Petőfi Népe, 1989. november (44. évfolyam, 259-284. szám)
1989-11-01 / 259. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1989. november 1. Kedvez az építőknek az időjárás Bajai beruházások A szokatlanul kellemes, taraszias időjárás kedvez az építőknek. Baján városszerte teljes erővel folynak a nagyberuházásokon a munkálatok. A városi tanács részéről Gyurákovics Imre tervcsoportvezető a felelőse az építkezésekkel kapcsolatos koordinációs munkának. Amikor tájékoztatást kértem tőle a jelenlegi helyzetről, készséggel ajánlkozott, hogy elkísér néhány fontos tanácsi beruházás szemrevételezésére. Sétánkat a nagykórház új diagnosztikai tömbjének megtekintésével kezdtük. Az impozáns épületen még a késő délutáni órákban is szorgalmasan dolgoztak a tetőfedők. Indokolt is a sietség, mert körülbelül két hónapos lemaradást kellene behozni. A tető hiánya miatt ugyanis az alagsor esős időben vízben áll, sőt az is előfordulhat, hogy a már beépített szerkezeti elemek károsodnak. Az építés befejezésének határideje 1990. augusztus 31. Ezután következhet az épület orvos- technológiai műszerezése, melyhez azonban a költségeket csak 1991-tői tudja a megyei és a városi tanács előteremteni. Addig a lehetőség szeript a gyógyítás a jelenlegi műszerekkel történik. A V ároskapunak nevezett épülettömb 86 lakását, az alsó szinten elhelyezendő üzlethelyiségekkel, a Tolna Megyei Állami Építőipari Vállalat készíti. Január végéig 36 lakás és 650 négyzetméter alapterületű üzletrész átadására lehet számítani. Az építők úgy látják, hogy máris előbbre tartanak és decemberben átadhatnak 62 lakást. A vételárat, mely átlagos költséget jelent, a végrehajtó bizottság négyzetméterenként 28 ezer forintban határozta meg, az egyes szintek között differenciálva. A hirdetések a vételi lehetőségekről néhány napon belül nyilvánosságra kerülnek. Jó ütemben halad a Német Művelődési Központ építése is. A szerkezeti munkák ütemterv szerint elkészültek. A hagyományos, úgynevezett „gleichni” ünnepséget a befejezés örömére november 3-án rendezik. A kivitelező a Bajai Építő- és Építőanyag-ipari Vállalat, amely maradéktalanul teljesíti vállalt kötelezettségeit. Nem is lehet másként, mert a létesítmény NSZK anyagi támogatással épül. Az első ütemhez — mely 8 tantermes gimnáziumot és tornacsarnokot foglal magába — 2 millió márkát már átutaltak. Időközben megkezdődtek a tárgyalások a további támogatásról. Az iskolai rész befejezési határideje a jövő év július 30-a, a tornacsarnoké pedig december vége. Gál Zoltán KECSKEMÉT KÖZLEKEDÉSI PROGRAMJAVASLATÁRÓL Szén vedélyes, de meddő lakossági vita A múlt hét végén úgy járt Kecskemét megyei város tanácsának elnökhelyettese, mint annak idején Kada Elek polgármester, amikor! a mai Rákóczi út kialakítását szavaztatta meg — ha hinni lehet e szájhagyománynak — a városi tanács uraival. Senki sem akarta, s mindenféle hajánál fogva előránci- gált kifogást emeltek a „város védelmében”, de végül is, ha nem a józan ész, hát a ravaszság döntött, s ma büszkék’ vagyunk erre az útra. Dr. Fáy Ferencné tanácselnök-helyettes kissé hosszúra nyúlt, érvelő tájékoztatóját követően kinyíltak a zsilipek ... Köztudomású—bár a résztvevők jó része teljes tájékozatlanságról tett tanúbizonyságot —, hogy az M5-ös autóút és bevezető szakasza megépült, de az elkerülő út megvalósítása csak a 90-es évek közepén várható. Ez kényszerhelyzet elé állította a várost; a közlekedési feltételek átmeneti javítására a belső forgalom 1 igazságosabb megosztása szükséges. Az elmúlt évben tanácstagokból alakult bizottság -— közlekedési szakemberek bevonásával -5 programjavaslatot dolgozott ki. A javaslat szerint az észak—déli forgalom elosztására a Nyugati körút — az E75 és az 52-es út között —, továbbá a Bethlen körút korszerűsítése, a Kuruc körút két nyomon történő kiépítése valósulna meg. Á kelet—nyugati fprgalom tehermentesítésére készülne el az Északi körútnak az E75-ÖS és a 44-es számú utak közötti szakasza. E program megvalósítására az 1988. évi árakon számítva 341,8 millió főrintot szánnak. Egy későbbi városrendezési tervben szerepel még a kelet—nyugati autóút megépítése is, amely csak a 2000. év után valósulhat meg. Ez a forgalommegosztás a jelenleginél elfogadhatóbb terhet ró a városra, de végleges megoldást csak az M5-ös autópálya elkerülő szakasza, illetve a későbbiekben a kelet—nyugati autóút megépítése eredményezhet. Ezek a tények, de ezt egyetlen hozzászóló sem vette figyelembe. Az első véleménynyilvánítók szinte kivétel nélkül követelték, hogy ne a körutakat építsék meg, hanem az autópálya elkerülő szakaszát. A már-már hisztérikus hangulatot kénytelen volt Bodor Lajos, az Országos Közúti Főigazgatóság osztályvezetője csendesíteni. Elmondta: ösz- szeállítottak egy autópálya-építési tervet, amely 300 kilométer autópálya megépítését tűzte ki célul 1995-ig. Igaz, ez nem jóváhagyott terv, de bíznak a pénzügyi alap megszerzésében, s ha ezt a parlament jóváhagyja, akkor az M5-ös autópálya építése rohamléptekkel beindul, s 1995 előtt átadják a Kecskemétet elkerülő szakaszt. Miután a legtöbben a Mátyás király kőrútról érkeztek a fórumra — mintegy kétezer ember érdekében érveltek —, azt kívánták, s ennek nemegyszer fenyegető hangsúlyt is adtak, hogy ne építsék meg az Északi körutat,.viszont készüljön el a csatornázás. Volt, aki odáig ment az érvelésben, hogy tüntetést, gyermekekből álló sorfallal való útlezárást helyezett kilátásba. Mások, akik a Va- csihegyben élnek, évtizedek óta — már harminc éve építési tilalom alá esett a körút nyomvonala — arra várnak, kezdjenek hozzá a jnunkához. Érvek, ellenérvek váltogatták egymást, olykor a demokráciára is hivatkozva, ha már elfogyott az egyéb argumentum. Igaz volt az is, amit a Bethlen körút lakói mondtak, hogy a nagykörút jelenlegi megerősítésével, a Kuruc körút kiépítésével megoszlana a forgalom, ám ezt kissé durva hangon visszaverte egy Erzsébet körúton lakó azzal: ha nem értenek az útépítéshez, miért támogatják a városi tanács különbizottságának javaslatát. Amikor a tanácselnök-helyettes felvetette: ha ez a program a- lakosság tiltakozásával, ellenállásával találkozik, lehet, hogy a minisztérium — miután a költségek felét ő biztosítja — eláll javaslatától, a pénzt más városnak adja, néhányan zsarolást kiáltottak, s azzal a képtelen követeléssel álltak elő: adja a városnak a minisztérium a benzinvásárlásból származó, útalapra szánt összeget... A több mint háromórás maratoni ülés g- amelyet sokan elfoglaltságuk vagy a teljes értetlenség, a frázispufogtatás miatt otthagytak — végül is csak a kedélyeket csigáz- ta tovább, s arról győzte meg a kívülállót; félő, az Országos Közúti Főigazgatóságot is: Kecskemét polgárai nem akarják, nem járulnak hozzá, hogy bővüljön az úthálózat, nem tűrik, hogy házaik előtt tehergépkocsik járjanak, legfeljebb saját személyautójuk. A célt — mármint a lakosság meggyőzését az új körútszakaszok megépítésének fontosságáról, amit a város körgyűrűs és sugaras úthálózata kívánna meg — nem sikerült ennek a fórumnak elérnie. Ez azonban nem a tanács vezetőinek, szakembereinek, a létrehozott bizottság alapos, jól előkészített, megvitatott érvanyagán, hanem iazb állanak polgárok egy részének önös érdé kén ^rövidlátó szemléletén múlott. Gémes Gábor ÜGYELET HÉTFŐTŐL PÉNTEKIG A NÉPFRONTNÁL Kell fogyasztói érdekvédelem! Október 6-án az Országos Kereskedelmi és Piaci Főfelügyelőség sajtótájékoztatójáról tudósítottunk Szükség van-e fogyasztói érdekvédelemre? címmel. Cikkünkhöz fűz néhány észrevételt dr. Nádasdi Miklós, a megyei tanács személyzeti osztályának helyettes vezetője. „Az ország lakosságára egyre nagyobb terhek hárulnak — kezdi levelét —, sodródunk a szegénység felé. Ennek jele, hogy a keresett áru hiányzik az üzletekben, vagy ha mégis kapható, drága; a boltos becsapja a vevőt; nem szolgáltat a szolgáltató és a kisiparos; idegeskedünk nap mint nap ezer ok miatt. A fogyasztókat tehát sok helyről és sokféle sérelem éri. Vitatkoznak, panaszkodnak, vizsgálatot kérnek — kevés eredménnyel. A velük szemben álló bolt, biztosító, gépjármű- javító, termelő vagy kereskedelmi vállalat szakemberek hadát alkalmazza azért, hogy az ilyen vitákból győztesen kerüljön ki. Nincs segítség? Dehogynem. Ezért hozták létre számos országban a fogyasztók érdekvédelmi szervezeteit, amelyek a vevőket maguk mögött tudva dolgoznak, hogy megelőzzék az érdeksérelmet, vagy ha már megtörtént, jogvédelmet nyújtsanak az egyénileg gyenge fogyasztónak. Magyarországon a fogyasztók érdekvédelme nem elég hatékony. Az a tevékenység, amit 1983 óta a FŐT, a fogyasztók megyei és helyi tanácsai kifejtenek, kevés. Az, hogy néhány havonként összeülnek egy-egy téma megvitatására, a jó szándék ellenére, hatástalan. Tárgyalhatnak a zöldségmaffiákról, a szolgáltatók árainak a növekedéséről és a gyógyszerellátásról, de ez még nem érdekvédelem. Érdeklődtem néhány embertől: mit tud a fogyasztók tanácsairól? Többségük azt sem tudta, hogy vannak ilyenek. Aki hallott róluk, az sem ismerte feladataikat, s hogy milyen eredménnyel dolgoznak. A hiányos tájékoztatásnak is része van ebben. A Fogyasztók Országos Tanácsának létrejötte során megszűnt a Nagyító, a fogyasztók lapja. Évekbe telt, mire sikerült elérni, hogy legyen új lapjuk. Megjelent a ?, ezt viszont már hetek óta nem lehet kapni. Az ok: nincs papír. A népfront kongresszusa után nem odázhatják el a mai helyzettel való szembenézést a fogyasztók tanácsai sem. Fel kell mérni, hogy mit tettek az elmúlt években — lehetett volna-e többet tenni-, milyen a kapcsolatuk a fogyasztókkal, merik-e vállalni az összeütközést a vevőkért a gazdálkodó szervezetekkel, vagy csak „ráolvasással” próbálják gyógyítani a bajokat. Javaslom, hogy kapjanak lehetőséget a véleménymondásra a legérintettebbek: a vásárlók és a megrendelők. A gaz ellen a legjobb védelem a gyomlálás! — írja végül dr. Nádasdi Miklós. * * * 3 Ehhez a „gyomláláshoz” akar ezentúl minden héten segítséget nyújtani a Fogyasztók Megyei Tanácsa azzal, hogy hétfőtől péntekig — 18—19 óra közt — fogadja a vásárlók közérdekű észrevételeit a Hazafias Népfront Bács-Kiskun Megyei Bizottságán. A kecskeméti Katona József tér 8. szám alatt, a 22-322-es telefonszámón, ebben az időben elmondhatják a vevők azokat a tapasztalataikat, amelyek a kereskedelem, a vendéglátás és a szolgáltatók munkájával kapcsola- ir lehetősét adnak arra is, hogy a legfontoi, sapbr.a fogyasztók szeles Töret érintő kérdésekkel lapunk a ■ 'jövőbeli többéi ’foglalkozzon:'1' K—1 FEHÉR FERENC—HELLER ÁGNES: MAGYARORSZÁG, 1956 (II.) A szovjet hatalmi harcok és Magyarország Az, hogy milyen hatást gyakorolt a magyar forradalom a Szovjetunióra, csak úgy érthetjük meg, ha mind logikai, mind történeti szempontból számbavesszük azokat a különféle stratégiákat, amelyekkel a szovjet vezetés a Sztálin halála és a magyar forradalom tényleges kitörése között eltelt időszakban próbálkozott: Jóllehet a „tudományos kremlinológia” immár több évtizedes múltra tekinthet vissza, valamely sajátos irányvonalat még ma sem könnyű egy-egy szovjet vezető személyéhez kötni. Hiszen ezek az emberek (ha nem is egyenlő mértékben) cinkostársak voltak a sztálinizmus szörnyűséges gaztetteiben, s igy a maguk módján mindannyian igyekeztek megszabadulni a múltjuktól— hol a desztalinizálás hősének, hol a folytonosság védelmezőjének szerepével, sőt esetenként e két szerep ellentmondásba keverékével kísérletezve. Minthogy tényleges egyetértés csupán egyetlen lényegi kérdésben volt közöttük, nevezetesen abban, hogy semmiféle terhelő dokumentumot nem szabad nyilváno'sságra hozni, ami bármi módon az ügyek aktuális állását érintheti (Hruscsov e tabutörvényt ismételten megszegve valósággal gyűlöletet provokált önmaga ellen), ezért bizonyos fokig még a legkiválóbb szakértőknek is sötétben kell tapogatózniuk. A dolgok ilyetén állása ugyan nyújt némi segédletet egy-egy leleményes rekonstrukcióhoz, ámde csak igen korlátozott tényismeretét tesz lehetővé. így hát az ebből eredő fogyatékosságoktól természetesen a mi rekonstrukciónk sem lehet mentes. Emellett azt sem szabad elfelejteni, hogy Magyarország ■ 1953 elejétől a forradalom kitöréséig kulcsszerepet töltött be a szovjet belső hatalmi harcok valamennyi fázisában. Csakhogy, amíg az előbbi körülmény közismert, ez utóbbi állításunk igazolására szorul. Magyarországon az idők változását egy váratlan és drámai esemény jelezte: 1953 júniusában az emberek egyik napról a másikra arról értesültek, hogy a párt Központi Bizottsága (egy olyan ülésen, amelynek határozatát nem hozták nyilvánosságra) Nagy Imrét, a be- szolgáltatási ügyek miniszterét, korábbi mezőgazdasági minisztert nevezte ki a kormány élére. Nagy július 3-án megtartott parlamenti beszéde, amely „új szakaszt" hirdetett meg (s amelyre hamarosan visszatérünk) sokkal inkább valódi vezetőre, mint afféle „másodhegedűsre" vallott. Amikor a megriadt pártapparátus hisztérikusan egyértelmű irányvonalat követelt, Rákosi egy hét múltán beszédet mondott egy budapesti pártszervezet ülésén, s ebben Nagy Imre beszédét oly módon „interpretálta”, hogy az felért egy ellenprogrammal. Mindez általában köztudott, ám az okok, amelyek e drasztikus veze- tésváltáshozr vezettek, már kevésbé ismertek. Es mert Magyarország volt az egyedüli ország, ahol ilyen mértékű változás történt, ez mindenképpen megérdemli a magyarázatot, (Annál is inkább, mivel a szovjet trend az idő tájt épp ellentétes volt ezzel — olyannyira, hogy még Ulbrichtnak is meghagyta a fejét és a helyét politikája látványos fiaskója, a berlini felkelés után, ami alig egy héttel előzte meg Nagy Imre titkos moszkvai kinevezését.) 1953júniusában Moszkvába rendelték Rákosit, Farkast, Gerät és Dobit, a magyar Politikai Bizottság tagjait, valamint Szálait, Rákosi titkárát — sőt nemvárt útitársként Nagy Imrét is, ki akkoriban még nem tartozott bele a testületbe. Az eseményről a leghitelesebbnek látszó beszámolót Nagy Emlékirata tartalmazza, amely Ä kommunizmusról címmel 1957-ben készült irategyüttesében található. A megbeszélés lényege ebben összegezhető: a szovjet Politikai Bizottság (egyébiránt egymással harcoló) frakciói között Molotov és Kagano- vics kivételével messzemenő egyetértés látszott a tekintetben, hogy Magyarországon változásokat kell bevezetni, beleértve egy látványos vezetőcserét is. A szovjet vezetés igen dühös volt'a magyarországi állapotok miatt. Nagy idézi Hruscso- vot, aki állítólag azt mondta: ha a helyzet nem változik, Rákosit „vasvillával fogják elűzni Magyarországról”. Ugyanezen forrás említi Berija megjegyzését is, mely szerint „Rákosinak az a szándéka, hogy Magyarország első zsidó királya legyen". Úgy látszik, Hruscsov is hasonló módon bírálta Rákosit a mértéktelen hatalomért, amit a maga kezében összpontosított (az idő tájt ő volt a párt első titkára és egysze- mélyben a miniszterelnök is). Végül, ha figyelembe vesszük, fogy Nagy Imre programbeszéde nem hagy kétséget legalábbis részbeni „malenkovista”, fogyasztáscentrikus elvei felől, könnyetyföltehető (amit Emlékirata különben tételesen igazol), hogy az új miniszter- elnök kinevezésében Malenkovnak is hathatós rész volt. Hruscsov imént idézett, hitelesnek hangzó megjegyzése mellesleg a vezetőváltás okaira is némi fényt vethet. A „vasvilla" egy közelgő parasztlázadás rémét idézi ami azt illeti, Magyarország akkoriban csakugyan közel járt a teljes mezőgazdasági összeomláshoz. E veszélyről a szovjet vezetésnek óhatatlanul tudomást kellett szerezni, tekintettel arra, hogy egyedül a Szovjetunió lehetett (és volt is) az az ország, amelyhez a magyar vezetésnek sürgős segítségért fordulnia kellett. Emellett az is általánosan elfogadott vélekedés, hogy a szovjet vezetés egyik, közelebbről azonosíthatatlan tagját éppen Nagy Imre tájékoztatta folyamatosan az agrárkatasztrófa közeledéséről. A berlini és pilzeni megmozdulások (ahol a tüntetők soraiban Masaryk és Benes portréit is látni lehetett) közvetlen hatása alatt, ha volt valami, amit a szovjet vezetők a legkevésbé akartak, úgy az egy újabb éhséglázadás kitörése volt. Ennélfogva, bár vonakodva, rászánták magukat első elodázhatatlan kollektív döntésük meghozatalára. Csakhogy e döntés hatása túlment azon a ponton, ahol még közvetlen módon képesek voltak befolyásolni, s ez egészen váratlan problémák elé állította őket. Nagy Imre „új szakaszt" meghirdető beszéde példátlan eseménynek számított a kommunizmus addigi történetében. Először is volt benne egy meglepően szókimondó és őszinte mondat, amely nem csupán az egyedi hibákat és véletlenszerű tévedéseket kárhoztatta, hanem egy egész korszak általános stratégiáját. Ráadásul ez a mondat egy olyan férfi szájáról hangzott el, aki a szóbanforgó cselekedetekért (kiváltképpen a törvénytelenségekért) nem volt felelős. Ily módon ez a beszéd volt (anélkül természetesen, hogy Sztálin nevét említette volna) az első desztalinizációs megnyilatkozás. (Folytatjuk)
