Petőfi Népe, 1990. január (45. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-11 / 9. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1990. január 11. A PÉTÖFI NÉPE AJÁNLATA LEMEZEK_J Külföldi ■ kedvencek Az utóbbi hetekben számos külföldi elő­adó, együttes nagylemeze került a pultokra. Régi ismerősök, régi kedvencek albumai ju­tottak el hozzánk, fgy például a Rolling Stones Steel wheels című LP-je. A legandás rockzenekar legfrissebb összeállítása nem okoz csalódást. Az egykori Beatles-tag, Paul McCartney is hallatott magáról a közelmúlt­ban. A Flowers in the dirt címet választotta lemezének A dalokat hallgatva egy kicsit nosztalgiázhatunk is, hiszen Paul mai szerze­ményei közül némelyik az egykori Beatles- dalokra emlékeztet. Igaz is, a szerző nem bújh'at ki a bőréből, s az igen változatos nyugati zenei világban észrevenni a letisztult, kifinomult muzsikát. Nem kevésbé ilyen színvonalról tanúskodik Mike Oldfield Is­lands címet viselő lemeze. A zenészvirtuóz új számai annyiban különböznek a korábbiak­tól. hogy a lemez egyik oldalán énekesek adják elő a dalokat. Kiváló közreműködőket választott Oldfield: Bonnie Tylert, Kelvin Aycrst, Anita Hégerlandot, Michael Cretut és Geoffrey Downest. A zene pedig egyszerűen lenyűgöző. No jacket required — ezt a címet választot­ta új összeállításának Phil Collins. Egy ko­rábbi WEA-lemez került el most hozzánk, melyről nagy sláger a Sussudio, a One more night. (Képünkön ez utóbbi előadó lemezé­nek borítója látható.) Polip A fiatalok körében kedvelt Polip című szí­nes ropkmagazin legutóbbi számát lapozgat­va elsőként az tűnik fel, hogy „fiatalosab­ban”, lendületesebben tördelték az újságot. A jól bevált rovatok, poszteroldalak termé­szetesen Megmaradtak, a tartalom, az olvas­nivaló tovább színesedett. A hazai és külföl­di sztárpletykák mellett olvashatók elmélyül­tebb írások is. Ilyen például a Woodstock kapcsán született cikk, vagy a Búcsú a 80-as évektől című zenei összefoglaló, a hátunk mögött hagyott évtizedről. Iró-dal-lom cím­mel zenészek, dalszövegírók irodalmi értékű művei jelentek meg a hasábokon. A Sztárin- tim-ben ezúttal Romár László horoszkópja alapján készült beszélgetés az énekessel. Kern András új nagylemezéről, az általa kép­viselt stílusról vall, Som Lajos pedig a hajda­ni „nagy bulikról”. Miért nem hallhatunk Soltész Rezsőről éveken át? Erre a kérdésre is megkapjuk a választ a Polip legújabb szá­mában. Természetesen az iménti lapszemle nem teljes, az említetteken kívül még számos érdekes információ olvasható a fiatalok ked­venceiről, így a magazin címlapján látható Pa-Dö-Dő duóról is. (B. T.) SZÍNHÁZ Hajnalban — délben — este Szombaton este 7 órától Kecskeméten, az Erdei Ferenc Művelődési Központban Dario Niccomedi: Hajnalban — délben — este című vígjátékát láthatják az érdeklődők. A törté­net nem több és nem kevesebb, mint egy szerelem lírai története. A Kosztolányi által „színpadi ezermesternek, az érdekcsigázás bábjátékosának” nevezett Dario Niccomedi vígjátéki históriájában banalitások, közhe­lyek, bűvös-bájos játékosságok sorával talál­kozhat a néző. A darab azonban elsősorban , jutalomjá­ték” két színésznek az együttjátszásra, „együttlélegzésre, minden apró rezdülés ki­használására, alkalom a színészi tehetség csillogtatására”. Alighanem ezt találta vonzónak a vígjá­tékban Balázs Péter, aki ezzel a produkció­val debütált rendezőként a Pesti Vigadóban. Az édeskés-fanyar darab főszerepeit Eszenyi Enikő és Kaszás Attila alakítja. A kritikus szerint a két ismert színész „keddvel, bájjal és humorral, a játék fölényes biztonságával mütatja meg a nap történetét, a szerelem stációit hajnalban, délben, este. Gunyoros- édeskésen, kedvesen és tehetségesen játsszák el a szerelem születését. Azzal a színészi hit­tel, amely megengedi a semmitmondó és bol­dogító kiruccanást, de nyilván reméli az igazi találkozást is.” (K. J.) JANCSÓ-KORSZAK KECSKEMÉTEN (8 ) Zöld út az egyéni ambícióknak A nézők túlterheltségét — a magas bemutatószám mellett — a kamaraszín­házt előadásra szánt darabok közötti műfaji aránytalanság (a tizenkettőből hét mű monodráma, illetve monodráma jellegű önálló előadói est) okozta. Ennyi monodráma egy fesztivál szakmai kö­zönségének is próbára tenné a türelmét. Joggal tehető fel a kérdés: miért é döm- I ping ? A válasz ismét csak a művészeti irányítók gondolkodásának fordított lo­gikájában keresendő. A normális üzem­menetű színházak gyakorlatában azok a ■színészek kapnak — jutalom gyanánt — lehetőséget egy-egy monodráma elő­adására, akik már néhány év munkájá­éval igazolták kiemelkedő tehetségüket, és különösen népszerűek a közönség kö­rében. A kecskeméti vezetők ebben is Imásként vélekedtek: nem szerepajánla­tokkal csábították a színészeket, hartem azzal az ígérettel, hogy teret biztosíta­nak egyéni ambícióiknak: írhatnak drá­mát, jelentkezhetnek önálló műsorok­kal, monodrámákkal. Önálló előadások Színészeink darabjainak bemutatásá­ra szerencsére nem került sor, viszont a közönség elé léphetett — előkészítetle­nül, ismeretlenül — Tardy Balázs és Csendes László. A bemutatkozásukat kísérő érdektelenség oka a helytelen me­nedzselés. Nem teremtettek számukra alkalmát arra, hogy, előzőleg nagyszín­házi, sikeres szerepekben kedveltethes- sék meg magukat a közönséggel. Más volt a helyzet Holl.Zsuzsa önálló estjé­nek fogadtatásával kapcsolatban. Ot is­merte a közönség, hiszen évente rend­szeresen kqpott főszerepét, ám alakítá­sai nem mutatkoztak elég erőteljesnek ahhoz, hogy általuk élvezhesse nézői bi- fáltriát, A további négy monodráma bemuta­tására vendégeket hívott a színház, s ez ugyancsak nehezen érthető jelensége Fenntartásokkal bár, de tudomásul le- 1hetett volna venni, hogy Erdélyi György előadóművész bemutatja Táncórák című Hrabal-összeállítását — ha Erdélyi György tagja a társulatnak. Sziki Ká­roly feltétlenül megérdemelte' volna Csengey Dénes: A cella című monodrá­máját, de csak mint kecskeméti színész. Meghívásuk azonban értelmetlen volt, sőt etikátlan is. Értelmetlen, mert a publikum nem méltányolta az általuk kínált szellemi ínyencségeket; etikátlan, mert nem ke­vésbé tehetséges helyi színészektől vet­ték el a bemutatkozás lehetőségét. Né­miképp indokolhatóbb Törőcsik Mari (O, azok a szép napok) , és Pécsi Ildikó (Egyedül) fellépése. Elismerést érdemel a szándék, hogyha veielök „művészcse­megét"' (Gyurkó László kifejezése) kí­vántak nyújtani a város lakóinak, csak­hogy az igyekezet ezúttal nem társult szakmai kompetenciával. Az előadások iránti mérsékelt érdeklődés azt mutatta: a nézők szívesebben találkoznának fő­városi hírességekkel valamely nagyszín­házi darab főszerepébep, fz alacsony előadásszámok pedig fölvetnek egy alapvetően fontos kérdést: mennyiben kecskemétiek ezek a produkciók ? A főszereplőket toborozták Ez a probléma mind erkölcsi, mind gazdálkodási szempontból szót érdemel, s nemcsak a monodrámák vendégeivel összefüggésben kell beszélnünk róla. A iJavaslat a kecskeméti Katona József Színház művészeti megújítására című dolgozat szerzője a következőket írja: „A legjobb esetben is csak közepesnek mondható társulatot (nem utolsósorban a színház vonzóerejének növelése miatt) meg kell erősíteni. Ezt az elkövetkező évadban csak néhány jelentős, országos hírű művész vendégszerepeltetésével le­het megoldani..." A vendéghívás indokoltsága kétségbe­vonhatatlan olyan esetekben, ha egy fel­tétlenül bemutatásra érdemes darab sze­repei zömmel kioszthatók a társulat tag­jaira, de egy-egy főszerepre esetleg nincs alkalmas színész. Kecskeméten azonban e téren is más logikát követtek:- kiválasztották a darabokat, majd azok­hoz— a helyi erőket eleve figyelmen kívül hagyva — főszereplőket toboroz­tak Budapesten. Nem mérlegelték, van- I e annyira értékes mű a Királyi vadászat, hogy benne három főszerepet és egy epizódalakítást országos hírű művészre legyen érdemes osztani, s azt sem kér­dezték meg maguktól, műsorra szabad-e tűzni a Liliomot akkor, ha nem találnak a társulat tagjai között sem megfelelő címszereplőt, sem. alkalmas Muskátnét, sem Julikát. Nyilvánvaló, hogy ez a gyakorlat hosszú távon nem folytatható. Egyrészt azért nem, mert a helyi vezető színészek elszerződéséhez vezet, másrészt pedig —ez a döntő tényező—azért nem, mert a meghívások túlhajtása az eredeti cél­kitűzéssel ellentétes hatást vált ki: a kecskemétiek előbb-utóbb nem fogják kecskemétinek, vagyis a sajátjuknak érezni a színházat, a színészeket: a né­zők elidegenednek a színházuktól. Az első plakátok fogalmazásakor a vezetők bizonyára megérezték ezt a ve­szélyt: a vendégként közreműködők tömkelegének névsora láttán ugyanis le­töröltették a színlapból az m. v. jeleket. Később aztán valahonnan megtudhat­ták, hogy az ilyesminek jogi következ­ményei lehetnék akkor, ha a művészét kölcsönadó színház számonkéri, miért nincs színésze státusa feltüntetve. Persze, a közönség színházi identitás­tudata megőrzésének nem a plakátlak­kozás a módja. Való igaz, örül, a néző, amikor Bessenyei Ferenc kedvéért nem kell Budapestre utaznia, de abban a gesztusban, hogy jószándékú emberek „lehozzák" neki a fővárost, egyben át is éli helyzete provincializmusát. Öröme hsak a fordított szituációban lehet ma­radéktalan: olyankor, ha azt a színészt, akivel egy közértbe, henteshez, fodrász­hoz vagy cipészhez jár, viszontlátja a televízió képernyőjén, a filmvásznon, esetleg felismeri hangját a rádióban. Az ilyen pillanatokban vallja magáénak büszkén a várost, és benne a színházat a néző: az ilyen pillanatokban fonódik igazán szorosra a színház és a közönség kapcsolata. A pénz itt — a próba Pesten A vendégek közreműködésével létre­jött monodráma-előadások nem ezt a célt szolgálták: nem voltak kecskeméti alkotásnak tekinthetők. A produkciók zömének csak a technikai személyzete és egy-egy statisztája tartozott a társu­lathoz: a vendég Pécsi Ildikót a. vendég Madaras József rendezte, a vendég Tö­rőcsik Marit a vendég Banovich Tamás. A próbák nagyobbrészt Budapesten folytak, huzamosabb időre csak aföpró- bahéten kerültek le Kecskemétre. A darabok a Kelemen László Színpa­don átlagban öt-hat előadást értek meg, némelyik még annyit sem. Ez utóbbi tény már fölveti a színház anyagi eszkö­zeivel gazdálkodók felelősségének kér­dését is. Vajon erkölcsileg megtérült-e az anyagi befektetés? Aligha- Nem lett volna-e célszerűbb, hogy Sziki Károly Debrecenben, a saját színházában, a sa­ját közönsége előtt mutassa be áz akkor Debrecenben élő író, Csengey Dénes művét? Avagy, nem lett volna-e korrek­tebb eljárás, ha Törőcsik és Banovich, Pécsi és Madaras otthon, a saját anyagi kockáztatásával készül fel az előadásra, s a színház —fölmérve a reális igénye­ket — érdeklődő közönsége számára annyi előadást vásárol meg a kész pro­dukcióból, amennyire szükség van? Pusztán azért is ez a megoldás tetszik kézenfekvőnek, mert a vendégszínészek díjazása a haknizás szabályai szerint történt, valamint azért, mert az előadók időközben megkapták a produkciók ön­álló forgalmazási jogát. A színház tehát a rendezői-tervezői honoráriumot, a próba- és egyéb rezsiköltségeket arra a néhány előadásra fizette ki, amelyet a Kelemen László Színpadon tartottak, valamint azokra a fellépésekre, amelye­ket valamilyen könyvelési manőverrel — statisztikai megfontolásból— tájelő­adáskéntr számoltak el. Nem hiszem, hogy ez színházpolitikai szempontból gazdaságos befektetésnek volt mondha­tó. Balogh Tibor ( Folytatjuk) • Öltöztetik a menyasszonyt Érsekcsanádon. BÖLCSŐTŐL A KOPORSÓIG „Lakodalom van a mi utcánkban.. Komoly udvarlásra, házasságkötésre régen csak a katonaidő letöltése, a leszerelés után gondolhatott a legény. 1853-ban erről így ír Kőváry László: „Az atya, mint egy pátriárka, maga határozza el, mikor lett alkalmassá fia a családalkotásra... Ősszel az apa a fiának egy tallért ad, s ezáltal tudtára adja mintegy, hogy magának nőt vehet... A házasulandó tehát most már a guzsalyosba nemcsak lánynézni jár, ha­nem a kiszemelt leánynak a tallért megmutatja, mely annyit tesz: hogy ha kosarat nem adnál, elvennélek.” Kalotaszegen és környékén a lakodalmakat főleg farsang idején tartották, de gyakori volt az áprilisban, májusban megtartott lakodalom is. A hét napjai közül a keddet választották. Palócföldön őszre és tavaszra, a kisfarsangra és nagyfarsangra tették a lakodalom dátumát. Ennek elsősorban gazdasági okai voltak, a termés betakarítása, a szüret elvégzése adott lehetősé­get a kiadások fedezésére. Az uradalmak cselédei min­dig októberben nősültek, mert akkor kapták meg a negyedévi járandóságot. Voltak országrészek, ahol három napig is eltartott a lakodalom, máshol két napig mulattak, napjaink­ban az egynapos lakodalom a legelterjedtebb forma. Palócföldön a legutolsó háromnapos lagzit 1930 kö­rüljegyezték fel Sajópüspökiben. A múlt század köze­péről származó leírás szerint Kalotaszegen szokásban volt a hatnapos lakodalom is. Az élet fordulóihoz kapcsolódó ünnepek közt — feltételezhetően — a lakodalom szokásrendje a legszí­nesebb, a legváltozatosabb, hiszen nemcsak tájan­ként, hanem jalvanként is más és más módon ünne­pelték meg a fiatalok egybekelését. S ha hozzávesszük, hogy a falun belül az egyes családok helyzete is meg­határozta a lakodalom méreteit, a vendégsereg létszá­mát, az ajándékok értékét, akkor szinte a változatok végtelen sora áll össze az évszázados tapasztalatok alapján. Érdekesség, hogy az 1894-ben kötelezővé tett álla­mi, polgári eskövőt hosszú időn át a falvak lakói csupán hivatalos eseménynek tekintették, és nem vet­ték körül olyan, a néphagyományokban gyökerező cselekvésekkel, szokásokkal, mint az egyházi szertar­tást. Napjainkban a hivatalos, tanácsi házasságkötés már nem jelent gondot, szervesen beépül a lakodalom szokásrendjébe. Számos vidéken elterjedt szokás volt, hogy a lako­dalom előestéjén leány- és legénybúcsút tartottak. Ezeken a vidám találkozókon köszöntek el a fiatalok lány- és legénypajtásaiktól, a vidám és gondtalan fia­talság korszakától, a lány- és legényélettől. A lakodalom napjának délelőttjén gyülekeztek a vendégek külön a menyasszonyos és külön a vőlegé- nyes háznál. Voltak községek, ahol a templomi eskü­vőre külön menetben vonult a menyasszony és a vőle­gény. Elterjedtebb szokás volt, hogy a vőlegényes háztól a vőfélyek vezetésével a nászmenet a menyasz- szonyos házhoz vonult, hogy aztán együtt menjenek a pap elé, a templomba. A zenés, látványos vonulás során sok vidám, tréfás jelenetre nyílt alkalom. Gyak­ran elzárták az utat a menet elől, borral kellett kínál­niuk az „útonállókat” annak érdekében, hogy tovább tudjanak menni. A kikérő vőfély, násznagy a meny­asszonyos háznál zárt ajtókat talált, kapupénzt kellett fizetnie, először álmenyasszonynak öltözött legényt vezettek elé. Egyébként az álmenyasszony figurája nemcsak nálunk, magyaroknál és egyes szlovák vidé­keken ismert. Tőlünk távolabb, a közép-ázsiai törö­köknél is vannak nyomai, ugyanis a lány „vételára” összegében való egyezség után a vőlegény megbízott­ját azzal ingerük, hogy rút öregasszonyt ültetnek az ölébe, akit meg is keli csókolnia. A látványos és sokszereplős jelenetek közepette ki­kért és kiadott menyasszony végül is elbúcsúzott szü­leitől, rokonaitól, barátnőitől, és elhagyta a szülői házat. Kiváncsiak sokasága nézte végig a lakodalmas me­net vonulását. A menyasszony kelengyéjét feldíszített szekérre rakták, őt magát is sok helyen kocsira ültet­ték. A násznép1 gyalog vonult a kelengyével rakott kocsi után. Kurjongattak, daloltak; hangoskodtak, így adták az egész falu tudtára, hogy „viszik a meny­asszony ágyát”, a lány „stafirungját”. Az egész falu­nak látni kellett, hány dunyhát, párnát kap a leendő menyecske hozományul. Erdélyben például már na­pokkal az esküvő, a lakodalom előtt közszemlére tet­ték ki a kelengyét a menyasszony háza előtt. Arra nincs lehetőségünk, hogy a lakodalom vala­mennyi jellegzetes és fontos mozzanatát, epizódját ismertessük, a szerteágazó eseménysorból most csak a menyasszonytáncot emeljük ki. Az éjszaka eljárt tánc kétféle szimbólumot hordo­zott. Az egyik szerint ekkor táncolt utoljára lányként a menyasszony. A másik, az elfeledettebb, azt fejezte ki, hogy a család férfirokonai ezzel a tánccal ismerték el, fogadták be új asszonyként a leányt. Napjainkban a tánc az ifjú pár számára pénz- és ajándékgyűjtő mozzanat, hiszen a táncra kérők pénzt, értékes tár­gyakat adnak a fiataloknak. Szexuáüs szabadosságokkal teli korunkra való hi­vatkozással még egy lakodalmi érdekességet említünk. Palócföldön voltak falvak, ahol csak akkor vezet­ték egyenesen az oltárhoz a menyasszonyt, ha köztu­domásúan már nem volt szűz. A szüzet először a hordozható Mária-szoborhoz kísérte a vőfély, a menyasszony ott 'imát mondott, és úgy haladtak a főoltárhoz. Ha esketés közben az oltár valamelyik gyertyája elaludt, ez azt jelentette, hogy a menyasz- szony már nem érintetlen. A Nógrád megyei Kálié­ban a fiatal menyecske úgy bizonyította ártatlanságát a falu előtt, hogy az esküvőt követő vasárnap a fátylát és a mirtuszkoszorúját a templom Mária-szobrára helyezte. Felsőtárkányban még a század elején is szo­kásban volt, hogy a nászágy lepedőjét kiterítették az udvarra, hogy mindenki lássa a menyasszony ártat­lanságának bizonyítékát. Kiss György Mihály ÚJ KÖNYVEK: Kataklizma. Berkeszi István első világháborús naplója. (Új Auróra, 48 Ft) tó A Tálmud könyvei. (A Hagyo­mány gyöngyei) (Ikva, 800 Ft) --- E. D, Biggers: Charlie Chan találkozása a fekete tevével (Kék könyvek) (For­tuna 182 Ft) — EÖrsi István: Bedo­bom a törülközőt. (Napra-forgó Kft., 96 Ft) tói J.‘E. Pickart: A rejtély. (Vörös rózsa) (Text Keresk. Kft., 69 Ft) :stó|M. C, Connell: A szerelem folyója. (Vörös rózsa) (Text Keresk. Kft., 69 Ff),-— Sütemények, tészták könyve, 2, (Viánco, 140 iKp Craig ShaW Garoner: Batman. A Denevér- ember. (Denevér könyvek) (Mahír —RTV-i—Téka, 100 Ft) — Grimm: A hálátlanság jutalma. Leporelló. (Táltos, 38 Bt) -— Dús Magdolna—-: Egely György: Titokzatos erők túdo­­mánya? Avagy magánvélemény a pa- rajelenségekről. (Háttér * könyvek) (Háttér Lap- és Könyvkiadó, 138 Ft) — Walter Schellenberg emlékiratai. (Téka—Zrínyi, 127 Ft) — Stephen King: Ezüst pisztolygolyók. (Ararát, 90 Ft),tóf Mondjuk, hogy. . . (Ovi­suli) (Text Keresk. Kft., 69 Ft) — ABC. (Ovi-suli) (Text Keresk. Kft., 69 Ft) — Benedek Elek: Magyar me­se- és mondavilág. III. Reich Károly, III. A tűzmadár. (Téka-—Móra, 180 Ft) — Guinness Rekordok könyve, 1990. (Viancó, 470 Ft) Mf- Kertész •Litván: Antik harcmezőn. (Tan- könyvk., 129 Ft) B Roman War- szewski: Mutassák a terrorista lány hasát. (Magvető, 36 Ft) - Boris Val­lejo fantasztikus világa. (IPM Könyvtár) (IPM, 290 Ft) tó Szanyi Gyula: Kreuz und quer in duetsch- sprachigen Ländern. Német nyelvi országismereti olvasókönyv. (Tan- könyvkiadó, 145 Ft) —I Gulácsy La­jos: A virágünnep vége. (Szépirodal­mi, 199 Ft). ' V Olasz kötött modellek ’89. Szerk. Kígyós Erzsébet. (C,orvina) 190 Ft —- A francia romantika költői. La­martine, Vigny,* Nerval, Musset. (Lyra Mundi) (Európa) 53 Ft —Su­san Sontag: Halálkészlet. (Európa) 66 Ft fpjj Herman Melville; Moby Dick vagy a fehér'bálna. (A vüágíro- dalom klasszikusai) (Európa) 102 Ft §j| Michael Asher: A negyvennapos út. (Világjárók) (Gondolat) 94 Ft tót Rosalind Fitter-Susanna Ray: A tengerparton. (Fürkész könyvek) (Gondolat) 65 Ft — Papp-Váry Ár­pád—Hrenkó Pál: Magyarország ré­gi térképen. (Gondolat—Officina— Nova) 890 Ft.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom