Petőfi Népe, 1989. november (44. évfolyam, 259-284. szám)

1989-11-10 / 267. szám

1989. november 10. • PETŐFI NÉPE • 3 „NEM A NÉPFRONT ESZMÉJE ÉS NEVE KOMPROMITTÁLÓDOTT.. Kit képvisel a Hazafias Népfront? A Hazafias Népfront közelmúltban lezajlott IX. kong­resszusán a megújulás mellett tettek hitet a küldöttek. Amint azt többen is megfogalmazták: a mozgalomnak a megújulás­hoz alkalmas és hiteles személyekre van szüksége a jövőben, olyanokra, akik vállalni merik önmagukat és önálló vélemé­nyüket is. Megyénkből dr. Új Zoltán kiskunhalasi ügyvédet válasz­tották be az országos elnökség tagjai közé. A népfront közeli jövőjéről, a választásokon történő indulásukról és a nép­frontkongresszus néhány epizódjáról beszélgettünk. — A kongresszus határozott arról, hogy a népfront nyitott, pártérdekeken felül álló mozgalom marad. Együttműködést kínál minden olyan politikai erőnek, amely békés átmenetet akar a többpártrendszerű demokratikus jogállamba. Ellenzői viszont ép­pen ezt róják fel, mivel — úgymond — Magyarországon ma nem létezhet pártokon kívüliség, így vagy úgy, de mindenkinek állást kell foglalnia valamelyik oldalon. — Abból kellene kiindulnunk, hogy a lakosságnak milyen a pártok felé vonzódása a jelenlegi helyzetben. Szinte valamennyi párt azt hangoztatja, hogy ő képviseli a tömegeket. Kétségtelen, a népfront is ebből indul ki. Azonban ügy gondolom J||| és a jelenlegi irányzat meg is erősít ebben |§, hogy a lakosság jelentős része nem fog pártokba szerveződni. Ennek egyik okaként szokás azt említeni, hogy félelem van az emberekben. Én ezt nem hiszem. Ilyen jellegű félelemről ma már nem beszélhetünk. Politikai „csö­mörről” viszont igen. Ezt a hirtelen felszabadult politikai „zsilip”, és részben az az intoleráns, szélsőséges retorika okozta, amelynek az áradatát nap mint nap tapasztaljuk. Ezzel magyarázom például azt a passzivitást is, amely a pótválasztásokat jellemezte, vagy, hogy közelebbi példával éljek: azt a közvélemény-kutatást, ame­lyet az MDF kiskunhalasi szervezete kezdeményezett. A kiadott ötezer szórólapból mindössze néhány száz érkezett vissza ... Az is igaz, persze, hogy a lakosságnak joga van a passzivitáshoz. És a pártoknak, valamint a politikusoknak kell arról tenniük, hogy ne legyen ez így. — Hogyan? A népfront az ország szinte valamennyi településén jelen van, 4200 népfrontbizottságban 64 ezer aktivista dolgozik. Őket több mint 200 ezer állampolgár választotta meg. Ez az, amit nem szabad figyelmen kívül hagynunk, amikor a népfront mozgósító erejéről beszélünk. Még akkor sem, ha a mozgalom szerepét, létjogosultsá­gát, legitimitását vitatják sókan. Má aligha St£á olyan párt vágy politikai szervezet, amelynek legitimitása kritikán felül állna. Csak „kvázi” alapon beszélhetünk erről, hiszen a választási megmérette­tés előtt vagyunk. Természetesen a népfrdntot sem vonom ki ebből a körből. A 4200 népfrontbizottság azonban azoknak ad fórumot, akik egyetlen párt „zubbonyát” sem akarják magukra húzni. Azt a sokmilliós, csendesnek mondott többséget, amely nem pártkere­tek között kíván hozzájárulni az ország gondjainak megoldásához. Őket képviseli a népfront. — Ez egyúttal azt is jelenti, hogy a választásokon önálló jelölteket kívánnak indítani majd? ? A következő választásokon merőben új helyzet elé kerülünk. Eddig ugyanis a mozgalom feladata abban merült ki, hogy szervez­te a választásokat. Ez a beidegződés okozta azt is, hogy az időszaki választásokon már nem találta helyét a mozgalom. Most viszont a versenyhelyzet kétségtelenné vált. Ennek tulajdonítom azt is, hogy az újonnan alakult politikai mozgalmak közül sokan — elsősorban azok, amelyek tömegmozgalomszerűen működnek — a népfrontban- konkurenst éreznek. Az a disszonancia, amely a népfront és köztük van, valószínűleg ebből adódik. A választáso­kon, amelyik körzetben csak tudunk, képviselőjelölteket állítunk, vagy arra érdemes független jelölteket támogatunk majd. — A kongresszuson a vidéki küldöttek erőteljesen hangsúlyoz­ták a vidéki Magyarország szerepét, hátrányos helyzetét, és meglehetősen indulatos vitát kavart az is, hogy az eredeti elképze­lések szerint az elnökségbe jelöltek többségét a főváros adta volna. A választás végül a vidék ténylegesen képviselt arányát hozta. ' — Magam is egyetértek ezzel. Az országos tanácsban és az elnökségben megfelelő számban képviseltetik magukat a népfront vidéki szervezetei. Ami az országos tanácsot illeti: a létszámnak mindössze harmadát adta a főváros. Az elnökség esetében az eredeti koncepció szerint 21 taggal számoltak, nagyrészt budapes­tiekkel. A vidék okkal és joggal kifogásolta ezt. Leghangosabban a Komárom megyeiek, de a mi megyebizottságunk sem támogatta az eredeti elképzelést. Nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy az elnökség — amely az országos tanács két ülése között a népfront munkájának legfontosabb irányítója — nem elsősorban a mozga­lom összetételét hivatott reprezentálni, ellenben megfelelő akció­képességet, rugalmasságot kell megkövetelnünk tőle. Végül a 19 megye egy-egy képviselőt, hatot pedig a főváros delegált a testület­be. Véleményem szerint az így kialakított arány mindkét elvárás­nak eleget tesz. Megvan a vidék—főváros egyensúly, és a létszám sem lehet akadálya az akcióképességnek. — A másik igen vitatott kérdés az volt: a népfront megújításá­hoz elengedhetetlen-e az új név? — Ebben a kérdésben kezdettől az volt a véleményem, hogy szükségtelen a névváltoztatás. Ismert, hogy a kongresszus küldöt­teinek többsége is ezzel értett egyet. Szükségtelen, mert nem a népfront eszméje és neve kompromittálódott a pártállamiság évei­ben, és szükségtelen azért is, mert egy küszöbön álló választás előtt nem feltétlenül jelent előnyt az, ha új névvel indulunk. Elvitatha­tatlan, hogy ez a mozgalom -— még az okkal emlegetett hibái ellenére is progresszív irányzat volt. Olyan értékeket hordozott, amelyek nélkül a jelenlegi helyzet nem jöhetett volna létre. Olyan politikusokat nevelt, akik most a reformok irányába haladnak, többen közülük az ellenzéki pártok ismert személyiségei lettek. Nem értek egyet tehát azokkal, akik szerint devalválódott a Haza­fias Népfront neve. Kétségtelen, hogy újjá kell alakulnia, meg kell újulnia a következő időszakban. Legyen így, de a régi név alatt... Noszlopy Nagy Miklós Tiltakozás a szakszervezeti tagdíjak adó­mentességének megszüntetése ellen A . Bács-Kiskun megyei iparági­ágazati középszervek a tagság felszóla­lásai alapján és megbízásukból az aláb­bi közös nyilatkozatban fordulnak a kormányhoz és valamennyi országgyű­lési képviselőhöz. A társadalom demokratikus átala­kulása — melyet a szakszervezetek is támogatnak — nem mehet végbe és a későbbiek során sem működhet megfe­lelően a munkavállalói érdekképvisele­ti és érdekvédelmi szervezetek nélkül. A gazdasági élet átalakulására, a pi­acgazdaság megteremtésére az eddigi intézkedések a munkavállalók döntő többségét csak hátrányosan érintették. A fogyasztási cikkek jelentős áremelése miatt a szakszervezeti tagok életkörül­ményei gyorsan romlanak. Ez a ten­dencia a következő évben folytatódik, sőt felerősödik. Egyre több család és egyén küzd megélhetési gonddal. Ép­pen ezért igényel a tagság határozott, következetes érdekvédelmet, érdekkép­viseletet a szakszervezetektől, amely­nek eredményeként olyan bérreform kerülne bevezetésre, hogy 8 órás haté­kony munkából biztosítható legyen a családok megélhetése, a gyermekek fel­nevelése, a korábban vállalt pénzügyi kötelezettségek teljesítése. Tagságunk fontosnak tartja, hogy a nehéz helyzetbe jutott társainkat segé­lyezni tudjuk, támogassuk üdülésüket, segítsük munka nélkül maradt tagjain­kat. Ezzel kénytelenek vagyunk az ál­lam szociálpolitikai hiányosságait pó­tolni. Mindezekre a tagdíjakból egyre nagyobb összeget kell fordítanunk. Ép­pen ezért felháborodással fogadta tag­ságunk azt, a kormány által tervezett intézkedést, amely a szakszervezeti tag­sági díjak adómentességének megszün­tetését célozza. A tervezet elleni tiltako­zásunkat azért is szükségesnek tartjuk megfogalmazni, mert a kormányzat korábbi í’géfétéiiék rfíégVálfóztátásáról van szó, s a szakszervezeti mozgalom „megleckéztetését”- ÓíéiiÜk! ■ niögötte. Nem hisszük, hogy az ebből befolyt összeg megoldja a költségvetés gond­ját, s kompenzálja azokat a hibás pénz­ügyi döntéseket, amelyek ebben az esz­tendőben születtek. Az adómentesség megszüntetése azonban jelentős ösz- szeggel csökkenti a rászorult tagjaink segélyezésére, munka nélküli társaink támogatására rendelkezésre álló anya­gi forrásainkat. Ezért azt nem tudjuk elfogadni. A kormány és a szakszervezetek kép­viselői közötti rendszeres konzultáció­kat, tárgyalásokat, érdekegyeztetéseket a társadalom jelenlegi helyzete még in­kább szükségessé teszi. Természetesnek tartjuk a vitákat, nézeteltéréseket, az egyes kérdések eltérő megközelítését, az eltérő álláspontokat. Ugyanakkor nem tudjuk elfogadni, hogy fontos kor­mányzati személyiségek nem érdemben vitatják egy-egy kérdésben a szakszer­vezet állásfoglalásait, hanem szinte megkérdőjelezik a szakszervezeti moz­galom jogosultságát, lebecsülik állás- foglalását, véleményét. Ezért fontos­nak tartjuk, hogy a kormány értékelje át és fogalmazza újra a szakszervezeti mozgalommal kapcsolatos magatartá­sát. Kérjük az országgyűlési képviselő­ket, hogy e témáról konzultáljanak vá­lasztóikkal, s támogassák véleményün­ket az Országgyűlés döntésében. Bács-Kiskun megyei iparági-ágazati szakszervezetek IDŐS EMBEREK NÉGY FAL KÖZÖTT! Szeretetszolgálati körúton Klárikával 1 — Enbelém ideg került... 1 * Juliska néni, az idén 82 éves Papp Gyuláné, ezzel magyarázza egészségének gyengülését. Két hétig kezelték a megyei kórház pszichiátriai osztá­lyán. Most már itthon van. Cavinton, Diaphyllin, enyhe hatású nyugtatok, meg időnként orvosi ellenőrzés az egyik támasz bajában. A másik: Klá­rika, a házigondozó. Nélküle elviselhetetlen lenne a magány es a nyolc évtized terhe a kecskeméti Nagykőrösi utcában földszintesről emeletesre cse­rélt, tágasabb tanácsi bérlakásában. Kádármester férje halálával, s mert soha sem volt saját gyerme­ke, egyedüllétében csak a fiatal nőre számíthat. — Tegnap voltunk a fodrásznál, ugye, Juliska néni? — Úgy bizony — néz hálásan gondozójára, és mutatja frissen berakott, fehér haját, f— Jó, aranyos Klárika, be szokott nekem vásárolni, s ha összegyű­lik a szennyes, fogja és elviszi a Jókai utcába, kimos­ni. Amikor kórházban voltam, fésűt és üdítőt hozott be, és szociális segélyt intézett nekem a tanácsnál. A Jókai utcában működik az 1-es számú gondo­zási központ. Tizenegy orvosi körzet tartozik ide, a Hunyadivárostól a Madách térig, s Katonatelep­től Ballószögig. Hat házigondozó osztja föl egy­más között a munkát. Ebéd után a gyógyszerezés következik a kony­hában. Bálint L. Ernőné gyakorlott mozdulatokkal adagolja ki: melyik tablettából hányat vegyen be a néni; akinek csekély, 3695 forint nyugdíjából egy fillért nem kell fizetnie a gondozásért. Nála ingye­nes a szeretetszolgálat. De hát lehetne-e csupán pénzzel mérni, hogyha valaki elkísér egy idős asz- szonyt a fodrászhoz, ha kihivja a gázszerelőt, hogy megjavíttassa a fürdőszobai vízmelegítőt, ha bur­gonyát hoz otthonról, hogy azt Juliska nénivel együtt, ebédfőzésre meghámozza, s ha nekiadja egyik asztalterítőjét? O A bizalom kulcsának is nevezhetném azt a ■^"kulcsot, amellyel Klárika özvegy Tóth Jánosné Bethlen körút felőli kapuját kinyitja. A vakjára­dékból élő asszonytól kapta, hogy bármikor beme­hessen hozzá, anélkül, hogy csöngetne. Már volt itt egyszer, délelőtt. Akkor kitakarította a lakást. Porszívózott, felmosta a padlót és kisimította a szőnyegeket. Az alkonyba hajló délután így most inkább a beszélgetés ideje. A 77 éves, cukorbeteg Tóth néni négy infarktus után olyan állapotba került, hogy ha megfogná a seprűt, már attól toaja>lehetne, i — Bár magam bírnék takarítani! Óhaja nem teljesülhet. Fogytán az ereje. Négyfé­le gyógyszer a szívre, 3 a magas vérnyomásra és 3 a szemre. Az orvosság meg a pihenés itt az előbbre való. A takarítás a gondozóé és a családtagoké. • A keserű magányt a gondozónő segíti elvisel­hetővé tenni. Ám egy-egy helyen már hiába ko­pogtat ... • Ebéd után: gyógyszerezés. Klárika tudja, hogy miből mennyit kell adni. (Straszer András felvételei) Amint ülünk a kitakarított szobában, Tóth néni a férjére emlékezik, aki 1945-ben csontig lesová­nyodva tért haza a háborúból. Alakját fénykép őrzi a falon, miként más hozzátartozókét is. — Megfogytunk ... látják ... pedig milyen nagy család voltunk mi! — ejti lassan a szavakat. Szomszédja, Halasi Pálné is bejön. Aztán még valaki kopog. Bátorítást vár, hogy közénk teleped­hessen. Csak tessék... ! A magány összehozza az embereket. Az időseket is. Jó együtt lenni. Hallgat­juk egymást. Beszélünk mindennapi dolgokról. Kije Bálintné ezeknek a magukra maradt asszo­nyoknak? Ezen tűnődöm. Nem csak takarító és ebédhordó. Több ennél. Egyfajta lelki szükséglet is egymáshoz fűzi őket. Szeretetet adni és kapni? Igen. A szakiskolában, ahol Klárika tanul, java­solta: készítsék fel őket, gondozókat jobban az életre! Tanítsák a házigondozóknak is a vérnyo­másmérést és az. inzulininjekció beadását, mivel ezzel — gyakran — életet menthetnének! — Reggel nem jól éreztem magamatE- mondja —, talán vírusos influenzát kaptam, de nem számí­tott, bejöttem dolgozni. Mi van a nénijeimmel? Mielőbb szeretem tudni. Engem is lesújt, amikor valakihez már nem kell bemenni. Szótlanul elme- gyek.a kapuja előtt... Hiába nyomnám le a kilin­csét, meghalt. Az idén ketten jártak így ... H Dr. W.alter Ferencné, az 1-es gondozási köz­* pont vezetője: — Kecskeméten, a mi körzetünkben sok az idős ember. Azt, hagy nekik milyen és mennyi problé­' májuk van, mi látjuk nap mint nap. Szívszorító, megindító élethelyzetekben is igyekszünk segíteni a magunk módján és anyagi lehetőségeinken belül. A fő kérdés: mit tudunk mi és mit a család felvállal­ni? A magányosság súlyos társadalmi probléma. Az idősek többsége napjait a négy fal között tölti. Este meg kellene hallgatni a nagymamát — tipikus példa —, hogy mondja el, mi történt, beszéljen magáról, ám a családnak a tévézéstől és egyéb elfoglaltságtól erre már nincs ideje. Hozzánk, az idősek klubjába hatvanötén járnak. Kilencven személyt részesítünk házi szociális gon­dozásban. Hatvanötén kapnak szociális étkezte­tést. Ez azonban kevés. Lemaradtunk a külföldhöz képest. Széles körben megoldatlan például az idő­sek étkeztetése, holott erre magánvállalkozásban jó üzleti lehetőségek, nyílnának! Halaszthatatlan feladat a következő években még két gondozási központ létrehozása Kecskeméten. Az egyikre a Hunyadivárosban lenne nagy szükség, mivel jelen­leg e városrész 80 év körüli polgárai élnek a leghát­rányosabb helyzetben. < Kohl Antal A MUOSZ etikai bizottságának válasza A Bácskapocs 1989. október 24-ei számában Gera Sándor magánközleménye jelent meg arról, hogy a Petőfi Népe október 2-án közreadott Bújtatott állások a megyei tanácsnál című cikkünkre (Gera kifejezésével élve: rágalmakra) leleple­ző levélben válaszolt, s ennek Közlését a lap főszerkesztője megtagadta. Gera a „rágalmak” miatt mégsem a bírósághoz, hanem a Magyar Újságírók Országos Szövetségének etikai bizottságához fordult. Nem először. Ott keresett „igazsá­got” a Mai Napban korábban megjelent írással összefüggésben is. Beadványaira Feledy Péter, az etikai bizottság elnöke a napokban válaszolt Gera Sándornak. A választ — amelyet szerkesztőségünk is megkapott — az alábbiakban szó szerint közreadjuk: Gera Sándor Úrnak, Kecskemét Megkaptuk 1989. szeptember 6-án kelt etikai bejelentését a Mai Nap főszer­kesztője, Horváth István és cikkírója, Heltai Nándor ellen, valamint 1989. október 16-ai levelét, amelyet Róbert Lászlóhoz, a MUOSZ elnökéhez inté­zett, kifogásolva benne, hogy a MUOSZ etikai bizottsága nem válaszolt beadványára. Ez utóbbiért szives elnézését kérjük, de időközben zajlott le a MUOSZ közgyűlése (szeptember 16—17-én), amely új etikai bizottságot vá­lasztott. A régi már nem foglalkozott a bejelentéssel, az új bizottság még nem vette át egészen a munkát — ez volt a késedelem oka. Megkaptuk továbbá újabb, 1989. október 23-ai bejelentését is, amelyben • etikai eljárást kér a Petőfi Népe főszerkesztője, dr. Gál Sándor és rovatvezető­je, egyben az inkriminált cikk Írója, Koloh Elek ellen. Értesítem, hogy a MUOSZ etikai bizottsága sem az első, sem a második ügybbn nem indít etikai eljárást. Nem illetékes ugyanis az írásokban foglaltak igazságtartalmának megítélésére: erre sem módja, sem eszköze nincs. Bíróság­nak kell kiderítenie, hogy az újságírónak vagy Önnek van-e igaza a kérdéses írások tartalmát illetően. Ezért bejelentései a bíróságra tartoznak; Ön sajtó­pert, rágalmazási vagy becsületsértési pert indíthat. Jogerős Ítélet után — ha az újságírót elmarasztalják — lehet csak etikai eljárást kezdeni. Az pedig végképp nem joga az etikai bizottságnak, hogy bármely lapot vagy főszerkesz­tőjét helyreigazító vagy válaszcikk közlésére kötelezzen. A bíróság megítélhet helyreigazítást, konkrét szöveggel, s ha ezt a lap nem közli, ezért — a bírósági felelősségre vonáson túl—etikai eljárás is indítható. De kötelezni nem kötelez­hetünk senkit. Anélkül, hogy a két bejelentett ügybe bele akarnánk avatkozni, hadd mond­juk meg: nem csodáljuk, hogy' főszerkesztő kollégáink nem közölték az Ön válaszcikkeit. A MUOSZ etikai bizottsága Önt természetesen nem vonhatja etikai eljárás alá; de visszautasítja azt a tűrhetetlenül durfa hangnemet, amely- lyel válaszcikkében és leveleiben a két lapot és munkatársait támadja. „Közéle­ti gonosztevőknek”, „banditáknak”, „morális terroristának” nevezi a sajtót és az újságírókat — ez legfeljebb osztogatójuk kulturális színvonalát minősíti. Budapest, 1989. november 02. Dr. Feledy Péter, a MUOSZ etikai bizottságának elnöke

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom