Petőfi Népe, 1989. november (44. évfolyam, 259-284. szám)
1989-11-25 / 280. szám
BEFEJEZTE MUNKÁJÁT AZ ORSZÁGGYŰLÉS (Folytatás az 1. oldalról) Az ellenőrzésre az Országgyűlés által kijelölt bizottság, illetve megalakulása után az Állami Számvevőszék jogosult. Az ellenőrzés módját és az esetleges szankciókat az ellenőrző szervek állapítják meg. A parlament felhatalmazta a terv- és költségvetési bizottságot a pártok működéséből és gazdálkodásáról szóló törvény 17. paragrafusában meghatározott tizenegy tagú szakértői testület megalakításáA határozathozatalt követően az 1995-re tervezett Budapest—Bécs világkiállítás előkészítésének helyzete került napirendre. Somogyi László, a kiállítás előkészítésének kormánybiztosa beszámolójában mondotta: a Budapest—Bécs közös' világkiállítás alapvető feltétele, hogy a folyamatban lévő társadalmi, politikai átalakulás már 1990-ben megállítsa a romló gazdasági folyamatokat, és ha szerény mértékben is, de növekedjen a magyar gazdaság teljesítőképessége. A világkiállítás egyik leglényegesebb, legtöbbet vitatott kérdésére, a finanszírozás ügyére tért rá ezután Somogyi László. A számszerű adatokat nem elemezte, mondván, hogy ezek benne vannak az írásos dokumentumban, ám azt hangsúlyozta, hogy alapvetően vállalkozásról van szó, amelyben természetesen részt kell vállalnia az állami költségvetésnek is. A kormánybiztos a továbbiakban elmondotta: a világkiállítás témaválasztásában döntő szerepe van a művészetnek, tudománynak, a kultúrának, így érthetően művelődési beruházási feladatokat is meg kell valósítani, mintegy 15 milliárd forint értékben; ebből 10 milliárd a költségvetést terheli, 5 milliárdot pedig vállalkozói alapon kívánnak, a Művelődési Minisztériummal együtt, előteremteni. A világkiállításhoz kapcsolódó — ám nem a világkiállítás miatt szükséges — legnagyobb tétel az infrastruktúra. Ezekre a fejlesztésekre azonban akkor is szükség lenne, ha soha nem rendeznének Magyarországon világ- kiállítást. S a világkiállítás kényszerítő erő is, hogy ezeket a fejlesztéseket 1995 elejére elvégezzék. Tájékoztatásként Somogyi László elmondta, hogy ez év december 10- éig a zsűri véglegesen dönt a budapesti helyszín kérdésében, 1990 elején kiírják a nyilvános tervpályázatot. Egyértelmű — hangoztatta —, hogy a magyar építőipari kapacitás nem elegendő a hatalmas beruházás határidőre történő megvalósításához, ezért külföldi vállalkozók bevonása is elengedhetetlen lesz. Olyan vállalkozókat várnak, akik nemcsak az építési munkákat végzik el, hanem részt vállalnak a finanszírozásból is. A párizsi döntést követően, legkésőbb 1990 elején létrehozzák Budapesten az úgynevezett Expo Részvénytársaságot, amely a világkiállítás szervezésének fővállalkozója lesz. Ebben a részvénytársaságban — nyitottjellegénél fogva -- mind a külföldi, mind á magyar vállalkozók részt vehetnek. A Fővárosi Tanács is hamarosan létrehozza a világkiállítás fővárosi koordinálására hivatott szervezetét. Emellett célszerű lenne, ha az Országgyűlés is alakítana egy bizottságot, amelynek kifejezetten a világkiállítás ellenőrzése és társadalmi támogatása lenne a feladata. Végül Somogyi László azt hangoztatta: ez a nagyszabású vállalkozás csak akkor lehet sikeres, ha ehhez az Országgyűlés és a magyar közvélemény is egyetértését adja. * Bodonyi Csaba (Borsod-Abaúj- Zemplén m., 3. vk.) kijelentette: a világkiállítás megvalósításához először a társadalom egyetértését, támogatását kell megszerezni, tapasztalatai szerint ugyanis a vélemények alaposan megoszlanak a lakosság körében. Kenyeres Árpád (Budapest, 55. vk.) Előrebocsátotta, hogy a világkiállítás jó alkalmat kínálna a magyar kultúra értékeinek, produktumainak bemutatására. Csongrádi Csaba (Heves m., 7. vk.) indítványozta, hogy Somogyi László lépjen vissza kormánybiztosi megbízatásától, s a parlament mindaddig ' ne foglaljon állást, a világkiállítás ügyében, amíg a képviselők nem ismerik meg a tárgykörben készült valamennyi elemzest. Bánffy György (Budapest, . 4. vk.) színművész szükségesnek tartja a rendezvény kiterjesztését az ország keleti részeire. Eke Károly (Csongrád m., 10. vk.) kijelentette: a kormánybiztos rosszat tett azzal, hogy az ellenzők véleményét nem tárta a parlament elé, s annak elhallgatása bizalmatlanságot keltett több képviselőben. Zsolnay Kalatin (Komárom m., 3. Vk.) választói körében végzett véleményfelmérésére hivatkozva rámutatott, hogy az emberek meglehetősen vegyes érzelmekkel fogadjak a világkiállítást. Varga János (Tolna m., 6. vk.) véleménye szerint jobb lenne, hg a szervezők az vország egyes térségeire is pontos programot dolgoznának ki, így mindenki láthatná, milyen előnyök származnak számára a világkiállításból. , Antal Imre (Pest m., 19. vk.) elmondotta, hogy eddig világkiállításpárti volí, de a vita hatására megingott ez az álláspontja. Kérte a Minisztertanács elnökét, hogy ismertesse a kormány véleményét a világkiálra. A bizottság erről beszámol a parlamentnek. Az Országgyűlés egyben felkéri a költségvetési támogatásban részesülő pártokat, hogy a szakértői testület összetételére vonatkozó együttes javaslatukat még az idén november 30-áig juttassák el a terv- és költségvetési bizottság elnökéhez. Amennyiben újabb pártok részéről is igény merül fel állami költségvetési támogatás iránt, akkor azt a kormány a most elfogadott határozatnak megfelelően biztosítja. lítással kapcsolatban, megkönnyítendő a képviselők döntését. Sági Gábomé (Fejér m., 10. vk.) arra a kérdésre várt választ a miniszterelnöktől, illetve a világkiállítás kormánybiztosától, hogy mi lesz az Expo sorsa akkor, ha minden erőfeszítés ellenére nem sikerül az adósságátütemezést elkerülni. Bödoné Rózsa Edit (Csongrád m., 3. vk.) hangsúlyozta, hogy a parlamentnek nem kisebb súlyú kérdésben kell állást foglalnia, mint abban, hogy legyen-e második Bős—Nagymaros, vagy sem. Javasolta, hogy az Országgyűlés elnöke rendeljen meg egy olyan döntés-előkészítő tanulmányt, amely nagymértékben segítené a képviselők tájékozódását. Tóth Attiláné (Budapest, 52. vk.) figyelmeztetett: végig kellene gondol-' ni, hogy a parlament milyen mélységben é&t meddig akar felelősséget vállalni a világkiállítást illetően. Ez a vita fő tárgya — hangsúlyozta —, hiszen ez fogja meghatározni azt is, Hogy milyen örökséget hagynak a következő parlamentre. Dr. Bognár József (országos lista), az MTA Gazdaságkutató Intézeteinek főigazgatója is hangsúlyozta a döntéssel kapcsolatos morális felelősséget. Elmondta: azok közé tartozik, akiknek az a véleménye, hogy ha anyagilag bírjuk és erre szervezetileg is képesek vagyunk, akkor nagyon hasznos lesz a közös Budapest—Bécs világkiállítás. Helytelenítette ugyanakkor, hogy az elemzésre felkért Konjunktúra- és Piackutató Intézet véleményét nem tárták az Országgyűlés elé, csupán a kormánybiztos és a mellette működő apparátus anyagát ismerhették meg a képviselők. Javasolta: a parlament jelöljön ki ad hoc bizottságot a téma vizsgálatára. A vitát lezárva az elnöklő Fodor István a terv- és költségvetési, illetve a kereskedelmi bizottság együttes ülése elé utalta a Budapest—Bécs világkiállítással kapcsolatban elhangzott észrevételeket. Bodpnyi Csaba (Borsod- Abaúj-Zemplén m., 3. vk.) azonban arra kérte a törvényhozást, hogy a kérdés jelentőségére való tekintettel az összes állandó bizottság, illetve minden parlamenti frakció vezetője vegyen részt a képviselői javaslatok vitájában. Fodor István egyetértett Bodonyi Csaba kérésével. Nyílt levél — a parlament válasza Az Országgyűlés megbízott elnöke bejelentette: a Magyarországi Szociáldemokrata Párt, a Független Kisgazda-, Földmunkás és Polgári Párt, a Szabad Demokraták Szövetsége és a Fiatal Demokraták Szövetsége nyílt levélben fordult az Országgyűlés elnökéhez. Az aláírók az Országgyűlésnek az állampolgári kezdeményezésre kitűzött népszavazásról szóló határozatát törvénysértőnek minősítették, s emiatt elmarasztalták az Országgyűlést, s érveiket kifejtve felszólítottak az Országgyűlés elnökét, a köztársaság ideiglenes elnökét és a Minisztertanács elnökét, hogy intézkedjenek a jogrend helyreállításáról. A vádakra egy nyilatkozatul válaszolt az Országgyűlés, amelyet 230 képviselőig- 3 tartózkodás és. 3 ellen- szavazat mellett — elfogadott. A nyilatkozat rögzíti: „Az Országgyűlés döntése meghozatalánál abból indult ki, hogy több mint 100 ezer választópolgár kezdeményezése nem hagyható figyelmen kívül. Az Országgyűlés a törvény rendelkezéseit figyelembe véve tűzte ki a népszavazást, noha a népszavazás kezdeményezése és annak kitűzése között nagyrészt olyan lényeges döntéseket hozott, amelyek a kezdeményezők szándékainak megfelelő, megnyugtató megoldásokat eredményezhet. A népszavazás kiírása együtt járt a törvény értelmezésének szükségességével, amelyre általánosan elfogadott jogelv szerint az jogosult, aki azt megalkotta! Ezért az Országgyűléstől nem vitatható el a törvény értelmezésének joga, de ennek felelősségét sem hárítja el. Az értelmezés során az Országgyűlés törvénysértést nem követett el. Ugyanakkor nemcsak jogi és politikai, de erkölcsi kötelessége is volt, hogy a köztársasági elnök választásának időpontjára vonatkozó kérdés minden vonatkozását megvilágítsa. E kérdésfeltevés ugyanis elhallgatja a köztársasági elnök választásának időpontja és módja között fennálló összefüggést. Kizárólag az időpontra irányított kérdés ugyanis — ellentétben azzal, amit a népszavazást kezdeményező politikai szervezetek állítanak —lényegében az első köztársasági elnök megválasztásának módjára irányul. Az Országgyűlés megítélése szerint ezért elengedhetetlen annak ismerete, hogy „igen" szavazatok többsége esetén az új Országgyűlés, „nem" szavazatok többsége esetén pedig közvetlenül a nép választja a köztársasági elnököt. E kérdéshez fűzött magyarázat elmulasztása miatt joggal érhette volna az Országgyűlést az a vád, hogy nem a nép, hanem egyes pártok érdekeit tartja szem előtt. Az egyéb magyarázatokat az Országgyűlés ezekkel összefüggő döntései indokolják. E feszültséggel terhes helyzetben beláthatatlan következményekkel járhatnak azok a meggondolatlan és felelőtlen lépések, amelyek a békés átmenet törvényi kereteit megteremtő parlamentet a különböző politikai erők részéről megnyilvánuló támadások kereszttüzébe állítják. Az Országgyűlés felkéri ezért a közvéleményt formáló erőket, hogy a népszavazásról saját eszközeikkel, higgadtan, méltóságteljesen és befolyástól móllesen nyilvánítsanak véleményt." Huber Jenő (Baranya m., 2. vk.) az MSZP parlamenti frakciója nevében kezdeményezte: az Országgyűlés kérje fel a Minisztertanácsot, végezze el a népszavazásról és a népi kezdeményezésről szóló 1989. évi XVII. törvény felülvizsgálatát abból a szempontból, hogy a törvény adta lehetőségekkel ne lehessen semmilyen célból visszaélni. A felülvizsgálat alapvető szempontja az legyen, hogy erősödjenek a garanciális szabályok a népszavazás tisztességes kezdeményezése és eredményes lefolytatása érdekében. Olyan kérdés esetén, amelyben időközben a parlament döntést hoz, a parlament mérlegelhesse a népszavazás kiírását. Az Országgyűlésnek egyértelműen, vitathatatlanul megfogalmazott joga legyen a népszavazás céljából megfogalmazott kérdés értelmezésére. Az indítványról — Fodor István megbízott házelnök javaslatára — a következő ülésszakon dönt az Országgyűlés. Javaslat a munka törvénykönyve módosításáról Ezt követően Halmos Csaba államtitkár, az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal elnöke a munka törvény- könyve módosításáról szóló törvény- javaslatot teijesztette a Tisztelt Ház elé. Hangoztatta: a közelmúltban befejezett politikai egyeztető tárgyalások egyik megállapodásának törvényerőre emelését célozza a törvény- javaslat. Ennek lényege: politikai vagy vallási nézetei miatt tilos bárkivel szemben hátrányos megkülönböztetést alkalmazni a munkaviszony létesítése és teljesítése során. A munkahelyi diszkrimináció tilalmának egyik lényeges eleme, hogy a munka- vállalók előmenetelét se befolyásolhassa politikai vagy vallási meggyőződésük. Ennek kapcsán azonban néhány alacsonyabb szintű jogszabály hatálytalanítása is indokolt — mondotta az államtitkár, s közülük kiemelte a fontos és bizalmas munkakörök betöltéséről szóló 1957. évi 66. törvényerejű rendeletet, valamint az állami személyzeti munkáról szóló minisztertanácsi határozat néhány pontját. Végül arról tájékoztatta a képviselőket, hog/ az Országgyűlés jogi, igazgatási és igazságügyi bizottsága egyhangúlag egyetértett a beterjesztett törvényjavaslattal, és kérte, hogy azt fogadja el a parlament is. Áz elnöklő Fodor István bejelentette, hogy a törvényjavaslathoz sem a bizottságok, sem a képviselők nem terjesztettek be módosító indítványt, és javasolta, hogy az Országgyűlés az általános és a részletes vitát együttesen folytassa le. Ezt a képviselők elfogadták. Zsidei Istvánné (Heves m., 5 vk.), a Mátravidéki Fémművek diszpécsere arra figyelmeztetett, hogy az elvek gyakorlati érvényesülése csak akkor valósítható meg, ha „erős, a gazdasági vezetéssel nem egy követ fújó, az erdekvédelmet kikövetelő munkahelyi szakszervezetek működnek”. Halmos Csaba az elhangzottakra reagálva kifejtette, hogy e kérdésben megnyugtató a jogi rendezés. Az 1976. évi 8. törvenyerejű rendelettel Magyarország kihirdette az ENSZ Polgári és Politikai Jogok Egyezségokmányát. Ennek egyik cikke kimondja: mindenkinek joga van a másokkal való szabad társulásra —' ide értve a jogot— arra is, hogy érdekei védelme céljából szakszervezeteket alakítson, illetőleg azokhoz csatlakozzon. Az egyesülési jogról szóló 1989. II. törvény 1. paragrafusa szerint pedig minden magyar állampolgár zavartalanul gyakorolhatja az egyesülési -jogot. Zsidei Istvánné elfogadta az állam- titkári választ, de ragaszkodott eredeti indítványához, így az elnöklő Fodor István felkérte a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottságot, hogy mihamarabb foglaljon állást ebben a kérdésben — így egyelőre erről a napirendi pontról sem szavaztak. A „módosítások módosítása99 A parlament ezután rátért az egyes törvényeknek az alkotmány módosításával összefüggésben szükséges módosításáról szóló törvényjavaslat Beszámoló a világkiállításról tárgyalására. A törvényjavaslatokhoz dr. Borics Gyula igazságügyi minisztériumi államtitkár fűzött szóbeli kiegészítést. Elmondotta, hogy az alkotmánymódosítás következtében szükségessé vált a hatályos jogszabályok egészének felülvizsgálata. Ennek végső határideje 1990. április 30. Az alkotmány már rögzíti, hogy a 'bírák nem lehetnek tagjai pártnak, politikai szervezetnek. Ezentúl elengedhetetlen a bíróságok jelenlegi irányítási rendszerének korszerűsítése is. Jelenleg ugyanis az igazságügyminiszter— mint a végrehajtó hatalom képviselője — olyan hatáskörrel rendelkezik a bírósagokat illetően, amely számottevő beleszólást biztosít tevékenységükbe. Ez kérdéssé teszi a bírói függetlenség valódi érvényesülését. A vázolt ellentmondásos helyzet megoldásának első, jelentős lépését jelenti az, hogy a törvényjavaslat alapján megszűnik az igazságügy- miniszternek a bíróságok szakmai tevékenységével összefüggő jogosítványa. A végső megoldás a jelenleg alakulóban lévő birói önkormányzat szervezeti rendszerének teljes kiépítése lesz. A javaslat kerekében a honvédelemről szóló 1976. évi I. törvényt is módositani kívánják. Azokat a rendelkezéseket kívánják hatályon kívül helyezni, amelyek az alkotmánynak hatályban már nem lévő rendelkezéseihez,ülletve a megszűnt munkásőrséghez kapcsolódnak. Az ügyeszi törvény módosításáról szóló törvényjavaslat célja, hogy összhangot teremtsen a már módosított alkotmánnyal, valamint a január 1-jén hatályba lépő büntető jogszabályokkal. Előtérbe keriilt az állampolgári jogok védelme. Újszerűén fogalmazta meg az alkotmány az ügyészi nyomozást is. A hatályos jogszabályokhoz kellett igazítani a büntetés-végrehajtás törvényessége feletti felügyelet egyes kérdéséit. Határozat Fodor István bejelentette, hogy a törvényjavaslattal az Országgyűlés jogi, igazgatási és igazságügyi bizottsága egyetért. Mivel a vitában senki nem kért szót, ezért határozathozatal következett. Á képviselők az alkotmány módositásával összefüggésben egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslatot 275 egyetértő, egy ellenszavazattal és négy tartózkodással elfogadták. Az Országgyűlés ezután elfogadta dr. Szabó Imre (Hajdú-Bihar m., 11. <vk.) indítványát, hogy az ideiglenes nemzetgyűlés megalakulásának 45. évfordulója alkalmából az Cjrszág- ’gyűlés' nevében helyezzenek el új emléktáblát a debreceni Református Kollégium oratóriumában, mivel az 1954-ben elhelyezett márványtábla szövege túlhaladottá vált. A képviselők ugyancsak jóváhagyták az Országgyűlés válaszát a Magyar Néppárt azon javaslatára, hogy hozzak létre a Nemzeti Megmentés Tanácsát. Fodor István jelezte, hogy a választ megküldik a Magyar Néppártinak. Miután az illetékes bizottság időközben elvégezte a munkáját, a parlament visszatért az adótörvényekre. A vitában elhangzott észrevételekre Békési László pénzügyminiszter válaszolt. (A vitában egyébként 44 hozzászólás és több mint 100 indítvány hangzott el.) A miniszter elismerte, hogy az adórendszer bevezetésekor túl sok illúziót ■ kergettek, túlhangsúlyozták az adórendszer szerepét, ugyanakkor a gazdaság általános bajait sem lehet az adórendszer számlájára írni. Sok képviselő beszélt a túlzott adó- terhekről. Békési László ezzel szemben ajánlotta a képviselőknek: gondolják végig, mit okozna a személyi jövedelemadó progressziójának radikális csökkentese. A k;ormány elkötelezett a vállalati támogatások mérséklése mellett, de végig kell gondolni azt is, hogy újabb 10 milliárdos támogatáselvonás további |3-4 százalékkal növelhetné a fogyasztóiár-színvonalat, esetleg újabb 50 ezer ember maradna munka nélkül,; vagy a gazdaság további 100 millió dolláros exporttól esne el. A kormány tehát itt sem a szándékot vitatja,ihanem a mértékeket és az ütemezést. Többen, köztük Varga Miklós és Csongrádi Csaba felvetették: a lineáris adóztatás javára le kell mondani a progresszív adóztatásról. Békési László ezt az ötletet lázálomnak nevezte. A személyi jövedelemadóval kapcsolatban három tábla szerepelt az írásos előterjesztésben. A kormány ezek közül, a reformbizóttság,követe- lésére, a „C”, 14,5 százalékos adóterhelést jelentő változat elfogadását ajánlja. Egyben kötelezettséget vállal arra, hogy az így kieső 3,5 milliárd forintot intenzívebb adóellenőrzéssel igyekszik fedezni. A képviselők javasolták azt is, hogy a három- és többgyermekes családok havi ezer forintos adóalapcsökkentő Kedvezményét terjesszek ki az egy- és kétgyermekes családokra is. Békési László a javaslat ellen foglalt állást, mivel az gyökeres változást hózna a jelenlegi szociálpolitikai rendszerszemléletünkön. Nem utolsósorban az intézkedés bevezeté-. Se mintegy hatmilliárd forintot emésztene fel. Prózaibb ok, hogy ezzel tízmilliárd forinttól esne el az államkassza. Ha az Országgyűlés mégis emellett döntene, akkor a vállalkozási nyereségadót 40-ről 43 százalékra kellene emelni. Végezetül Király Zoltánnak arra az indítványára emlékeztetett, miszerint az Országgyűlés hozzon határozatot, hogy a kormány a lakosság forint-, illetve devizabetéteihez semmilyen körülmények között se nyúlhasson hozzá. Ha ezt mégis megtenné, ez a kormány azonnali bizalom- vesztését jelentse. Békési László leszögezte: a: képviselő indítványa nem ellentétes a kormány szándékaival. A betétesek megnyugtatása érdekében, a keringő rémhírek eloszlatására, a pénzügyminiszter^- Németh Miklós kormányfő megbízásából azt javasolta: az Országgyűlés mondja ki, hogy a kormány egyetlen esetben sem nyúlhat hozzá sem a forint-, sem a devizabetétekhez. Az elfogadott változat Békési László válasza után határozathozatal következett. Meglehetősen hosszadalmas, több mint kétórás prodecúrára került sor, niszen csak a személyijövedelemadó törvényjavaslatához több mint 70 módosító javaslatot nyújtottak be a képviselők. A határozathozatal során úgy döntöttek, hogy a lakásvásárláshoz, -felújításhoz nyújtott szociálpolitikai kedvezmény adómentes legyen. Szavazás közben is vita bontakozott ki azzal kapcsolatban, hogy miként alakuljon a sokgyermekesek kedvezménye. Biacs Péter ugyanis azt javasolta, hogy már az egy, illetve két gyermeket nevelők is 500-500 forint adóalap-kedvezményt kapjanak, a harmadik gyermek után pedig maradjon meg az 1000 forint adókedvezmény. Kovács Lászlóné pedig azt tartotta Szükségesnek, hogy az adórendszeren kívül a kormányzat 300 forinttal emelje havonta és gyermekenként a -családi pótlékot. Végül is olyan döntés született, hogy a három, illetve több gyermeket nevelők, valamint az egyedülállóként két gyermeket nevelők, illetve a súlyosan fogyatékos gyermeket nevelők részesülhetnek gyermekenként havi 1000 forintos adókedvezményben. A képviselők nem értettek egyet a kormány által beterjesztett adótáblázatok egyikével sem, így az Országgyűlés reformbizottsága új adótáblázatot készített, amelyből végül is azt a változatot fogadták el, amely 14,5 százalékos adóterhelést jelent a lakosság számára. A személyi jövedelemadóról szóló törvényjavaslatot — a már elfogadott módositásokkal és a kiegészítésekkel együtt -c a képviselők 160 egyetértő, 32 ellenszavazattal és 31 tartózkodással elfogadták. : Ezután került sor az általános forgalmi adóról szóló törvényjavaslat feletti határozathozatalra. Á képviselők elfogadták a kormánynak a javaslatát, hogy a magánforgalomban beérkező személygépkocsikra 25 százalékos általános forgalmi adót számítsanak fel. Ezt a rendelkezést a törvény hatályba lépésének napjától alkalmazzák. j A képviselők az általános forgalmi adóról szóló törvényjavaslatot, a már elfogadott módosításokkal és kiegészítésekkel együtt, 161 egyetértő, 40 ellenző szavazattal, 41 tartózkodás mellett elfogadták. Ugyancsak elfogadták a képviselők a vállalkozási nyereségadóról, valamint az állami vagyon utáni részesedésről szóló törvényjavaslatokat. Az új vállalati nyereségadóról szóló törvény szerint az adó mértéke az adóalap 3 millió forintot meg nem haladó részének 35 százaléka, az ezt meghaladó részének pedig 40 százaléka; Nem fogadták el viszont azt a képviselői javaslatot, hogy jövőre már sor kerüljön a teljes bérliberalizálásra. így 1990-ben is megmarad a vállalati keresetszabályozás adórendszerbeli korlátja. Az állami vagyon utáni részesedés —: az új törvény szerint -í— 1990-ben 18 százalék lesz. A lakossági betétszámlák érinthetetlenek Ezt követően a képviselők elfogadták a lakossági betétszámlákról szóló határozatot, amelyet Király Zoltán indítványozott az ellenzéki demokrata képviselőcsoport támogatásával, s ajavaslattal a kormány is egyetértett. A Határozat szerint a lakossági betétszámlák a kormány számára érinthetetlenek, semmilyen módon nem lehet korlátozni sem a forint-, sem pedig a devizaszámlák teljesen szabad forgalmát. Ennek értelmében a kormány az Országgyűlés jóváhagyása nélkül semmiféle változtatást nem hajthat végre a lakossági- forint- és dévizaszámlák szabad forgalmában. Az Országgyűlés ugyancsak jóváhagyta a Budapesti-Becs világkiállítás előkészítéséről szóló tájékoztatóhoz készített határozattervezetet. Eszerint a világkiállítást a magyar álA jövő évi adótábla: ADÓALAP 0— 55 000 ADÓKULCS 0 százalék 55 001—'H 90 000 az 55 000 Ft feletti rész 15 százaléka 90 001— 300 000 5 250 Ft és a 90 000 Ft feletti rész 30 százaléka 300 001— 500 000 68 250 Ft és a 300 000 Ft feletti rész 40 százaléka 500 001 felett 148 250 Ft ésaz 500 000 Ft feletti rész 50 százaléka PARLAMENTI JEGYZETEK KI MIT CSINÁL? Ami azt illeti, a parlamenti ülésnek nem minden pillanata izgalmas. Sőt! Éppenséggel a szellemes szócsaták, az elmeél villanásai mennek ritkaságszámba: a képviselő hölgyek és urak többsége, érezhetően, nemigen tudta fölvenni a gyorsabb ütemet. Amikor aztán a tízperces — de sokkal hosszabbnak tűnő -— hozzászólások hangzanak el (rosszmájúak szerint ez a következő választások elöreklámja), a parlamenten kitör az Unalom. Ilyenkor veszi kezdetét az elmélyült köröm- és fülpiszkálás, némelyek akkorát ásítoznak, mint egy elefánt, mások a napisajtóval zizegnek. Csak éppen olyan képviselő nem akadt, aki azt mondta volna: emberek, amit elmondhatnak egy mondatban is, azt ne húzzák tíz percig. Félő, egy ilyen figyelmeztető hozzászólás is beletelne tíz percbe ... MIT ESZIK A KORMÁNYFŐ? Megfigyelhető volt, hogy Németh Miklós miniszterelnök elmélyülten rágcsál. Amolyan belefeledkezett módon, már-már automatikusan őröl. De vajon mit? Rágógumit? Ugyan milyen piárkájút ? Nos, téved, aki a rágógumira szavazna. A miniszterelnök úr cukrot szopogatott. Azt is megírhatjuk — a legteljesebb nyíltság jegyében —, hogy milyet: Negrót. HÍRBÖRZE. A piacgazdaság — ami felé, állítólag, haladunk —í a jelek szerint érzékeny, mint egy barométer. Békési pénzügyminiszter éppen csak megpendítette a kormány javaslatát, hogy azonnali hatállyal vezessék be a nyugatról származó kocsikra a 25 százalékos áfát, azok a fránya ausztriai kereskedők máris 10 százalékkal megemelték áraikat. Sőt! Az egyik képviselő azt is közölte a <T. Házzal, hogy közvetlenül Bécsből kapott értesülése szerint az osztrák kereskedők azonnali hatállyal eltöröltek azt a, cirka 8 százalékos, kedvezményt is, amit pedig mindenki megkapott, aki készpénzben kifizette a teljes vételárat. Csóró magyar, fizess! Vagy — menj inkább egy országgal odébb!Ahol talán még nem értesültek a kormány terveiről... HIÁNYZÓK. A Bács-Kiskun megyei képviselők szorgalmasan bejártak az ülésekre. Két kivétel azért akadt: Sibalinné Aradi Mária és Danka Márta. Ok a négynapos ülésszakon egyáltalán nem voltak jelen. Tegnap ezért megkérdeztem a megyei képviselőcsoport vezetőjét, tud-e távollétükre magyarázatot adni. Dr. Bak István válaszképpen széttárta a kezét és hozzátette: fogalma sincs a hiányzás okáról. Neki senki sem szólt, nem küldött üzenetet, nem táviratoztt. Mindenesetre megígérte, hogy hétfőn rátelefonál a hiányzókra és érdeklődik. Mi meg majd nyilvánosságra hozzuk, ki mit mondott. B. J.
