Petőfi Népe, 1989. december (44. évfolyam, 285-308. szám)

1989-12-13 / 295. szám

1989. december 13. • PETŐFI NEEE • 3 A megújulás útján a Magyar Honvédelmi Szövetség A Magyar Honvédelmi Szövetség igen jelentős társadalmi bá­zissal, tagsággal rendelkezik a megyében. A haderőreform, a támogatások, a honvédelmi elő- és utóképzés csökkentése meg­változtatott feladatok ellátására készteti a szövetséget. Budai Jó­zsef ezredessel, az MHSZ megyei titkárával a szövetség megújulá­sáról, átalakulásáról beszélgettünk. — Mi bizonyítja, hogy a szövet­ség valóban rálépett a megújulás útjára? — A szövetségben ez a folyamat már 1988-ban megkezdődött, ami­kor célul tűztük ki a demokratizá­lódást, a társadalmasítást. Ennek jegyében választott vehetők kerül­tek a szövetség valamennyi1 ilyen beosztásába a klubtitkártól a főtit­kárig. Az irányítást is maguk a vá­lasztott testületek végzik. — Az MHSZ bevallottan félka­tonai szervezet, ahol katonák is dol­goztak. Mi lesz most velük? — Az MHSZ-nél dolgozó né­hány hivatásos katona, akik szak­irányító szerepet látnak el, a Hon­védelmi Minisztériumhoz tartoz­nak, úgynevezett társadalmi szer­vezetekhez tartósan vezényelt állo­mánycsoportba. A tennivalókat, amely a honvédelemre való felké­szítést jelenti, azt ezután iS a Hon­védelmi Minisztérium rendeli meg a szövetségtől. Gondolok, itt a 60 órás általános előképzésre, a szak­honvédelmi felkészítésre,' amely önkéntes alapon történik. Gépjár­művezetőket, könnyűbúvárokat, felderítőket, rádiósokat, repülősö­ket, ejtőernyősöket képezünk ki a bevonulás előtt álló fiatalokból, ezzel is könnyítve a seregbe való beilleszkedést. A szövetség az el­múlt időszakban és a jövőben is nagymértékben hozzájárul ahhoz, hogy a kormányfő által bejelentett szolgálati idő mérséklése a jelenle­gi 18 hónapról 1991-től 12 hónap­ra csökkenjen. — Ebből az következik, hogy nö­vekszik e tekintetben az MHSZ szerepe? — Ha gazdaságossági számítá­sokat végzünk, még mindig célsze­rűbb és olcsóbb nálunk megrendel­ni az általános és szakirányú elő­képzést. A fiataloknak is kényel­mesebb szabadidejükben 60 órát eltölteni, a tartalékosok tudását szinten tartani, mint időnként egy- három hétre bevonultatni, kivenni a termelő munkából. A másik „le­hetőség” a jelenlegi szolgálati időt fenntartani, a fiatalt a munkahely­ről fél évnél tovább távoltartani, a laktanyába vinni, etetni, ruházni és sorolhatnám tovább, ami ezzel együttjár. Ezt senki sem akarja. — Korábban a szövetség HM és megyei költségvetésből gazdálko­dott. Most milyen támogatást kap az MHSZ? —* A honvédelmi kiadások be­szűkülésével együtt természetesen már második éve az MHSZ költ­ségvetése is csökken. A hiányzó összeget, amely működésünkhöz szükséges, azt a klubok saját bevé­teleikből teremtik elő. Olyan szakklubok dolgoznak a megyé­ben, amelyek a gazdaságban szol­gáltató tevékenységet képesek folytatni. Például kazánsavazás- sal, zsilipek javításával, víztornyok felújításával, fertőtlenítésével, te­tőjavítással, ablaktisztítással fog­lalkoznak. Ebből származik egy bizonyos bevétel, amelyet a klubok saját fenntartásukra, sportrendez­vényeikre, eszközeik beszerzésere fordítanak, másrészt fenntartási és működési kiadásukra költik. — A megyében hány klub műkö­dik? Mekkora létszámmal és kik alkotják a tagságot? — Jelenleg a megyében 251 klub dolgozik, a taglétszám 15 ezer kö­rül mozog. A tagság között szinte valamennyi korosztály megtalál­ható. Itt vannak az idős, megszál­lott szakemberek, akik lövészetve­zetőként, rádióamatőrként, mo­dellezőként, nagy szeretettel fog­lalkoznak a fiatalokkal, a közép- osztálybeliek, akik képtelenek ab­bahagyni hobbijukat, az általános iskolásoktól az egyetemistákig, akik a klubokban sportolnak, sza­bad idejüket hasznosan töltik el. A szülőktől nagyon sok elismerést kaptunk, mert tudják, hogy gyer­mekeik jó helyen, hasznos tevé­kenységgel töltik el idejüket. — Feltehető, hogy a szövetség­ben sok minden megváltozik. Mit tart a legfontosabbnak? :o—? November végén országos vezetői munkaértekezletet tartot­tak, áfióTnündéh Vezető részt vett; Itt nagyon parázs vitában fogal­mazódtak meg azok a feladatok, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a jelenlegi társadalmi és a koalíciós viszonyok között az MHSZ meg­felelő módon dolgozzon. Alapve­tő, hogy az egyszemélyi utasításos rendszer megszűnik, de ehhez át kell dolgozni az alapszabályt, s méginkább a választott testületek irányítására kell helyezni a hang­súlyt. Ez létszámcsökkentéssel is. jár, amelynek mértéke mintegy 50 százalékos. A múlt évben már 11, ebben az évben 8, s jövőre 3 mun­katárssal csökkentjük a függetlení­tett apparátus létszámát a megyé­ben. Költségvetésünk mintegy há­romnegyed részét központilag biz­tosítják, a hiányzó összeget ma­gunknak kell előteremteni. Ezért minden lehetőséget megragadunk, székházakat hasznosítunk, iroda­helyiségeket adunk ki, csökkent­jük a gépjárműparkot. — A csökkent létszám ellenére hogyan tudják végrehajtani éppen a haderőcsökkentés miatti minőségi követelményeket ? — A megújulás egyik alapvető feladata lesz az elő- az utó- és a tartalékosképzést olyan színvo- * nalra emelni, amely kielégíti a ki­sebb létszámú, de ütőképes, tech­nikailag is jól felszerelt csapatok igényeit. Ehhez meg kell újítani eszközeinket, szorosabbra kell fűz­ni kapcsolatainkat a gazdálkodó szervekkel és a katonai alakula­tokkal. — Elképzelhető, hogy az MHSZ nevet változtat, s másfajta tevé­kenységet valósít meg? — Igen, lehet szó a névváltozás­ról, de úgy gondolom, hogy a ha­zaszeretet és az ország védelme minden állampolgár kötelessége. A honvédelemmel kapcsolatos te­vékenység fontos, de ez munkánk­nak csak egy részét tölti ki, a na­gyobbik hányad a sporttevékeny­ség. Szeretnénk profiltisztítást vég­rehajtani, a korábban általunk is feleslegesnek ítélt mozgalmakat megszüntetni, de minőségileg olyan szintre emelni a tömeg- és versenysportágakat, amely növel­né a szövetség tekintélyét. Az el­múlt évben az MHSZ-nél sporto­lók a megszerzett világ-, Európa-, országos és ifjúsági bajnokságok­nak mintegy 60 százalékát tudhat­ják magukénak. — Mi lesz az MHSZ létesítmé­nyeinek sorsa? — A kiskunfélegyházi sportre­pülőtér továbbra is az ifjúság szol­gálatában áll, ám a költségek biz­tosítása már gondot okoz. Ezért olyan terveink vannak, hogy kül­földiek számára is megnyitjuk a repülőteret, sőt turistacsoportok repültetését is vállaljuk. Húsz- hárminc perces repülőúttal megte­kinthető a bugacpusztai tájvédelmi körzet. Az Idegenforgalmi Hiva­tallal és a Lenin Tsz-szel közösen kialakítható a repülőtéren egy szálloda is. A kecskeméti lőtér na­gyon sok hazai és külföldi verseny­nek ad otthont, de jól szolgálja a megyeszékhely tanintézeti diákjai­nak sportolási lehetőségét. A lőtér épületében helyeztük el a városi vezetőséget, de szeretnénk még jobban kihasználni ezt a létesít- mányt, s turisták számára is szer­vezünk lövészetet. Meg szeretnénk valósítani a kutyaidomítást és -képzést, ez valamikor a mi profi­lunk volt. Gondolkodunk azon, hogy kfijönböző lövészegyesüle­teknek bérleti díjért egy-egy alka­lommal kiadjuk a lőteret, biztosít­va a fegyvert és a lőszert is. Gémes Gábor A vöröskeresztnek is vállalkoznia kell A jelenlegi társadalompolitikai helyzetben döntő, hogy a vöröskereszt gyűjtőhelye legyen — a segélyszervezet alapelveinek megfelelően — a jó szándékú, segítőkész embereknek. A hazánkban 108 éve működő szervezet köz­vetítő szerepe a segítem akarók és a támoga­tást igénylők között kulcskérdéssé vált — tájékoztatta az MTI munkatársát dr. Alföldy Árpád, a Mggyar Vöröskereszt főtitkárhe­lyettese. Elmondotta: a rendszeresen vagy alkalmanként munkát végző több mint 300 ezer hazai önkéntesre s a.600 ezer véradóra számíthatnak elsősorban. Az önkéntesek tevékenységét a városokban 1-3, a me­gyei vöröskereszt-vezetőségeknél 5-7 fizetett alkal- mazottuk — országosan összesen 500 főfoglalko­zású dolgozó — szervezi. Dr. Alföldi Árpád hangsúlyozta: egyre neheze­dő, feltételek közepette, eltérő hatékonysággal ugyan, de működnek alapszervezeteik a munkahe­lyeken, az iskolákban, a lakóterületekenv A Ma­gyar Vöröskereszt — mint ismeretes -j— a többi szervezethez képest igen szerény anyagi támoga­tást kapott az elmúlt időben, az idén például 147 millió forintot. Nem tudott vagyont felhalmozni,, nincsenek átadható létesítményei. Ellenkezőleg, 228 ingatlanuk került állami kezelésbe 1949-ben- taglalta a főtitkárhelyettes a segélyszervezet anyagi, technikai hátterét. Kifejtette: megszaporo­dott munkájukhoz — irodáikat kivéve — gyakor­latilag a semmiből kell előteremteni az infrastruk­túrát. Raktárakra, szállítóeszközökre lenne szük­ségük, s ha a működési feltételeket meg tudják teremteni, szándékukban áll átmeneti szállók létre­hozása, a szegények étkeztetésének segítése. A főtitkárhelyettes reményét fejezte ki, hogy az Országgyűlés a költségvetési vita során méltányol­ja a szervezet tevékenységét, hasznosságát. Azon­ban a segélyszervezet sem tétlenkedik, igyekszik bevételeit növelni. Rámutatott: a vöröskeresztben is szükség van a vállalkozói szellem meghonosítá­sára. így a gyűjtési akciók mellett a jövőben helyi és központi alapokat, alapítványokat hoznak létre egy-egy feladat támogatására, például beteg gyere­kek, szegények patronálására, véradások szervezé­sére. A nemzetközi segítséget említve megfogalmazta: a menekültprogramhoz eddig is kaptak — pénzbe- ni és természetbeni — támogatást. Az igények azonban messze meghaladják az eddig kapott se­gítség mértékét. Hamarosan a Vöröskereszt és Vö­rös Félhold Társaságok Ligája nagyobb szabású programot hirdet meg a menekültek támogatásá­ra. Ennek részleteit most dolgozzák ki. Egy idős néni álldogál a zöldséges pult előtt. Három szem krumplit kér, leméreti, kosarába teszi és máris a pénztárhoz megy. Ennyi volt az összes vásárlása. Ebédje, vacsorája, talán egész napi táp­láléka készül majd belőle? Tapintatlan volna a. kérdés, de még a gondolat is az. A valódi szegény­ség nálunk sohasem volt tolakodó, önmagát muto­gató, rejtőzködött inkább. A szociális ügyekkel foglalkozók tanúsíthatják, hogy így van ez ma is. Sokszor bukkannak rá, szomszédok bejelentése nyomán, elhagyott öregekre, tehetetlen betegekre, tanyai magányosokra. A tisztes szegénységüket nehezen viselő, de mégsem kilincselő, megalázó koldulásra kivált képtelen, önérzetet sosem feladó emberekre. Olyanokra, akik fel sem tudják mérni helyzetüket, s el sem képzelik, hogy léteznek szer­vezetek, amelyeknek az a hivatásuk, hogy őket segítsék, felkarolják. Az ilyen elhagyatott emberek nem tiltakoznak és nem emelnek szót a saját érdekükben. Pedig minden okuk meglenne rá, hogy haragos nyilatko­zatot tegyenek a pazarlásról, országos költekezés­ről, elfecsérelt közpénzekről. Kimondva azt is, hogy azoknak adhatnák inkább, akik már néhány száz forintnak is örülnének most a tél küszöbén, a karácsony közeledtével. Elmondhatnák, hogy bár­mekkora is a pénzügyi szervek siránkozása, szerin­tük még mindig nagy lábon él az ország. Delegáci­ók jönnek-mennek, s mint valami dúsgazdag biro­dalom, olyan sok külképviseletet tartunk szerte a világban. Mamutminisztériumok „igazgatnak” önállónak kikiáltott ipari és agrárágazatokat. Se szeri, se száma a különféle alibi-hivataloknak, fő­osztályoknak, felpumpált címeknek és rangoknak, vállalati és egyéb bújtatott státusoknak, ellenőriz­hetetlen jutalmaknak. De hát ezek az elesett embe­rek honnét is tudnának mindezekről, s ha igen, miért is lenne bátorságuk ezt elmondani? Hívójelek Talán időnként újságokból, rádióból mégis eljut a hír hozzájuk, hogy milliárdokat fordítanak erre vagy arra, s ilyenkor csodálkoznak: létezik ennyi pénz egyáltalán? „Csak harmincmillióba került! — jelentette ki nemrég Valaki egy újságnak adott nyilatkozatában. Nem is az a lényeg, hogy mi került ennyibe, hanem az a „Csak” szócska, amely jól jellemzi a közpénzekkel való. bánásmódot és gondolkodást. Miközben a behemót állami szer­vek, monopolhelyzetű vállalatok ellenőrzése, a fel­felé kúszó árak mögötti tényleges költségek szigo­rú vizsgálata még várat magára. A kiszolgáltatottság érzése vesz erőt az egyszerű állampolgáron a milliókkal csak úgy dobálózó ki­jelentések hallatán. Sajnos, szociális érzék hiányát nem szokás számon kérni s azt nem is lehet pótolni rábeszéléssel, csak tapasztalással, ha átéljük, átél­tük magunk is ezeket a körülményeket. Ha nyitott a szemünk a látásra, fülünk a hallásra. Mostanában mintha sokfelé ébrédezne az embe­ri szolidaritás. A segítő akciók ha nem is pótolják az elmulasztott, nehezen születő Országos intézke­déseket, a valódi „védőhálót”, talán enyhítenek valamit a kritikus helyzetben lévőkön. S a magára- hagyottság érzését is oldják valamiképpen. Csak dicsérni lehet az ilyen megmozdulásokkal szorgos- kodókat, önzetlen közreműködőket. Ünnep közeleg, úgy hisszük régtől, hogy a szere­tet ünnepe. Legyen is az, de ne áltassuk magun­kat ... Nehezen megteremtett önálló kis családi békénk harmóniájában, puha fészkében sem búj­hatunk el saját lelkiismeretünk karcos, követelő, vészjelző és segítségre hívó hangjai elől. , F. Tóth Pál NEM VÁRNAK CSODÁT AZ ÉLETTŐL, DE ÉRDEKEIK VÉDELMÉT IGEN ki egyik kezével adja, a másikkal visszaveszi? Egy nyugdíjasklub zárszámadása Népes hallgatóság, kétszázhét ember vett részt a Kecskeméti Imre Gábor Nyugdí­jasklub nemrég tartott közgyűlésén. Közülük húszán kívülállók, vagyis nem a klub tagjai voltak, csupán hallottak arról, hogy róluk, idősekről lesz szó. Eljöttek néhányan Városföld 60 éven felüli lakosságából, itt volt a ladánybenei és a pábi nyugdíjasok vezetője is. Az SZMTszékházban rendezett összejövetel után érdeklőd­tem Nádas Jánostól. a kecskeméti klub. elnökétől: Tagtoborzási akció az autóklubban A Magyar Autóklub­nak Bács-Kiskunban több mint 40 ezer tagja van, s közölök igen jelentős azoknak a száma, akik e tagsági viszonyt évek, év­tizedek óta fenntartják. Érthető, bogy az autóklub megyei vezetősége igyek­szik számukra kedvező feltételeket teremteni a gépkocsik javításában, egyéb szolgáltatásban. — A tagsági viszonyban eltöltött évek megbecsülése­ként -— tájékoztatott Nyúl József megyei titkár g- mű­szaki állomásainkon igény­be vett szolgáltatásaink díj­tételeiből a tagsági évek szá­mával megegyező százalékú (maximum 20 százalékos) kedvezményt adunk. A pél­da kedvéért 5 éves tagság esetén a kedvezmény 5 szá­zalék. Tesszük ezt azért, hogy ezzel is kifejezzük tag­jaink klubhoz való tartozá­sát, amelyet több éven át megtartottak. Emellett — s ez is előnyös — bevezettük az átalánydíjért igénybe ve­hető műszaki szolgáltatást. Ennek az a lényege, hogy havi 180-300 forintért min­den műszaki szolgáltatást korlátlanul biztosítunk tag­jaink számára. Feltehető, hogy ezek a kedvező ajánlatok növelik a klub létszámát, amely meg­felelő lehetőséget teremt to­vábbi kedvezmények beve­zetésére. Ezért a megyei szervezet, csatlakozva az or­szágos akcióhoz, klubtag- szervezést indított. Azok kö­zött, akik 15 napon belül egy klubtagot szerveznek, 3000, akik kettő vagy ennél több tagot léptetnek be, 5000 forint értékű szolgálta­tási vagy ajándékutalványt sorsolnak ki. Minden száz új tag után kerül egy-egy nye­remény kisorsolásra, de a szervezők ezenkívül még részt vesznek az országom sorsoláson is. G. G. fi — Mivel magyarázza a széles körű részvételt? — A nyugdíjasok — főleg az ala­csony jövedelműek — helyzete szinte napról napra romlik. Szorító gondok­kal küszködnek. A mi, 12 éve alakult klubunk zárszámadását esztendőről esztendőre talán azért is kíséri élénk érdeklődés, mert a hozzánk járó idősek tapasztalhatták: a város üzemeinek, kereskedelmi vállalatainak, a tanács­nak és a szakszervezetnek a segítségé­vel nem hagyjuk őket magukra a gyen­gülő gazdasági helyzetben, az infláció­ban sem. Az összefogás, még ha az nem is nagy dolgokból áll, számottevő erő! — Manapság mi jut a nyugdíjasok­nak? — Ami a mi helyzetünket illeti, azt látom, hogy kevés és csupán ideiglenes . megoldást nyújtó anyagi támogatásra tehetünk szert. A megyei város taná­csának szociálpolitikai osztálya, javas­latunkra, ez évbén harminckilenc tag­társunkat részesítette egyszeri segély­ben. Időnként meghívunk kereskedel­mi vállalatokat is a klubba, vagy a Kis­faludy utcai szakszervezeti székházba, hogy rendezzenek vásárt olcsóbban vá­sárolható termékekből. Egy hete a Ti­sza Füszért Vállalat és a Debreceni Kö­töttárugyár kedvezményes árusítása adott rá alkalmat, hogy a nyugdíjasok megtakaríthassanak valamennyit a pénzükből. Nem várunk csodát az élet­től, de amit közösen — mások támoga­tásával is — elérhetünk, arról nem mondunk le ezután sem. — Miről? — A nyugdíjasokat is megillető jo­gokról és érdekvédelemről. Az idén öt­vennégyen jártak közülünk TIT-előa- dásokra. Jó néhányszor együtt men­tünk moziba. Huszonötén üdültek, két-három hétig, az ország különböző részein. Kecskeméti termelőszövetke­zettől kapott autóbusszal elutaztunk Miskolc-Tapolcára, Mezőkövesdre, Egerbe, Aggtelekre és Szilvásváradra. Megcsodáltuk,a Szalajka-völgy szépsé­gét. Máshol lakó nyugdíjasokkal is erősítettük a kapcsolatunkat. — Az érdekvédelmet nyilván nem le­het mindig csak forinttal mérni. Más is kell a nyugdíjasok jó közérzetéhez. íHm Jólesik a dicséret, az elismerés is, amit különböző alkalmakkor kapunk. Nem csak elfogadni: adni is! Mi ehhez tartjuk magunkat. A Zöldért-kiren- deltségen minden ősszel egy napot pap­rikaszeleteléssel töltünk. Cserébe a vál­lalat- alma-, vöröshagyma- és burgo­nyavásárt rendez nálunk, a Szilády Ká­roly utcában. Érdekünk az.is, hogy a város iskoláival jó kapcsolatban ma­radjunk. A tanulók, egy-egy ünnepen, eljönnek közénk szerepelni, s mi szere­tettel fogadjuk őket. — Talán azok várják őket leginkább, akiknek nincs unokájuk. — Igen. Hiszen az olvasnivaló, a szí­nes tévé, a kártya, meg a sakk még-nem minden. Mi is melegségre, szeretetre vágyunk. • - - .-— Négyszer voltak a kerek dombi für­dőben. Ezenkívül. .. ? — Az Észak-Bács-Kiskun Megyei Vízmű Vállalat az idén háromszor le­hetővé tette, hógy a strandot és az uszodát ingyen látogathassuk. A szol­gáltatónak ez nem jelentett nagy anya­gi veszteséget, nekünk, nyugdíjasok­nak viszonj jól esett. —S még mennyi minden jólesne a mai nehéz, szűkös körülmények közepette, azzal, ha erősödne a pártfogásuk! Csakugyan. Épp. mondani akar­tam, hogy miijen súlyos problémával küzdünk. A Szilády Károly utcai klub, velünk együtt,' öregszik. Ütött-kopott épület. Lassan ott tartunk, hogy restel­lünk ide vendégeket hívni. A falakon a vakolat repedezik. A névtáblánk elmo­sódik. Kívül-belül festeni kellene. Felú­jításra, tatarozásra azonban nincs pén­zünk. Amíg Fischer István tanácselnök­helyettes élt, átjött hozzánk megkér­dezni: van-e valami gondunk? Segíthet- e? Sosem ő hívott magához engem. Mindig ő jött, amikor bajban voltunk. A tanács most sem veszi le rólunk a kezét, csak amit az egyikkel ad, a má­sikkal visszaveszi-... — Ezt hogyan érti? — Az Imre Gábor Nyugdíjas­klubnak lakbért kell fizetnie, mint bár­melyik más lakónak a városban. Mire megyünk a tanács évi 200 ezer forintos támogatásával, ha vállalatának, az IKTV-nek ennél 25 ezer forinttal töb­bet adunk át a siralmas állapotban levő épület bérleti díjaként? Otvenhatezer forinttal emelték a lakbérünket a múlt évihez képest! A községi tanácsok — hadd tegyétn hozzá — ugyanakkor egy fillért sem kérnek a nyugdíjasok klub­jaitól az épülethasználatért — mondta végezetül Nádas János. Kohl Antal

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom