Petőfi Népe, 1989. december (44. évfolyam, 285-308. szám)

1989-12-28 / 306. szám

1989. december 28. • PETŐFI NÉPE • 3

AZ ORSZÁGOS SAJTÓSZOLGÁLAT KÖZLEMÉNYE

Az MSZP reformszövetségének 1989. december 16-ai állásfoglalásai

Közép-Kelet-Európa forradalmi átalakulásáról

Népünk történelme során többször is elszigetelődött a kedvezőtlen nemzetközi feltételek miatt: különösen azért, mert a szomszéd országok népei — fejlődésük más fázisában lévén — értetlenül, sőt olykor ellenségesen fogadták a magyarság progresszív törekvéseit. a

Közép-Kelet-Európa mai fejleményei arról győznek meg bennünket, hogy végre elérkezett a sztálini modell végleges lebontásának pillanata, hogy a Sztálin nevével fémjelzett

— úgymond „szocialista” — kísérletek a régió szinte valamennyi országában igen gyorsan meghaladhatok. Ez a forradalmi folyamat a hasonló modernizációs törekvéseket vállaló valamennyi közép-kelet-európai nép számára kedvező feltételeket teremt az (egymást is ösztönző-segítő) együttműködésre, s bekapcsolódásukra a szuverén népek békés és gyümölcsöző összeurópai együttműködésébe.

Az elmúlt hónapokban Kelet-Európa szinte „rázuhant” Nyugat-Európára. Európa szerves egységének objektív feltételei megteremtődtek, a többi már a népek és nemzetek politikai akaratán múlik.

Mindezt szem előtt tartva elérkezettnek látjuk az időt az országaink közötti szerves, természetes — valóban közvetlen népi jellegű — kapcsolatok kiépítésére. A reformszövetség keresni fogja a közvetlen együttműködés lehetőségét a szomszédos országokban minden haladó erővel, különösen a demokratikus szocializmus képviselőivel.

Levél az MSZP Elnökségéhez

Pártunk alakuló kongresszusa— az ismert körülmények miatt — csak meghatározott feladatokra vállalkozott. Nem marad ideje rá, hogy állást foglaljon számos aktuális kérdésben. Az MSZP gyakorlati önmeghatározásának elmaradása

— ma már láthatólag — fékezi a pártépítés munkáját, és

— ami még fontosabb — nehezíti a választásokra való felkészülést.

Elemi érdekünk, hogy ezen a helyzeten változtassunk. Javasoljuk tehát, hogy az időközben megszerveződő, összeülő országos választmány január végére hívjon össze országos párttanácskozást. A konferencián az eddig felhalmozott tapasztalatok elemzését, pártunk választási programját kell napirendre tűzni. E munka, illetve a pártértekezlet feladata nem kevesebb lenne, mint annak világos meghatározása, hogy a jelen körülmények között miként értelmezhető baloldali elkötelezettségünk.

A tulajdonrcformról

A tulajdonreform problémája mindinkább a politikai küzdelmek előterében áll társadalmunkban. A kongresszus előtt az MSZMP, most pedig az MSZP is elhibázottan nyúl e történelmi jelentőségű döntéshez. Úgy gondoljuk, a késlekedés pártunk részéről megengedhetetlen.

Ezért leszögezzük: a tulajdonreform kérdésében az állami tulajdon nagy részének valódi társadalmasítását és a korlátozott mértékű, szabályozott privatizálást képviseljük. Más szóval: hívei vagyunk ugyan az átalakulás békés, törvényes keretek közötti megvalósításának, de ha az alulról induló cselekvés, a társadalmi részvétel határozottabb formát ölt, akkor egyértelműen a kispénzű (az egyszerű) emberek oldalán állunk, amennyiben ők a közösségi tulajdon valamely, a gazdasági hatékonyság növelését célzó formájának érvényesítésére törekednek. A földtulajdon-reformnál alapvetőek legyenek a mezőgazdaságban dolgozók érdekei, szándékai, közmegegyezése. Az ország élelmiszergazdasága nem omolhat össze. Védeni kell a nemzet természeti kincseit, az eríők, a vizek kerüljenek a társadalom kezelésébe.

Az MSZP Elnöksége és a parlamenti frakció felé javasoljuk, hogy pártunk kezdeményezze:

— az Országgyűlés sürgősen módosítsa az állami vállalatokról szóló és az átalakulási törvény néhány pontját;

— az alapító szerv a továbbiakban az állami vagyonalap legyen;

— a vállalati tanács vagy dolgozói közgyűlés vezetésével működő állami vállalat gazdasági társasággá történő átalakítását az önkormányzati szervek is kezdeményezhessék;

— az államigazgatási felügyelet alá vonás jogát a parlament ruházza át az állami vagyonra;

— az állami vagyonalapról szóló törvényben következetesen tükröződnie kell az állam tulajdonosi és közhatalmi funkciói szétválasztásának;

— szintén ezen törvényjavaslat kapcsán meg kell szüntetni az ÁVA jogfosztottságát a vállalati tanácsok által irányított vállalatoknál;

— helyre kell állítani az alapítók jogainak erejét (rendelkezési jog és majdani tulajdonreform keretei között).

A reformszövetség felhívjá’áz ország jövőjéért felelősséget érző testületek, szervezetek, vezetők figyelmét: a tulajdon kérdésében most nyílik az utolsó lehetőség a rendezett átmenet feltételeinek megteremtésére és az európai távlatok megőrzésére.

RENDŐRÖK ES PARAGRAFUSOK

Egérutat nyert a vádlott

Ez nem egy rosszindulatú rendőrvicc: ha a rendőrrel, interjút készítenek, kinél van ripotermagnó? Nyert. A rendőrnél.- Mi teljesen körültekintően jártunk el, amikorTakács Jánosnak útlevelet adtunk —jelentette ki Kecskeméti László, a Ceglédi Rendőrkapitányság igazgatásrendészeti osztályának vezetője az irodájában. Hogy miért került sor a találkozóra és miben jártak el körültekintően? Nemrégiben a Petőfi Népe hasábjain arról érdeklődtünk, hogy miért távozhatott külföldre olyasvalaki, aki ellen büntetőeljárás folyik s így jelenléte hiányában el sem tudják ítélni.

— Az Ön cikke arra a föltételezésre ad okot, hogy nem tisztességesen mennek a dolgok a Ceglédi Rendőrkapitányságon — így hangzik a válasz egy része, melyet az osztályvezető az újságíróhoz és saját riportermagnójához intézett, mondván, hogy később ne lehessen vita a beszélgetők között^59Mi 1987 augusztusában kaptunk a Bács- Kiskun Megyei Rendőr-főkapitányság vizsgálati osztályától egy levelet, melyben tájékoztattak bennünket, hogy Takács János csemői lakos ellen eljárás folyik. Megtudhattuk, hogy befolyással való üzérkedéssel gyanúsítják és cselekedete a Büntető Törvénykönyv 256. paragrafusának első bekezdésébe ütközik. Ennek alapján bevontuk az útlevelét.

Ám mint kiderült, Takács 1989. szeptember 13-án újra kérte, hogy utazhasson. A kérelem alapján a ceglédiek, mint mindig, most is ellenőrizték, hogy szerepel-e az országos nyilvántartásban. Természetesen szerepelt, mint aki ellen büntetőeljárás folyik. Ekkor

— tudván, hogy 1987 óta sokban enyhültek a kiutazások körüli szabályok

— és a tájékoztatási jelleggel a Bács- Kiskun Megyei Rendőr-főkapitányságtól kapott értesítésen megjelölt paragrafus és bekezdés alapján megállapították, hogy Takácsra legfeljebb három esztendő vár, ha bebizonyosodik ellene a gyanú. Márpedig ez az a határ, ameddig a törvény betűi szerint még megadható az útlevél. Ezenkívül, amint az osztályvezető mondotta, figyelembe vették a belügyminiszterhelyettes, dr. Túrós András október 1-jén kelt körlevelét is, amely ilyen esetekben a méltányos eljárást adta parancsba.

Ám a ceglédiek még ezt megelőzően

— Kecskeméti László állítása szerint —' telefonon Bács-Kiskun megyei kollégáik véleményét is kikérték Takács sorsa felől. Az osztályvezető azt mondja, hogy szeptember 28-án egy beosztottja az ő utasítására beszélt Kecskeméttel, ahol a vizsgálati osztályról egy vezető beosztású rendőrtiszt, dr. Kocsis Attila Miklós Andrással, az osztály vezetőjével történt előzetes megbeszélésre hivatkozva teljesen egyetértett az útlevél megadásával. Ennek írásos

nyoma is van, mégpedig a szóban forgó beosztott által készített feljegyzés.

— Én mindezeket figyelembe véve — nyilatkozta Kecskeméti László-^ október 2-án aláírtam az útlevélkérelmet. Egyébként ugyanezeket a tényeket fogom felterjeszteni a Budapesti Katonai Ügyészségre, mivel a Bács- Kiskun megyei főügyészhelyettes feljelentése alapján vizsgálat indult ellenünk, rendőri visszaélés gyanúja miatt. A Ceglédi Rendőrkapitányság törvényesen járt el, az pedig nem az én feladatom, hogy más bűnösségét vizsgáljam — jelentette ki az osztályvezető.

Ezek után a Bács-Kiskun Megyei Rendőr-főkapitányságon érdeklődtünk, de a két megnevezett rendőrtiszt nem emlékszik arra, hogy valaha is beszélt volna a ceglédi kollégájával. Dr. Kocsis Attila annál is inkább nem tartja azt valószínűnek, mivel az állítólagos telefonáláskor már jó fél éve másik osztályon, a bűnüldözésen dolgozott. Semmi köze nem volt az ügyhöz.

Felkerestük dr. Konkoly Csabát, a Bács-Kiskun Megyei Főügyészség vezetőügyész-helyettesét is, aki a Budapesti Katonai Ügyészség vizsgálatát kérte.

— A Bács-Kiskun Megyei Rendőr- főkapitányság vizsgálati osztálya levelében értesítette a ceglédiket, hogy Takács ellen eljárás folyik — nyilatkozta. Ez egy formanyomtatvány, melyen a paragrafus számát jól állapították meg, de a feltüntetett bekezdés téves, hiszen a befolyással való üzérkedésre Takács esetében a 2. bekezdés lett volna mérvadó, vagyis öt évig terjedő szabadság- vesztés fenyegette. Való igaz, hogy pontatlanul közölték a bekezdést, ám éppen az ilyen tévedések elkerülésére található hely a nyomtatványon arra, hogy részletesen leírják, mivel is gyanúsítják az illetőt. Ez ebben az esetben sem hiányzott. Elvárható lett volna, hogy ennek alapján utánanézzenek pontosan, minek minősül a cselekedete. Az értesítés csak egy tájékozatás, melynek alapján elindítják az eljárást, s ennek eredményeképpen vonhatják be valakinek az útlevelét. Az osztályvezető hivatkozhat bármilyen jogszabályra, körlevélre csakhogy az semmiképpen sem állhat a törvény betűivel szemben. Márpedig az tény, hogy Takács János ellén olyan bűncselekmények miatt folyt eljárás, melyek teljesen kizárják, hogy útlevelet kaphasson. Még a jövőre hatályba lépő útlevéltörvény szerint sem utazhat majd külföldre, aki ilyen büntetésre számíthat. S tudja, baj van azzal az eljárással, amelynél az állampolgárok sorsa azon múlik, hogy elütnek-e egy bekezdést, vagy sem.

Kértem az ügy kivizsgálását, mert felmerült a törvénysértés lehetősége. Takácsnál azért is kínos ez a dolog, mert egyebek mellett éppen azért került a vádlottak padjára, mert befolyásos rendőrismerőseivel' dicsekedett, akik

pénzért még a borhamisítási ügy elsőrendű vádlottját is ki tudták volna ho-. zatni az előzetes letartóztatásból. Én, mint állampolgár, ha meghallom, hogy egy biztosnak tűnő szabadságvesztés előtt álló ember külföldre utazik, az jut eszembe, hogy vagy a szisztémával van baj, vagy törvénysértés történt—jelen- • tette ki dr. Konkoly Csaba.

Az utolsó szót majd a Budapesti Katonai Ügyészség mondja ki. Csakhogy ennek az ügynek vannak mellékszálai is. Ugyanis egy másik megvádolt személy — aki szintén a boros-ügy 33 vádlottja között volt Takáccsal együtt — telefonon elmesélte, hogy másokkal nem éppen így járt el a rendőrség. O ugyanis azért érzi úgy, hogy vele szemben jogtalanság történt, mert ő még 1987 óta sem kapta meg az útlevelet, pedig most, novemberben az ellene emelt vád alól felmentették. Annak idején 600 forintos illetékbélyeget is kifizetett az útlevélért, de sem a pénzét, sem az útlevelét nem látta azóta sem. Ezzel szemben jó néhány hozzá hasonló bűncselekménnyel gyanúsított személy, akiket utólag el is marasztalt a bíróság, az eljárás alatt bármikor utazhatott. Akadt köztük olyan is, aki a másfél évig húzódó tárgyalássorozat idején külföldre nősült...

Bencze Andrea

KÉPERNYŐ

ff

„Nincs ingyenebéd

mondja az államtitkár

De milyen az az ebéd, és mit fizetünk érte? — kérdezheti a lakosság

Hosszú, mondhatni kimerítő vita után tűzte napirendjére az Országgyűlés decemberi ülésszakán újólag a lakásreformkoncepciót. Lapunkban olvasóink részletesen tájékozódhattak az előcsatározásokról, az álláspontok ütközéséről, a javaslatok változásáról. Azóta túl vagyunk a döntésen. A parlament a módosított, kompromisszumos javaslatot végül elfogadta. Dr.

Surányi Györggyel, az Országos Tervhivatal államtitkárával még a szavazás előtt beszélgettünk, vitatkoztunk arról, hogy szerinte mit volna jó, és mit lehetséges, kell tenni, és miért.

Véleményével persze olvasóink is vitába szállhatnak.

— Az eredeti javaslathoz, sőt még a bizottság által előterjesztetthez képest is változott az indítvány. Egyet tud ezzel érteni?

— A lakáskoncepció fő elemei nem változtak, a mértékekben jelentkezik a változás, ez pedig a kormányzat számára is elfogadható. Hiszen ha csak pici lépés is, de mégis lépés előre, hogy valóban kialakuljon Magyarországon egy piaci lakásrendszer.

— A változtatásban nyilván a közvélemény nyomása, tiltakozása, a képviselők bíráló megjegyzései játszottak közre.

— Természetes, hogy az elképzelés a vitákban formálódott. Én magam, személy szerint, az eredetileg tervezett mértékek csökkentésével nem értek egyet, de a tárgyalásokon kialakult kompromisszumok nyomán az enyhítés végül is elfogadható.

— Ez a javaslat mit tartalmaz végül?

— A bérlakások bérénél differenciált az emelés. Nem érinti a komfort nélküli és félkomfortos lakásokat, átlagosan 35 százalékos a komfortos és összkomfortos lakások esetében, s nagyobb mértékű a zöldövezeti, kertes bérlakásokban élők számára. A lakástulajdon esetén a kedvezményes kamatú hitelek után az 1—5 évben nem kell kamatadót fizetni, a 6—10. évben a törlesztőrészlet fele, ezután a törlesztőrészlettel megegyező mértékű a kamatadó.

— És tartozik hozzá támogatási rendszer is.

— Mégpedig átfogó, és a korábbitól gyökeresen eltérő szociális támogatási rendszer. Ami jó a szegényebb, rá- szorulóbb rétegeknek — 70 éven felüli nyugdíjasok, kiskeresetűek, sokgyerekesek „ de nem támogatja azokat, akik nem szorulnak rá.

— Az emberek persze ezzel igazából nem jártak jól.

— A szociálisan rászorulók nem jártak rosszul. S az is igaz, hogy még így is van mindenkinek legalább 14 százaléknyi kamattámogatás, és a lakbérek is messze elmaradnak a piaci szinttől.

— A 10,5+1 százalékhoz képest?

—, Nem, a jövőre tervezett 24 százalék kamatozású lakásalapkötvényhez1 viszonyítva. S a‘ pályakezdőknél elérhető,ahogy legalább ne romoljon a lakáshoz jutási esélyük. így Tenne egy esély, hogy a mindenki által sokat bírált, 4 évtizede megkövesedett, tarthatatlan lakásrendszerből kialakulhat egy valódi, klasszikus bérlakáspiacot létrehozó szisztéma. Az azonban nem megy, hogy úgy változtassunk, hogy eközben mindenki jól járjon.

— A bérlakás nagyvárosi, főként budapesti sajátosság. Vagy ezzel a stratégia kérdése is eldől: cél a bérlakás?

— A jövő évi változáshoz nem kell stratégiai kérdésben dönteni. Személyesen a nagyvárosokban a klasszikus bérlakás-piac nagyobb szerepe mellett vagyok. De akkor az bérlakás legyen, ne lehessen eladni, cserélni, örökölni, 3—5 év múlva rá kellene térni- az évenként megújított szerződésekre. Ma Budapesten egy 1,5 millió forintos, 55 négyzetméteres lakás bérleti díja havi 800 forint. Ez kevés, nem biztosítja azt, hogy 15—20 év múlva felújítható legyen, ezzel megőrizze piaci értékét. Egyébként ugyanezen lakás piaci bérleti díja jelenleg 20 ezer forint havonta — a rezsivel. Ez pedig borzasztóan sok. Megfizethetetlen. Normál rendszerben egyfajta kiegyenlítődés megy végbe, s 4-5 ezer forint havi díj alakulhatna ki. Ezt pedig bármelyik pályakezdő fiatal boldogan vállalná a bérlakásért, a hasonló havi díjat jelentő albérlet, vagy magánlakásvásárlás esetén kifizetett több százezer forint készpénz és törlesztés helyett.

— Ez az ön álláspontja. És a kormányé?-— A kormányzat inkább a tulajdon felé közelít, s ebben az esetben a bérlakás szociális feladatok megoldásához szükséges. Ám akkor is klasszikus bérleti viszonyok szerint. S ha ilyen lesz, akkor kiderülhet, hogy vállalkozók számára értelmes befektetés lesz a bérlakás- építés. Ami eddig tilos volt, most pedig még nem éri meg.

— Amit mond, távoli jövőnek tetszik. A kormányzat pedig, úgy tűnik, nagyon is napi, költségvetési megközelítéssel kezeli a kérdést. A gyorsított visszafizetés, vagy kedvezmény után a ma érvényes kamatra való átdolgozás fel sem merül.

— Mi legalább 15 variációt számoltunk végig, s ezek mindegyike más-más rétegek érdekeit sérti. A gyorsított visszafirétésből 1-2 milliárd forint jut csak a költségvetésnek, a 45 százalék elengedése a banknak azonnali veszteségleírást jelent, ráadásul módosítani kell a szerződéseket, ami jogellenes. S a maradék 55 százaléknyi rész piaci kondíciókkal való felváltása jóval nagyobb teher, mint a most tervezett változtatásé. Nagyon igaz az az angol mondás, hogy „nincs ingyenebéd”. Akárhogy csűrjük, csavarjuk, az árat meg kell fizetni, mégpedig nekünk, állampolgároknak.

— A rendszer „rugalmas”, mert számol az infláció változásával, hogy ne mondjam növekedésével, mert ahhoz kívánja évente, félévente igazítani az adókat. Nem számol viszont a korábbi, alacsonyabb kedvezmények időközbeni változásával, a lakásmobilitás elvével.

— Igaz, valóban csökkenti valamelyest a mobilizálást. De az sem indokolt, hogy lakáscsere után valaki a kedvezményt tőkésíthesse. A szociálpolitikai kedvezmény újbóli felvételének sincs valós alapja. Az inflációhoz, ha nem is egy az Cgyben követi, de alkalmazkodik a bérleti díj és a kamatadó is. Ez viszont olyan hatással is lehet, hogy józanabb kalkulálásra késztetheti az egyéneket, érdekcsoportokat a béremeléseknél is.

— Ha már a béreket említi, sokan kifogásolták, hogy a bérek sosem tartalmazták a lakáshoz jutás, fenntartás költségeit. Ezért volt szükség olcsó bérlakásra és támogatott hitelre. Erre milyen érve van — tekintve, hogy a bérek nem piacosodnak?

— Ez utóbbi nem elfogadható. 1989-ben az iparban a bérek átlagos növekedése 20 százalékos lesz. A mi számí. tásaink szerint 1990-ben az egy főre jutó nettó bérszint 16-17 százalékkal fog növekedni. És nincs korlát abban, hogy egy vállalat, amennyiben a produkciója megengedi, emelje a béreket.

* * *

A dr. Surányi Györggyel- folytatott beszélgetésünk, amely részben mint e kérdéskör kutatójának, részben mint a Tervhivatal vezető munkatársának véleményét tükrözi, eddig tartott a napirendLpont lezárását megelőzően. Este még a szakember a televízióban elmondta: a kölcsönös kompromisszumok ellenére sem biztos abban, hogy a parlament az előterjesztést elfogadja. Megállapodtunk: a döntés után — bármi is legyen az — egyetlen kérdés erejéig még találkozunk. íme:

— A módosított javaslatot végül elfogadták. Hogy érzi magát?

— A munkának most jön még egy nagyon nehéz szakasza: a közvetlen bevezetés előkészítése. A parlament után a társadalom egészével egyénenként is el kell tudni fogadtatni a változtatást. A döntéssel esélyt látok arra, hogy az ország fizetőképességét meg lehessen őrizni. Ezt pedig kulcsfontosságúnak tartom.

Váczi Tamás

A történelemformáló televízió

Fölöslegessé vált néhány hete közölt cikkem végén a kérdőjel. Helyesbítésre szorul maga a kérdés — Szemünk előtt készül a történelmünk?—is, mert köz- vetve-közvetlenül a televízió formálta milliók sorsát.

Hajdan a betűk forradalmasították a népeket, tudatosították sanyarú helyzer tűket. Ezért rettegtek az orosz cárok, a zsarnok királyok, pártfötitkárok a felvilágosult könyvektől, újságoktól. Rendőrök, vámosok, katonák hosszú évtizedekig megakadályozhatták az igaz gondolatok teijedését, de az igazság elő vize mindig megtalálta a gátak repedéseit. A rádió és a televízió meggyorsította a felvilágosult eszmék térhódítását, a képek, a látvány meggyőző erejével mozgósíthatta a változtatást követelőket.

A képernyő hatalmasabbnak bizonyult a modern cézároknál, ravasz és kegyetlen zsoldosaiknál.

Napnál világosabban bizonyította: Lengyelországban százezrek elégelték meg nyomorúságukat, kiszolgáltatottságukat. 1968 reformjait a magyar televíziósok is népszerűsítették Csehszlovákiában. Kelet-Németországban hosszú ideje láthatták nyugati adok műsoraiból, hogy miként élnek a határ túloldalán egykori honfitársaik. Bármennyire elszánt asszony a kolozsvári román tanárnő, bármennyire eltökélt is a temesvári magyar lelkész, példájuk csak az elektronikus hírközlés révén teremthetett tábort az általuk képviselt ügyhöz. Feltehetően még évekig várhattak volna Románia népei a zsarnokság szétzú-. zására, ha a mindig ösztönös népharag első, elemi erejű indulatával nem a képes tájékoztatás eszközeitől fosztja meg a diktatúrát.

Saját otthonában látta mindenki: vége a régi rendnek, büntetlenül hirdethetik milliók titkos reményeit. Másfélszáz éve a Länderer nyomda lefoglalását tekintették a magyar polgári forradalom kezdetének, jelképének, most a bukaresti stúdiók birtokbavételével üzenték: „itt most már a mi kezünk épít”. A szabadság első gyönyörűséges napjaiban százan és százan adták volna életüket a forradalom központjának védelmében' A régi rend hívei számára is gyorsan nyilvánvalóvá vált: a fővárosban a tévét birtoklóé a hatalom. Hiába támadták újra és újra. A stúdióból elhangzott fölhívásokra a szó szoros értelmében ezrek védelmezték tulajdon testükkel az immár történelmi nevezetességű épületet.

Hála a román, a jugoszláv es a magyar televíziónak, néhány nyugati stábnak, szinte szemtanúként figyelhettük a szabadság és a szolgaság harcát.

A bukaresti tüntetésről először tudósító rádiós krónika ügyeletes szerkesztője még elnézést kért a tervezett műsorrend megváltoztatásáért. A rendszer bukását követő bejelentés után újabb és újabb információkat várt a közvélemény a Bródy Sándor utcából és még

inkább a Szabadság térről. Minden elismerést megérdemelnek a tévé illetékesei, hogy gyorsan fölismerték tájékoztatási kötelezettségeiket és megtalálták az informálás alkalmas formáit, legtöbbször illő hangnemét, stílusát.

Családok programját is borította Románia véres, tragikus, reménységes karácsonya. Felejthetetlen képsorokat viszünk magunkkal sírunkig. A megcsonkított emberek látványa után tisztességes ember nem vállalhat semmiféle diktatúrát. A szörnyű terror bizonyítékai láttán sok ezren nyugtalankodnak, hogy valójában mit is akar az a nemrégiben csakazértis XIV. kongresszusát megszervező, volt vérbírókat, elnyomókat is tömörítő magyarországi párt, amely néhány napja szinte büszkén vállalta a Ceausescu-klikkhez fűződő kapcsolatait. A tévének nyilatkozó diák meglövésének látványa a galamblelkű- ek kezét is ökölbe szorította. Még akkor is aggodalomra adnak okot az úgynevezett népítéletekröl elhangzott utalások, ha tudjuk, hogy évtizedes megaláztatások, szenvedések lefojtott indulata gazembereket, olykor gyilkosokat fenyegetett, pusztított.

Noha nem tisztem a romániai új rend döntéseinek minősítése, sajnálatosnak tartom a volt diktátorok talán elsietett kivégzését, méginkább a Bukaresttel egy időben sugárzott videofelvételen bemutatott bírósági tárgyalást. Kocsmai veszekedéssé, puszta formasággá, a korábbi évtizedek „pereit” idéző agitá- cióvá süllyedt a kondukátor és felesége felelősségre vonása. Shakespeare tollához méltó tragédiává a helyzet és a mániákus „népvezérek" bornirtsága emelte a szópárbajt.

Magatartásuk magyarázta országuk

és saját tragédiájukat is. A valóság helyett brosúra:szövegeket szajkóztak. Sok százezernyi tüntető, a diktátor pusztulását követelő megmozdulások ellenére Ceausescu puccsról, államcsínyről szónokolt élete utolsó pillanatáig. Abban a tudatban halt meg, hogy őt szerette a dolgozó nép? Elhitte a rendelt tapsokat? Mikor, kitől hallott utoljára őszinte emberi szót?

*

A történelem elhalványította a magyar tévé karácsonyi kínálatát is. A legizgalmasabbnak szánt műsorokról is átkapcsoltak a nézők a másik csatornára, külföldi adókra: hol láthatnak- hallhatnak új híreket Romániáról.

Néhány új tévéjátékkal próbálta feldúsítani a kínálatot a műsorszerkesztőség. Érdemben az emlitett okok miatt keveset mondhatok az Erdély aranykora kétrészes tévéfilmről. Félve mondom: mintha éppen a Jókaira jellemző izgalom, feszültség hiányzott volna az első részből. Időbe telt, amíg a néző eligazodott a különböző érdekcsoportok között, azonosulhatott volna a számára rokonszenves politikusokkal, vitézekkel, szépasszonyokkal. A mostani vetítést furcsamód többszörös időszerűsége halványította. Érdemes volna nyugod- tabb időben, mielőbb megismételni a Horváth Z. Gergely rendezésében készült tévéfilmet. Nem írhatok mást: képtelen voltam átadni magam Liszt Karácsonyfa szvitjének, a Londonból közvetített gálaműsornak, a Csipkerózsika jégbalett szépségeinek...

Ez a karácsony Romániáé volt. A képernyőn is.

Heltai Nándor

• Dr. Surányi ^György