Petőfi Népe, 1990. január (45. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-20 / 17. szám

1990. január 20. • PETŐFI NÉPE • 5 A NAGY KÉRDÉS: IDŐBEN JÖNNEK-E AZ ELISMERÉSEK? Művészeti díjasok Az elmúlt esztendő megyei művé­szeti díjait P. Párdányi Judit kar­nagy, Dobozi Eszter költő és Pécs Péter grafikusművész kapta. Mun­katársunk velük beszélgetett az el- ismerés kapcsán. Kitartó hűséggel P. Párdányi Judit a kecskeméti Kodály-iskola tanára és az intéz­mény egyik leánykarának karna­gya. És a művészeti díj boldog bir­tokosa. — Egy elismerés tudomásulvétele után talán egyfajta összegzésre, a pálya eddigi eredményeinek értéke­lésére is vállalkozhat. — Igen, annál inkább, mert a mostani díj fordulópontot is jelent a pályámon. Kecskeméten huszonöf éve tanítok, tehát azt is mondhatnám, jubilálok. Persze, a megyei elismerés csak véletlen egy­beesés, de mindenképp az időbeni kiállást is jelenti. — Szép jutalom. — Mondom, véletlen. A mun­kámban és itt, belül a szivemben a zenetanítás mellett a Kodály­módszer a központ. Kodály váro­sában, a zeneszerzőről elnevezett intézményben dolgozhatom, és igyekszem is Kodály szellemében tevékenykedni. A huszonöt év alatt szinte minden korosztályt ta­nítottam, zenei általános iskolá­ban, konzervatóriumban, gimná­ziumban, az óvónőképzőben, részt vállaltam a felnőttoktatásban is. — És sikeres karnagy ... — A kórusok külön színfoltot jelentenek az életemben. A két és fél évtized alatt számos eredményt mutattunk fel. Ugyancsak vélet­len, hogy a jubileumi esztendőben, tavaly novemberben kaptuk az egyik legjelentősebb elismerést, a Budapesten megrendezett nemzet­közi kórusversenyen érdemeltük ki az arany fokozatot. — Visszatérve a művészeti díj­hoz: mit jelent ez önnek? — Örülök annak, hogy a mi lát­hatatlan, rejtett munkánkra is odafigyeltek. A pedagógus, a kar­nagy nem tud látványos, úgymond kézzelfogható produkciót felmu­tatni, az elhangzó művek elszáll­nak ... A művészeti díj mögött személyes és munkabeli aranyfede­zetnek kell lenni. Ezt vették észre most, és nagyon jó, hogy hama­rabb nem kaptam meg ezt a me­gyei elismerést. — Hogyan tovább? — Kitartó hűséggel szeretnék a továbbiakban is tenni a jó, értel­mes célokért. „Azt hittem, tréfa” Dobozi Eszter szintén a kecske­méti Kodály-iskolában tanít. Mellékállásban részt vesz a For­rás szerkesztésében. Költeményeit eddig egy kötetben publikálta, 1986-ban. — Tavaly egy kicsit szabad esz­tendőm volt — kezdte a beszélge­tést Dobozi Eszter. — Móricz- ösztöndíjasként néhány hónapra mentesültem a tanári feladatoktól. Több időm, energiám jutott az írásra. Nemcsak versek kerültek ki a kezemből, hanem más műfajok­ban is kipróbáltam magam. Most ismét tanítok, tehát visszazökken­tem a régi kerékvágásba. — A művészeti díjjal lezárult egy t P. Párdányi Judit: — Kecskeméten huszonöt éve tanítok. pályaszakasz? — Nem mondanám. Mit jelent számomra ez az elismerés? Zűrza­varos világban élünk, a megszapo­rodott díjak értéke már mérhetet­len. Amikor megtudtam, hogy mű­vészeti díjjal jutalmaznak, először zavarban voltam, rendkívül megle­pődtem. A Forrásnál mindenki gratulált, én meg nem tudtam, mi­ért. Ők olvasták a Petőfi Népében a hírt. Azt hittem, tréfa. Gondol­kodtam, miért is kaphattam ezt az elismerést, amikor verseskötetem igen régen látott napvilágot. Talán az azóta eltelt időszak apróbb vál­lalkozásaira figyeltek fel. — Egyébként kellően figyelnek a költőkre, az írókra szűkebb pátri­ánkban? — Erre a kérdésre hadd ne vála­szoljak. E mostani művészeti díj sem változtat semmin. Meg hát még korai lenne a „hatásairól” be­szélni. — Milyen tervei vannak? — A második kötetemet elfo­gadta a Magvető. Tudom: költő­ként elég kilátástalan a helyzetem. Az olvasói szokások, a kiadói gya­korlat nem a lírának kedvez. De kitartó vagyok. Érthetően a folyó­iratokban kell mostanában publi­kálni. A tanítás? Szeretem ezt a munkát, de rendkívül fárasztó szá­momra. Megint csak kevesebb időm marad az írásra. Sok a res­tanciám, jó néhány témát nem tud­tam még feldolgozni, de ne kérdez­ze meg, hogy mik ezek, mert meg­lepetésnek szánom. Jövőre is így lesz A képzőművészek közül Pócs Péter vehette át a művészeti díjat. Az évek során számos elismerést kapott a világ minden tájáról, ezúttal Bács-Kiskun megye jutal­mazta. — Egyfajta megbecsülés ez szá­• Dobozi Eszter: — Költőként elég kilátástalan a helyzetem. momra — mondta a grafikusmű­vész. — A kérdés azonban felme­rül: vajon most érdemeltem-e ki ezt a megyéi díjat? Időben kaptam? Elgondolkodtam azon is, a későb­biekre hogyan hat ki ez a mostani, hazai elismerés és van-e értéke? — És? — Akkor van értelme az ilyen jutalmazásnak, ha fokozott figyel­met jelent azoktól, akik a megye művészeti életében szerepet játsza­nak. Ebben a tekintetben egy kicsit keserű tapasztalataim vannak. Nincs igazi párbeszéd köztünk. Ér­zem: kampányjellegűvé vált a díja­zás. A vb dönt: kik kapják meg a művészeti díjat. Aztán ünnepélyes keretek között átadják az elismeré­seket. Tudom, jövőre is így lesz és azután is. Mindig ki kell osztani a díjakat?^ Lehet, helyettem mások is megérdemelték volna ezt a kitünte­tő díjat. És az is lehet, korábban mások helyébe léphettem volna. Persze, nem tudom, szóba került-e • Pócs Péter: — Kampányjellegűvé vált a díjazás. (Fotó: Tóth Sándor) valaha már a nevem. — Mégis: számos díja mellett mi­lyen rangot ad e mostaninak? — Az a lényeg, hogy az elisme­rések mögött legyen erkölcsi fede­zet, és legyenek jó értelemben vett következményei, ösztönzői. Per­sze, hogy örülnöm kell, mert végül is szűkebb környezetem tudomást vesz tevékenységemről, elismeri a munkámat. De ha meggondolom, ennél sokkal fontosabb díjakat már korábban megkaptam... Akkor pedig? Jóleső érzéssel, nagyképűség nélkül mondhatom, hogy határainkon túl ismerik a ne­vem. Amerikából, Japánból, Fran­ciaországból sokkal pontosabban címzett leveleket kapok, mint. mondjuk, a kecskeméti hivatalok­tól. Mindent egybevetve, kijelent­hetem: a mostani művészeti díj megkésve érkezett. # Pócs Péter 56.10.23. című plakátja. DOBOZI ESZTER: Kóborlásaimból 3. (Groteszk) távol vakondtúrások pipálnak füstszerüen száll belőlük valami pára a közelképen azonban: testek halomba hányva, s hanyatt és gőzölnek még az orrlyukak a nedves rózsaszín az alvadt vérrel egybemosva szálerdőnek látszik: nagyításban s oldalnézetből, ami pedig csak plajbászok, pennák, ceruzák, toll­szárak rendje, ezre lágy húsokba csúsztatva, tolva, tolulva, verve csontig hatolón velő márványosát tarolva Borzák Tibor BEN KE LÁSZLÓ: Hosszú éj Ettem inkább vagy gondolkodtam, világom nehogy leromboljam. Túl sok sajnálat gyűlt föl bennem s mindig magammal verekedtem. Csak ültem, ültem hosszú éjben késsel kezemben, folyt a vérem, iszonyodtam és öldököltem, nem öltem meg magamat könnyen. Most meg virrasztóm. Hogyha moccan, takargatnom kell szép halottam, féltőn s félve, nehogy remegjen s ha lejár az éj, fölébredjen. JANCSÓ-KORSZAK KECSKEMÉTEN (16.) Azok a bizonyos pénzügyek Figyelmet érdemlő tényező, amely ugyancsak láthatatlanul és közvetlenül befolyásolja egy elő­adás értékét: a színházi gazdálko­dás és a művészi teljesítmény kap­csolata. Általános gyakorlat az, hogy pénzügyekről nem tudósít á szakkritika, mert a mennyiből kér­dést esztétikumon kívüli szem­pontnak tekinti. Akkor azonban, ha egy színház működését homo­gén egészként kívánjuk vizsgálni, nem kerülhetjük meg ezt a problé­mát sem. Annál is inkább nem, mert az új vezetés gazdálkodási ügyei hivatalba lépésük első pilla­natától az érdeklődés középpont­jában álltak. Már az első bemuta­tókat követően Ballai József fog­lalkozott a Heti Világgazdaságban a nyitó darabok produkciós költ­ségeivel, minden kommentár nél­kül ismertetve a különféle címeken kifizetett csillagászati összegeket. Néhány közérdekű bejelentés ké­sőbb a hivatalos szerveket is kíván­csivá tette, s a színházban pénzügyi revízió kezdődött. Ám sem a sajtó, sem a revízió nem juthatott , lényegi következtetésekre, mert a gazdál­kodás problémáit izoláltan, a mű­vészi teljesítménytől függetlenül vizsgálta. Holott valójában nem az. az igazán nagy horderejű kérdés: szabálytalan volt-e vajon egy-egy kifizetés, hanem az, milyen értéket képvisel az érte végzett munka. KNEB-vizsgálat Eddig az elemző mélységig csak 1985-ben, a KNEB célvizsgálata ju­tott el. Ebből idézek: „A Központi Népi Ellenőrzési Bizottsághoz 1984-ben közérdekű bejelentések érkeztek a kecskeméti Katona József Színház működésére vonatkozóan. Ezekben jelezték, hogy indokolatlanul nagy számban alkalmaz a színház budapesti ven­dégművészeket a jogszabályban előírt tisztelet- és fellepti díjak több­szöröséért, fiktív szerződésekre je­lentős összegű kifizetéseket eszkö­zöltek, laza a munkafegyelem, nagy a színészek fluktuációja, az átgon­dolatlan vezetés akadályozza az egyenletes, magas színvonalú, kö­zönséget vonzó színház megterem­tését, pazarló gazdálkodást folytat­nak. Szóvá tették: folyamatosan la­zul a színház és a lakosság kapcsola­ta, csökken az előadások és a láto­gatók száma, ugyanakkor jelentős mértékben emelkedik a színháznak nyújtott támogatások összege. (...) Nézzük a tényeket! 1983 első félévében a színház el­fogadható színvonalon, pozitív kri­tikai értékelést kiváltva végezte munkáját. Ezt követően a műsor­terv akadozóvá vált. A Művelődési Minisztérium is több esetben kifo­gásolta, hogy a színház tartósan jó­váhagyott műsorterv nélkül műkö­dik, nem tartja be az erre vonatkozó előírásokat. Ennek következtében a színházi vezetésre a tervszerűtlen- ség, a kellő előrelátás hiánya volt a jellemző. Jól szemlélteti ezt az 1983/ 84-es évad, amikor a ténylegesen bemutatott 14 színműből mindösz- sze 5 szerepelt a véglegesített műsor­tervben. Több esetben volt tapasztalha­tó, hogy a színház olyan műveket tűzött műsorára és kezdte el azok próbáját, amelyek bemutatásához szükséges engedéllyel nem rendel­kezett (Hamlet, Drakula, Csapo- dár madarak). Ezek bemutatásá­hoz vendégművészekkel a színház szerződést kötött és díszletet ké­szíttetett. Az engedély hiányában ezek az előadások elmaradtak, ugyanakkor 232 ezer forint tiszte­letdíj és 500 ezer forint díszletkölt­ség kifizetése történt meg. Volt, hogy vendégművésznek — a meg­engedett többszörösét — 40 ezer forintos tiszteletdíjat fizettek ki. A vizsgált időszakban (1983. ja­nuár 1.—1984. december 31. a színház társulatának összetételé­ben jelentős változás zajlott le. 1984. július 31-éig harminchat mű­vész távozott és tizenhárom szer­ződésre került sor. Megnövekedett az alacsonyabb kategóriákba tar­tozó színészek száma. A bemuta­tott színdarabok felében vendég- művészek léptek fel, és nőtt a saját állományban levő, alapteljesít­mény alatt foglalkoztatott művé­szek száma. (...) Az előírásokat a vendégművé­szek foglalkoztatásánál rendszere­sen megszegték, az előírt többszö­rösét fizették tiszteletdíjként és a szerződésekben a próbák számát nem tüntették fel. Az 1983/84-es évadban több jelentős jogszabály- ellenes tiszteletdíj-kifizetés történt. A tiszteletdíjak összegét jelentősen növelte a színházi életben szokatla­nul magas számú próbákért fizetett honorárium. A próbákért a fellépti díj 50 százalékát fizették, ami egy- egy alkalommal 1500-2000 forint volt. (...) Fiktív megállapodások A színház vezetése sok esetben fiktív megállapodások alapján is fi­zetett tisztelet- és megbízói díjakat. A sorozatos jogszabálysértések, fiktív kifizetések Hernádi Gyula és Jancsó Miklós kezdeményezésére, sok esetben aláírásukkal történtek. Az 1983/84-es évadban (1983. augusztus—1984. április 15-éig) ki­fizetett megbízási díjak összege (vendégrendezők, színészek, kore­ográfusok, tervezők és egyéb — dramaturg, zenei összeálhtó stb. foglalkozásúak részére) 1 millió 779 ezer forint. Összehasonlításként (vendég­rendezők, színészek, koreográfu­sok, tervezők és egyéb, dramaturg, zenei összeállítók stb. foglalkozá­súak részére) az 1982/83-as évad­ban ez az összeg 293 ezer forint volt. Megállapítottuk azt is, hogy a jegybevétel mögött nincs mindig ténylegesen fizető látogató. A Pad című színmű kecskeméti nyolc elő­adására összesen 289-en váltottak jegyet; volt olyan színházi est, ame­lyen csak két fizető néző ült. Budapesten a tervezett hat elő­adásból csak egyet tudtak megtar­tani, a többi érdektelenség, vagy a kijelölt hely alkalmatlansága miatt elmaradt. (...) A jegybevétel stagnálása miatt növekedett a költségvetési támoga­tás összege. 1984-ben 25 százalék­kal volt magasabb, mint 1983-ban. A színház 1984-ben az 1983. évi eredeti előirányzathoz képest 8 mil­lió 829 ezer forinttal több intéz­ményfinanszírozásban részesült. Ennek ellenére 920 ezer forint hi­ánnyal, ezen túl 747 ezer forint szál­lítási tartozással zárta az évet. A bérgazdálkodásra a tervsze- rűtlenség, az elvégzett munkával arányban nem álló díjazások a jel­lemzők. 1983-ban megbízási és tisz­teletdíjra együttesen, előirányzat­ként, 18? ezer forint szerepelt a költ­ségvetésben, a tényleges kifizetés e cimen 2 millió 537 ezer forint volt. (•• •) , ', ... BS1 A vizsgálat során tájékozódtunk az MSZMP Bács-Kiskun Megyei Bizottsága, a Színházművészeti Szövetség, a Színházi Dolgozók Szakszervezete vezetőinél. E szer­vek jól ismerték a színház helyzetét, többször ajánlották fel segítségüket a feszültségek megszüntetésére és sok információval rendelkeztek a színház vezetéséről. Szabálysértések, visszaélések A színház kiadásai az utóbbi há­rom évben 40 százalékkal emelked­tek, a tanácsi támogatás összege 45 százalékkal emelkedett. A fokozódó tanácsi anyagi tá­mogatás — a többi színházhoz viszonyítva — lényegesen jobb lehetőséget nyújtott a műsorpoli­tika megvalósításához. Ennek el­lenére tapasztalható volt, hogy a színházvezetés vállalt kötelezettsé­gét nem teljesítette, a növekvő anyagi lehetőségekkel törvényte­lenül visszaélt, és sok esetben figyelmen kivül hagyta a felügye­leti hatóság rendelkezéseit. Az új színházvezetés művészeti koncepciójának megvalósításához — az állományban levő művészek mellőzésével — aránytalan mér­tékben vendégművészeket foglal­koztatott. Az ezek részére kifize­tett díjak összege a béralap 25 százalékát képezi és a korábbi időszakhoz viszonyítva közel négyszeresére növekedett. A jog­szabályellenesen történt többlet­kifizetés 521 ezer forint (40 száza­lék), a fiktív kifizetés további 100 ezer forint volt. Mindezek követ­keztében 1984-ben a bér- és sze­mélyi kifizetések összege 1982. évhez viszonyítva 62 százalékkal (7 millió forinttal) növekedett.” A színházban kialakult helyzet­hez jelentős mértékben hozzájá­rult, hogy az 1984. évi célvizsgá­latot — amely súlyos szabályta­lanságokat, hiányosságokat tárt fel — nem követték a megfelelő intézkedések, felelősségre voná­sok. Balogh Tibor ( Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom