Petőfi Népe, 1989. november (44. évfolyam, 259-284. szám)

1989-11-16 / 272. szám

1989. november 16. • PETŐFI NÉPE • 3 Tízen -— ugyanarról Falak omolnak Az elmúlt péntek reggelre virradóra, a korán éb­redő ember megtapasztalhatta, milyen kicsi is a világ, hogy összeszűkült minden. Az éter hullámain az ezer kilométerre történő események hírei is úgy röppennek ide hozzánk, mint kintről az utcai zörej vagy a szobában felcsörrenő telefon hangja. Berlinben a várost kettéosztó falakat átszakította az ott élő emberek 28 éve halmozódó hevülete, az értelmetlen nagyhatalmi döntést szétfoszlató egy­szerű állampolgárok megsokszorozódott ereje. Ma még fel sem tudjuk fogni, hogy milyen nagyjelentő­ségű történelmi cselekedet volt ez. Megkérdőjelezni és semmissé tenni a győztes nagyhatalmak papírra lefektetett megállapodását? Erre még nem volt példa a második világháború óta. Zavarban is vannak tőle a vezető politikusok, és találgatják, hogy jó-e nekik ez vagy sem. Úgy tesznek, mintha egyetértenének vele, pedig bizonyosan eltolták volna az időpontot néhány évtizeddel későbbre, törje más a fejét azon, hogy mi következik ezután. Például a két Németor­szággal? Ne adj’ isten, ha egymás nyakába borulnak a népek, s elkezdenek munkálkodni az egyesülésen? Létrejöhetne még egy igazi nagyhatalom itt Európá­ban. Bizony ettől fáznak a környező országok, még a franciák és az angolok is, s nem ok nélkül. Frissen él sokak emlékezetében, nemzetek történelmi tuda­tában az a Németország, amelyik ... De hát most mások a körülmények, és egészen más az a két német állam is. Örülni kell ennek az eseménynek, fenntartás nél­kül. Hiszen képzeljük csak el, mi lenne, ha a buda­pestiek, netán a kecskemétiek, bajaiak — gondoljon mindenki saját lakóhelyére — egyáltalán nem láto­gathatnák rokonaikat a város túlfelén, mert egy hatalmas fal választaná el őket egymástól, melyet fegyveres őrök vigyáznak. Ugye borzasztó gondo­lat? Es ez a helyzet a berlinieknél már csaknem három évtizede tart. Azóta felnőtt egy teljesen új generáció, az akkor születettek is már családanyák, családapák. A túloldalon rekedt nagyszülők pedig talán nem is élnek. A leszármazottak többsége so- semr látta egymást. Érthető tehát áz a felszabadult és bódult öröm, ahogyan az emberek a keleti részből százezerszámra tódultak át a falba vágott kapukon, nyílásokon át a túloldalra. Csak egy kis sétára, egy kávéra, egy pohár sörre, amit követ majd biztosan a rokonok keresése, meglátogatása is. De mi lesz tovább? Nem tudni, hogy mi lesz, annyi bizonyos, még egyszer úgy nem mehet, nem folyhat ott Berlinben semmi sem, ahogy eddig, akár tetszik ez egyes nagyhatalmaknak, akár nem. A hazánkon keresztül a másik Németországba engedély nélkül kivándorolt tízezrek is hazalátogathatnak, esetleg végleg visszatelepülhetnek. Értelmetlen volt hát át­engedni őket? Dehogyis, hiszen — meggyőződésem — akkor kezdődött a berliniek nagy elszántsága. A „motivációba", ahogy ma mondják, feltétlenül ez is beletartozik. Közös öröm tehát ez az öröm. Amikor hallgattam tizedikén, pénteken, a hajnali rádió híreit, arra gondoltam, amire bizonyosan az­óta sokan itt Magyarországon. Nálunk is van egy ilyen elválasztó nagy fal, amelyen tízezrek szökdös- tek át az utóbbi időben, az életüket is kockára téve. Rettenetes és elviselhetetlen ez a fal is. Elválaszt családokat, rokonokat, ismerősöket, jóbarátokat. Az a vád ellenünk odaát, hogy mi, magyarok, el akarjuk foglalni a túloldali földet, ki akarjuk ter­jeszteni a trianoni békeszerződéssel megállapított határainkat. Ezért is őrzik olyan szigorúan, megalá­zó módon akadályozva a békés átlépést is mindkét irányban. De hiszen mindannyian tudjuk, hogy ez a vád nem igaz, nincs realitása, s ilyet nálunk senki sem hangoztat'. Nekünk azok a határok más miatt fájnak. Csak azt szeretnénk, ha a határsorompók itt is a normális, szabad— vagy ellenőrzött, de nem akadá­lyozott— átkelés jelképei lennének. Hogy aki akar­ja, meglátogathassa szüleit, testvéreit, barátait, fel­kereshesse az elhunytak sírját, a magyar hősök em­lékhelyeit. És bebarangolhassa gyermekeivel, uno­káival a könyvekből, képeslapokról ismert szépséges tájat, amelyről már annyit mesélt nekik a saját emlékei alapján. A falak mind ledőlnek egyszer. Most látszik, hogy néhány — eddig másra használt — buldózer is elég hozzá. De kell a szándék, a közös akarat is mindkét oldalon. F. Tóth Pál (Folytatás az 1. oldalról) 1. Csak az országgyűlési választások után kerüljön-e sor a köztársasági elnök megválasztására? Bács-Unió: Nem. A Bács-Unió az általános választá­sok előtti elnökválasztást támogatja. Meggyőződésünk, hogy az állampolgárok érettek a kérdés eldöntésére. Va­lótlan tehát az az állítás, hogy a magyar nemzet „nem nőtt még fel” politikailag ahhoz, hogy maga válassza meg elnökét. Azzal sem értünk egyet, hogy az, aki nép­szavazással jut be a pozícióba, túl nagy szeletet kap a hatalomból. Éppen ellenkezőleg. Ha az Országgyűlésre bízzuk a döntést, akkor nagyobb lehet a valószínűsége annak, hogy elsősorban nem a nép által megszavazott bizalom felelőssége, hanem a képviselők iránti elkötele­zettség jellemzi majd a köztársasági elnök munkáját. Ami pedig a népszavazás formális logikáját illeti—azaz: most arra szavazunk, hogy ne szavazzunk — elfogadhatatlan. Fölösleges pénz*-, idő- és energiapazarlás. Tagadhatatlan; egyvalamire azért felhasználható. Ezt azonban gondosan igyekeznek leplezni a kezdeményezők. Nevezetesen: egyetlen személy elleni taktikázással egy népszerű, sokak által elismert politikust szeretnének kizárni a köztársasá­gi elnöki funkcióból. Fidesz: Igen. A szabad választások előtt hatalomra kerülő elnök ugyanis korlátozhatatlan és ellenőrizhetet­len. Fennáll a veszélye annak, 'hogy diktátorrá válik. Semmiképpen sem szabad tehát egyetlen kézbe ekkora hatalmat központosítani addig, amíg az ellenőrző szerv, a legitim parlament nem jön létre. Az állampolgárokat persze döntésükben az a félrevezető magyarázat is befo­lyásolhatja majd, amit a szavazólapokra nyomtattak. Szó sincs arról, hogy az Országgyűlés megválasztása után a nép többé már nem gyakorolhatja azt a demokratikus jogát, hogy közvetlenül jelöljön elnököt. Az új, legitim parlament — ha a választók úgy kívánják — bármikor napirendre tűzheti, megváltoztathatja a funkció betölté­sének módját. És még egy érv, ami a köztársasági elnök mostani megválasztása ellen szól. Az ellenzéki szerveze­tek esélyeit, erőviszonyainkat nem lehet a hatalmon lévő pártéhoz hasonlítani. Még ha állítanánk is jelölteket, a verseny nem lenne fair ... FKgP: Igen. A köztársasági elnöknek a leendő parla­ment által történő megválasztása mellett foglalunk állást. Ha ugyanis ez fordítva, azaz most történne meg, akkor fel­készületlenül, meglehetősen szűk körből, gyakorlatilag a szimpátiára hagyatkozva választhatnának csak az állam­polgárok. Az elnökjelöltek között nincs erőegyensúly. Pozsgaynak a funkciói eleve biztosították, hogy már ko­rábban a propaganda csúcsára került. Nem hanyagolható el az sem, hogy a köztársasági elnök megválasztásának procedúrája miatt a parlamenti választásokra már elfogy­hat az emberek türelme, közömbössé válnak, és nem járul­nak az urnákhoz. Végül ellene szól az is, hogy a jelöltek közötti látványos küzdelem, de maga a választás is igen sokba kerül. Még valamiről szeretnék szólni: Inkorrekt az az eljárás, ahogy a szavazólapokon befolyásolni igyekez­nek áz embereket. Ezt elfogadhatatlannak tartom. HNF: Mi azt tanácsoljuk az állampolgároknak, hogy az első kérdésre nemmel voksoljanak. Nem kellően tuda­tosult ugyanis a közvéleményben, hogy ennek a szavazás­nak milyen nagy a tétje. Hiszen az igennel azt a jogot vitatnánk el a nemzettől, hogy januárban közvetlenül választhasson elnököt. Az alkotmány módosítása ugyan­is ezzel a joggal —'kivéve a mostani választást — az Országgyűlést ruházta fel. Álláspontunk szerint a de­mokráciánk lesz szegényebb, ha a nép a mostani lehető­ségről is lemond. Ennek ellenére a népfront nem kifogá­solja a népszavazás tényét. A kérdésfeltevés módja és a magyarázó szövegek érthetetlen megfogalmazása ellen azonban szót emel. Előfordulhat ugyanis, hogy éppen emiatt lesznek, akik nem tudják, miben döntenek, mire is voksolnak. Ha így lesz, akkor a népakaratot az ered­mény sem tükrözheti valóságosan. MDF: Az MDF a népszavazás bojkottja mellett van. Aki mégis úgy érzi, hogy el kell mennie, annak azt javas­lom, nemmel válaszoljon az első kérdésre. Mert az új parlament megválasztása előtt mindenképpen elkerülhe­tetlen a köztársasági elnöki intézmény betöltése. Ez az ország olyan labilis helyzetben van — akár a kül-, akár a belpolitikát illetően —, hogy minél előbb legitim köz­hatalomra van szükség. Olyanra, amely a gyökereit az 1988—89-es társadalmi változásokból eredezteti és azok­nak teljes mértékben elkötelezett. Ilyen legitim közhata­lom lehet az új többpárti parlament. Azt azonban világo­san kell látnunk, hogy ennek megvalósításához a köztár­sasági elnöki intézményen át vezet az út. Hiszen a jelenle­gi, az ideiglenes köztársasági elnöknek nincs joga válasz­tásokat kiírni. A parlament megtehetné, de a képviselők­nek nem áll érdekükben, hogy mielőbb választhassunk, Jól érzik magukat látványosan megnövekedett szerepkö­rükben. Ha rajtuk áll, akkor a szabad választásokkal júniusig is várhatunk. Addig pedig nagyon sok minden történik. Félő, hogy a következő hónapokban az ország választási előcsatározások sztrájkokkal szabdalt marta­léka lesz. Felelőtlenség erre vámunk úgy, hogy ne lenne legalább egy olyan legitim közjogi méltóság, amely a demokratikus szabályok megőrzésére kapott össznépi megbízással, a megszavazott bizalommal élve, határozot­tan tudna egyensúlyozni. Magyar Néppárt: A többi ellenzéki párttal együtt mi is azt valljuk, hogy a jelenlegi parlament néha legitim. Következésképpen a kérdésre a válaszunk: nem. Az új Országgyűlés megválasztásához ugyanis az átmenetet a köztársasági elnöki intézmény adja. Őt pedig a népnek közvetlenül kell megválasztani. Mi annak vagyunk a hívei, hogy lehetőleg ne az a párt vagy koalíciós csoport töltse be majd ezt a pozíciót, akik egyébként is többségbe kerülnek a parlamentben. Ez — szerintünk — diktatúrá­hoz vezethet. Döntsön a nép. Miért nem hivatkozunk ebben a kérdésben is a nyugati példákra? Például az Egyesült Államokra, ahol az elnököt az állampolgári szavazatok juttatják tisztségébe. A Magyar Néppárt tart­ja magát az egyeztető tárgyaláson elfogadott záródoku­mentumhoz. Ezzel kezdettől egyetértettünk. így tehát azzal a ponttal is, hogy az Országgyűlés megválasztása előtt kerüljön sor a köztársasági elnök megválasztására. Mi nem változtatunk álláspontunkon .. MSZDP: Igen. A szabad választásokkal hatalomra ke­rülő Országgyűlésnek kell köztársasági elnököt választa­nia. Tagadhatatlan, hogy az eddig bemutatott elnök-jelöl­tek legtöbbje az MSZMP „vonaláról” indult. Bármelyiket választanánk, az csak a kommunisták hatalmának átmen­tését szolgálná. Mi elfogadjuk Szűrös Mátyást ideiglenes elnöknek a következő választásokig. Egészen biztos, hogy addigra új arcok teszik majd változatossá a politikát, akik közül a legmegfelelőbbet választhatja a parlament. MSZMP: Nem. A nép éljen mindazokkal a jogokkal, amelyeket a demokrácia biztosít számára. Ezért minden­kit arra szólítúnk fel, hogy menjen el szavazni, hogy a köztársasági elnököt ne az Országgyűlés, hanem az ál­lampolgárok válasszák meg. Amennyiben népszavazás végeredményeként januárban elnökválasztásra kerül sor, úgy az MSZMP önálló jelöltet állít, Olyat, aki nem pol­gári demokráciát akar Magyarországon, hanem szocia­lista társadalmat. Személyéről a decemberi kongresszus dönt majd, de az is előfordulhat, hogy már előbb, közve­tett módon kiválasztjuk. MSZP: Nem. Ebben a kérdésben a népnek közvetle­nül, személy szerint kell döntenie. A köztársaság elnöké­nek ezen a módon történő megválasztása nem eshet áldo­zatául néhány párt—alig titkolt—személyes érdekének. Az ország elindult egy úton, a demokratizálódás útján. Ez az út azonban rögös. Gazdasági összeomlás fenyeget minket. Ebben a helyzetben pedig politikai stabilitást garantáló elnöki intézményre van szükségünk. Legitim köztársasági elnökre. SZDSZ: Igen. Ez az egyetlen módja annak, hogy meg­akadályozzuk a pártállam egyik utolsó manőverét. Az MSZ(M)P gazdasági csődbe vitte az országot, most pe­dig megszolgálatlan hatalmat szeretne átcsempészni a szabad választások után kezdődő, új történelmi korba. Mert a népfelség alapján betöltött elnöki pozíción ke­resztül korlátlan hatalomhoz juthatna. A szintén népsza­vazással megválasztott leendő Országgyűlés ezáltal patt­helyzetbe kerül és azonnal cselekvőképtelenné válik. Ál­datlan hatalmi harc kezdődne. Beláthatatlan következ­ményekkel. Magyarországon nagy hagyománya van az egyszemélyi vezetésnek, az egyeduralkodásnak, a szemé­lyi kultusznak. Hívják azt királynak, kormányzónak vagy pártfőtitkámak. Az emberekben ezért nagyon mé­lyen gyökeredzik az a megszokás, hogy irányítják őket. Ha tehát a ma rendszerében választunk elnököt, akkor a jövendő szabadságát veszítjük el... 2. Kivonuljanak-e a pártszervezetek a munkahelyekről? Fidesz: Igen, A munkahelyeken dolgozni kell. Bár — ki hogy szokta meg Bács-Unió: Ebben a kérdésben — akárcsak a követke­ző kettőben: elszámoljon-e vagyonával a párt és felosz- lassák-e a munkásőrséget? —- már parlamenti döntés született. Fölösleges tehát szavaznunk róluk. FKgP: Igen. A munkahelyeken nincs helye a politizá­lásnak. HNF: A pártszervezetek munkahelyről való kivonulá­sát, az MSZMP-nek a tulajdonában vagy kezelésében lévő vagyonról történő elszámoltatását és a munkásőrség felszámolását egyformán igennel támogatjuk. MDF: Ennek a három kérdésnek — az SZDSZ presz­tízsszempontjain túl — már nincs jelentősége. A parla­ment a politikai egyeztető tárgyalások záródokumentu­mát aláíró ellenzéki szervezetek előteijesztése alapján jóváhagyta mindegyiket. Nem árt persze, ha össznépi megerősítést kapnak. Ettől függetlenül a munkásőrség­nek és a pártok munkahelyi jelenlétének már befellegzett. Mint azt az első kérdésnél is hangsúlyoztam: aki nem sajnálja a drága időt és szavazni indul, azoknak a 2., 3. és 4. kérdésekre igen szavazatot javasolok. Magyar Néppárt: A válaszunk egyértelmű igen. Erre és a két következő kérdésre is. MSZDP: Igen — vonatkozik ez a további két kérdésre is. Ezek közül a pártvagyon elszámolásának szükségessé­gét külön is kihangsúlyoznám, hiszen az MDP és a balol­dali szociáldemokraták egyesülése folytán minket ért a legnagyobb anyagi veszteség. MSZMP: Nem. A politikától ugyanis nem lehet eltilta­ni az embereket. Az egész világon így van, de így volt a háború előtti Magyarországon is. Egyetlen üzem és intéz­mény sem lehet politikamentes. Az azonban helyes, hogy gazdasági kérdésekbe a pártok ne szóljanak bele. A par­lament döntését tiszteletben tartjuk. MSZP: Igen — elfogadjuk a parlamenti határozatot. SZDSZ: Igen. Nem szükséges hosszasan magyaráza­tot fűzni ahhoz, hogy gazdasági bajaink fő oka a párt munkahelyi hatalmából fakad. A munkahelyeken nincs helye politikai szervezeteknek. Csakis a szakszervezetek­nek. 3. Elszámoljon-e az MSZMP a tulajdonában vagy keze­lésében lévő vagyonnal? Fidesz: Igen. A szavazólapon a kérdéshez fűzött ma­gyarázat szerint az Országgyűlés októberi ülésszakán a társadalmi szervezetek és az MSZMP vagyonáról szóló tájékoztatót elfogadták. Mi azonban nem egy miniszteri tájékoztatóra, hanem konkrét tényekre, adatokra és va­lós elszámolásra várunk. FKgP: Igen. Akár az MSZMP, akár az MSZP tulajdo­nában vagy kezelésében van is a vagyon, az a néptől ered. Számoljanak el tehát a népnek. MSZMP: Nem. A vagyon kérdésében mi nem kívá­nunk vitát nyitni, mégis azt mondjuk, hogy nem. Ez a párt belső ügye, bár minden ingatlana állami tulajdon­ban van. A pártok működési feltételeit azonban biztosí­tani kell. Erre mi is igényt tartunk. MSZP: Igen. — Erről megyénkben is megindultak már az egyeztető tárgyalások. SZDSZ: Igen. Ez a kérdés rendkívül fontos. Tudniillik attól, hogy a kormány erre határozatot hozott, ez még nem történt meg. Jóllehet egy működőképes többpárt­rendszer megvalósításának ez egyik feltétele. Á politi­kai pártok pénzügyeiben és pénzkezelésében nem marad­hatnak tisztátalanságok. Sem most, sem a jövőben, 4. Feloszlassák-e a munkásőrséget? Fidesz: Igen r— bár véleményünk szerint a kérdés mára már képletessé vált. Itt nemcsak az MSZMP magánhad­seregéről van szó, hanem arról, hogy még a lehetőségét is kizárjuk: bármely párt vagy szervezet fegyverekkel támogathassa meg a politikáját a jövőben. FKgP: Igen. A munkásokat és a parasztokat ilyen formában védeni nem kell. A munkásőrség fenntartására eddig fordított pénzt fontosabb célokra kell felhasznál­nunk. MSZMP: Nem. A munkásőrség különböző katasztró­fáknál, árvizeknél, tömeges baleseteknél felhasználható. Tagjai ingyen láttak el rendészeti feladatokat. Szerveze­tük sohasem élt vissza katonai erejével, szervezettségével. Sem fegyveresen, sem másként. Az államnak egy ilyen szervezett és jól képzett testületre — lehet: fegyverek nélkül — szüksége lenne a jövőben is. MSZP: Igen. SZDSZ: Igen. Valójában a parlamenti döntés már megszületett arról, hogy feloszlassák. Ez a katonailag jól képzett, jól Szervezett alakulat azonban bármikor össze­hívható ismét, a lehetőséget nem zárhatjuk ki. A népnek kell döntenie a felszámolásukról. így újjászerveződésük esetén nemcsak egy általuk vitatott kormányhatározat­tal, hanem a népakarattal szállnának szembe. Noszlopy Nagy Miklós Gáborka beteg Rikk József, a Kiskunhalasi Állami Gazdaság autóbusz- vezetője feleségével, aki adminisztrátor, jelenleg gyesen van, beteg gyermeke ápolása végett kéréssel fordult szerkesztősé­günkhöz: segítsünk gondjaik megoldásában. A házaspár 1988 tavaszán költözött be a halasi Kertváros­ban lévő, Mészáros utcai lakásukba. Örömük nem sokáig tartott, mert októberben a legkisebb, négy és fél éves Gábor nevű gyermekük megbetegedett. Egyik napról a másikra zöld díónyi nagyságúra duzzadt nyakán a nyirokcsomó. A Semmelweis kórházban a sebészeten eltávolították a duz­zanatot, melynek szövettani eredménye rosszindulatú folya­matot igazolt. A gyermeket Szegedre utalták, majd 1988 novemberétől Budapesten, a Heim Pál Gyermekkórház hae- matológiai osztályán kezelték mostanáig, de állapota válsá­gosra fordult. Nyakán csecsemőféj nagyságú daganat keletkezett, melyet négyszer operáltak eredménytelenül. A család minden fillér­jét felemésztette az utazás, a gyógykezelés sem volt ingyen, a szülök tehetetlenül nézték gyermekük kínlódását. Gábor­nak minden szál haja kihullott, nem evett, borzalmas fájdal­mai voltak. A háromgyermekes szülők nem akartak bele­nyugodni fiuk elvesztésébe. Először Kaliforniába szándékoz­tak kivinni Gábort, ám az ottani klinika professzora is ugyanazokat a kezeléseket tudta volna nyújtani, mint Buda­pesten. Később az NSZK-ban, Bonnban Bode professzor a megtekintett leletek birtokában tudott volna segíteni, de mindez ötmillió forintba került volna. Nyáron, balatoni nyaralását megszakítva, a professzor megkereste Gáborékat, mint magánember, de segíteni nem tudott. A kezelő intézményben az egyik betegtárs hozzátartozói révén tudomásukra jutott, hogy Franciaországban, Lyon­ban Michel Karayon tudna segíteni. A Kiskunhalasi Állami Gazdaság dolgozói, ahol az édesapa autóbusz-vezető, egy­napi keresetüket ajánlották fel a gyógyításhoz. Egy újabb • A kisfiú, itt még egészségesen. műtéthez még pénzre lenne szükség, kérjük az önzetlen em­bereket, hogy adományaikat a Magyar Vöröskereszt Kecs­kemét, OTP 39 94-250 külföldi gyógykezelésre juttatott ado­mányok elnevezésű számlájára fizessék be. (Az összeg rózsa­szín pénzesutalványon, a számlaszám feltüntetésével is befi­zethető). H. Zs. BÁCSALMÁS, BAJA Választási előkészületek a népfrontnál A Hazafias Népfrontnál is megkezdődtek a választási előkészü­letek. Hozzáfogtak az egyes választókörzetek népfronttitkárainak és elnökeinek tájékoztatásához a legsürgősebb tennivalókat illető­en, továbbá a követendő taktika és stratégia megvitatásához. Bács-Kiskun megye tíz választókerületre oszlik, mindegyikben körülbelül hatvanezres lélekszámmal. Bátayné dr. Mácsai Anikó, a népfront megbízott megyei titkárhelyettese a napokban a bács­almási, majd a bajai választókerületben ismertette a tennivalókat. Bácsalmáson Prikidánovits Ottó városi népfronttitkár köszöntötte a városhoz és a választókerülethez tartozó 19 község képviseletében megjelent aktivistákat. Kifejtette, ha a tervezett területi beosztást jó­váhagyják, akkor jelentősen meg­nő a bácsalmási választási iroda feladatköre. Régen ugyanis a járás tartozott ide, 22 ezres lélekszám­mal, most pedig Hercegszántótól Kelebiáig, illetve északi irányban Mélykútig mintegy 53 ezer lakost számlálnak ebben a körzetben. Többen feltették a kérdést: mi indokolja ezt a — térkép szerint furcsának látszó — területi beosz­tást? Bátayné dr. Mácsai Anikó szerint van logikus magyarázata. A húsz település közül ugyanis ti­zenhatban nemzetiségj lakosság él, tehát van olyan közös ismérv, melyre alapozva a képviselő sze­mélyében meg lehet egyezni. Dr. Szabó. István (Csikéria) meg­szívlelendő javaslatot tett: tartson a népfront hetenként mindenütt fogadónapot, melyen az állampol­gárok előadhatják panaszaikat. Piukovics Béla (Mátételke) pedig kifejtette, hogy olyan képviselője­löltet kell javasolni, aki meggyőző­en tud érvelni, s aki, más jó tulaj­donságok mellett, kellő beszédkul­túrával is rendelkezik. A bajai megbeszélésen jelen volt Farkas József, a népfront megyei elnöke is. Itt Földvári Imre városi titkár köszöntötte a megjelenteket, majd a tájékoztató után számos kérdés és hozzászólás hangzott el. Mitos András (Hercegszántó) arra keresett választ, hogy vajón fel­mérte-e már valaki, mibe kerülnek a sorozatos választások? A taná­csoknak erre pénzük nincs és pél­daként említette, hogy a legszeré­nyebb költség —L a postai kiértesí­tések levelenkénti ötforintos bér- mentesítése — is megoldhatatlan feladat elé állítja az amúgy is meg­nyirbált anyagi lehetőségeket. Dr. Ligeti Antal (Baja) úgy vélte, hogy az egyszerű emberek aligha értik a bonyolult választási tör­vényt, s rámutatott az ellentmon­dásra, hogy olyan dologban is lesz népszavazás, melyekben az Or­szággyűlés már döntött. Farkas József válaszolt a többek által feltett kérdésre: miért Kulcsár Kálmán és nem Pozsgay Imre a népfront köztársaságielnök-jelölt- je? — Azért — mondotta —, mert Pozsgay az MSZP színeiben szere­pel, s nyilván nem lehet más szer­veződésjelöltje is, a népfront pedig önálló arculattal kíván szerepelni. Vörös János (Ersekcsanád) az iránt érdeklődött, van-e olyan irányelv, hogy a népfront tisztségviselői ne legyenek pártok tagjai? Farkas Jó­zsef válasza: senkit sem kívánnak kirekeszteni, mivel a népfront koa­lícióra törekszik. Gál Zoltán

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom