Petőfi Népe, 1990. január (45. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-04 / 3. szám

2 • PETŐFI NÉPE • 1990. január 4.

*}y.»i V)

Irán cáfolja, hogy Ceausescut támogatta

Az Iráni Iszlám Köztársaság budapesti nagy- követsége szerdán közleményt juttatott el az MTI-hez. Ebben a nagykövetség —.bírálva az MTI-nek az AFP hírügynökség jelentésére is támaszkodó információját és igényelve az Iráni Iszlám Köztársaság valós álláspontjának közlését — visszautasítja a magyar tömegkommunikációs eszközök által a Ceausescu támogatására küldött iráni erőkről szóló híreket.

Leszögezi: „Az Iráni Iszlám Köztársaság kapcsolatai más államokkal a népek érdekein alapulnak és távol állnak mindenféle elnyomás alkalmazásától és annak elfogadásától. Az Iráni Iszlám Forradalom, természetéből fakadóan, szembeszáll bárminemű diktatúrával és támogatja a demokratikus folyamatokat. így üdvözölte a kelet-európai demokratikus fejleményeket is.

Ceausescu teheráni látogatása alatt az Iráni Iszlám Köztársaság vezetői tiltakoztak a Securi- tate erőszakos fellépése ellen Románia népével szemben és követelték annak megszüntetését. Ceausescu többszöri kérése ellenére az Iráni Iszlám Köztársaság vezetője és egyben a fegyveres erők főparancsnoka, Hamenei ajatollah úr, visz- szautasította a vele való találkozást. Ceausescu teheráni tartózkodása alatt az Iszlám Tanácsko- zó Testület (az iráni parlament) külügyi bizottságának egyik képviselője felszólította őt lemondásra. Románia nagykövete az Iráni Iszlám Köztársaságban a múlt héten tolmácsolta Románia új kormányának készségét az Iráni Iszlám Köztársasággal való kapcsolatok folytatására és továbbfejlesztésére, és egyben kijelentette: semmilyen híresztelések nem akadályozhatják meg a kétoldalú kapcsolatok fejlődését”.

A nagykövetség megítélése szerint a kifogásolt információk nyilvánosságra kerülését „olyan egyének vagy csoportok irányítják, amelyek ellenzik az Iráni Iszlám Köztársaság és a Magyar Köztársaság között fennálló jó kapcsolatok fejlődését”.

KIRÁLY KÁROLY NYILATKOZATA A DIE WELTNEK

„Egész életemben ellenzékben voltam”

Az én célom az, hogy az erdélyi magyarság érdekeit szolgáljam, nem pedig hogy karriert csináljak. Ha ezeket az érdekeket nem tudom érvényesíteni, ellenzékbe vonulok. Egész életemben ellenzékben voltam, még az államtanács tagjaként, 1972-ig is. Ezt hangsúlyozta a Die Welt című napilapban szerdán megjelent nyilatkozatában Király Károly, a román Nemzeti Megmentési Front tanácsának egyik alelnöke.

A tekintélyes nyugatnémet napilap az alelnököt. úgy mutatta be, mint 1,5 millió romániai magyar reménységét, olyan személyiséget, aki 1972-ben kegyvesztett lett a Ceausescu-rendszerben, tegnap még Ceausescu fogdmegjei fenyegették, most pedig a legbefolyásosabb magyar Romániában. Ion Iliescu helyettese.

Arra a kérdésre válaszolva, hogy az új Romániát veszélyeztetik-e nemzetiségi konfliktusok, Király Károly megállapította: véleményem szerint Romániát nem veszélyeztetik, de konfliktusok lesznek, mert Ceausescu politikája román nacionalizmuson alapult, s e nacionalizmus mélyen gyökerezik a román népben. Már most megmutatkoznak a nacionalizmus jelei mindkét oldalon. A kormánynak e kérdésben óvatosan és megértőén kell eljárnia, hogy szavatolhassa minden nemzetiség egyenjogúságát. A jelen pillanatban ugyanis mindannyian egyenlők vagyunk, de a románok egyenlőbbek — mondotta az alelnök.

Arra vonatkozóan, hogy megvan-e a lehetősége az erdélyi területi autonómiának, Király Károly kifejtette: ha szabályozzák az Erdélyben élő nen>> zetiségek egyenjogúságának kérdését, akkor elképzelhető egy ilyen regionális vagy területi autonómia. Nekünk többnyelvű oktatásra van szükségünk, hiszen Erdélyben három nyelvet beszélnek

— jelentette ki.

Az NSZK igen jelentős segítséget nyújthat, tekintettel arra, hogy Romániában 150 ezer erdélyi szász és bánáti sváb él — hangsúlyozta Király Károly. Nemcsak gazdasági segítségre gondolok, hanem elsősorban az emberek közötti kapcsolatok területére.

A kivándorolt erdélyieknek vissza kell térniük, akik pedig itt maradtak, azoknak utazniuk kell, s külföldön meg kell ismerkedniük a demokráciával. Demokratikus sajtóra, demokratikus tájékoztatási eszközökre, demokratikus nevelésre van szükségünk. Az oktatási rendszerben személycseréket kell végrehajtani ^ mondotta az alelnök.

Király Károly megállapítása szerint Románia most elfogadta a kapitalista piacgazdaság lényeges elemeit, a magántulajdont és a szabad vállalkozást. A mi erősen kollektivizált övezeteinkben — mondotta — fel kell számolni a kollektivizáltsá- got, ehhez meg kell teremteni a jogi kereteket, szükség van továbbá alkotmányra, amelyen már dolgozunk is. Elsősorban azonban a nép akaratának kell érvényesülnie, és tanulnunk kell. Méghozzá nemcsak gazdasági szempontból kell új módon gondolkodnunk, hanem meg kell tanulnunk a demokráciát is.

Sokan úgy vélik, hogy a gonosz Ceausescu-rend- szert most egyszerűen felváltotta egy jó rendszer, tehát elég, ha az új kormány érdekében csak jót cselekszenek. És hopp, már vége is a demokráciá- ■ mafcj mert az embereknek.meg kell.tamilniuky.hogy . kritikusan gondolkodjanak, és a kormánynak azt kell megtanulnia, hogyteztia .bírálatot el is fogadja*

— jelentette ki a román alelnök.

Bolgár kerékasztal-tárgyalások

Szerdán délután megkezdődtek a kerékasztal-tárgyalások a Bolgár Kommunista Párt és a Bolgár Népi Földműves Szövetség parlamenti csoportjainak, továbbá a parlament párton kívüli képviselői és a Bolgár Demokratikus Erők Szövetsége vezetősége között.

A megbeszélések színhelye a nemzetgyűlés épülete, ahol ezt megelőzően a két kormányzó párt

parlamenti csoportjai és a társadalmi szervezetek — hazafias front, szakszervezetek, KISZ, alkotói szövetségek stb. egyeztették álláspontjukat a kerekasztal ügyrendi kérdéseiről.

Hivatalosan egyelőre nem közölték a tárgyaló küldöttségek ösz- szetételét, így a küldöttségvezetők nevét sem. Az előzetes, nem hivatalos találkozón az ellenzéket képviselők élén Zseljo Zselev, a Demokratikus Erők Szövetsége Koordinációs Tanácsa elnöke állt, a hatalmat főként Andrej Lukanov, a BKP KB PB tagja, a KB titkára képviselte.

A Bolgár Demokratikus Erők Szövetsége tucatnyi ellenzéki szervezetet és pártot tömörít, közöttük az értelmiségre legnagyobb befolyással a Klub a Nyíltságért és Demokráciáért elnevezésű szervezet van, számszerűleg pedig a Podkre- pa szakszervezet a legerősebb és egyben legradikálisabb.

Romániában nem lesz katonai diktatúra

A román Nemzeti Megmentési Front Tanácsa már hosszabb ideje létezett— közölte egy francia újságíróval Mihai Lupoi újonnan kinevezett román idegenforgalmi miniszter, megerősítve Nicolae Militaru tábornok korábbi kijelentését, amely szerint az új vezetés már hat hónappal ezelőtt megkezdte működését.

A kedden kinevezett Mihai Lupoi, aki egyike a megmentési frontban működő négy aktív katonatisztnek, a Le Figaro című lap tudósítójának adott nyilatkozatában úgy fogalmazott, hogy a front már hosszú ideje körvonalazódott, de közvetlenül a Ceausescu elleni felkelés barikádjain alakult meg. Militaru tábornok, honvédelmi miniszter, egy december 22-én, az RKP Központi Bizottságának székházában készült videofelvételen azt közölte, hogy a front már hat hónapja működött.

Lupoi nyilatkozatában egyértelműen kizárta azt a lehetőséget, hogy a hadsereg átvenné a hatalmat, és Romániában katonai diktatúra jönne létre. Véleménye szerint a mostani vezetés előtt két feladat áll: egyrészt megtanítani a románoknak, hogyan élhetnek szabadságban, másrészt helyreállítani a gazdaságot, hogy a szabad választásokból kikerülő új kormány működőképes országot vehessen át.

Constantin Girbea külügyminiszté- riumi szóvivő keddi, bukaresti sajtóértekezletén úgy vélekedett, hogy a Román Kommunista Párt hárommilliós tagságának jelentős része nem azonosult Ceausescu nevével és tetteivel. A párt jövőjével kapcsolatban Girbea elmondta: a párton belül több csoport javasolta, hogy hívjanak össze rendkívüli pártkongresszust, oszlassák fel az RKP-t, és alakítsanak új pártot.

Forradalmak a karosszékből

A hatvanas évek amerikai tv-nézője — kezében dobozos sörrel — a karosszékből izgulhatta végig a vietnami háborút. Talán izgalmasabbnak is tűnt, mint egy átlagos krimi, hisz a polgár nem egy, előre megírt forgatókönyv anyagát láthatta. A halottak, a gránáttölcsérek nem kaszkadőrök, igazságosztó ügyeletes sztárok profi munkáját dicsérte. Valódi volt minden. Csakúgy, mint a romániai forradalom, melyet honpolgáraink tv-nézőként izgulhattak végig a szeretet ünnepén. Tanúi lehettünk annak, hogy egy diktatúra mily ördögi módon pusztítja saját nemzetét. A történelem 1953 — a berlini felkelés *— óta többször ismételte önmagát Európa szerencsétlen felében. Most azonban a romániai népeknek sikerült lerázniuk magukról a magát kommunistának nevező Ceausescu családi diktatúráját.

Forradalom volt, mint őszi társai: a prágai, a berlini, a szófiai.

Forradalom volt, de nem a marxista formációváltás kategóriája alapján.

Forradalom volt, mely a „létező szocializmus” romániai formáját számolta fel, a legembertelenebbet.

A kelet-európai rendszerek, ha politikai színárnyalataikban el is tértek egymástól, egyben mindenképpen hasonlóak vpltak.

Az ember, az emberélet olcsó volt mindenhol, s volt, ahol értéktelen. Ismert, hogy október elején az agg Ho- necker lövetni akart Lipcsében, melytől Krenz, a későbbi párttitkár tartotta vissza. Vagy novemberben a hatalom a kezükben gyertyát tartva térdeplő, a cseh himnuszt éneklő fiatalokat gumibotoztatott meg a prágai Vencel téren.

Romániában azonban végképp nem volt értéke az emberi életnek. A Lenin-díjas Ceausescu a történelmi lelépésért — a rendszeréhez —1 méltóan életek tízezreit követelte, s kapta meg.

Ezek után nem csodálható, hogy Romániában és más keleti országokban a kommunista kifejezés gyűjtőfogalommá tágult, melyet igen sokan negatív jelzőkkel egybekötve használtak.

Sztálin gyermekeinek egyik történelmi bűne az, hogy egy tisztességes társadalmi lét létrehozásának baloldali lehetőségét kompromittálták sajátos ^forradalmi”!?) gyakorlatukkal. A nagy ígéretek bizalmi tőkéjével sehol sem tudtak bizonyítani, s az emberi élet mellett a hitet is elpazarolták. Sztálin saját uralma alatt szocializmust ígért, melyből — Brzezinski találó szavaival — a „népek temetője” lett. Hruscsov a 80-as évekre „kommunizmust” ígért, s ma jegyrendszer van a Szovjetunióban. Varsóban tízévenként — ahogy buktak a kb-titkárok — új Lengyelországot akartak építeni, ma helyette szegénység párosul az inflációval. A leggátlástalanabb a „Kárpátok Géniusza” volt, hisz’ a nyomort egyenesen „aranykornak” nevezte.

Honecker, Zsivkov, Kádár, Husak, Brezsnyev, Ceausescu, a rendszer reprezentáns képviselői egy dologban azonosak voltak: a szellemi szegényház kijáratának küszöbét átlépni nem tudták. Alulról jöttek, igaz, de felemelkedni a feladathoz: esélyük sem volt. Ennek ellenére minden hozzájuk, illetve a pártállami apparátushoz volt méretezve, kiépítve. Márpedig ezt a felépítményt az európaiság kategóriáival mérni nem lehetett. Odaát még a fejletlen perifériák is a demokratikus fejlődés útjára léptek.

Ideát ez ideig annyi történt, hogy megtörtént a zsákutca végénél a hátraarc. A gond az, hogy ingadozó gyertyafénynél kell a labirintusból kijönni, s ha ez sikerül is, még mindig csak az újrakezdés lehetősége adatik meg.

Az igazán nagy fordulat eddig csak a Szovjetunióban nem következett be. S csak bízni lehet abban, hogy az ottani fejlemények nem szögezik a tévénézőinket ugyanúgy a készülékek elé, mint az történt most, karácsonykor. Nyitott kérdés, hogy az eurázsiai birodalomban Ázsia avagy Európa lesz az erősebb.

Barta Zsolt

Budapestre érkezett a dél-afrikai külügyminiszter

Január 3-án, szerdán, dél-afrikai kezdeményezésre, rövid látogatásra hazánkba érkezett Roelof Frederik (Pik) Botha, a Dél-afrikai Köztársaság külügyminisztere.

* * *

Az előzetes tervek szerint a dél-afrikai diplomácia irányítója mindössze kétnapos villámlátogatásra érkezett Magyarorszagra, elsősorban azzal a céllal, hogy magyar vendéglátójával, Horn Gyula külügyminiszterrel találkozzék. Külügyminisztériumi információk szerint Pik Botha a magyar ellenzék, mindenekelőtt a Szabad Demokraták Szövetsége és a Magyar Demokrata Fórum prominens képviselőivel is megbeszélést folytat.

A magyar és a dél-afrikai külügyminiszter várhatóan csütörtökön ül tárgyalóasztalhoz. A magyar külügyminisztérium tájékoztatása szerint Horn Gyula és Pik Botha elsősorban a kelet-európai régió, illetve a dél-afrikai térség legújabb fejleményeit tekinti át. Az előre be nem jelentett villámlátogatás kapcsán magyar diplomáciai források határozottan leszögezik, hogy a mostani megbeszélésen nem esik szó a két ország diplomáciai kapcsolatainak felvételéről. Ezt egyébként magyar részről csak egy hosszabb közeledési folyamat végeredményeként tartják elképzelhetőnek. A kapcsolatépítés első lépéseinek magyar megítélés szerint mindenekelőtt a humanitárius kontaktusok és a gazdasági együttműködés elmélyítését kell szolgálniuk. A kapcsolattartás államközi kereteinek kiépítése viszont a várakozások szerint lendületet adhat az üzleti élet aktivitásának. A tárgyalásokon várhatóan szó esik a két ország közötti vízumszabályok enyhítéséről is, amit a gördülékenyebb kapcsolatépítés mellett az is indokol, hogy Dél-Afrikában 10-15 ezer magyar származású állampolgár él.

Pik Botha látogatásának különös érdekessége, hogy dél-afrikai külügyminiszter most első ízben keres fel egy, a Varsói Szerződéshez tartozó államot. Egyben ez lesz az első magas szintű magyar—del-afrikai találkozó. (MTI)

Korom és Biszku most keveset tud

(Folytatás az 1. oldalról)

Korom Mihály 1963 őszétől 1966-ig, majd 1978-tól 1985-ig tevékenykedett az MSZMP KB titkáraként, s e minőségében hatáskörébe tartozott a Magyar Néphadsereg pártirányítása, ellenőrzése is.

A bizottság tagjai —, közöttük is elsősorban Raffay Ernő Csongrád megyei, Tallóssy Frigyes budapesti, Varga Lajos Pest megyei, Reidl János Somogy megyei és Sebők János Veszprém megyei képviselők a pártirányítási mechanizmus működését, a felügyeletet gyakorló KB-titkár kompetenciáját firtatták. Arra is kíváncsiak voltak, hogy Czinege Lajosnak a könyvben is említett konkrét ügyeiről tudtak-e a pártvezetésben és milyen intézkedéseket hoztak.

Korom Mihály válaszaiból az tűnt ki: a honvédelmi tárca és az illetékes KB-titkár közötti kapcsolatokat semmiféle jogszabály nem rögzítette. Azt állította: a felügyelet lényegében politikai irányítást jelentett, az anyagi kérdésekben a Minisztertanács mellett működő, valamint az országgyűlési honvédelmi bizottság volt illetékes. A párt azért gyakorolhatott felügyeletet a hadsereg felett, mert az alkotmány a társadalom vezető erejeként deklarálta az MSZMP-t, és így a Magyar Néphadsereg legfőbb parancsnoka Kádár János, az egykori MSZMP első titkára volt.

Ennek ellenére sem Kádár János, sem a Központi Bizottság, sem annak titkársága soha belső utasítást a honvédelmi tárcának, a hadseregnek nem adott.

Czinege Lajos konkrét, a Bokorkönyvben is említett ügyeiről — lakásépítésről és -cserélgetésről, a kaszópusztai „vadászparadicsom”-ról, a nagystílű vendéglátásokról — Korom Mihály úgy vélekedett: a volt honvédelmi miniszter nagyon szerette a reprezentációt, de szerinte nem ítélhető el. Kaszópusztán ő maga sohasem járt, de volt igazságügy-miniszterként sem tudta bűncselekménynek, csupán csak hibának minősíteni. Ez a beruházás honvédelmi munka címén zajlott. Viszont szinte nem telt el úgy év, hogy Czinege Lajos lakásügyeivel ne kellett volna foglalkozni — mondta egyebek között Korom Mihály.

A vizsgálóbizottság minden erőfeszítése ellenére sem tudta kideríteni: végül is mi volt az a lakásügy, ami állandó „gondot okozott” a felügyelő KB- titkárnak. Csak annyit sikeftílt" frifeé- tudniuk: ha bármiféle jelzés érkezett — ha érkezett — erről vagy Czinege Lajos munkamódszereiről, munkastílusáról, a tárca vagy az ország pénztárcáját soványító tranzakcióiról, akkor a KB-titkár elbeszélgetett négyszemközt vagy szélesebb körben a volt honvédelmi miniszterrel. Arra hívták fel a figyelmet, hogy „butaságot csinált”, hogy hibát követett el, mert a közvélemény másként értékeli ezeket az ügyeket. Czinege Lajos mindig megmagyaráz- tas, hogy mit miért tett, s ezután minden ment tovább a maga útján.

Korom Mihály hangsúlyozta: Czinege Lajosnak ezek az ügyei eltörpültek a hadsereg fejlesztésében szerzett érdemei mellett. Felmentésének kérdése sohasem merült fel. Végezetül Korom Mihály kifejtette: felelősnek érzi magát, főként azért, mert nem lépett fel kellő határozottsággal a „stabilitásszemlélet” ellen, az ellen, hogy ilyen vezetői funkciót ilyen hosszú ideig — 25 évig egy személy töltött be.

Biszku Béla, aki 1962 és 1978 között volt KB-titkár, rendkívül szűkszavúan válaszolt a kérdésekre, arra hivatkozva, hogy nem ismeri a bizottság rendelkezésére álló anyagot, és szüksége lenne a korabeli dokumentumokra ahhoz, hogy pontosan és felelősségteljesen válaszolhasson. Konkrétumként annyit mondott el: a nyilvánosságot rosszul tájékoztatták Kárpáti Ferenc jelenlegi honvédelmi miniszter korábban hozzá intézett leveléről, amelyben Czinege Lajos hibáira, ügyeire hívja fel a figyelmet. Kárpáti Ferenc 1969-ben áthelyezését kérte Czinege Lajos vezetői tevékenysége miatt, s ezért személyesen is beszélt Biszku Bélával.

Biszku Béla kérte, hogy kifogásait írásban is juttassa el hozzá. Véleménye szerint e levél lényege a lakásépítés visszásságait jelezte. E levél alapjan a KB titkársága olyan határozatot hozott, hogy az épülő lakás a mindenkori honvédelmi miniszter szolgálati lakása lesz, Czinege Lajos egyéb igényeit saját zsebéből fedezze. A titkárság figyelmeztette, Czinege Lajost, hogy az ilyen jellegű beruházásokat ne az alárendeltjeivel végeztesse.

A másik konkrét válasz az 1968-as csehszlovákiai bevonulással függött össze. Biszku Béla tájékoztatásából kiderült: a bevonulásra a magyar honvédelmi miniszternek minden bizonnyal a Varsói Szerződés Egyesített Fegyveres Erőinek főparancsnoka adott parancsot. Az akkori magyar politikai vezetés döntési lehetősége korlátozott volt. A vezetés a politikai rendezést szorgalmazta, ám, na nem teljesítette volna a parancsot, az politikai és gazdasági retorziót vonhatott volna maga után.

A meghallgatás befejeztével végül is abban állapodtak meg: ha az egykori KB-titkár rendelkezésére bocsátják, a bizottság anyagait és kérdéseit, akkor Biszku Béla hajlandó írásban válaszolni.

Ezt követően Kárpáti Ferenc honvédelmi minisztert hallgatta meg a honvédelmi vizsgálóbizottság. A képviselők elsősorban arra voltak kíváncsiak, hogy a miniszter a hadsereg szempontjából hogyan minősíti a könyvet, szerinte erősíti-e a hadsereg tekintélyét az adatok napvilágra kerülése, vagy inkább el kellett volna hallgatni azokat. A miniszter elöljáróban elmondta, hogy ismeretei szerint a könyv eredeti kézirata nem a nyilvánosság számára készült, azt Katonadolgok címen az MSZMP-központnak szánta a szerző; szerette volna, ha Grósz Károly és a Központi Bizottság megismeri a hadseregen belül tapasztalható anomáliákat. Mivel a beadvánnyal nem foglalkoztak, így a szerző kissé átdolgozva, könyv alakban tárta a nyilvánosság elé az adatokat, tényeket. Ezek között — mondotta a miniszter — vannak valóságosak, ám az baj, hogy több információ is vitatható, sok a könyvben az általánosítás, így torz képet alakít ki a hadseregről. Az biztos, hogy a könyv meggyorsítja azt az egyébkent már korábban elkezdődött folyamatot, amely a hadseregen belül szükséges változtatásokra irányul. A kérdés nyomatékosabb megismétlése után Kárpáti Ferenc leszögezte: érzése szerint a könyvet kár volt megjelentetni, mert — bár vannak benne valós tények a hadsereg korábbi állapotáról ;— összességében nem szolgál a hadsereg javára.

E meghallgatás során is szóba került, hogy — 1969-ben — Kárpáti Ferenc kérte: engedjék el a hadseregből, és minden fegyveres testületből; indoklásként levélben foglalta össze a Honvédelmi Minisztériumban tapasztalt visz- szásságokat. Ezt követően személyesen Kádár János mondta azt neki, hogy bár igaza van, mégis maradjon a hadseregnek

Arra nem tudott a miniszter válaszolni, hogy mi lehetett az oka annak, hogy bár sokan tudtak Czinege Lajos visszaéléseiről, mégsem mozdították el hivatalából, sőt, miniszterelnök-helyettessé nevezték ki. A továbbiakban — Sebők János kérdésére — Kárpáti Ferenc elmondta: az ő minisztersége első időszakában is előfordult, hogy külső utasításra kerültek némelyek a minisztériumba. Sebők János vitába szállt azzal, hogy ma már ilyesmi nem fordul elő, s példaként felhozta Szombathelyi vezérőrnagy, illetve Krasznai vezérőrnagy nevét; előbbit miniszterhelyettessé nevezték ki, bár sem felkészültsége, sem képzettsége nem teszi őt alkalmassá erre — mondotta —, utóbbit pedig politikai munkásból nevezték ki magas rangú katonává, majd moszkvai katonai attasévá mindenféle képzés nélkül.

Kárpáti Ferenc elmondta, hogy -Szombathelyi Ferenc müveit, felkészült ember és kitűnően ért miniszterhelyettesi feladatához. Krasznai Lajos valóban külső döntés alapján került a minisztériumhoz, valóban nincs meg a felkészültsége a tábornoki ranghoz, de tisztességes ember, és minden bizony- nyál el tudja látni a katonai attaséi feladatokat. A választ a képviselők általánosnak tartották, s a döntéshozó nevét kérték. Kárpáti Ferenc végül megmondta, hogy a politikai döntés a Központi Bizottságban született, s akkoriban a felügyelő titkár Fejti György volt.

Szóba került az is, hogy valóban retorzió volt-e Bokor Imre tavaly októberi nyugdíjazása. A miniszter szerint a könyv némely kitétele sérti a katonai szabályokat, sőt még a büntető törvénykönyvbe is ütközik, így akár a katonai ügyészséghez is kerülhetett volna az ügy. Áz ő (mármint Kárpáti Ferenc) döntésén múlott, hogy ez nem történt meg. A katonai akadémia parancsnoka vetette fel Bokor Imrének, hogy menjen nyugdíjba, s ezzel a szerző is egyetértett.

Utolsóként Mórocz Lajos vezérezredest, a Honvédelmi Minisztérium államtitkárát hallgatta meg a bizottság. Raffay Ernő, a bizottság elnöke elöljáróban bejelentette, hogy az államtitkár a könyv elolvasását követően hosszú feljegyzést készített, amelyet a bizottság tagjai is megkaptak. Mórocz Lajos a bizottság előtt károsnak tartotta a könyvet, mondván, hogy az összemos időt, teret, személyeket, eleveneket és holtakat, valóságot és adomát, s ez árt a hadsereg tekintélyének. Mint mondotta, megbántva érzi magát amiatt, hogy a könyv leszólja tudományos munkásságát. Saját értékelése szerint hosszú katonai pályafutása egyik legnagyobb erénye eppen az, hogy mindig össze tudta kapcsolni a gyakorlati munkát a tudománnyal, és képes volt a hadtudomány legújabb tételeit a gyakorlatban érvényesíteni. Különösen bántónak vélte, hogy Váradi alezredes öngyilkosságának okozójaként tünteti őt fel a könyv, bár tudnivaló, hogy a szerencsétlen ember idegbeteg volt és családi háttere sem volt rendezett.

A Czinege-jelenséggel kapcsolatban az államtitkár kifejtette, hogy a hadseregben uralkodó fegyelem okán elviselte, bár elítélte Czinege tevékenységét, s nem foglalkozott a jelenség hátterével. Különben sem volt szoros kapcsolata a miniszterrel, az alatt a 12 ev alatt, amíg seregtestparancsnok volt, mindössze hat alkalommal találkozott személyesen Czinege Lajossal.

Kérdésekre válaszolva az államtitkár annak a véleményének adott hangot, hogy a dilettáns vezetés ellenére is kialakulhatott egy szakmailag felkészült, tisztességes, a kívánalmaknak megfelelő, ütőképes hadsereg. Mindez annak is köszönhető: Czinege Lajosnak volt érzéke ahhoz, hogy hozzáértő, tapasztalt szakembereket vonjon be a döntések előkészítésébe. Végül arra a kérdésre, hogy most szakmailag, erkölcsileg rendben van-e a hadsereg, Mórocz Lajos válasza: nagy problémák nincsenek. (MTI)