Petőfi Népe, 1989. november (44. évfolyam, 259-284. szám)

1989-11-25 / 280. szám

\ Befejezte munkáját az Országgyűlés Az Országgyűlés fotóit Walter Péter készítette. A kiskoalíció sajtóértekezlete A Szabad Demokraták Szövetsége, a Fidesz, a Kisgazdapárt és a Magyar- országi Szoc.iáldemok^ata Párt tegnap ' délután Sajtóértekezleten ismertette a vasárnapi népszavazással, kapcsolatos álláspontját, miután az előző napok­ban más pártok is lehetőséget kaptak erre. A kiskoalíciónak nevezett pártok vasárnap négy határozott „igent” vár­nak a néptől, remélve, hogy a nép szív-, ügyének tekinti, hogy lezárja a múltat, és hozzákezdjen a szabad jövőhöz. A pártok jpfejezésre juttatták: nem elégedettek a népszavazás megszerve­zésével, sokan semmiféle értesítést nem kaptak, szerintük nagy a tájéko­zatlanság a szavazókörök beosztását illetően is, sőt — ezt egy riporter állí­totta — van, ahol nincs annyi urna, mint ahány szavazókor. Azzal, hogy a parlament kiegészítést fűzött a nép­szavazás kérdéseire, nem értenek egyet, de — mondották egybehangzó­an — semmiképpen nem kívánják elő­re negligálni az eredményeket, és utó­lag sem fordulnak emiatt az alkot­mánybírósághoz. A legélesebb politi­kai vita az országban a köztársasági- elnök-választás módját és idejét illető­en folyik, ezzel kapcsolatosan az MSZDP képviselője közölte: a szabad választások során megválasztandó parlament —- ha valóban népakarat nyilvánul meg ez irányban — aligha zárkózhatna el az elnökválasztást sza­bályozó törvény olyan módosításától, hogy magát az elnököt ne csak egyszer (ez áll a jelenleg érvényes törvényben), hanem azután is közvetlenül a nép vá­laszthassa meg. Szó esett bizonyos nemkívánatos­nak tekinthető propagandaharcmo­dorról is (hogy tudniillik — a Magyar Nemzet tudósítója szerint: az SZDSZ emberei — Pozsgayról gúnyrajzot ra- gasztgattak az első kérdésre „nemet” kérő pártok plakátjaira), és az SZDSZ nevében Pető Iván közölte, hogy ezzel hivatalosan az SZDSZ nem ért egyet. A reklámkampányokra egyébként tagdíjakból, bel- és külföldi magánszemélyek és szervezetek fel­ajánlásából költöttek. Az MSlZDP azt is bejelentette: a pártot pénteken (tegnap) hivatalosan is fölvették a SzocialistaInterpacioná- léba. ,,/ortí,D tí ' i'3*'-'3'*A A parlament plenáris ülésén egyéb­ként nem sokkal a sajtóértekezlet után Király Zoltán képviselő azt javasolta, hogy a pártharcok sajtótájékoztatók­ba burkolt formáját száműzzék az Or­szágház épületéből. B. J. lamiság 1100 éves évfordulójára’ való felkészülés részeként össznemzeti üggyé kell tenni. A parlament felkérte a kormányt, hogy terjesszen az Or­szággyűlés elé olyan törvényjavasla­tot, amelyben a többi között megha­tározza a világkiállításra fordítható pénzeszközök felső határát is. A vi­lágkiállítás előkészítésének ellenőrzé­sére az Országgyűlés parlamenti bi­zottságot állít fel, amelyben az állan­dó bizottságok és a politikai frakciók egy-egy képviselővel- vesznek részt. Egyidejűleg felkéri a kormányt: hozzon létre olyan nemzeti bizottsá­got, amely a felelős minisztériumok, a politikai pártok és az érintett társa­dalmi, ■ önkormányzati szervezetek képviselőiből, valamint külső szakér­tőkből áll. Ennek az lesz a feladata, hogy irányítsa a világkiállítással és a magyar államiság 1100. évfordulójá­nak megünneplésével kapcsolatos fel­készülést. A novemberi ülésszak utolsó moz­zanataként újból a munka törvény- könyve módosításáról szóló törvény- javaslattal foglalkoztak a képviselők. Halmos Csaba, az ABMH elnöke be­jelentette: a jogi bizottság megtár­gyalta Zsidei Istvánné módosító in­dítványát, és azt némi korrekcióval az Országgyűlésnek elfogadásra java­solja.. A módosítás lényege, .hogy az érdekvédelmi szervezethez tartozást illetően is mondják ki a törvény szö­vegében a hátrányos megkülönbözte­tés tilalmát. Ezzel a módosító javas­lattal á kormány is egyetért. Az el­nöklő Fodor István szavazásra tette fel a képviselői módosító indítványt, valamint — ennek elfogadása után í— a törvénymódosítási jávaslatot. A képviselők ezt is egyhangúlag elfo­gadták. Az elnök este 8 óra előtt néhány perccel bezárta az ülést, és bejelentet­te, hogy a legközelebbi ülésszak de­cember 18-án kezdődik. A PIARISTA GIMNÁZIUM ÉVFORDULÓJA FELAVATTÁK SÍK SÁNDOR EMLÉKTÁBLÁJÁT A kalocsai érsek celebrálta a szentmisét A Piarista Gimnázium egyik volt igazgatója hivatkozott péntek délelőtti előadásában egy amerikai vendég ámuló megjegyzésére. Amikor megtudta, hogy mikor épült a rendház legrégibb része, elismerően bólintott: „Korosabb, mint az Amerikai Egyesült Államok.” A történelmi folytonosságot meg-megszakító tájon, ahol annyi nagyszerű kezdeményezés hamvadt el kiteljesedése előtt, ahol külső erők és belső ellentmondások annyi szer­vezetet, intézményt pusztítottak el, minden évfordulós em­lékezés önerősítő szertartás. Talán ennek a fölismerésnek is tulajdonítható, hogy a visszafogott előkészítés ellenére oly sokan összegyűltek a gimnázium fennállásának 275. évfordulóját ünneplő ren­dezvényekre. Egyházi intézmény lévén, természetesen ünnepi szentmi­sével, hálaadással kezdődött az előretekintő emlékezés. A jövőbe néző múltidézést tartotta kívánatosnak szentbe­szédében Jósé Balcells, a Piarista Rend legfőbb elöljárója. Számos egyházi és kecskeméti középiskola képviseltette magát á gimnázium dísztermében tartott ünnepségen. 1 A budapesti Piarista Gimnázium kórusának műsora után dr. Lukács László, a Vigília főszerkesztője, a kecskeméti gimnázium volt igazgatója idézte fel a kecskeméti taninté­zet elmúlt négy évtizedét. Eredeti dokumentumok alapján számolt be az egyházi iskolák megszüntetéséről, a szerze­tesrendek feloszlatásáról. 1950 júniusában, hetedikéről nyolcadikára virradóra ezer, húszadikán kétezer szerzetest hurcoltak el. Csak akkor szűnt meg a nyílt üldözés, amikor az egyház elfogadta az állam által diktált egyezményt. A néhány, újból engedélyezett egyházi iskola között volt a kecskeméti Piarista Gimnázium is, amely napjainkra szerves része Kecskemét és a megye kulturális életének. Délután dr. Dankó László kalocsai érsek, az iskola volt növendéke celebrálta a szentmisét. Szentbeszédet dr. Jele­níts István, tartományfőnök mondott, majd dr. Adorján Mihály tanácselnök köszöntötte a templomban az ünnep­lőket, az öregdiákok nevében dr. Bányai Endre bankigaz­gató beszélt. Két emléktábla-avatásra is sor került az emlékezés nap­ján. Délelőtt dr. .Gulyás István volt igazgató adta át az egykori kecskeméti piarista diák, Sík Sándor emléktáblá­ját, délután a gimnázium aulájában dr. Szelei Béla főorvos avatta fel a második világháború áldozatainak márvány­tábláját. Este a szokásos piarista vacsorán találkoztak az öregdi­ákok. H. N. Megint Ceausescu az RKP főtitkára A vezér 12 éves kora óta részt vesz a munkásmozgalomban „Teljes egységben és egyöntetűen” válasz­tották meg Nicolae Ceausescut a Román Kommunista Párt főtitkárának a XIV. párt- kongresszus pénteki zárónapján. Ceausescu’ ezúttal hatodjára lett az RKP főtitkára, 196S óta megszakítás nélkül tölti be a legmaga­sabb párttisztséget. Ceausescu miután szólásra emelkedett, zá­róbeszédében nyomatékkai szólt arról, hogy Románia hosszú utat tett meg a fejlődés út­ján. „Hosszú harc és munka van mögöttünk, magas gazdasági-társadalmi fejlettségi szin­tet értünk el, sikeresen épül a haza ősi földjén a szocializmus” — mondotta. Beszédében kifejtette: „a szocializmus nem más, mint demokrácia, amelyben a nép saját maga teremti meg jövőjét”. Köszönetét mondott a bizalomért, s hozzáfűzte: „A for­radalom, a párt, a nép katonája voltam. Sze­retném biztosítani a kongresszust, a pártot és a népet, hogy a jövőben is mindig hű ka toná­ja leszek a forradalomnak, a pártnak,! a ro­mániai szocializmusnak. Végül kifejezte meggyőződését, hogy Ro­mániában az egész nép gyakorlatba ülteti a kongresszus határozatait. A kongresszus munkálatainak befejezése után Nicolae Ceausescu a köztársasági palo­ta előtti térre ment, ahol bukaresti üzemek dolgozóinak százezres tömege gyűlt össze. A dolgozók a téren köszöntötték a párt főtit­kárát, aki néptáncosokkal együtt „hdrázott” —I táncolt, majd a pártközpont épületének erkélyéről köszönetét mondott az iránta ta­núsított bizalomért, s. kérte az ország népét, hogy továbbra is tegyen meg mindéút a szo­cialista építés sikeréért. Nicolae Ceausescut —f aki 19181 január 26-án született — először 1965. március 22- én bízták meg az RKP főtitkári feladatainak ellátásával. Fiatalon kapcsolódott be a munkásmoz­galomba, már 12 évesen részt vett a bukares­ti dolgozók sztrájkjaiban, tüntetésein. 1933- ban belépett a kommunista ifjúsági szövet­ségbe, 15 évesen az országos antifasiszta bi­zottság tagjává választották. Egyik fő szer­vezője volt az 1939. május 1-jei bukaresti antifasiszta és háborúellenes tüntetésnek. Többször letartóztatták és elítélték. A fel- szabadulás titán az 1945. évi országos párt­konferencián a párt KB tagja lett, fontos tisztségeket töltött be az RKP Olténia és Dobrudzsa tartományi bizottságaiban. 1954-ben az RKP KB titkárának választot­ták, 1955-től a párt politikai végrehajtó bi­zottságának tagja, 1965-től a párt főtitkára. SZOMBATI LEVÉL: Síró asszonyok , A napokban egy idős asszony hívott fel telefonon a kecskeméti Pákozdi csata utca 14-es házból. A nevét nem mondta meg, de elárulta, hogy négy éve özvegyen él, a mostani lakásába nem saját jószántából költözött. Kertes csa­ládi házuk volt, de azt kisajátítot­ták, hogy helyet csináljanak a la­kótelepnek. Ö, akkor még férjével, így került a bérházba, amit azóta sem tudott megszokni, csupán kényszerűségből él ott. Már önma­gában az a tény, , hogy „elvették” a kertes házat, amit egész életük munkájával szereztek, ahol életük nagy részét töltötték, mély sebeket hagyott a lelkén. Igaz, megkapták a« kisajátítási összeget, illetve a bérházi lakással kártalanították őket, de nem lehet megfizetni azo­kat az érzéseket, amelyek a családi fészekhez kötik az embert. De a néni nem azért hívott fel, hanem mert megijedt. Most vol­tam lent — mondja — és azt láttam a hirdetőtáblán, hogy no­vemberben lakbérpótlékot kell fi­zetni. Nem tudtam pontosan elol­vasni a cédulát, mert 'az utcai szemüvegem volt rajtam, meg hir­telen olyan ideges lettem. Azt tes­sék megmondani, hogyan lehet ilyet csinálni, hiszen én már nem tudok többet fizetni, így is mindig a fejfájás vesz elő, amikor be kell osztanom a nyugdíjamat. Ötezret kapok havonta, ennek pontosan a felétkell befizetnem. Akkor miből • éljek, ha még mindig csak emel­nek?-Hát.milyen emberek vezetik ezt az országot, milyen rendszer van itt, Hogy mindig a szegényeken rúgnak egyet, de lehetőleg jó na­gyot — sorolja a néni és hangja sírásba fullad. Nem tudtam ‘ megvigasztalni névtelen telefonálómat, nem vol­tak érveim, csupán közhelyeket sorolhattam volna, de azzal — ahogy mondani szokták — min­denkinek tele van a hócipője. Azt is tudom, hogy’ gondjával nincs egyedül a néni, sokan vannak, akik filléres gondokkal küzdenek ,r J‘ ^,,nep^rpohj|jájfaJcbpl7,^zz^l,,sem megyünk semmire, ha újra és újra ......elmondjuk, hogy az, ország felét az á llampárt és annak vezetői taszí­tották nyomorba, a szakadék szé­lére. Attól a- gond még megmarad. De Illyés Gyulával valljuk: „Növe­li, ki elfödi a bajt”. Tehát ki kell mondani, hogy az úgynevezett szo­cializmus éppen a munkájukból élők sokaságát juttatta oda, hogy a küszöbjükre üljön a nyomor. Névtelen telefonálóm lehet, hogy még nem tudta: a lakbéreket száz -százalékkal tervezik emelni... Nem tudja, mint ahogyan senki sem tudja, hogy még mi minden fog hivatalosan vagy „észrevétle7 niil” drágulni a következő hóna­pokban. — Ne haragudjon, hogy ilyesmi­vel traktálom, de valakinek el kel­lett mondani, mert nem bírom tovább gS fejezte be a néni, s még hallottam zokogását, miközben le­tette a kagylót. Pár nap múlva nyílott az ajtó, s egy madárcsontú, kicsi néni jött be hozzám, amint mondta: végső kétségbeesésében. Papp néni Kecs­keméten, a Nagykőrösi utca 24. alatt lakik fiával és menyével. Unokáját nemrég vitték el katoná­nak. — Most azután beütött a nagy baj — sóhajt- Papp néni és köny- nyekkel küszködve előadja sorsu­kat. Fia mozgásképtelen. Valami­kor baleset érte, leszázalékolták, de utána még hosszú ideig tudott fél napokat dolgozni. Mára azon­ban annyira rosszabbodott az álla­pota, hogy csak ülni, de leginkább csupán feküdni képes. Menye telje­sen munkaképtelen, legtöbb idejét a kórházban tölti, pénzt semmi­lyen címen sehonnan sem kap. A fia rokkantnyugdíja 5400 forint, Papp néni nyugdíja 4000 forint. Ezt kell öt személyre elosztani, mert bár az unoka erős, munkaké­pes fiú, de most katona. Kap né­hány száz forint „zsoldot”, ami még1 zsebpénznek sem elég. ’ — A nagy baj abból van, hogy elcseréltük a lakást. Azelőtt egy egyszobásban laktunk öten. KIK- lakás volt és most, ugye, szintén KIK-lakásra cseréltük, de ez két­szobás. Viszont csak úgy adták ide, ha ráfizettünk húszezer forin­tot. Hát, uramisten, tépelődtünk, honnan, vegyünk ilyen sok pénzt. Az egyik rokonunk‘ megszánt ben­nünket és adott. De, ugye, ezt vissza kell adin. Nem szorongat az illető bennünket, de, ugye, becsület is van; az emberben. Hogyan, mi­ből adjuk vissza, mikor a gázszám­la — főleg, majd most télen — majdnem ejéri a háromezer forin­tot is. Aztán I villany, a lakbér. Ruhára már gondolni sem me­rünk. Próbáltunk OTP-kölcsönt kérni. Adtak is, de csak négyezer forintot. Azt mondták, többet nem lehet. Ahhoz is kezest kellett állíta­ni. Mit szaladgáltam, futottam, rimánkodtam, míg akadt valaki, aki elvállalja a kezességet. Kértem már segélyt is, azt mondták: nem jár. Most aztán itt vagyunk. Nya­kunkon a tél, a hideg — mondja Papp néni. Aztán hosszasan elgondolkodik. Látom az arcán, azon tépelődik, folytassa-e, meije-e folytatni. Vé­gül-csak erőt vesz magán és előad­ja, hogy tulajdonképpen mit sze­retne. D« hát ez nagyon nagy kérés, talán nem is teljesíthető: ha a gázosok elengednék a számla összegét. Vagy — torpan meg gon­dolkodásában a néni — talán a húszezer forintra gondol. Nem tudom, mit lehetne tenni. De azzal tisztában vagyok én is — mint a városban, az országban oly sokan —, hogy bizony jó néhá- nyan cseréltek úgy lakást (kisebbet nagyobbra), hogy egyetlen fillért sem kellett ráfizetniük. S ezek az enyhébb esetek voltak a „lakásgaz­dálkodás” labirintusában. Termé­szetesen, nem akarom törvényte­lenségre rábírni az ingatlankezelőt, mert bizonyára jogszabály íija elő, hogy fizetni kell. De, kérem tiszte­lettel, milyen jogszabály az, amely nem tesz kivételt, nem ismeri el a méltányosságot, a szükséghelyze­tet. Mert más az, ha egy háromta­gú család cseréli el kétszobás laká­sát háromszobásra és megint más, ha egy öttagú család az egyszobás­ból kétszobásba megy. Nem fényű­zésből, hanem csak azért, hogy megközelítően emberi körülmé­nyek között éljen. — Tessék megírni ezt az újság­ban, hátha valakiben feléled a jó­indulat és segít rajtunk. Mert mink szegények, elesettek vagyunk. Ez nem szégyen, de nagyon kellemet­len. Tudom, nemcsak a Papp család van ilyen „kellemetlen” helyzetben, rajtuk kívül ezren és ezren már szinte az utolsó csapásokat teszik a szegénység magasodó hullámai­val szemben. S ide már nem elég a jóindulat. Élelmiszer-kiviteli tilalom A kofmány sajtóirodája közli: Lakossági, képviselői kezdemé­nyezésre, a Minisztertanács utasí­tására a tárcaközi bizottság meg­vizsgálta a határ menti megyékben a bevásárlóturizmus miatt kiala­kult ellátási helyzetet, a vásárlások technikai körülményeit. A bizott­ság megállapítása szerint a bevá­sárlóturizmus — a kínálat hiá­nyosságai miatt — a helyi lakosság ellátását több árucikkben nehéz helyzetbe hozta, így a vásárlási kö- rülniényekben erőteljes romlás kö­vetkezett be. Az árukínálat bővítésére meg­tett ellátásszervezési, a bolti kapa­citások bővítését szolgáló intézke­dések ellenére a feszültség nem enyhült, néhány helyen a helyzet ^critikussá.vált. A hazai lakosság ellátási érde­keit, a vásárlási körülmények romlásának megakadályozását szem előtt tartva a kormány, a bizottság javaslata alapján, arra a döntésre kényszerült, hogy az élel­miszerekre vonatkozó kiviteli ti­lalmat — értékhatárra való tekin­tet nélkül gig átmenetileg kiterjesz­ti: tőkehús és húskészítményekre, étolajra, margarinra, vajra, saj­tokra, cukorra, hántolt rizsre, fű- szerpaprikára, paradicsompüré­konzervre, továbbá karácsonyi fe­nyőfára. Az intézkedés 1989. november 25-én 0 órától lép életbe. Az élelmi­szer-kiviteli korlátozás nem vonat­kozik a külföldiek valutáért árusí­tó üzletekben történő vásárlásaira, valamint a belföldiek által kivihető úti élelmiszerekre. A kormány egyidejűleg utasítot­ta az érdekelt minisztereket, dol­gozzák ki azokat a kereskedelem­fejlesztési, -szervezési, vállalkozás­ösztönzési módszereket, amelyek a piackonform eszközökkel lehetővé teszik, hogy mind a hazai lakosság, mind a bevásárlóturizmus igényei mennyiségben, választékban kielé­gíthetők legyenek, az üzlethálózat bővüljön, a vásárlási körülmények javuljanak. (MTI) MSZP-VITAEST KECSKEMÉTEN „A demokratikus baloldalt szervezzük” Mit akar a szocialista párt? cimmel tartott bemutatkozó és tagtoborzó nyüvános vitaestet az MSZP Kecskemét városi választmánya a Tudomány és Technika Háza kong­resszusi termében. Az előadó dr. Géczi József szegedi egyetemi adjunktus; jogász, az MSZP elnökségének tagja volt, aki azonban csaknem egy órát késett a rendezvényről. A szervezők türelemre intették az érdeklődőket. Úgy vél­ték, a pártelnökség budapesti üléséről érkező előadó nyil­ván az időjárás, az útviszonyok miatt'nem érkezik ponto­san. Dr. Géczi József azonban nem ezzel a magyarázattal szolgált: Daciájából fogyott ki az üzemanyag, valahol a főváros és Kecskemét között. Dr. Brüszel László, az ideiglenes választmány elnöke a várakozás perceit használta fel arra, hogy szóljon az MSZP-ről, illetve annak helyi szerveződéséről, a teremben összegyűlt 100-150 főnyi hallgatóságnak. Az elmúlt heti értékelések szerint az MSZP-nek 45 ezer tagja van. A fővá­rosban — arányosan — valamivel több, mint vidéken. Az MSZMP-hez Kecskeméten 6500-an tartoztak, ez 5500-5700 főre csökkent a kongresszust megelőzően. (Magyarázattal szolgál a későbbi csökkenésre, ha azt is tudjuk: ebből mindössze 2500-an fizették párttagsági dijukat.) Az MSZP- be 230 párttag lépett át, öten pedig korábban nem tartoz­tak egyetlen párthoz sem. Végezetül az ideiglenes választ­mány elnöke bejelentette azt is, hogy első városi pártérte­kezletüket december 2-án tartják.- Erre nem delegálnak küldötteket,'munkájában közvetlenül részt vehet valameny- nyi tagjuk. Az időközben megérkezett dr. Géczi József rövid előa­dást, majd kötetlen beszélgetést ígért. A „pártépítés” témá­jához kapcsolódva elmondta, hogy a kongresszus utáni első vélemények az MSZMP 800 ezres tagságából mintegy 70-75 százalék átlépését tartották reálisnak. A legóvatosab- bak is legalább 50 százalékra számítottak. Véleménye szerint ezzeí szemben mindössze. 300 ezren vannak azok, akik valóban döntéskényszerbe kerültek a kongresszus határozata miatt. Ebből a körből „meríthetnek” most a szocialisták. „Lehet, hogy merészet mondok; legyen, mond­juk, egy üveg pezsgő a tét: az év végére 80-100 ezren leszünk”. A kampányszerű tagtoborzás ideje viszont lejárt — hangsúlyozta, majd hozzátette: a politizálás időszaka következik. Elhangzott még: december közepére országos pártértekezletet terveznek, ennek feladata a kongresszusról elmaradt kérdések rendezése lesz. A hallgatóság soraiból néhányan a véleményüket adták közre, legtöbben azonban kérdéseket intéztek dr. Géczi Józsefhez. Szóba került az MSZP-nek a Szocialista Interna- cionáléba történő felvétele, és az1 is, hogy az ifjúság köréből, az egyetemeken meglehetősén kevesen érdeklődnek a szoci­alista párt iránt. Egy hozzászóló túl liberálisnak vélte az átjelentkezés módját, és szelektálást javasolt, mások viszont „erősebb” politizálást kértek számon a párttól. Egy kérdés kapcsán az MSZMP szerveződésének szocia­lista párti értékelését mondhatta el dr. Géczi. Vitathatatlan húzta alá lg hogy pártjogi szempontból legitím kong­resszus volt a mostani. Az is bizonyítható, hogy azok köréből számosán megszavazták határozatait, akik most az MSZMP-t toborozzák. „Én nem tekintem őket testvér- pártnak. Ők a baloldali konzervatívokat, mi viszont a demokratikus baloldalt kívánjuk szervezni...” Noszlopy Nagy1. Miklós v

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom