Petőfi Népe, 1989. november (44. évfolyam, 259-284. szám)
1989-11-25 / 280. szám
^ ® PETŐFI NÉPE 0 1989. november 25. RÉSZVÉNYTÁRSASÁG BANKI NYOMÁSRA • • Önállóság mellett voksolt az Ikarusz halasi kollektívája Gyorsítani kell az információkat! Nemrégiben munkásgyűlést tartottak az Ikarusz kiskunhalasi gyárában, amelyre természetesen nem csak a fizikai dolgozók voltak hivatalosak. A vezetőség nem kisebb kérdésnek az eldöntéséhez szólitotta a kollektívát, mint annak, hogy kéijék-e a vállalattól az önállóságot, pontosabban az önelszámoló egységgé nyilvánítást. A kérdést az tette különösképpen időszerűvé, hogy az anyacég rövidesen részvénytársasággá alakul. Ismeretes, hogy kevesebb autóbuszra van fizetőképes kereslet a vállalat hagyományos — szovjet, lengyel — piacán, mint korábban volt, illetőleg a szabályozók- a régi dotáció helyett — most „büntetik” a szocialista exportot. Az átszervezésre, átalakulásra az Ikarusz hitelezőjének, a Magyar Hitel Banknak a kezdeményezésére kerül sor, amely a pénze helyett így részvényeket kaphat, s a szanálás elkerülésével hamarabb remélhető ezen az úton a kibontakozás. Nos, a vállalati átalakulás alkalmával a kiskunhalasi közösség javasolja a központnak: tegyék gyárukat jogilag önállóvá — emellett voksolt a többség. Tisztesi eredmények A munkásgyűlés Tóth Pál igazgató tájékoztatójával kezdődött, az idei feladatok teljesítéséről. Elmondta, hogy a bruttó termelési értékük tíz százalékkal meghaladta a tervezettet. Bár nem tartoznak a nyereségérdekeit egységek közé, kiszámítható, hogy az első három negyedévben 8,3 millió nyereséget értek el — az árbevételnek mintegy 4 százaléka —, ami felette van arányában az országos gépipari átlagnak. Az amerikai exportra gyártott, 416-os típusú autóbuszhoz készített kiszerelt I fenékvázaik minőségével elégedettek a megrendelők. Önmagukkal mégsem lehetnek igazán elégedettek, mert baj volt az akarással, Tóth Pál szerint a rendelkezésre álló szellemi kapacitást nem használták ki. A munka különböző fázisaiban részt vevő csoportok, osztályok nem működtek együtt a kellő színvonalon. Az elvégzett munkákhoz a tervezettnél valamivel több bért használtak föl. Ennek az az oka, hogy a 416-os autóbuszok Halason készülő részegységének konstrukcióján menet közben változtattak a központ szakemberei, s a korábbi előírások szerint összeállítottakat selejtezni kellett. Ez nem az ő hibájuk, és sajnos a műszaki előkészítéssel gyakran vannak gondok. Ezzel függ össze a készletek számottevő növekedése is az év során. A gyárban eluralkodott pesszimista hangulattal is foglalkozott az igazgató, mert — mint mondta — rossz hangulatú emberektől kiváló teljesítmény aligha várható. Nincs oka a borúlátásra, hiszen munkájuk lesz a jövő esztendőben — a kapacitás nagy részét már lekötötték szerződésben —, a korszerű és nem a kifutófelben lévő autóbusztípusok előállításából kapnak és kérnek részt. Az év hátralévő részében a legfőbb feladat épp az amerikai exportra készülő járművek fenékvázainak gyártása, erre kell koncentrálni, hogy a tizenhárommal megemelt darabszámot, összesen a 94-et, el tudják érni. A többletmunkához több mint 800 ezer forint többletbért is felhasználhatnak. A vállalati tanács döntése Ezt követően Horváth István személyzeti és oktatási osztályvezető, a vállalati tanács tagja számolt be a kollektívának a legutolsó ülésükről, amelyen a testület felhatalmazta az Ikarusz vezér- igazgatóját a részvénytársasággá alakulás előkészületeinek a megkezdésére. Horváth István rávilágított a cég nehéz pénzügyi helyzetének okaira, a piac szűkülésére, a rubeles exportot sújtó büntetőadóra, a forintfelértékelésre stb. A vállalat ifánt felszámolási kezdeményezéssel élhetnének partnerei, de az MHB, amely 1,5 milliárd forint hitelt nyújtott az Ikarusznak, a részvénytársasággá alakulást ajánlotta, ebben a bank is részt vesz. Terve az, hogy a saját majdani részvényeit külföldi cégeknek adja el, így bevonva azokat a vállalat vérkeringésének, meggyorsításába. Hogy az Ikarusz mely egységeiben mennyi részvényre tart igényt az MHB, az természetesen még nem ismeretes, de a kérdés korántsem érdektelen. Az Ikarusz székesfehérvári gyára egyébként már fellépett önállósodási igényével, az egyedi gyáregység pedig kft.-vé alakult. A vállalati tanács szóban forgó ülése óta már elkezdődött a vagyonértékelés, az rt.-vé alakulás formáinak kidolgozása. Előtérbe kerül a személygépkocsi? Mi lesz, mi legyen a halasi gyárral? A kérdéshez kapcsolódva Tóth Pál igazgató ismét szót kért s vázolta a bank szerepét a vállalat, s a gyár jövőjének formálásában. A keretek megváltoztatása csak az első lépés lesz, ezt követi a termékstruktúra átalakítása. A gépjárművertikumban minden valószínűség szerint előtérbe kerül a személygépkocsi. Amennyiben a halasi gyár önálló egység lesz és az eddigi társgyárakhoz a mostani, utasításos rendszer helyett szerződéses kapcsolat fűzi, az előnyükre válhat. Jelenleg egyetlen kocsitípus készítésébe vagy negyvenen beleszólhatnak a halasi gyárat érintően, ami nem kicsi zavaró tényezőt jelent. Ha a belső szellemi, időbeli és egyéb pazarlást megszüntetik, az eddiginél csakis jobb eredményt, azaz több nyereséget, több keresetet érhetnek el a gyár dolgozói. Az üzemi szakszervezeti bizottság titkára, Sza- nyi Zoltán úgy vélekedett, hogy az lenne a legjobb, ha a halasi gyár is önálló részvénytársasággá alakulna, ami nem jelenti az Ikaroszból való kiválást. Viszont a szerződésekben mindegyik együttműködő felet egyformán kötnék kötelezettségek. És a termelési tanácskozások? , A döntés előtt elhangzott kérdések arról tanúskodtak, hogy — legalábbis a kérdezők — meglehetősen tájékozatlanok a gyár ügyeit illetően. Kiderült aztán, hogy miért: nem tartják meg a havonként esedékes termelési tanácskozásokat. Az egyik felszólaló ezért a vezetőket hibáztatta. Egy másik azért aggódott, hogy az említett 800 ezer forint bér nagy részét majd a vezetők kapják meg. Mert nem ismerte a feladatkiírást: ebből a pénzből csakis a fizikai termelő létszám részesülhet. Ugyancsak felvetette valaki: mért van az, hogy október elsejével bérkategória-emelésben részesült, mégis kevesebb fizetést kapott, mint egy hónappal korábban. Kevesebb volt az elvégzett munka az ő területükön - ezt a művezetőjétől is megtudhatta volna. Rosszkor jött a béremelés, mondta valaki, most kevésbé vagy egyáltalán nem lehetett érzékelni. Nem talált támogatókra az a felszólaló, aki a gyár felsőszintű vezetői iránti bizalmatlanságot hangoztatta. O sem volt tisztában azzal, hogy amit számon kér S a munka jobb megszervezése—jelentős mértékben Budapesttől függ. A hiányos műszaki előkészítés miatt előfordult, hogy embereket haza kellett küldeni, mert várni kellett az újabb utasításra, dokumentációra. A gyár jövőjével kapcsolatos kérdések alig hangzottak el, viszont amikor szavazásra tették fel a kérdést: kérjék-e az önállóságot, a többség habozás nélkül magasba emelte a kezét. Talán ha a szájak pihentek is, az agyak dolgoztak az Ikarosz kiskunhalasi gyárának miínkásgyű- lésén. A. Tóth Sándor Árkiegészítés Udvariasan mosolyogva lépett be a lakásba. . — Új színes televíziót látok — mondta. Egy fél évvel ezelőtt vettem — válaszoltam. — Akkor árkiegészítésre yan szükség — közölte. — Egy ilyen televízió egy fél évvel ezelőtt 410 ezer zjotyba került, most 560 ezer az'ára. Úgyhogy önnek utólag még 150 ezret rá kell fizetnie. — Hogyhogy rá kellfizetnem ?— csodálkoztam. — Most hallom először, hogy valakinek fél évvel a vásárlás után pótolnia kell a Vételárat! Még udvariasabban mosolygott. — Ez új rendelkezés. Most attól függetlenül, hogy a vásárló készpénzzel fizet-e vagy nem, amit fizetett, azt csak előlegnek tekintjük, azaz a termék ára, nem feltétlenül azonos azzal, amennyibe 2 vásárlás napján került, tehát nem végleges ár. Hiszen, a különféle termékek illandóan drágulnak, és azon az állami íöltségvetés, illetve a vállalatok veszíte- lének. Ezért született a döntés, hogy az árakat időnként utólag kiegészítjük, és így alkalmazkodjanak a változó helyzethez. Tehát azokhoz, akik vásároltak valamit, ellenőrök mennek el, hogy beszedjék tőlük a vásárlási ár és az aktuális ár közötti különbséget kitevő összeget. Ezzel elejét vesszük a spekulációnak. — Botrány — nyögtem, amikor magamhoz tértem. — Még sosem hallottam, hogy civilizált államban ilyesmi történt volna! — Most hall — mondta megnyugtatóan a vendég, miközben a mosógépemet kezdte vizsgálni. — Legyen szíves ideadni a mosógép számláját. Hogyan? Százezer? De hiszen ma már egy ilyen mosógép 200-ba kerül! ön még 100 ezret ráfizet. — De mibőlfizessek? — tiltakoztam. — Hiszen havonta csak 50 ezer zlotyt keresek! — Ha ennyit keres, akkor minek vásárol luxuscikkeket? Es még tiltakozik! Most pedig, kérem, mutassa meg a szekrényt. Elégtétellel nyitottam ki előtte a szekrény ajtót. — Láthatja, csupa rongy, mindegyik több mint tízéves. Semmilyen új dologra nem telik. —- Ezek még egész rendes ruhák, de mivel ön tartózkodott a ruhavásárlástól és ezzel pénzt takarított meg, gazdagodást adót fizet. Ötvenezret — mondta, de közben már a rádiót figyelte és megjegyezte : — A modellről látom, hogy ezt a rádiót három évvel ezelőtt vette. Erre 7 ezret fizet rá. — De én ezt egyszerűen nem győzöm pénzzel! — tiltakoztam eredménytelenül. — Nem maga az egyetlen — nyugtatgatott a vendég. — Van ma egyáltalán valaki is, aki bármit győz pénzzel? — Ez a vég — sóhajtottam, és lehajtottam a fejem. W£££jjgyan, ne legyen annyira elkese- 1 redve!— mondta a tisztviselő. — Hiszen alig néhány százezret kell kifizetnie. Van magának fogalma arról, mi lenne, ha néhány hónappal ezelőtt vásárolt volna néhány ezer üveg köhögés elleni szirupot? —: Mi lenne? — Akkor most jó pár milliót ráfizethetne, mert a köhögés elleni szirup 2 ezer százalékkal drágult meg. Úgyhogy magának tulajdonképpen szerencséje van! janusz Cseka (A Szpilkiből ford.: Lipcseyné Bánfalvi Júlia) Maruti-műszerfalak az MMG-ből Régóta gyártanak gépkocsikhoz műszerfalakat az MMG Automatika Művek kecskeméti gyárában és a tiszaalpári gyáregységében. Jelenleg havonta 20-25 ezer darabot készítenek — a szocialista típusok közül — a Polski Fiat 126-oshoz, a Lada Szamarához és az 1300 S-hez, valamint a Zasztavához. Ez év júliusában megkezdték a Maruti-műszerfalak sorozat- gyártását is. Az alkatrészeket Budapesten, a központi gyárban és a helyi forgácsolóműhelyük- ben készítik. A vásárló igénye szerinti ütemezésben, havonta háromezer darabot szerelnek össze. 9 Készülnek a Maruti-müs/crfal részegységei. • Nagy trzscbet mcós a hatékonyság érdekében egyszerre két műszerfalat ellenőriz. (Kép és szöveg: Méhesi Éva) Fizetés helyett adókedvezmény? Ha a dolgozók nincsenek megelégedve a jövedelmükkel, elsősorban adókedvezményekét követelnek. Ennek lehettünk tanúi az ápolónők és-ápolók tüntetése során. Ám az illetékesek, sajnos, hallgatnak arról, hogy ez az út hibás. Jogos az egészség- ügyiek bérkövetelése Az egészségügyi dolgozók jövedelme felháborítóan elmaradt egy sor más szakmáé mögött. Ezt mindennél jobban bizonyítja az a tény, hogy krónikus az egészségügyben a munkaerőhiány. Az indokoltnál kevesebb jövedelem igazolásához csak egyetlen jelzést volna szabad elfogadni, a munkaerőpiacét. Ha egy szakmában az országos átlaghoz képest is nagy a szakadék a munkaerő kereslete és kínálata között, ha ebben a szakmában az utánpótlás minősége romlik, illetve a képzettséggel bírók jelentős része másutt helyezkedik el, akkor ott rossz a fizetés, a jövedelmek elmaradása vitathatatlan. Mivel e téren a pedagógusok mellett ezen a területen a legnagyobb a feszültség, a jövedelmek elmaradása miatti felháborodás teljesen jogos. A kérdés csak az, hogyan kell orvosolni. Minden egészséges társadalomban emelik — a többihez arányít- ják — a béreket, a jövedelmeket, ha a lemaradás ebben a tekintetben nyilvánvaló. Ezt nem karitatív okokból, hanem parancsoló szükségszerűségből teszik. Ezt kell tenni annak érdekében is, hogy a szakma a leghatékonyabban, a legolcsóbban működhessen. A modern fogyasztói társadalmakban a vállalkozók azért emelik a béreket, mert ezzel növelhetik a legolcsóbban a hatékonyságot, mert ők is tisztában vannak azzal, hogy semmi sem drágább, mint az, ha a drága kapacitások azért nincsenek ki- használva* mert nincs elég munkaerő, és ennél is drágább, ha ezeket a kapacitásokat a kívánatosnál gyengébb minőségű munkaerővel kell működtetni. Ha nem is ilyen egyszerűen kiszámítható, így van ez az egészségügy területén is. Ha nem elegendő a létszám, ha a milliókat érő kórházkapacitások nincsenek kihasználva, ha a munkaerőhiányhoz még minőségi hiányosságok is járulnak, akkor megnő a betegek kórházi kezelési ideje, ami nagyon költséges, és nő a munkából kieső idő, ami talán még költségesebb. Az elmaradás sokba kerül a társadalomnak Vitán felül áll, hogy az egészségügyben sürgősén az átlagosat meghaladó béremelés szükséges.- A tüntetők és szakszervezeteik mégsem ezt követelik, hanem adó- kedvezményeket. Abban igazuk van, hogy nekik ez- is jövedelem, mert a dolgozót nem az érdekli, mennyi a bruttója, hanem mi marad neki. A költség- vetésnek is látszólag mindegy, hogy például 200 millióval növeli a béreket, vagy ennyi adókedvezményt ad. A közvetett hatások azonban nagyon különbözőek. Minden normálisan szervezett gazdaságban arra kell törekedni, hogy a különböző ágazatokban fellépő' költségek azonos módon kerüljenek számbavételre. Ehhez a többi között az kell, hogy az adókat mindenütt azonos szabályok szerint fizessék. Tehát, ha azt akarom tudni, hogy mennyibe kerül egy beteg egynapi kórházi kezelése, akkor a dolgozók bruttó bérét azonos módon kell figyelembe venni. .Hasa gazdaság többi szektorában minden dolgozónál maradó egy forint két forint bérnek és járuléknak felel meg, akkor csak zavart okoz, ha egyes szakmákban ettől eltérő arányokat alakítanak ki az adókedvezmények segítségével. Az egészségügyi intézménynek is azt kell .tisztán látnia, hogy mennyibe kerül neki a túlóráztatás a többletszámmal szembén. Ez hamisan jelenik meg azonban akkor, ha a túlórák után nem kell adót fizetnie. Mi a tervgazdálkodást többek között azzal tettük működésképtelenné, hogy minden ágazatban és azon belül minden-rovaton más és más volt a forint keménysége. Sajnos, így van ez még sok tekintetben ma is.' Például a termelőszövetkezetben nyújtott természetbeni kedvezmények sokkal olcsóbbak, mintha azonos ösz- szegű bérjövedelemhez akarnák juttatni a dolgozót. Az üzem számára sokkal olcsóbb, ha a dolgozó száz forint értékét ellop,' mintha ennyi nettó bért legálisan kifizetnének. A piac nem tűri a kivételeket Minél nagyobb teret, nyitunk, végre, a piac hatásainak, annál kaotikusabb viszonyokat teremtenek a kedvezmények, azokból végső soron annál több társadalmi kár fog származni. A jelenlegi adórendszernek is az a fő hibája, hogy sok kedvezményt tartalmaz, ezt a hibát csökkenteni, nem pedig növelni kell. Én magam támogatom például az egészségügyi dolgozók, ezen belül is különösen az ápolószemélyzet jövedelmének jelentős növelését, de legalább ilyen mértékben ellene vagyok az adókedvezményeknek. Ha a költségvetésnek is, a dolgozóknak is mindegy, hogy adókedvezményt vagy béremelést valósítanák meg, akkor ne azt tegyük, amivel végső soron talán több kárt okozunk, mint hasznot. Az egészségügy reformjának nemcsak az a feltétele, hogy előzőleg ne hagyják ott a dolgozók, hogy ne romoljon még jobban a közhangulatuk, de az is, hogy őrizzük meg , e területen is a tisztánlátás feltételeit. Az adókedvezmények pedig olyan torzító módosítások, amiket nehéz lenne később korrigálni. Ne megkülönböztetett adóztatást, hanem több bért követeljenek. Az elmondottak apropója az egészségügyi dolgozók követelése volt, de „lányomnak mondom, értse a menyem is”. Azaz a tanácsom minden dolgozónak, és szakszervezeteik mindegyikének szól. Kopátsy Sándor 9 Dobos Gabriella a sebességmérő számlapját és mutatóját szereli össze.
