Petőfi Népe, 1989. december (44. évfolyam, 285-308. szám)

1989-12-20 / 301. szám

Kovács László (Pest m., 20. vk.) úgy vélte, hogy a beter­jesztett javaslatok közül egyik sem fogadható el nyugodt szívvel. A kedvezményes kamatozású hitelekkel kapcsolatos elképzelések közül, szerinte, egyetlen elfogadható megoldás a törlesztés gyorsítása lenne. A képviselő véleménye szerint az 1990-re tervezett többletkia­dásokat csaknem egymilliárd forinttal lehetne csökkenteni. Mi szükség van pédául az APEH kiadásainak 420 millió forintos növelésére, az ingatlankezelő vállalatok nagymértékű támoga­tására? Forrást jelenthet a személyi jövedelemadóból származó többlet is, amelyet szerinte alulterveztek. Végül a képviselő fel­tette a kérdést: vajon az előterjesztés készítői végeztek-e számí­tásokat arról, hogy ténylegesen miként emelkedik a lakásterhek aránya a családi jövedelmen belül, s a fennmaradó összegből meg tud-e élni egy átlagos jövedelmű család. Angyal Imre (Veszprém m., 4. vk.) a még nagyobb rossz elke­rülése érdekében elfogadhatónak ítélte az építési bizottság állás- foglalását. A képviselő viszont határozottan ellenezte az állami bérlakások értékesítésének gyorsítását, hiszen, mint mondta, el­döntetlen, mennyi bérlakásra lesz a jövőben szükség. Önkor­mányzati törvény még nincs, ai állami bérlakások tulajdonjogi rendezése sincs megoldva. Ezek a feladatok már az új parlament hatáskörébe tartoznak. Ugyancsak ellenezte az állami bérlaká­sok fenntartására hivatott szervezetek megszüntetését, mielőtt tisztázódna: e feladatokat a jövőben kik fogják ellátni. Magyar Pál (Békés m., 3. vk.) választóinak véleményét összegezve, a kormány által beterjesztett lakásgazdálkodási reformkoncepciót e formájában elfogadhatatlannak tartot­ta. Indoklásképpen emlékeztetett arra, hogy az építőanya­gok ára drasztikusan emelkedett az elmúlt evekben. A jelen­legi lakásárakban az anyagköltség megközelítőleg mintegy 70 százalékot tesz ki, tehát az áremelkedések jelentős terhe­ket rónak az építőkre. A nagymérvű anyagárak miatt volt szükség arra, hogy a lakásépítéshez biztosított hitelek össze­gét, felső határat állandóan növelje a kormányzat. Ez a tendencia egyben azt is jelentette, hogy a gazdaságban, az építőiparban jelentkező gondokat gyakorlatilag e nagymér­vű áremelkedésekkel próbálták áthidalni, s a következmé­nyeket a lakosságra hárították át. Úgy vélte, a lakásgazdálkodás fedezetét a nagymérvű hi­ány keletkezésében vétkes ágazatokra kellene terhelnie a kormányzatnak, s nem a lakosságra. A kedvezményes kama­tokat, a szociálpolitikai juttatast az állampolgárok nem ajándékba kaptak. Az új gazdálkodási koncepció szerint mindent a tényleges költség szerint kellene számolni. A falun élőknek nem jutott Ördög Ferenc (Zala m., 7. vk.) azt kifogásolta, hogy a kormány az olyan családok számára kívánja előírni a kamat­adó befizetését, akiknek annak idején reményük sem volt arra, hogy tanácsi bérlakáshoz jussanak, s maguknak kellett megteremteniük az otthonukat. Azzal értene egyet, ha a meglévő kedvezménnyel tovább serkentenék a tehetősebb családokat arra, hogy hitelhátralékukat vagy legalább annak egy jelentős részét egy összegben visszafizessék. Az alacsony jövedelműek, a pályakezdők számára pedig meg kellene hagyni azt a lehetőséget, hogy az eddigi módon, az eddigi kamatláb mellett fizessék a törlesztőrészleteket. Hellner Károly (Budapest, 32. vk.) véleménye szerint a most benyújtott javaslat nélkülözi a koncepciót, és mindösz- sze az a célja, hogy jövőre csökkentse a költségvetés nehézsé­geit. Kétségét fejezte ki azzal kapcsolatban is, hogy ha mégis sor kerülne a kormány által javasolt intézkedések január 1-jei bevezetésére, akkor az'érintett intézmények fel tudná­nak-e arra készülni. Nagy Endréné (Heves m., 12. vk.) megjegyezte: ha a falun élők számára még rászorultsági alapon sem volfeállami lakás, azért az állami és pártvezetőknek ez az ország mindig jutta­tott megfelelő otthont. Kifogásolta, hogy a beterjesztett javaslatok nem ösztö­nöznek a kölcsönök mielőbbi'visszafizetésére. Megosztotta képviselőtársaival azt a feltételezését, miszerint a Valuta­alappal folytatott megbeszéléseken a magyar tárgyaló fél részéről merült fel, hogy a feltételek közé vegyék be a lakás- koncepció megváltoztatásának szükségességét is. Ha ez a feltételezése nem lenne igaz, akkor viszont — véleménye szerint — a magyar küldöttek azért marasztalhatok el, mert nem tettek meg mindent annak érdekében, hogy ez ne kerül­jön bele a megállapodásokba. El kellett volna mondaniuk, hogy ebben az országban olyan rendszer alakult ki, amely­ben az állam nem csupán lakást ígért az embereknek, hanem ennek ürügyén a bérük egy részét is visszatartotta. Tóth Károlyné(Hajdú-Biharm., 9. vk.) választópolgárai vé­leményére hivatkozva a kamatok és a lakbérek drasztikus fel­emelését a kormány „durva, egyoldalú szerződésszegésének” minősítette, amely mélységes ellenkezést vált ki a lakosságból. Megrendíti az emberek bizalmát, fokozza a kiszolgáltatottság és kilátástalanság érzését, csökkenti a munkakedvet, társadal­mi és szociális feszültségeket gerjeszt. A két számjegyű infláció mellett illúziónak nevezte a kilátásba helyezett szociális támo­gatásokba vetett bizalmat. Mint mondta, éppen a kormány ál­tal is gerjesztett infláció tette szükségessé az alacsony kamatú lakáshitelek költségvetési támogatását. Durva szerződésszegés Zsigmond Attila (Budapest, S. vk.) ugyancsak úgy foglalt állást, hogy — bármilyen amyalt magyarázat, logikus indok­lás ellenére is — az otthonépítési kölcsön kamatainak meg­emelése, illetve adóztatása szerződésszegés. A kölcsönszer­ződés az állampolgár és az OTP, vagyis az állam bankjá között jött létre. Abban rögzítették a folyósított összeget, a kamat mértékét, a törlesztés módját, és ezt az állam szavatol­ta. Most pedig az állam egyoldalúan szerződést kíván módo­sítani, az Országgyűlés által is legalizáltam A képviselő kijelentette: ebben a szerződésmódosításban nem kíván részt venni, a megemelt kamatterheket mjnt a másik fél képviselője, nein tudja és nem akarja elfogadni. Zsigmond Attila azt nem vitatta, hogy ebben a kérdésben megoldást kell találni, de szerinte nem a javasolt módon. A kieső milliárdok pótlására a tervezetet ugyancsak elutasító Magyar Demokrata Fórum elképzeléseit ajánlotta a kor­mány szakembereinek figyelmébe. Kovács Károly (Budapest, 40. vk.) tiltakozott a lakbérek és a hi telkamat terhek tervezett felemelése ellen, mert a kormány— tervezett intézkedéseivel—a budapesti lakosság anyagi terheit végsőkig fokozza. A képviselő kijelentette: a fővárosiak közül is több mint 200 ezer csaladot sújt az esetleges hitelkamat-emelés. A budapesti lakosság pénzügyi terhei a jövő évtől kezdődően a lakbéremelés, illetőleg a tervezett hitelkamat-emelés nélkül is súlyosak. A családok félnek a létbizonytalanságtól, mind töb­ben tiltakoznak a tervezett intézkedések ellen. Sebes Lászlódé (Békés m., 6. vk.) ellenérzését fejezte ki a lakáshitelek kamatadóinak emelésével kapcsolatban. Mi­ként foglmazott: ,ily módon a tisztességes adósok adósságát sújtanák adóval. Somlai Gyula (Vas m., 6. vk.) egyértelmű választ kért' a kormánytól arra, hogy jövőre is megmarad-e a lakáshitel összegének teljes visszafizetése esetén a 45 százalékos kedvez­mény. Ezt a lakosságnak tudnia kell — mondotta —, hogy dönthessen: az adót fizeti-e jövőre, vagy megszabadul, ha tud, hitelétől. Javasolta: akik a méltányolható lakásigényt meghaladó saját vagy bérlakással rendelkeznek — függetle­nül attól, hogy van-e hiteltartozásuk —, továbbá azok, akik a második vagy harmadik lakásukat bérleményként haszno­sítják, fizessenek kiemelt szintű adót és lakbért akkor is, ha a lakás kiskorú tulajdonát képezi. Szabóné dr. Kakas Irén (Vas m., 8. vk.) arra kérte a tárca vezetőjét, hogy a lakásgazdálkodást érintő, jövő évi intézke­A PARLAMENTI ÜLÉSSZAK MÁSODIK NAPJA \ BARGUZINI EMBERRŐL A PARLAMENTBEN Tisztázni mielőbb Moravcsik Ferencné kiskőrösi képviselő interpellációt nyújtott be a művelődési miniszterhez, melyben sürgeti a Petőfi-expedí- ció által megtalált csontváz azo­nosítását, azt, hogy az ügyet mi­előbb zárják le. Mint írja, nehéz elhinni, hogy a művelet két évet vesz igénybe, s egyáltalán: ért­hetetlen, hogy azt egy kazán­gyártó vállalkozó menedzseli, s nem az állam. A kiskőrösieket sérti az az élcelődés is, ami ez ügyben a sajtó hasábjain, és a nyilvánosság előtt zajlik. — Történt-e valami a kezde­ményezés óta? —, kérdeztem Moravcsik Férencnét. — Az ügy jó irányban halad, már ami azt illeti, hogy Glatz Ferenc művelődési miniszter be­jelentette: a kérdéses vizsgálatot nemzeti üggyé nyilvánították. Ez feltehetően meggyorsítja a munkákat, és megnyugtató mó­don pont kerülhet a végére. Amennyiben a csontok tényleg Petőfiéi, akkor szülővárosa be­fogadja azokat, és méltó nyug­helyét ad, ha pedig nem, akkor a téma lekerülhet a napirendről. Kultűrbotrány Szentágothai János profesz- szor, a Tüdományos Akadémia volt elnöke felszólalásában — a magyar tudomány megítélése kapcsán — utalt a Petőfi-expe- dícióra is. A szünetben konkré­tan rákérdeztünk erre. íme a vé­leménye: — Magyarország legnagyobb költője és irodalmára, Illyés Gyula a biztonságot megközelí­tő 99,999 százalékos pontosság­gal megállapította, hogy Petőfi Segesvárnál elesett. Minden, azóta rendelkezésre álló adat ezt alátámasztja. Magyarországnak egy szép legendája van — „Ott essem el én, a harc mezején .. ” —, s ez igaz is. Ezt akarja a kazánko­vács Morvái Ferenc, vagy Ki- szely István szertefoszlatni. Nem félek a sajtópörtől sem Ki- szelyvel. Kérem, ő a teljes sajtó­nyilvánosság előtt úgy nyilatko­zott, hogy ő identifikálta (azo­nosította) Nagy Imrééket. Kö­zel sem volt, nem is engedték oda. Ezt az ügyet kivinni a Szovjet­unió. elé mérhetetlen szégyen és gyalázat. A hungarológusok Ungváron a kérdést már tökéle­tesen tisztázták. Legalább tíz Petőfi-legenda volt arról, hogy itt látták, ott látták. Akkor is tagadni kéne, ha igaz lett volna — ez a privát véleményem —1 de persze én nem ezért tagadom, hanem mert tudományosan majdnem biztos, hogy erről szó sem lehet. De az expedíció ezt nem akarja elfogadni. Nekünk nagyon nagy szüksé­günk van arra, hogy a feltalálók sikeres dolgokat csináljanak. Lehet, hogy Morvainak jók a kazánjai, nem tudom, nem va­gyok kazánszakértő. Azt tu­dom, hogy ez kultúrbotrány. Amerikában — ahol nem kéthe­tes, vagy két hónapos a demok­rácia, hanem 200 éves —, ha valaki elégeti az amerikai zász­lót, ott nem gondolkozik a leg­felsőbb bíróság, hogy ez bünte­tendő cselekedetnek minösíten- dő-e vagy nem. Petőfi ügye kö­rülbelül olyan, mintha én most lehúznám az országzászlót, és nyilvánosan elégetném. v. t. (Mi inkább azt minősítjük kultúrbotránynák, ahogyan az ország tudományos és politikai vezetése a Petőfi-ügyet kezeli. A szerjc.) 9 (íondhan? Gál Zoltán (balra) és Horn (>vula.‘ pii • Nem én, hanem te! Békési László és Hütter Csaba (jobbra). déstervben összegszerűen, pontosan határozzák meg a létmi­nimumot. A képviselőnő hiányolta azt is, hogy az intézkedé­sek bevezetését nem előzte meg széles körű társadalmi vita. TaDóssy Frigyes (Budapest, 24. vk.) úgy vélte: a lakásgazdál­kodás rendkívül szerteágazó problémait törvényben kellene szabályozni, s ehhez egy széles körű, átfogó elemző munkára lenne szükség. A képviselő álláspontja szerint az állami bérlaká­sokkal kapcsolatos kormánykoncepció még nem érett meg a döntésre. Azt ajánlotta a kormánynak, hogy ezt a javaslatát vonja vissza. Taílóssy Frigyes adatai szerint a lakbérek.változá- sának jövő évi költségvetési kihatása mintegy 8-9 milliárd fo­rintra tehető. Szerinte a magyar gazdaság ezt az összeget — ha nagy áldozatok árán is—elő tudja teremteni más módon. Nincs értelme a tömeges elégedetlenség kockázatát vállalni. Fizessenek a gazdagok! Varga Sándor (Bács-Kiskun m., 6. vk.) indítványozta, hogy az arányos teherviselés szellemében az Országgyűlés módosít­sa az adótörvényt, s tegye kötelezővé a vagyonbevallási. Fi­zessenek, akik gazdagok—hangoztatta a képviselő -—, mert ők is abban a szocializmusban éltek, amelyben a többségnek csak a szolid megélhetés esélye adatott. Javasolta, ti’ogy a par­lament januári ülésén tárgyalják meg indítványát. Szálúi Gyula (Fejér m., 1. vk.) véleménye szerint elkerülhet­nék a lakosság megterhelését, s előteremthetnék az új lakás­gazdálkodási programtól remélt költségvetési be'vételt, ha a bős—nagymarosi helyreállításra szánt 6 milliárd forintot, va­lamint a világkiállításhoz szükséges telkek kisajátításának 5 milliárdosra tervezett finanszírozását átcsoportosítanák. Balogh András (Borsod-Abaúj-Zemplén m., 22. vk.) a hite­lek törvénytervezetben szereplő, visszamenőleges adóztatását csak akkor tudja elfogadni, ha a szociálpolitikai kedvezmé­nyeket is visszamenőleg kapják meg azok, akik korábban a hitelfelvételkor a kedvezményre nem voltak jogosultak. Zsóka Endre (Borsod-Abaúj-Zemplén m., 9. vk.) sem fo­gadta el, hogy azokat az állampolgárokat, akik vállalták a lakásépítés nehéz, fáradságos munkáját, és ezzel az ország lakásgondjainak megoldását segítették, most visszamenőle­gesen kamatadóval terheljék. Szerinte ezek az állampolgárok köszönetét érdemelnek azért a küzdelemért, amelyet mintegy tíz éven át saját egzisztenciájuk kialakításáért folytattak. Varga Lajos (Pest m., 26. vk.) a kétségek eloszlatása érdekében kérte a miniszterelnököt: olvassa fel az IMF-fel folytatott tárgya­lások jegyzőkönyvének azon részét, amelyből egyértelműen kide­rül, miszerint a képviselőkelőtt e témában egyetlen döntési lehető­ség áll: az IMF-nek ugyanis feltétele, hogy az Országgyűlés ren­dezze a lakásgazdálkodással kapcsolatos ügyeket. Ezután az elnöklő Horváth Lajos kérteThogy a vitában is el­hangzott és írásban benyújtott módosító javaslatokat vélemé­nyezze az építési és közlekedési bizottság. A testületi tanácsko­zás idejére, délután öt órakor, az ülést felfüggesztették. Csaknem egyórás szünet után, néhány perccel este 6 óra előtt az elnöklő Fodor István bejelentette: az építési és közlekedési bi­zottság ülésén időközben jó néhány módosító indítvány szüle­tett, ezek megvitatása még legalább egy órát vesz igénybe. Az el­nök szavazásra tette fel a kérdést, megváiják-e még aznap, amíg a bizottság jelentése elkészül, vagy szerdán hozza még határoza­tát a lakásgazdálkodási javaslatokról az Országgyűlés. A képvi­selők ez utóbbi megoldás mellett döntöttek. Az Országgyűlés ma újabb, nagy horderejű témát tűz napi­rendjére: várhatóan ezen a napon kerül sor az 1990. évi költ­ségvetésről szóló törvényjavaslat megtárgyalására. A KNEB utolsó ülése Utolsó ülését tartotta kedden a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság, amely — mint ismeretes — 1989. december 31- ével megszűnik. A záróülésen részt vett Németh Miklós mi­niszterelnök. Ballai László, a KNEB elnöke emlékezett a szervezet 32 éves tevékenységére. Elmondta, hogy ez alatt az idő alatt 20 ezer vizsgálatot végeztek, ezekben 660 ezer ellenőr vett részt, mintegy 220 ezer közérdekű bejelentést vizsgáltak ki. A népi ellenőrök közül, hasonló területen, ezentúl csak azok fognak tevékenykedni, akiknek a leendő számvevőszék biztosít munkát. Ez a lehetőség mintegy ötven embernek adatik meg. Németh Miklós a kormány nevében és megbízásából kö­szöntötte utolsó ülésükön a KNEB-et és annak tagjait. Mint mondotta, becsülettel, legjobb szándékuk szerint .végezték munkájukat, s hogy a szervezetet mégis meg kell szüntetni, annak az az oka, hogy a változásoknak nem lehet útját állni. A kormány mérlegelte, ’hogy a KNEB korszerűsítése lenne célszerűbb, avagy az Állami Számvevőszék létrehozása; fele­lőssége tudatában döntött az utóbbi mellett. A miniszterelnök köszönetét mondott a KNEB munkatár­sainak eddigi tevékenységéért, ezután kitüntetéseket adott át. Munkájuk elismeréseként Szűrös Mátyás ideiglenes köz- társasági elnök a Magyar Köztársaság Csillagrendjét ado­mányozta dr. Faragó Kálmánnak, a Bács-Kiskun Megyei Népi Ellenőrzési Bizottság tagjának és Szvorény Jánosnak, a Bács-Kiskun Megyei Népi Ellenőrzési Bizottság elnöké­nek. (MTI) MIT ÉS MENNYIÉRT ESZÜNK 1990-BEN? Egyharmadával emelkedik a hús ára Csaknem 20 forint lesz egy liter tej ■ Rednágel Jenő mezőgazdasági és élel­mezésügyi miniszterhelyettes az agrár­termelésjövő évi ár- és pénzügyi szabá­lyozását, a változásokat illetően, mér­földkőnek nevezte a MÉM-ben megtar­tott keddi sajtótájékoztatón. A módo­sulásokat elemezve a következőket emelte ki: 1990-ben a mezőgazdaság és az élelmiszeripar szabályozórendszere már nem különül el a más ágazatokétól, többségében normatív lesz, ám igyek­szik figyelembe venni a termelés sajátos­ságait. Ár- és piaci viszonyok közé kerül az élelmiszer-gazdaság, egy általános li­beralizációtól kísérve, ami szintén új fel­tételeket támaszt a termelőkkel szem­ben. Igen jelentős módosulás, hogy nagyrészt megszűnik a közvetlen terme­lési támogatás: ez azt jelenti, hogy a me­zőgazdasági üzemek ezen a címen mint­egy 8,3 milliárd forinttal kevesebbet kapnak jövőre, ám — mintegy ellenté­telként—áraikat liberalizálják, és csak- neirf minden termékre a szabad ár vo­natkozik. A miniszterhelyettes bejelen­tette, hogy az agrárszabályozás lényegé­ben szektorsemleges lesz, tehát mindaz, ami eddig a nagyüzemekre volt érvé­nyes, az jövőre a magánvállalkozást is érinti. ' E döntések meglehetősen kockáza­tosak, ennélfogva a kormányzat bizo­nyos mértékű garanciákat helyezett ki­látásba a termelőknek, a fogyasztók­nak és a feldolgozóknak. A kockázat —mint a miniszterhelyettes rámutatott — abból adódik, hogy nálunk a piaci viszonyok még nem alakultak ki, nem lehet beszélni igazi integrációról, in­kább a különböző érdekek érvényesíté­séért folyik a harc és hiányzik a szak­mai érdekképviselet is. A kormányzat, éppen ezért, az árhatósági feladattal —I az agrártermékek körére — a MEM-et bízta meg, és hatáskörébe utalta az export szabályozását is. Ez egyfajta biztosítékot jelent abban az esetben, ha_a szabaddá vált élelmiszer- árak indokolatlanul felfutnának az el­következő hónapokban. A miniszterhelyettes bejelentette, hogy továbbra is a hatósági árkategóri­ában marad a tehéntej, amelynek átla­gos felvásárlási ára 1990. január 1-jétől literenként 14,10 forint lesz, a fogyasz­tói ára pedig 18,20 forint. Ugyanez a kategória vonatkozik az étkezési búzá­ra, amelynek felvásárlási ára az első osztályban mázsánként 570 forint, a másodosztályban pedig ,510 forint. Részben a termelői, támogatások erőteljes leépítése miatt, másfelől pedig a felhasznált ipari, illetve importanya­gok erőteljesen növekvő ára miatt—és az élelmiszer-termelők nem megfelelő jövedelmezőségi viszonyai következté­ben is — jövőre erőteljesen módosul­nak az. árindexek. Az élelmiszer­fogyasztásban ez azt jelenti, hogy 25-26 százalékos emelkedésre kell számítani, ezt ígérik az előzetes számítások, az egyeztető tárgyalások után kiadott prognózisok. A húsnál 30-32 százalé­kos fogyasztóiár-emelés várható, diffe­renciált mértékben. A cukorért 16-18 százalékkal, a margarinért, étolajért 30 százalékkal, az élvezeti cikkekért 21-22 százalékkal, az édesipari termékekért 19-20 százalékkal, a szeszért 20-23 szá­zalékkal, a borért 20 százalékkal, a sö­rért 22-24 százalékkal, a dohányáruért pedig 24-26 százalékkal kell majd töb­bet fizetni az előzetes értékelés szerint. A garantált árak rendszerét három termék esetében tartják fenn: a kukori­cánál, a vágómarhánál és a vágósertés­nél. Mindez nem jelenti azt, hogy az ár­többlettel a termelők, illetve a feldolgo­zók rendelkeznek majd, mivel erőtelje­sek az elvonások, annak ellenére, hogy a vállalkozási nyereségadó a mezőgaz­dasági termelők szempontjából vi­szonylag kedvezően alakul. Rednágel Jenő elmondta, hogy a kedvezőtlen adottságú mezőgazdasági üzemek támogatási rendszere alapve­tően nem változik meg, csak részletkér­désekben lesz módosítás. Ami az ex­portot illeti, változatlan marad a rubel-, elszámolású szabályozás rendszere, és ugyanez a helyzet a dollárviszonylat­ban is, viszont évközi módosításra is lehet számítani, amennyiben a piaci vi­szonyok azt indokolttá teszik. Némileg kedvezőbb lesz a mezőgazdaság hitele­zési gyakorlata, amennyiben például a rövid lejáratú hiteleknél, meghatáro­zott esetekben, háromszázalékos ka­matpreferenciához lehet hozzájutni, ami évente összesen 2 milliárd forintot jelent a termelőknek. A termelői támo­gatások közül, némi módosítással ma­rad érvényben a beruházási és a fejlesz­tési támogatás, valamint az exporttá­mogatás. Jövőre a kistermelők adórendszeré­ben változtatást nem terveznek, a szek­torsemlegességet itt is biztosítják. (MTI) A Háromoldalú Érdekegyeztető Tanács megtárgyalta a jövő évi költségvetési tervezetet A Bács-Kiskun Megyei Tanács vezetése azzal a kezdeményezéssel fordult hozzám, hogy szívesen megbeszélné érdemben a me­gye 1990-es költségvetési tervezetét a terüle­ten működő pártok és alternatív szervezetek szakembereivel. Ennek érdekében rendelke­zésemre bocsátotta megfelelő példányszám­ban a tervezet részletes dokumentációját, amit haladéktalanul szétküldtem az érdek- egyeztetésben eddig is együttműködő szerve­zeteknek. 1989. december 18-án, délután 17 órakor ült össze a munkaértekezlet a szokásos hely­színen: a Hazafias Népfront megyei bizottsá­gának nagy tanácstermében. A megyei ta­nács képviseletében dr. Kőtörő Miklós és Nyilas Gábor jelent meg, mint a legilletéke­sebb szakemberek. A munkában rendszere­sen részt vevő pártok közül néhány nem je­lent meg, ám kibővült a szokásos létszám a Magyar bemokrata Fórum szakemberével. Úgy határoztunk, hogy az érdemi munkát megkezdjük és a távolmaradókat arra kérjük fel, hogy véleményűket írásban juttassák el a tanácsi szakembereknek. Bevezetőül dr. Kőtörő Miklós ismertette a tervezés mai alapjait. Elmondta, hogy je­lenleg három forrásból adódik az az összeg, melyből a megye elgondolásait megvalósít­hatja. Egy központilag meghatározott „nor­matív támogatásból”, a jövedelemadó-befi­zetésekből visszautalt „fejpénzekből”, amit minden adózó polgár után kap a terület, és a megyei tanács önálló jövedelmeiből. Az így kikerekedö pénzösszegben a várható infláci­ót ellensúlyozó, vagy tompító tartalék kere­tek nincsenek. Az inflációs következménye­det vagy tudomásul kell vennünk, vagy a megyének kéne valami módon előteremteni az ellensúlyát. Ezután nagyvonalakban ösz- szefoglalta az írásos dokumentáció főbb jel­lemzőit. Nyilas Gábor még előadta, hogy mindent elkövettek annak érdekében, hogy folyamat­ban lévő megyei kötelezettségeiknek eleget tehessenek. Mivel az építési tervezés a helyi önkormányzatok hatáskörébe tartozik, a megyei tervezés a szociálpolitikai kérdéseket igyekezeU előtérbe emelni. Kijelentette, hogy a mostani tanácskozást nagyon komolyan veszik. Az elhangzó új szempontokat igyek­szenek érvényesíteni. A végérvényesen elkészült és majd a ta­nács által elfogadott költségvetési terv egy- egy példányát összehasonlítás végett meg fogják küldeni az érdekelt pártoknak. A Hazafias Népfront szakemberei gon­dosnak és körültekintőnek ítélték az elébük tárt tervezetét. Néhány részletkérdés tartal­mi tisztázását kérték. Kiemelték a megyei könyvtár építésének rendkívüli fontosságát és az idősek otthoni, ám központilag támo­gatott és szorgalmazott gondozásának elő­mozdítását. Az egyik szakértő alapvetően nem értett egyet a minden településre semati­kusan és egyformán érvényes kétmillió forin- ■ tos támogatás módszerével. Az SZDSZ képviselője ennek a munkaér­tekezletnek a politikai jelentőségét emelte ki. Jelentősnek minősítette a megyei tanács kez­deményezését Javasolta, hogy a tervezett támogatásoknál a munkahelyteremtést te­kintsék a legfontosabb szempontnak és köz­pontilag segítsék elő a munkaerő minél élén- kebb és zavartalanabb átcsoportosulásának folyamatát. A megyei könyvtár építését rendkívül fon­tosnak minősítette, mert a jövőben egyre nagyobb szerepe lesz a valóságos tudásnak. Kérte, hogy a jövőben a költségvetés tervezé- se és megvalósítása is legyen teljesen nyüvá- nos. Kiemelte, hogy az előtte szólók által említett környezetvédelmi szempontok rend­kívüli fontosságúak és a környezetkárosító magatartást olyan pénzbírsággal kéne sújta­ni, mely tanácsi jövedelemforrás lehetne. Ezt a jövedelmet vissza lehetne irányítani a neve­zett cél fokozottabb szolgálatára. Az MDF képviselője azt hangsúlyozta, hogy a rendkívül költséges és előnytelen pa- nelépitkezések állami támogatása helyett minden pénzt a magánépítkezők támogatá­sára kellene fordítani! Erre Nyilas Gábor kiemelte, hogy a megyei tanácsoknak nem dolguk és joguk a lakásépítési elgondolások irányítása. Ez a helyi önkormányzatok ha­tásköre. Egyébként az ilyen programok tá­mogatására szánt kereteket eleve szociális feladatok támogatásaként határozták meg. Indítványozta továbbá az MDF képviselője, hogy az 1989-es maradvány pénzek újra­elosztását is hasonló körülmények között tárgyaljuk meg. A gazdálkodásban való he­lyi érdekeltség megvalósulását nagyon gyen­gének érezte a költségvetési tervekben. Befejezésül dr. Kőtörő Miklós megkö­szönte az észrevételeket. A kiemelt, vagy új szempontokat igyekszenek majd érvényesíte­ni és a végrehajtó bizottság elé tárni. Az érdekeltségi szempontok érvényesülését ma­ga is hiányolja a jelenlegi elgondolásokból. Ezeknek kibontakozását azonban már a kö­zeljövő, fejlődésétől és átalakulásaitól remél­ni lehet. Elmondta, hogy az elmúlt évek fo­lyamán egyre szabadabbá vált a helyi és a területi tanácsok keze pénzgazdálkodási kér­désekben, ami nagymértékben könnyíti a he­lyi érdekek és nézetek érvényesülését. El is hangzott egy félig tréfás megjegyzés: afyjgy szegényedünk, úgy válunk egyre sza­badabbá. Nagy Attila a megyei H.É. Tanács elnöke

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom