Petőfi Népe, 1989. november (44. évfolyam, 259-284. szám)

1989-11-29 / 283. szám

4 • PETŐFI NÉPE # 1989. november 29. Húscéh A vásárlók haragszanak a húsiparra. Ez jórészt érthető is, hiszen aligha lehet kedvelni azt az ipar­ágat, amelyik termékét naponta vásároljuk, fo­gyasztjuk, s az árcédulákra egyre nagyobb összege­ket írnak. De panaszkodik, sőt haragszik a húsipar is. Először is a pontatlan tájékoztatásért. A hús­árak idei emelése mintegy 400 millió forintot vesz ki a vásárlók zsebéből, s ez csupán néhány százalé­ka az évi összes áremelésnek..Igazságtalannak tart­ják a szakmái vezetők, hogy az elszabaduló árakat egyetlen ágazat nyakába varrják, még akkor is, ha a hús, mint naponta fogyasztott élelmiszer, való­ban érzékenyen érinti a családi kiadásokat. Pa­naszkodnak azért is, mert az emelkedő árak ellené­re rendkívül alacsony a feldolgozás jövedelmezősé­ge, így a vállalatok többsége éppen csak az életben maradásra képes. A saját nézőpontjából tehát mindenkinek igaza van, ám a másik igazságát egyik fél sem hajlandó tudomásul venni. A vásárlók haragja fokozódik A vásárlók haragja a jövőben még fokozódik is. Közismert, hogy a hús a szabadáras termékek közé tartozik januártól, másfelől a költségvetés forrásai is apadóban vannak. A szabad árnak és a támoga­tás elmaradásának együttes következménye az le­het, hogy jövőre 30-40 százalékkal is emelkedhet­nek a húsok és húskészítmények árai. Erre nem csak a termelők, a vásárlók is készülnek. Többfelől hallani, hogy 80-90 forint közötti kilónkénti áron foglalókat fizetnek a sertést vásárolni szándékozók a gazdáknak, jövő évi költségeikét kímélendő. A hús árának eddigi és várható emelése megint össztüzet zúdított a mezőgazdasági nagyüzemekre. Újra előtérbe kerültek azok a sokat hangoztatott érvek, hogy a nagyüzemi mezőgazdaság drágán termel, mert nagy adminisztratív apparátussal mű­ködik, kénytelen kiszolgálni a bürokráciát, nem képes viszont kellő anyagi érdekeltséget teremteni saját dolgozóinak. Kétségtelen, az érvek egy része nem vitatható, s korszerűsítendő a mezőgazdasági nagyüzem és gazdasági környezete egyaránt. A nagyüzemellenes támadás ezúttal mégis sántiká- ló érvrendszerre épül, hiszen fontos tények egy részéről megfeledkeznek a bírálók. Nevezetesen: a levágott sertéseknek több mint felét a kistermelők, ha úgy tetszik, magángázdaságok állítják elő, ‘ámé-‘ lyek nem vádolhatok hanyagsággal, érdektelenség­gel, felesleges bürokráciával. A hizlalás jövedelmezőségét viszont ők is vitat­ják, joggal, hiszen egy-egy százkilós sertés értékesí­tése után alig száz forint haszon marad a házuk táján. Ennyiért pedig egyre kevesebben vállalkoz­nak e munkára. Húzd meg! — ereszd meg! Nyilvánvaló: mélypontra jutott az ágazat, a ter­melői és a feldolgozói egyaránt. A politika mindig azt hangsúlyozta, hogy a húsellátás és az ár köz­hangulatot befolyásoló tényező, s erre hivatkozva a termelői és fogyasztói árakat igyekezett kordá­ban tartani. A termelői érdekképviseletek próbál­koztak a reális költségek elismertetésével, követke­zésképpen az árak fölfelé srófolásával. Hosszú időn át húzd meg!, ereszd meg! játék alakult ki; s mostanra az is kiderült, hogy mindenki károsult. A termelők az alacsony jövedelmezőség, a vásár­lók a magas árak miatt mennek tönkre. Egyeztetett érdekekre és képviseletükre, vala­mint a teljes'vertikum rendbetételére van szükség ahhoz, hogy a minden irányból hömpölygő pa­naszáradat valamelyest enyhüljön. Ezt a koránt­sem egyszerű feladatot tűzte zászlajára a Húsipari Üzemek Egyesülése, amely magát, a középkori hagyományokra hivatkozva, egyszerűen csali; Hús­céhnek nevezi. Az úgynevezett regionális — terme-’ lőszövetkezeti, állami gazdasági, áfész-húsüzemek — közül 38-an tömörültek a céhbe. Arányuk, szakmai jelentőségük, piaci szerepük nem perdön­tő, de nem is elhanyagolható; a hazai ellátás 30 százalékát ők adják, egyes térségekben pedig meg­határozóak. Ledöntik a mesterséges korlátokat A céh létrejötte nem is a számszerűsíthető ará­nyok miatt érdekes vállalkozás. Érdemibb ennél, hogy végre olyan szervezet alakulhat, amelyik a hústermelés, -feldolgozás, -értékesítés folyamatát nem választja mesterségesen szét, hanem annak éppen a valós egységét és érdekeltségét képviseli. Látnivaló, hogy eddig az állami húsipar befolyása érvényesült, a nagyság, a hatalmi központokhoz való közelség döntötte el a gazdasági lépéseket. Ennek is következménye, hogy a termelők anyagi érdekeltsége az elviselhetőség alsó határára csú­szott, hogy a feldolgozók közötti különbség a nagy állami vállalatok javára tolódott el. A nagy állami vállalatok és azok vezetői közvetlenül érdekeltek az exportban, ennek jövedelmezősége többszöröse a belföldi feldolgozásnak; ez utóbbi főként a regio­nális üzemek gazdálkodási tere. ; ­Mesterségesen összekuszált, egyes érdekek sze­rint vezérelt viszonyokat talál a húscéh már alaku­lásának pillanatábah'list"'L6íi:ejottét''“1cűldétéket ;<tzpn(ban éppen e sa indokolja. Nem lesz faraasag, „verékedes” nél­küli e munka, s azt sem várhatjuk tőle, hogy mér­séklődnek a húsárak. A hatalmi monopóliumok ostromlása azonban az áremelésekre is gátló faatá- I sú lehet. V. Farkas József VÁLASZ CIKKÜNKRE A patika nem bolt! A kettő között legalább annyi a kü­lönbség, mint a táraasztal és a pult között: más a feladatuk. Az egyiken (a gyógyszertárban, és nem az üzletben) általában gyógyszerhez, a másikon (a boltban) bármilyen más fontos áruhoz — például cipőpaszta — juthat az arra szoruló állampolgár. Nem szeretném, ha rosszindulatú ki­csinyeskedésnek tűnne ez a — F. P. J. P.etőfi Népében 1989. november 9-én megjelent „Visszalépek a pulthoz” cí­mű írásához fűzött — helyreigazítás. Azért sem, mert a cikk írójával ezt sze­mélyesen is megbeszéltük. Tehát a helyreigazítást jó szándékúan az olva­sók tájékoztatása, s nem különben a gyógyszertári dolgozók miatt szeret­ném közzétenni. Az írás lényege nem is ez, hanem hogy a gyógyszertárban készülő' (ma­gisztrális) gyógyszert — például has­hajtót —„nem számolják reáláron”. A fizetendő összeg mindenféle díjtétel- részleteket tartalmaz — alapanyagár, üvegár, készítési díj —, és ez bosszantja a beteget. Úgy tűnik ugyanis, mintha a patikába betérőt becsapnák, nem az alapanyagpk árán kapja a gyógyszerét. Fizetni kell az üvegért (tisztára mosva visszaváltják), sőt még az elkészítésért is. Nem történt becsapás, ez így van, sőt megkockáztatom, így is helyes. Akkor . is, ha a készítési díj sajnos nem a ' gyógyszertáré vagy a gyógyszerészé, hanem úgynevezett árréspótló árkiegé­szítés. Külön szakmai kérdés lehet az, hogy ha az árrést (a forgalmazási hasz­not, amiből a gyógyszerellátás fenn­tartja magát) megemelnék, lenne-e szükség ennek további pótlására, pél­dául a készítési díjjal. Gyanítom, hogy nem igazán a gyógyszerárakban van a hiba — a nyu­gati árakhoz képest ezek nem magasak —, hanem sokkal inkább az állampol­gár fizetőképességével vannak bajok. Elsősorban a betegek, s ugyanígy a gyógyszerészet, a gyógyításért dolgo- . zók közös érdeke, hogy pontosabban és többet tudjanak az állampolgárok a gyógyszerellátásról. Ennek érdekében — kollégáim nevében is ígérhetem — a sajtónak is szívesen és őszintén adunk tájékoztatást. Végezetül néhány személyes meg­jegyzés. A gyógyszerellátást tárgyi és személyi feltételek nélkül (raktárak, szállítóeszközök, gyógyszertár, ezeket működtető szakemberek) egy ország- . ban, ípni^pdják „bi?tQsüani\JTtfdomá- | spjn szerjnt mindenütt van, .és, szükséges P föf^Űigyj^lg^ininisztpdllP^K^^k haté- ‘ kony működtetése sajnos anyagi ráfor­dítások nélkül elképzelhetetlen. Két­ségtelen, hogy a gyógyszerellátás me­gyei vállalati adminisztrációja orszá­gonként egymástól jelentősen eltérő képet mutat. Dr. Kraszkó Károly megyei főgyógyszerész 6700 ADÓFOLYOSZAMLA-KIVONATOT POSTÁZTAK BÁCS-KISKUNBAN Ha minden rendezett, akkor csak tájékoztatás Bács-KiskuH megyében 6700 érintett kapott a közelmúltban érte­sítést, amelyben tájékoztatják arról, hogy milyen pénzforgalmat bonyolított lé adófolyószámláján. Az 1988-ra vonatkozó, valamint az idén augusztus 31-éig teljesített befizetéseket és visszatérítéseket tekinthetik át, akik előző évi kötelezettségük alapján személyijöve- delemadó-bevallást tettek, illetőleg fizettek. A mintegy 48 ezer sze- mélyijövedelemadó-bevallást készítők közül azonban nem mindenki kapta meg ezt a számlakivonatot, hanem kizárólag azok, akiknek az augusztus végi egyenlege pluszban vagy mínuszban 100 forintnál nagyobb eltérést mutat. Miért volt.'efre szükség, mire jó ez és úiit.kell áz ügyfélnek tennie? kérdeztem az illeté­kest-, Somodi Sándort, a Bács- Kiskun Megyei Adófelügyelő­ség vezetőjét. A haszna és értelme az adó­folyószámla-kivonat kiküldésé­nek az, hogy az érintett személy tájékozódhasson, mi is történt a befizetéseivel. Ezt joga van tudni — így a válasz. Ezzel ki lehet szűrni tévedéseket is. Ész­reveheti az érintett, hogy téves csekket kitöltve fűtési díjat vagy OTP-részletet fizetett be az adószámlájára (a pénz ren­deltetését az adófelügyelőség nem vizsgálja, azt befizetésnek könyveli el), esetleg tapasztal- t hatja, hogy az általa előlegként, ' vagy végelszámolásként befize­tett összeg nincs a folyószám­lán, s így módjában áll azt is tisztázni, hol történt a hiba. Ezt követően, ki-ki rendezheti a számláját, visszaigényelheti a máshová szánt pénzt, vagy át­utalhatja a hiányzó összeget. A kimutatások szerint, a ki­küldött 6700 folyószámla-kivo­natból 3400 a hátralékosoké, és 3300, amelyik túlfizetést rögzít. Ez utóbbiról elmondták: ne té­vesszen meg senkit a kitétel. A számítógép túlfizetésnek te­kinti a. jövő év elején esedékes elszámolásig az összes időköz­ben teljesített befizetést, így a kötelező adóelőleget is. Akinek tehát ebből adódik a „túlfizeté- tekintse .egyszerű tájé- ; koztatásnák a kivpnatotv míg ,,M..^[.itijlfiz^jtés mástól^rma- zik, az értesítse az áaófelügye- lőséget, esetleg kérheti azt is, hogy hová utalják át a nem ide szánt, mégis itt jelentkező ősz- szeget. A hátralékosok nagyobbik részénél a munkahely által és általuk befizetett előleg, vala­mint a végelszámoláskor át­utalt összeg nem fedezte a meg­állapított adót. Őket novem­berben felszólították, hogy - amennyiben még nem tették meg augusztus 31. óta — ren­dezzék a hátralékukat. A fo­lyószámlán nem szereplő, s hi­ányként jelentkező összeg befi­zetését — ha az megtörtént — a csekkszelvénnyel lehet igazol­ni, személyesen, vagy levélben elküldve azt. Az adófelügyelőség kéri, hogy az érdekeltek december 10- éig rendezzék a félreértésre okot adó kérdéseket. Ki-ki választ­hatja a számára legkedvezőbb megoldást, észrevételeit postán küldheti el, vagy felkeresheti Kecskeméten a megyei adőfelü- gyelőséget, Baján, Kiskőrösön és Kiskunhalason a kirendeltsé­geket, vagy a többi városban a helyi tanácsok ügyfélszolgálata­it az adóügyintézésre a megjelölt időben. Mindezt megteheti nemcsak a saját lakóhelyén, ha­nem más településen is. Azt tudni kell: az adófolyó­számla-kivonat csak tájékozta­tás, a könyvelés pontosítását szolgálja, s nem hatósági intéz­kedés, nincs jogkövetkezménye. A következő hetekben hásonló tartalmú információs számlaki- vonatot kapnak a magánvállal­kozók is — ugyancsak plusz­mínusz 100 forintos egyenlegkü­,löi)b,§££ esetén. I ,i (.Természetesen azadófeíügye- készülnek pz, új feladat; ra, az 1989-es évi személyi jové- delemadó-bevallási nyomtatvá­nyok postázására is. Az iratokat az 1988 után adózók és az idén előleget fizetők levélben kapják meg. V. T. A legutóbbi papírgyűjtési kam­pányban a gyerekekkel minden lé­tező cetlit összeszedtünk, szín sze­rint válogattuk az újságokat, s az elbírható súlyú kötegek „ették” a madzagot. Az akció a munkahe­lyen is rendet csináltatott. Azután jó,néhány kisdiákkal elindultunk valamilyen kézikocsiért. A Rákó­czi úti Konzum-Tourist dolgozói — valuta nélkül — sok sikert kí­vánva, kölcsön adták'a járgányt. Az öröm határtalan volt. Nem annyira a Bocskai utca járdáján komótosan sétáló hölgyé, aki a ne­hezen kormányozható „masina” kikerülése helyett a hőzöngést vá­lasztotta. Azért szerencsére sokan inkább segítették a kis csapatot, így lelkesedésük sem hagyott alább, hiszen a tét nem csekély volt: melyik osztály lesz az iskola­első? Igaz, ennek jó három hete már, de a MÉH illetékbe eddig sem jelentkezett a Petőfi iskola el­számolásával. A sok esetben piac­ról kért kölcsönmázsán már 15-16 ezer kilót is mértek. Most még csak latolgatják az osztályok: mennyi lesz majd a közös kasszában? Pedig a szervezettebb, elismer­tebb gyűjtést sürgeti az idő, hiszen a papíripar is már-már az örökös áremelők közé tartozik, de hallom a kijelentéseket,-ha megérné! Papírgyűjtés, avagy: nesze semmi, fogd meg jól! 9 Papírhegyek válogatása a kecskeméti telepen. Valóban? Érdemes? Qttjártunkr kor megtudtuk: az ipar megrefor­málta az átvételt. A színes is ve­gyes, nem muszáj szétválogatni. Az árakat pedig felemelték (!?) 10­20 fillérrel. így a vegyes papírért 1,20, a fekete-fehérért 2,50, a hul­lámpapírért 1,70, a nátronpapírért (például cukroszsák), 4 forintot adnak kilónként. Ösztönzőként ta­lálták ki azt is, hogy tanévenként versenyt hirdetnek az iskolák kö­zött. A gyűjtést'irányító pedagó­gus jutalma vásárlási utalvány, ami minimum 1200, maximum 2 9 Átvétel elátt. ezer forint, az élenjáró diákok pe­dig táborozáson vehetnek részt. A létszámkeretet a MÉH Tröszt osztja szét, budapesti, illetve me­gyei tanulók arányában. Bár azt nem sikerült megtudni, hogy mek­kora az a bizonyos keret, s milyen arányú a főváros—vidék megkü­lönböztetés. Új a Safari képakció is. A jól ismert Planétás sorozat egy cso­magja húsz képet tartalmaz, ára 35 forint. Ebből egy kép (!) jár min­den húsz kiló átadott papír után. Igaz, ez az iskolai gyűjtés utáni mennyiségért is dukál. Ez esetben nagyobb az esély, hogy előbb- utóbb teljes sorozat lesz a Plané­tásból, s az alma maternek egy szemléltető eszközzel több. Csak- hát éppen az izomlázig cipekedő diák legtöbbje nincs kellőképpen elismerve, így nem csoda, hogy ha- . mar közömbösekké Válnak. Egyébként a legutóbbi akcióban • A Szivárvány Áruház dolgozói két-háromhavonként hívják, értesítik á telepet, hogy ismét küldhetik a kocsit. A kartondo­bozokért kapott pénzt karácsony táján szétosztják a dolgozók között. (Tóth Sándor felvételei). a lajosmizsei központi iskolások 16 220 kilogramm papírt hordtak össze. Sokat vittek a kecskeméti Mátyás király körútiak, a Molnár Erik Általános Iskola tanulói. A tanintézetek udvaráról a pa­pír útja a Kecskemét városszéli, Dél-Mágyarországi Nyersanyag­hasznosító Vállalatnál folytatódik. Egy-egy kampányban hegyszám szaporodik a használt papír. Hogy mennyi? Erről, mint Török László telepigazgató elmondta, ő nem nyilatkozhat, csak a szegedi köz­pont. (Lehet, hogy ők ott jobban tudják?) Azt viszont elmondták, ha egy-egy munkahelyen veszik a fáradságot és összegyűjtik a hasz­nált papírokat, az üzletek a csoma­golóanyagokat, dobozokat, akkor kérésre kocsit is küldenek a rako­mányért. A telepen egyébként mintegy hetvenen dolgoznak, akik közül sokan válogat­ják, majd gépek segítségével bá­lázzák az árut. A 400-500 kg- os csomagokat innen a dunaúj­városi pápír- gyárba szállít­ják, s egyszer busás áron, va­lamilyen for­mában vissza­vásároljuk a ma még nevet­séges fillére­kért, nesze sem­mi, fogd meg jól! alapon elis­mert papírgyűj­tés „felújított” változatát. Pulai Sára

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom