Petőfi Népe, 1989. november (44. évfolyam, 259-284. szám)

1989-11-29 / 283. szám

1989. november 29. • PETŐFI NÉPE • 3 Kié a jövő Ágasegyházán? valamelyest pénzügyi jártasságú számára közis­Rákosi (elvtárs, pajtás, apánk, sőt: nagy taní­tónk) igazán örülne, hogy Ágasegyházán, a közsé­gi tanácsban még elevenen él szelleme. Igaz, ez manapság már nem számít dicsőségnek, ám úgy látszik, ebben a kis községben lassabban forog az idő kereke ... A minapi tanácsülésen az Általános Művelődési Központ sorsáról dönteni gyűltek össze az elöljá­rók. A napirendi pont ugyan csak ennyit jelzett, de valójában a faluközösséget hosszú évek óta meg­osztó állóháború újabb csatája zajlott le. A kívülállónak egyetlen percig sem volt kétséges — noha első alkalommal vett részt ä tiszteletremél­tó testület ülésén, — hogy immár leplezetlen a gyűlölködés. Egyik, napbarnított, veres arcú, ko­ros tanácstag meg is fogalmazta: minek a pedagó­gusoknak béremelés, amikor azok két hónapig nem dolgoznak?! Bezzeg a tanácsiaknak, azoknak minden nap be kell járni, mégse kapnak fizetés- emelést. .. Nem kevésbé volt hangulatkeltő az az előterjesz­tés, amely egy szeptemberi vizsgálat eredményét rögzítette az oktatási intézmények helyzetéről. „...Az elhanyagoltság, a gazdátlanság látszik mindenütt. Az intézményeket a vezetőik nem érzik magukénak, pedig a község vagyonát is úgy kelle­ne kezelniük, mint a sajátjukat. Az épületek lerom­lott állapotban vannak ...” Évtizede be nem fejezett, átgondolatlan, szerve­zetlen fejlesztések (óvodaépítés, bővítés, iskolakar­bantartás stb.) nyomait magán hordja valamennyi közművelődési intézmény. Általános vélekedés: az oktató-nevelő iöunkához — pedagógusok mindeú jószándéka mellett — a körülmények krimináli­sak. Ámbár ,a vizsgálók és a körzeti megbízott rendőr vagyonvédelem címén a kiselejtezett, hasz­nálhatatlan szemléltetőeszközök sorsán aggódik leginkább, még azt is felróva a tanügyieknek, hogy a fűtésre szánt szenet nem tartották rendben (nincs széntároló)! Effajta érvekkel támogatva az indítványt, a ta­nács meg is szavazta, hogy szűnjön meg az ÁMK önállósága, kerüljön a kultúrház, a könyvtár, az óvoda és az iskola a tanács bölcs fennhatósága alá. (Keiül, amibe kerül!) Ám ezzel a bölcsességgel is hibádzik valami. Az történt ugyanis, hogy az önálló bérgazdálkodó ÁMK ebben az esztendőben tartós bérmegtakarí­tásból bizonyos összeget összegyűjtött. Mint ez mert, ennek fölosztasarol az intézmény sajat hatás­körében rendelkezik. Ágasegyházán ebből 3 száza­lékos béremelést tudtak volna végrehajtani. Ám a tanács elnöke és a vb-titkára, a pénzügyis kolléganő úgy döntöttek, nem olyan sürgős az a pénz a tanerőknek. Kaptak ők már éppen elég fizetésemelést, a szenet se hajlandók lapátolni, drótkerítés létesítésére sem vállalkoznak, és egyál­talán, állandóan csak renitenskednek — a tanács meg mínuszba került a közműfejlesztési program miatt. Jó lesz az a bérmegtakarításból származó pár forintocska, betömni a hiány-lyukat. No, nem gondolják ők ezt örökre elvenni, majd ha lesz pénz, visszaadják. (Ennek reményteliségé- re: a tanács végrehajtó bizottsága a következő ülé­sén már azt tárgyalja, hogy az eleddig kifogástala­nul végzett önálló bérgazdálkodást meghagyják-e az iskola keretében. Ha nem, akkor a tanács lesz a bérgazda. (Hm!) Becsületére váljék a testületnek, hogy volt né­hány tagjának bátorsága nemmel szavazni az elő­terjesztésre. Sőt, akadt tanácstag, aki elmondta: a község jövője nem a tanácsban ülőkön áll, hanem azokon a gyerekeken, akik a lehetetlen körülmé­nyek között, a leghátrányosabb helyzetben próbál­ják elsajátítani a tudomány alapjait — a jövő évez­redre. S azt sem lehet elhallgatni, hogy ha egy évtizede a divatos koncepciónak nem állt volna ellen a község és házasságra lépett volna Izsákkal, ma — valószínűleg — óvoda, iskola híján gyere­kek nélkül a „szerepkör nélküli kategóriában” ten­gődne. Ha akkor jól tudtak választani, vállalni merték a község önállóságának megőrzését, höl van ma a közösség bölcsessége? Miért nem érv annak a fiatal pedagógusnak a felajánlása, aki azt kérte, hogy a gazdasági (teljes) önállósággal hadd bizonyítsák be, meg tudják te­remteni a pedagógiai munkához a feltételeket. Miért lesz jobb; ha a kenyértörés nyilvánvalóvá válása után, az eddig küszködő pedagógusok kö­zül néhányan búcsút mondanak a falunak? Irigyelni, bírálni a „falu lámpásait”, nem kerül erőfeszítésbe. Segítségükkel a közösség érdekeit szolgáló együttműködést kialakítani nehezebb. Vajon a tanács tiszteletreméltó testületének tör­vényszerű-e a könnyebb utat választani?! Nagy,Mária Még mindig nincs kihirdetve az áfa-törvény Még szerdán sem lesz kihirdetve az általános forgalmi adóról szóló új tör­vény, amely egyebek közt a magánim­portban behozott gépkocsik 25 száza­lékos áfáját is tartalmazza. Ezt Kiss Elemér, a Magyar Közlöny főszerkesz­tője mondta az MTI kérdésére. Hozzá­tette: kedd délutánig még nem kapták meg az Országgyűlés hivatali appará­tusától a törvény szövegét. A Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnokságától megtudtuk, hogy hétfőn 214 autó érkezett magánforga­lomban, arról azonban nem tudtak in­formációt adni, hogy azokat áfával, vagy áfa nélkül vámkezelik. Molnár Endre vezérőrnagy, a Vám- és Pénz­ügyőrség országos parancsnoka el­mondta, hogy a vámhivatalok részére csak akkor tudják kiadni a magánfor­galomban beérkezett személyautókra vonatkozó vámkezelési utasítást, ami­kor megkapják a törvény szövegét és a Pénzügyminisztérium végrehajtási uta­sítását. Ezt követően kezdik csak el azoknak a személygépkocsiknak a vámkezelését, amelyek a parlamenti döntést, november 24-ét követően ma­gánforgalomban érkeztek az országba. Ezért pillanatnyilag csak azokat az au­tókat vámkezelik, amelyeket november 24-én, vagy azt megelőzően hoztak a tulajdonosok. (MTI) Megalakult az MSZMP megyei és városi intézőbizottsága Hétfőn este az újjászerveződő Magyar Szocialista Munkáspárt tagjai közül a megyéből százötvenen találkoztak a kecskeméti IV. kerületi Budai utcai alapszervezetben. Tizenheten kértek szót az MSZMP decemberi kongresszusának előkészületeivel kapcsolatban. Elmondták, hogy az országban hiány­zik egy olyan baloldali mozgalom, amely a munkások, a parasztok és az értelmiség politikai érdekvédelmével a dolgozó emberek helyze­tén javíthatna. Ez viszont csak egy megújult, erkölcsileg is megtisz­tult, feddhetetlen vezetőkkel rendelkező MSZMP-vel lehetséges — mutattak rá többen. A pártba nem fogadnak be bárkit maguk közé. Kompromittálódott személyeknek vagy a magas összegű jutal­makat felvett gazdasági vezetőknek soha nem volna helye az újjá­szerveződő pártban. Annál inkább fontos ma azokhoz fordulni, akik dolgozó emberek­ként élik át az ország súlyos gazdasági és politikai válságát. Az elmúlt napokban huszonöt olyan jelentkező kérte felvételét az MSZMP-be, aki azelőtt nem volt a párt tagja. A Kecskeméti Ba- romfifeldolgozó Vállalat dolgozói közül is keresik a kapcsolatot az újjászerveződő MSZMP-vel, hangzott el a hétfői összejövetelen. Végül megválasztották az MSZMP városi és megyei intézőbizott­ságát. Az előbbinek a titkára Kovács Endre, tagjai: Tóbiás Ferencné, Farkashalmi László, dr. Hegedűs András, dr. Bene János, Mihatik Ferenc, Magó Ferenc, Németh István és Balogh Jánosné. ■ A megyei intézőbizottság titkára Borsos György, tagjai: Gaál Ödön, Rozsm ai Simon, Barabás Nándor, Szabó Lajos, Halász Sándor, Mubaros Sándor, Beke Béla és Herceg Balázs. K —1 Kisch Ervin nem Egon Ervin Kisch Az egyik Bács-Kiskun megyei hetilap Nagy Pál ironi­kus tárcáját közli. Vélhetően személyes élményeit vetíti a szerző papírra, álnevet választva, szerényen csak Kisch Ervinnek nevezve magát. (Akiknek erről nem Egon Er­vin Kisch, a „száguldó riporter”, minden idők egyik legnevesebb újságírója jut eszébe, annak úgyis mindegy.) Nekem is eszembe jutott egy változat. Bejön a szer­kesztőségbe egy nagy darab, kopaszodó, udvarias ember. Nevezzük az egyszerűség kedvéért Dosztojevszkij Fri­gyes Mihálynak. Vagy Mann Tamásnak, esetleg Balzac Ernőnek. Lényeg a visszafogott önértékelés. Tárcanovellákat hozott, erdélyi színhellyel, történetek­kel, aktuális témában, kissé elvont megközelítéssel. A szóban forgó lap, lapunk, s annak főszerkesztője elfo­gadta, közölte ezeket. Ahogy teltek a napok, hetek, Dosztojevszkij, Mann, Balzac (választás tetszés szerint) egyre több ilyen tárcanovellát hozott, de ez . nem lett volna baj. Hanem jegyzeteket is. Az egyikben az tűnt fel, hogy a romániai magyar nemzetiségi rádiózás mint jó példa szerepel. A másikban, szerinte, Romániában sok­kal humánusabban oldották meg a nyelvszakos tanárok elhelyezését, mint nálunk. (Az oroszoktatással kapcsola­tos problémákról volt szó ebben az írásban.) Aztán az egyik hetilapban ugyanez a Dosztojevszkij (Mann, Bal­zac — névválasztás ízlés szerint) védelmébe vette a Tő­kés Lászlót házából, gyülekezetéből kiakolbólító püspö­köt. Ekkor már éltünk a gyanúperrel, különösen, miután egyik országos napilapunk több cikkben is elítélte a szó­ban forgó püspököt, akinek ő (Kisch) mint honfitársá­nak, védelmére kelt. írásában vele együtt nemcsak a magyar nemzetiségű román állampolgár honfitársát vette védelmébe, hanem tulajdonképpen az igazán román nemzetiségű román állampolgár politikáját is, akinek nevét az utóbbi időben sokat lehetett hallani a külpoliti­kai hírekben, annál is inkább, mert egyre több rokona vesz részt a román politika alakításában. Az írás főszereplőjének Dosztojevszkij—Mann—Bal- zacnak (a névválasztást az olvasó gusztusára bízva) aján­lom, hogy ha a jövőben súlyos hibákat követ el (tételez­zük fel, hogy nem szándékosan), akkor ne sértődjön meg, hanem tegye jóvá, vagy ha nem, akkor legalább mélyen hallgasson. Dosztojevszkij, Balzac és Thomas Mann kevésbé volt sértődékeny. Igaz, másként is írtak. H;Z. Levelek Südi-ügyben Südi-ügy nem volt, hanem lett, azáltal, hogy a Világ című hetilap közreadta azoknak a szentpéterfaiaknak a véleményét, akik az 1950-es évek derekán az egykori határőrkatonától mást tapasztal­tak, mint amit dr. Südi Bertalan ma az Országgyűlésben és másutt fennen hirdet. A Petőfi Népe nem kíván állást foglalni e szövevényes ügyben, de szeretné, ha a teljes igazság kiderülne. Ezért most a legutóbbi napok­ban szerkesztőségünkbe érkezett leveleket adjuk közre. A NYUGALMAZOTT BÍRÓ VÉLEMÉNYE Az állításokat bizonyítani is kell! Úgy látom, ma olyan idő köszön­tött ránk, amikor felelősség nélkül lehet fecsegni, egymásról bármit ál­lítani. Erre nagy nyilvánosságunk bűvöletétől ma már rágalmazni is lehet szabadon, bemocskolni, lejá­ratni indokolatlanul. Nem tudom mivé fajul ez a végnélküli élvebon­colás. De fogadni mernék, mire jönnek a változások a rágalmazók „jóvoltából” egyetlen becsületes ember sem lesz az országban. Miért társult ehhez az aknamunkához az Önök lapja? Meglepődve olvastam, amit Südi képviselőről összeírtak a lapok, a maguk lapja is. Mégpedig annak ellenére, hogy a bizonyításra igényt tartanának. Elmondások, pletykák alapján keresztéshadjáratot indíta­ni valaki ellen, régi bevált módszer, alpári trükk, hatásos, hiszen a kár­vallottaknak nincs lehetősége hatá­sos védekezésre. Minél többet ma­gyarázkodik, annál gyanúsabbá vá­lik mások előtt, s annál lehetetle­nebb helyzetbe kerül. Ellopják a kabátját, s a végén őt gyanúsítják meg kabátlopással. A sarat szóró szentpéterfaiak, akik megkövetésre tartanának, igényt, amit az állítólagos sérelmei­kért túlbuzgó helyben született szo­ciológussal meg is fogalmaztattak, elfelejtették, hogy a Südiről összeál­lítottakat bizonyítani, nemcsak állí­tani, mondani illenék. A bizonyítás terhe ugyanis arra hárul, aki állítja másról, hogy valamit tett vagy nem tett. S mindaddig ártatlan az em­ber, amíg a neki tulajdonított té­nyek nem bizonyíthatók. Ezért sze­rény véleményem szerint Süditől kellene (illene) bocsánatot kérniük a rágalmazóknak. Mert bizony tet­szik egyeseknek vagy sem a Südi képviselő körüli szószátyárkodás­nak vaskos rágalom szaga van. No­sza kövessék meg őt a rágalmazásra vállalkozó szentpéterfaiak. Remélem az én soraim közlésétől sem fognak elzárkózni. Budapest, 1989. november Egy Bácskából elszármazott budapesti: dr. Famadi István ny. bíró „Vagy becsületes, vagy rongy ember” Megjelent Nincs mit mondanom címmel dr. Südi Bertalan cikke. Ha ártatlannak érzi ma­gát az az ember akkor miért hagyja magát lejáratni? Ha meg igaz amiket írnak róla, akkor mi keresni valója van a Parlamentben? Lehet, hogy kígyót melengetünk a keblünkön? Nem volt még elég a köpönyeg forgatás­ból? , Milyen szemlélettel hallgatják Südi felszólalásait Szentpéterfán? Esetleg köpnek egyet? Ailatlanembef nemn^éltó-etre., Én>a.Südi helyében kivágnám magam, nopersze ha nincs vaj a fejemen. Ä nincs mit mondanommal, s a büszke főtartással nem old meg semmit. Vagy becsületes, vagy rongy ember vagyok. A kettő együtt nem megy, legalábbis nem sokáig. Szerintem mégkövetni fegy Caíut' nem olyan nagy szégyen, mint sok millió ember előtt hazugságban élni. 1989. november 24. Szabó Zsoltné Kecskemét, Máriahegy 353. ELUTAZTAM SZENTPÉTERFÁRA „Nem fedi a valóságot” Földes Péter (Mélykút, Rózsa u. 32.) levelében arról ír: ő bizony egészen Szentpé- terfáig ment, hogy kiderítse az igazságot. „Óriási megütközéssel ol­vastam a Világ című hetilap­ból átvett írásukat dr. Südi Bertalan országgyűlési képvi­selőről. Nem hittem az írás­ban foglaltaknak. A képvise­lőt jó néhány éve ismerem, s többször meggyőződtem ar­ról, hogy a hozzá fordulókon csak segíteni igyekezett. Gon­doltam, megkísérlek a róla szóló állítások mögé nézni. Ezért fogtam magam, felke­rekedtem és elutaztam Szent- péterfára. November 21-én érkeztem a településre és sok helyi lakossal elbeszélgettem a Világban és az Önök lapjá­ban leközölt cikkről. Arról kellett meggyőződ­nöm (az emberek véleményei ezt igazolják), hogy a cikk nem fedi a valóságot. Kérem Önö­ket, keressenek föl mielőbb. Szívesen beszámolnék arról, hogy mit tapasztaltam, mit hallottam, amit a szén t péterfai emberek nekem elmondtak. Ha a Világ cikkét háttérelle­nőrzés nélkül képesek voltak leközölni, úgy vélem, nem len­ne helyes, ha tapasztalataimra nem lennének kíváncsiak” — úja november 27-én keltezett levelében olvasónk. * Talán elkerülte a figyelmét: a Petőfi Népe (és a Világ is) ter­mészetesen nemcsak a szentpé­terfaiak véleményét adta közre, hanem alkalmat adott dr. Südi Bertalannak is, hogy elmondja’ véleményét. Mi tehát nem hisz- szük, hogy háttérellenőrzés nél­kül közöltünk volna bármit is e nagy visszhangot keltő ügyben. Várjuk egyébként olvasónk széhtpéterfai élménybeszámoló­ját, reméljük, órásából kiderül az is — csakúgy, mint a Világ cik­kéből —, hogy név szerint kik cáfolják a dr. Südivel szemben felhozott állításokat. (A szerk.) CIKKÜNK NYOMÁN követelményt? A Petőfi Népe október 31-ei számá­ban Ünnepi tanácsülések címmel tudó­sított a bácsalmási testület munkájáról, a napirenden szereplő közlekedési kér­désekről és a Vaskuti Útfenntartó Tár­sulás tevékenységét bíráló tanácstagi észrevételekről is. A témát záró mon­dat szerint azért készülhettek kifogá­solható munkák, mert a számlák egy részét a megyei tanács céltámogatás formájában egyenlítette ki és így a vá­rosnak nem állt módjában minőségi teljesítést követelni. A megállapítás nem állja meg a he­lyét, feltehetően az alábbi tényeit isme­retének hiánya miatt: A megyei tanács pályázati keretben céltámogatással segíti a települések útépítését. A támogatást a helyi tanács igényelheti, és az átutalás is mindig a tanácshoz történik. A beruházói fel­adatokat a helyi jtanács szakigazgatási Ki támaszthat minőségi szerve vagy az építőközösség látja el, mely, mint megrendelő, saját maga vá­laszthatja meg a kivitelezőt s támaszt­hat minőségi követelményt, majd egyenlítheti ki a számlát. Az említett útfenntartó társaságot Baja és Bácsalmás térségének települé­sei alapították 1984-ben. Tanácsi intéz­ményként közösen működtetik a kivi­telező szervezetet. Az útfenntartó szer­vezet működési szabályzatát, éves munka- és pénzügyi tervét a társult ta­nácsok képviselőiből álló közgyűlés hagyja jóvá, és e testület gyakorolja a szervezet vezetője felett a munkáltatói jogot. Ebből következik, hogy a megyei ta­nácsnak és szakigazgatási szerveinek sem pénzügyi, sem jogi lehetősége, sem szándéka nincs, hogy az utak építésével és fenntartásával kapcsolatban az egyes települések elképzeléseitől eltérő érdeket érvényesítsen. Borbély Lajos osztályvezető Hogyan kapott útlevelet a borhamisítási per vádlottja? ' Bűnös-e Takács János (Csemő, Ma- túz dűlő 7.) másfél millió forint ára bor hamisításában és más, terhére rótt bűncselekmények elkövetésében? Az igazság — első fokú bírósági ítélet formájában — Kégelné dr. Kovács Ágnes tanácsa előtt ma derülne ki, ám a Bács-Kiskun Megyei Bíróságon a vádlottak —1 egyébiránt zsúfolt — padján hiába keressük Takácsot. A monstre borhamisítási per 16. rendű vádlottja kiváltotta az útlevelét és állí­tólag Svédországba utazott, ahonnan — így hírlik — esze ágában sincs haza­térni. Hogy bűnös-e Takács, netán ártat­lan,. az minket nem annyira érdekelt (végtére is a bíróság dolga az igazság­szolgáltatás), mint az: hogy az ördögbe tudott útlevélhez jutni? — Ceglédi rendőrkapitányság? Az igazgatásrendészeti osztály vezetőjét kérjük! —— December 5-éig szabadságon van. •„ — Helyettese? — Kapcsolom! A helyettes egy előadóhoz irányított bennünket, aki azt mondta: ők azért adták ki Takácsnak az útlevelet, mert előzetesen kikérték a Bács-Kiskun Me­gyei Rendőr-főkapitányság vélemé­nyét. > Érdekes fejlemény. A legérdeke­sebb persze az benne, hogy a Bács- Kiskun Megyei Rendőr-főkapitány­ságon senkit sem találtunk, akitől bármilyen véleményt kértek volna a ceglédiek. Kaptunk viszont egy új és izgalmas információt: a borhamisítá­si per több vádlottja is szeretett vol­na útlevelet kapni, ám kérésüket el­utasították, és — a pesti központban — a fellebbezésüket is. Mondja csak, a kecskeméti rend­őrségen kivel beszéltek? — tettük fel kérdésünket, ismét a ceglédi rendőrség előadójának. Érdemi választ — csoda-e? — nem kaptunk. Csak egy tanácsot: kérdésün­ket (írásos formában) nyújtsuk be az igazgatásrendészeti osztály vezetőjé­nek, aki majd szabadságáról visszatér­ve megtalálja az alkalmat és a módot, hogy kimerítően feleljen (egyébként azonban útlevélügyben egy személyben dönthet, ez törvény adta joga). Az igazán készséges segítséget illő módon megköszöntük. Élni is fogunk vele. Mindenesetre reméljük, hogy nemcsak velünk jártak el ilyen körülte­kintően ... Bencze Andrea Köszönet a választóknak A Független Kisgazdapárt Bács- Kiskun Megyei Szervezete köszö­netét fejezi ki a megye mindazon választópolgárának, aki minden bojkottfelhívás ellenére élt szavaza­ti jogával és véleményét nyilvání­totta. Külön köszönetét mondunk tag­jainknak, szimpatizánsainknak, akik magukévá tették a kisgazda- párt álláspontját és négy igennel szavaztak. Az FKgP megyei szerve­zete szövetségeseivel együtt nem kí­ván dicsőségben sütkérezni, a sza­vazás eredménye nem a mi érde­münk, hanem a nép akarata és ezt minden szervezetnek így kell értel­meznie. Politikai ellenfeleinket to­vábbra is ellenfélnek és nem ellen­ségnek tartjuk. Tovább keressük az együttműködés lehetőségét a nem­zet érdekében. FKgP Bács-Kiskun Megyei Szervezete

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom