Petőfi Népe, 1989. december (44. évfolyam, 285-308. szám)

1989-12-20 / 301. szám

PETŐFI NÉPE • 1989. december 20. PREMIER UTÁN Az írás ördöge Napjaink kritikusait gyakran éri az a szemrehányás, hogy egy-egy színházi bemutatót követően na­gyobb teret szentelnek magának a darabnak, mint az előadás elemzé­sének. Szeretném elkerülni ezt a „hibát”, bár előre látom, hogy ez az igyekezetem most nem fog túl nagy sikerrel járni. Ugyanis Németh László: Az irás ördöge című drámá­ja — melynek premierje a napok­ban volt a Kecskeméti Katona Jó­zsef Színház kamaraszínházában —, több tekintetben is különbözik többi színpadi művétől. Éz a darabja az utolsó a sorban. És torokszorító, hogy az író is pon­tosan tisztában volt ezzel, így vallva Az írás ördögéről 1969-ben, a sze­gedi ősbemutatót megelőzően: „Két hét alatt elkészültem vele, s alig fe­jeztem be, megbetegedtem. Ma sem tudom pontosan, mi történt, de a tudatom beszűkült, írni nem tudtam többet, azóta sem tudok ... Én nem tudom, jó-e, rossz-e. De akik meg­nézik, tudni fogják, hogy a búcsúmat hallották.” Németh László minden doku­mentumot felkutatott, tanulmá­nyozott, amely Semmelweis Ignác- cal kapcsolatos, mielőtt megírta ezt a drámáját. Több érdekes kérdést is felvetettek az életrajzi adatok. Pél­dául azt, hogy miért hagyta el „az anyák megmentöje" Bécset 1850- ben? Valójában mit jelentett számá­ra az írás? Mi hajszolta az őrületbe, hogy élete utolsó éveit egy ausztriai intézetben kelljen eltöltenie? A felvetődő kérdések közül. Né­meth Lászlót II nem véletlenül — Semmelweis professzor és az írás viszonya ragadta meg leginkább. A magyarázat egyszerű: így kérlel­hetetlen önvallomásra kínált lehe­tőséget a téma az író számára. S közbeni elemezhette az írás, mint alkotás, megnyilvánulási mód „ör- dögiségét”. Mert a papírlap valójá­ban egyfajta tükör. Az előtt is, aki ír rá és az előtt is, aki olvassa. Sem- melweisszel mondatja: „Ez az ör­dög legnemesebb unszolása, a gyö­nyör gyönyöre, a hálátlan, a gyűlö­letessé váló szerep vállalása.” Semmelweis , professzor áljítólag,, irtózott az írástól“ fhint úszni nem“ tudó a víztől, csakhogy ő tudott írni. S Németh László meggyőződé­se, hogy az Orvosi Hetilap szerkesz­tőjének, tulajdonosának, Marku- sovszky professzornak az unszolá­sára irta le felfedezését, amit nyílt levelek, sajtóviták követtek, de ak­kor már rohant az írás ördöge, szarvai között Semmelweisszel...' A kecskeméti előadás rendezője, Nagy Attila, pontosan értelmez: ez a darab abban is különbözik a töb­bi Németh László-drámától, hogy a zseni, a hős, valójában nem a kör­nyezetével kénytelen megküzdeni, „csak” önmagával. Mert való igaz, hogy Semmelweist közvetlen kör­nyezete — családja, barátai, kollé­gái — nem támadják, hanem segí­tik, egyetértenek vele, bár a drama­turgia kedvéért Németh László megpróbál felvillantani ellentéte­ket. De ezek csak arra jók, hogy dialógussá szabdalják a nagy mo­nológot. S ez a nagy monológ maga az önvallomás, maga az egész mű. Megírhatta volna mint esszét. De ha mindenáron színpadi darabot akart belőle, akkor valószínűleg egy kitűnő monodráma születik utolsóként, Németh László gazdag életművében. Súlyos, nagy gondo­latok fogalmazódnak meg, s nehe­zednek nyomasztóan a nézőkre, írójuk — valószínűleg a kísérletezé­si kényszernek engedve — nem arra koncentrált, hogy hogyan „adhatja el” legtöbbeknek mondanivalóját. S ha a darab konfliktusai egyetlen személy átváltozásában, dilemmái­ból eredő vitáiban, az írás ördöge gerjesztette pszichológiai módosu­lásaiban gyökereznek, akkor a to­vábbi nyolc szereplő közreműködé­se diréktnek hat. Mert amiket mon­danak, az a főhősben ugyanúgy megfogalmazódik, megfogalma­zódhat. így a nézetkülönbségek mondvacsináltnak tetszenek, s gyengítik a dramaturgiát, amely a főhősben végbemenő lélektani vál­tozásokból eredő színpadi hatást valójában elérni hivatott. Semmelweis professzor szerepét Kovács Gyulára osztották, aki ezúttal is bizonyította, hogy na­gyon jó színész. Szerepformálásá­ban pontosan nyomon követhető, hogy az indulatos, igazáért csatázó író-Semmelweis hogy haladt a csöndes őrület felé. Es aki ekkora mennyiségű, már-már körmönfont­nak tűnő szöveg, gondolat ilyen szintű „eladására” képes, azelőtt le a kalappal! Nagy Attila, a rendező, a szegedi ősbemutatón, játszotta Semmel­weist. Rendezését a darabból eredő kétségeit miatt is csakTénntártások- kal lehetne értékelni. Ám minden­képpen mellette szól, hogy ezt a nyomasztó művet -fel ésszerű húzá­sokkal — igyekezett „fogyasztha- tóbbá” tenni napjaink színházsze­rető embereinek. Tegyük hozzá: nem túl nagy sikerrel. Az viszont tény, hogy a kecskeméti színház ve­zető színészeiből —jaj, de kevesen vannak! —, válogathatott. Holtai Kálmán, Markusovszky professzor­• Szirmai Péter, Hor­váth Károly & Holla! Kál­mán. Kovács Gyula és Sándor Er­zsi. . (Fotó: üovszky Béta) ként, megpróbálja a lehetetlent: je­lentőssé formálni a Németh Lász- ló-i dramaturgia szerint szürkének sikeredett szerepet. Sándor Erzsi, mint Semmelweisné, úgy döntött — külön figyelmet érdemel az ala­kítása —, hogy Németh Lászlónét alakít. És neki van igaza. Hiszen a Semmelweis témakör ürügyén nem­csak az írásról, a családjához való viszonyról is egyfajta önvallomást tesz az író, s logikusabb, kézenfek­vőbb, e. viszont vizsgálva felépíteni ezt a szerepet, mint azt találgatni, milyen asszony is lehetett valójában Semmelweisné. Szirmai Péter (Ba­lassa professzorként) a tőle meg­szokott jó színvonalat produkáljad Ahogy Horváth Károly (Fleischer doktor) és Orth Mihály (Balogh doktor) szerepformálását sem lehet elmarasztaló jelzőkkel illetni. Hi­szen nem a szereplők tehetnek ar­ról, hogy — az adott dramaturgiá­ból adódóan — az egyszínű, a nyo­masztó és az unalmas jelzőket vál­togatva kénytelen az ítész ezt az előadást elemezni. Egy csipetnyi humort Balogh Rózsának (Weiden- hofferné), Lengyel Jánosnak (Cser­mák doktor) és Gábor Anikónak (cselédlány) sikerül adni az elő­adáshoz, de nyúlfarknyi szerepük­ből adódóan ez nem marad emléke­zetes. Az eimáitrhárpW' dig a műsorára színház‘^y^y»Nénw*ta»«teÍiá#é^>'' drámát. Sok van belőlük, ez köztu­dott. Valószínűleg azzal is sokan egyetértenek velem, ha azt mon­dom, Az írás ördöge nem a legsike­rültebb színpadi műve a jeles író­nak. Vagyis nem tartom szerencsés­nek, hogy éppen most, éppen ezt tűzték műsorra. De kívánom, hogy cáfoljon rám a színházszeretők ér­deklődése a jegypénztárak ostrom­lásával! _ Koloh Elek FILMJEGYZET I love you Marco Ferreri minden eddigi filmje (a többi között a közelmúltban vetített Az utolsó asszony vagy a jő.val korábbi A nagy zabálás) nem mindennapi provokációnak, tabusértőnek minősült a nagyközönség, sőt, olykor meg a kritikusok számára is. Az elmúlt évtizedek kultúrpolitikai, forgalmazói gyakorlata — más értékekkel együttll- nem tette ki a magyar nézőket ekkora „megpróbáltatásoknak”. Ferreri életművének olyan fontos darabjaitól „kímélt meg” bennünket,^nint például a kortárs filmtörténet alapdarabjai közé számító A nagy zabálás. (Az érdeklődők — az igen kis számú filmklublátogatót kivéve — filmelméleti munkákból ismerkedhettek meg a neves rendező életművével.) i­A hatvanas éveiben járó Ferreri most látható alkotásában is hű volt önmagához: ismét a férfi-nő kapcsolat problematikája:' XX. századyégi illúziói és csődje izgatják. Áttételesen .persze többről, másról, többek kö­zött az illúziók szerelméről és a szerelőm illúziójáról, életben tartó szüksé­gességéről és irracionalizmusáról is beszél. Természetesen saját receptjei szerint; sok kis akcióval, leheletfinom gesztussal és kevés dialógussal. Az I love you az előző munkákhoz hasonlóan lényegében egyetlen nagy ötlet részletgazdag leírása. Jellemző, hogy több motívum, motívumrészlet is visszaköszön Ferreri korábbi alkotásaiból, illetve a témát ugyancsak élet­fogytiglan melegen tartó Bunuel műveiből. Felbukkan egy rövid betétben mindkét rendező §okat foglalkoztatott színésze: Michael Píccoli is, aki —jellemző pózban — egy piros revolverrel lövi tarkón az ágyban partner- nőjét. Hihetnénk, hogy igen nehéz manapság újat mondani ebben a téma­körben. Nem is csak azért, mert Ferreri szívesen utánozta saját magát, hanem azért is, mert őt is igen sokan plagizálták. Az I love you ennek ellenére mégis szolgál újítással: „A vágy titokzatos tárgya”, „A kék ruhás nő” ugyanis -7- Ferreri nagy találmányaként —- ezúttal nem élő személy, hanem egy plasztik női arcot viselő kulcstartó. Maga a film úgy kezdődik, mintha egy divatos, avantgárd-szubkultúra film lenne. (A főszerepet alakító Christopher Lambert is erre játszik rá, akit a közelmúltban vetített Metró című francia produkcióban is láthattunk.) Michel egy utazási irodában dolgozik, s olcsó helyen bérel lakást: egy használaton kívüli gyár lepusztult épületében. Lakótársai között kivételes­nek számít abban is, hogy egyedül rendelkezik munkahellyel. Udvari abla­ka és ajtaja egyébként éjjel-nappal liyitva a váratlanul érkező barátok, ismerősök számára. Akadnak persze barátnői is. Találni közöttük olyat, aki csak egy estét kér tőle, de van, aki gyereket szeretne, s olyan is, aki őt magát szeretné, egészen. Michel azonban nem hajlandó végleg megállapod­ni. Egy hétköznapi este sétára indul, s találkozik a nagy érzelemmel. A földön, véletlenül bukkan rá a különleges kulcstartóra, mely füttyszóra I love you-val válaszol. Bársonyos „hangja” hallatán úgy tűnik, szerelmes­nek hiheti magát. Az alkalmi barátnők mintha csak éreznék ezt: alig tudja elhárítani ajánlkozásaikat. A kulcstartó azonban — kivételes alkalmakkor — másnak is válaszol, Michel pedig ,;megcsalattatásáért”, bosszúból, en­ged az egyik hölgy unszolásának. Ám amikor erre a kulcstartó nem szólal meg, falnak robog motorkerékpárjával. A balesetet egy törött foggal meg­ússza, ám ez épp elegendő ahhoz, hogy (fütyülés híján) ne tudja fölvenni a kapcsolatot „szerelmével”. Ferreri egy interjúrészletben maga is megpróbál „kulcsot adni” a kulcs­tartószerelem rejtélyéhez. „Ha a filmről kell beszélnem, nem is tudom, hogyan kezdjem. Jelentsem ki provokatív módon, hogy én is beleszerettem a kulcstartómba? Az igazat megvallva, most azokba az új ébresztőórákba vagyok szerelmes, amelyek csöngetés helyett azt mondják: ébredj! Lehet nekik válaszolni, meg lehet rájuk haragudni. A kulcstartótéma sokáig velem volt, nagyon sokat dolgoztam az ötleten, míg kialakítottam e végső formát. Az I love you-hoz nagyon sokat adtam magamból, munkámból, hosszú élettapasztalatomból, minden kép mögött hosszú, stilisztikai kuta­tás húzódott meg.” Károlyi Júlia ÉJFÉLTŐL ÉJFÉLIG A SZOVJETUNIÓBAN Megtörik-e a jég az Auróra körül? | A konzervatív gondolko­" dástól és á hibás módsze­4 % rekhez való mindenáron ) ragaszkodástól annak idején n senki nem irtózott jobban, it Lenin. Félt a bürokratizmus- és az elpolgáriasodástól. Ezt a i elnevezett városban hallom ikitől, délelőtt. Ma: Gorbacsov nélyében, s a helyi önkormány- jk, a tanácsok megerősítésében iák garanciát arra, hogy a pe- itrojkát ne tartóztathassák fel óbbról, se balról. , , ,- Milyen alapokról indulnak to- b az átalakításban itt, Lenin- iban? — kérdezem Beljakov g Ivanovicstól, a Kalinyini Ke­it Tanácsának elnökétől.- Annyi sok probléma van a 40 yzetkilométemyi ötszáz- lcezres lélekszámú — kerület- , hogy ezeket nehéz volna ha­jában felsorolni. A lakosság miszer-ellátása romlott. Rósz- jb, mint tavaly volt. A jövő évi tásaink sem valami fényesek, íapi fogyasztásra való élelmi­ek közül a hús, a tej, a kenyér i zöldségfélék árai változatla- > azonban különbség van más lékek árai között, aszerint, y állami vagy szövetkezeti érté- tőhelyen jut hozzá a vevő.- Hol fizet többet?- A szövetkezeti boltban.- S a szövetkezeti üzlet honnét i az árut?- Az államiból.- Ez az egérfogós ellátás érzé­kenyen érintheti a leningrádia- kat... áp- Mint általában a szolgáltatá­sok fejletlensége is. A szükségle­teknek csupán a felét tudjuk kielé­gíteni ezen a területen. A cipőjaví­tást például — magánvállalkozók­kal is — megoldottuk, viszont ke­rületünkben továbbra is kevés a hely az éttermi és a kávéházi ven­dégeknek. — Mitől javulhatnának az élet- körülmények? — Ha végre stabilan működne a gazdasági rendszer. Át kell vészel­ni ezt az átmeneti időszakot — ezt kéijük az emberektől. Másképp nem megy! fr S'a tanács? — Ügyfélforgalmunkba romló életviszonyok közepette, magas. Évente százezer ügyet intézünk. Csak hozzám, a tanácselnökhöz ezren fordulnak ez idő alatt. A jö­vő héten negyvenkét bejelentőt vá­rok. Szinte kivétel nélkül lakás- problémákkal jönnek. Esztendőn­ként ezer-ezerkétszáz családnak tudunk új lakást adni, de ez kevés. Ahogyan nőnek a gyerekek, úgy válnak egyre kisebbekké az ottho­nok. A mindennapos dolgokról nem is szólva. Ahol nincs meleg víz, rossz a fűtés, folyik (csöpög) a csap, ott is tőlünk, a tanácstól vár­nak segítséget. — A tanács szerepe tehát nem csökken, inkább nő az átalakítás­sal? — Igen. Decemberben megjele­nik a kerületi tanács lapjának első száma. Pár éve ez még csak merész álomnak tűnt. Készülünk a márci­usi választásokra. Megosztjuk a kötelességeket az apparátusban, hogy több idő jusson a lakosság és a gazdaság ügyeire. (Két éve az összes kommunális szolgáltatás a kerületi tanács kezében van. — K. A.). Új vonása lesz az önigazgatás­nak, amikor a kerületben munká­hoz lát a mostanában, szerveződő 33 népi önkormányzati tanács. Egyhez-egyhez körülbelül 17 ezer ember tartozik, akikhez M a ki­sebb testületek által -g| közelebb juthatunk. Ügyeikkel hatékonyab­ban foglalkozhatunk. — De hát ehhez, és még sok egyébhez is, pénz kell! —A glasznoszty érezteti hatását a szovjetek, vagyis a tanácsok tá­mogatásában is. A kerület terme­lőüzemei nagyobb részt vállalnak kiadásainkból, mint eddig. Most mára korábbi egy-két százalék­kal szemben — jövedelmük 17 szá­zalékával, huszonötmillió rubellel járulnak hozzá a közkiadásokhoz — mondta, egyebek között, az őket érintő változásokról Beljakov Oleg Ivanovics tanácselnök. * * * A város mintha egy másik forra­dalmat élne át ezekben a napok­ban, hetekben. A Leningrádi Prav­da — mint általában a szerkesztő­ségek mindenhol — papról napra leméri a politikai széllökések nagy­ságát és irányát. A párt- és tanács­építési rovat vezetője szerint most érdemes újságírónak lenni. Pa­naszlevelek? Hol vannak már azok! Politikai töltésűek és egyre sokszí­nűbbek az olvasók levelei. Har­minc-negyvenet is felbont na­ponta. Néha olyat is, amelyben ép­pen őt szidják valamiért. Áz éjjel 2 órakor ment haza a szerkesztőség­ből — addig dolgozott —, előtte a Lenin sportcsarnokban egy tízezer fős,, izzó hangulatú nagygyűlést hallgatott végig. Nem formális szerveződés, igazi népi fórum volt! — mondja erről a leningrádi kolléga. Ám nem hallgatja el aggodalmát sem: |ÍftíAz a baj, hogy nagyon türel­metlenek egymáshoz az emberek. Mindenki ügyész és bíró akar len­ni. Azok a népképviselők, akik Moszkvában csak szószátyárkod­nak, vesztettek a népszerűségük­ből. Megjelentek a politikai élet­ben és a munkahelyeken a hivatá­sos semmittevők- Sokat fecsegnek, keveset cselekszenek. A demokra­tizálódás tulajdonképpen fegyelem is, csak kevesen tartják be. Azt hir­detik a demagógok: „Adj az embe­reknek pénzt, akkor dolgozni fog­nak!" Éz hamis állítás. Fordítva igaz. Előbb a munka! Egy NSZK- beli vállalat közreműködésével ci­pőüzem kezdhetné meg működését a városban, ha találnának olyan munkavállalókat, akik 600 rube­lért 8 órát folyamatosan végigdol­goznának. Azért, hogy a helyzet idáig fa­jult, nem biztos, hogy egyedül csak ezek az emberek okolhatók. * * * Szállodai szobámban ontják adásaikat a különböző tévé- csatornák. Az egyik éppen munká­ra hívó reklámot sugároz. Nők az üzemben. Nők az öltözőszekré­nyeknél és a zuhanyozóban. Aztán vidáman tornázni látom őket a gyárudvaron, jókedvűen, felszaba­dultan. Minden nagyon jó, minden nagyon szép ezen a képsoron, akárcsak a következőn. Leningrá- diak csillogó szemmel eszik a ká­posztasalátát, mintha feledtetni akarnák, hogy az élelmiszerüzletek polcai jócskán foghíjasok. De ki figyel már oda? Itthon is van épp elég, efféle csacska reklám. Az andalító képek helyett egy cir­káló vonja magára a figyelmemet a Leningrád Szálloda negyedik emeleti ablakából. A Néván hor­gonyzó, nevezetes történelmi hajót jól ismeri minden iskolás, nálunk is. Megtörik-e a jég, kienged-e va­jon a dermesztő fagy az Auróra kö­rül? Éjfél van, megint elmúlt egy nap. A leningrádiak csendes forra­dalma — az átalakításért — ma is folytatódik. Kohl Antal (Vége) Idős nevelőszülőkért M agyarországon a nevelőszülők túlnyomó része nem kap fizetséget a gyermeknevelésért, az állam csu­pán a gyermekek ellátását finanszí­rozza. Körülbelül kétezer olyan ne­velőszülő van az országban, aki éle­tében 5-10 vagy még több gyerme­ket is; felnevelt. Főállású munkát í emellett nem tudott vagy nem akart vállalni, és idős korára anyagi tá­masz nélkül marad. Ezeknek az em­bereknek—*-akik jórészt csak szoci­ális támogatásból élnek, szűkös kő- -• x rülméttyek között -—január 1-jétől segítséget nyújt az az egymillió fo­rinttal induló alapítvány, amelyet a "Szabolcs-Szatmár Megyei Tanács • és a helyi Gyermek- és Ifjúságvédő Intézet hozott létre. Az alapítvány az özvegyi járadék mindenkori leg­alacsonyabb összegét (jelenleg havi 3205 forintot) biztosítja azoknak a nyugdíjra jogot nem szerzett idős , : nevelőszülőknek, akik legalább 10 évig egyidejűleg két vagy több álla­lmi gondozott, intézeti vagy állami nevelt gyermeket gondoztak, betöl­tötték a nyugdíjkorhatárt és beje­lentik igényüket. Kérelmük és az illetékes Gyermek- és Ifjúságvédő 1 Intézet által, kiadott igazolás alap­ján kuratórium állapítja meg a ne­velőszülői járadék jogosságát. A nyílt alapítványhoz elsőként csatlakozott a.Szociális és Egész­ségügyi Minisztérium, de már más , intézmények is jelezték támogatási szándékukat. Befizetéseket magán- és jogi személyektől a Magyar Hi- . telbahk gyámpénztárának 222- 12003-as, ideiglenes számlaszámára várnak. Az alapítvány létrehozásával egy több mint 20 éve húzódó problémá­ra találtak ily módon megoldást, ; ami várhatóan , ösztönzőleg löt majd a nevelőszülői tevékenység szélesebb körű vállalására.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom