Petőfi Népe, 1989. december (44. évfolyam, 285-308. szám)

1989-12-06 / 289. szám

1989. december 6. • PETŐFI NÉPE • 5 Hallgat a falu? MHHH Hallgat a falu — állítják so- . kan, meg azt is: a politika úri huncutság, nem a parasztnak való. A munka az igen, az neki való, ahhoz ért. Most ez az okoskodás visszájára fordul­hat, mert a demokratikus voks, adják le falun vagy városban, i ugyanannyit ér. Milliónyi sza­vazatával dönthet a kisváros és a falu: mit is akar, ha ebben, a hatalom birtoklásáért folyta­tott harcban egyáltalán meg­tudhatja valóban, mit is akar? Átlagos magyar falu nincs, nem volt, de szerencsére nem is lesz. Évekkel ezelőtti még az igazság: ha gazdag a tagság, szegény a téesz, és persze fordítva is. De ma már ez sem lehet általános érvényű sza­bály. Akkor milyen a mai falu? A megkötött hurok „A szorító cipőn lehet tágítani, a megkötött hurkon nem.” Megint egy alapigazság. Frankó János, az Izsáki Állami Gazdaság főenerge­tikusa szájából a megállapításnak külön jelentősége van. Mert az egykori MSZMP-alapszervezeti titkár ezt akkor mondja, amikor a volt tagság — immár felesleges £ személyi kartonjait kötegbe kö­tözve rájön, hogy egy paksaméta kimaradt. Gondját — szerencséjé-, re — egy olló, egy új madzag, meg egy új csomó megoldja. Szerencsés azért is, mert nem ejtőernyős. Az energetikusság becsületes szakmá­ja, így a gazdaságban, de Izsákon sem szálka senki szemében. — Sokfelé megfordultam az or­szágban iskolás- és katonakorom­ban. Sok minden érdekelt is. Ami­kor hazakerültem, a tanácsi és pártrendezvényeken hallottam a sok „suk-süköt, nák-néket”, a ma­gyartalanságot, a brosúrágajkó- zast. Egyáltalárinem dicsdtveshek szánom, de én legalább helyesen tudok beszélni és a direktívákat a hely szellemének megfelelően le tu­dom fordítani. Ezért vállaltam el a párttitkárságot. Állítja, soha nem volt a nagy­könyvben megálmodott titkára az alapszervezetnek. Irodája és laká­sa mindig is nyitva állt és áll ma is az izsákiak előtt. Igazán arra büsz­ke, hogy tevőleges részese volt az 1984-es gázbekötésnek, annak, hogy egy éve központi tévéantenna van Izsákon, és hogy tavaly bekap­csolódhattak az országos távhívó- hálózatba. Nyilván jól ismeri Izsákot, mert az elmúlt néhány hónap történése­it röviden foglalja össze: tizenhá­rom év alatt — amióta itt dolgo­zom — nem történt annyi, mint idén március óta. I — S most? — Az itt lakók is bizonytalanok. Naponta jönnek hozzám. Pedig ol­vasnak újságot, néznek televíziót, hallgatnak rádiót, csak az a baj, hogy a korábbi vezetésben csaló­dott emberek ma már annak hisz­nek, akiről tudják: igazat mond. De valahol az is igaz, hogy a falun élő ezzel a nagy politikai szabad­sággal nem tud mit kezdeni. Ilyen helyen egy-egy párt szervezete in­kább még személyekhez kötődik. Szerintem Izsákon egyedül a kis­gazdáknak lenne táboruk. A főtéren, a kis parkban hetek óta nagy a felfordulás. Ezt azon­Felzárkózni Európához? Vagy fordítva? Trungel Pák Erre az em­lékműre nem sajnálom az időt és a pénzt • Kemény Gábor. Az érdek­telenség a vezetők bűne. (Straszer András felvételei) 9 Frankó János: Nekem nincs mit szégyellnem. Rácz Sándor: A szabadság lételemem. ban senki nem bánja. Közadako­zásból emlékművet építenek. Az állvány tetején követ rakó Trungel Pál zsebéből két papírlap kerül elő, a majdani márványlapok fel­iratával. Az emlékművet a fasiz­mus és a sztálinizmus áldozatainak állítják. Ma 116 hősi halottról — közöttük 12 elhurcolt zsidóról — tudnak, de a végleges lista vésésé­vel még várnak, .a szavazásokkor és a népszámláláskor újfent ponto­sítják a listát. Trungel Pál egyéb­ként, a maga nemében, unikum. A helyi üzemapyagkút tulajdono­sa, de mészoltó és güÉfi^itciö^EÍ .Jtehsfg&rió van. Olyan ei^er, aki ismeri a titkot: hogyan lehet egy forintból — törvényesen is — ket­tőt csinálni. Mosolyog. — Dolgozni kell, és mindenkinél eggyel korábban lépni. Izsákról úgy vélekedik: tipikus magyar falu. Hogy a tipikusságon mit ért, engem legalábbis meglep, ugyanis a bizalmatlanságot említi. Ő például, mint a kor gyermeke, az MSZMP-nek is tagja volt. A mi­értre megvonja vállát: amiért so­kan. Most az MDF „színeiben”,! társadalmi munkában rakja máso­dik hete az emlékművet, s közben azon is töri a fejét, hogyan lehetne Izsák szemét- és szennyvízszálütá- sát jövedelmező vállalkozássá fej­leszteni, mert édesapjától két alap­igazságot megtanult: a pénzt rom­lani hagyni és tétlenül ülni bűn. Elnökjelölt spárgás dobozzal A vasútállomáson várom a dél­előtti vonaton érkező Rácz Sán­dort. Hogy az időt elüssem, a mel­lékvágányon veszteglő, nyitott va­gonokon álló zöld hadimonstru­mokat bámulom. A rövidke szerel­vény elejére kötött marhavagonból kiskatona ugrik ki. Valamit oro­szul kiabál, meg hadonászik is. Jobb a békesség, odébb ballagok, különben is már jön a polgári vo­nat. Sajátos paradoxon. De ez is Izsák. Emitt, az első ajtóban áll az 1956-os Nagy-Budapesti Köz­ponti Munkástanács elnöke, a Magyar Október'Párt köztársasá­gi elnökjelöltje, amott meg a lánc­talpast őrző orosz kiskatona. Rácz Sándor egyik kezében sporttáska, a másikban spárgával átkötött pa­pírdoboz. — Karácsonyi ajándék a gyere­keknek — derít fényt a doboz tar­talmára. Meg sem lepődik, hogy újságíró várja az állomáson, annál jobban mérgelődik azon: a párttag elnökjelöltek — szerinte — elvte­len eszközöket is felhasználnak ön­maguk, illetőleg pártjuk program­jának népszerüsitésére;m Fáradt, hogy ne lenne az. Most is csak néhány órára érkezik haza, második otthonába. Pestről jön, de háromkor már utazik Szeged mellé. Természetes, hogy a jelölé­séről beszélgetünk. A fűtetlen la­kásban szóba kerül az ötezer forint körüli nyugdíja, az hogy az autójá­nak egyik kereke melegszik, de ha nem melegedne, akkor is: a családi költségvetés csak havi egy tanko­lást bír el. Magáról az izsáki „me­nekülésről” érzelemmentesen fűzi mondatait. Amikor azonban a sza­bad Magyarországra, évtizedes ál­maira terelődik a szó, a fáradt em­ber feltöltődik, szinte vibrál, mint­ha nem is egyszemélyes lenne a hallgatóság. Azt még a fiatalabbak is megta­nulhatták idén júniusban és októ­berben, hogy Rácz Sándor kiváló szónoki adottságokkal rendelke­zik. A „művi” indulatot tagadja, a szabadság élete célja, s erről hév nélkül képtelen gondolkozni, be­szélni. Izsákról tömören vall: — Rendes, dolgos falu volt nagyapám idejében. A nagyapám a község gulyása volt. Amikor a legeltetésért az évi járandóságát gyűjtötte össze, mindig vasárnap ment a házakhoz, mert hétközben csak a kutyát meg a macskát talál­ta volna. Á téeszesités és az állami gazdaság sok embert megfosztott a földtől, ezért is van sok izsákinak szőlője 10-20 kilométerrre. Emlék­szem: 63-ban, amikor a börtönből szabadultam és itt, az egyik tanyán segítettem szüretelni. Az egyik pa­rasztember mondja: Sanyi, te ér­tesz a politikához, nem lesz nagy baj, ha nem verhetjük le újból a mezsgyekarókat? Mostanában ta­lálkoztam vele, mondom, most verhetitek a karókat. Erre a válasz: boldogultunk anélkül is. „Hátra arc!" Kemény Gáborral először né­hány I hónapja' találkoztam egy gazdaszövetségi rendezvényen, áhöf az MDF izsáki ’ szérvézete nevében a téeszmozgalomról, la- konikus tömörséggel, csak annyit mondott: arra volt jó, hogy ne háromezer padlást kelljen lesö­pörni, csak egyet. Most a Fekete Bárány fogadó tulajdonosát ak­kori kijelentéséről faggatom. — Én úgy nézek a szövetkezet­re, mint a kommunista hatalom egyik eszközére. Ahhoz, hogy va­laki megértse Izsákot, annak is­mernie kell a szőlőt, azt a szőlőt, amelyik a hajlott hátú embert szereti. Izsákon valamit nagyon eltoltak, mert ahol hozzáértő ta­nácsi és pártvezetés volt, ott szak- szövetkezeteket alakítottak, ahol legalább az érdekeltség morzsái megmaradtak. Kíváncsi voltam egy téesz- brigádvezető véleményére is. Nem volt véleménye. Egy, kerékpárján szalmabálát toló, fiatalember any- nyit mondott a politikáról: Hátra arc, aztán arra van előre! Egy kétkezi MSZP-átjelentkező tag kérdése: minden hibáért minket okolnak? Mások azt ajánlották, az ,az újságíró, aki ma a falut járja, ne a politikáról írjon, ha­nem arról, ha nem fizetik meg a paraszti munkát, akkor a városi­aknak nem lesz hová menni enni­valóért. (Ez volt Izsák, egy nappal az első, szabadnak mondott szavazás előtt.) Czauner Péter Leépülés Unokalánykánk a napokban azzal állított ha­za, hogy délután nem kell menni „úttörőbe”, vagyis úttörő-foglalkozásra, mert az „úttörő" megszűnt. — Hogyhogy megszűnt? — faggatták a szü­lők? . — Teljesen megszűnt — hangzott a válasz —, ezt mondta a tanító néni. — És nincs helyette semmi más? I —Mi lenne? Ez utóbbit már pedagógus ismerősöm kérdez­te, akinek elmeséltem a történetet. — Például cserkészet vagy mit tudom én, vala­milyen játékos foglalkozás, ami egy kicsit oldaná a feszültséget az igazán túlterhelt iskolások és tanítóik között. Kiderült azután, hogy az úttörőmozgalom még nem szűnt meg, csak vajúdik szegény, ahogyan sok más szervezet és intézmény is a leépülés állapotában van napjainkban. Iskolája, igazga­tója és tantestülete válogatja, hogy létezik-e még valamiféle, gyermekfantáziát is megmozgató foglalatosság az iskolában. -f Jó, jó, tudom én, hogy az úttörőszervezet nem mindig ilyen volt, illetve csak ott lehetett élette­OLVASOM, HALLGATOM az új jelszavakat, programokat: zárkózzunk fel Európához. Aztán sokat beszélnek vezetőink az úgy­nevezett európai házról — leg­alább olyan hévvel, mint korábban a Szovjetunióról vagy a KGST-' ről. Én, persze, zárkóznék is, meg költöznék is, mert az a bizonyos európai ház még akkor is vonzóbb, mint a mostani viskó, ha nem jut benne nekünk összkomfort. Nem is fog jutni, ne áltassuk magunkat. Európa peremvidékére szorultunk, a sokszor lenézett Balkán színvo­nalára. Balkáni lett gazdaságunk, úthálózatunk, telekommunikáci­ónk, kereskedelmünk, kultúránk, egészségügyünk, hadd ne sorol­jam. Primitív emberek vezettek minket, erőszakkal — és mi ma­gunk is primitívek lettünk. Hozzá­juk hasonultunk, az alacsony homlokú, zsíros nyakú, de megbíz­ható kiskirályokhoz. Politikusok­hoz, akik csak a sarcot akarták, orvosokhoz, akik a hálapénzt, szolgáltatókhoz, akik a baksist, hi­vatalnokokhoz, akik a vesztege­tést." Eladósodott, mogorva, egy­mást harapó, szomorú emberek országa lettünk. A demokrácia is úgy „ütött be”, hogy egy párt he­lyett több párt nyújtja mohón ke­zét támogatásért, s a cenzúra nél­küli irodalom is egyelőre csak az üzletet, a silány szenzációt keresi. HÁT ILYEN SZOMORÚ vol­na a helyzet? Ennyire távol vol­nánk Európától? Vigasztalnom kell magunkat. Az utóbbi két év­ben igazán sokat cselekedtünk, még ha közvetlen eredménye jólé­tünkben nem is látszik. Szinte ész­revétlenül lezajlott egy (hála Isten­nek) vér nélküli forradalom, a ma­gyar történelemben nem először, hiszen 1848 nagy példája ebben is utat mutatott. Most itt állunk, ta­nácstalanul, kifosztva, használha­tatlan eszmékkel és igazságokkal, de szabadabban, mint ahogyan re­mélni mertük. MI HÁT EURÓPA? Mihez kel­lene felzárkóznunk? Hol van az az európai ház, amely szívesen lát egy ilyen „egzotikusán” rendetlen, le­pusztult és többszörösen vesztes kis népet? Vagy ha sikerül valami­képp bejutnunk, vajon nem mi le­szünk a házmesterek, kukások eb­ben a gyönyörű házban, nem mi leszünk lenézett vendégmunkások, akiknek nyugati valutában a kinti fizetés fele, negyede is maga a só­várgott nagy lehetőség? Vagy cso­davárón reménykedjünk, hogy Eu­rópa zárkózik fel míhozzánk, meg­csodál minket, mint valami törté­nelmi kövületet,' egy skanzent, ahol lám, valódi emberek élnek, és lám, milyen romantikus, hogy semmi sem működik, de országhá­zuk tán még az angol parlamentnél is nagyobb ... ÉN MÁR ANNAK IS örülnék, ha önmagunkhoz felzárkóznánk, mondjuk 1938-hoz, amely a gazda­sági statisztikában mint az „utolsó békeév” szerepel viszonyításként. Ezért nem repes a lelkem a.kö­zelgő világkiállítás gondolatára. Vajon mit tudunk mutatni Euró­pának? Szentmihályi Szabó Péter EGYEDÜLÁLLÓ MUTET 0 Vilija és Vitalija a műtét előtt... • ... és után, édesanyjukkal. Egyedülálló műtétet végeztek a Szovjet Egészségügyi Akadémia Burdenko Ideg- sebészeti Tudományos Kutató Intézetében. A műtét során szétválasztottak egy sziámi ikerpárt. A két kislány a fejénél nőtt össze. Semmi nem jelezte előre a bajt: minden jel arra vallott, hogy a lett fiatalasszony első szülése normális körülmények között fog le­zajlani. Csak a szülés sormi derült ki, hogy két gyerek van az anyaméhben. Végül nem egyszerűen csak ikrek születtek, hanem két olyan kislány, akik a fejüknél össze voltak nőve. Az orvosi szakirodalom kraniopagok- nak nevezi az ilyen sziámi ijcreket. Nagyon ritka az ilyen eset. A kraniopagok az össze­nőtt ikerpárok között 2-6 százalékban for­dulnak elő. A tudomány ma sem tud magya­rázatot adni erre a jelenségre. A szakirodalom tanúsága szerint a világon eddig összesen 31 olyan műtétet végeztek, amelynek során megpróbálták különválasz­tani a fejüknél összenőtt sziámi ikreket. Csak elvétve fordult elő, hogy mindkét gyerek .életben maradt. Ez a műtét, amelyet Aleksztmdr Konovalov akadémikus vezetésével a Szovjet Egészség- ügyi Akadémia Burdenko Idegsebészeti Tu­dományos Kutató Intézetében Moszkvában végeztek, a világon a harminckettedik, a Szovjetunióban pedig a második ilyen műtét volt. Az elsőt több mint húsz évvel ezelőtt, végezték, de sikertelenül végződött Viliját és Vitaliját a kaunaszi sebészeti kli­nikán készítették elő a műtétre. Mivel egye­dülálló sebészeti beavatkozásról volt szó, ké­sőbb úgy határoztak, hogy Moszkvában végzik el. Az alapos felkészülés és kivizsgálás ellenére csak műtét közben derült ki, hogy az orvosok milyen nehéz feladatra vállalkoztak. A két kis­lánynak ugyanis nemcsak a koponyája, há- nem az agya is összenőtt. A műtétet június fi­án, 9 óra 30 perckor kezdték, és másnap 1 óra 30 perckor fejezték be. Közben az idegsebé­szet legújabb vívmányait is felhasználták. A műtét alatt Konovalov professzor egy pilla­natra sem hagyta el a műtőasztalt. Alekszandr Konovalov így nyilatkozott: „Két és fél hónap telt el a műtét óta. Eddig nem beszéltem a nyilvánosság előtt az eset­ről, mert nem voltam biztos a szerencsés kimenetelben, hiszen a sziámi ikrek szétvá­lasztása nem egy, hanem több műtéti beavat­kozást igényel. A műtét célja nem csak az, hogy szétválasszuk az ikreket, pótolni kell a hiányzó koponyarészeket és a fejbőrt is. Ma már elmondhatjuk, hogy többé-kevésbé túl­jutottunk a legnagyobb nehézségeken. Sze­rencsére, a műtét nem okozott maradandó elváltozásokat a kislányok agyműködésé­ben. Egyelőre szépen fejlődnek, de még korai és nehez lenne hosszú távú prognózist készí­teni. Az a helyzet, hogy az ikrek fejlődésében a műtét előtt is jelentős lemaradás volt ta­pasztalható.” További plasztikai műtétekre van szükség. Hosszú és nehéz lesz a rehabilitáció, az uj élethez való alkalmazkodás. Hiszen teljesen megváltozott a két kislány viszonya, más­képpen tartják egymás között a kapcsolatot, másképpen játszanak egymással. Járni is meg kell tanulniuk. APN, a Moszkovszkaja Pravda anyaga alapján li, ahol akadt egy-egy igazi, vérbeli, lelkes nevelő. Saját tapasztalatomból, illetve gyerme­keim úttörőkorából merítve a példát, mondjuk, a kecskeméti „sárga” iskolában. De hogy most a teljes üresség, tanácstalanság vegye át, néhol vagy sok helyen, az uralmat? Erre mondják, hogy a fürdővízzel egfütt a gyermeket is kiön­tötték. Mit mondhat ilyenkor a szülő a gyermekének ? Talán azt, hogy várjál kisfiam, kislányom, amíg a felnőttek kitalálnak valamit! Addigra, bizony, az is előfordulhat: ‘annyi idő telik el, hogy a mai kisiskolás is felnő, s kézenfogva viszi csöppségét beíratni az első osztályba. A SZIGMA KERESKEDELMI RESZVENYTARSASAG BAJAI SZIGMA—BIT SZAKÜZLETÉBE (Szabadság u. 2.) vezetőt és vezetőhelyettest keres Alkalmazás feltételei: — vezetői munkakörben: — egyetemi vagy főiskolai végzettség + számítástechnikai ké­pesítés, — kereskedelmi ismeretek,-— legalább 3 éves vezetői gyakorlat. — vezető-helyettesi munkakörben: — középfokú végzettség + számítástechnikai képesítés vagy számítástechnikai rendszer működtetésében szerzett, leg­alább 3 éves gyakorlat, •— kereskedelmi ismeretek. Jelentkezni lehet személyesen, a Szigma Kereskedelmi Rt. kirendeltségén Baja, Roosewelt tér 1. F. Tóth Pál

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom