Petőfi Népe, 1990. január (45. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-04 / 3. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1990. január 4. népművészt támogat és új járatokat tervez a malév — A TU—154-ES BRIGÁD KEZDEMÉNYEZTE • Meg sétarepülésre is meghívták a maikéi iskolásokat. (Tóth Sándor archív felvétele) Faragott csodák között nyilatkozott a vezérigazgató # Karagott és valóságos pusztaiak (a Pólyák testvérek) között a vezérigazgató. Csak tessék-lássék csaholnak a Pó­lyák testvérek kutyái a faragóművész tanyájára begördülő autókra. Megszok­ták a vendégjárást. A kocsikból kiká­szálódó malévesek egyike-másika névről szólítja a gazdáik pisszentésére elhallga­tó négylábúakat. Már jártak Matkón. Kölcsönösen hasznos ismeretség ala­kult ki a repülőtéri dolgozók és a pusz­taiak között. * * * A hetvenes évek .legelején Matkó ne­vét sem hallották a Ferihegyen. Még a Monor, Bugac, Kelebia útvonalon közlekedő athéni járat pilótái is csak a közeli erdőket, az egybeszántott táblák hálóját tudták a magasból megkülön­böztetni. Kétszer is megkérdezte a menetlevél­kiállító, hogy hová is kér autót a TU —154-es brigád. „Helvécia-Matkó- ra?”. Mentségére szölgátjtírt, högy ami­kor Schwéder Károly fedélzeti mérnök, a terepfelverő Törökfáinál bekanyaro­dott a patronálásra kiválasztott iskolá­nak szánt ajándék tévével az akkor ta­lán még földes útra, csak Pólyák Antal szives közreműködésével találta meg a tanyai tanodát. Az azóta vállalati főpilóta Mónus Ferenc kapitány, brigádvezető és a kis közösség néhány tagja évente legalább egyszer-kétszer megjelent a hajdani nagybirtokból századunkban kialakult külterületi településen. Sohasem üres kézzel jöttek. A stopperórát Moszkvá­ból hozták, Bécsből karácsonyi ajándé­kot, a magyar fővárosból sok mindent. Kapcsolatuk nem szorítkozott a matkói iskola időnkénti megajándéko­zására, nem silányult üres formalitássá. A tanyai gyerekek tanítóikkal, szüleik­kel ellátogattak Ferihegyre. A legjob­bakat egyszer sétarepülésre is meghív­ták. Máig szívesen emlékeznek a Nyír­egyházát, Keszthelyt is érintő „ország­járásra”, csak azt sajnálják, hogy a két nagy folyó között kóborló felhők elta­karták a matkói tanyavilágot. * * * Más gyerekek tanulnak az immár Helvéciához tartozó település iskolájá­ban, a brigád is kicserélődött, de a ba­rátság megmaradt, módosultak a kap­csolattartás formái. A régi ismeretség szép hajtása a Ma­gyar Légiközlekedés Vállalat kezdemé­nyezése. A TU—154-es brigád javasla­tára, az Egy vállalat, egy művész akció keretében 1988 óta a Malév patronálja a két évtizede kiállító fafaragót. Pusztai varázslat címmel kiállításo­kat rendeztek műveiből, többnyelvű, gyönyörű katalógusa számos ország­ban felhívta a figyelmet a kezével szép csodákat teremtő magyarra. Pólyák Ferenc tárlatait a Malév felhasználja hazánk népszerűsítésére, szolgáltatása­inak reklámozására. Ezt a kölcsönös barátságot nyugtáz­ta legutóbb a Légiközlekedés című lap munkatársainak matkói látogatása. Velük tartott Jahoda Lajos vezérigaz­gató és több közvetlen munkatársa. • A sütemcnyestálban landolt ez a Ma' lév-gép (Straszer András felvételei) Jól érezték magukat a pusztán, a fa­faragó új, alkalmi kiállítóhelyiségében. (Az' epület'hajdanán Dömötör városi tanácsost szolgálta, hírességek tértek be egy pohár itókára körvadászatok után.) Nehéz szívvel szakítottam ki társasá­gából a nagyfőnököt. Nagyfőnök? Ne­hezen találtam volna ki, hogy a birka­pörköltet jóízűen falatozók, kedélyesen csevegők közül ki a 4500 dolgozót fog­lalkoztató vállalat felelős irányítója, ha nem ismertem volna. Beszélgetésünk elején a bevezető úton sorakozó új házakat dicsérte: tá­gasak, erősek. Egyetértettünk: ha iszo­nyú sok munkával is, de az elmúlt évti­zedekben sokat javult a matkóiak élet- színvonala. A magyar mezőgazdaság helyzetének, gondjainak megbeszélése után tértünk rá Malév-ügyekre. Polyákéknál kézenfekvő volt első kérdésem. — Tudom, hogy nagy nyugati és fő­ként japán vállalatok egyre többet köl­tenek a kultúrára. (Nálunk, sajnos, csökkentik a művészetek, a közműve­lődés támogatását.) Miért éppen ilyen szorító helyzetben határozták el a mat­kói népművész menedzselését ? — Meggyőződésem, hogy akkor is megtérülnének kiállítások rendezésé­hez, katalógus készítéséhez adott fo­rintjaink, ha kizárólag anyagi szem­pontokat mérlegelnénk. Feri barátunk jó reklám vállalatunk számára is. Rek­lám, mégha közvetett is, vagyis érdek­lődést kelt irántunk. Miért? Különle­ges. Vitathatatlan érték. Tiszta forrás. Igazolja Bartók és Kodály hazájának népművészetéről formálódott vonzó képet. Mit támogasson a magyar nem­zeti légiközlekedési vállalat, ha nem sa­játos nemzeti értékeket? — Mit terveznek a közeljövőben? Feri külföldi népszerűsítését. Több kiállítás előkészítéséről tudok.- Elképzelhető, hogy ezek közül egyikre-másikra új Malév-vonalak vég­állomásán kerül sor? — Természetesen. — Hova indítanak új járatokat? — A Közel-Keletre, Izraelbe, a ki­lencvenes évek közepétől távolabbra is, elsősorban a Távol-Keletre, Eszak- Amerikába. Több járatot indítunk né­hány régi vonalunkon is. Előrelátható­an Malév-gépek is közlekednek Buda­pest és Köln, illetve fővárosunk és Stuttgart között. — És Szombathelyre? Meg Miskolc­ra? Meg ... ? — Hallottam efféle kívánságokról, igényekről, de ezeknek kielégítését gaz­daságtalannak érzem. Nem véletlen, hogy nálunk fejlettebb országokban is a különleges expresszvonatokat része­sítik előnyben néhány száz kilométeres távolságoknál. Városközponttól vá­rosközpontig szállítják az utasokat, ol­csóbbak., A /epülőterek pedig mind tá­volabb kerülnék a sűrűn lakott negye­dektől. — Nyilván a zaj és biztonsági okok miatt. Az elkövetkező években tovább folytatjuk gépparkunk korszerűsítését. Csak így állhatjuk a versenyt más légi- társaságokkal. Kevesebb üzemanyagot fogyasztó, még üzembiztosabb, kényel­mesebb, csendesebb gépeket vásáro­lunk, bérelünk. — Milyen típusú gépekkel gyarapod­nak? —Még nem döntöttünk. Mivel né­hány évig nem számíthatunk céljaink­nak megfelelő új szovjet utasszállítók­ra, minden bizonnyal a nyugati kíná­latból választunk. Már körvonalazód­tak elképzeléseink. — Önerőből fejlesztenek, vagy állami támogatásra számítva? — Számítunk az állam — hogyan is mondjam — konstruktívabb magatar­tására. Csak azonos gazdasági feltéte­lekkel őrizhetjük meg helyünket a nem­zetközi légifuvarozásban. Nem közvet­len anyagi támogatásra gondolunk: bi­zonyos rendelkezések megváltoztatásá­ra. — Jahoda Lajos vezérigazgató tehát úgy véli, hogy 2000-ben is jegyzik a Ma­lévet a jól működő légitársaságok kö­zött. 1— Miért ne bíznék? A szakértők vi­lágszerte évi 6-7 százalékos növekedést jeleznek. Miért mi maradnánk ki a fel­lendülésből? Számolhatunk a térség és különösen a hazánk iránt növekvő ér­deklődéssel, a kelet—nyugati kapcso­latok erősödésével. És számíthatunk kiválóan felkészült munkatársainkra, a pilótákra, más hajózókra, a földi irá­nyítókra, kereskedelmi szakembere­inkre. Különben is — tette hozzá tréfás hunyorítással —, ha rosszul csinálnánk valamit, kapnánk is szakmai újságunk­tól. Tudja, hogy szerkesztője Bács- Kiskun megyei? — Igen, valamikor személyesen is ta­lálkoztam Kiss Pállal Bácsalmáson. — Szavazzunk meg neki itt a szép környezetben föltálalt, stílusosan repü­lővel díszített tortából két szeletet. Érezze, hogy a Malév becsüli a sajtót. Pontatlanul számolnék be újságíró kollégáim és a légiközlekedési szakem­berek matkói látogatásáról, ha úgy tet­szik tapasztalatcseréjéről, ha elhallgat­nám, hogy ezúttal formalitásnak minő­síthető a tréfás szavazás. A jóízű tor­tákból három szeletet is kanyaríthattak az édességkedvelők. Ennyit igazán megérdemelnek a ven­déglátótól, a hálás pusztaiaktól. Sok mindenhez értenek ugyanis, de képtele­nek volnának megtanulni a birkapapri­kás meg a többi finomság titkait. Heltai Nándor KÉPERNYŐ ALAPÍTVÁNY AZ ÖREGEKÉRT A Nyugodtabb évekért A Variant Üzemszervező és Kivitelező Kisszövetkezet, vala­mint a Multi-Variant Kisvállal­kozás-szervező és Szolgáltató Részvénytársaság a nyugdíja­sok életkörülményeinek támo­gatására, Nyugodtabb évekért elnevezésű alapítványt hozott létre, melyből elsősorban azok részesülhetnek, akik napi meg­élhetési gondokkal küszködnek, s az összjövedelmük ötezer fo­rint alatti. Ezek az emberek általában egy élet munkája után tették le a lantot, s jogosan igényelhetik létfeltételeik megteremtését. Ők azok, akik legkevésbé tehetnek a gazdasági életben bekövetke­zett változásokról, az infláció felgyorsulásáról és arról, hogy többségük — koruk és munka- képességük csökkenése miatt, a nyugdíj kiegészítése érdekében i-jr már nem tud munkát vállal­ni. A Kiskunsági Mezőgazdasá­gi Szövetség hét esztendeje egy­re növekvő ütemben foglalko­zik a térség szövetkezeteiből nyugdíjba vonult tagok segíté­sével. Az utóbbi időben roha­mosan megnőtt — megduplázó­dott -— a kérelmezők száma. Je­lenleg már több mint háromez­ren kapnak felemelt ellátást. Ám az igényjogosultak köre — sajnos — ennél jóval na­gyobb. Jelenleg több mint ezer kérelem vár — keret hiányában — elbírálásra és a rendelkezésre álló lehetőségek nem bővülnek, hanem szűkülnek. Ezért a szö­vetség elhatározta, hogy csatla­kozik a Nyugodtabb évekért el­nevezésű alapítványhoz, felvál­lalva a területi bizottság vezeté­sének teendőit. Teszik ezt azért, hogy a Bács-Kiskun megyéből érkezett, érkező pénzfelajánlá­sok az itt nyomorban élőket se­gítsék, továbbá biztosítsák azok képviseletét, akik a továbbiak­ban csatlakoznak az alapít­ványhoz. Kissné Kollár Eszter, az or­szágos alapítvány kiskunsági te­rületi bizottságának ügyvezető titkára azt is elmondta, hogy az adományjegy-akciót ezentúl évente meghirdetik, ami tavaly december 31-éig tartott. A sor­solás január 19-én lesz, amely­ről az országos lapok nyere­ményjegyzéket közölnek. Az alapítványhoz kapcsoló­dik a január 11—12-én Kecske­méten, a Három Gúnár fogadó­ban megrendezendő jótékony célú tekeverseny is, melyen a honiakon kívül Pest, Vas, Vesz­prém, Hajdú, Szolnok, Győr, Tolna, Csongrád megye is jelez­te részvételi szándékát. A szervezők bíznak abban, hogy mind az adományjegy- vásárlási akcióval, mind a jóté­konysági célú sportversennyel sikerül olyan tőkét teremteni, hogy januárban egyéni elbírá­lás, illetve pályázat alapján mi­nél több nyugdíjasnak, járadé­kosnak lehessen akár pénzse­gélyt, vagy valamilyen szolgál­tatást az alapítványból az érin­tett élete végéig biztosítani. A pályázatot az igénylő ismerő­se, rokona, akár munkahelye is egyaránt benyújthatja—január elseje után — a szövetséghez. P. S. Mintha. Alig-alig 3 négyzetméteres, tűz­hellyel, szekrénnyel, miegymással zsúfolt konyhában étkezhet-e jó­ízűen egy család? Megteremthe- tők-e a társas együttlét, a táplálko­zás örömei, vagy mindenki azon van, hogy mielőbb essünk túl vala­hogy a „panelvacsorán”. A választ megtudhattuk szombaton éjszaka a képernyőről, tapasztalhatjuk millióan, kicentizett lakásunkban. Pénztelenséggel, létbizonytalan­sággal, belső hatalmi harcokkal, kedvetlenséggel korlátozott „ét­kezdéjébe” várta az év utolsó nap­jaiban nézőit televíziónk is. Meg sem próbálkoztak azzal, hogy lát­ványos műsorokat, alkalomra ké­szíttetett önálló összeállításokat gyömöszöljenek a rendelkezésükre álló időbe, térbe. A már említett, a kaposvári színház által főzött és föltalált panelvacsoráhöz hasonló­an előnyben részesültek a már sok­szor kipróbált étkek, fogások, előre gyártott, fölmelegített, a szavatos­sági idő lejárta miatt áron alul vá­sárolt ennivalók. . Folytatódott a gyermekbábosok hangulatos tévéfesztiválja, újra szi­matolt Szimat Szörény, szuperke- dett a Parabola, elbúcsúztunk nemcsak az évtől, hanem másod­szor (harmadszor, az ismétlésekkel talán negyedszer) az öreg Soames- től, volt Delta és, persze Reklám, minden mennyiségben. Újra jelent­kezett a „jaj, de cuki!” Házaspár­baj. Mint hétköznapjainkban szinte mindenre, ráragaszthattuk volna a mintha címkét. Mintha — például — a véletlen parancsolta volna egymás mellé a látottakat-hallot- takat. Többségük az év bármely napján helyet »kaphatott» volna a képernyőn. Mintha a Törőcsik— Gafas duóhöz'há’S'brffÓatfnyugtat­gatták volna magukat a nagy att­rakció előtt az illetékesek. A min­dent a maga egyéniségére fordító színésznő csúfondárosnak szánt vagy annak ható előadásából meg­tudhattuk: „Ne félj kislány, nem lesz baj — majd a paplan eltakar”. Továbbá: mintha házibulira csa­logatta volna a tisztelt publikumot a televízió. Végre újra láthattuk Antal Imrét csak azt a Rómeót tudnám feledni! IS-, Kudlik Júliát. Vágó István is többféle minőség­ben tisztelte meg a nagyérdeműt. Gát György íróként, rendezőként, producerként volt jelen, és a Sza­badság téren is otthonos Bodrogi Gyula sem csak „a fűben ült”. Gyanítom: benne van a TELE P-ART produkcióban, vezetett műsort, ő volt Jack Lemmon (hangja), díjat vett át, gyilkost ke­resett. Mintha a pénzügyi tanácsa­dó, a reklámszervező lett volna a szilveszteri hacacárék egyik főem­bere. (Miért hagyták el nevét a stáblistáról. Vasárnap az újvidéki tévén sugárzott Superman film stáblistáján feltüntették, hogy ki alkudozott a Marlboro, meg a Co­ca-Cola céggel. Nyilván a Magyar Televízió hetekig elélne abból a pénzből, amit azért kapott a há­rom túlvilági gonoszt legyőző és a jóságos Superman harcát megfil­mesítő tőkéscsoport, mert a szem­lézerek az említett termékek óriási reklámfeliratai előtt ütköztek, az összeomló felhőkarcolóról a híres cigarettára, a nálunk is kedvelt italra esett a nézők tekintete. Nálunk még nincsenek emberfö­lötti emberek — bár ötvenes éve­ink egyik-másik vezére gyökere­sebben fölfordította életünket, mint a Három Fekete Gonosz Amerikát, többet ártott, mint a gyilkoló, gyújtogató Fekete Gene­rális — és szupercégek. De az OTP, meg a Hitelbank, meg az egyik számítógépes cég nélkül nem lett volna Bongó, Pórviadal s TERZ. Kuratórium ide, felügyelő­bizottság oda, az egész tévéfőnök­ség cakpakk Árkus József Szuper- bola műsorának zsákmánya lett volna. Jóízűen végignevettük ismét Hofi tavalyelőtti műsorát. Noha egyik­másik jövendölésének beteljesülé­sétől megfosztott a sors, ma is neve­téspetárdákat pukkantottak tréfái, szentenciái. Mielőtt bárki azt gon­dolná, hogy a szilveszteri pezsgőzés után véltem látni a Hoféliát, tuda­tom: kattintottam egyet a készülé­ken és éjfél után az újvidéki műsort néztem. Jóval előtte, este tízkor be­lepillantottam a moszkvai évváltás­ba, lobogtak a zászlók a Kreml tor­nyain, szinte lángolt a vörös csillag. Erről jut eszembe. Miért maradt ki a kelet- és közép-európai átalaku­lások egyik erjesztőjének, a Pano­rámának ezúttal is kitűnő műsorá­ból még a közvetítés elején is beha­rangozott moszkvai botrány. Tele­fonáltak valahonnan? Lám, hiába igyekeztek feledtetni a szilveszteri műsorok, hogy a vi­lág e táján a politika a kívánatos­nál nagyobb szerepet markolt éle­tünkből. Nem szeretném, ha írásom is af­féle mintha-kritika lenne, ezért be­fejezésül fölsorolok néhány, szá­momra élményes, kellemes mű­sort. A „Jean vagyok, csak így egy­szerűen” című portréfilm Jean Ga- binről, a Panelvacsora, a Kínáról hitelesen tudósító A sárkány szíve, a Bongó egyik-másik töltelék be­tétje, például a kicsit bennfentes Katona József színházi paródia, a törpikék. Még annyit: az éjfél pon­tosan éjfélkor volt. Mai világunkban ez is valami. Hírlik: a következő szilvesztert a tévé kiadja gebinbe. Én sem szeret­nék lemaradni a pénzhajszában. Ezúton tudatom: a jövő évi szil­veszteri műsorkritikához szívesen szövetkeznék tőkeerős pénzintéze­tekkel. Mintha nem is volna rossz öt­let •'' H. ki Munkahelyi dohogások . Zajártalom az is, ha okos szó helyett csak frázisokat pufogtatunk! Űj beosztásában szárnyakat adtak neki, de visszautasí­totta. Inkább könyökvédőt kért. * Memóriazavarban szenved a kollégám... Azt tudja, hogy hol van, csak azt felejti el, hogy honnét jött. Hf A gondolkodáshoz fejre van szükség... Bizonyos ese­tekben bátorságra is. * * Kolléga panasza; — Miért akarnak engem továbbképzésre küldeni?... A főnököm reggeltől estig leckéztet! * A munkahelyi testnevelés is lehet eredményes... Csak jó erősen kell kapaszkodni a szamárlétrán. * A vizsgálat kiderítette: a hegy nem ment Mohamedhez, így aztán Mohamed eivtárs kérésére fegyelmit indítottak a begy ellen. * Főnöki panasz; — Bevásároltunk ezzel a számítógéppel... Csak a szá­raz tényeket rögzíti, dönteni ez sem mer! Kétségtelen, a tények hatására idővel változik az ember véleménye. Az utóbbi években viszont az is előfordult, hogy az „illetékes elvtársak” változtatták meg! * Kolléganőm tigyelmeztet; — Nem érdemes a kapott sebet nyalogatni. Pláne, ha olyan helyen van, ahová nem ér el az ember nyelve! * Mindig ügyelt arra, hogy legalább három lépés távolság­ra legyen a főnököktől... így legalább nem tudnak belé- rúgni! 4f A kollégám arra kért, hogy próbáljak az 6 fejével gon­dolkodni!. .. Édes, jó istenem, mi vár rám?! Az igazság bajnoka akart lenni, de a főnökei megnyug­tatták; az idén már nem rendeznek több bajnokságot. Azt mondják a kollégámról, hogy szerelemgyerek. Erről jut eszembe; azért vannak elfuserált szerelmek is! # Valaki mondta; — Rövidlátó ember a főnökünk... Viszont a keze messzire elér! * Peches ember... Mozgásszegény életmódján úgy akart változtatni, hogy elkezdett ugrálni a munkahelyén. — kgym

Next

/
Oldalképek
Tartalom