt az idei első negyedévi energiaellátáshoz, feltételez­ve természetesen a folyamatos terme­lést és az import beérkezését. A minisz­térium arra számít, hogy az idén is mér­sékelten növekszik az energiafogyasz­tás. Az energiaszükséglet felét importból fedezik: ennek nagyobb részét 1990- ben még államközi szerződések bizto­sítják, ám valószínűleg kiegészítő be­hozatalra is szükség lesz, részben kon­vertibilis relációból. A minisztériumi főosztályvezető sze­rint arra van szükség, hogy mind több magasan feldolgozott terméket állítson elő a hazai ipar, így csökkenthető lenne a fajlagos energiaráfordítás. Az ipari technológiáknál is lehetőség van né­hány százalékos energiamegtakarítás­ra, alapvetően azonban akkor válik ol­csóbbá az energia, ha — egyebek kö­zött — az alumíniumipar, a műanyag­feldolgozó ipar nem az alapanyagokat és félkész termékeket, hanem a jó mi­nőségű, magasan feldolgozott készter­mékeket exportálja. A minisztérium pályázatokkal igyekszik serkenteni a vállalatokat az energiafogyasztás csökkentésére. Sze­mélyi, illetve kollektív jutalmakat tűz ki azoknak, akik korszerű módszere­ket, technológiákat javasolnak. Azt tervezik, hogy mindinkább vállalkozá­si alapon támogatják az energiaracio­nalizálási elképzeléseket: azok, akik ebbe fektetik pénzüket, nyereségadó­kedvezményben részesülnek. Ádám, hol vagy? Nagy Katalin cámő pompázatosra épített váro­sában, a 80-as évekre megkopott, szürkére mázolt Odesszában furcsa eset történt velem. Turistatár­saimmal egy utcai sörözőhelyen iszogattunk vala­mi sörfélét, amikor egy férfiú lépett csoportunk­hoz: Én is jártam Magyarországon! — mondta. — Igen? Merre? — kérdtem tőle. A férfi barátságos mosolya egy pillanat alatt eltűnt, riadtan szája elé kapta kezét, s hátrálva beleolvadt a tömegbe. Lassan évtizede ennek, azóta is próbáltam meg­fejteni, megérteni. Szolzsenyicin könyve, ár Gulag szigetcsoport olvastán immár megkövetem a bátor embert, aki egy kijelentés erejéig meg merte törni a hallgatás, a félelem csöndjét, aki egy pillanatra felfedte, hogy a „szovjet” ember — annyi keserű tapasztalat után is — ember, aki, bár látszólag parancsra gondolkodik, ösztöneiben mégsem a nagyhatalom gépezetének engedelmes kereke ... Lehet, hogy ha tegnap találkozunk, már el meri árulni a hadititkot: Kecskeméten, netán Kiskun- majsán volt katona. A rettegés birodalma volt Erdély, Románia is. Negyedszázadig elébb a magyarság, a szászok szenvedték a minden napot, a minden éjszakát átitató félelmet, míg eljutott az ország arra a pont­ra, hogy a közös szenvedés áttörte a félelem falát. Magyarország lakosságának egynegyede szen­vedőként, szemtanúként sok borzalmat átélt, s őrzi magában iszonyai történeteit: nyomor, üldöztetés, terror, avagy csupán kettőbe tört életük, meg nem valósíthatott álmaik fájó hiányát. A megszenve­dett tapasztalat kristályosította ki a mondást: jobb félni, mint megijedni! Jobb, de nem jó ... A féle­lem, amely a védtelen ősember minden porcikáját átjárhatta, a XX. század végén is azzá teszi az embert, kiszolgáltatott, vacogó barlangi lénnyé. A félelemtől minden ember megpróbál szaba­dulni. Akár úgy is, hogy felidézi mesében, regény­ben, filmen, elmerül benne, hogy utána jólesően megnyugtathassa magát: nem is igaz áz egész. Szívdobogva rémüldözni egértől, póktól, megmo­solyogni való, de génjeinkben hordozott riadalom. Vajon nem ugyanez kényszeríti sokunkat arra, hogy az éhség tudat alatti rémét bendőnk pukka- dásig tömésével űzzük el? Félünk. Mert nem elég, hogy mindennapjaink kis csatáit meg kell vívnunk belső félelmeinkkel, még riogatnak is minket. Hol atomháborúval, hol a gonosz világbirodalom ármánykodásával. Jó bá­csik figyelmeztetnek szüntelen, mi lesz velünk, ha nem hallgatunk parancsaikra. Óvnak a mézeska­lácsháztól, mert tulajdonképpen az is csak festve van, a mi megtévesztésünkre. És az ember valóban megtéveszthető, főleg ha félelemben tartják. Sokszor tapasztalata ellenére is elhiszi, hogy kárára lenne az, ami jó. Ma már mosolyra ingerlő, hogy a Coca-Cola mámortól lealjasult imperialisták koholt képeit bevettük. És még mennyi mindent azóta is. Milyen makacsul tartja magát az emberekben a szuggerált eszme;, erőskezű uralkodó, gazda, kormány kell a népnek, az majd gatyába rázza. Akkor lesz rend, fegyelem, kenyér. Félelem-rend, félelem-fegyelem, félelem- kenyér. Furcsa az ember. Millió félelme között vergődve egy valamitől nem retteg igazán, a saját önhittségé­től í A második évezred végéhez közeledve, ebben az „űrkorszakban” távoli bolygókat fényképez a keze alkotta szonda, emberek miihói pedig nem képesek elsajátítani még az írást, az olvasást sem. Ettől nem kellene —jogosan — félni? Vagy attól, hogy a világmindenség középpontjába magát he­lyező ember nem tudja fölfogni, agya kicsiny há­nyadának működtetése nem ad hatalmat számára a természet felett, hanem csak a lehetőséget, hogy beleilleszkedjen a Föld egyensúlyra törekvő rend­szerébe ... Nem az-e a legnagyobb veszély, hogy a hidegtől, az éhségtől, a vadállatoktól immár megszabadul­ván, elfeledkezünk az emberben meglévő primitív ösztönök elhatalmasodásának veszélyéről? Nem lenne-e célszerűbb okosabban félnünk, ha már a félelemtől meg nem szabadultunk? Nem egértől, póktól, ufóktól, hanem attól, hogy az em­ber méltatlanná válik a világmindenségben való jelenlétére. Hogy még az emberré válás sztorija valójában be sem fejeztetett, s már a lehetőségét is eljátszhatjuk? Ádám, hol vagy?! Nagy Mária Bennünket ki hallgat le ? A Magyar Demokrata Fórum Kecskemét Váro­si Szervezete üdvözli az SZDSZ-nek és a Fidesz­nek az állambiztonsági szolgálat törvényellenes tevékenységével kapcsolatos leleplezését.' Foglalkoztat bennünket a kérdés, hogy itt, Bács- Kiskunban milyen tevékenységet fejtett, illetve fejt ki az állambiztonsági szolgálat, különös tekintettel arra, hogy a megyében régi hagyományai vannak annak az ellenzéki tevékenységnek (Lakitelek, Kis- kunmajsa), amelyből az MDF kifejlődött. A sajtó útján ezért felszólítjuk dr. Tóth Antal megyei rendőrfőkapitányt, hogy nyilvánosan vála­szoljon az alábbi kérdésekre: — Kik álltak, illetve állnak politikai megfigyelés alatt? —: Vannak-e az állambiztonsági szolgálatnak a különböző ellenzéki szervezetekben beépített ügy­nökei? — Alkalmazták-e. illetve alkalmazzák-e a tele­fonlehallgatás és a levélfelbontás módszerét? A fentieket azért kezdeményezzük, mert ragasz­kodunk hozzá, hogy politikai tevékenységünket saját személyiségi és kollektív jogaink sérelme nél­kül végezhessük! MDF Kecskemét Városi Szervezete Elnöksége A Nemzeti Kisgazda és Polgári Part irányelveiből A Nemzeti Kisgazda és Polgári Párt szükségesnek tartja, hogy 1990. január 20-a, áz országos nagyválasztmány ülése előtt rövi­den ismertesse irányelveit. 1. A párt középjobboldali, rend­szerváltást és polgári demokráciát akar, a nemzeti értékek megtartása mellett. A Nemzeti Kisgazdapárt keresztény erkölcsi értékek alapján működő párt, független, demokra­tikus Magyarországot akar. Meg kívánja akadályozni a nemzeti va­gyon kiárusítását bármely irányba. 2. Külpolitika: lépéseket kíván tenni Erdély autonómiájának ér­dekében. Követeli a kormánytól, hogy a fejlődő országoknak ideo­lógiai és politikai alapon nyújtott támogatást azonnal szüntesse meg, mert az ország gazdasági helyzete ezt nem engedi meg. Követeli, hogy az évek folyamán külföldre juttatott segélyek összegét hozza nyilvánosságra, a felelős személye­ket nevezze meg, mert a felvett kül­földi hitelek politikai segélyezésre való felhasználása idegen államok javára egyik oka nemzetgazdasá­gunk tönkremenésének. Követeli a diplomáciai testület alkalmasságá­nak vizsgálatát, a KGST mint nemzetgazdaságunk érdekeivel el­lentétes szervezet megszüntetését. Szorgalmazza a Közös Piachoz va­ló közeledést, a Duna menti népek erőteljes együttműködését. 3. Honvédelem: Magyarország függetlenségének, területi sérthe­tetlenségének biztosítása a Magyar Hadsereg feladata. Az ütőképes, korszerű, védelmi célokat szolgáló hadsereg megteremtése, létszáma biztosítsa a feladatok ellátását. A párt követeli egy új honvédelmi törvény megalkotását; a szolgálati idő csak a kiképzési időre terjed­jen, honvédőink ne köz- és egyéni érdekeket szolgáló munkát végez­zenek. Az 1990. január 1. napjával elbocsátott, szakmailag és egész­ségügyileg alkalmas, fiatal, re­formszellemű katonatisztek azon­nali reaktiválását követeli a Nem­zeti Kisgazdapárt. Követeli azon idős katonatisztek azonnali eltávo­lítását, akik kádermúltjuk miatt ma is aktív állományban vannak, bár egészségi állapotuk is megkér­dőjelezhető. Követeljük a szovjet csapatok legrövidebb időn belül történő kivonását és az ország la­kosságának az általuk okozott kár teljes megtérítését. Követeljük az európai katonai tömbök megszün­tetését. 4. Belügy: Meg kell szüntetni a belügyi szervek állományának „ej­tőernyősökkel” való feltöltését. A törvénytelen eszközöket alkal­mazó személyeket felelősségre kell vonni és el kell bocsátani. Az ál­lambiztonsági szovjet tanácsadók haladéktalanul hagyják el az or­szágot. A helyi önkormányzatok megteremtésével egyidejűleg a rendőrség szervezetét gyökereiben át kell alakítani. 5. Mezőgazdaság: A Nemzeti Kisgazdapárt követeü a földtulaj­don 1947. január 1-jei állapotának visszaállítását 1990. március 31- éig. A termelőszövetkezetek, szak- szövetkezetek, állami gazdaságok vezetőinek hiteles elszámoltatását, a kiemelkedő vagyonnal rendelke­zők vagyonának zár alá vételét. Követeli a jelenlegi földtörvény azonnali hatályon kivül helyezését és új törvény alkotását. Követeü a korlátozásmentes tulajdonjog helyreálütását. Követeü a földela­dások azonnaü megszüntetését és az eddig jogtalanul kötött adásvé­telek megsemmisítését és az eredeti áüapot helyreállítását. A Nemzeti Kisgazdapárt minden jövőben be­következő adásvételnél, melynél mezőgazdasági nagyüzem az el­adó, mindkét felet rosszhiszemű félnek tekinti. Követeli a magyar parasztság rehabiütálását, kizsák­mányolása megszüntetését. 6. Ipar: A Nemzeti Kisgazda- párt követeü a nemzeti vagyon ré­szét képező ipari nagyüzemek egy­oldalú felelőtlen kiárusításának azonnaü megszüntetését. Követeü a kisiparosok és kiskereskedők adóterheinek csökkentését, az iga­zi, korlátozásmentes váüalkozás kibontakozását. A Nemzeti Kis­gazdapárt a parasztok, kisiparo­sok, kiskereskedők, tehát együtte­sen a vállalkozók érdekeit kívánja képviselni. 7. Szociálpoütika: A kiemelt és korkedvezményes nyugdíjakat azonnal felül kell vizsgálni és a nyugdíjkorhatárt el nem ért mun­kaképes személyek nyugdíjának folyósítását azonnal meg kell szün­tetni. Az ország gazdasági helyzete nem engedi meg, hogy munkaké­pes volt pártkádereket, munkás­őröket a lakosság rovására eltart­son. Követeli a kisnyugdíjak fel­emelését olyan mértékben, hogy a kisnyugdíjasok megélhetése bizto­sítva legyen. Követeü a családi pótlékok erőteljes növelését, a pá­lyakezdő fiatalok segítését. 8. Családvédelem: A Nemzeti Kisgazdapárt konzervatív abban az értelemben, hogy a válások elé akadályokat kíván felállítani, mert a válások a család szétbomlásához vezetnek. Elő kívánja segíteni az ifjú és a kisgyermekes családok la­káshelyzetének megoldását és a gyermeknevelés anyagi terheinek csökkentését. A Nemzeti Kisgazda és Polgári Párt folyamatosan fogja ismertetni további programpontjait is. Az ügyvivői testület éjjel-nappal dol­gozik, hogy kész programját két héten belül nyilvánosságra tudja hozni. Helyszűke miatt ponton­ként egy-két mondatra szorítko­zunk^ kiemelve a lényeget. Félreér­tések elkerülése érdekében közölni kívánom, hogy az FKgP Bács- Kiskun megyei vezetőit tisztessé­ges, becsületes, jószándékú embe­reknek tartom, akikkel hónapokat dolgoztam együtt. Törekvéseink tekintetében egyetértés volt közöt­tünk, nézetünk a párt poütikai irányvonalának kialakításában sem tért el egymástól, jómagam és társaim a céLfelé vezető utat ítéljük meg másképpen. Volt vezetőtársa­immal szemben korrekt kívánok lenni, nem az O lejáratásukkal kí­vánjuk a szervezést folytatni, de a szervezést programunk szenemé­ben én is folytatom. Megítélésem szerint időhúzó taktikázásra már nincs idő, nyilt arculattal és prog­rammal kell a nyilvánosság elé lép­ni, hiszen a pártegység hamis illú­ziója már amúgyis szertefoszlott. Mi sajnáljuk a pártszakadást, ne­künk nincs titkunk a nép és a tag­ságunk előtt, ezért vállaljuk a nyil- vános megmérettetést. Mi nyilvá­nos vitára hívjuk a Független Kis­gazdapárt országos vezetését, ha nem merik vállalni, biztos okuk lehet rá. A sablonos, pletykaszintű vádaskodások ideje lejárt, én ezt vallom. Egyetértést és az ellenzék összefogását kívánjuk, ennek szel­lemében fordulunk minden szerve­zethez, kivéve a baloldalt! Nemzeti Kisgazda és Polgári Párt dr. Ádám Pál ügyvivő EGY RENDELET ÉS AMI MÖGÖTTE VAN Különleges műtét a megyei kórházban Bizonyos, hogy joggal vethetné'valaki a szememre: hallgatózni nem illik. Ez esetben azonban talán megbo­csátható, ha vétettem e régi szabály ellen. Az történt, hogy nem tudtam ellenállni, annyira furdalt a kíváncsi­ság, amikor a Baja—Budapest között közlekedő autóbu­szon két fiatalasszony a kecskeméti kórházat, jelesül az urológiai osztályt dicsérte. Megkísérlem visszaadni a be­szélgetésüket. — Hiába vártunk benneteket! Pedig jó előre megbe­széltük, hogy együtt névnapozunk — kezdte a szót az egyik, meglehetősen indignálódva. Hagyd el, van mentségem. Névnap helyett a kecske­méti kórházban nyomtam az ágyat. — Uramisten! Hát mi történt veled? — Tudod, az utóbbi időben nagyon sokat kínlódtam az epémmel. Talán három hónapja kezdődött, de akkor azután teljes gőzzel. Nem maradt más hátra, mint kés alá feküdni. A sógorom a kecskeméti kórházban dolgozik. Megkérdezte, beleegyeznék-e, ha Magyarországon elő­ször rajtam végeznék el úgy a műtétet, hogy az epekövet a májon keresztül emelné ki a főorvos úr. — Na, meséld gyorsan! Belementéi? — Szerencsére igen. Egy hét múlva már semmi bajom sem volt, és ami a legkülönösebb: egy centiméteres nyom, alig több, mint a karcolás, maradt csak meg rajtam. íme, ez volt a beszélgetés lényege. Mondanom sem kell, hogy megérkezésem után első dolgom volt felhívni dr. Tóth Csaba kandidátust, a megyei kórház urológiai —sebészeti osztályának vezető főorvosát, akit hírből már ismertem, mint a nagy figyelmet keltett, és azóta már gyakorlattá vált, apró kis szúrással történő vesekő­operáció bevezetőjét. A tanár úr azonban elhatárolta magát a nyilatkozattól, mondván, hogy nem szívesen szerepel, csakis gyógyító munkájával szeretné szolgálni az egészségügyet. Már számos esetben végezte el ezt a műtétet, sikerrel. „Az epehólyag csupán rezervoár, mely az emésztési szünetben termelt epét gyűjti össze. A megemésztendő zsírokat egyszerre nagy mennyiségű epe önti el, ami lehe­tővé teszi az intenzív zsíremésztés megindulását. Előfor­dul, hogy egyes sók, például a kalciumkarbonát spontán kiválása megkezdődik. így, de még gyakrabban a kolesz­terin-anyagcsere zavarai miatt alakulnak ki az epekövek. A1 kemény kövek az epehólyag vagy az epeutak falát izgatják és károsítják. Ez pedig fájdalmas, görcsös roha­mokat idéz elő” — írja az egyik szakkönyv. Az epekövek eltávolítását régóta és mindenütt olyan operációval végzik, mely különösebb veszélyt nem jelent ugyan a beteg számára, de a műtéti nyílás körülbelül tizenöt-húsz centiméteres, a nyoma örökre megmarad és esetleg gyengíti a hasfalat is. Kecskeméten egy kicsiny nyUással, a máj vékony szélén átvezetett műszerrel törté­nik az epekövek eltávolítása. Gál Zoltán Mikor lesz idegen nyelvi választék Halason? Minden iskoláskorban lévő gyermek szülője ismeri az idegen nyelvek okta­tására hozott rendelet „hátulütőit”. Sajtóharsonák adták hírül a tanévkez­dés előtt, hogy eltörölték a kötelező orosztanulást. A hírolvasók többségét már akkor is kétkedés fogta el, végre­hajtható-e egyáltalán a rendelet. Szak­képzett tanárok tömegeit érintené lé­tükben fenyegetve, másrészt a válasz­tott idegen nyelv tanítása képzett nyelvtanárok jelenleg nem létező töme­geit igényelné. Az első megrázkódtatáson már túl­vannak szülők és nebulók. Hamar tu­domásul vették, hogy ^jci elkezdte az orosz nyelv tanulását, annak be is kell azt fejeznie. Aki ezután kezdené, annak elvben megadja a választás lehetőségét a törvény, a gyakorlat azonban írott malaszttá minősíti azt. Közeledvén a félév felé, kíváncsi voltam, mi a helyzet most a város iskoláiban, mi várható Kiskunhalason az idegen nyelvek vá­lasztékában. A tanács művelődési osztályán Gre- gó Sándor osztályvezető tájékoztatott. — A valóságban rengeteg problémá­val küzdenek az iskolák. A szülők igé­nyét az iskola lehetőségei erősen beha­tárolják. Jelenleg egyeüen olyan intéz­ményünk van, ahol megoldott a kínálat minden gyerek számára, ez a Felsővá­rosi Általános Iskola. Mivel itt tagoza­tos szinten folyt a nyelvtanítás, az orosztanárok egy része német vagy an­gol nyelvvizsgával rendelkezik. Sőt, mikor még szó sem volt a központi intézkedésről, már tanítóik egy része is középfokú nyelvvizsgára készült. — Mik az előirt feltételei annak, hogy valaki nyelvet taníthasson? — Tanári oklevél az adott nyelvből. De általános iskolában pedagógusi ké­pesítéssel taníthat nyelvet az is, aki kö­zép- vagy felsőfokú nyelvvizsgával, esetleg nyelvi szakkollégiumi végzett­séggel rendelkezik. —i Ezt azért nem lehet egyik napról a másikra előrántani. _ — Nem bizony. Éppen azért mi tet­tünk magunknak egy olyan engedményt is egyelőre, hogy pedagógus képzettség nélkül, de nyelvvizsgával rendelkezők is taníthassanak néhány iskolánkban. — Hány pedagógus élt az átképzés lehetőségével? , — Inkább úgy tenném fel a kérdést. hányán élhettek ezzel, mert amíg két- három orosz szakos továbbtanul egy iskolából, valakinek tanítania is keli. Jelenleg öt középiskolai és tizenegy ál­talános iskolai nevelő vesz részt külön­böző tanfolyamokon. Itt jegyzem meg, az egyénileg tanuló kollégáknak is ígér­tek bizonyos költségtérítést, de a pénz máig nem érkezett meg a megyétől. — Hány évet jelent ez a már diplomá­val rendelkező tanároknak? — Éppen azt vetette fel egy-két kol­léga, hogy középiskolai tanárként, bi­zonyos meglévő nyelvtudással miért nem kezdhették rögtön az egyetemet. Most el kell egy kétéves tanfolyamot végezniük, majd újabb két évet az egye­temen. — Emberi számítás szerint mikor lesz valóban választási lehetőségük a diá­koknak?-— Anélkül, hogy jóslásokba fognék, legkevesebb négy évre van szükség, hogy a városban angol, német, orosz kínálatot tudjunk biztosítani az akkor tanulni kezdő diákoknak. Összegzésül tehát el kell ismernünk, — bár az alapok nélkül meghozott ren­deletre szükség volt, hogy a változás meginduljon —, a nyelvoktatásban lé­nyeges javulásra egyhamar nem szá­míthatunk. H. T.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom