Petőfi Népe, 1989. november (44. évfolyam, 259-284. szám)
1989-11-01 / 259. szám
Németh Miklós Bős-Nagymarosról A Bős—Nagymarosi Vízlépcsőrendszer sorsának alakulásáról, a nagyberuházás nemzetközi jogi, ökológiai, műszaki hatásait feltáró vizsgálatok eredményeiről szóló beszámolót Németh Miklós miniszterelnök terjesztette a parlament elé. A vízlépcsőrendszer problémáit komplex módon elemző írásos .előterjesztés főbb megállapításait ismertetve a Minisztertanács elnöke elmondta: a kormány álláspontjának megfogalmazásánál abból indult ki, hogy a vízlépcsőrendszer eredeti terveknek megfelelő üzembe helyezésével mindkét ország érintett területei ökológiai szükséghelyzetbe kerülnének. A kormány álláspontja szerint az ökológiai szükséghelyzetet a csúcsrajá- ratás lehetőségének kiiktatásával, a nagymarosi vízlépcső megépítésének végleges elhagyásával, a bősi erőmű alapüzemű használatával lehet megelőzni. Mindezek alapján a kormány kezdeményezi a csehszlovák félnél „A Magyar Népköztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság között a Gabcikovo—Nagymarosi Vízlépcső- rendszer megvalósításáról és üzemeltetéséről szóló 1977. évi szeptember 16. napján aláírt szerződés” módosítását. A magyar kormány ugyancsak kezdeményezi, hogy az 1989 februárjában aláírt jegyzőkönyv Nagymarosra vonatkozó részét érvénytelenítsék. A kockázatok megítélésénél a kormány a környezetért érzett felelősséget, az élővilág életfeltételeinek megóvását tartotta szem előtt. Abból indult ki, hogy e létfontosságú kérdésben még a minimális valószínűséggel bekövetkező katasztrófák kockázatát sem szabad vállalni. A környezet védelmében az abszolút veszélytelenséget kell bizonyítani, vitathatatlanul meg kell cáfolni az aggályokat, a félelmeket azoknak, akik szerint semmitől sem kell tartani. Ezt azonban az erőműpártiak nem tudták bizonyítani. Ha egyik fél sem tudja elfogadható mértékben alátámasztani az igazát, akkor az a döntéshozónak cáfolhatatlan bizonyíték arra, hogy helyesen dönt, amikor a beláthatatlan következményekkel járó bizonytalanság elhárítását szolgáló változat mellett teszi le voksát. A döntésnél tehát elsőbbséget kapott az ökológia, a környezet védelme, s ilyen értelemben Németh Miklós nem is tagadta, hogy a probléma fontos politikai kérdéssé is vált. „Lehet-e fontosabb politikai kérdés, mint az emberi környezet védelme, a jövő generációk életfeltételei iránt tanúsított felelősség?!” — tette fel a szónoki kérdést a miniszterelnök. Végezetül határozottan leszögezte: a kormány vállalja a rá háruló felelősséget, azt nem kívánja a parlamentre hárítani. A miniszterelnök ennek szellemében azt kérte a parlamenttől, hogy vegye tudomásul a beszámolót. Adja meg a felhatalmazást a kormánynak, hogy a csehszlovák, félnél kezdeményezhesse az 1977-es szerződés módosítását. Németh Miklós kérte azt is: az Országgyűlés kötelezze a kormányt arra, hogy az országhatártól Nagymarosig terjedő Duna-szakasza helyi és a területi tanácsok részvételével új, komplex, regionális fejlesztési koncepciót és rendezési tervet dolgozzon ki. Ez magában foglalja azt is, hogy a kormány azonnal tegyen intézkedéseket Dunakiliti térségének árvízvédelmére; tegyen meg mindent a Szigetközt fenyegető ökológiai és árvízveszély elhárítására. Államtitkári tájékoztató Ezután Udvari László közlekedési, hírközlési és építésügyi államtitkár, a bős—nagymarosi beruházás kormány- biztosa, a napirend előadója tájékoztatta a képviselőket. A bős—nagymarosi vízlépcsőrendszer megépítése környezeti szempontból egyértelműen kockázatos — mondotta. — A prpgnosztizáláshoz szükséges vizsgálatok hiányosak, így az esetleges kár nagysága csak becsülhető. Különösen nagy az ivóvízkészlet veszélyeztetettsége, egyrészt a parti szűrésű víznyerésnél, másrészt a Kisalföld alatti, az Európában egyedülálló édesvízi készletnél, Ennek a vízkészletnek a minőségét Magyarország és Csehszlovákia érdekében egyaránt meg kell őrizni. A vízlépcsőrendszer eredeti koncepció szerinti megépítése esetén Budapest lenne a világon az egyetlen olyan város, amely felett csúcsrajáratott vízerőmű működik, miközben az ivóvíz 85 százalékát parti szűrésű kutakból nyerik — hangoztatta. Amennyiben a bősi erőmű csúcsrajáratása, a nagymarosi létesítmény építése, az efeletti tározótér kialakítása elmarad, mérsékelhetők az ökológiai veszélyek. A kizárólag ökológiai szempontok szerint a legkedvezőbb megoldás az lenne, ha a bős—nagymarosi vízlépcső- rendszert egyáltalán nem helyeznék üzembe. A dunakiliti tározó, á bősi erőmű viszont csaknem teljesen kész. így a műszaki, gazdasági meghatározottság miatt az ökológiai kockázat minimalizálása tűzhető ki reális célként. A gazdasági szempontokra kitérve rámutatott, hogy a nagymarosi vízlépcső elhagyása, illetve a vízlépcsőrendszer eredeti program szerinti továbbépítése egyaránt veszteséges. A beruházási költségeket tekintve a továbbépítés kismértékben előnyösebb lenne, a következő három évet illetően viszont a leállítás jár kisebb költséggel, változatlan áron, mintegy 5 milliárd forintot nyer az ország ebben az időszakban. 1994—97 között viszont — a villamos- energia-pótlást szolgáló gázturbinás kombinált ciklusú erőműépítés miatt - újabb költségek jelentkeznek. Ez egyben azt is jelzi, hogy a nagymarosi vízlépcső leállításával nem szabadulnak fel hosszabb távon pénzügyi források. Kizárólag annyit nyerhetünk, hogy a következő három évben a pénzügyi terheink csökkennek ugyan, de a még mindig jelentős helyreállítási munkák, valamint a hajózási feltételek megteremtésének költségeivel együtt folyó áron mintegy 16 milliárd forint beruházási költséggel kell számolni. A villamosenergia-rendszer egészét tekintve az energiaellátás a nagymarosi vízierőmű létesítésének elmaradása esetén is pótlólagos intézkedésekkel biztosítható. Az államközi szerződés módosításával kapcsolatban kitért arra, hogy ez a kötelezettségek jogszerű és jóhiszemű megváltoztatásának kezdeményezését jelenti. Mivel ökológiai szükséghelyzetbe kerülnénk, a nemzetközi (környezetvédelmi) jog az ilyen helyzetekre a munkálatok felfüggesztését, a tárgyalások megkezdését és a szerződés olyan módosítását követeli meg mindkét féltől, amely az ökológiai kockázatokat megfelelő szinten tartja. Ebből következően a magyar fél lépései nem minősülnek szerződésszegésnek, hanem követik a nemzetközi jog előírásait, s egyebek mellett nem szolgálnak alapul a csehszlovák kártérítési követeléseknek. Ezután arról tájékoztatta az Országgyűlést, hogy hétfőn délután a Külügyminisztérium diplomáciai jegyzékben foglalta össze a magyar javaslatokat. Ezt követően még az esti órákban a Csehszlovák Szocialista Köztársaság Külügyminisztériuma jegyzékben ismételte meg korábbi, a kormányfői tanácskozásokon kifejtett álláspontját. Ennek lényege: ragaszkodnak a nagymarosi vízlépcső felépítéséhez, az eredeti koncepcióhoz és csak e feltételek megléte esetén készek á garancia- rendszerre vonatkozó megállapodás megkötésére. A jegyzékből megismerhető a csehszlovákiai oldalon megvalósítandó elterelés, mint ellenlépés. Egy ilyen megoldás a Szigetközben ökológiai katasztrófaveszélyt jelentene. A közös határfolyó egyoldalú elterelése súlyosan sértené nemcsak az államközi szerződést, hanem a két ország közötti határokra,, határvizekre, valamint a Dunán való hajózásra vonatkozó egyezményeket, ideértve a Párizsi békeszerződést is. Szükségesek tehát a megfelelően higgadt diplomáciai lépések. A magyar—osztrák vállalatközi, magánjogi szerződésekről Udvari László elmondta, hogy ezek a nagymarosi létesítmény építésére, az áramszállításra és távvezeték létesítésére vonatkoznak. E szerződések szorosan össze-. függnek. A szerződésekre az osztrák jog az irányadó, a jogvitákat pedig választott bíróság dönti el. A kártérítési összegek megállapítása bizonyítási eljárást igényel. Fizetési kötelezettségeinket várhatóan áramszállítással ellentételezzük. Berdár Béla, az Országgyűlés településfejlesztési és környezetvédelmi bizottságának előadója bevezetőben ösz- szefoglalta mindazokat a körülményeket, amelyek a témakörben született előző parlamenti döntés óta megváltoztak. Javasolta, hogy az Országgyűlés vegye tudomásul a kormány tájékoztatóját, adjon felhatalmazást az 1977-es szerződés módosításának kezdeményezésére, ám részletkérdésekben ne foglaljon állást. Mondja ki, hogy a további munkánál a kormány elsődlegesen az ökológiai szempontokat, a nemzeti érdekeket, a tudomány legújabb eredményeit, és a térségben élő lakosság jogos érdekeit vegye figyelembe. Zsigmond Attila (Budapest, 5. vk.) a nagymarosi gát megépítését ellenző képviselők nevében kijelentette: egyetértenek a miniszterelnök és a kormány azon erőfeszítéseivel, amelyek a nagymarosi gát építésének végleges elhagyására és az ökológiai kockázatok minimálisra csökkentésére irányulnak. Ugyanakkor hangoztatta: megütközéssel fogadták a kormánybiztos jelentésében azt a mondatot, miszerint a kormány döntése egyhangú volt, kivéve a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztériumot—mondotta Zsigmond Attila, majd feltette a kérdést: „Egy tárca az egész kormány ellen?” Ilyen nézetkülönbség alighanem idegen Németh Miklós miniszterelnök egységes kormányzásra törekvő elképzelésétől — folytatta. Az építést ellenző képviselők csoportja nyomatékkai javasolja a szükséges következtetések levonását, beleértve az intézményi szerkezetre vonatkozókat és a személyi konzekvenciákat is — mondotta. A csoport sokkal határozottabb, egyértelmű megfogalmazást igényel két kérdésben. Először: a nagymarosi építkezés végleges leállítását, az építkezés, teljes elhagyásának szándékát ki kell nyilvánítani. Másodszor: az a véleményük, hogy a Dunakiliti—Hruscsovo —Bős további építését három-öt évre fel kell függeszteni, hogy az érintett tudományok valóban vizsgálatokon alapuló döntési alternatívákat adhassanak, s a kockázati tényezők értékelhetők legyenek. Végezetül a képviselő ismertette a csoport határozati javaslatát a Bős— Nagymarosi Vízlépcső munkálatairól. Bubla Gyula (Budapest, 3. vk.), a Ganz Villamossági Művek központi forgácsoló gyáregységének vezetője leszögezte: nem szabad a tározótavat feltölteni addig, ameddig nem tudjuk biztosan, hogy lesznek-e komolyabb károsodások. Káldi Endre (Győr-Sopron m'., 9. vk.), a halászi Zöld Mező Mgtsz elnöke Szigetköz lakóinak véleményét tolmácsolva kérte: Győr-Sopron megye, ezen belül Szigetköz térsége a vízlépcsőberuházás miatt ne kerüljön se ökológiai, se gazdasági szempontok miatt hátrányos helyzetbe. Balogh László (Pest m., 29. vk.), a Pest Megyei Tanács elnöke azt ajánlotta, hogy a kormány a szerződésmódosítási tárgyalások , során tanúsítson kompromisszumkészséget, s csehszlovák partnerétis rugalmas hozzáállásra szólítsa fel. Álláspontja szerint a két kormánynak közösen kell megtalálnia a „legkisebb rosszat”. Bodonyi Csaba Borsod-Abaúj- Zemplén m., 3. vk.), az Észak-Magyarországi Tervező Vállalat főépítésze üdvözölte a kormány bátorságát, s az ökológiai szemlélet győzelmét. Nemes Tamás (Komárom m., 6. vk.) az Esztergomi Városi Tanács Egyesített Kórházainak főorvosa nem értett egyet azzal a képviselői indítvánnyal, mely szerint az Országgyűlés vonja ki magát a döntés felelőssége alól. Véleménye szerint a képviselőknek állást kell foglalniuk, támogatva ezzel a kormányt. Kulcsár Sándor (Komárom m., 1. vk.), a Szakszervezetek Komárom Megyei Tanácsának vezető titkára elmondotta; hogy a parlament szakszervezeti csoportja javaslatot dolgozott kis a bős —nagymarosi vízlépcsőrendszerrel kapcsolatban, s azt 75 képviselő aláírásával együtt eljuttatták az Országgyűlés elnökének. Azt szorgalmazzák, hogy a parlament a vízlépcsőrendszer kérdésében ne bonyolódjék szakmai és tudományos vitákba, elhelyett fogadják él a kormány beszámolóját, és adjanak felhatalmazást az 1977-es államközi szerződés módosítására. Ezután — mert több képviselő nem jelentkezett felszólalásra — a soros elnök a vitát lezárta. Mivel a vitában a képviselők a határozattervezethez szövegmódosító javaslatokat nyújtottak be, ezért felkérte a településfejlesztési és környezetvédelmi, valamint a bős— nagymarosi ad hoc bizottság tagjait, tartsanak ülést, véleményezzék a javaslatokat. Eskütétel A bizottsági ülések idején az Ország- gyűlés személyi javaslatok, illetve különféle állásfoglalások, interpellációk megtárgyalásával folytatta munkáját. Pesta László, az Országgyűlés jegyzője ismertette a titkos szavazás eredményét, amelynek során megválasztották az Állami Számvevőszék tisztségviselőit. A plénum az Állami Számvevő- szék elnökévé 281 szavazattal dr. Hagelmayer Istvánt, elnökhelyettesévé 282 szavazattal Sándor Istvánt választotta meg. Az Állami Számvevőszék tisztségviselői az Országgyűlés előtt letették a hivatali esküt. Az eskütételt követően — az Országgyűlés szociális és egészségügyi bizottságának állásfoglalása alapján — a társadalombiztosítás irányításáról és a társadalombiztosítási bizottság létrehozásáról szóló határozattervezetről döntöttek a képviselők. E témával kapcsolatban senki nem kért szót, így az elnök elrendelte a szavazást: a képviselők nagy többsége elfogadta a társadalombiztosítás irányításáról és a társadalombiztosítási bizottság létrehozásáról szóló országgyűlési határozattervezetet. Ezután — ugyancsak a szociális és egészségügyi bizottság, továbbá a terv- és költségvetési bizottság együttes javaslata nyomán — a társadalombiztosítási ellátások 1989. évi egyszeri kiegészítéséről hoztak határozatot a képviselők. Az állásfoglalással egyhangúan egyetértett az Országgyűlés. A javaslat egyébként azt tartalmazza, hogy a 6 ezer forint alatti nyugdíjakat, járulékokat és nyugdíjszerű ellátásokat 2000 forinttal, a 6 és 7 ezer forint közötti nyugdíjakat, járulékokat és nyugdíjszerű ellátásokat fejenként ezer forinttal, az első-második fokozatba tartozó 6000 forint feletti rokkantsági nyugdíjakat 2 ezer forinttal egészítsék ki ebben az évben. Továbbá kapjanak fejenként 2-2 ezer forintot a házastársi pótlékbán részesülők, a 7 ezer forint alatti jövedelempótlékban részesülők, valamint a gyesre jogosultak. A családi pótlékban részesülők számára a javaslat gyermekenként ezer forintos kiegészítést tart indokoltnajc. Újabb eldöntendő kérdés volt, a képviselők miként határozzanak Szirtesné dr. Tomsits Erika szeptemberi ülésszakon bejelentett javaslatáról, azaz az ügyrendi bizottság létrehozásáról. A képviselők egyetértettek a személyijavaslatokkal, az elnök pedig felkérte az új bizottság tagjait, hogy a következő ülésszakon tegyenek indítványt vezetőjük személyére. * Ezután ismét interpellációkkal folytatta munkáját az Országgyűlés. Az elnöklő Fodor István bejelentette: délelőtt a Bozsó Jánosné és Debreczeni József képviselő interpellációjára adott választ már megtárgyalták. (Mint ismeretes, a két képviselő Kárpáti Ferenc honvédelmi miniszterhez interpellált a szovjet csapatok által kiürített laktanyák hasznosítása érdekében. A miniszteri választ az Országgyűlés korábban nem fogadta el, s most a parlament honvédelmi bizottsága terjesztette be ez ügyben jelentését.) Mivel a délelőtti ülésen csak Bozsó Jánosné vett részt, az elnöklő Fodor István megkérdezte az időközben megérkezett Debreczeni Józsefet, elfogadja-e a választ. A képviselő, s majd az Ország- gyűlés is elfogadta a honvédelmi bizottság ez ügyben készített jelentését. Előrehozott zárszó Az interpellációk sorát megszakítva Fodor István rendhagyó módon előrehozta az elnöki zárszót. Tájékoztatta a törvényhozókat arról, hogy a következő ülésszak november 21-én, kedden kezdődik. Az ülésszak napirendjén tíz törvényjavaslat és két tájékoztató szerepel. Fodor István tájékoztatásul közölte azt is, hogy a téli ülésszak a tervek szerint december 18-án kezdődik, s előreláthatólag négynapos lesz. Hámori Csaba (országos lista) arról tájékoztatta a képviselőket, hogy a Magyar Szocialista Párt parlamenti csoportja felhívással fordult az Országgyűléshez, a pártokhoz, a társadalmi szervezetekhez, mozgalmakhoz, az ország sorsáról felelősen gondolkodó valamennyi magyar állampolgárhoz. A felhívásban a demokráciába való békés politikai átmenet feltételeinek biztosítására szólítanak fel mindenkit. Hámori Csaba kérésére az Országgyűlés a felhívásban foglaltakat közfelkiáltással támogatásáról biztositbtta. Király Zoltán (Csongrád m.. 5. vk.) a parlamentben augusztus 31-én tartott sajtótájékoztatón javasolta az Európában állomásozó idegen csapatok kivonását. Az indítvány az Országgyűlés szeptemberi ülésszaka elé került, ahol a soros elnök bejelentette, hogy a javaslatot benyújtják a külügyi bizottságnak. A külügyi és a honvédelmi bizottság együttesen megvitatta és állás- foglalásában támogatta a javaslatot. Az ott elhangzottak alapján készült felhívástervezetet Király Zoltán megismertette a képviselőkkel. A tervezet egyebek között felhívással fordul a magyar kormányhoz és valamennyi európai ország és az Európai Közösség parlamentjéhez, hogy szorgalmazzák az idegen csapatok kivonását az európai államok területéről a II. világháború befejezésének 50. évfordulójára, 1995-re. A kormányt pedig arra szólítja fel, hogy gyorsítsa meg a Magyar Köztársaság területén állomásozó szovjet csapatok kivonásának folyamatát. Az Országgyűlés elfogadta a felhívást. Még mindig nem lévén bizottsági jelentés, ismét interpellációk következtek. Bozsó Lajosné (Budapest, 10. vk.) á Dél-Buda—Rákospalota metró beruházásának, előkészítő munkáinak felfüggesztése tárgyában interpellált a közlekedési, hírközlési és építésügyi miniszterhez. Udvari László államtitkár a Fővárosi Tanács elnökével egyeztetett válaszát az interpelláló képviselő csak akkor fogadja el, ha megismerhetik a terveket, s kérte az ülés elnökét, ezzel a feladattal bízza meg az építési, közlekedési bizottságát. Az Országgyűlés elfogadta az államtitkár válaszát, az elnök Ígéretet tett a képviselő kérésének teljesítésére. Karvalits Ferenc (Zala m., 1. vk.) a helyi közlekedésben bevezetett forgalmi juttatás és a helyi közlekedés támogatási rendszere ügyében már délelőtt elmondta interpellációját. Erre Udvari László államtitkár délután válaszolt. Az államtitkár elmondotta: felülvizsgálták a helyi és helyközi közlekedési tarifák támogatási rendszerét. Erre a célra 2,1 milliárd forintot irányoznak elő a jövő évi költségvetés irányelvei. A pénzt a helyi tanácsok fogják kezelni. A minisztérium tervezi, hogy az aprófalvas településeknél működtetett helyközi járatokat is bevonják a helyi támogatás körébe. A választ sem a képviselő, sem az Országgyűlés nem fogadta el, így az elnöklő Fodor István e témakör vizsgálatát kiadta az Országgyűlés építési és közlekedési bizottságának. A határozathozatalhoz a képviselőknek meg kellett várniuk a bizottságok állásfoglalását a módosító indítványokról. Rövid szünetet követően a településfejlesztési és környezetvédelmi, valamint a Bős—Nagymaros ad hoc bizottság a kormány képviselőjének egyetértésével teijesztette elő a határozati indítványt. Ezek szerint az Országgyűlés a beruházás felfüggesztése óta elvégzett vizsgálatokról szóló beszámolót, az abból levont következtetéseket ill amelyeket a miniszterelnöki expozé tartalmazott — tudomásul veszi. Az Országgyűlés megerősíti, hogy a kormány tevékenységét a jövőben is az ökológiai szemlélet, a tudományos megalapozottság és a nemzeti érdek képviseletének elsődlegessége hassa át, s törekedjenek a környezeti károsodások megelőzésére, kiküszöbölésére. Az Országgyűlés felhatalmazza a Minisztertanácsot, hogy a csehszlovák szerződő félnél kezdeményezze a Magyar Népköztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság között a Gabcikovo—Nagymarosi Vízlépcsőrendszer megvalósításáról és üzemeltetéséről szóló 1977 szeptemberében aláírt szerződés módosítását. Az Országgyűlés felhívja a Minisztertanácsot, hogy a szerződés módosításának kezdeményezéséből adódó szükséges intézkedéseket tegye meg. Az Országgyűlés egyet- értőleg tudomásul veszi, hogy a Minisztertanács a Duna országhatártól Nagymarosig terjedő szakaszára kiterjedően, a Duna és a térség kiegyensúlyozott fejlesztésének megalapozására — a helyi és területi tanácsok részvételével — új, komplex regionális fejlesztési koncepciót és rendezési tervet dolgoz ki. Szükségesnek tartja, hogy a nagymarosi műhöz közvetlenül nem kapcsolódó, tervezett és már folyamatban lévő infrastrukturális fejlesztések — a lakosság terhei arányának növelése nélkül — maradéktalanul valósuljanak meg. A két bizottság együttes indítványának megfelelően a képviselők elé terjesztett kormánybeszámolót és határozati javaslatot 186 egyetértő, 7 ellenző és 74 tartózkodó szavazattal fogadta el az Országgyűlés. A határozathozatal után Udvari László a kormány nevében megköszönte a képviselők állás- foglalását, felhatalmazását, amely arra enged következtetni, hogy megértették és támogatják a Minisztertanács — az ökológiai szempontokat érvényesítő — törekvését. Ezután a képviselők határozatot hoztak a nagymarosi munkálatokról. A képviselők elé terjesztett kormány- beszámolót és határozati javaslatot az Országgyűlés elfogadta. Ezzel az Országgyűlés októberi ülésszaka befejeződött. A második munkanapon Fodor István, Horváth Lajos és Jakab Róbertné felváltva elnökölt. (MTI) Népszavazás — elnökválasztás Az Országgyűlés határozata értelmében november 26-án népszavazás lesz. Az állampolgárok a szavazókörökben olyan szavazócédulát kapnak kézbe, amelyen négy kérdés szerepel. Az a négy kérdés, amelyek megválaszolására a Szabad Demokraták Szövetsége népszavazást követelő aláírásgyűjtő kampányt szervezett. A kérdések alatt zárójelben olyan magyarázatok olvashatók, amelyek — felhívva a figyelmet a lehetséges válaszok jogkövetkezményeire — segítik a döntést. A SZAVAZÓLAP TARTALMAZZA: 1. Csak az országgyűlési választások után kerüljön-e sor a köz- társasági elnök megválasztására? (Igen szavazatával Ön azt támogatja, hogy a köztársasági elnököt ne a nép, hanem az új Országgyűlés válassza meg. Nem szavazatával azt támogatja, hogy a köztársaság első elnökét közvetlenül a lakosság válassza meg.) 2. Kivonuljanak-e a pártszervek a munkahelyekről? (E kérdésben az Országgyűlés a pártókról szóló törvény elfogadásával úgy döntött, hogy a munkahelyeken ne működjenek pártok. Igen szavazatával az Országgyűlés döntését megerősíti, nem szavazatával a pártok munkahelyi működését támogatja.) 3. Elszámoljon-e az MSZMP a tulajdonában vagy kezelésében levő vagyonról? (Az Országgyűlés októberi ülésszakán a társadalmi szervezetek és az MSZMP vagyonáról szóló tájékoztatót elfogadta. Igen szavazatával megerősíti az elszámoltatást, nem szavazatával elutasítja az elszámoltatást) 4. Feloszlassák-e a munkásőrséget? (Az Országgyűlés a munkásőrséget októberben jogutód nélkül feloszlatta, a törvény végrehajtása megkezdődött. Igen szavazatával megerősíti az Országgyűlés döntését, nem szavazatával a munkásőrség visszaállítása mellett foglal állást.)” A népszavazás akkor minősül eredményesnek, ha a választópolgárok fele plusz egy fő szavazott. Ekkor kétféle megoldás lehetséges a köztársasági elnök választásával összefüggésben. Az egyik; ha a többség igenqel voksol, akkor az Országgyűlés által kitűzött időpontban, 1990. január 7-én megtartják a köztársaságielnökválasztást. Ha a többség elutasítja ezt, akkor az elnököt a képviselőválasztások után megalakuló új parlament választja meg. Ez tehát azt jelentené, hogy január 7-én nem lesz köztársaságielnökválasztás. Ha a választópolgárok nem mennek el szavazni, illetve nincs meg a szükséges arány, a népszavazás eredménytelennek minősül. Ezt a helyzetet úgy kell tekinteni, mintha nem is lett volna népszavazás, Ez esetben pedig az elfogadott módosított alkotmány és az Országgyűlés döntésének megfelelően az általános és egyenlő választójog alapján, közvetlen és titkos szavazással választanak a választásra jogosult állampolgárok köztársasági elnököt január 7-én;
