Petőfi Népe, 1989. október (44. évfolyam, 232-258. szám)

1989-10-30 / 257. szám

1989. október 30. • PETŐFI NÉPE 9 5

ŐK ÍGY LÁTJÁK

Az egészség, az élet és a kulturált közlekedés jogán

Érdeklődéssel olvastuk azt a levélét, amely Tóth József és sok-sok gyalogos aláírással érkezett a kecskeméti Gőzhajó utcából, válaszul Nem a kerékpárosok a veszélyesek! című, közelmúltbeli cikkünkre. Ebben megkérdeztük: olvasóink mit szólnak Provaznik Endre közlekedésmérnök javaslatához, hogy a kocsitulajdonosok egy hétig hagyják pihenni füstokádó, olajat és benzint csepegtető járműveiket, és üljenek át biciklire a városközpontban.

„A városközpontból és a kiskörútról tiltsák ki a személygépkocsikat! — írja Tóth József. — Csak azok a járművek közlekedjenek itt, amelyek feltétlenül szükségesek: az üzletekbe árut szállító kocsik, továbbá a taxik és a buszok. Jóllehet, a kerékpár sem olcsó, 6 ezer forint egy közepés árú, mégis ez lehet az egyik megoldás (valamint a már régen elfeledett séta, néhány száz méterre lévő vásárlásokra vagy a munkahelyre — Kohl A.) á tisztább levegő érdekében a ma elviselhetetlenül zsúfolt és szennyezett belvárosban”.

Olvasónk beszámol arról, hogy a Budai kapui zebrán nem egyszer akkor is keresztülhajtanak személy- gépkocsikkal, amikor a járókelőknek mutat zöldet a közlekedési lámpa. Megfigyelése szerint 6—9, 12 —14 és 16—19 óra közt, tehát csúcsforgalmi időszakokban sértik meg sokan a gyalogosok jogát a biztonságos áthaladásra. Levélírónk végül azt kéri: foglalkozzanak gyakrabban a kerékpárosok és a gyalogosok gondjaival, azon az alapon is, hogy gyalogolni jobb, mint kipufogógázzal elárasztani a levegőt.

Kiskunfélegyházáról is kaptunk hozzászólást. Balta Mihály a, Kossuth utca 14. szám álól arra figyelmeztet, hogy a kerékpár sem veszélytelen jármű, ha felelőtlen, vir- tuskadó.-ernbuf- ül a n-yergébsp. Akár fiatal,, akár idős, ázzaLszá- molnia kell, hogy a gyalogos is kerülhet vele szemben védtelen helyzetbe. Ezért a Kresz mellett az általános emberi udvariasságról és figyelmességről ők sem feledkezhetnek meg.

Átvehetnénk néhány jó tapasztalatot a Nyugatról vagy az olyan rokon néptől, mint a finnek, a kulturált közlekedésért. Makkainé Hoksza Éva (Kecskemét, Hosszú utca 5.) a finnországbeli Hyvinkää lakóinak biztonságos kerékpárközlekedését példaként, tanulmányozásra ajánlja. Levélírónk abból indul ki, hogy a kerékpárosok és a kamionok nem tartoznak egy súlycsoportba. Ebből következik: ha biciklis ütközik autóval, ez halálát okozhatja, míg ha gyalogos és kerékpáros, legföljebb a csomagtartón lévő kólásüveg törik össze. Nem mindegy!

„Engem Kecskemét belvárosában kétszer ütött el pótkocsis teherautó— írjai^j Annyira leszorítottak a járdaszegélyhez, hogy a kerékpárom pedálja hozzáért, s én biciklistől beestem — mindkét alkalommal — egy-egy kamion alá. Csodával határos módon: élek. Azóta csak autóval merek közlekedni — így legalább én nem vagyok életveszélyben. Tizenöt éves balesetmentes közlekedésért jutalmat kaptam.”

Azt a körülményt, hogy a járdákat, a tereket és a parkokat az utóbbi időben kezdik elözönleni a kerékpározók, olvasónk figyelmeztető jelnek tartja, mintegy a közlekedők gyengébb súlycsoportjába tartozók kényszerű menekülésének. O sem engedi a gyermekéit a forgalmas úttesten kerékpározni. Csak a járdán! Ez szabálytalanság, tudja, de a mai helyzetben — amikor a kecskeméti rendőrkapitány legutóbbi nyilatkozata szerint is minden második balesetet részegek okoznak a közutakon jogos önvédelem. Arra hívja fel a figyelmet, hogy a közlekedési szabályokat újra kell gondolni, úgy, hogy azok a gyalogosoknak és a kerékpárosoknak nagyobb védelmet nyújtsanak.

Szerkesztőségünk ä vitában nem kíván a közlekedők vagy csak az egyik vagy csak a másik csoportjának a kizárólagos védelmére kelni. Az természetes, hogy az autósok is ragaszkodnak jogaikhoz, járműveiket használni akarják, hiszen azért vásárolták. Azonban a sok ezer kerékpáros és gyalogos is szeretne biztonságosan közlekedni, kevesebb kipufogógázt belélegezni, és ezt is megértjük. Az autós és a gyalogos is egy levegőt szív!

Kohl Antal

KABITOSZER-FOG YÁSZT AS A SZOVJETUNIÓBAN

„A közép-ázsiai kapcsolat”

A columbiai vagy amerikai kábítószer-maffiához hasonlóan a szovjet is egy polipra emlékeztet. Ám, azoktól eltérően, e polipnak csupán karjai vannak, teste és agya nincs. Annak ellenére, hogy az országban nincs „központosított” kábítószer-kereskedelem és valamelyest csökkent a kábítószerek forgalmazása következtében elkövetett bűncselekmények száma, az ország bizonyos területein (Közép- Ázsiában, az amuri területen és Ukrajnában), a szakemberek szerint, még mindig nyugtalanságra ad okot, akik elismerik, hogy az eddig foganatosított intézkedések összességükben nem elég hatékonyak.

Hogy mi ennek az oka? A szakemberek véleménye szerint az okok nyilvánvalóak. Az országnak mind a mai napig sincs nemzeti kábítószer-ellenes programja, nincs olyan egységes szerve (kormánybizottsága), mely összehangolná és ellenőrizné a Szovjetunió területén folyó ilyen jellegű munkát. A kábítószer-ellenes küzdelem finanszírozására nincs megfelelő alap. E sokoldalú probléma megoldásának valamennyi nehézsége ma a szovjet Belügyminisztériumra hárul. A rendőrségnek nemcsak a kábítószer-fogyasztás megszüntetését célzó közvetlen műveletekkel kell foglalkoznia, hanem a kábítószer-fogyasztók kiszűrésével és kényszergyógykezelésével, a kábítószer-fogyasztás megelőzésével, ami az amúgyis szűkében lévő erőket és eszközöket terheli. Míg az Egyesült Államokban vagy az NSZK-ban a kábítószer-ellenes harccal többezren foglalkoznak, a szovjet Belügyminisztériumban mindössze kilencszázan. Igaz azonban, hogy erejüktől tellően más rendfenntartó szolgálatok segítik tevékenységüket.

Mindennek ellenére 1986 eleje óta csökken a felfedezett és felelősségre vont kábítószer-fogyasztók száma (A Szovjetunióban jelenleg mintegy 121 700 főt tartanak nyilván), csakúgy, mint a kábítószerek törvénytelen forgalmazásával összefüggő bűncselekményeké.

A feketepiacon a hasis, a marihuana és más kábítószerek ára a korábbi két- háromszorosára emelkedett. Egy kiló ópiummák ára eléri a 2 ezer rubelt, 1 kiló Ópiumé pedig a 100 ezret. (Nyolc évvel ezelőtt ez az összeg nem haladta meg a 6 ezer rubelt). Mindez kétségkívül annak eredménye, hogy a rendőrség fokozta az ellenőrzést, csökkentette a kender- és ópiumültetvények számát. (Az országban csupán mákültetvényből 22 ezret fedeztek fel). Közép-Ázsiában és Kazahsztánban az idén 1442 törvénytelen vetést semmisítettek meg és felszámoltak mintegy 3 ezer hektárnyi vadon növő kultúrát. 900 kilogramm kábítószert elkoboztak. Ezzel megakadályozták, hogy közel 1,3 millió rubel értékű kábítószer jusson el a „feketepiacra”.

Közép-Ázsia még mindig az ország egyik legfőbb kábítószer-termelője és -fogyasztója. A pálmát Türkménia viszi el. Itt ugyanis hagyományosan kábítószereket használnak az élet számos területén. A népi gyógyászatban, a sütésben, a főzésben, a kultikus szertartásokon. A megelőzés azért nehéz, mert a helyi lakosok egy része mind a mai napig nem tartja bűnnek a hasis vagy a koknár fogyasztását. Kijasz Tacsmamedov türkmén belügyminiszter-helyettes szerint a mákültetvények létesítőinek 70 százaléka falusi lakos. A legnagyobb mákültetvények általában nehezen megközelíthető helyeken vannak, gyakran a kolhozok gyapotültetvényei között rejtik el őket.

A rendőrség Mák fedőnevű akciója, melyet többször és gyakorlatilag egész Közép-Ázsiában és Kazahsztánban egy időben tartottak, felfedte a különböző területek kábítószer-kereskedői közötti titkos csatornákat és szállítási utakat. Az utóbbi három évben Türkméniában több mint 400 kábítószer-kereskedőt állítottak bíróság elé. A helyzet jelentős mértékben javult. A kábítószer-fogyasztással összefüggő bűnözés a köztársaságban 15,4 százalékról 2,7 százalékra csökkent.

Az országban folyó kábítószer-kereskedelem csökkenése ellenére a Belügyminisztérium munkatársai meglehetősen szkeptikusak. Elismerik, hogy bizonyos sikerek ellenére a probléma látens jellegű. Feltételezhető, hogy a megtalált kábítószerek a tényleges forgalom csupán jelentéktelen részét képezik, és a kábítószer- fogyasztók száma is nagyobb, mint gondolják. Az ország kábítószer-ellenes törvényéi meglehetősen szigorúak. A kábítószer-kereskedőt 15 év szabadságvesztés és teljes vagyonelkobzás fenyegeti. Ennek ellenére a szigorú büntetés nem tudja ellensúlyozni a meggazdagodás reményét. A szovjet Belügyminisztériumot az is aggasztja, hogy az utóbbi időben egyre több egészségügyi intézményből rabolnak el kábítószer-tartalmú anyagokat. Különösen az OSZSZSZK-ban egyre nő a fiatalok között az erős, kábítószer-hatású gyógyszert fogyasztók száma.

A Szovjetunió Csatlakozott az ENSZ kábítószer-ellenes alapjához. A nemzetközi együttműködés egyik eredménye a Szakmai tapasztalatcsere, á kábítószer-elle- néfe fcüzifelení mö'dszéreinek'rtii'fiőségi javulása lesz. ATitínlm'á'íi^fáR'szSínft'ma az a legfontosabb feladat, hogy kidolgozzák a kábítószer-ellenes küzdelem országos, átfogó stratégiáját, mozgósítsák az egész társadalmat. Ehhez nélkülözhetetlen egy kormányszerv és egy állami program, mely egyesíti a rendőrség, az orvosok, a tudósok, a mérnökök, a tanárok és a tömegtájékoztatási eszközök ez irányú erőfeszítéseit. Eljött az ideje, hogy visszataláljunk a társadalom erkölcsi, szociális és jogi egészségét képező, az elmúlt évtizedekben meglehetősen háttérbe szorult

alapjaihoz. Vlagyimir Kjucsarjanc (APN)

VÁLLALATI ÁTALAKULÁS, BÉREZÉS, MŰSZAKI HÁTTÉR

Munkásgyűlések a Kunság Volánnál

A több üzemegység, telephely, a váltakozó munkaidő, s mindemellett az utazóközönség kiszolgálása nehezíti az információáramlást, így a Kunság Volánnál a munkásokkal, a forgalmi dolgozókkal való beszélgetés egy hétig tart. Két munkásgyűlésen volt alkalmunk részt venni, ahol a vállalat vezetői vázolták az év nyolc hónapjának eredményeit, és az átalakulási törvény alapján ismertették azokat az elképzeléseket, amelyek feltehetően javítják az utazók, a szállíttatók véleményét, az üzemképességet, a költséggazdálkodást, a nyereséget, s nem utolsósorban a dolgozók kereseti viszonyait.

Javuló üzemi eredmények, béremelés

A kecskeméti üzemegységnél a műszaki osztály, — ez magában foglalja szinte az egész karbantartó-javító szolgálatot —jelentős eredményeket ért el, de ebben az évben még mintegy 2,2 millió forintos nyereséget kell megszerezniük olyan módon, hogy növeljék a tehergépkocsik, autóbuszok üzemképességét. Úgy bánjanak anyaggal, energiával, hogy ezáltal a költségeket ne lépjék túl. Mint kitűnt, szeptember 1-jétől megvalósítottak mintegy 10-15 százalékos béremelést, amely már nagyon időszerű volt.

A személyforgalomnál, annak ellenére, hogy 14 milliós a nyereség, arra kell számítani, hogy a IV. negyedévben jelentősen csökken az utazási igény, kevesebb lesz a különjárat, a bérautóbusz igénybevétele, s így csökken a bevétel is. Feladataikat 16-tal több gépkocsivezetővel oldották meg, s bár statisztikailag csökkent a munkaidő, a gépkocsivezetők igénybevétele még így is nagy. Számukra új bérezési formát vezettek be, amely lehetővé teszi az olyan régen várt többletteljesitmény ösztönzését. A forgalmi dolgozók szeptember 1-jétől szintén 10-15 százalékos béremelésben részesültek, ám jövedelmük így sem éri el a kiemelt nagyvárosok, illetve a főváros átlagát.

Korlátolt felelősségű társaságok

A Volán profilja lehetővé teszi, hogy a vállalaton belül olyan korlátolt felelősséggel működő társaságok jöjjenek létre, amelyek érdekeltté teszik a dolgozókat, segítenek a tulajdonosi szemlélet erőteljesebb kialakításában. Ilyen formációk korábban és jelenleg is léteznek, a vállalati gazdasági munkaközösségek, a taxifuvarozás, a költség- térítéses autóbuszok. Ebben kívánnak előbbre lépni a vállalat vezetői. A teherfuvarozásnál a gépkocsik szerződéses üzemeltetésével (a vállalat adná a termelőeszközt, a gépkocsivezető állja a költségeket, bizonyos összeget befizet, s ott fuvaroz, ahol akar), a taxinál a teljes önálló- ■ sággal>,' ’ Bear "kft r-jlétrehozásával, s ugyancsak korlátolt felelősségű társaságba tömörülve, a műszaki osztályon nfólv,áUálníS‘jaVftáSt,!'á‘fi5dáráb-felújítást. Elképzelhető ez a formáció a bérautóbuszoknál, különjáratoknál is.

Az új vállalkozási formákhoz azonban pénz szükséges, azaz a belépőknek összességében a teljes vagyon 20 százalékát forgóalapként be kell vinniük a társaságba, s a képződő nyereséget eloszthatják, fejlesztésre fordíthatják.

Megalapozott elképzelések, jogos kifogások

A munkások, a forgalmi dolgozók hozzászólásai, megnyilatkozásai azt tükrözték: nem túlságosan elégedettek azokkal az eredményekkel, amelyeket sikerült elérniük. Az autóbusz-vezetők az igénybevételt — a havi 270-280 órás—foglalkoztatást kifogásolták, de az is kitűnt, hogy az új bérezési elképzelést egyáltalán nem ismerik, s ezért nincsenek meggyőződve annak előnyeiről. Azt is szóvá tették, hogy túlságosan bonyolult az elszámolási rendszer, s akad csellengő, munkátlan ember a vállalatnál is. A műszaki háttér ellen volt kifogás, de ugyanakkor dicséret is.

Kétségtelenül — ezt az üzemigazgató is elismerte — javítani kell az osztott műszakban dolgozó autóbusz- vezetők pihentetésén, az alkatrészellátáson, a javítókarbantartó munka színvonalán és a bérrendszeren. Meg kell szüntetni egyes ágazatok — a helyi és a helyközi forgalom-— közötti különbségeket, s elteijeszteni azokat az önelszámoló, ösztönző formákat, amelyek érdekeltté teszik a forgalomban, a műhelyekben dolgozókat.

Szándék van, pénz nincs

Az új vállalkozási formák bizonyára vonzók a vállalat, de a dolgozók szemszögéből is. Több hozzászóló hangsúlyozta: természetesen szeretnének többet keresni, jobban élni, I olyan munkát végezni, amely osztatlan elismerést vált ki, emellett lehetővé teszi a vállalaton belül és kívül is a pontos kiszolgálást, s jobb minőséget. A szándék azonban nem elég! A korlátolt felelősségű társasághoz, a belépéshez pénz is kell, s nem is kevés. Egy-egy vagyonrész — 100 ezer forint — megszerzése azért sem könnyű, mert akiknek ezt meg kellene „vásárolniuk”, azok egyik fizetéstől a másikig élnek, sőt, olykor ez sem sikerül teljesen.

Van természetesen lehetőség bankkölcsön felvételére, de ez nagy anyagi kockázattal jár. Egyrészt ennél a kamat 26 százalékos, másrészt az osztalék — egy év múlva H nem fedezi magát a kamatlábat, nem is szólva az esetleges nyereségről, ami éppen az ösztönző az egészben. Ezért — néhány kivételtől eltekintve —, érthető módon, a dolgozók nem lelkesedtek, sőt, a szakszervezet sem szólt mellette.

Nem kell fokozni a sokkhatást

Mint minden vállalatnál, a Kunság Volánnál is akadnak gondok, feszültségek, amelyek kiküszöbölésén, megoldásán fáradoznak. A helyi forgalomnál — egyéni, vélt sérelmek, fegyelmezetlenség elkövetésé miatti elmarasztalásért — sokan kiléptek a szakszervezetből, igaz, ezt a döntésüket már egy hét múlva megbánták.

Szóba került a sztrájk is! Ha nincs mit elosztani, akkor ez a fegyver zsarolás, de alkalmazása másképpen is értelmetlen: Ugyanis, ha a tömegközlekedés sztrájk miatt nem funkcionál, a többi vállalat kártérítési igényt érvényesíthet a Volánnal szemben, s fizetni kell. Ennek aligha lenne értelme. S talán még egyet: nem a sokkhatást kell fokozni, a szakszervezetet feloszlatni, hanem akivel elégedetlenek a tagok, azt kell lecserélni. Igaz, ez a kilépett szakszervezeti tagokon aligha segít.

Gémes Gábor

Ősfényképek a munkásmozgalmi múzeumban

• Női akt (1850 körül)

( Kossuth Lajos

A-Inap által rajzolt ősfényképet fé- nyezett ezüstlapra rögzítették az első fényképészeti eljárás szerint. Az így keletkezett, valósághű, egyedi da- gerrotipiák értékes kultúrtörténeti emlékek. A fotózás kezdeti időszakának e produktumai társadalmi-történelmi, viselettörténeti dokumentumok, de sok közülük művészi értékkel is rendelkezik.

Magyarországi közgyűjteményekben alig több, mint kétszáz dagerrotí- piát őriznek. Ezek közül százkilenc- venet mutat be az Osfényképek című kiállításH- november 12-éig — a Magyar Munkásmozgalmi Múzeum.

Alig egy évvel azután, hogy a francia akadémián bejelentették Dauger- re találmányát, a dagerrotípiának elnevezett képrögzítési módszert, 1840- ben Magyarországon is megjelentek e képek a Pesti Műegylet első műtárlatán. Három dagerrotípiát láthatott itt a közönség, amelyet Párizsban járt magyarok hoztak magukkal. Még ugyanabban az évben Vállas Antal mennyiségtantanár bemutatta saját készítésű dagerrotípiáit. S 1841-ben nyitotta meg fényirdáját Marastoni Jakab festőművész.

Sajnos, sem Marastoni, sem az őt követő első fényképészek munkáiból nem maradt fenn azonosítható da- gerrotípia. (Egyetlen szignált Maras- toni-fénykép reprodukcióját ismerjük, egy csoportképét, amelyen Kossuth Lajos, sógorának, Ruttkay Józsefnek és Both Pálnak a társaságában látható.) Az 1840—50 közötti években 14 hivatásos fényképész működött Budapesten, sok ezer felvételt

• Gyermekportré (1850 körül)

készítettek, ám alig egy-két művük maradt az utókorrá.

E kiállítás legtöbb képe alatt is az a megjelölés szerepel: ismeretlen szerző felvétele. A százkilencven dagerro- tipia közül mindössze negyvennyolcnak ismert a szerzője, s ezek közül csak harminc a hitelesen magyar szerzőtől származó mü.

Ismeretlen bécsi fényképész munkája az a dagerrot ipia, amely elsőként került hazai közgyűjteménybe. Kert- beny Károly 1874-ben ajándékozta a Nemzeti Múzeumnak. Ajándékként kaptamegamúzeum 1893-ban Krécsy Béla tanár jóvoltából, Kossuth néhány, Amerikában készült, páratlanul értékes dagerrotipiáját is.

További öt, a Kossuth családot ábrázoló dagerrotípiát 1910-ben vásárolt a múzeum. De a gyűjtemény újabb gyarapodására 1949-ig kellett várni. Az intenzív gyűjtés csak ezután kezdődött meg. Ma a Nemzeti Történeti Fényképtár 129 dagerrotípiával rendelkezik. E gyűjteményben őriznek francia műtermekben az 1850-es években készült huszonhat akt- dagerrotípiát. amelyből néhányat most színes nagyításban is láthat a közönség.

Csak másolatban állították ki a Petőfi Irodalmi Múzeum Petőfit ábrázoló dagerrotipiáját, a mű rossz állapota miatt. S nem hozták el a váci fotótörténeti gyűjteményből az egyetlen, hazai tulajdonban lévő, Daguerre műtermében készült felvételt sem. Kölcsönzött viszont a kiállításra a Budapesti Történeti, a Hadtörténeti, a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, a Nemzeti Galéria, a Magyar Fotóművészek Szövetsége, a Szabó Ervin Könyvtár, a debreceni egyetemi könyvtár, az egri, a miskolci, a pécsi, a soproni és a veszprémi múzeum.

(Kádár)