Petőfi Népe, 1989. október (44. évfolyam, 232-258. szám)
1989-10-30 / 257. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1989. október 30. AZ ÓCEÁNON TÚLRÓL IS HAZALÁTOGATTAK — AZ IGEHIRDETŐ ÉS DÓRIN A — CSALÁDI ÜNNEP A BÓCSAI HATÁRBAN _____________________________________________ M ásfél százan a nagyapa tanyáján Többet tudok Magyarország történelméről, amióta részt vehettem a Harasztiak, Gubacsiak, Ficsorok szokásos családi találkozóján, valahol Bocsa, Soltvadkert és Kaskantyú között. Az összegyűltek beszélgetéseiből pompás tanulmány kerekedhetne az ország állapotáról. Szociológusok, néprajzkutatók, agrárközgazdászok, hely- történészek gyümölcsöztethetnek az itt elhangzottakból, családi élménybeszámolókból. * * * A Kecskemét—Kiskunhalas közötti útról elkanyarodva, szőlőtáblák, gyümölcsösök — itt-ott parlagok — között autózva éreztem: történelmi tájon járok. Kicsit megnyergelve képzeletemet felidézhetném a híres avar kagán temetését. E tájon lehetett a nomád birodalom központja; díszes aranytárgyakkal, ősi szertartás szerint itt helyezték végső nyugalomra másfél évezrede a hajdani nagyurat, aki aligha gondolhatta, hogy a huszadik században sírjának föltárása mennyire méjg- ervendezteti a régészeket. A hajdani buckák helyén művelt földek, mint a szorgalom, a munka, a leleményesség emlékművei szegélyezik a dűlőutat. Villánydrótok továbbítják a nappalt meghosszabbító, a mélyből vizet felszippantó, a virágkertész átalakított vasúti hűtővagonjainak szellőzőit működtető, távoli országokból a képet, hangot elővarázsló készülékeket. Még az idősebbek sem csodálkoznak azon, hogy csak a növényzet emlékeztet a Harasztira magyarosuk Ritter-tanya mögötti hajdani lóúsztatóra. A csatornázás talán a kívánatosnál mélyebbre parancsolta itt is a talajvizet. Akkor sem négylábúak keresnének felüdülést a kis tavacskában, ha ma is tiszta vizet bodrozna errefelé a pusztai szél. Lovakat ugyanis csak mutatóban találhatnánk az óriási bócsai határban. Csettegőkről biccentek köszöntésfélét a Haraszti-örökös Rakonczayék ta-■ nyájához autózóknak. Tudják, hogy minden évben összegyűlnek egyszer az e tájról a nagyvilágba szétrajzott leszármazottak, rokonok. Hazatérnek önerősítő szertartásként, bárhová is vetette őket a sors. Azok is idevalósiaknak érzik magukat — tapasztaltam —, akik másutt látták meg a napvilágot. Legtöbben saját kocsival érkeznek. Az alkalmi parkolókban békésen várják Trabantok és Volkswagenek, Skodák és Fordok, motorkerékpárok és mikrobuszok, amíg újra szolgálhatják gazdájukat. Van, aki csak' néhány kilométerről jött, van aki az Óperencián is túlról, az Amerikai Egyesült Államokból. * * * A ma iS jó állagú, gondozott épületekkel, néhány árnyas fával övezett udvarról most először hiányzik a soltvad- kerti Tóth Tilda. Nemrégiben utazott Atlantába, a híres rokonhoz, a dinasztia-alapító Ritter-Haraszti egyik leszármazottjához. Egy év alatt megszilárdíthatja az iskolában, a Vendéglátóipari Főiskolán szerzett angolnyelvismeretét. Addig a rokon rendelőjében dolgozik, fogadja a betegeket, vezeti a nyilvántartásokat. Tilda szülei érdeklődéssel hallgatják az egyéves „nyelvi továbbképzésről” most hazatért Tóth Kornéliát. A magyar—angol szakos rokonlány elmondta, hogy keményen kellett dolgoznia az orvos házaspárnál. (Az orgoványi származású Harasztiné háromgyermekes anyaként az Amerikai Egyesült Államokban kezdte el és ötgyermekes asszonyként fejezte be orvosi tanulmányait. Csodálatos teljesítmény.) A nagy kertes házban élő Harasztiék találtak időt a rokon angol kiejtésének csiszolására, számos nevezetesség megismerésére. (Állami pénzen vajon mennyibe került volna Kornélia nyelviskolája? Meg Tildáé? £leg a többi rokoné? Mivel a tudás a nemzeti vagyon része, kijelenthető: a híres orvos-evangélista ily módon is támogatja szülőhazáját.) Haraszti doktor az évek óta Budapesten tanuló egyetemista fiával egyetemben pedig arra kíváncsi, hogy kivel mi történt legutóbbi találkozásuk óta. A nap egyre magasabbra kapaszkodik az égen. Újabb és újabb testvérek, nagybácsik, unokahúgok, férjek, feleségek, gyerekek, unokák érkeznek. Néhányan a birka- és marhapörköltízekkel vonzó bográcsoknál beszélgetnek, mások a fák alá húzódva múlatják az időt. Nincs hiány sem enni-, sem mondanivalóban. „Jók a génjei ennek a famíliának” — hallom. Igaza lehet. A második világháború után többen osztályellenségnek minősültek, mivel a hajdanán német földről áttelepült ősök és a magyar feleségek, féljek kitartó szorgalommal dolgoztak, takarékos- .kfidtöfc,.iparkodtak. ,,, Egyikük-másikuk a börtönt is megjárta .mondvacsinált vétkek miatt. De, teher alatt nő a pálmái Egészségesebb lélekkel viselték el életmódjuk, társadalmi helyzetük viharos változásait, mint némely hirtelen hatalomhoz jutott, az érdem nélküli jóléttől megrésze- gült pelyva-ember. Legszívesebben megszorítanám Halász Géza kiskunhalasi tanár kezét. Nélküle aligha büszkélkedhetnénk a nemzetközileg elismert Ficsor Gyula professzorral. (Elénk visszhangú volt nemrégiben a Magyarok szerepe a világ természettudományos kultúrájában fórumon tartott előadásának.) A halasi tanár vállalta a „kulák” származása miatt a középiskolából kitiltott diák felvételének kockázatát. * * * Megdplgozott tudományos rangjáért dr. Lehóczky Dezső, a budapesti I. Belgyógyászati Klinika igazgatóhelyettese is. Ketten kicsit félrevonulva cserélik ki véleményüket a család egyik ágában előforduló fejlődési rendellenességekről. Segíteni szeretnének. Bekapcsolódik az eszmecserébe dr. Gubacsi László kórházi főigazgató-helyettes, aki korábban a közeli Orgoványon volt körzeti orvos. Szakmai tanácskozást is hirdethetnének, húszán sajátították el a gyógyítás tudományát a jelenlevők közül. Dr. Vajda Kornél a legfiatalabb köztük. Csaknem minden szigorlata kitűnő volt, rátermettségét már a gyakorlatban is bizonyította. (Fizetése már-már megközelíti egy segédmunkás keresetét.) Egyik-másik kisiparos, gazdálkodó, professzor rokon zsebből kifizethetné, de itt és most nem számít, hogy ki micsoda, vagyonos vagy garasos gondokkal küszködik. * * * Jócskán fogyott a madárlátta süteményekből, a finom húsokból, az üdítőkből, a sok futkározástól elfáradt gyerekek leültek egy pillanatra, amikor a család krónikása, a törökbálinti Ficsor Bálint tanár följegyzi az újabb adatokat. Házasságot kötött Rakonczay Roland és Gellér Anita, Rakonczay Marietta és Bocsa Barnabás, bemutatnak egy magyar—amerikai jegyespárt és új jövevényeket. Jaj volna annak, aki szégyent hozna a famíliára, aki netán becstelenül viselkedne. Mindenki egyenlő, kapja bár fizetését dollárban vagy forintban, nevét újságok, rádiók emlegetik vagy csendes visszavonultságban pergeti napjait, tudhat maga mögött hosszú évtizedeket, mint a tornácon üldögélő Haraszti bácsi, a vendégeket Billy Graham legújabb^ 'könyvével \ megajándékozó dr. Haraszti Sándor, vagy a nagy család legújabb saija, <z néhány, heles Lukács Dorina, aki el sem tudja majd képzelni, hogy vége szakadjon valaha is a bócsai. találkozóknak. Emberek jönnek, mennek itt, a földi téreken, de maradandó az összetartozás érzésének gyönyörűsége. Ezért tekintem fontos közügynek a családok állapotát, közérzetét; hidak a múlt és a jövö, az egyén és a nemzet között. Heltai Nándor t Haraszti doktoré a szó. (Széli László felvétele) HETI TOJÁSFELHASZNÁLÁSUK: 72 EZER Tarhonyaszállítmányok exportra A kunszentmiklósi Damjanich utcát már évtizedekkel ezelőtt akár Illatosnak is átkeresztelhették volna. Az arra járó ismeretlen, ha a sütőüzemet keresi, szinte útbaigazítja az éjjel-nappali kenyér- és péksütemény illata. A kalocsai Karamell gyáregységében naponta tizenkétezer embernek elegendő mennyiségű késztermék hagyja el a kemencéket. A négyfajta kenyérből a városon kívül szállítanak Tassra, Szalkszentmártonba, Kun- adacsra, Kunbábonyba és Apajrais. A vevőkör sorolásakor Könnyű Vilmoshé üzemvezető észrevette kérdőjelemet, s elmondta, az ott élők kérésére szállítanak. Nem titkolta, erre legalább annyira büszkék, mint exporttermelésükre. Ottjártamkor Bécsbe indították a tarhonyát, amiből általában kéthavonta 300-400 mázsát kérnek. Kilátásban van NSZK-piac is. A négytojásos, közepes méretű levestarhonya mintája már elhagyta az országhatárt. > Készítenék még tizenhárom féle péksüteményt, hagyományos, valamint kakaós, búzacsírás babapiskótát is. Ez utóbbi a legújabb termékük. Kedvelik a fogyasztók a különféle tortákat, réteseket, süteményeket és a vártnál jobban fogy a búzacsírás pogácsa. A nyolctojásos eperlevelük szintén állja a háziasszonyok próbáját, még akkor is, ha ez a termék netán hosszabb ideig marad a húslevesben. Nem csoda hát, hogy az üzem tojásfelhasználása tetemes: hetente átlagosan 72 ezer darab fogy belőle. Ezeket Tatabányáról veszik, a lisztet pedig a szabadszállási malomból. De essék szó a gyáregység dolgozóiról is. A három műszakot majd másfél százan szolgálják ki. Legtöbbjük nő. Könnyűné, aki a két évtizedes ittléte óta tíz esztendeje vezető, ezért is harcolta ki a kismamaműszakot. Bár a mindenre kész csapat átlagéletkora már a negyven felé tart, mégis kevés a szakmunkás. A nők *— bruttóban számítva — 5—6000 forintot keresnek, a férfiak valamivel többet, a pékek átlagosan havi tízezerből adóznak. Ezekért a forintokért keményen dolgoznak a kunszent- miklósiak, hiszen az üzemben sok még a kézi munka, mint a szitálás, a rostálás, a kézi tésztacsomagolás. Ezért is dicséretes az évi termelési értékük, ami a Karamell öt gyáregysége közül a legtöbb, évi 58 millió forint. P.S. SAJTOPOSTA Miért hiánycikk a kerekdombi ásványvíz? — Amióta a városi csapokból gyakran folyik elszíneződött ivóvíz, rászoktam a kerekdombi ásványvíz fogyasztására. Egy ideje azonban már nélkülöznöm muszáj, hiszen hiába keresem a boltokban. Többen azt mondják, eltűnésének csakis az lehet oka, hogy rövidesen emelik majd az árát, mások szerint a kereskedők felejtették el idejében elküldeni a megrendelésüket. Hallottam arról is, hogy talán megszűnik az ásványvíz-előállítás Kerekdombon, ahol ez a tevékenység nem hoz tisztességes jövedelmet. Fogyasztótársaim nevében is szeretném végre tudni: mi az igazság ez ügyben? E sorokat a kecskeméti Boros Jolán panasza nyomán jegyeztük le. Ezzel kapcsolatosan először a megyeszékhely nagyobb kereskedelmi egységeiben néztünk körül. íme a tapasztalataink: A Hunyadiváros új lakótelepén, a Czollner közben található az Univer Szövetkezet ABC-áruháza, ahol már nyár eleje óta nincs félliteres üvegű kerekdombi ásványvíz. E hiány, a vásárlók szerint, azzal magyarázható, hogy az ő igényeik maradéktalan kielégítésével nemigen törődnek az ottani kereskedők. Az utóbbi véleményt szinte valószínűsíti a széchenyivárosi Akadémia körúti ABC-áruház egyik vezetőjének közlése, melyből kiderül: a nyári hetekben semmi gond nem volt a kerekdombiásványvíz-ellátással, amely lényegében szeptember óta megoldatlan. Ennek oka állítólag az, hogy műszaki okokból régóta nem működik a termelőüzem. Jártunk a Konzum Kereskedelmi Vállalat városközponti élelmiszeráruházában is, ahol megtudtuk: a szóban forgó kerekdombi terméket helyettesítő, ám másutt gyártott ásványvizkészlet az emberek rendelkezésére áll, csakhogy mérsékelt az iránta való kereslet. Ezek után tájékoztatást kértünk az említett üzemet fenntartó Tisza- kécskei Solohov Termelőszövetkezet kereskedelmi elnökhelyettesétől, Kőszegi Pétertől, aki az alábbiakat válaszolta: — 1975 óta gyártunk folyamatosan ásványvizet Kerekdombon, őszintén el kell azonban mondanom, hogy az eltelt időszakban nem fordítottunk fokozott figyelmet az ottani technika, illetve műszaki berendezés rendszeres karbantartására. És ez elől most már nem térhettünk ki, A rekonstrukcióval is felérő javítási munkákat idén augusztus végén kezdtük meg, s ez alatt termelést nem végezhettünk. A több százezer forintba került korszerűsítés során például a vezeték- hálózatot teljes egészében kicseréltük, a gépeket pedig kitisztítottuk. Szakembereink már befejezték e feladataikat, s most csupán a közegészségügyi és az élelmiszer-higiéniai hatóság vizsgálata van hátra. Amennyiben megkapjuk tőlük a termeléshez szükséges engedélyeket, október 30-án, hétfőn teljes kapacitással megindulhat az üzem, ahol óránként kétezer palackot tölthetünk meg a népszerű ásványvizzel, melynek ára változatlan. Ebből az első szállítmányt Kecskemétre küldjük. Az ellátásban okozott némi zavarért ezúton kérem a fogyasztók elnézését. Végül annyit: noha árbevételünkben mindössze pár milliós tételt jelent e termékünk készítése-forgalmazása, nincs szándékunkban az ásványvízüzemünk bezárása. Bedolgozóként mire számíthatok? Nagycsaládos édesanya vagyok. Négy gyermekem iskoláskorú még, s valamennyien tanulnak. Talán mondanom sem kell, milyen sokba kerül az eltartásuk. Ezt, persze, nem a velük szembeni kifogásként mondom, inkább csak a tény kedvéért. S e tényhez az is hozzátartozik, hogy amikor egyre drágább az élelmezés, a ruházkodás stb. költsége, én, mint bedolgozó, mind kevesebb jövedelemre teszek szert. Tizenkilenc esztendeje állok bedolgozói jogviszonyban, s azóta folyamatosan alkalmaz a kiskunfélegyházi villamosszigetelőgyár. Teendőmet mindig úgy végeztem el, hogy az átvevők elégedettek voltak velem, ami annyit jelent: az általam gyártott kis szerkezetek hasznosíthatók lettek. Legalább 10 hónapja azonban alig kapok megbízást, ebből következően pedig minimális a munkabérem. Ilyen kevés pénzből nem lehet megélni. Az bánt, hogy a csupán mellékfoglalkozásban dolgozók ugyanakkor kétszer-háromszor annyit keresnek, mint én. Szerintem igazságtalanul differenciálnak a munkahelyemen. Erről már szóltam a főnökeimnek, akik semmiféle kedvező változással nem biztattak. Most nagyon elkeseredett vagyok, s még attól is tartok, egyszer már csupán a munkakönyvem átvétele céljából hívnak be a céghez... Nagy Józsefné Petőfi szállás A feltehetően nem csak olvasónkat érintő észrevétellel kapcsolatosan a kiskunfélegyházi Villamosszigetelő és Műanyaggyár igazgatóját, Bálint Lászlót kerestük meg, aki érdeklődésünkre a következőket mondotta: Bedolgozóink létszáma hetven. Ezek az emberek nagyon hasznosan segítik a termelési feladataink teljesítését. Korábban rendszeresen elláttuk őket munkávak, melynek eredményeként megkereshettek havonta 4-5 ezer forintot is. Egy ideje azonban szűkülnek a gyári megrendeléseink, minek következtében kevesebb a munka. A megváltozott helyzet érzékeltetésére hadd mondok konkrétumot: a megelőző időszakban negyedévenként 180 ezer darab úgynevezett elágazódobozt kértek tőlünk a megrendelők, legutóbb már csak 14 ezer volt az ilyen igényük. És a többi villamosszigetelési cikkeink és egyéb termékeink iránt is csökkent a kereslet, ami összefüggésben van a ténnyel, hogy a legjelentősebb partnereinknek számító szocialista országok gazdasági helyzete korántsem tekinthető kiegyensúlyozottnak. És most szeretnék pontosítani: a mellékfog- lalkozásúak nem mások, mint a jelenleg gyeden, gyesen lévő munkatársnőink, akiknek anyagi helyzetét úgy próbáljuk kissé könnyíteni, hogy'bedolgozói munkával látjuk el őket. Persze, nem az igazi bedolgozók rovására tesszük ezt. Visszatérve Nagy Józsefné gondjaira: megértem, de kedvező intézkedést egyelőre nem ígérhetek neki. Legfeljebb azt garantálhatom, hogy a lehetőségünk szerinti rendszerességgel kap munkát. Egyébként nem tervezzük a bedolgozói állomány megszüntetését, sőt, arra törekszünk — érdekükben is —, hogy termékeinknek új piacot találjunk. Bízom benne, hogy a nyugati gazdasági szakemberekkel való ilyen célú tárgyalásaink előbb-utóbb sikerrel járnak. ÜZENJÜK „Autótulajdonos” jeligére, Kiskőrösre: Jogosan háborog Ön amiatt, mert a környező szocialista országokból származó személygépkocsikhoz (Daciához, Skodához, Wartburghoz, Ladához stb.) szükséges különféle alkatrészek — például szeleptű és vezérműlánc — beszerzése szinte reménytelen, illetve csak hosszas utánjárás, netán csúszópénz fizetése révén lehetséges. Érdeklődésünkre elmondták az illetékesek, hogy e sajnálatos helyzet oka korántsem a kereskedéssel foglalkozó vállalatok rossz munkája, sokkal inkább az, hogy a megrendeléseiknek csupán egy részét hajlandók teljesíteni a külföldi partnerek. Az ezzel kapcsolatos mielőbbi kedvező s gyökeres változásokról nem kaptunk hírt, biztatónak találjuk azonban a Budapesti Autójavító Szövetkezetnél hallottakat, hogy nyugatnémet közvetítéssel megszerzett szovjet vezérműláncot szándékoznak forgalmazni. E megoldásnak, persze, elsősorban a fővárosi autósok örülhetnek, a vidéki társaik pedig—közöttük a Bács-Kiskun megyeiek — továbbra is loholhatnak alkatrészekért mindenhová. Erre való tekintettel célszerű lenne megfontolni: ha az érintett autógyárak képtelenek garantálni az igényeink szerinti mennyiségű és választékú alkatrészek szállítását, azok hazai előállításáról kellene gondoskodniuk az illetékeseknek. Effélére 'talán akadnának magán- vállalkozók is, pláne akkor, ha e tevékenység műszaki-technikai feltételeinek megteremtéséhez rendelkezésükre állna kellő mértékű hitel. „Földműves voltam” jeligére, Szánkra: A földről, valamint a mezőgazdasági termelőszövetkezetekről szóló törvényt nemrégen módosította az Országgyűlés. A változás lényege: lehetőség van a közös használatú termőterület kiadására, ha megszűnt a bevitt föld tulajdonosának a tagsági viszonya, vagy az ilyen földet úgynevezett kívülálló örökölte meg. A gazdaságnak az erre vonatkozó döntését alapszabályában kell rögzítenie, legkésőbb jövő év március végéig. Itt szólunk — a félreértések elkerülése végett — arról, hogy e parlamenti határozat nem terjed ki azon földekre, melyek korábbi jogszabály alapján megváltás címén kerültek a téeszek tulajdonába. E megváltási ügyek felülvizsgálatát és a tulajdonosok kárpótlását több ellenzéki párt is szorgalmazza. Szerkésztő: Velkei Árpád Levélcím: 6001 Kecskemét, Szabadság tér 1/A Telefon: 27-611 Elillant a gáz Tapasztalatból tudom, hogy nálunk és a hozzánk hasonló falusi családoknál mennyire megkönnyíti a háztartási munkát a propán-bután gáz használata. Hogy sohase fogyjon el odahaza, egy ideje tartalékpalackban is tárolom, mégpedig a lakástól távoli helyiségben, amely szellőzik. Legutóbb épp ez utóbbi körülmény mentett meg a robbanástól. Az történt, hogy a kiskőrösi gázcseretelepen szeptember 21- én vásárolt, propán-bután gázzal teli palackomat annak rend- je-módja szerint helyeztem el a kis épületrészben. Vigyáztam arra, a nyitó-záró csaphoz ne nyúljak hozzá, és a szállításkor is nagyon óvtam. Néhány, nap elteltével fiam vette észre, hogy erős gázszag terjeng. Azonnal benyitottam a tárolóba, s döbbenten jöttem rá: a palacknyi gáz már elillant. Az okok után kutatva hamarosan kiderítettem, milyen primitív módon, vagyis lazán volt a csapszerkezet szelepcsöve rögzítve a palacktesthez. Érthetetlen, hogy a biztonságtechni- kailag nem ellenőrzött propánbután palackot is forgalmazzák. Pedig ez nagy veszéllyel járhat. Még rágondolni is rossz, mi lett volna, ha e hibára nem jövök rá azelőtt, hogy a gáztűzhelyhez kapcsolom a szerkezetet. A szerencse most megmentett a nagy bajtól. Bár az sem csekélység, hogy a gázért hiába fizettem csaknem 80 forintot... Andrássy Gyula Páhi Milyen alapon intézkedett a nyugdíjfolyósító? Köztudomású a sajnálatos tény, hogy a házasságok jelentős része válással végződik. Sokan már az e tárgyú bírói döntést megelőzően is kulönköltöznek a közös otthonból. A kecskeméti Tóth családnál szintén ez utóbbi megoldásra került sor: a férj hónapokkal ezelőttmagára hagyta a feleségét, a kiskorú gyermekkel együtt. Á másodmagával maradt fiatalasszonynak első dolga volt, hogy a bevételi forrásait biztosítsa. Számára egyelőre csak a kis összegű rokkantsági nyugdíja jelentett garantált összeget, ezert azonnal benyújtotta igényét arra, hogy mint a gyermeket egyedül és a saját háztartásában nevelő szü-. lő, kapjon családi pótlékot. Hamarosan meg is érkezett a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság — 1989. március 10-ei keltezésű — határozata a havi 1620 forint pótlék ez év januártól esedékes kiutalásáról. A következő időszakban pontosan érkezett a pótlék, de csak augusztusig, amikor egy határozatot kézbesített a posta, olvasónk címére. Feladója, a nyugdíj- folyósító szerv közölte: „Mivel a gyermek nincs az Ön háztartásában, a családi pótlékot tovább folyósítani nem lehet.” Tóthnét e szöveg olvastán kilelte a hideg. Még hogy nincs nálam a 14 éves Józsi fiam? Hát hol lenne? — kérdezgette önmagától, de csak halkan, nehogy a szoba másik részében lévő fiú felfigyeljen a kissé furcsa viselkedésére. Miután meggyőzte magát, hogy valamiféle tévedésről lehet szó, nyomban papírt és tollat ragadott, majd a többi között az alábbiakat írta a határozatot hozó szervnek: „Jogtalannak tartom a családi pótlék megvonását, hiszen a fiam változatlanul velem lakik, mióta a féljem elköltözött itthonról. A környezetem is tudja tanúsítani, hogy egyedül nevelem a gyermekem. Kerem, ellenőrizzék az állításomat!” Az anyuka szeptember 1-jén ajánlottan postázta e küldeményt a nyugdíjfolyósító részére, ahonnan máig nem reagáltak. Csak a pénz küldését siettek megszüntetni, A történtek ismeretében úgy véljük, helyénvaló a minősítés: lélektelen ügyintézésről, alaptalan intézkedésről van szó. De vajon hogyan követhet el ilyesfélét az a szerv, ahol szakemberek sokasága dolgozik? S e cég milyen felhatalmazás alapján tartja magára nem kötelezőnek a reklamáció, panasz beérkezésétől számított 30 napon belüli válaszadás kötelezettségét?
