Petőfi Népe, 1989. október (44. évfolyam, 232-258. szám)
1989-10-21 / 250. szám
TÖRVÉNY A KÉPVISELŐ- ÉS KÖZTÁRSASÁGIELNÖK-VÁLASZTÁSRÓL (Folytatás az 1. oldalról) szággyűlés a képviselők választásáról szóló törvényjavaslatot 286 igen, 20 nem szavazattal, 24 tartózkodás mellett elfogadta. Ezt követően megkezdődött a köz- társasági elnök választásáról szóló törvényjavaslat tárgyalása. Vita a köztársaságielnökválasztásról Horváth István belügyminiszter az előteijesztéshez kapcsolódó expozéját még csütörtökön megtartotta. így a most kezdődő vita előtt nem kívánt szólni. Kereszti Csaba, a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság előadója elmondotta: a bizottság mindenben egyetértett az előteijesztessel, s így nincs kiegé- szitenivalója. Az általános vitában egyedül dr. Czoma László (Zala m., S. vk.), a keszthelyi Helikon Kastélymúzeum igazgatója szólalt fel. Utalt arra, hogy olyan közjogi helyzet állt elő, amikor nincs köztársasági elnöke az országnak, illet- j ve ezt a funkciót az elnök megválasztásáig átmeneti jelleggel a Parlament elnöke tölti be. Közös jövőnk iránti aggodalmát kifejezésre juttatva kérte a kormányt, a minisztereket, hogy az első pillanattól kezdve minden tekintetben ellenőrizzék a legnagyobb közjogi méltóság döntéseit, akár az államigazgatásról, akár más kérdésekről van szó. A részletes vitában elsőként dr. Séra János (Komárom m., 10. vk.), Kisbér főállatorvosa javasolta: a törvénytervezetet változtassák meg akképpen, hogy az első forduló sikertelensége esetén az újabb választásnál a köztársaságiel- nök-jelöltek közül az a három indulhasson, aki a legtöbb szavazatot kapta. Király Zoltán (Csongrád m., 5. vk.), a Magyar Televízió szegedi stúdiójának szerkesztő-riportere arra kért választ az előterjesztő minisztertől: hogyan kívánják feloldani a köztársasági elnöki intézmény létrehozása, az államfő mostani megválasztása, illetve a népszavazás-kezdeményezés közötti ellentmondást? Roszik Gábor (Pest m., 4. vk.), evangélikus lelkész — annak érdekében, hogy a köztársaságielnök-választáskor két sikertelen forduló esetén ne kelljen harmadszor is a szavazóurnákhoz szólítani az állampolgárokat — javasolta: ha a második választási forduló is sikertelen marad, akkor az Országgyűlés válassza meg a köztársasági elnököt. A módosító javaslatokat ismét a jogi, igazgatási es igazságügyi bizottság mérlegelte, majd Horvath István belügyminiszter Roszik Gábor javaslatával szemben — fenntartotta azt az elő- terjesztésben is megfogalmazott indítványt, hogy a köztársasági elnök személyéről most népszavazás döntsön. Király Zoltán kérdésére pedig azt felelte, hogy a köztársasági elnöki intézmény létrehozása, az államfő mostani megválasztása és a népszavazás-kezdeményezés közötti ellentmondásra az Országgyűlés október 30-ai ülésén tér vissza a kormány. Ezután határozathozatal következett. Ennek során elvetették Roszik Gábor javaslatát, mely szerint a törvénytervezetnek a köztársaságielnökválasztás második fordulójára vonatkozó bekezdését úgy módosítják, hogy amennyiben a második fordulóban sem választottak köztársasági elnököt, az államfőt az Országgyűlés válassza meg a képviselőválasztás után. Ezt követően a jogi, igazgatási és ' igazságügyi bizottság jelentésében foglalt módosító javaslatokat az Ország- gyűlés elfogadta. Az egyik szerint köztársasági elnököt a választópolgárok és olyan társadalmi szervezetek jelölhetnek, amelyek megfelelnek a pártok működéséről és gazdálkodásáról szóló törvény rendelkezéseinek. Ugyancsak egy módosítás foglalkozik azzal, hogy a második választási fordulóban — melyet akkor kell megtartani, ha az elsőben a jelöltek egyike sem szerezte meg a szavazatoknak több mint a felét — az a jelölt indulhat, akire az első fordulóban a választók legalább IS százaléka szavazott. Közülük az lesz a köztársasági elnök, aki a legtöbb szavazatot kapja; feltéve, hogy a választók legalább fele szavaz. Az Országgyűlés ezután 312 egyetértő szavazattal egészében is elfogadta a köztársasági elnök választásáról szóló törvényjavaslatot. Csak honvédség és rendőrség A kormány módosította a munkásőrség megszűnéséről szóló törvényjavaslatot, s ezzel összefüggésben visszavonta a honvédelmi törvény módosítására vonatkozó javaslatát — jelentette be ezután Borics Gyula igazságügyi minisztériumi államtitkár, aki a kormány nevében terjesztette elő e törvényjavaslatot. Utalva a munkásőrség létrehozása óta eltelt három évtizedben, s különösen az elmúlt másfél esztendőben bekövetkezett társadalmi, politikai változásokra, les^gezte: a munkásőrség fenntartása ma már nem indokolt, ezért a kormány nevében javasolja a testület megszűnésének kimondását. Ez — figyelembe véve a már elfogadott módosított alkotmányt — azt jelenti, hogy Magyarországon a honvédségen és a rendőrségén kívül más fegyveres testület nem működhet, így a munkásőrség helyett semmiféle fegyveres testület nem szervezhető politikai célokra. Azaz: a munkásőrség e törvénytervezet elfogadásával jogutód nélkül szűnik meg. Az ezzel kapcsolatos feladatok kidolgozására és végrehajtására a Minisztertanács kormánybiztost jelölt ki, a pénzügyminiszter pedig zárolja a testület vagyonát. A vitában egyedül Balogh András (Borsod-Abaúj-Zemplén m., 22. vk.), a Tokaj és Vidéke Áfesz autó-motorszerelője kért szót, s a munkásőrség védelmében kifejtette: már ma sem tekintik magukat párthadseregnek, hanem önkéntes alapon szervezett testületnek, amelyiknek legfőbb feladatá a haza védelme. Ugyanakkor leszögezte: a munkásőrség a testület jövőjét a Parlament döntésére és népszavazásra bízza. A képviselők a munkásőrség jogutód nélküli megszüntetéséről szóló törvényjavaslatot 274 igenlő, 6 ellenszavazattal, 31 tartózkodás mellett elfogadták. Ötvenhat, internáltak, kitelepítettek Ezután egy újabb napirendi pont, az 1956-os népfelkeléssel összefüggő elítélések orvoslásáról szóló törvényjavaslat tárgyalására került sor. Horváth Lajos indítványozta, hogy ezzel — mivel tartalmilag összefüggnek — együttesen vitassa meg az Országgyűlés a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság által benyújtott — a rendőrhatósági őrizetben fogva tartott (internált), valamint a kitelepített személyek sérelmének orvoslásáról szóló — országgyűlési határozattervezetet. Az Országgyűlés egyetértett az indítvánnyal. Borics Gyula igazságügyi minisztériumi államtitkár előterjesztésében utalt arra: az utóbbi évtizedek politikai gyakorlata, a§ állampolgári jogok semmi- bevétele tragikus eredményekkel járt, az egyeduralmat gyakorló párt önkédozatainak emlékéfe a recski tábor helyén létesítsenek emlékhelyet. Dr. Solymosi József (Tolna m., 4. vk.), a bonyhádi Pannon Termelőszövetkezet elnöke kiemelte: az ország azon részében él, ahol az említett események talán a legszervezettebben és a legnagyobb számban fordultak elő: a Völgységben és a Bonyhád környéki német ajkú lakosság körében. A képviselő kérte: e sokrétű problémát nagy körültekintéssel, a Magyarországi Németek Szövetségének segítségével oldják meg. . Árvái Lászlóné (Heves m., 1. vk.), az Eger és Vidéke Áfesz szakszervezeti bizottságának titkára személyes hangvételű hozzászólásában gyermekkori emlékeit sorolva idézte fel a lakóhelyéről kitelepített honfitársainak nehéz sorsát. „Mi az ország színe előtt most megkövetjük őket, akik még élnek. Békesség velünk és gyermekeinkkel” — mondotta. Dauda Sándor (Budapest, 45. vk.), MÁV-mozdonyvezető javasolta: a törvénytervezetből töröljek azt a részt, amely semmisnek tekinti a harci cselekmények során elkövetett rablás miatti elítéléseket. Batha Miklós (Budapest, 23. vk.), a Calderoni Vállalat vezérigazgatóhelyettese viszont arra hívta fel a képviselők figyelmét, hogy sokszáz tartalékos tisztet 1957-ben lefokoztak. Az ő rehabilitálásuk kimaradt a törvénytervezetből. Kérte a honvédelmi minisztert, vizsgálja meg ügyüket, és erkölcsileg rehabilitálja okét. Márton János (országos lista), a Magyar Néppárt ügyvezető elnöke felszólalásában azt ajánlotta, hogy három réteg — a köztisztviselők, a pedagógusok és főleg a hivatásos katonák — rehabilitációs ügyét külön is vizsgálják meg. Hangsúlyozta, hogy ezt a katonaság, mint férfivá nevelő intézmény becsületének helyreállítása is megkívánja. Ennek kapcsán rövid kitérőt téve megjegyezte: a napokban a kezébe került nye százezreket hurcolt meg, s fosztott meg szabadságuktól, egzisztenciájuktól. Itt az ideje, sőt sok esetben már el is késtünk vele — hívta fel a figyelmet —, hogy az ország és a nemzet előtt visszakapják becsületüket az igazságtalanul meghurcoltak, hogy a kormány — bár vétlen ezekben az ügyekben — elődei helyett is kijelentse: ezek az emberek méltatlan és bűnös politika áldozataivá váltak. Elemi kötelességünk — mutatott rá —, hogy a vétlen áldozatokról megemlékezzünk, jóvátételt nyújtsunk nekik, enélkül nem képzelhető el a teljes nemzeti közmegegyezés és megbékélés. A kormány ezért kiemelt jelentőségű kérdésként kezeli a törvénysértések áldozatainak rehabilitálását. Az államtitkár emlékeztette az Országgyűlést arra, hogy a kormány szakértőkből álló bizottságot hívott létre az 1945 és 1962 közötti büntetőügyek felülvizsgálatára. Ez a bizottság meg a közeljövőben javaslatokat terjeszt elő e törvénytelen ítéletek hátrányos következményeinek felszámolásáról, az áldozatok rehabilitálásáról. Emellett egyedi felülvizsgálatok is indultak a kiemelkedő jelentőségű ügyekben. Hatályba lépett továbbá az 1949— 53 között rendőrhatósági őrizetben fogva tartott személyek munkaviszonyát és társadalombiztosítási helyzetét rendező jogszabály. Foglalkozott a kormány az internáltak, a kitelepítettek, a közbiztonsági őrizetben fogva tartottak, a külföldön elítéltek, valamint a Szovjetunióba elhurcoltak ügyeivel is. A kérdés teljes körű rendezésére — rendkívüli összetettsége miatt — csak hosszadalmas, többoldalú tárgyalások után kerülhet sor. Az egységes kártalanítás rendjét, ennek szabályozási elveit az illetékes minisztériumok dolgozzák ki az érdekképviseleti szervezetek és a politikai csoportosulások képviselőinek bevonásával. Az elnöklő Horváth Lajos bejelentette, hogy mivel Marx Gyúla módosító indítványt tett, ezért a törvényjavaslatot két olvasatban tárgyalják. Az általános vitában elsőként Zsidei Istvánná (Heves m., 5. vk.), a Mátravi- déki Fémművek diszpécsere indítványozta: országgyűlési határozattal kell igazságot szolgáltatni az elmúlt negyven évben igazságtalanul elítélteknek. Rehabilitálni kell mindazokat, akiket 1945-től politikai okokból, vagy politikai indítékokból kreált gazdasági bűn- cselekményekért ítéltek el. Arra kérte az igazságügy-minisztert, hogy ennek megoldására még ebben az évben terjesszen elő határozattervezetet, javasolta, hogy a sztálinizmus magyar álegy olvasmány, amely — úgy gondolja —nem maradhat a honvédelmi miniszter úr és a honvédség válasza nélkül. Ez az olvasmány a többi között az egykori honvédelmi miniszterről szól. Márton János e megjegyzésére reagálva kért szót Németh Miklós miniszterelnök és bejelentette: a kormány úgy döntött, hogy a dr. Bokor Imre honved ezredes könyvében olvasható állítások kivizsgálása érdekében felkéri az Országgyűlés honvédelmi bizottságának elnökét, hozzon létre egy „etikai” bizottságot. A vizsgálat eredményéről tájékoztatják majd a közvéleményt. Király Zoltán (Csongrád m., 5. vk.), kijelentette: „az 1950-es évekről, 1956- ról és 1956 után is hazudtak nekünk éjjel, hazudtak nappal és hazudtak mindenkor.” Példaként említette a teremben jelenlévő Berecz Jánost, aki megírta a Tollal és fegyverrel című művet, s abban egészen másképp szólt ; ezekről az eseményekről. A múlt bűneivel nézünk most szembe — idézte Borics Gyula államtitkárt. Nem feledkezve meg Németh Miklós imént tett bejelentéséről sem, örömét fejezte ki, hogy az érintettek hajlandóak erre. Annak a véleményének adott hangot: számára elfogadhatatlan, hogy a kormány nem kívánja elkötelezni magát a kártalanítások mellett. Börcsök Dezső (Budapest, 38. vk.), a Budapesti Elektromos Művek vezér- igazgatója felhívta a figyelmet arra: egyre csökken azoknak a száma, akiknek végre elégtételt kellene szolgáltatni. Nagyon sürgős tehát, hogy az Országgyűlés mielőbb meghozza emberséges döntését. A törvényjavaslat tárgyalását ezután á részletes vitával folytatták. Ennek során Király Zoltán (Csongrád m., 5. vk.) kifogásolta, hogy a törvénytervezet csak a munkaviszonnyal és a társadalombiztosítással foglalkozik. Ezért kérte annak rögzítését, hogy a törvény alapján történt ítéletmegsemmisítés azonos hatályú legyen az ügy bírósági felülvizsgálata során meghozott határozattal. Miután a részletes vitában többen nem kértek szót, az elnöklő Horváth Lajos ismertetett egy határozattervezetet, amelynek lényeg^, hogy a törvény- sértő elítélések, internálások, kitelepítések áldozatainak kártalanításáról a kormány terjesszen az Országgyűlés elé egy törvényjavaslatot. Borics Gyula az igazságügyi minisztériumi államtitkár a vitában elhangzottakra válaszolva a tárca támogatásáról biztosította Zsidei Istvánnénak a recski emlékhely létrehozására vonatkozó javaslatát. Solymosi József indítványát szintén helyeselte, és elmondta, hogy nemcsak a német, hanem a szlovák és más nemzetiségűek kitelepítésének ügyét is megvizsgálják. A tartalékos tisztek lefokozásával, illetve erkölcsi rehabilitálásukkal kapcsolatos javaslattal egyetértett, de rámutatott, hogy ebben a Honvédelmi Minisztérium az illetékes. Marx Gyula és Király Zoltán javaslatára válaszolva kifejtette, hogy teljes és azonnali kártalanításra már csak azért sincs mindig lehetőség, mert a kár értéke nehezen mérhető fel, például abban az esetben, ha a törvénysértések áldozatául esett személyeket kivégezték. Javasolta, hogy fogadják el a Horváth Lajos által ismertetett határozat- tervezetet, s ígéretet tett rá, hogy a javaslatot még ebben az évben az Országgyűlés elé terjesztik, amennyiben arra mód lesz. Megvitatását ugyanis a legszélesebb társadalmi nyilvánosság bevónásával tervezik. Határozathozatal következett. Először az 1956-os népfelkeléssel összefüggő elitélések orvoslásáról szóló törvényjavaslatról döntött az Országgyűlés: 278 támogató, 4 ellenző szavazattal és 28 tartózkodással elfogadta. Ezután a törvénysértő elítélések, internálások, kitelepítések áldozatainak kártalanításáról szóló határozattervezetet az Országgyűlés 287 igenlő, 2 nemleges szavazattal és 13 tartózkodással elfogadta. Ugyancsak elfogadta az Országgyűlés — 289 egyetértő, 3 ellenző szavazattal és 12 tartózkodással —; a rendőrhatósági őrizetben fogva tartott (internált), valamint a kitelepített személyek sérelmeinek orvoslásáról szóló, országgyűlési határozattervezetet. Mielőtt rátértek a következő napirendi pont megtárgyalására, az. elnöklő Szűrös Mátyás üdvözölte' a Magyar Demokrata Fórum küldöttségét, átflélV' a* szervezet Második Országos gyűléséről érkezett, hogy részt vegyen az ülésen. Az MDF nevében Debreczeni József (Bács-Kiskun m., 3. _vk.) gimnáziumi tanár szólalt fel. — Örömmel és megnyugvással töltötte el a Magyar Demokrata Fórum országos gyűlését az a tény —- mondotta —, hogy a parlament elfogadta a sarkalatos törvényeket. Ezzel lehetővé tette, hogy a demokratikus átmenet megvalósuljon hazánkban, kinyíltak a kapuk Európa felé. Üdvözlendő, hogy a képviselők azokról az alternatívákról is kedvezően döntöttek, amelyek a munkásőrségre, illetve a munkahelyeken való pártszerveződésre vonatkoztak. Az MDF-nek meggyőződése, hogy ebben az esetben nem egyszerűen áz ellenzék álláspontját tette magáévá a parlament, hanem a demokrácia álláspontját. Ez a parlament felnőtt hatalmas történelmi feladatához, az Országgyűlés a nép és a nemzet parlamentjeként döntött ezekben a kérdésekben. Szűrös Mátyás képviselőtársai nevében is megköszönte az elismerő szavakat. Rátérve az október 23-ával kapcsolatos napirendi pontra, a következőket mondotta: —: 1956. október 23- ára, a népfelkelés napjára való emlékezés szervezésére — több politikai szervezet kezdeményezése alapján —, tár- sadálmi bizottság jött létre. Az Október 23-a Bizottság Budapest több terén és utcáján nyilvános megemlékezést, emléktábla-avatást tart, majd a rendezvények egy tömeggyűlésen, a Parlament előtt, a Kossuth Lajos téren fejeződnének be. A bizottság vezetőinek első, nagy visszhangot kiváltó kérése az volt, hogy szereljek le az Országházi kupoláján lévő vörös csillagot. Amikor ennek technikai akadályait az Országgyűlés hivatala jelezte, kérték, hogy a csillag kivilágítását szüntessük meg. Ez október 13-án megtörtént [E- mondotta Szűrös Mátyás. — Amikor bizonyos intézkedéseket teszünk, egyetértünk azzal, hogy a középületeket és az Országház épületét — különösen olyan történelmi időszakban, amikor több párt működik — az ország címere díszítse és a nemzeti zászló lobogjon rajtuk. — Az Orszagház erkélyének szónoklatok tartására történő felhasználását nem engedélyezem, és kérem, hogy az Országgyűlés ezt támogassa. Ugyanakkor javasoltam a bizottság küldötteinek, hogy az emlékbeszédek elmondására az Országház lépcsőjét vegyék igénybe. Mindezen túl kegyeleti okok is arra késztetnek bennünket, hogy az Országháznak az erkélyét, amelyről Nagy Imre szólt,'ne használhassa fel bárki szónoklatok tartására. — A jpgrlgmenti (Jemqk^áciára való átmenet idején nem szolgálja az ország és a nemzet érdekét, ha a mostani megemlékezést bárki a nemzetet megosztó politikai érdekeknek szolgálatába állítja, vagy kívánja állítani — fejtette ki az Országgyűlés elnöke. Október 23-a megünnepléséről Németh Miklós miniszterelnök terjesztette elő a kormány javaslatait. A köztársaság kikiáltásának napja: október 23. Elöljáróban kifejtette: október 23-a máris kitörölhetetlen dátumként van jelen. Az Országgyűlés most arról határoz — mondotta ;—, hogy ez a nap államilag is elismert. ünnep legyen. Népszavazás dönt viszont majd arról 11 a kormányjavaslata szerint —, hogy egyúttal nemzeti ünnep lesz-e. Sajátos körülményként értékelte, hogy éppen október 23-a előtt néhány nappal fogadta el a parlament a Magyar Köztársaság Alkotmánytörvényét, amely kihirdetése napján lép hatályba. Bejelentette: a kormány kész megteremteni a feltételeket ahhoz, hogy a törvény kihirdetésének és ezzel hatalyba lépésének napja október 23-a legyen. Á javaslatok sorát azzal zárta: október 23-án a parlament erkélyéről vagy főlépcsőjéről az Országgyűlés elnöke, aki attól a naptól kezdve a Magyar Köztársaság elnöki tisztéből adódó feladatokat is ellátja, megfelelő külsőségek között kiáltsa ki a Magyar Köztársaságot. Szűrös Mátyás a kormány elnökének hozzászólását követően — megköszönve Németh Miklós szavait — kijelentette: a tapsból úgy ítéli meg, hogy az Országgyűlés egyöntetően támogatja a javaslatot. Ezután Szűrös Mátyás bejelentette, hogy az 1956. október 23-aról szóló nyilatkozattervezetet a képviselőknek kiosztották. Megkérdezte a képviselőket, van-e valakinek észrevétele a tervezettel kapcsolatban. Hellner Károly (Budapest, 3,2. vk.), a Merkur Személygépkocsi Értékesítő Vállalat vezérigazgatója egyetértve a nyilatkozattervezettel, annak egy mondatára tett észrevételt. Emellett a képviselő azt is indítványozta, hogy az írás,ban átadott nyilatkozatot a parlament ülésén felolvasva is ismertessék. Az elhangzottakra reagálva Szűrös Mátyás azt javasolta, bízzanak meg egy háromtagú szerkesztőbizottságot, amelyik elvégzi a.szöveg szükséges stilisztikai módosításait. Ezt a javaslatot a képviselők elfogadták. Ezután Eke Károly (Csongrád m., 10. vk.), a Magyar Rádió főmunkatársa elmondotta: messzemenően egyetért Németh Miklós bejelentésével. Annak a reményének adott hangot, hogy október 23-a az összetartozást erősíti az emberekben, nem pedig a szembenállást. Véleménye szerint az együvé tartozást sugalló eszme talán azt eredményezi, hogy „ez a nép magára talál, és akik ebben a hazában élnek, magyarok és nem magyarok, egyekké válnak az új, szabad, gyönyörű reményt adó köztársaságban”. Berecz János (Szábplcs-Szátmár m., 65. vk.), pártalkalmazótt kért szót, aki elmondta, hogy fölszólítás nélkül is mindenképpen el akarta mondani véleményét október 23-ával kapcsolatban. Mivel az előző napirend vitájában Király Zoltán képviselő „felmutatta az ingét” mondotta Berecz János —, ezt semmiképpen nem hagyhatta figyelmen kívül. Szólnom kell — mondotta — két ok miatt. Ha egy könyv kapcsán tetemre hívnak, annak beláthatatlan következményei lehetnek. Irigylésre méltó Király Zoltán helyzete, mert ő csak tanult róla, de nem élte meg ezt az időszakot. Mert én nemcsak október 23-át, hanem október 30-át is megéltem. Könyvemet a politika egyszer elismeréssel, most elítélően fogadta. A történelem azonban a teljes értékelést és végszót még nem mondta ki. Az a meggyőződésem, hogy a népfelkelést a történelem elismeri. Ezért örömmel fogadtam a kormány álláspontját, hogy a nemzeti emléknap, amely megoszthatja a nemzetet — hiszen mindenki a maga módján emlékezik majd —, egyben a köztársaság kikiáltásának napja legyen—mondotta befejezésül Berecz Janos. Antal Imre (Pest m., 19. vk.), a Mezőgép Vállalat érdi gyáregységének igazgatója egyetértett azzal a közelmúltban megjelent újságcikkel, amely az 1950-ben elfogadott 10. számú törvényerejű rendelet átírását vagy visszavonását szorgalmazta. E még hatályos rendelet ugyanis április 4-ét tartja legnagyobb nemzeti ünnepünknek. Antal Imre ezért támogatja e rendelet felülvizsgálatát, s egyetért azzal, hogy hazánk lakossága népszavazással döntsön nemzeti ünnepünkről. A nyilatkozattervezettől függetlenül ezután Roszik Gábor (Pest m., 4. vk.) terjesztette önálló képviselői indítványát 1956. október 23-a megünnepléséről az Országgyűlés elé. Reményét fejezte ki, hogy a parlament ünnepé nyilvánítja ezt a napot, amelyet a nép úgyis ünnepelni fog. Tiltakozásának adott hangot amiatt, hogy a napoknak neveket adjanak, de legfőképpen az ellen, hogy október 23-át a megbékélés napjának kiáltsák ki. Felvetette azt is: nem szabad választásra feltenni, hogy március 15-e, augusztus 20-a, vagy október 23-á legyen a magyar nemzeti ünnep. A népet nem lehet ilyen döntés elé állítani. Egyik ünnepet nem szabad a másik ünnep alá rendelni, mindegyiknek megvan a maga jelentősége. Dr. Vona Ferenc (Pest. m., 16 vk.), Választójogi törvény A társadalmi fejlődés jelenlegi szakasza olyan politikai képvisé-, let kialakítását igényli, amelyben a személyek alkalmassága, megbízhatósága mellett a különböző politikai pártok befolyásoló, politikaformáló ereje is növekszik. Ennek az igénynek megfelelve az országgyűlési képviselők választásáról szóló törvény vegyes választási rendszert tartalmaz. Ebben 176 országgyűlési képviselőt egyéni választókerületben választanak meg, további 152 képviselői helyet területi (megyei) listákon szerezhetnek meg a pártok. Ezenkívül 58 képviselői mandátum sorsa — az aránytalanságokat kiegyenlítő — országos listákon dől el. A törvény szerint egy jelölt csak egy Jistán indulhat. Az elfogadott jogszabály az állampolgárok számára jogokat garantál, míg az állami szervek, a választást lebonyolító szervezetek, a tömegtájékoztatási szervek számára elsősorban kötelezettségeket ír elő. Rendelkezik a választójogról 7- amely általános és egyenlő, a szavazás pedig közvetlen és titkos —, a választópolgárokról, a jelölés szabályairól, a választás eredményének megállapításáról, a választási eljárásról és annak nyilvánosságáról, a szavazási szabályokról, a választási szervekről, a szavazókörökről, a jogorvoslatról, az időközi választásról. Az egyéni választókerületekben a választópolgárok és a pártok állíthatnak jelölteket. Két vagy több párt közösen is jelölhet. A területi választókerületben — területi listán — a pártok jelölhetnek. Az a párt állíthat területi listát, amely területi egyéni választókerületeinek egynegyedében? de legalább két egyéni választókerületben állított jelöltet. Országos • listát az a párt állíthat, amely, legalább hét területi választókerületben állított listát. Az egyéni választókerületekben, a területi választókerületben és az országos listán mandátumot nyert képviselő jogai és kötelezettségei azonosak. A törvényt számos pontosító melléklet egészíti ki, egyebek között a választókerületek kialakításának elveiről, a választási szervek, munkacsoportok tagjainak feladatairól. (MTI)
