Petőfi Népe, 1989. december (44. évfolyam, 285-308. szám)

1989-12-06 / 289. szám

4 ® PETŐFI NÉPE # 1989. december 6. MEDDIG JÓTÉKONYKODNAK MÉG A GAZDÁLKODÓSZERVEZETEK? H. Ami a külterületek lakosságát dühíti KONCZ ZSUZSA HARMADIK VERSLEMEZE Szállj költemény! Kapunk-e biztatást, újabb „jelbeszédeket”? A beszélgetés résztvevőivel — Hegedűs Deme Pállal, a Kecske­mét Megyei Városi Tanács művelődésügyi osztályvezetőjével, Szűcs Tiborral, a tanács pénzügyi osztályvezetőjével, Kovács Klá­rával, a kecskeméti 45. sz. tanácsi körzet tanácstagjával és Szürsza- bó Dénessel, a Kecskeméti Törekvés Tsz elnökével — felvázoltuk, milyen feladatokat vállaltak át a gazdálkodószervezetek az elmúlt években, s az is kitűnt, hogy akik ezt nem tették, azok pénzügyi és egyéb szempontból is előnyösebb helyzetben vannak. A külterületek elmaradottsága tovább gyarapítja a gondokat napjainkban. • Balogh Józsefné: Boldogan otthon maradnék. Két kérdésre kértem választ, amikor a Kecskeméti Törekvés Tsz óvodájá­ban jártam. 1. Mit jelent önnek az óvoda, és mi lenne, ha megszüntetnék? Sándor Jánosné: (félje dolgozik a Törekvés Tsz-ben) — A tsz lakótelepén itt, az óvoda utcájában lakunk, s van egy másik pici gyermekünk is. Naponta bevin­ni a városba nagyon nehéz lenne. Úgyhogy kell az óvoda. Balogh József né: (a Kecskeméti Kossuth Tsz-ben dolgozik, két gyermekét egyedül neveli, Belső- nyírben lakik) — Az óvodától háromnegyed- órás gyalogúira lakom. Jó időben — még most is — kerékpárral ho­zom a gyerekeket. Arrafelé ugyanis nincs buszjárat. Egy kicsit pótolja a családot is az óvoda, s ha ez nem lenne, dolgozni sem tudnék. A kis­fiam tejérzékeny, és itt az óvodában erre is ügyelnek. Gábor Jánosné: (O és férje is a Törekvés Tsz-ben dolgozik, egy gyermekük van) — Szeretjük az óvodát. Korsze­rű, szép, tiszta, a városban is aligha van ilyen. Örülünk, hogy a laká­sunk közelében van, gondunk az, 'hogy'télérv*hideg. Megfáznák, bete­gek a gyerekek, ugyanis a fűtési rendszerével- van -baj.. Ezt kellene megjavítani, éS nem szabad meg­szüntetni az óvodát. Mi lenne ve­lünk enélkül? 2. Ha kérhetné, mennyi az a pénz, amennyiért óvodát nem igényelve otthon maradna gyermekével, amíg iskoláskorú(ak) nem Iesz(nekj? Sándor Jánosné: — Ebben az esetben lehet, hogy az egyik nagymamára bíznánk a gyerekeket. Úgy gondolom, hogy gyermekenként 2500 forint körüli összeggel meg tudnánk oldani az egész napos elhelyezésüket. Balogh Józsefié: —• Ha kapnék két-két ezer forin­tot gyerekenként, bizony, boldogan otthon maradnék. Most fizetetten szabadságot kell kérnem azért, hogy a kisfiámat ápoljam, hogy megerősödjön, és ne legyen állan­dóan beteg. Gábor Jánosné: - — A nettó fizetésem 4700 forint, vagyis nagyon kevés. Azt gondo­lom, hogy 6-7 ezer forint kellene egy gyerek után — figyelembe véve a szörnyű magas ruha-, cipő- stb. árakat is —hogy megérje, hogy otthon maradjak. Egyébként két gyermek után szerintem úgy nyolc­ezer forint kellene. Ha a gyerek ér­dekeit nézem elsősorban, s nem a jövedelmünket, akkor bizony sok­kal jobb lenne, ha otthon marad­hatnék vele. * " 'A£ élgbrídólkodiáfŐ tnóndátok után felsejlik égy nevelési* szempon­tú kérdés: ha az óvodaigény pénzzel megváltható lenne, hogyan oldható meg a közösségbe illeszkedés, az iskolára való felkészítés? A határozott válasz helyett in­kább csak kérdezem: Ilyen esetben a művelődési és gyermekintézmények ezt képesek lennének-e pótolni? Cs. I. Mi mennyi, és hová csurog a pénz? — A mai tendenciákat figyelem­be véve kis gazdasági egységek szerveződése várható, s az is, hogy egyes nagyvállalatok részekre — kft.-kre, részvénytársaságokra — bomlanak. A következmény pedig az, hogy a nagyvállalat által mű­ködtetett művelődési vagy szociális intézmény megszűnik, s az ezzel összefüggő feladatok a tanácsra, a helyi önkormányzatra maradnak. Ugyanakkor arra sem lehet számí­tani, hogy a kisszervezetek hasonló intézményeket létrehoznak. Szűcs T.: Mindannyiunk előtt világos, hogy az óvodát, a bölcső­dét az államnak, illetve a helyi ön­kormányzati szervnek kell működ­tetnie. Ha viszont Kecskeméten a gazdasági egységek tömegesen szüntetik meg szociális, kulturális létesítményeiket, akkor ez nem szolgálja a lakosság érdekeit. A költségvetés mai rendszere sze­rint a tanácsok meghatározott óvodai csoportokra, rendelőinté­zetekre, ezek fenntartására „leosz­tás” alapján megkapták a pénzt. Több működtetéséhez nincs for­rás, mert a központi költségvetés ehhez már nem járul hozzá. Kecs­keméten egyébként egy óvodásko­rú gyermek éves költsége 28-29 ezer forint, s ha ebből leszámítjuk a szülők térítési díjátrakkor 22-23 ezer forint az az összeg, amivel a tanács költségvetése minden óvo­dást segít. — Az üzemi óvodákban elhelye­zett gyerekekre viszont jelenleg a tanács egy fillért sem költ. Szűcs T.: Ez így van, ezért állí­tom, hogy az üzemi óvodák azon­nali átvétele lehetetlen, a tanácsi költségvetés ezt nem bírná el. Erre folyamatosan, néhány év alatt ke­rülhet sor. Kovács K.: A külterületeken kü­lönösen rossz a szociális ellátás, il­letve csak ott elfogadható, ahol egy-egy gazdálkodószervezet — mint például a Kecskeméti Törek­vés Tsz—évek óta pénzt áldoz er­re. A külterületek a tanács szem­pontjából eléggé elhanyagoltaknak tekinthetők. Viszont Kecskemét megfulladna, lehetetlen helyzetbe kerülne, ha a külterületen élő la­kosság a városba áramlana és a ta­nácstól követelné lakáshelyzetének megoldását, szociális ellátását stb. A szövetkezetek nyereségterme­lő képessége lecsökkent, egy óvoda fenntartása is már olyan teher, amitől szabadulni szeretnének, s azzal kell számolnia a tanácsnak, hogy a gazdasági egységek töme­gesen jelentik be intézményeik megszüntetését. Amikor arról be­szélt Szűcs Tibor, hogy a tanács­nak nagyon kevés a pénze, azt is tapasztalom, hogy hirtelen jött igé­nyekre a tanácstestület vagy a vég-; rehajtó bizottság jelentős pénzt szavaz meg. Utóbb például a pár­tok működtetéséhez 150 ezer fo­rintot. Ez nem borítja fel a tanács költségvetését? Az sem érthető, hogy a kecskeméti tv szerdai film­sugárzásához miért járul hozzá a tanács jelentős összeggel. Javaslat: adják a szülőknek Szűcs T.: Hibás politika eredmé- aye a város peremrészeinek, külte­rületeinek, a hozzá tartozó tanyák­nak, az ott élő lakosságnak a jelen­legi elmaradott, rossz helyzete. Kétségtelen, hogy a jövőben na­gyobb figyelmet és több pénzt kell íldoznunk a külterületi, tanyaköz- jonti ellátás fejlesztésére. Viszont nekünk is feladatunk a hatékony gazdálkodás. Például tíz fővel egy óvodát működtetni már nem lenne célszerű. Kovács K.: Az óvodák, bölcső­dék esetében nem mindig a fejlesz­tésről vagy működtetésről kellene dönteni, hanem lehetne más meg­oldás is, például: azt a pénzt, amit a tanács gyermekenként egyébként is kiad az óvodák, bölcsődék üze­meltetéséhez, ezt közvetlenül a szülőknek utalná ki, vagy az ilyen korú gyermekek gondozását, ellá­tását vállaló családtagnak. Lehet, hogy sokan néhány ezer forint ta­nácsi segítséggel szívesen megolda­nák kiskorú gyermekük napi ellá­tását. Tudomásom szerint a parla­ment elé kerülő javaslatban gyer­mekenként négyezer forint költ­ségtérítés szerepel, amelyet a köz­ponti költségvetésből a tanácsok kapnak meg. Ez már elég nagy ösz- szeg ahhoz, hogy lehessen vele megfelelően gazdálkodni. Vonzóbbá tenni a külterületet! Szürszabó D.: A tsz-tagságot, a külterületeken élőket leginkább az dühiti, hogy. a tanácstól az égvilá­gon semmit sem kapnak vissza, magukra hagyatottak mindennek a megoldásában, a beruházástól a fenntartásig, a gazdaság nyeresé­géből, vagyis saját munkájuk által előállított nyereségből kell finan­szírozni az összes szociális ellátást, míg a városban élők ezt a tanácstól megkapják." Szűcs T.: Ez sarkos ítélkezés, ugyanis az állampolgárok nem­csak azt kapják a tanácstól, amit házuknak néhány száz méteres körzetében megtalálnak, hanem például azt is, hogy Kecskeméten lehetőségük van művelődésre, könyvtár áll rendelkezésükre, kö­zépiskolákba járhatnak a külterü­leteken élők gyermekei stb. — Csakhogy ezekért — mint a városban élőknek — fizetniük kell, a bejárás költségeivel együtt. A külterületeken élők korántsem képesek olyan rendszerességgel igénybe venni az említett szolgálta­tásokat, mint a városiak. Másrészt azt is meg kell említenem, hogy Kecskemét „betelt”, vagyis a város több embert nem tud befogadni, mert máris zsúfolt. Ezért azt gondo­lom, hogy az elkövetkezendő idő­szakban a külterületek fejlesztésé­vel lehetne kedvet csinálni az ottani letelepedéshez. Kulturális, szociális célú fejlesztéseket pedig a tanács­nak kell vállalnia, mert ez már nem várható el az egyes területeken mű­ködő gazdasági egységektől, szö­vetkezetektől. Szürszabó D.: A Törekvés Tsz lakótelepén több fiatal szeretne családi otthont építeni. Arra szá­míthatunk, hogy ebben a körzet­ben több lesz a gyermek, s az itt élők igénye növekszik, például he­lyi bevásárlóközpontban szeretnék beszerezni a napi élelmiszer-szük­ségleteiket stb., a közelben lévő bölcsődében, óvodában akarják elhelyezni gyermekeiket. Sőt, azt is mondhatom: a gyermekvállalás egyik feltétele is, hogy meglegye­nek ezek az intézmények, térmé­szetesen körzeti orvosi rendelő és patika ugyancsak működjön a te­rületen. Az infrastruktúra — amelybe az úttól a telefonhálózatig sok minden beletartozik E- fejlesz­tése nélkül nem lehet az említettek­ben lényeges és kedvező fordulatra számítani. Kovács K.: A külterületeket a je­lenleginél sokkal vonzóbbá kell ten­ni, például a vállalkozások elősegí­tésével is. Elképzelhető a magán­óvodák létrehozásának segítése, a már említett tanácsi hozzájárulás egy részét erre is fel lehetne használ­ni, akár közvetett formában is. Csabai István (Folytatjuk) KÉPERNYŐ Metszetek a magyar valóságról Szidjuk a tévét, közben az elmulasztottam bosz- szúságával lapozzuk át a lejárt rádió- és tévéújsá­got. Bizony, meg kellett volna néznem — ha ma­gamnak jót akarok giga Miss Julie című francia filmet, Strindberg Júlia kisasszonyának tévéfilm­változatát. (Még a kecskeméti amatőrök Júlia kis­asszony-bemutatójára sem jutottam el, pedig elég­gé jó híreket hallani a bátor produkcióról.) Csak részleteket láttam Mészáros Márta háromrészes útínaplójából. Remélem, újra műsorra tűzik, amit láttam belőle, nemcsak érdeklődésemet növelte. Megerősítette meggyőződésemet: érdemes élni a végre kimondhatom az igazságot öröméért. Az elmúlt hét legnagyobb televíziós tette a Kov- bojok bemutatása volt. A többszörösen díjnyertes filmet méltatták már a szaklapok, helyem sincs elemzésére, alapos méltatására. Bennem mindvé­gig két kérdés feszengett: így is lehet élni, vagy ott, a filmben bemutatott tájakon csak így lehet élni. Régen örökítődött meg ilyen megdöbbentő és le­nyűgöző hitelességgel magyar valóságunk. Figyel­meztetésnek, riadt jajveszékelésnek is tekinthető a Kovbojok. Vigyázat, ott fent! Itt tartunk! Még uralgó fölénnyel pazarolhat a magát a hatalommal azonosító nagyüzem, egyes nadrágosok még úgy beszélhetnek azokkal, akik őt fizetik, eltartják, mint a Kovbojok téeszjogásza. A harmadik rész kiegészítette, némileg magyarázta, hogy miért tar­tunk itt. A túlhabzó részérdekek tegnap is elföd­hették az egész érdekeit. Szakminisztériumok do­bozba zárathattak az egész társadalommal foglal­kozó alkotásokat. Erős stáb vállalkozott az akko­riban kissé szokatlan vállalkozások megörökítésé­re. Az operatőr Andor Tamás és Balog Gábor, a hangmérnök Traub Gyula, dramaturg Kővári Pé­ter és Símó Sándor volt. A filmet iQ. Schiffer Pál rendezte. Heltai Nándor Koncz Zsuzsa ritkán hallat magáról. Régen lejárt az az időszak, ami­kor jeles énekeseink évente kaptak lehetőséget új lemez készítésére. Most jó, ha két-három esztendő elteltével jelentkezhetnek. És vajon tudnak-e újat adni? Koncz Zsuzsa az utóbbi években — az ülés-, a Fonográf együttes megszűnte után — fiatal zenészekkel dolgozik, elsősorban a KFT legénysége játssza a dalok zenéjét, a koncerteken is velük lép fel. A két legutolsó Koncz-album ezért üt meg más, újszerű hangot. Friss, mai muzsika, érdekes, különös hangú hangszerek hoztak izgalmas szín­foltot az énekesnő műsoraiba. A szövegek, persze, mai világunkról, életérzéseinkről szólnak. Úgy, komolyan, ahogyan Koncz Zsuzsától megszoktuk, már-már elvárjuk. Ez lenne a siker nyitja? A kitartó, igen hosszú távú munka titka? A komolyság. Jól emlékszünk még arra, ami­kor a Jelbeszéd című album betil­tása után Konczék verslemezzel je­lentkeztek. Ha már ők maguk nem mondhatták el gondolataikat, a múltba fordultak, felkutatták azo­kat a költőket, akiknek értékes, a mai emberekhez is szóló vélemé­nyük van. Tulajdonképpen így ké­szült el annak idején a Kertész le­szek. Később pedig a Nem mond­hatom el senkinek. A folytatásra azonban jócskán kellett vámunk. Évek teltek el, mire Koncz Zsuzsa elkészítette a harmadik versleme­zét. Nem tudni, miért hallgatott. Most lehet azzal magyarázni, hogy változó világunkban ismét fordul­hatunk a költők felé, figyelnünk kell gondolataikra. Igen, meglehet, ezért vette a bátorságot Koncz Zsuzsa, hogy előrukkoljon egy újabb, megzenésített verseket tar­talmazó lemezzel. Emlékszem, há­rom évvel ezelőtt, a vele készült interjú során már mondta nekem: foglalkoztatja egy összeállítás gon­dolata. Nos, most érkezett el a kel­lő pillanat: elkészült az album. Bizonyára nem könnyű a mai verstermék közül válogatni. Kell egy vezérmotívum, kell egyfajta koncepció. És lehet, hogy kell hozzá segítség, valaki, aki rámutat az érté­kekre. Nem tudom, Koncz Zsuzsá­nak ki segített a versek kiválasztásá­ban, mindenesetre igen figyelemre­méltó a névsor. József Attila (Száll költemény ...), Szilágyi Domokos (Virágének), Kányádi Sándor (Mondóka; Citerára), Nichita Stá- nescu—Szilágyi Domokos (Vízior­gona),. Farkas Árpád (Dúdoló), Márai Sándor (Tizejtikilehc), Nagy Gáspár (Karácsonyi ár- (v)ulás; Félel­men túli.,.), Szőcs Kálmán (Te is tudod) és Arany János (A walesi bárdok). A névsor tehát fölöttébb izgal­mas, elsősorban erdélyi költők szép versei ke­rültek az énekes lemezére. Koncz Zsuzsa régóta tervezi, hogy a klasszi­kus Arany­művet, A walesi bárdokat előadhassa. Ám kérdés: egy egész lemezoldalt kitöltő balla­da megállja-e a helyét? Abban az esetben igen a válasz, ha felkészült énekes színvonalasan szólaltatja meg a jól ismert sorokat. A versekről csak annyit: jól tük­rözik jelen lelkiállapotunkat, tehát jó érzekkel választotta ki a művész. Mégis: mi lehet a közös mondandó? Nagy Gáspár Félelmen túli... cí­mű költeményében vélem felfedezni a vezérmotívumot. íme: „Hogy fé­nyesednek az éjszakák! / amint éle­sednek a kések, / de a félelmetes pen­ge-arzenált / kicsorbíthatja az ÉNEK.” A zene nem hivalkodó, le­tisztult, finom hangzás hallható a lemezen. Erről elsősorban Bródy János, Bornai Tibor, Móricz Mi­hály, Gerendás Péter és—egy szám erejéig—Koncz Zsuzsa gondosko­dik. A zenei rendező Bornai Tibor és az énekesnő. (Új szerepkör?) Összességében: színvonalas az új Koncz-produkció. Mégis az az ér­zésem: ez a lemez kevesekhez jut el. Odatesszük az eddigi Koncz-albu- mok mellé. Lesz-e türelmünk több­ször meghallgatni a borongós han­gulatú szerzeményeket? És megnéz­zük-e esetleg egy koncerten? Lehet, hogy egy koncerten egészen más ha­tást keltenek — élőben! — az éne­kelt versek. Az biztos, Koncz Zsu­zsának ezeket kell énekelni, ezekkel kell közönség elé állni. Nem az uná- sig koptatott, régi-régi dalaival. Azok akkor éltek, akkor váltak szimbólummá, ma pedig mást vá­runk. Talán újabb „jelbeszédeket”. Vajon megkapjuk-e? Borzák Tibor OLASZ, JUGOSZLÁV csempe- és padlóburkoló­j; VÁSÁR! Amíg a készlet tart! A SZIGMA nagykereskedelmi raktárában ' Kecskemét, Matkói út 76. sz. Telefon: 76/25-670. Minden igényt kielégítő, magas fényű mázas, I. osztályú olasz, jugoszláv fal- és padlóburkolók NAGY ÁRENGEDMÉNNYEL 15 x 15 cm fehér csempe 365,—JFt/m2 nagyker. ár + áfa 20 x 25 cm színes csempék 420,— Ft—470,— Ft között 33 x 33 cm padlóburkolók nagyker. ár + áfa 25 X 25 fagyálló padlóburkolók 470,— Ft—550,— Ft között 10 x 20 cm padlóburkolók nagyker. ár + áfa 550,— Ft/m2 nagyker. ár + áfa 590,— Ft—650,— Ft nagyker. ár + áfa rászámolhatók. Várjuk tisztelt viszonteladók, közületek, kisiparosok rendeléseit. Magánszemélyek megvásárolhatják: Kecskeméten: a 122. sz. lakásfelszerelési áruházban (Matkói lakótelep. Telefon: 76/25-936) Kiskunfélegyházán: a 221. sz:.építők boltjában (Kossuth Lajos u. 21—23. Telefon: 76/62-240) Kiskunhalason: 421. sz. lakásfelszerelési áruházban (Kossuth u. 8. Telefon: 77/21-026) Kalocsán: az 552. sz. vasboltban (I. István király u. 33. Telefon: 152) Tiszakécskén: a 921. sz. iparcikkáruházban (Szolnoki út 21/A. Telefon: 41-277) 3052 A szülők mondják

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom