Petőfi Népe, 1990. január (45. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-20 / 17. szám
1990. január 20. • PETŐFI NÉPE • 5 A NAGY KÉRDÉS: IDŐBEN JÖNNEK-E AZ ELISMERÉSEK? Művészeti díjasok Az elmúlt esztendő megyei művészeti díjait P. Párdányi Judit karnagy, Dobozi Eszter költő és Pécs Péter grafikusművész kapta. Munkatársunk velük beszélgetett az el- ismerés kapcsán. Kitartó hűséggel P. Párdányi Judit a kecskeméti Kodály-iskola tanára és az intézmény egyik leánykarának karnagya. És a művészeti díj boldog birtokosa. — Egy elismerés tudomásulvétele után talán egyfajta összegzésre, a pálya eddigi eredményeinek értékelésére is vállalkozhat. — Igen, annál inkább, mert a mostani díj fordulópontot is jelent a pályámon. Kecskeméten huszonöf éve tanítok, tehát azt is mondhatnám, jubilálok. Persze, a megyei elismerés csak véletlen egybeesés, de mindenképp az időbeni kiállást is jelenti. — Szép jutalom. — Mondom, véletlen. A munkámban és itt, belül a szivemben a zenetanítás mellett a Kodálymódszer a központ. Kodály városában, a zeneszerzőről elnevezett intézményben dolgozhatom, és igyekszem is Kodály szellemében tevékenykedni. A huszonöt év alatt szinte minden korosztályt tanítottam, zenei általános iskolában, konzervatóriumban, gimnáziumban, az óvónőképzőben, részt vállaltam a felnőttoktatásban is. — És sikeres karnagy ... — A kórusok külön színfoltot jelentenek az életemben. A két és fél évtized alatt számos eredményt mutattunk fel. Ugyancsak véletlen, hogy a jubileumi esztendőben, tavaly novemberben kaptuk az egyik legjelentősebb elismerést, a Budapesten megrendezett nemzetközi kórusversenyen érdemeltük ki az arany fokozatot. — Visszatérve a művészeti díjhoz: mit jelent ez önnek? — Örülök annak, hogy a mi láthatatlan, rejtett munkánkra is odafigyeltek. A pedagógus, a karnagy nem tud látványos, úgymond kézzelfogható produkciót felmutatni, az elhangzó művek elszállnak ... A művészeti díj mögött személyes és munkabeli aranyfedezetnek kell lenni. Ezt vették észre most, és nagyon jó, hogy hamarabb nem kaptam meg ezt a megyei elismerést. — Hogyan tovább? — Kitartó hűséggel szeretnék a továbbiakban is tenni a jó, értelmes célokért. „Azt hittem, tréfa” Dobozi Eszter szintén a kecskeméti Kodály-iskolában tanít. Mellékállásban részt vesz a Forrás szerkesztésében. Költeményeit eddig egy kötetben publikálta, 1986-ban. — Tavaly egy kicsit szabad esztendőm volt — kezdte a beszélgetést Dobozi Eszter. — Móricz- ösztöndíjasként néhány hónapra mentesültem a tanári feladatoktól. Több időm, energiám jutott az írásra. Nemcsak versek kerültek ki a kezemből, hanem más műfajokban is kipróbáltam magam. Most ismét tanítok, tehát visszazökkentem a régi kerékvágásba. — A művészeti díjjal lezárult egy t P. Párdányi Judit: — Kecskeméten huszonöt éve tanítok. pályaszakasz? — Nem mondanám. Mit jelent számomra ez az elismerés? Zűrzavaros világban élünk, a megszaporodott díjak értéke már mérhetetlen. Amikor megtudtam, hogy művészeti díjjal jutalmaznak, először zavarban voltam, rendkívül meglepődtem. A Forrásnál mindenki gratulált, én meg nem tudtam, miért. Ők olvasták a Petőfi Népében a hírt. Azt hittem, tréfa. Gondolkodtam, miért is kaphattam ezt az elismerést, amikor verseskötetem igen régen látott napvilágot. Talán az azóta eltelt időszak apróbb vállalkozásaira figyeltek fel. — Egyébként kellően figyelnek a költőkre, az írókra szűkebb pátriánkban? — Erre a kérdésre hadd ne válaszoljak. E mostani művészeti díj sem változtat semmin. Meg hát még korai lenne a „hatásairól” beszélni. — Milyen tervei vannak? — A második kötetemet elfogadta a Magvető. Tudom: költőként elég kilátástalan a helyzetem. Az olvasói szokások, a kiadói gyakorlat nem a lírának kedvez. De kitartó vagyok. Érthetően a folyóiratokban kell mostanában publikálni. A tanítás? Szeretem ezt a munkát, de rendkívül fárasztó számomra. Megint csak kevesebb időm marad az írásra. Sok a restanciám, jó néhány témát nem tudtam még feldolgozni, de ne kérdezze meg, hogy mik ezek, mert meglepetésnek szánom. Jövőre is így lesz A képzőművészek közül Pócs Péter vehette át a művészeti díjat. Az évek során számos elismerést kapott a világ minden tájáról, ezúttal Bács-Kiskun megye jutalmazta. — Egyfajta megbecsülés ez szá• Dobozi Eszter: — Költőként elég kilátástalan a helyzetem. momra — mondta a grafikusművész. — A kérdés azonban felmerül: vajon most érdemeltem-e ki ezt a megyéi díjat? Időben kaptam? Elgondolkodtam azon is, a későbbiekre hogyan hat ki ez a mostani, hazai elismerés és van-e értéke? — És? — Akkor van értelme az ilyen jutalmazásnak, ha fokozott figyelmet jelent azoktól, akik a megye művészeti életében szerepet játszanak. Ebben a tekintetben egy kicsit keserű tapasztalataim vannak. Nincs igazi párbeszéd köztünk. Érzem: kampányjellegűvé vált a díjazás. A vb dönt: kik kapják meg a művészeti díjat. Aztán ünnepélyes keretek között átadják az elismeréseket. Tudom, jövőre is így lesz és azután is. Mindig ki kell osztani a díjakat?^ Lehet, helyettem mások is megérdemelték volna ezt a kitüntető díjat. És az is lehet, korábban mások helyébe léphettem volna. Persze, nem tudom, szóba került-e • Pócs Péter: — Kampányjellegűvé vált a díjazás. (Fotó: Tóth Sándor) valaha már a nevem. — Mégis: számos díja mellett milyen rangot ad e mostaninak? — Az a lényeg, hogy az elismerések mögött legyen erkölcsi fedezet, és legyenek jó értelemben vett következményei, ösztönzői. Persze, hogy örülnöm kell, mert végül is szűkebb környezetem tudomást vesz tevékenységemről, elismeri a munkámat. De ha meggondolom, ennél sokkal fontosabb díjakat már korábban megkaptam... Akkor pedig? Jóleső érzéssel, nagyképűség nélkül mondhatom, hogy határainkon túl ismerik a nevem. Amerikából, Japánból, Franciaországból sokkal pontosabban címzett leveleket kapok, mint. mondjuk, a kecskeméti hivataloktól. Mindent egybevetve, kijelenthetem: a mostani művészeti díj megkésve érkezett. # Pócs Péter 56.10.23. című plakátja. DOBOZI ESZTER: Kóborlásaimból 3. (Groteszk) távol vakondtúrások pipálnak füstszerüen száll belőlük valami pára a közelképen azonban: testek halomba hányva, s hanyatt és gőzölnek még az orrlyukak a nedves rózsaszín az alvadt vérrel egybemosva szálerdőnek látszik: nagyításban s oldalnézetből, ami pedig csak plajbászok, pennák, ceruzák, tollszárak rendje, ezre lágy húsokba csúsztatva, tolva, tolulva, verve csontig hatolón velő márványosát tarolva Borzák Tibor BEN KE LÁSZLÓ: Hosszú éj Ettem inkább vagy gondolkodtam, világom nehogy leromboljam. Túl sok sajnálat gyűlt föl bennem s mindig magammal verekedtem. Csak ültem, ültem hosszú éjben késsel kezemben, folyt a vérem, iszonyodtam és öldököltem, nem öltem meg magamat könnyen. Most meg virrasztóm. Hogyha moccan, takargatnom kell szép halottam, féltőn s félve, nehogy remegjen s ha lejár az éj, fölébredjen. JANCSÓ-KORSZAK KECSKEMÉTEN (16.) Azok a bizonyos pénzügyek Figyelmet érdemlő tényező, amely ugyancsak láthatatlanul és közvetlenül befolyásolja egy előadás értékét: a színházi gazdálkodás és a művészi teljesítmény kapcsolata. Általános gyakorlat az, hogy pénzügyekről nem tudósít á szakkritika, mert a mennyiből kérdést esztétikumon kívüli szempontnak tekinti. Akkor azonban, ha egy színház működését homogén egészként kívánjuk vizsgálni, nem kerülhetjük meg ezt a problémát sem. Annál is inkább nem, mert az új vezetés gazdálkodási ügyei hivatalba lépésük első pillanatától az érdeklődés középpontjában álltak. Már az első bemutatókat követően Ballai József foglalkozott a Heti Világgazdaságban a nyitó darabok produkciós költségeivel, minden kommentár nélkül ismertetve a különféle címeken kifizetett csillagászati összegeket. Néhány közérdekű bejelentés később a hivatalos szerveket is kíváncsivá tette, s a színházban pénzügyi revízió kezdődött. Ám sem a sajtó, sem a revízió nem juthatott , lényegi következtetésekre, mert a gazdálkodás problémáit izoláltan, a művészi teljesítménytől függetlenül vizsgálta. Holott valójában nem az. az igazán nagy horderejű kérdés: szabálytalan volt-e vajon egy-egy kifizetés, hanem az, milyen értéket képvisel az érte végzett munka. KNEB-vizsgálat Eddig az elemző mélységig csak 1985-ben, a KNEB célvizsgálata jutott el. Ebből idézek: „A Központi Népi Ellenőrzési Bizottsághoz 1984-ben közérdekű bejelentések érkeztek a kecskeméti Katona József Színház működésére vonatkozóan. Ezekben jelezték, hogy indokolatlanul nagy számban alkalmaz a színház budapesti vendégművészeket a jogszabályban előírt tisztelet- és fellepti díjak többszöröséért, fiktív szerződésekre jelentős összegű kifizetéseket eszközöltek, laza a munkafegyelem, nagy a színészek fluktuációja, az átgondolatlan vezetés akadályozza az egyenletes, magas színvonalú, közönséget vonzó színház megteremtését, pazarló gazdálkodást folytatnak. Szóvá tették: folyamatosan lazul a színház és a lakosság kapcsolata, csökken az előadások és a látogatók száma, ugyanakkor jelentős mértékben emelkedik a színháznak nyújtott támogatások összege. (...) Nézzük a tényeket! 1983 első félévében a színház elfogadható színvonalon, pozitív kritikai értékelést kiváltva végezte munkáját. Ezt követően a műsorterv akadozóvá vált. A Művelődési Minisztérium is több esetben kifogásolta, hogy a színház tartósan jóváhagyott műsorterv nélkül működik, nem tartja be az erre vonatkozó előírásokat. Ennek következtében a színházi vezetésre a tervszerűtlen- ség, a kellő előrelátás hiánya volt a jellemző. Jól szemlélteti ezt az 1983/ 84-es évad, amikor a ténylegesen bemutatott 14 színműből mindösz- sze 5 szerepelt a véglegesített műsortervben. Több esetben volt tapasztalható, hogy a színház olyan műveket tűzött műsorára és kezdte el azok próbáját, amelyek bemutatásához szükséges engedéllyel nem rendelkezett (Hamlet, Drakula, Csapo- dár madarak). Ezek bemutatásához vendégművészekkel a színház szerződést kötött és díszletet készíttetett. Az engedély hiányában ezek az előadások elmaradtak, ugyanakkor 232 ezer forint tiszteletdíj és 500 ezer forint díszletköltség kifizetése történt meg. Volt, hogy vendégművésznek — a megengedett többszörösét — 40 ezer forintos tiszteletdíjat fizettek ki. A vizsgált időszakban (1983. január 1.—1984. december 31. a színház társulatának összetételében jelentős változás zajlott le. 1984. július 31-éig harminchat művész távozott és tizenhárom szerződésre került sor. Megnövekedett az alacsonyabb kategóriákba tartozó színészek száma. A bemutatott színdarabok felében vendég- művészek léptek fel, és nőtt a saját állományban levő, alapteljesítmény alatt foglalkoztatott művészek száma. (...) Az előírásokat a vendégművészek foglalkoztatásánál rendszeresen megszegték, az előírt többszörösét fizették tiszteletdíjként és a szerződésekben a próbák számát nem tüntették fel. Az 1983/84-es évadban több jelentős jogszabály- ellenes tiszteletdíj-kifizetés történt. A tiszteletdíjak összegét jelentősen növelte a színházi életben szokatlanul magas számú próbákért fizetett honorárium. A próbákért a fellépti díj 50 százalékát fizették, ami egy- egy alkalommal 1500-2000 forint volt. (...) Fiktív megállapodások A színház vezetése sok esetben fiktív megállapodások alapján is fizetett tisztelet- és megbízói díjakat. A sorozatos jogszabálysértések, fiktív kifizetések Hernádi Gyula és Jancsó Miklós kezdeményezésére, sok esetben aláírásukkal történtek. Az 1983/84-es évadban (1983. augusztus—1984. április 15-éig) kifizetett megbízási díjak összege (vendégrendezők, színészek, koreográfusok, tervezők és egyéb — dramaturg, zenei összeálhtó stb. foglalkozásúak részére) 1 millió 779 ezer forint. Összehasonlításként (vendégrendezők, színészek, koreográfusok, tervezők és egyéb, dramaturg, zenei összeállítók stb. foglalkozásúak részére) az 1982/83-as évadban ez az összeg 293 ezer forint volt. Megállapítottuk azt is, hogy a jegybevétel mögött nincs mindig ténylegesen fizető látogató. A Pad című színmű kecskeméti nyolc előadására összesen 289-en váltottak jegyet; volt olyan színházi est, amelyen csak két fizető néző ült. Budapesten a tervezett hat előadásból csak egyet tudtak megtartani, a többi érdektelenség, vagy a kijelölt hely alkalmatlansága miatt elmaradt. (...) A jegybevétel stagnálása miatt növekedett a költségvetési támogatás összege. 1984-ben 25 százalékkal volt magasabb, mint 1983-ban. A színház 1984-ben az 1983. évi eredeti előirányzathoz képest 8 millió 829 ezer forinttal több intézményfinanszírozásban részesült. Ennek ellenére 920 ezer forint hiánnyal, ezen túl 747 ezer forint szállítási tartozással zárta az évet. A bérgazdálkodásra a tervsze- rűtlenség, az elvégzett munkával arányban nem álló díjazások a jellemzők. 1983-ban megbízási és tiszteletdíjra együttesen, előirányzatként, 18? ezer forint szerepelt a költségvetésben, a tényleges kifizetés e cimen 2 millió 537 ezer forint volt. (•• •) , ', ... BS1 A vizsgálat során tájékozódtunk az MSZMP Bács-Kiskun Megyei Bizottsága, a Színházművészeti Szövetség, a Színházi Dolgozók Szakszervezete vezetőinél. E szervek jól ismerték a színház helyzetét, többször ajánlották fel segítségüket a feszültségek megszüntetésére és sok információval rendelkeztek a színház vezetéséről. Szabálysértések, visszaélések A színház kiadásai az utóbbi három évben 40 százalékkal emelkedtek, a tanácsi támogatás összege 45 százalékkal emelkedett. A fokozódó tanácsi anyagi támogatás — a többi színházhoz viszonyítva — lényegesen jobb lehetőséget nyújtott a műsorpolitika megvalósításához. Ennek ellenére tapasztalható volt, hogy a színházvezetés vállalt kötelezettségét nem teljesítette, a növekvő anyagi lehetőségekkel törvénytelenül visszaélt, és sok esetben figyelmen kivül hagyta a felügyeleti hatóság rendelkezéseit. Az új színházvezetés művészeti koncepciójának megvalósításához — az állományban levő művészek mellőzésével — aránytalan mértékben vendégművészeket foglalkoztatott. Az ezek részére kifizetett díjak összege a béralap 25 százalékát képezi és a korábbi időszakhoz viszonyítva közel négyszeresére növekedett. A jogszabályellenesen történt többletkifizetés 521 ezer forint (40 százalék), a fiktív kifizetés további 100 ezer forint volt. Mindezek következtében 1984-ben a bér- és személyi kifizetések összege 1982. évhez viszonyítva 62 százalékkal (7 millió forinttal) növekedett.” A színházban kialakult helyzethez jelentős mértékben hozzájárult, hogy az 1984. évi célvizsgálatot — amely súlyos szabálytalanságokat, hiányosságokat tárt fel — nem követték a megfelelő intézkedések, felelősségre vonások. Balogh Tibor ( Folytatjuk)
