Petőfi Népe, 1989. december (44. évfolyam, 285-308. szám)
1989-12-20 / 301. szám
Kovács László (Pest m., 20. vk.) úgy vélte, hogy a beterjesztett javaslatok közül egyik sem fogadható el nyugodt szívvel. A kedvezményes kamatozású hitelekkel kapcsolatos elképzelések közül, szerinte, egyetlen elfogadható megoldás a törlesztés gyorsítása lenne. A képviselő véleménye szerint az 1990-re tervezett többletkiadásokat csaknem egymilliárd forinttal lehetne csökkenteni. Mi szükség van pédául az APEH kiadásainak 420 millió forintos növelésére, az ingatlankezelő vállalatok nagymértékű támogatására? Forrást jelenthet a személyi jövedelemadóból származó többlet is, amelyet szerinte alulterveztek. Végül a képviselő feltette a kérdést: vajon az előterjesztés készítői végeztek-e számításokat arról, hogy ténylegesen miként emelkedik a lakásterhek aránya a családi jövedelmen belül, s a fennmaradó összegből meg tud-e élni egy átlagos jövedelmű család. Angyal Imre (Veszprém m., 4. vk.) a még nagyobb rossz elkerülése érdekében elfogadhatónak ítélte az építési bizottság állás- foglalását. A képviselő viszont határozottan ellenezte az állami bérlakások értékesítésének gyorsítását, hiszen, mint mondta, eldöntetlen, mennyi bérlakásra lesz a jövőben szükség. Önkormányzati törvény még nincs, ai állami bérlakások tulajdonjogi rendezése sincs megoldva. Ezek a feladatok már az új parlament hatáskörébe tartoznak. Ugyancsak ellenezte az állami bérlakások fenntartására hivatott szervezetek megszüntetését, mielőtt tisztázódna: e feladatokat a jövőben kik fogják ellátni. Magyar Pál (Békés m., 3. vk.) választóinak véleményét összegezve, a kormány által beterjesztett lakásgazdálkodási reformkoncepciót e formájában elfogadhatatlannak tartotta. Indoklásképpen emlékeztetett arra, hogy az építőanyagok ára drasztikusan emelkedett az elmúlt evekben. A jelenlegi lakásárakban az anyagköltség megközelítőleg mintegy 70 százalékot tesz ki, tehát az áremelkedések jelentős terheket rónak az építőkre. A nagymérvű anyagárak miatt volt szükség arra, hogy a lakásépítéshez biztosított hitelek összegét, felső határat állandóan növelje a kormányzat. Ez a tendencia egyben azt is jelentette, hogy a gazdaságban, az építőiparban jelentkező gondokat gyakorlatilag e nagymérvű áremelkedésekkel próbálták áthidalni, s a következményeket a lakosságra hárították át. Úgy vélte, a lakásgazdálkodás fedezetét a nagymérvű hiány keletkezésében vétkes ágazatokra kellene terhelnie a kormányzatnak, s nem a lakosságra. A kedvezményes kamatokat, a szociálpolitikai juttatast az állampolgárok nem ajándékba kaptak. Az új gazdálkodási koncepció szerint mindent a tényleges költség szerint kellene számolni. A falun élőknek nem jutott Ördög Ferenc (Zala m., 7. vk.) azt kifogásolta, hogy a kormány az olyan családok számára kívánja előírni a kamatadó befizetését, akiknek annak idején reményük sem volt arra, hogy tanácsi bérlakáshoz jussanak, s maguknak kellett megteremteniük az otthonukat. Azzal értene egyet, ha a meglévő kedvezménnyel tovább serkentenék a tehetősebb családokat arra, hogy hitelhátralékukat vagy legalább annak egy jelentős részét egy összegben visszafizessék. Az alacsony jövedelműek, a pályakezdők számára pedig meg kellene hagyni azt a lehetőséget, hogy az eddigi módon, az eddigi kamatláb mellett fizessék a törlesztőrészleteket. Hellner Károly (Budapest, 32. vk.) véleménye szerint a most benyújtott javaslat nélkülözi a koncepciót, és mindösz- sze az a célja, hogy jövőre csökkentse a költségvetés nehézségeit. Kétségét fejezte ki azzal kapcsolatban is, hogy ha mégis sor kerülne a kormány által javasolt intézkedések január 1-jei bevezetésére, akkor az'érintett intézmények fel tudnának-e arra készülni. Nagy Endréné (Heves m., 12. vk.) megjegyezte: ha a falun élők számára még rászorultsági alapon sem volfeállami lakás, azért az állami és pártvezetőknek ez az ország mindig juttatott megfelelő otthont. Kifogásolta, hogy a beterjesztett javaslatok nem ösztönöznek a kölcsönök mielőbbi'visszafizetésére. Megosztotta képviselőtársaival azt a feltételezését, miszerint a Valutaalappal folytatott megbeszéléseken a magyar tárgyaló fél részéről merült fel, hogy a feltételek közé vegyék be a lakás- koncepció megváltoztatásának szükségességét is. Ha ez a feltételezése nem lenne igaz, akkor viszont — véleménye szerint — a magyar küldöttek azért marasztalhatok el, mert nem tettek meg mindent annak érdekében, hogy ez ne kerüljön bele a megállapodásokba. El kellett volna mondaniuk, hogy ebben az országban olyan rendszer alakult ki, amelyben az állam nem csupán lakást ígért az embereknek, hanem ennek ürügyén a bérük egy részét is visszatartotta. Tóth Károlyné(Hajdú-Biharm., 9. vk.) választópolgárai véleményére hivatkozva a kamatok és a lakbérek drasztikus felemelését a kormány „durva, egyoldalú szerződésszegésének” minősítette, amely mélységes ellenkezést vált ki a lakosságból. Megrendíti az emberek bizalmát, fokozza a kiszolgáltatottság és kilátástalanság érzését, csökkenti a munkakedvet, társadalmi és szociális feszültségeket gerjeszt. A két számjegyű infláció mellett illúziónak nevezte a kilátásba helyezett szociális támogatásokba vetett bizalmat. Mint mondta, éppen a kormány által is gerjesztett infláció tette szükségessé az alacsony kamatú lakáshitelek költségvetési támogatását. Durva szerződésszegés Zsigmond Attila (Budapest, S. vk.) ugyancsak úgy foglalt állást, hogy — bármilyen amyalt magyarázat, logikus indoklás ellenére is — az otthonépítési kölcsön kamatainak megemelése, illetve adóztatása szerződésszegés. A kölcsönszerződés az állampolgár és az OTP, vagyis az állam bankjá között jött létre. Abban rögzítették a folyósított összeget, a kamat mértékét, a törlesztés módját, és ezt az állam szavatolta. Most pedig az állam egyoldalúan szerződést kíván módosítani, az Országgyűlés által is legalizáltam A képviselő kijelentette: ebben a szerződésmódosításban nem kíván részt venni, a megemelt kamatterheket mjnt a másik fél képviselője, nein tudja és nem akarja elfogadni. Zsigmond Attila azt nem vitatta, hogy ebben a kérdésben megoldást kell találni, de szerinte nem a javasolt módon. A kieső milliárdok pótlására a tervezetet ugyancsak elutasító Magyar Demokrata Fórum elképzeléseit ajánlotta a kormány szakembereinek figyelmébe. Kovács Károly (Budapest, 40. vk.) tiltakozott a lakbérek és a hi telkamat terhek tervezett felemelése ellen, mert a kormány— tervezett intézkedéseivel—a budapesti lakosság anyagi terheit végsőkig fokozza. A képviselő kijelentette: a fővárosiak közül is több mint 200 ezer csaladot sújt az esetleges hitelkamat-emelés. A budapesti lakosság pénzügyi terhei a jövő évtől kezdődően a lakbéremelés, illetőleg a tervezett hitelkamat-emelés nélkül is súlyosak. A családok félnek a létbizonytalanságtól, mind többen tiltakoznak a tervezett intézkedések ellen. Sebes Lászlódé (Békés m., 6. vk.) ellenérzését fejezte ki a lakáshitelek kamatadóinak emelésével kapcsolatban. Miként foglmazott: ,ily módon a tisztességes adósok adósságát sújtanák adóval. Somlai Gyula (Vas m., 6. vk.) egyértelmű választ kért' a kormánytól arra, hogy jövőre is megmarad-e a lakáshitel összegének teljes visszafizetése esetén a 45 százalékos kedvezmény. Ezt a lakosságnak tudnia kell — mondotta —, hogy dönthessen: az adót fizeti-e jövőre, vagy megszabadul, ha tud, hitelétől. Javasolta: akik a méltányolható lakásigényt meghaladó saját vagy bérlakással rendelkeznek — függetlenül attól, hogy van-e hiteltartozásuk —, továbbá azok, akik a második vagy harmadik lakásukat bérleményként hasznosítják, fizessenek kiemelt szintű adót és lakbért akkor is, ha a lakás kiskorú tulajdonát képezi. Szabóné dr. Kakas Irén (Vas m., 8. vk.) arra kérte a tárca vezetőjét, hogy a lakásgazdálkodást érintő, jövő évi intézkeA PARLAMENTI ÜLÉSSZAK MÁSODIK NAPJA \ BARGUZINI EMBERRŐL A PARLAMENTBEN Tisztázni mielőbb Moravcsik Ferencné kiskőrösi képviselő interpellációt nyújtott be a művelődési miniszterhez, melyben sürgeti a Petőfi-expedí- ció által megtalált csontváz azonosítását, azt, hogy az ügyet mielőbb zárják le. Mint írja, nehéz elhinni, hogy a művelet két évet vesz igénybe, s egyáltalán: érthetetlen, hogy azt egy kazángyártó vállalkozó menedzseli, s nem az állam. A kiskőrösieket sérti az az élcelődés is, ami ez ügyben a sajtó hasábjain, és a nyilvánosság előtt zajlik. — Történt-e valami a kezdeményezés óta? —, kérdeztem Moravcsik Férencnét. — Az ügy jó irányban halad, már ami azt illeti, hogy Glatz Ferenc művelődési miniszter bejelentette: a kérdéses vizsgálatot nemzeti üggyé nyilvánították. Ez feltehetően meggyorsítja a munkákat, és megnyugtató módon pont kerülhet a végére. Amennyiben a csontok tényleg Petőfiéi, akkor szülővárosa befogadja azokat, és méltó nyughelyét ad, ha pedig nem, akkor a téma lekerülhet a napirendről. Kultűrbotrány Szentágothai János profesz- szor, a Tüdományos Akadémia volt elnöke felszólalásában — a magyar tudomány megítélése kapcsán — utalt a Petőfi-expe- dícióra is. A szünetben konkrétan rákérdeztünk erre. íme a véleménye: — Magyarország legnagyobb költője és irodalmára, Illyés Gyula a biztonságot megközelítő 99,999 százalékos pontossággal megállapította, hogy Petőfi Segesvárnál elesett. Minden, azóta rendelkezésre álló adat ezt alátámasztja. Magyarországnak egy szép legendája van — „Ott essem el én, a harc mezején .. ” —, s ez igaz is. Ezt akarja a kazánkovács Morvái Ferenc, vagy Ki- szely István szertefoszlatni. Nem félek a sajtópörtől sem Ki- szelyvel. Kérem, ő a teljes sajtónyilvánosság előtt úgy nyilatkozott, hogy ő identifikálta (azonosította) Nagy Imrééket. Közel sem volt, nem is engedték oda. Ezt az ügyet kivinni a Szovjetunió. elé mérhetetlen szégyen és gyalázat. A hungarológusok Ungváron a kérdést már tökéletesen tisztázták. Legalább tíz Petőfi-legenda volt arról, hogy itt látták, ott látták. Akkor is tagadni kéne, ha igaz lett volna — ez a privát véleményem —1 de persze én nem ezért tagadom, hanem mert tudományosan majdnem biztos, hogy erről szó sem lehet. De az expedíció ezt nem akarja elfogadni. Nekünk nagyon nagy szükségünk van arra, hogy a feltalálók sikeres dolgokat csináljanak. Lehet, hogy Morvainak jók a kazánjai, nem tudom, nem vagyok kazánszakértő. Azt tudom, hogy ez kultúrbotrány. Amerikában — ahol nem kéthetes, vagy két hónapos a demokrácia, hanem 200 éves —, ha valaki elégeti az amerikai zászlót, ott nem gondolkozik a legfelsőbb bíróság, hogy ez büntetendő cselekedetnek minösíten- dő-e vagy nem. Petőfi ügye körülbelül olyan, mintha én most lehúznám az országzászlót, és nyilvánosan elégetném. v. t. (Mi inkább azt minősítjük kultúrbotránynák, ahogyan az ország tudományos és politikai vezetése a Petőfi-ügyet kezeli. A szerjc.) 9 (íondhan? Gál Zoltán (balra) és Horn (>vula.‘ pii • Nem én, hanem te! Békési László és Hütter Csaba (jobbra). déstervben összegszerűen, pontosan határozzák meg a létminimumot. A képviselőnő hiányolta azt is, hogy az intézkedések bevezetését nem előzte meg széles körű társadalmi vita. TaDóssy Frigyes (Budapest, 24. vk.) úgy vélte: a lakásgazdálkodás rendkívül szerteágazó problémait törvényben kellene szabályozni, s ehhez egy széles körű, átfogó elemző munkára lenne szükség. A képviselő álláspontja szerint az állami bérlakásokkal kapcsolatos kormánykoncepció még nem érett meg a döntésre. Azt ajánlotta a kormánynak, hogy ezt a javaslatát vonja vissza. Taílóssy Frigyes adatai szerint a lakbérek.változá- sának jövő évi költségvetési kihatása mintegy 8-9 milliárd forintra tehető. Szerinte a magyar gazdaság ezt az összeget — ha nagy áldozatok árán is—elő tudja teremteni más módon. Nincs értelme a tömeges elégedetlenség kockázatát vállalni. Fizessenek a gazdagok! Varga Sándor (Bács-Kiskun m., 6. vk.) indítványozta, hogy az arányos teherviselés szellemében az Országgyűlés módosítsa az adótörvényt, s tegye kötelezővé a vagyonbevallási. Fizessenek, akik gazdagok—hangoztatta a képviselő -—, mert ők is abban a szocializmusban éltek, amelyben a többségnek csak a szolid megélhetés esélye adatott. Javasolta, ti’ogy a parlament januári ülésén tárgyalják meg indítványát. Szálúi Gyula (Fejér m., 1. vk.) véleménye szerint elkerülhetnék a lakosság megterhelését, s előteremthetnék az új lakásgazdálkodási programtól remélt költségvetési be'vételt, ha a bős—nagymarosi helyreállításra szánt 6 milliárd forintot, valamint a világkiállításhoz szükséges telkek kisajátításának 5 milliárdosra tervezett finanszírozását átcsoportosítanák. Balogh András (Borsod-Abaúj-Zemplén m., 22. vk.) a hitelek törvénytervezetben szereplő, visszamenőleges adóztatását csak akkor tudja elfogadni, ha a szociálpolitikai kedvezményeket is visszamenőleg kapják meg azok, akik korábban a hitelfelvételkor a kedvezményre nem voltak jogosultak. Zsóka Endre (Borsod-Abaúj-Zemplén m., 9. vk.) sem fogadta el, hogy azokat az állampolgárokat, akik vállalták a lakásépítés nehéz, fáradságos munkáját, és ezzel az ország lakásgondjainak megoldását segítették, most visszamenőlegesen kamatadóval terheljék. Szerinte ezek az állampolgárok köszönetét érdemelnek azért a küzdelemért, amelyet mintegy tíz éven át saját egzisztenciájuk kialakításáért folytattak. Varga Lajos (Pest m., 26. vk.) a kétségek eloszlatása érdekében kérte a miniszterelnököt: olvassa fel az IMF-fel folytatott tárgyalások jegyzőkönyvének azon részét, amelyből egyértelműen kiderül, miszerint a képviselőkelőtt e témában egyetlen döntési lehetőség áll: az IMF-nek ugyanis feltétele, hogy az Országgyűlés rendezze a lakásgazdálkodással kapcsolatos ügyeket. Ezután az elnöklő Horváth Lajos kérteThogy a vitában is elhangzott és írásban benyújtott módosító javaslatokat véleményezze az építési és közlekedési bizottság. A testületi tanácskozás idejére, délután öt órakor, az ülést felfüggesztették. Csaknem egyórás szünet után, néhány perccel este 6 óra előtt az elnöklő Fodor István bejelentette: az építési és közlekedési bizottság ülésén időközben jó néhány módosító indítvány született, ezek megvitatása még legalább egy órát vesz igénybe. Az elnök szavazásra tette fel a kérdést, megváiják-e még aznap, amíg a bizottság jelentése elkészül, vagy szerdán hozza még határozatát a lakásgazdálkodási javaslatokról az Országgyűlés. A képviselők ez utóbbi megoldás mellett döntöttek. Az Országgyűlés ma újabb, nagy horderejű témát tűz napirendjére: várhatóan ezen a napon kerül sor az 1990. évi költségvetésről szóló törvényjavaslat megtárgyalására. A KNEB utolsó ülése Utolsó ülését tartotta kedden a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság, amely — mint ismeretes — 1989. december 31- ével megszűnik. A záróülésen részt vett Németh Miklós miniszterelnök. Ballai László, a KNEB elnöke emlékezett a szervezet 32 éves tevékenységére. Elmondta, hogy ez alatt az idő alatt 20 ezer vizsgálatot végeztek, ezekben 660 ezer ellenőr vett részt, mintegy 220 ezer közérdekű bejelentést vizsgáltak ki. A népi ellenőrök közül, hasonló területen, ezentúl csak azok fognak tevékenykedni, akiknek a leendő számvevőszék biztosít munkát. Ez a lehetőség mintegy ötven embernek adatik meg. Németh Miklós a kormány nevében és megbízásából köszöntötte utolsó ülésükön a KNEB-et és annak tagjait. Mint mondotta, becsülettel, legjobb szándékuk szerint .végezték munkájukat, s hogy a szervezetet mégis meg kell szüntetni, annak az az oka, hogy a változásoknak nem lehet útját állni. A kormány mérlegelte, ’hogy a KNEB korszerűsítése lenne célszerűbb, avagy az Állami Számvevőszék létrehozása; felelőssége tudatában döntött az utóbbi mellett. A miniszterelnök köszönetét mondott a KNEB munkatársainak eddigi tevékenységéért, ezután kitüntetéseket adott át. Munkájuk elismeréseként Szűrös Mátyás ideiglenes köz- társasági elnök a Magyar Köztársaság Csillagrendjét adományozta dr. Faragó Kálmánnak, a Bács-Kiskun Megyei Népi Ellenőrzési Bizottság tagjának és Szvorény Jánosnak, a Bács-Kiskun Megyei Népi Ellenőrzési Bizottság elnökének. (MTI) MIT ÉS MENNYIÉRT ESZÜNK 1990-BEN? Egyharmadával emelkedik a hús ára Csaknem 20 forint lesz egy liter tej ■ Rednágel Jenő mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes az agrártermelésjövő évi ár- és pénzügyi szabályozását, a változásokat illetően, mérföldkőnek nevezte a MÉM-ben megtartott keddi sajtótájékoztatón. A módosulásokat elemezve a következőket emelte ki: 1990-ben a mezőgazdaság és az élelmiszeripar szabályozórendszere már nem különül el a más ágazatokétól, többségében normatív lesz, ám igyekszik figyelembe venni a termelés sajátosságait. Ár- és piaci viszonyok közé kerül az élelmiszer-gazdaság, egy általános liberalizációtól kísérve, ami szintén új feltételeket támaszt a termelőkkel szemben. Igen jelentős módosulás, hogy nagyrészt megszűnik a közvetlen termelési támogatás: ez azt jelenti, hogy a mezőgazdasági üzemek ezen a címen mintegy 8,3 milliárd forinttal kevesebbet kapnak jövőre, ám — mintegy ellentételként—áraikat liberalizálják, és csak- neirf minden termékre a szabad ár vonatkozik. A miniszterhelyettes bejelentette, hogy az agrárszabályozás lényegében szektorsemleges lesz, tehát mindaz, ami eddig a nagyüzemekre volt érvényes, az jövőre a magánvállalkozást is érinti. ' E döntések meglehetősen kockázatosak, ennélfogva a kormányzat bizonyos mértékű garanciákat helyezett kilátásba a termelőknek, a fogyasztóknak és a feldolgozóknak. A kockázat —mint a miniszterhelyettes rámutatott — abból adódik, hogy nálunk a piaci viszonyok még nem alakultak ki, nem lehet beszélni igazi integrációról, inkább a különböző érdekek érvényesítéséért folyik a harc és hiányzik a szakmai érdekképviselet is. A kormányzat, éppen ezért, az árhatósági feladattal —I az agrártermékek körére — a MEM-et bízta meg, és hatáskörébe utalta az export szabályozását is. Ez egyfajta biztosítékot jelent abban az esetben, ha_a szabaddá vált élelmiszer- árak indokolatlanul felfutnának az elkövetkező hónapokban. A miniszterhelyettes bejelentette, hogy továbbra is a hatósági árkategóriában marad a tehéntej, amelynek átlagos felvásárlási ára 1990. január 1-jétől literenként 14,10 forint lesz, a fogyasztói ára pedig 18,20 forint. Ugyanez a kategória vonatkozik az étkezési búzára, amelynek felvásárlási ára az első osztályban mázsánként 570 forint, a másodosztályban pedig ,510 forint. Részben a termelői, támogatások erőteljes leépítése miatt, másfelől pedig a felhasznált ipari, illetve importanyagok erőteljesen növekvő ára miatt—és az élelmiszer-termelők nem megfelelő jövedelmezőségi viszonyai következtében is — jövőre erőteljesen módosulnak az. árindexek. Az élelmiszerfogyasztásban ez azt jelenti, hogy 25-26 százalékos emelkedésre kell számítani, ezt ígérik az előzetes számítások, az egyeztető tárgyalások után kiadott prognózisok. A húsnál 30-32 százalékos fogyasztóiár-emelés várható, differenciált mértékben. A cukorért 16-18 százalékkal, a margarinért, étolajért 30 százalékkal, az élvezeti cikkekért 21-22 százalékkal, az édesipari termékekért 19-20 százalékkal, a szeszért 20-23 százalékkal, a borért 20 százalékkal, a sörért 22-24 százalékkal, a dohányáruért pedig 24-26 százalékkal kell majd többet fizetni az előzetes értékelés szerint. A garantált árak rendszerét három termék esetében tartják fenn: a kukoricánál, a vágómarhánál és a vágósertésnél. Mindez nem jelenti azt, hogy az ártöbblettel a termelők, illetve a feldolgozók rendelkeznek majd, mivel erőteljesek az elvonások, annak ellenére, hogy a vállalkozási nyereségadó a mezőgazdasági termelők szempontjából viszonylag kedvezően alakul. Rednágel Jenő elmondta, hogy a kedvezőtlen adottságú mezőgazdasági üzemek támogatási rendszere alapvetően nem változik meg, csak részletkérdésekben lesz módosítás. Ami az exportot illeti, változatlan marad a rubel-, elszámolású szabályozás rendszere, és ugyanez a helyzet a dollárviszonylatban is, viszont évközi módosításra is lehet számítani, amennyiben a piaci viszonyok azt indokolttá teszik. Némileg kedvezőbb lesz a mezőgazdaság hitelezési gyakorlata, amennyiben például a rövid lejáratú hiteleknél, meghatározott esetekben, háromszázalékos kamatpreferenciához lehet hozzájutni, ami évente összesen 2 milliárd forintot jelent a termelőknek. A termelői támogatások közül, némi módosítással marad érvényben a beruházási és a fejlesztési támogatás, valamint az exporttámogatás. Jövőre a kistermelők adórendszerében változtatást nem terveznek, a szektorsemlegességet itt is biztosítják. (MTI) A Háromoldalú Érdekegyeztető Tanács megtárgyalta a jövő évi költségvetési tervezetet A Bács-Kiskun Megyei Tanács vezetése azzal a kezdeményezéssel fordult hozzám, hogy szívesen megbeszélné érdemben a megye 1990-es költségvetési tervezetét a területen működő pártok és alternatív szervezetek szakembereivel. Ennek érdekében rendelkezésemre bocsátotta megfelelő példányszámban a tervezet részletes dokumentációját, amit haladéktalanul szétküldtem az érdek- egyeztetésben eddig is együttműködő szervezeteknek. 1989. december 18-án, délután 17 órakor ült össze a munkaértekezlet a szokásos helyszínen: a Hazafias Népfront megyei bizottságának nagy tanácstermében. A megyei tanács képviseletében dr. Kőtörő Miklós és Nyilas Gábor jelent meg, mint a legilletékesebb szakemberek. A munkában rendszeresen részt vevő pártok közül néhány nem jelent meg, ám kibővült a szokásos létszám a Magyar bemokrata Fórum szakemberével. Úgy határoztunk, hogy az érdemi munkát megkezdjük és a távolmaradókat arra kérjük fel, hogy véleményűket írásban juttassák el a tanácsi szakembereknek. Bevezetőül dr. Kőtörő Miklós ismertette a tervezés mai alapjait. Elmondta, hogy jelenleg három forrásból adódik az az összeg, melyből a megye elgondolásait megvalósíthatja. Egy központilag meghatározott „normatív támogatásból”, a jövedelemadó-befizetésekből visszautalt „fejpénzekből”, amit minden adózó polgár után kap a terület, és a megyei tanács önálló jövedelmeiből. Az így kikerekedö pénzösszegben a várható inflációt ellensúlyozó, vagy tompító tartalék keretek nincsenek. Az inflációs következményedet vagy tudomásul kell vennünk, vagy a megyének kéne valami módon előteremteni az ellensúlyát. Ezután nagyvonalakban ösz- szefoglalta az írásos dokumentáció főbb jellemzőit. Nyilas Gábor még előadta, hogy mindent elkövettek annak érdekében, hogy folyamatban lévő megyei kötelezettségeiknek eleget tehessenek. Mivel az építési tervezés a helyi önkormányzatok hatáskörébe tartozik, a megyei tervezés a szociálpolitikai kérdéseket igyekezeU előtérbe emelni. Kijelentette, hogy a mostani tanácskozást nagyon komolyan veszik. Az elhangzó új szempontokat igyekszenek érvényesíteni. A végérvényesen elkészült és majd a tanács által elfogadott költségvetési terv egy- egy példányát összehasonlítás végett meg fogják küldeni az érdekelt pártoknak. A Hazafias Népfront szakemberei gondosnak és körültekintőnek ítélték az elébük tárt tervezetét. Néhány részletkérdés tartalmi tisztázását kérték. Kiemelték a megyei könyvtár építésének rendkívüli fontosságát és az idősek otthoni, ám központilag támogatott és szorgalmazott gondozásának előmozdítását. Az egyik szakértő alapvetően nem értett egyet a minden településre sematikusan és egyformán érvényes kétmillió forin- ■ tos támogatás módszerével. Az SZDSZ képviselője ennek a munkaértekezletnek a politikai jelentőségét emelte ki. Jelentősnek minősítette a megyei tanács kezdeményezését Javasolta, hogy a tervezett támogatásoknál a munkahelyteremtést tekintsék a legfontosabb szempontnak és központilag segítsék elő a munkaerő minél élén- kebb és zavartalanabb átcsoportosulásának folyamatát. A megyei könyvtár építését rendkívül fontosnak minősítette, mert a jövőben egyre nagyobb szerepe lesz a valóságos tudásnak. Kérte, hogy a jövőben a költségvetés tervezé- se és megvalósítása is legyen teljesen nyüvá- nos. Kiemelte, hogy az előtte szólók által említett környezetvédelmi szempontok rendkívüli fontosságúak és a környezetkárosító magatartást olyan pénzbírsággal kéne sújtani, mely tanácsi jövedelemforrás lehetne. Ezt a jövedelmet vissza lehetne irányítani a nevezett cél fokozottabb szolgálatára. Az MDF képviselője azt hangsúlyozta, hogy a rendkívül költséges és előnytelen pa- nelépitkezések állami támogatása helyett minden pénzt a magánépítkezők támogatására kellene fordítani! Erre Nyilas Gábor kiemelte, hogy a megyei tanácsoknak nem dolguk és joguk a lakásépítési elgondolások irányítása. Ez a helyi önkormányzatok hatásköre. Egyébként az ilyen programok támogatására szánt kereteket eleve szociális feladatok támogatásaként határozták meg. Indítványozta továbbá az MDF képviselője, hogy az 1989-es maradvány pénzek újraelosztását is hasonló körülmények között tárgyaljuk meg. A gazdálkodásban való helyi érdekeltség megvalósulását nagyon gyengének érezte a költségvetési tervekben. Befejezésül dr. Kőtörő Miklós megköszönte az észrevételeket. A kiemelt, vagy új szempontokat igyekszenek majd érvényesíteni és a végrehajtó bizottság elé tárni. Az érdekeltségi szempontok érvényesülését maga is hiányolja a jelenlegi elgondolásokból. Ezeknek kibontakozását azonban már a közeljövő, fejlődésétől és átalakulásaitól remélni lehet. Elmondta, hogy az elmúlt évek folyamán egyre szabadabbá vált a helyi és a területi tanácsok keze pénzgazdálkodási kérdésekben, ami nagymértékben könnyíti a helyi érdekek és nézetek érvényesülését. El is hangzott egy félig tréfás megjegyzés: afyjgy szegényedünk, úgy válunk egyre szabadabbá. Nagy Attila a megyei H.É. Tanács elnöke