Petőfi Népe, 1989. december (44. évfolyam, 285-308. szám)
1989-12-04 / 287. szám
4 ® PETŐFI NÉPE 0 1989. december 4. Fóliás vidék — téli szélben Középiskolai honvédkollégiumi és tiszthelyettesképző szakközépiskolai jelentkezésre Az általános iskolák 8. osztályos fiútanulói közül azok jelentkezését váijuk, akik kedvet és tehetséget éreznek a hivatásos katonai életpálya iránt és vállalják a haza fegyveres szolgálatát. A középiskolai honvédkollégiumokba — Balassagyarmatra, Egerbe, Győrbe, Nyíregyházára, Pécsre, Szegedre, Székesfehérvárra, Szolnokra — azok az egészséges jó képességű fiúk jelentkezhetnek, akik a középiskolai, majd katonai tanintézeti tanulmányaik befejezése után a Magyar Néphadsereg hivatásos tisztjei kívánnak lenni. A kollégiumokba felvett fiatalok az adott város kijelölt gimnáziumaiban tanulnak. Eredményes érettségi — és sikeres felvételi vizsga esetén — a Magyar Néphadsereg katonai főiskoláin, külföldi katonai tanintézetekben vagy hazai polgári egyetemeken (főiskolákon) folytathatják tánúlmányaí- kat. A katonai főiskolai felvétel követelményeitől elmaradók tiszthelyettes-iskolákon tanulhatnak tovább. Tiszthelyettesképző szakközépiskolákba azok a nyolcádi- kos fiútanulók pályázhatnak, akik a szakközépiskolai tanulmányokkal egyidejűleg vállalják a katonai szakmai ismeretek elsajátítását és azt követően a hivatásos tiszthelyettesi szolgálatot. TISZTHELYETTESKÉPZŐ SZAKKÖZÉPISKOLÁK MŰKÖDNEK: Budapesten: ruházati-kereskedelmi, élelmezési-ellátó, zeneművészeti (katona Zenész), Debrecenben: elektroműszerész, Orosházán: építő-gépszerelő és karbantartó, Szabadszálláson: gépjárműtechnikus, Tápió- szecsőn: mechanikai műszerész, Vácott: híradásipari műszerész. A negyedik év végén a hallgatók érettségi képesítő, valamint tiszthelyettes-kibocsátó vizsgát tesznek, ezt követőén hivatásos tiszthelyettessé avatják őket. A tiszthelyettesképző szakközépiskolát eredményesen végzett hallgatók — meghatározott feltételek mellett — a katonai főiskolákon folytathatják tanulmányaikat. A kiemelkedő eredménnyel végzők pályázhatnak a külföldi katonai tanintézetekbe, illetve a hazai polgári egyetemekre (főiskolákra). A JELENTKEZÉS FELTÉTELEI: magyar állampolgárság, egészségi alkalmasság, erkölcsi kifogás alá nem eső magatartás, „jó rendű” tanulmányi eredmény. A JELENTKEZÉS RENDJE: A jelentkezési okmányokat a pályázók iskolájuk pályaválasztásáért felelős' pedagó- .gusaitól szerezheti^ be, akik.kitöltés után. eljnU^tják,azokat a megyei hadkiegészítési és területvédelmi parancsnokságra. ■ Tóvábbi részletésbbb'jrifórmácíókéft és'jélértfféféif Ökffiä- nyokért mindén pályázó — szüleivel együtt — személyesen is felkeresheti a megyei hadkiegészítési és területvédelmi parancsnokság pályára irányítási főtisztjét és munkatársait. Cím: Kecskemét, Bajcsy-Zsilinszky u. 2. II. e. 35. (MHSZ Székház). Tel:. 27-499/353 mellék. A FELVÉTEL RENDJE: A pályázók egészségi alkalmassági vizsgálaton, majd a megpályázott intézményben február-márciusban felvételi vizsgán vesznek részt. Ennek keretében matematika, magyar nyelv és irodalom, — szakközépiskolába felvételizőknek ezeken felül fizika — tantárgyakból írásbeli felmérésre, alkalmasságvizsgálatra és bizottsági beszélgetésre kerül sor. PÁLYÁZATI HATÁRIDŐ: A jelentkezési okmányok beérkezésének határideje: 1990. január 10. Bács-Kiskun Megyei Hadkiegészítési és Területvédelmi Parancsnokság Mikor és mivel zárjuk a napot? Évszázadok óta oktatnak bennünket arra, hogy nyugtával dicsérjük a napot. Mi tagadás: ritkán jönnek olyan napok, amelyeket egyértelműen csak dicsérni lehet. Akkor legalább próbáljuk magyarázni — ez volt az alapgondolatuk azoknak, akik kitalálták a televízió Napzárta műsorát S ha nem is mindent — hiszen olyan sok történik a nagyvilágban és a kisházában 24 óra alatt , legalább egy-két fontosabb dolgot, amin el-elvitatkozgathatnak szakemberek és laikusok, bármilyen hosszan. Mert aki fennmaradt az éjszakai órákig, hogy megvárja a Napzártát, most már csak rászánja még azt a fél, háromnegyed vagy éppen teljes órát. Csakhogy közbeszólt a nézőközönség. Éppen azok, akiknek kezdettől fogva tetszett ez a műsor, de azért éjszakai nyugodalmukat sem szívesen kurtították meg. Kifogásolták, hogy a Napzárta olykor a késő éjszakai órákba nyúlik, | ez a figyelemnek, a felfog- hatóságnak a rovására megy. Hiszen egész napi munka után 11 ami ugyebár nálunk mostanában nem csak nyolc órát jelent — csökken a koncentrálóképesség, ha mégoly érdekes témát feszegetnek is a tévében. De — éppen mert általában érdekesnek találták ff. §enki nem vonta kétségbe a Napzárta létjogosultságát. Mindez bizonyára elgondolkoztatta a Napzárta szerkesztőit. Először is létrehozták a Tv 2-ben az állandó szerkesztőséget: Baló György, Sárdi Anna, Kóthi Judit szerkesztő és két gyártásvezető késziti a Napzártát hétfőtől vasárnapig. Legújabban azonban — megfogadva a közönség kritikáját — nem mindig ezzel zárják a napot. A témák olykor kimeríthetetlenek. A Napzárta szerkesztői nem „a gombhoz a kabátot” keresik, de mindenesetre a témához a leginkább hozzáértőket. Ha pedig politikáról van szó (és leggyakrabban mostanában arról) a pártokat és más, új és régi szervezeteket kérik fel: megfelelően vitakész képviselőiket küldjék a stúdióba. Az már a szervezetek belső ügye, hogy kit tartanak erre alkalmasnak, vagy éppen ki ér rá, ki vállalja a késői vitatkozást. No, meg az is: ki tud röviden és velősen érvelni. A műsoridőt — megintcsak a kritikákat megszívlelve -y— korlátozták. Általában háromnegyed óra. Pszichológusok véleménye szerint — és á különböző közvélemény-kutatások is ezt látszanak alátámasztani — ennél hosszabb ideig csak egészen különleges esetekben, nagyon közérdekű vagy személyre szólóan izgalmas témákkal lehet az emberek figyelmét, érdeklődését fenntartani. S azt sem akármikor. A Napzárta szerkesztői ezért döntöttek úgy, hogy este fél tíz—tíz óra körüli időpontra teszik a népszerű műsort a hét öt munkanapján. Szombaton és vasárnap aztán lehet akár éjfél után is, előtte vagy utána kipihenheti magát ré&vevő és közönség (de még a szerkesztőség is). A kulcskérdés: kik vezessék a vitákat? Eleinte a televízió berkeiből hívtak műsorvezetőket, aztán néhány rádiós került sorra, de a keresés tovább folytatódik. Azt szeretnék, hogy a legjobb — a dolgok természetéből adódóan fővárosi — újságírók vállalnák a Ngpzár- ta vezetését. Am nem elég, ha valaki jól tudja megfogalmazni gondolatait: a vitavezetés külön műfaj, amelyben nemhogy napra, de percre készen kell lennie annak, aki többféle nézet, álláspont ütközésének középpontjába,1 a kamerák elé ül. S az sem mellékes, hogy — elfogulatlanul vezesse a műsort. Lehet neki egyik vagy másik vitapartner rokon- vagy ellenszenvesebb, ezt nem, éreztetheti a nagy nyilvánosság előtt. A Napzárta természeténél fogva élő műsor, hiszen mindig az „itt és most”- ból kell kiindulniuk, az éppen legidőszerűbb kérdésekkel foglalkozott eddig is, s így akarják a szerkesztők a jövőben is. Olykor — egyáltalán nem véletlenül gglaz események elé mennek. Mint például az úgynevezett sarkalatos törvények javaslatai esetében, amelyekről előbb zajlott vita a Napzártában, mint az Országgyűlésen. Ugyanakkbr. az is kívánatos^- s a közönség szereti —, hogy a viták közben egy-két film- vagy riportrészletet játsszanak be. Ez színesíti, élénkíti a műsort. Kétségtelen, hogy az egymással szemben vagy egy asztal körül ülő emberek látványa egy idő után már fárasztó, bármennyire igyekszik az operatőr egyik arcról a másikra vagy magyarázó-gesztikuláló kézekré irányítani a kamerát. Ma még a Napzárta keresi helyét. Lassanként kialakult állandósága, már van saját díszletük, mindig ugyanott ülnek, vitatkoznak a műsorok meghívottad Az első idők parttalan, hosszúra nyúlt vitái helyét mindinkább elfoglalják a tartalmas, továbbgondolkodásra késztető műsorok. I Létjogosultságát ma már senki sem vitatja. Hiszen napjainkban oly sok a fontos kérdés, a nyilvánosság előtt megtárgyalni való téma. Várkonyi Endre SAJTOPOSTÄ Nyitott postaládák Az egyik ismerős néni, aki a Bercsényi Utcában lakik, felháborodva panaszolta pár héttel ezelőtt, hogy a közeli postaládába bedobott lottó- szelvényeit az utcájukban szétszóródva találta meg. A hallottakat magam sem akartam elhinni, ám az elmúlt napokban velem — és gondolom sokakkal — is megtörtént hasonló dolog, ami mellett nem lehet elmenni szó nélkül. v A minap több levelet szándékoztam belecsúsztatni az Utcai postaládába, s a fedeléhez véletlenül nyúlva döbbentem rá, hogy nyitott. Ugyanilyen gyűjtőládát találtam az ABC-áruház előtt is. Azóta figyelem őkét, de a javításukra továbbra is várnom kell. Érthetetlen, hogy ezek a fémből készült szekrények miért nincsenek' lezárva. Nem vitás, elromolhat a szerkezetük, de azokat a legrövidebb időn belül kellene helyreállítani. Sajnos, emiatt hiába reklamáltam a nagyközségi postahivatal helyettes vezetőjénél. Végezetül két kérdésem van: Mire jó a nyitott postaláda? Az elveszett küldeményekkel kapcsolatos kár megtérítését vállalja-e a posta? Sáfrán Józsefné . Soltvadkert • E Közérdekű ügyben felkérésünkre azonnali vizsgálatot végzett a megyéi postahivatal, melynek vezetője, Novok-Rostás Sándor az alábbiakat válaszolta intézkedéséről: — Vandál kezek „áldozatai” a postai levélszekrények Vadkerten. Zárjaikat tették tönkre a rontópálok, akik feltehetően matattak a tartalmuk között, s néhány levelet meg lottószelvényt kiemelhettek onnan. Amint értesültek e garázdaságróLa helyi munkatársaink, azonnal gondoskodtak a zárak cseréjéről. Szomorú, hogy e javítások után nemsokkal újra bekövetkeztek ezek az esetek. Ebből következően talált nyitott postaládákat említett olvasójuk. E szekrényeknek természetesen zártnak kell lenniük mindig, s ennek érdekében haladéktalanul sor kerül az ismételt javításukra. Csak re- ménykedheíem, hogy utoljára! Egyébként a közterületeken lévő postaládák óvása, őrzése közrend- védelmi úgy, s nem. postai feladat. így hát ezzel kapcsolatosan nincs kártérítési felelősségünk. Emlékeztetem ügyfeleinket arra, hogy a szóban forgó gyüjtőládákba csak úgynevezett közönséges, tehát különlegesjelzés nélküli —- vagyis drágább tarifájú •— küldemények kerülhetnek, amelyek sorsáért nem vállalhatunk garanciát. Ha a hét végén utazni akarunk... Közigazgatásilag a megyeszékhelyhez tartozik a több száz családot számláló településünk, amely szombatokon és vasárnapokon kissé el van zárva a külvilágtól, már ami a közúti közlekedést illeti. Hétvégeken ugyanis nagyon ritka mifelénk a buszjárat, az esti órákban pedig már csak gyalogosan, autóstoppal, esetleg taxival lehet eljutnunk a hírős varosba, s onnan visz- sza. De netpesak a szórakozóhelyekre, különféle rendezvényekre vagy éppen baráti összejövetelekre tartó lakosok vannak bajban a rossz utazási lehetőség miatt, hanem azok is, akik történetesen a hét utolsó napjain is dolgoznak valamelyik kecskeméti munkahelyen. Bizonyítékként hadd hivatkozzam a saját esetemre: November 26-án, szombaton este 6 órára kellett a cégnél lennem. Ez idő tájt már nincs helyi busz, a Cegléd—Kecskemét közötti távolságijárat pedig nem áll meg mindig, ezert azután taxival kényszerültem utazni, ami 190 forintomba került. Bosszantóan sok ez a kiadás, tudva, hogy a Kunság Volántól vásárolt bérlet is a zsebemben van. Hasonló kellemetlertségekről bizonyára sokan szólhatnának még, ezért az ő nevükben is kérem a közúti tömegközlekedés területi gazdáit: a közeli jövőben feltétlenül jobbítsák (sűrítsék) a buszforgalmát a szűkebb lakóhelyünk és Kecskemét között, mégpedig a hétvégeken! Lakatos Gábor Katonatelep Az átlagember még mindig kiszolgáltatott? Az elmúlt években nagyon sokszor írtunk e hasábokon olyan esetekről, amelyek az egyszerű állampolgárnak a lélektelenül ügyintéző hatalommal, a csaló kereskedővel, vagy éppen a silány minőségű munkát végző gyártókkal- javítókkal szembeni küzdelméről, s már-már szélmalom- harcáról szóltak. A hazánkban immár másfél éve gyökeres társadalmi-politikai-eazdasági változások nyomán azt reméltük, hogy legalább a durva jogellenességek jelentősen csökkennek és mind kevesebben kerülnek kiszolgáltatott helyzetbe. Azonban szerkesztőségi postánk bizonyítja: túlságo- san optimisták vdtunk. Ujgyanis nek hozzánk az és^evétel^'bejeléHt&eKJpan^cK, jhú- en tükrözve a térfal: mégásúmdig nyeskedésnek, az úgynevezett övön aluli ütéseknek, a kiszolgáltatottságnak. Ez utóbbiakra példa az Újsolton lakó Nagy Gábor története is. Ennek tanulságos részleteit ismertetjük az alábbiakban, ahogyan azokról olvasónk beszámolt: — Minden azzal kezdődött, hogy ez év október 23-án megjelent a pénzbeszedő lakásomon, egy 840 és egy 10 334 forintos villanyszámlával. Miután leolvasta a mérőműszert, megnyugtatott: a kisebb összegű díj a reális, azt fizessem ki. Megtettem', s ö távozása előtt ígérte, hogy a nagyobb tételű számlát megreklamálja, majd kijön hozzám valaki a szolgáltatótól, s tájékoztat az eredményről. Nos, vártam a látogatót, aki szerelőként toppant be, s végezte, amivel megbízták: a villanyoszlopról lekapcsolta a lakásom áramellátására rendeltetett vezetéket. Kétségbeesve figyeltem, mit művel, ám hiába kértem valamiféle értesítőlapot az intézkedés okáról, nem kaptam. Másnap bementem a Démász irodájába, ahol kifogásoltam az eljárást, mire tudtomra adták: más is úgy jár, mint én, aki nem fizet áramdijat. En ugyan szerettem volna elmondani, hogy nem tagadtam meg a számla kiegyenlítését, csupán a pénzbeszedővel való megállapodás alapján vártam a közlést arról, jogos-e a követelés, de ezek az érvek senkit nem érdekeltek. Odahaza megbeszéltük a kényszerhelyzetet élettársammal, s úgy dongjunk, a következő nap rendezi-ö türtöZúSl. Ezt megtette, sakkor'hallotta a démászosoktól, hogy a kikapcsolást aW&ielyi-. tanácsit elöljáró közbenjárására került sor, aki a nagy összegű számláról értesülve tett javaslatot a műszaki intézkedésre, mondván: ennyi pénzt nem tudunk kifizetni. Persze a számla kiegyenlítése után visszakapcsolták hozzánk a villanyt, igaz, ezért 125 forintot kellett legombolnom. Én egyszerű átlagpolgár vagyok, aki dolgozik, gyermeket nevel, s úgy él, mint sokan mások. Az is világos számomra, hogy á felhasznált áramért fizetni kell. Kötelezettségemnek eleget tettem. így hát nem értem, mi szükség volt arra, hogy ügyemben ennyire sértő módon járjanak el az illetékesek? □ . □, Ezt a sztorit mi sem értjük, ezért adnánk szívesen helyet olyan válasznak, mely segítené tisztázni a tisztázandókat. „Mit tehetek én... ? Orgoványi postabélyegző-lenyomat van a szerkesztőségünkhöz érkezett borítékon, amely kézzel írott sorokat, tartalmaz. Kétgyermekes családanya a feladó, aki végső kétségbeesésében vetette papírra szomorú sorsának jellemzőit, íme rövidke részlet a tény- ■ beszámolóból: Egyre rosszabb az anyagi helyzetünk, mert az élet- • társam nem hajlandó folyamatosan dolgozni. Pedig errefelé akad munka. Csakhát nem fűlik a foga hozzá. Ha eltölt hat-nyolc órát napszámban, utána vagy három napig a kocsmákat járja. Keresetének zömét italra költi, a család pedig nélkülözni kényszerül. Próbáltam már sokszor jobb belátásra bírni, de hiába, megy a feje után. Bekopogtam a helyi tanácshoz, kérve az ügyintézőt: segítsen, hogy az otthoni gondjaink csökkenjenek. Mire azt felelte: senki sem kényszeríthető állandó munkára. Jól tudom, hogy az emberi szabadságjogok ma már korlátlanok hazánkban, ám e lehetőséggel egyesek úgy élnek.vissza, hogy megfeledkeznek a kötelezettségükről. Pédául az apairól. Ahogyan a párom is, aki többet részeg, mint józan. S ha italos állapotban hazajön, ordítozik, szitkozódik. A gyerekek már rettegnek tőle. Egy szó, mint száz: idegileg kiborító a körülmény, amelyben élünk. Vajon mit tehetek én,. hogy mielőbb megváltozzon az életünk? Sajnos, korántsem egyedi az ilyen és hasonló tartalmú levél, amellyel megkeresnek bennünket olvasóink, s közöttük is legtöbben a feleségek és édesanyák, akik az italozó életmódot folytató házas- vagy élettársuk miatti szenvedésüket teszik szóvá. No ineg azt, hogy a szűkebb környezetükben senki támogatására sem számíthatnak. A kérdés óhatatlan: vajon miért hagyják őket magukra? Nos, a teljes igényű válaszolásra aligha vagyunk hivatottak, ám a gyanúnkat közreadjuk: többhelyütt nem áll hivatása magaslatán a szakigazgatási szerv, pedig egyik alapvető feladata segíteni a rászoruló családokon. És a kötelességszerű segítség alatt nemcsak a pénzbeli támogatást értjük, hanem azt az intézkedést is, melynek során a családját veszélyeztető alkoholista ellen fellép a hatóság. Merthogy effélére számos jogszabály felhatalmazza. PÉLDAMUTATÓ KEZDEMENYEZES: Rendszeresen segélyez a nyomda Mostanában gyakorta érkezik lapunkhoz elkeseredett hangvételű beszámoló nyugállományban lev,ő emberektől, akikről megfeledkezett a munkahelyük: nem rendez részükre nyugdíjastalálkozót, nem érdeklődik1 hogylétük felől stb. E sajnálatos esetek ellenpéldájáról értesültünk a minap a bajai Pechtler Ferenc jóvoltából. Olvasónk a Petőfi Nyomda helyi részlegében dolgozott kéziszedőként. Társaival együtt sokat tett azért, hogy a cég a megye legdinamikusabban fejlődő vállalatai közé került. Ma már valamennyien nyugdíjaséveiket élvezik ezek a nyomdászok, akik e hónapban segélyt kapnak vállalatuktól. A nehéz szociális helyzetben élő idős, volt dolgozói részére a jövő esztendőben rendszeresen szándékozik folyósítani pénzbeli támogatást e nyomda, mégpedig olyan összegben, hogy az arányban álljon a rászorultság mértékével. E tervezett nemes gesztusért ezúton mondanak hálás köszönetét az érdekelt nyugdíjasok. Az életkörülményük javítását célzó intézkedések példamutató kezdeményezésnek, követést érdemlő módszernek minősíthetők. ÜZENJÜK Szerkeszti: Velkei Árpád Levélcím: 6001 Kecskemét, Szabadság tér 1/A Telefon: 27-611 „Apos- tagi lakos” jeligére: Értesülése helytálló, ugyanis valóban megkezdődött idén nyáron a lakosság birtokában levő fegyvertartási engedélyek felülvizsgálata. Ennek következményeként az év végére várhatóan 3-4 ezerrel csökken az önvédelmi fegyverrel rendelkezők száma. Itt mondjuk el, hogy az illetékes szervek már dolgoznak a polgári kézilőfegyverekre, a lőszerekre, a légfegyverekre, valamint a riasztó- és gázfégyverekre vonatkozó törvénytervezeten, amely jövő év elején kerül az Országgyűlés elé. Az említett önvédelmi fegyvert illetően az a bélügyminisztériumi vélemény, hogy az állampolgár személyi biztonságát a rendőrség vigyázza. Bíró Bélának, Kalocsára: Háztáji föld használatára az a termelőszövetkezeti tag jogosult, aki a tsz által részére meghatározott munkamennyiséget teljesítette. Fontos tudni, hogy e termőterület kiadásánál ma már nem érvényes a tagonkénti maximum 6000 négyzetmétert megjelölő korlátozás. A közelmúltban módosított földtörvény értelmében a tagok és családjaik háztartási szükségleteinek kielégítésére és jövedelműk növelésére rendeltetett háztáji föld mértékéről a szövetkezeti alapszabálynak kell határoznia, mindenféle megkötöttség nélkül. Annak eldöntése is alapszabályi hatáskörbe tartozik, hogy a beviteli kötelezettség alá nem eső földdel rendelkező tag kapjon-e birtoka mellé háztájit. PÁLYÁZATI FELHÍVÁS (Méhesi Éva felvételei)
