Petőfi Népe, 1990. január (45. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-04 / 3. szám

1990. január 4. • PETŐFI NÉPE • 3 • A kúriából, tctőtcr-bccpítcssel kialakított új otthon. Otthont, biztonságot, szeretetet adni Minden társadalom erkölcsi fejlettségének mércéje: miként bánik a fogyatékos emberekkel. Titkolja, dugdossa-e őket, vagy hozzáse­gíti a beilleszkedéshez, támogatva a felzárkóztatásukat. A kinyilat­koztatások, a hangzatos jelszavak mögött a valóság sokszor szé­gyenkezve bújik meg, de mindenképpen fontos tény, hogy Bács- Kiskun megyében — dacára a szűkös gazdálkodási pénzeknek — évek óta próbálják a szociális létesítményeket emberibbé tenni. Ennek része, hogy a szociális otthonok lakóinak „összetételét” úgy igyekeznek kialakítani, hogy a gondozottak egészségi állapota, életkoruk, életvitelük közelítsen egymáshoz, tehát ne gátolják, za­varják egymást. • Ez a régi borbélyszék ma is használa­tos: most Laci foglalta el a fotózás ked­véért. (Straszer András felvételei) Új szerepkör A solti szociális foglalkoztató, amely egy nemesi kúriából tüdőkórház, majd „elmés szociális otthon” lett—most, 16 évi története során egész új szerepkört kap. Lakói 16—36 éves korú, enyhébben fogyatékos fiatalok lesznek, akik a gondoskodáson és az ellátáson túl igénylik a munkálkodást. Dr. Fehér Györgyné, az intézet igazgatónője igaz szívből örül ennek a válto­zásnak. Helytálltak ők akkor is, amikor a község csak nagy nehezen volt hajlandó megszokni az otthon nem mindig „kifogástalan” viselkedésű lakóit. Mára a 40 főnyi kollektíva felnőtt az áldozatos munkához, amit — azért valljuk be — ma sem fizetnek meg érdemei szerint. Kezdve a három műszakos munkarendben a szeretetteljes törődésig magasak a követelmények, s aki itt munkát vállal, az hivatást is választ. Munka, vidáman Az intézetnek 7 és fél hold földje van, ezt részben szántóként, részben veteményesnek hasznosítják. Je­lenleg is 42 disznó röfög az .ólakban, 2-3 hetente egy a jó, házias élelmezést szolgálja. Mindamellett a gon­dozottak közül mindig akad, aki szívesen foglalkozik a jószágokkal, vagy éppen a káposztaföldön dolgozik. A műhelyben varrógépek, speciálisan kialakított kábelfejtők: varrást, huzalok feldolgozását is el tud­ják vállalni, ha van megrendelés. Ottjártunkkor a cukroszsák-válogatás volt napirenden. Ebben sincs ugyan nagy pénz, de a brigád jókedvűen tevékenyke­dett, csak úgy röpködtek a használhatatlannak bizo­nyuló zsákok. Mischlik Tamásné terápiavezető beke­retezett okleveleket mutat a különféle intézetek közöt­ti találkozók emlékéül. Akár egy szálloda Megnéztük a múlt év végén átadott, korszerűsített főépületet is, amit 26,5 millió forintos költséggel ké­szítettek el. Az új év első heteiben már érkeznek a lakók és elfoglalják a szinte szálloda jellegű, 3-4-5 ágyas szobákat. Házitelefon, stúdióberendezés szol­gálja a kommunikációt, de az orvosi rendelő, a beteg­szoba sem hiányzik. Az intézet igazgatónője azonban már arról is szól, hogy gyógypedagógusra nagy szük­© Vidáman folyik a papírzsák-válogatás: most erre van meg­rendelés. © Aki pihenni, kikapcsolódni kíván, arra is van lehetőség. ségük volna. Valóban, az új szerepkör betöltéséhez a szakemberek munkája nélkülözhetetlen. Nyolcvan, a világban saját kis helyét kereső embernek kell ott­hont, biztonságot, szeretetet nyújtani. A kívánság, hogy Solton ez sikerüljön, a hivatásszerető gondozók­nak és az ottlakóknak egyaránt érdeke. Nagy Mária Egyházi iskolák állami támogatása Mint ismeretes: szeptemberben megkezdődik az oktatás a Budapesti Református Gimnáziumban. Az MTI munkatársa a hírrel összefüggés­ben érdeklődött az illetékeseknél az egyházi iskolák működésének anyagi feltételeiről, az állami támogatás mértékéről. Sarkadi Nagy Barna, az Országos Vallásügyi Tanács titkára emlékeztetett arra, hogy a testület ülésén a pénzügyminiszter és a művelődési miniszter bejelentette: a jövő­ben az egyházi iskolák éppen olyan támogatást élveznek a központi költségvetésből, mint az állami oktatási intézmények. Mint ismeretes, ez az összeg évenként és tanulónként 39 ezer forint. Rupp András, a Pénzügyminisztérium munkatársa további adatokkal szolgált. Eszerint a közoktatásban, a diákotthoni, szociális intézményi ellátásnál a tanácsi normatív támogatás 50 százalékát kapják az egyházi intézmények. Középiskolai hallgató után 20 ezer forintban állapították meg a kvótát; amennyiben diákotthon lakója is, további 20 ezer forint — összesen tehát 40 ezer forint — az összeg. Szociális intézményi ellátás esetén 70 ezer forintot fizet az állam. A felsőoktatásban résztvevőknél 40 ezer forint a támogatás, kollégium igénybevételekor szintén számíthat­nak a 20 ezer forintos kiegészítésre. Arra a kérdésre, hogy az egyházi intézmények miért csak 50 százalékát kapják az állami normatívának, Rupp András elmondta: az állam az elmúlt esztendőben is 400 millió forinttal járult hozzá az egyházak által fenntartott iskolák kiadásaihoz. Ezt az összeget 1990-ben is rendelkezé­sükre bocsátja — a normatív támogatáson felül. Hangsúlyozta, hogy a további években a támogatás várhatóan megközelíti vagy el is éri a 100 százalékot, akkor azonban természetesen a 400 milliós összeg arányosan csökken. Végezetül utalt arra is, hogy a költségvetési reform egyik alap­vető célja, hogy feladathoz kötötten kapjanak támogatást az oktatást vagy szociális tevékenységet végző szervezetek. Számításaik szerint egyébként az egyházaknak eddig nyújtott összeg és a mostani normatív támogatás együttesen meghaladja a 800 millió forintot. (MTI) Magyar—osztrák oktatási együttműködés A magyar oktatás fejlesztéséhez nyújtott átfogó osztrák támogatási program lesz a fő témája Hilde Hawli- cek osztrák közoktatási, művelődési és sportügyi miniszter magyarországi tár­gyalásainak. Hawlicek csütörtökön ér­kezik kétnapos hivatalos látogatásra Magyarországra, és egyebek között tárgyal majd Glatz Ferenc művelődési miniszterrel. Az osztrák támogatási program, töb­bek között, előirányozza egy osztrák gimnázium vagy szakközépiskola alapí­tását Magyarországon. Az osztrák ok­tatási minisztérium kiadványában meg­jelent ismertető szerint a csomagterv magában foglalja tanárok és oktatási se­gédanyagok küldését, tanárok tovább­képzését és speciális szakismeretek áta­dását. A támogatási programot „az osztrák gazdasággal együttműködve” kívánják megvalósitani. A magyar- országi kétnyelvű gimnáziumokban már ma is dolgoznak osztrák oktatók. Kulturális téren Hawlicek olyan nemzetközi konferencia összehívását tervezi, amelyen részt vennének a mű­vészetekért felelős miniszterek a Szov­jetunióból, Lengyelországból, Cseh­szlovákiából, az NDK-ból és Magyar- országról is. LEMENTÜNK AZ AKNÁBA Úszik a pénzünk 1990-ben is? Emészti a gond a Kecskeméti Fodrász Szövetkezet műkertvárosi üzleté­nek négy dolgozóját, mivel egyre több vízdíjat fizetnek. Miért? Heródek Lászlóné férfifodrász kolléganőjével számolgatja: itt valami INDULÓPONT A HÍRKÖZLÉS­FEJLESZTÉSBEN Mindentudó eszközök — kedvezménnyel Napokkal ezelőtt értesülhettek olvasóink — lapunk hírei között — arról, hogy január 5-én Kecske­méten, a Kiszöv Katona József téri székházában modem elektronikai, hírközlési eszközökből tart bemu­tatót a Schwa-Bo Kft. Nem első —- s nyilvánvalóan nem is az utolsó — eset, hogy megcsodálhatunk pél­dául időre hívni, a hívást elhalasz­tani, többször odacsöngetni, han­gosan „beszélni” tudó, vagy éppen kiíró telefonokat, telefaxokat, olya­nokat, amelyek a digitális közpon­toknak is „partnerei”. Egyik ékszere lesz a bemutató­nak a mini telexrendszer, amely te­lefonhálózatban működtethető > és szöveget ad, vesz, rögzít, tárol... Szóval mindent tud, a csúcstechno­lógia egyik darabja, mint ahogyan a többi hírközlési eszköz is. Mondhatnánk, nem nagy ügy egy bemutató, a cégek el akarják adni portékájukat, s ezért csinálnak csinnadrattát körülötte. Nem ta­gadható ez sem, de azért most sok­kal többről van szó. Nem véletlen, hogy a Kiszöv székházában szerve­zik a bemutatót. Ugyanis az ipari szövetkezetek felsőbb fóruma, az Okisz elnöksége egy hónappal eze­lőtt határozta el, hogy a kölcsönös fejlesztési alapból (KFA) kölcsön­folyósítással segítik a szövetkezete­ket infrastruktúrájuk fejlesztéséhez. Maximum egymillió forintot adnak hároméves lejáratra, 12 százalékos kamattal azoknak, akik például a pénteki bemutatón látható hírköz­lési eszközökkel korszerűsítik in­formációs, kommunikációs rend­szerüket. Az ipari szövetkezetek megyei szövetsége is érzékeli: az üzleti, pia­ci kapcsolatok szélesítését, a nem­zetközi együttműködések kialaku­lását és stabilizálódását, a vegyes- vállalat-létesítést nagymértékben hátráltatja az infrastruktúra fejlet­lensége. Egyre inkább bebizonyo­sodik: az információ érték, s a ver­senyben az nyer, aki előbb jut a legújabb információkhoz. A hírközlés fejlesztésében vala­hol el kell indulni a termelőegysé­geknek is. Ehhez pedig kellenek a mindentudó és a munkát segítő te­lefonok, telefaxok, zsebtelexek. Persze, arra is szükség volna, hogy az országban is legyen jó telefonhá­lózat. (Noha, e sorok írója ma azzal is elégedett lenne, ha Kecskeméten, munkaidőben tíz percen belül lehet­ne városi vonalat kapni...) ígéret­eire is van: néhány éven belül a digitális telefonközpontok megold­ják a mostani gondokat. Remény­kedhetünk, és ezért is kell elindulni a hírközlésfejlesztésben a vállala­toknak, szövetkezeteknek. Most, az Okisz által meghirdetett kedvez­mények jóvoltából, kevés pénzből gyorsan pótolhatók a hiányzó esz­közök. _ . Cs. I. nem stimmel. Jön a számla! — A munka, a szolgáltatás ke­vesebb, mióta megszűnt a Műkert­városban a női fodrászat és a koz­metika — mondja Heródekné —, mégis annyi a vízdíjunk, mintha még mindig nyolcan-kilencen dol­goznánk. Holott már csak négyen vagyunk. Tavaly, az első negyed­évben 756, a másodikban 654, a harmadikban pedig 1957 forintról szóló számlát küldött a vízmű vál­lalat a szövetkezetünknek, az pe­dig nekünk. Nem sok ez egy kicsit? Magasnak találja a megmaradt műkertvárosi férfifodrászatra ki­rótt költséget, hiszen ők egyébként nem állnak pazarlók hírében. — Amikor a női fodrászat még megvolt, a fűtési idényben ott 7- esen „ment” a gázkonvektor — folytatja az asszony —, míg mi ala­csonyabb fokozatra állítottuk a miénket. Mármint azt az egyet, amely a háromból működött! Takarékoskodnak a vízzel is, amennyire csak lehet, ám a pazar­lás és végül a magas számlaösszeg — ekkor még úgy tűnik — nem kizárólag rajtuk múlik. Ahhoz, hogy kideríthessük az okát, le kell menni a vízaknába. Most is víz lepi el a mérőórákat. Heródek Lászlóné szerint bizony­talan, hogy azok egyáltalán mű­ködnek-e. Két éve ugyanez volt a helyzet. Akkor a félje kiszivattyúz­ta a vizet, így állapíthatták meg, hogy a fogyasztásmérő — a fodrá­szoké — rossz. Az órát a vízmű vállalat kicserélte, viszont a helyzet . ezzel nem javult. Az aknában lévő műszerek továbbra is „úsznak”. Mennyiben felelős a fogyasztó? Arra kértük ezután Szekeres Ist­vánt, az Észak-Bács-Kiskun Me­gyei Vizmű Vállalat főmérnökét, vizsgálja meg a műkertvárosi fod­rászok panaszát, és mondjon erről véleményt. Ami évek óta megoldatlan problémának látszik, az ma néhány óra múlva --- új megvilá­gításba kerül a főmérnök válasza nyomán: — Megnéztük az aknát, valóban hosszabb ideje vizes. Ennek az a magyarázata, hogy mély fekvésű területen van, ahol könnyen beszi­várog a talajvíz. A szövetkezet, il­letve a fodrászok feladata (és anya­gi érdeke) volna, hogy az aknából sűrűbben kiszivattyúztatnák az ott felgyülemlett talajvizet. Enélkül hogyan állapítsa meg a vállalat le­olvasója, hogy mennyit mutat az óra? Ebben az esetben átalánydíjat kell felszámítanunk, ami nagyjából megegyezik a valóságos fogyasz­tással. A jelenlegi óraállást össze­hasonlítva az átalányköltséggel, az a véleményem, hogy a műkertváro­si szolgáltatók nem fizetnek mél­tánytalanul magas vízdíjat. De még fizethetnek, tegyük hozzá, ha csupán a baj feltárásáig és nem orvoslásáig — új akna építéséig vagy legalábbis a talajvíz gyakoribb kiszivattyúzásáig — jutnak el. Ettől az évtől kezdve ugyanis tovább drágul az élet, szinte minden területen. Vége a jó világnak — ami a közelmúltat jellemezte —, hogy például egy magánfogyasztó 2,60 forintot fi­zessen egy köbméter ivóvízért. Szekeres főmérnök tájékoztatása szerint ez 1990-től várhatóan meghaladja a 30 forintot. A kö- zületek — így a fodrászszövetke­zetek — eddigi, 25,30 forintos köbméterenkénti vízdíja is szá­mottevően, előreláthatólag más- félszeresével emelkedik. Csöpögő csapok, folydogáló bojlerek Kinek-kinek érdeke lesz tehát a vízzel jobban takarékoskodni: megjavíttatni a csöpögő csapot vagy az éjjel-nappal folydogáló bojlert, megszűntetni a szivárgást az aknákban, ahol a fogyasztás (és olykor a pazarlás) kezdődik. Jó lenne, ha a lakosság és az intézmények körében meghono­sodna az a szemlélet: „Rajtam, rajtunk is múlik, hogy mennyi vi­zünk és pénzünk úszik el az idén." Kohl Antal Idén már a kereskedelmi bankok is intézhetik a vállalatok devizaügyleteit Ez év január 1-jével folytatódik a magyar bankrendszer reformja: a Magyar Nemzeti Bank monopóliuma megszűnik a vállalatok külkereskedelemmel kapcsolatos devizaforgal­mi ügyleteinek intézésében. A kereskedelmi bankok közül a devizaműveletek decentralizálása következtében hatan: a Magyar Hitel Bank, az Országos Kereskedelmi és Hjtelbank, a Budapest Bank, az OTP, a Postabank és az Általános Értékforgalmi Bank már az első negyedévben bekapcsolód­hatnak a vállalatok export-import ügyleteinek bonyolításá­ba. Cziiják Gyula, az MNB főosztályvezetője az MTI munka­társának elmondta, hogy jelenleg a kérelmeket bírálják el, de minden bizonnyal, az év első negyedében, megkapják az említett bankok a felhatalmazást a külkereskedelmi ügyletek devizaforgalmának bonyolítására. A kereskedelmi bankok­nál most folyik, és január végéig tart az új tevékenységgel kapcsolatos szoftverek kipróbálása. Az érintett bankok kö­zül különösen a Magyar Hitel Bank, az Országos Kereske­delmi és Hitelbank es a Budapest Bank ügyfélkörében van sok, külkereskedelmi tevékenységgel foglalkozó vállalat. Ezek azonban, az intézkedés szerint, nem kötelesek a szám­lájukat vezető bankkal intéztetni export-import ügyleteiket, ha úgy ítélik meg, hogy egy másik bank azt gyorsabban, pontosabban elvégzi. A kereskedelmi bankoknak naponta kell majd jelentést tenniük export és import kifizetéseikről. Az ügyletek folyó­számláinak egyenlegere az MNB felső határt fog megállapí­tani. Ha az egyenleg ezt meghaladja, a kereskedelmi bank köteles lesz a többletet devizában eladni az MNB-nek, hiány esetén viszont lehetőség nyílik forintért devizát vásárolni a jegybanktól. A szabadon felhasználható hiteleket továbbra is csak a Magyar Nemzeti Bank veheti fel a nemzetközi pénzpiacon. A Magyar Külkereskedelmi Bank — természetesen az említett hat kereskedelmi bank mellett — továbbra is jogo­sult a vállalatok devizaforgalmi ügyleteinek bonyolítására, emellett továbbra is fennmarad a joga a külföldi hitelek felvételére, az MNB engedélye alapján. A vegyestulajdonú bankok (a Citybank, a CIB, az Unicbank és az Inter-Europa Bank) továbbra is MNB-engedély nélkül vehetnek fel külföl­di kölcsönöket. AZ ORSZÁGOS SAJTÓSZOLGÁLAT KÖZLEMÉNYEIBŐL A Magyar Demokrata Fórum felhívása 1990 kezdetén köszöntünk minden — ide­haza és szerte a nagyvilágban élő — ma­gyart. Próbatételekkel terhes évet zártunk, s jogos önérzettel mondhatjuk: a magyar nép állta a próbát! Visszapereltük és visszasze­reztük 1956-os forradalmunk és szabadság- harcunk becsületét. Lemostuk róla mindazt a gyalázatot, amelyet az elmúlt három évti­zedben kentek rá, és méltóképpen eltemettük — 31 év után — forradalmunk hősi halottait és mártírjait. Történelmünk e dicső eseményének úgy is adóztunk, hogy ’56 eszméinek valóra vattá­sára törekedve leraktuk az egyetemes emberi jogokra épülő parlamenti demokrácia alap­jait, ily módón is példát mutatva valamen­nyi, korábban hasonló szolgaságban sínylő­dő kelet-közép-európai népnek. A magyar- országi változások készítették elő és segítet­ték az NDK-ban, Csehszlovákiában, Bulgá­riában bekövetkezett földcsuszamlásszerű politikai folyamatot. Romániában pedig az elnyomott kisebbségeknek a diktatúrával szembeni ellenállása. Tőkés László temesvári református lelkész bátor helytállása lobban- totta lángra a román népben is a szabadság tüzét. Tisztelettel hajtunk fejet az esztelen terror áldozatai előtt, és reménykedve várjuk a romániai demokrácia megerősödését, amely az évszázadok óta feszült magyar— román viszonyban is döntő változást hozhat. Az előttünk álló esztendőben is nehéz fel­adat vár ránk: egy demokratikus parlament és demokratikus önkormányzat megteremtése. Olyan körülmények között kell készülnünk a választási kampányra, amikor a romló élet­színvonal, a néptömegek nyomorúságos élet- körülményei táptalajul szolgálhatnak minden demagógiának és irreális követelésnek. Éppen ezért legfontosabb poliükai felada­tunk most, hogy biztosítsuk a választási harc fegyelmezettségét és tisztaságát. Nagy segít­séget jelenthet ebben a Magyar Kultúra Napjának szerény, de méltó megünneplése január 22-én, mely napon Kölcsey Ferenc megírta nemzeti himnuszunkat. Egy tavalyi kezdeményezésre szeretnénk — mintegy visszhangként — válaszolni, amikor a Ma­gyar Demokrata Fórum is javasolja, hogy ezen a napon társadalmunk apraja-nagyja, határainkon innen és túl. minden magyar tisztelegjen nemzeti kultúránk értékei előtt. Január 22-ét úgy tegyük „politikamentes" nappá, hogy gondolatainkban és érzéseink­ben a magyar kultúra szeretete előzzön meg minden más szempontot. Tartson ünnepi ülést az Országgyűlés, a rádió és a televízió sugározzon ünnepi műsorokat, az újságok szenteljék kulturális rovataikat a magyar közművelődésnek. Január 22-e, a Magyar Kultúra Napja le­gyen egyszersmind a nemzeti egység napja is. Mutassuk meg országnak-világnak, hogy emelkedő társadalom, egy nemzeti méltósá­gát visszaszerző nép fiai vagyunk. Méltók arra az örökségre, amelyet a magyar történe­lem és a magyar kultúra hagyott ránk, mert „annyi balszerencse közt és oly sok viszály után" csak így énekelhetjük jószivből és együtt: „Isten, áldd meg a magyart", de azt is: „hozz reánk víg esztendőt!" (OS)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom